tag:blogger.com,1999:blog-77143418950431364322024-03-21T14:03:17.634-07:00Játszom a szerepemTamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.comBlogger96125tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-23176837688615382822022-12-16T13:09:00.002-08:002022-12-16T13:09:25.306-08:0027. fejezet<p> </p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Bill gyomra idegesen remegett ahogy az egész
alakos tükörben nézegette magát. Az öltönye tökéletes volt. Fényes fekete, a
szegélyein fém díszítéssel, nyakkendő helyett pedig egy swarovskival kirakott
oroszlánfejes, fehér arany nyakláncot viselt. Az ujjain akkor már csak egy
gyűrűt viselt. Azt, amit Tomtól kapott alig egy hónappal azelőtt. Nem volt
benne semmi feltűnő vagy puccos, de ő így imádta. A matt acélon egy fényesre
csiszolt ezüst csík futott végig, amit egy pontban tört csak meg az obszidián
kő. Igazi mestermű volt. Csak az övé.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Készen állsz baba? - lépett mögé az idősebb. Az ő öltönye sokkal
hagyományosabb volt, azzal a különbséggel, hogy bár mellényt viselt, de
nyakkendőt nem volt hajlandó kötni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Azt hiszem... Rendben leszek így?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Gyönyörű vagy mint mindig. Nyugi, senki nem fog megenni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Remélem... - sóhajtott a fiatalabb. - Ez lesz az első ilyen...<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- De biztos nem az utolsó. Zseniális voltál egész idő alatt. Hidd
csak el. Én láttam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Miért van az, hogy te még mindig le tudsz venni a lábamról? -
karolta át kedvese nyakát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Mert én ennyire eszméletlenül szuper pasas vagyok - vigyorodott
el Tom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Örülök, hogy ennyire meg vagy magaddal elégedve édes - kuncogott
Bill. Boldog volt. Hihetetlenül boldog.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A vakuk villogtak, emberek sikoltoztak, a
fények cikáztak az égen és a riporterek egymást túlharsogva próbálták megtudni
a legtöbb kulisszatitkot. Az épület bejáratához kövezett út vezetett, amit
homok és virágok szegélyeztek. A szervezők igazán meg akarták ragadni a
hangulatot.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Mikor az ő autójuk is megállt a bejáratnál az
idősebb szíve egy ütést kihagyott. Két évvel azelőtt el sem tudta képzelni az egészet.
A macsó kis életében egyetlen embernek volt csak hely. Még mindig fájt a szíve,
ha rá gondolt... Aztán meglátta azt a pimasz kis feketét és a fájdalom egyből
csillapodott. Nem is tudta elképzelni eddig, hogy élhetett nélküle. Ő lett a
mindene...<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A limuzinból kiszállva azonban mindenkit csak
egyetlen dolog foglalkoztatott. Vajon tényleg együtt vannak?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Alexről nem hiába zengtek már akkor ódákat. A
premier hetére már regés-rég elkelt minden jegy és a bemutatót is egy nagyobb
helyre kellett szervezni. Már a trailer elsöprő sikert aratott. Teljesen ki
volt hegyezve az emberek gyengéire. Néhány részlet felért egy kisebb
pszichológiai hadviseléssel. És mindezt úgy, hogy a legpikánsabb részekről egy
szó sem esett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Bill! Valóban együtt vannak?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ez csak marketingfogás a több bevételért?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Tom! Tényleg megcsókolt egy férfit?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ezután is el fog vállalni ilyen szerepeket?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Az idősebb szívéről hatalmas kő esett le
minden ilyen kérdés után. Nem akarta, hogy ez az este Bill pornózásáról
szóljon. Természetesen tudta, hogy csinálta, sőt látta is több alkalommal. A
gondolat egy pillanatra meg is csiklandozta a gyomrát. Az ő kis vadmacskája
olyanokat tudott, amitől a lélegzete is elállt. Viszont ezt már senkinek nem
engedte volna át.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Mielőtt végleg beléptek volna az épület
ajtaján, Tom, az utolsó pillanatban megragadta szerelme derekát és elcsattant a
csók amire minden újságíró epedve várt. A fiatalabb légzése szaggatott volt,
ahogy vőlegénye finoman hátradöntötte és hevesen falta az ajkait. Pont, mint az
első alkalommal. Eszméletlen volt. Közben pedig a barna, hogy fokozza a hatást,
a saját arcára húzta kedvese gyűrűs kezét. Majd miután megbizonyosodott róla,
hogy mindenki jól látta és a fényképek elkészültek, laza eleganciával kísérte
be Billt az épületbe.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Te... Épp most kürtöltél világgá minket... - dadogta a fekete.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Mert megtehetem - vigyorodott el az idősebb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A kép csak lassan élesedett ki, miközben a
tenger átható morajlása hallatszott. Tom, koszos arccal és ruhákkal csoszogott
a New Yorki utcákon, elgyötört ábrázatát a néző elé tárva. Aztán meglátott egy
árnyat és követte. Futott utána végig az utcákon, követte a taxiját, el egész a
Central Parkig. Ekkor egy pillanatra megállt. Tétován leporolgatta magát, majd
újra követte az alakot. Keresztül a parkon, végig az ösvényen, aminek a végét
eltorlaszolták a kövek. Ekkor pedig megfordult Bill, vagyis Eric Luis Brown.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A kép pedig újra elsötétült.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A következő jelenetben már újra Tom látszott,
Albert szerepében, ahogy a barátaival nevetnek és egy buliról beszélgetnek. Ekkor
jelent meg Luis, aki szörfleckéket szeretett volna venni, ám egyik srác se
vállalta, mondván túl törékeny és nem vállalnak felelősséget érte. Végül a kis
fekete szomorúan távozott. Ekkor futott utána az idősebb férfi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Várj! Én megtanítalak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Miért? Fogadtatok a haverjaiddal és te vesztettél? - fintorgott
a fekete.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem. Csak segíteni akarok. Rendes srácnak tűnsz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Kösz, de nem kell alamizsna - tette fel a kezét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Kérlek! Csak próbáljuk meg! Biztos élvezni fogod!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Csak egy próba. Holnap délelőtt kezdjük - indult el a fiatalabb
férfi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Várj! Még a neved sem tudom! - kiáltott utána a másik.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Luis!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Luis... - mosolyodott el az ajakpc-s.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A következő napon Luis korán kiért a partra,
ahol a bronzos bőrű kis barnaság már türelmetlenül várta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem sietted el nagyon – nevetett az idősebb férfi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem mondtad hánykor jöjjek – mosolygott rá a fiatalabb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Általában nem én szabom meg, hogy mikorra jöjjenek az ügyfelek.
Ez csak tőlük és a pénztárcájuktól függ.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nocsak! Akkor én mennyibe fogok neked fájni?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem tudsz te annyit fizetni Lu! Hidd el! – kuncogott a barna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Lu? – vonta fel a szemöldökét a fekete.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Az! Az én Lum leszel most!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Bill a következő képkockák láttán halkan
kuncogott Emlékezett rá, hogy mennyire nehéz is volt felvenni ezeket az
ominózus jeleneteket. Bár a vásznon az látszott, hogy Tom igazán jól szörfözik,
a valóságban ezt legalább egy hétig gyakorolták csak vele. Arról nem is
beszélve, hogy ő még csak fel sem tudott állni a deszkán. Pedig két oktatót is
fogadtak mellé.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Azt hiszem ez mégsem lesz az én sportom – mosolyodott el a
fiatalabb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ugyan! Ez még csak az első óra volt. Majd belejössz – próbálta
őt bátorítani az idősebb. Már ekkor tetszett neki, amit látott. Igazság szerint
az oktatást is csak emiatt vállalta el.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Köszönöm a lehetőséget, de többet tényleg nem élnék vele.
Megtudtam, amit akartam. Nekem ennyi elég.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Meddig maradsz még a szigeten Luis?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Luis? Mi lett azzal, hogy a te Lud leszek?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Miért? Szeretnél az lenni? – pirult el a barna. Tetszett neki a
gondolat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Esetleg. Ha kiérdemled. Szevasz Albert! – kacsintott rá a fekete
és lassan elsétált. Ezzel otthagyva partnerét, teljesen leforrázva.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Két mohito lesz szépségem! – kacsintott a pincér csajra Al.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nocsak! Engem már ilyen hamar elfelejtettél?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Luis! Azt hittem már haza utaztál – vigyorodott el az idősebb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ez volt a terv. De aztán úgy döntöttem maradok. Van még egy kis
elintézni valóm itt – ivott bele a koktélba a fiatalabb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Emlékszel hányszor vettük ezt fel? – suttogta Tom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Még szerencse, hogy Alex csak vizet engedett innom – kuncogta
Bill.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Csak nem megismerkedtél valakivel?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- De igen. Csak még nem hívott el randizni. Úgyhogy várok. Elég
nehéz eset a srác.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Srác? – pirult el a barna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Most ez tényleg meglepett? – nevetett fel a fiatalabb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem… Csak… Azt hittem… Hagyjuk… Hülye kifogás – mosolygott Al.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Azok után, hogy be akartál fűzni a strandon tényleg nagy
hülyeség. Láttam, hogy stírölsz – indult el Luis, partnere pedig követte őt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Na és tudhatom ki az? Talán innen a hotelből? – erősködött az
idősebb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Alakul. Találgass csak! – kacsintott rá szemérmetlenül a
fiatalabb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Idősebb nálad? – ment bele a játékba a barna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Azt sem tudod én hány éves vagyok – kuncogta a fiatalabb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Akkor áruld el!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Most leszek 22.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Helyes! Szóval, idősebb nálad? – vigyorodott el Al. Tetszett
neki, hogy kicsit idősebb a fiúnál.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ácsi! Ha már én válaszoltam akkor te is mond el! Ez így lesz
fair!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Oké. Én 26 múltam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ezt jó tudni. De amúgy igen, idősebb nálam. Ez most segített?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem – kuncogta a barna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Akkor minek kérdezted? – forgatta a szemeit Luis.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Meg akarlak ismerni. Téged is, meg a vetélytársamat is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Honnan tudod, hogy a vetélytársad lesz? – fordult szembe
beszélgető társával a fiatalabb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Mert igazad volt. Tényleg fel akartalak szedni. De ha bekerült a
képbe valaki más is, akkor vele küzdök meg a kegyeidért.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ezek szerint az én véleményem nem is számít?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- De! Számít!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Akkor miért is nem dönthetek én? - vonta fel a szemöldökét a
fekete. A tekintete mindent tudó volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Félek, hogy nem engem választanál...<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Tényleg nem szeretem, ha egy pasinak nincs önbizalma - indult
tovább Luis.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Akkor most el sem mondod ki az?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Te! - mosolygott rá vissza a fiatalabb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Akkor... Én... Várj! - szaladt utána az idősebb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Órákon át csak sétáltak a tengerparton. Az idő
valahogy akkor teljesen feleslegesnek tűnt. Minden szóba került. Zene, filmek,
művészet, politika, karrier, család... Luis nagyon nyitott egyéniség volt.
Rengeteget viccelődött és még flörtölt is, amivel teljesen elvette Al eszét. Az
idősebb úgy érezte megtalálta azt, akit addig keresett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Már teljesen besötétedett mire visszaértek a
fiatalabb kis parti házikójához. A lampionok sejtelmesen világították csak meg
a területet, a közelből pedig hallani lehetett a tenger morajlását.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Bill szíve hatalmasat dobbant a képkockák
láttán. Ez volt az... Hiába forgatták újra a jelenetet, az ominózus esemény
miatt, Alex mégis ezt hagyta benne. Ahogy a testük egymásnak feszült és valami
elkezdődött... Ott, abban a pillanatban újra átélte az egészet. Tom
piercingjének hideg érintését, az erős kezeit, ahogy szétfeszítette őt a vágy…
Vőlegénye mindeközben erősen fogta a kezét. Az ő testén is végigfutott a vágy
hulláma. Az első csókjuk a világ szeme elé került. Még mindig mérges volt
magára a történtek miatt. Hiszen annyi szenvedés következett. De Bill nem
haragudott. Nem. Az ő Billieje nem olyan volt. Az ő csodás kis kincse
megbocsájtott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A jelenetek ezután gyors egymásutánban
váltakoztak. Randikról, csókokról, ahogy főzni próbáltak… Ezen mindketten jót
nevettek. Borzalmas lett és végül kaját kellett hozatniuk mert Alex nem
vállalta be, hogy ételmérgezést kapjanak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Az ominózus jelenet azonban egyre csak
közeledett. Először azonban még volt egy, amitől mindkét férfi gyomra görcsbe
rándult. Az a bizonyos nap mikor Tom végre engedett a vágyának és kielégítette
szerelmét a forgatás után. Amikor Alex el akarta csábítani. Ekkor tépte szét a
szerződését. Pedig itt már tudta. Itt már mindketten tudták…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Szeretlek… - suttogta Billnek, akitől cserébe megkapta a világ
legédesebb mosolyát. A szíve pedig ellágyult.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A kép váltott és Luis-t mutatta ahogy
feldúltan telefonált. Sírt és kiabált. A nagy töréspont. A férfi összepakolt
majd boldogságot festett magára és elindult Albert szobája felé. Bill pedig
élesen beszívta a levegőt. Hát itt volt… Itt volt az, amit egyszerre várt és
amitől egyszere fogta el a rettegés. Hiába látta már az egészet és hiába tudta,
hogy a jelenet hihetetlenül ízléses lett, egy kicsit mégis tartott tőle. Attól,
hogy mások mit gondolnak majd. Hogy mikor kerül a címlapokra a régi élete. Hogy
ez mennyire befolyásolja majd szerelme karrierjét. Hiszen ez már nem csak róla
szólt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Itt vagyok… - suttogta Tom. - Csak fogd a kezem…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Bill szeméből egy kósza könnycsepp tört utat
magának. Tudta, hogy ő ott volt. Mindig. Akkor is mikor elutasítást kapott és
akkor is mikor megjött a második szerepre a szerződése. Vele együtt örült
amikor hazavitték a kiskutyát és ápolta amikor influenzás lett. A családja
pedig befogadta. Sosem utasították el. És ott voltak akkor is. Valójában Tom
nem is feszengett emiatt. Azt mondta nincs értelme. Hiszen ő mentette meg az
életét. Nem fogja szégyellni azt, hogy Bill boldoggá tudja őt tenni
mindenhogyan.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Ahogy Luis és Albert pucér felsőtestei
megjelentek a vásznon azzal a borzasztóan lassú és gyönyörű zenével komponálva,
a közönségből páran meghökkentek. Ezt hallani is lehetett a teremben. De a kis
feketét nem zavarta. Csak fogta szerelme kezét és élvezte a látványt. Azt, amit
ők alkottak. Ketten…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A zene hamarosan szomorú fordulatot vett.
Albert egyedül ébredt és semmi üzenet nem várta. Sehol sem találta szerelmét. A
portán derült csak ki, hogy nem is azon a néven volt bejelentkezve és a telefon
sem csörgött ki. Semmi… Egyszerűen eltűnt. A néző pedig fokozatosan szembesült
Al leépülésével. Ahogy elvesztette a munkáját, hogy nem evett és csak
bolyongott. Majd ismét bevillant a film eleje. Ahogy követi Luist. Ahogy
elveszti az eszméletét… Az első verzióban ez volt a vég. Ám mikor Alex kislánya
megszületett utána nem sokkal a két férfit egy hangüzenetet kapott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Bill, nem tudom hol van Tom de szedd fel és július 3-án
találkozunk New Yorkban. Ugyan abban a hotelben. Ez így nem maradhat!<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Mikor pedig a két férfi belépett a hotel
előterébe egy meglehetősen furcsa látvány fogadta őket. Alex tréningruhában
telefonált, s bár meglehetősen halkan tette, az arcán látszott, hogy
legszívesebben kiabálna. Eközben a mellkasán egy bolyhos, rózsaszín hordozóban
egy angyali kislány szuszogott. Mellettük pedig a férje telefonált valamivel
hangosabban, hogy márpedig azonnal át kell alakítani a lakosztályt, hogy a
lányuk is elférjen. Közben pedig aggódva figyelte feleségét és meg-megsimogatta
az alvó kislány hátát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Ekkor vették fel az utolsó jelenetet. Albert
kinyitja a szemét és valóban Luis néz rá vissza. Az idősebb szemében pedig
könnyek gyűltek. A fekete mosolygott és letörölte a könnyeit, majd gyengéden
megcsókolta. Az emléktől pedig Tom megborzongott. Bill még az addigiaknál is
gyönyörűbb volt aznap és az a csók… Felért mindennel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Itt vagyok Albert… Veled…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Hová lettél szerelmem? Én… Kerestelek… - hangja kétségbeesett
volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Le kellett zárnom a múltam. De már vége. Ígérem vége… - a nézők
eddigre már tudták, hogy Luis karaktere valójában drogfutár volt. A főnöke
parancsolta vissza őt, ám ő a rendőrséghez fordult, hogy szabadon élhessen.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Én édes Lum…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Most Matthew vagyok. Egy kicsit hívj így kérlek… - mosolygott
kedvesen a fekete.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Lehetsz Matthew, Eric, Paul vagy Frank is. Szeretlek… - csókolta
meg őt az idősebb, majd a filmvászon elsötétült.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A stáblista előtt azonban megjelent Mia képe
és az, hogy a filmet az ő emlékének szentelik. Tomnak meg is kellett törölnie a
szemeit, úgy elérzékenyült a látványtól. Egy halk imát is rebegett
unokatestvéréért, amiért erre rávette annak idején. Ha tudná… Az idősebb férfi
biztos volt benne, hogy mit mondana neki: <i>Én megmondtad Tom Kaulitz! Látod,
megint igazam lett!</i><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Jól vagy édes? - kérdezte óvatosan Bill, mikor egy kicsit
kettesben tudtak beszélni a fogadáson.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Persze… Csak boldog vagyok. Miának nagyon tetszett volna!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Biztosan! Büszke is rád! Én pedig hálás vagyok neki! -
simogattam szerelme kezét a fiatalabb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Köszönöm - csókolta őt homlokon Tom, majd elmosolyodott. - Azt
hiszem hozzád jöttek baba!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Bill már fordult is meg a szokásos, udvarias
mosolyával, amivel az újságírókkal beszélt egész este, ám mikor meglátta kik
állnak előtte, teljesen lefagyott. A szülei voltak azok. A szülei, akikkel oly
hosszú éveken keresztül nem beszélt. Akik egy telefonra vagy levélre sem
válaszoltak neki. Most mégis ott álltak előtte. És… És mosolyogtak…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Kisfiam… - simogatta meg arcát édesanyja. A szemei fátyolosak
voltak. Látszott, hogy próbál nem sírva fakadni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Fiam… - veregette meg vállát édesapja. - Nagyon ügyes voltál.
Igazán.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ti… Hogy kerültök ide? - értetlenkedett a fiatal férfi, majd
Tomra nézett. - Te…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Még a forgatáson voltatok mikor először hívott minket… Mindent
elmondott Billie. Azt, hogy vigyáztál rá. Azt, hogy milyen ügyes vagy már! Azt
mondta tehetséges vagy. Eljött hozzánk az eljegyzés előtt…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Tessék? - hökkent meg a fekete.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Azt mondta szeretné, ha tudnánk, hogy vigyáz rád. Akkor adta oda
a meghívókat is… Nem akart tolakodni. Nagyon illedelmes férfi áll melletted
fiam - bólogatott elismerően apja.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem akartam azt, hogy az újságokból tudják meg baba… - simogatta
hátát az idősebb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Úgy hiányoztatok… - ölelte szorosan magához szüleit Bill és
előtörtek belőle a könnyek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">10 évvel később…<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Hölgyeim és uraim! Kérem fogadják sok szeretettel ma esti
vendégeinket Tom és Bill Kaulitz-Trümpert! - mosolygott a kamerába a
műsorvezetőnő, mire a nézők tapsolni kezdtek és megjelent a két színész. Kezet
fogtak a hölggyel, majd mindhárman helyet foglaltak. - Örülök, hogy újra itt
vagytok velünk!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Részünkről az öröm Eva! - mosolygott Bill.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ahogy mondja! Mikor is voltunk itt együtt utoljára?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ha azt elmondanám akkor legalább öt évet hozzá kéne adnom a
koromhoz - kacsintott a nő, mire mindhárman felnevettek. - Most viszont egy
nagyon különleges bemutatón vagytok túl. Mesélnétek erről?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ez a második közös filmünk. Így kilenc év házasság után -
mosolygott szerelmére Tom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Azért is nagyon különleges mert egy kis időre visszatértünk arra
a helyre, ahol egymásba szerettünk. A házaspár egy utolsó esküvőn vesz részt
azon a szigeten mielőtt bejelentik, hogy elválnak. Szerencsére volt időnk
nosztalgiázni is - kuncogott Bill.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ezelőtt nem is kaptatok közös felkérést?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- A Búcsúzik a nyár után kaptunk párat, de egyet sem fogadtunk el
- válaszolt a barna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem akartunk az a tipikus pár lenni, akik mindig megjelennek a
képernyőn. És hát lássuk be, nem is vagyunk átlagos pár - kuncogott a
fiatalabb. Fekete tincseit addigra szőkékre cserélte.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ez már biztos! Sem a munkában, sem pedig a magánéletetekben.
Amiről nagyon keveset tudni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ez Bill kikötése volt. Nem akarta a gyerekeket a reflektorfénybe
helyezni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Amennyire csak lehet átlagos gyerekkort akarok nekik. Ezért van
az, hogy nem is forgatunk egyszerre.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Akkor ez most Alexandrának köszönhető? Ha jól tudom ő rendezte
az első, közös filmeteket is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Pontosan! - helyeselt Tom. - Tudta, hogy mennyire fontosak
nekünk a gyerekeink és az ő életükben lévő állandóság. És hát… Még tartoztam
neki ezzel - kuncogott Tom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Ezek szerint a jövőben sem számíthatunk tőletek közös filmre?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem valószínű. Én most szeretnék a divatmárkámra koncentrálni és
a karitatív tevékenységekre. Úgy érzem ott többet tudok az embereknek adni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Köszönöm, hogy eljöttetek hozzánk és megosztottátok ezt velünk!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Csak még valami - mosolygott a kamerába Tom. - Mia, kislányom!
Most már alvás!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Azt hiszem ez tökéletes zárómondat volt! Hölgyeim és uraim, jó
éjszakát önöknek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A két férfi csöndes házba érkezett haza. A
kutyák a kandalló előtt feküdtek egy kupacban, mind a hárman. Csak a német
juhász emelte fel álmos fejét, ám mikor konstatálta, hogy gazdái értek csak
haza, ugyan olyan nyugodtsággal aludt tovább.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Megnézem a gyerekeket - suttogta Tom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Megyek veled.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Kézen fogva indultak el a gyerekek szobái
felé. Elsőként a legnagyobb lányuk Luise Mia-hoz néztek be. S bár a tíz éves
kis boszorkányuk már aludt, az üzenet ott hevert a polcon: <i>Jók voltatok
apuk!</i> Ezen pedig mindketten elmosolyodtak. Valójában eleinte nem akartak
gyereket, de egy jótékonysági eseményen, amin beteg gyerekeknek gyűjtöttek,
Bill meglátta a kislány képet és egyből belé szeretett. Tom pedig nem tudott
neki nekem mondani. Így rengeteg papírmunka és egy afrikai út után hazavitték
az akkor majdnem kétéves Luise-t. A szőke azt mondta ez egy jel, hogy tényleg
az ő gyerekük. S bár a Mia a második neve volt, pár éve már így hívatta magát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Aztán jöttek az ikrek. Alex és Matt, akik már hatévesek
voltak. Bár ők már a vér szerinti gyerekeik voltak, nem tettek különbséget. A
petesejtek Tom másik unokatestvérétől voltak, az apjuk pedig biológiailag Bill
volt, bár állítása szerint Matt inkább hasonlított a barnára, mint rá valaha is
fog.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Végül pedig ott volt Ellie Jane. Az ő kis
angyalkájuk. Alig múlt 3 éves és mindenkit az ujjai köré csavart. Ő petesejt
donorral született és az idősebb hozzájárulásával. A szőkeség vele volt a legmegengedőbb
mind közül. Az egyetlen nő, akibe valaha szerelmes volt, mindig ezt mondta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Nem aludhat Ellie köztünk? - suttogta Bill.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Már alszik baba… Majd holnap - csókolta őt homlokon férje.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Kár… - sóhajtott a fiatalabb és elindult az emeletre.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A lépcső mellett a falon pedig ott sorakozott
az életük képekben. Az első, közös filmforgatás, az esküvő, a Miával való első
találkozásuk, az ikrek ultrahang képei, a három gyerek együtt, majd már négyen,
Tom és Bill szülei az unokákkal és hát Mia, az idősebb unokahúgának képe is. Az
ő őrangyaluk. Aki nélkül ez az egész, boldog élet nem létezhetett volna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Tom… - bújt hozzá férje, mikor már az ágyban feküdtek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Mond csak baba… - cirógatta hátát a barna. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk a filmet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Melyiket? - gondolkodott az idősebb. Nem emlékezett, hogy
beszéltek volna mozizásról.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- A miénket. Kettesben… - simogatta partnere hasát a szőke,
csintalan mosollyal.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Mr. Trümper, csak nem el akar csábítani? - vonta fel szemöldökét
Tom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Sikerülne Mr. Kaulitz? - ült az ölébe férje, benne pedig
fellobbant a vágy.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">- Neked mindig baba. Mindig… - forrtak össze egy szerelmes
csókban.<o:p></o:p></span></p>Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-84241994529685899192019-04-21T06:26:00.002-07:002019-04-21T06:27:14.701-07:0026. fejezet<span style="font-size: large;">Sziasztok!</span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Igen, tudom, hogy már vagy ezer meg egy éve volt az utolsó rész, de már tényleg csak egy kicsi kell a végéhez. Annyira kicsi, hogy már az első egy-két bekezdés ott csücsül a telefonom jegyzettömbjében. Egyenlőre többet nem is árulok el róla, úgyis lesz egy nagy, csöpögős bejegyzés az utolsó fejezet után.</div>
<div style="text-align: justify;">
Addig is jó olvasást és legyetek rosszak! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
ui.: sorry, elég rövid lett...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Bill a saját orgazmusa összerándulására ébredt. Az egész világ még puha volt és egészen távolinak tűnt a mámoros pillanatok utolsó hullámain. A függönyök lágy suhogása mellett csak Tom vigyorgó arcát tudta befogadni az elméje, bár azt sem túl könnyen. Még soha nem volt része ehhez foghatóban. Persze kamasz korában elő-előfordult pár baleset, de azok egyike se volt ennyire intenzív.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt Csipkerózsika - köszönt rá kissé rekedtes hangon az idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csináltál míg aludtam? - kérdezte álmosan a fiatalabb. Még mindig tompa volt a tudata.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, mivel nem ébredtél fel a puszikra, úgy gondoltam bevetem a nagyágyút - kacsintott rá a barna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt... Ezt csak ilyen lazán közlöd? - pillázott nagyokat a fekete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért, hogy kéne? Ohh Billy, kedvesem, leszoptalak álmodban. Esdeklem minden bűnös tettemért? - váltak teátrálissá Tom mozdulatai.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát így aztán biztos ne, mert megkérdőjelezem az épelméjűségedet - vonta fel szemöldökét a fiatalabb. Bár el kellett ismernie, elég szórakoztató volt a helyzet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha mást kérdőjelezhetnél meg? - simult hozzá az idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé... - pirult el a fiatalabb ahogy a merev szerszám a combjához simult. - Te... Fel vagy izgulva...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted az édes kis sóhajaidtól ki ne lenne? - simított végig a piroskás bőrön a barna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnéd... Szeretnéd ha én is megtenném neked?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretném... Mindennél jobban... - csókolgatta a bársonyos hattyú nyakat az ajkapc-s. - Deh ma dolgozuhnk...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miéhrt? - nyöszörgött Bill.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy aztán haza tudjunk utazni. Nem lakhatunk örökre egy szállodában - mosolygott rá mindent tudóan az idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így legalább nem ölsz meg a főztöddel - kuncogott a fiatalabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Honnan vetted, hogy nem tudok főzni? Megint Alexxel beszéltél? - nyekegte a barna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Te mondtad az egyik interjúban, hogy borzalmas szakács vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kéne mindent elhinned az újságoknak szépfiú - fürkészte őt haragos tekintettel Tom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért, tudsz főzni? - figyelte őt angyalian Bill.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Viccelsz? Még a teavizet is elforralom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neee... - dőlt el visító röhögéssel az ágyon a fiatalabb. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill... Biztos vagy ebben? - tördelte ujjait görcsösen a barna. Itt voltak. Már csak ez a jelenet volt hátra. Persze még az utolsó simítások ott voltak, de hivatalosan ez számított az utolsó napnak. És egyben a legfontosabbnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy izgulsz. És azt is, hogy görcsben van a gyomrod, a tenyered meg izzad. De ez teljesen normális. Hidd el. Itt vagyok... - csókolta meg partnere kezeit a fiatalabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha besülök? Alex igazi szexet akart...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha besülsz majd én segítek. El tudom vinni a hátamon a dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarlak cserben hagyni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudnál. Csak bízz kicsit bennem. Csak egy kicsit...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te vagy a főnök... - sóhajtott az idősebb és levette a köntösét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész dolog annyira abszurd volt... Előre be kellett kenniük magukat síkosítóval, a takarót pántokkal rögzíteni, hogy túl sok dolog azért mégse látszódjon, felizgatni egymást és óvszert húzni, és ami különösen idegesítette Tomot, egy enyhébb potencianövelőt is be kellett venniük. Minden indok nélkül szerinte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt pedig még tetőzte az is, hogy megszabták a pózt. Bill volt felül, ő irányított. Bár ez a film szálába teljesen beleillett, a barna saját kis egóját egy bizonyos pontig sértette. Alapból szerette irányítani a dolgokat. Ez az érzés pedig szex közben csak erősödött benne. Jónak tartotta magát annyira, hogy a partnere csak élvezkedjen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért te vagy felül? - fújtatott a barna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert a kapcsolatban Albert irányít - kuncogott a fekete. Ő élvezte a helyzetet. Szerelme sosem hagyott neki túl nagy teret. Így viszont tudott kísérletezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És miért kellett gumi? Főleg rád! Nem is leszel bennem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert a sperma nem szexi édes - cirógatta a borostás arcot Bill.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És a gyógyszer? Fel tudok én állni magamtól is! Nem vagyok hatvan éves! És különben is bí... - háborgott volna tovább Tom, de kedvese egy szenvedélyes csókkal elhallgattatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kis fekete érezte ahogy a kemény férfiasság a fenekéhez simulva lassacskán próbál utat találni a bejutáshoz. Az érzéstől pedig kissé megremegett a gyomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szex szerelmével minden kétséget kizáróan fergeteges volt. Nem tudta volna egyik előző partneréhez sem hasonlítani. Egyszerre érezte felemelőnek és pusztítónak. Képes volt vele elégni szerelmük lángjában, viszont az érzés nem csillapodott. Már megtapasztalta a szerelemnek ezt a formáját és köszönte szépen, attól a perctől fogva soha többé nem akarta elengedni. Az idősebb férfi volt az ő mindene, a zsánere. És ha ezt szavakkal nem is tudta kifejezni, de a tetteit semmi nem korlátozhatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedvesehm... - túrt a holló tincsek közé a barna. Már csak a behatolásra vártak mind a ketten. Testük minden porcikája remegett érte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akarohd? - simult még egy kicsit közelebb az idősebbhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csahk téged. Örökreh... - Tom nagyon szerette volna maga alá gyűrni őt. Maga alá gyűrni és olyan magaslatokba repíteni, hogy aztán mindketten csillagokat lássanak. De akkor nem tehette, nem akarta megtenni. Hisz ez mindkettejükről szólt már.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek... - vezette lassan a szoros izomgyűrűk közé őt Bill. Abban a pillanatban nehéz volt nem elélveznie. Az oly tökéletes méret finoman szétfeszítette az izmait és erősen stimulálta az érzékeny pontjait. Ördögi kör volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész szeretkezés lassan kezdődött. A másik teste habár már ismerősnek hatott, minden apró pontját mégsem fedezték még fel. Minthogy Tom a füle alatt élvezte a legjobban a csókot, vagy a tény, miszerint a fiatalabb lapockái rendkívül érzékenyek a csókokra. Ezek az apróságok még rejtve maradtak egymás előtt, ám ezt kicsit sem bánták. Abban a pillanatban így volt a legcsodásabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bill nyöszörögve vette tudomásul, hogy miután az-az undok, gépiesen recsegő hang megzavarta az álmát, valaki volt olyan pofátlan és még el is kezdte rázogatni. Haragja azonban csak addig a pillanatig tartott míg kinyitotta a szemét és meg nem jelent előtte a barna kissé elmosódott alakja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ébredj hercegnő. Itthon vagyunk... - simogatta gyengéden a már-már betegesen fehér arcot, ami habár a forgatás alatt nyert némi színt, de az a pár kiló vakolat még mindig eltakarta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megzavartál az álmomban... - motyogta a fiatalabb amíg a biztonsági övével ügyködött. - Hoztál benne nekem virágot... Meg csokit...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kaphatsz mindkettőt. Ígérem - mosolygott rá gyengéden szerelme.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg... Öhm... Kiskutyát is - vigyorodott el a fekete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A kiskutyát még megbeszéljük - kuncogott az idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért szavazod le mindig a kutyust? Pedig téged is szeretne. Talán... Ha vakargatnád a hasát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint a tiédet egy kiadós vacsora után? Köszi, nem. Pont eléggé lefoglal az-az egy Billy kutyám aki van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Undok vagy - fonta össze karjait duzzogva a fiatalabb, de ez csak színjáték volt. Valójában tetszett neki a gondolat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még szerencse, hogy nem így színészkedsz igazából, mert akkor nagy gondban lennénk a filmmel - kuncogott az idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudsz róla, hogy majom vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De abból a legcukibb - kacsintott rá a barna amitől a fiatalabb egy pillanat alatt teljesen elolvadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A landolás után szerencsére hamar ki tudtak csekkolni, bár a csomagjaikra várni kellett. De mindez idő alatt nem szóltak egymáshoz. A kérdés éles kardként lebegett felettük, s bármennyire is erősnek érezték a kapcsolatukat ez a hallgatás méregként mászott a bőrük alá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor... Most... Én... Fogok egy taxit - makogta Bill ahogy kiértek a terminálból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az nekem is kéne.. Mi lenne ha...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Másik irányban laksz. Emlékszel? - szakította félbe őt a fekete gyengéd hangon. - Ne erőlködj Tom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem Bill! Kurvára nem! - rivallt rá az idősebb. - Nem fogsz nekem csak úgy eltűnni mint Albert a film végén. Nem akarhatod, hogy én is csak keressem a hasonmásaid míg bele nem őrülök. Nem teheted ezt velem. Értsd meg! Belehalnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A lakás az enyém. Szeretem - cirógatta a barna durva borostáját. Erős akart maradni, hogy ne sírjon már akkor. Még egy kicsit ki kellett bírnia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó. Akkor én költözök oda - indult el a bőröndjeikkel egy taxi felé Tom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De... Mi lesz a tiéddel? - loholt utána a fekete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ott marad. Ez egy lakás, nem pedig kisállat. Meglesz nélkülem - pakolta be a bőröndöket az idősebb, majd bevágódtak a taxiba. A szeppent sofőrnek felfogni is alig volt ideje a dolgokat mielőtt a barna rárivallt, hogy induljon már.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért finomabban is szólhattál volna... Szegényt csak úgy leüvöltötted... - ingatta a fejét rosszallón a fekete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem nem én vagyok az egyetlen bunkó New Yorki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem azt mondtam, hogy bunkó vagy Tom. Nyugi már - simogattam gyengéden szerelme karját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj cica... Csak ideges vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt látom. De miért? A forgatásnak már vége. Hacsak nem kell valamit újravenni akkor pihenhetünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem most jön ki rajtam a stressz. Ne haragudj... - ölelte szorosan magához Billt. Már nem akarta elengedni. Soha többé.</div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-27138986318454405712018-09-09T12:57:00.001-07:002018-09-09T13:02:51.405-07:0025. fejezet<div style="text-align: justify;">
A szőke nő zavarodottan nézett a kollégájára. Persze az egész az ő ötlete volt, már a legelejétől fogva, akkor mégis pirongatónak találta. Pedig még csak részt sem kellett vennie benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egész biztos vagy ebben Bill?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már mondtam. Én bevállaltam az elején is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De... A dolgok azóta megváltoztak. Már ti sem úgy vagytok egymással... - tördelte törékeny kezeit Alex.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez lenne a baj? Hogy akar engem? - vonta fel szemöldökét a férfi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már! Ez butaság! Te is tudod!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor miért kértél fel egy olyan férfit erre a szerepre akiről te tudtad a legjobban, hogy ízig-vérig heteró? - a kis feketét már hónapok óta foglalkoztatta ez a kérdés, de sosem merte feltenni. Talán mert félt a választól...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért mert Tom sosem volt igazán az enyém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt, hogy érted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amíg együtt voltunk kínosan ügyelt arra, hogy soha, semmilyen körülmények között ne érezhessem azt, hogy van egy másik nő az életében. Én mégis féltékeny voltam... Mert a nők helyett pasikkal vette körbe magát. Rengeteg jó barátja volt aminek eleinte örültem, de... Egy idő után kezdtek mutatkozni a jelek. Tom nem mindegyikre csak barátként tekintett. Nick volt a neve. Még az egyetemen volt a csoporttársa. Aztán együtt is béreltek lakást. Ő más volt mint a többiek. Legtöbbször csak ketten találkoztak. A kapcsolatuk pedig nagyon bensőséges volt. Én soha nem kerültem olyan közel hozzá mint Nick... Megnevettette, simogatta a karját, zavarba hozta... Egy-egy ilyen baráti találkozó után volt, hogy Tom minden áron szeretkezni akart, de nem jutott a csúcsra. Órákig szexeltünk de semmi... Mert nem rám vágyott...</div>
<div style="text-align: justify;">
- De... Akkor most miért tesz úgy mintha ez lenne az első ilyen jellegű érzése? Miért nem mondta el nekem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudja Bill. Nem vette észre soha. Hogy azóta mi történt köztük azt nem tudom. De nem te tetted őt meleggé. Sosem volt igazán heteró.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ezt miért most mondtad el? - a fiatalabb kezdett megint összezavarodni. A helyzet egyre bonyolultabb lett, akár hányszor arattak egy kis győzelmet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert mielőtt teljesen átadod magad neki, ezt tudnod kellett. Nincs több titok. Ez az utolsó. Legalább is amit én tudok...</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tom vére ezerrel száguldott az ereiben. A forgatással jól haladtak és a kapcsolatukkal is. Nem tudta meddig kell majd még várnia a szexre, de bármennyi időt is szabott volna kedvese, ő megvárta volna. Hiszen tudta, hogy fantasztikus lesz. Mert vele csinálhatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Édesem... - csókolgatta finoman a fekete nyakát. Bár a szexxel vártak, úgy gondolta más még attól élvezetes lehetne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tomih... - simogatta a karjait a fiatalabb. - Beszélgessünk...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szexet akarok. Tudom, hogy azzal várunk... - csókolta meg lágyan partnerét. Az elégedett nyögés hallatán pedig büszkeség töltötte el. Nyeregben volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Váhrj... - tolta el nehézkesen az idősebbet a fekete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj Bill? Miért nem akarod ezt sem? Ilyen rossz volt legutóbb?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy! - tiltakozott hevesen a fiatalabb. - Én csak tényleg beszélni akarok. Utána lehet. Szeretném...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó... Mit szeretnél hallani? - feküdt végig az ágyon a barna, egyik kezét kinyújtva, hogy a kis fekete kényelmesen hozzá tudjon bújni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki az a Nick? - Bill nem akart kertellni. Úgy gondolta ez a lehető legjobb amit tehet. Letépi a ragtapaszt és ennyi. Sokkal kevesebb fájdalommal és dühvel jár majd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért akarod tudni? - Tom hangja... Megállapíthatatlan volt. Nem tudta eldönteni tele van-e érzésekkel vagy annyira érdektelen, hogy az már fáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alex azt mondta régen ő volt a legjobb barátod. Nekem pedig nem meséltél még róla. Kíváncsi vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondtam már, hogy imádom mikor az exxemmel beszélgetsz? - nyögött fel fájdalmasan az idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A főnököm...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez meg a magánéletem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Titkolsz valamit? - nézett mélyen a barna szemekbe a fiatalabb. - A szeretőd volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?! Dehogy is! Istenem... Hogy tudsz ilyen következtetéseket levonni? Rosszabb vagy mint a CIA...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor miért nem beszéltél róla?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert megházasodott. A férje portugál és oda költöztek. Azóta e-mailen tartjuk a kapcsolatot. Van egy kislányuk Laura és most akarnak még egy gyereket örökbe fogadni. Boldog és szeret ott élni. Angolt tanít. Mit szeretnél még tudni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bepróbálkozott nálad? - Bill szemei kíváncsian csillogtak, amitől szerelme akaratlanul is elmosolyodott. - Most mi van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire izgatna a gondolat, hogy már voltam előtted férfival? - nyalt végig az alsó ajkán Tom, mire partnere elpirult. - Tetszik a gondolat, hogy hevesen mozgok és közben a feszes feneked markolom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most... Most, hogy jön ez? - dadogta ajkát harapdosva a fekete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert én ezt tenném...</div>
<div style="text-align: justify;">
Az idősebb férfi csókja nyers volt és vággyal teli. Pár pillanat alatt elérte vele a kívánt hatást. Ahogy pedig kedvese fölé mászott, valami borzongás fogta el. Nem lépett túl egy határt. Várt az engedélyre. Kellett az az apró momentum mindkettőjüknek.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Bill karjai remegve siklottak fel partnere izmain. Belelihegett a csókba. Ez az egész kezdett túl sok lenni neki. Az érintések, a hangok, ahogy az idősebb férfi teste határozottan ám csöppet sem durván a matracnak nyomta... Akarta őt. Minden porcikája üvöltött érte. A beteljesülés görcsös vágya hajtotta előre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazán fel sem fogta mikor váltak mindketten pucérrá, de ahogy szerelme merevedése hozzá préselődött... Kezdte elveszteni az eszét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Billy... - csókolgatta nyakát finoman a barna. Hangja remegett a vágytól. - Szólj ha álljak le... Kérlek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Éhn... Uhh... - nyomta merevedését a kockás izmokhoz a fekete. - Keméhny...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leszophatlahk... Megteszem... Csahk mond meg... - a fiatalabb érezte ahogy a másik férfi hevesen zihált a nyakába. Ez a játék már kezdett mindkettőjüknek nagyon sok lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Éhn... Én nehm... - abban a pillanatban az idősebb elengedte őt és felült az ágyon, ezzel kellő teret adva partnere zavaros gondolatainak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj lenne ha... Kimennék egy cigire? - kérdezte óvatosan az ajakpc-s.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom... Miért álltál le? - sandított rá finoman Bill.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nem akartam ráderőltetni ezt. Nem azért fogsz velem lefeküdni mert egy fűtött pillanatban rád vetem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha én ezt szeretném?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - ütközött meg az idősebb. Erre a kijelentésre abszolút nem számított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már csináltuk. Szexeltem veled Tom. Mire kéne most várnod? Tapsra?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor legutóbb próbálkoztam elküldtél a francba, hogy te nem vagy kurva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De akkor még nem is jártam veled.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi most járunk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért, szerinted mit csinálunk? - tárta szét tehetetlenül karjait a fiatalabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az idősebb válaszra nyitotta a száját, de mivel semmi értelmeset nem tudott mondani, így inkább becsukta és elgondolkodott. Szerelmének igaza volt. Teljes mértékben. Szinte mindent együtt csináltak, csókolóztak, randizni is voltak, együtt aludtak... Mégsem gondolt erre ilyen formában. Az egész sokkal természetesebben alakult ki annál, mintsem hogy bármilyen formában is ki kellett volna jelenteniük mi is ez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mióta?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt, hogy érted? - ráncolta szépen ívelt szemöldökét a fekete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mióta járunk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja... Azt nem tudom - vont vállat Bill, mire partnere hangosan elnevette magát és visszadőlt az ágyra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor érezted először, hogy szeretsz? - mosolygott kedvesére a barna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miután kivertem a pucér tested gondolatára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne bomolj már Bill! - lökte oldalba a fiatalabbat. Nem hitte, hogy ez a mondat komolyan elhagyta a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem bomlok! Miután elvállaltam a szerepet a tükör előtt kivertem és téged is odaképzeltelek. Hogy nézed... - halkult el a kis fekete. Az emlék gondolata kellemesen melengette a hasát. Különösen azért mert már tudta milyen is igazából partnere vad tekintete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mutasd meg!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit? - szakadt ki gondolatmenetéből a fiatalabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt ahogy csináltad. A fürdőben van tükör. Most nem kell odaképzelned... - cirógatta szerelme éledező férfiasságát az idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Perverz vahgy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na... Billy... - harapott finoman abba a csodásan fehér bőrbe Tom, mire kedvese felnyögött. - Ezt vehetem igennek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor is perverz vagy... - tápászkodott fel a fiatalabb és kissé bizonytalan léptekkel indult a fürdőbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De szereted, hogy ilyen vagyok. Nem? - mosolygott rá kisfiús ártatlansággal a barna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem... - állt meg a tükör előtt a fekete, partnere pedig szorosan a hátához simult. - Te...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Fel vagyok izgulva... - mélyesztette fogait újra a hattyú nyakba az idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miéhrt teszed ehzt velem? - simult még közelebb szerelme testéhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert megveszek érted - simogatta finoman az elé táruló merev szerszámot az ajakpc-s.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tohm... - nyögött halkan Bill és a gyengéd érintésbe nyomta magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leszopjalak édes? - búgta lágy hangon az idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neh...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor kiverjem neked én? - csókolgatta azt a hihetetlenül csábító nyakat a barna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neh...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor mit szeretnél, mit tegyek édes?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hatohlj beléjm... - nyöszörögte a fiatalabb.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tom szíve hatalmasat dobbant, ezzel megkockáztatva, hogy átszakítja a bordáit. Minden porcikája bizsergett, már csak a gondolatra is, mégsem mert egyből cselekedni. Mi van ha Bill megbánja? Ha újra csalódni fog az együttlétükben...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos... Biztos akarod? - dörmögte kissé rekedtes hangon. Érezte ahogy a testén apró remegések futnak végig amiért átkozta is magát. Nem szabadott volna ennyire szétesnie egy ilyen téma miatt. Hisz a kis fekete azt mondta járnak. Ez pedig normális cselekménynek számított ilyen felállásban. Akkor hát miért is akadékoskodott pont most? Maga sem értette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egész biztosan - mosolyodott el a fiatalabb. - Eleget vártunk. Eleget vártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem nincs síkosítóm - az idősebb agya lassan kezdett csak újra forogni. S mivel ez volt az első dolog ami az eszébe jutott, ebbe próbált kapaszkodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem van - súgta édes kis cinkos hangon a fekete, ahogy az ágy felé terelte szerelmét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én... Nem emlékszem, hogy volt-e rajtam gumi... - pirult el egész a füléig a barna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt. Nem kell hozzám gumit húznod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem azért kérdeztem... Csak... Tudod a lányok mindig megkérnek... - hebegett Tom. Hülyén érezte magát. Tudnia kellett volna Bill mit szeret. Vagy legalább sejtenie. Erre ott állt totál megsemmisülten és tanácstalanul. Elveszve...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem leszek terhes, nyugi - kuncogott a fiatalabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Én is tudom... - pirult el sz idősebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne félj Tomi... - mérte végig az elé táruló gyönyörű testet a fekete. - Most én fogok irányítani - térdelt partnere fölé és a fülébe suttogta. - Megtanítom neked, hogy varázsolj belőlem kéjsóvár kiscicát.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Bill már az orális szexnél érezte, hogy partnere mennyire hatékonyan tudja lemásolni azokat a tevékenységeket amelyekben ő is részesült. Ám akkor még nem tudta, hogy az idősebb férfinek ez ösztön szerűen jön. A tudat csak akkor kezdett éledezni az elméjében mikor Tom elkezdte őt kitágítani.</div>
<div style="text-align: justify;">
A barna ujjai gyakorlottan siklottak a szűk izmok közé. Igazi puncivarázsló lehetett. S bár Bill azt hitte az évekig tartó orgiák után ő bizony már nem tud úgy remegni mint egy szűz kisfiú, nagyot kellett tévednie.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól csinálom édes? - hajlította be ujjait finoman az idősebb és végignyalt az elé táruló hófehér combokon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ohh... Igehn... - markolt erőtlenül a lepedőbe a fekete. Kezdett csillagokat látni az élvezettől. De szerelme nem engedte őt a csúcsra. Hiába tudta hol a prosztatája. Épp csak megsimította időről-időre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindjárt elcsöppen a farkad... Milyen rossz fiú vagy te Billie... - nyomta belé még egy ujját Tom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az izmok könnyedén tágultak az alapos munka hatására. Szinte már ők könyörögtek a feszítésért. A fiatalabb háta ívben megfeszült, csípőjét pedig akaratlanul is hátra nyomta, ezzel még többért könyörögve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ajkait hangos nyögés hagyta el ahogy mindhárom ujj elhagyta pirosló izomgyűrűit. Karjai ekkor feladták a küzdelmet, ő pedig ernyedten rogyott az ágyra. A szálloda eddig puhának gondolt takarója akkor smirgliként hatott addig elhanyagolt, duzzadt szerszámára. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ügyes fiú vagy Bill... Most már nem kínozlak sokáig...</div>
<div style="text-align: justify;">
Az idősebb egy laza mozdulattal fordította őt a hátára és időt se engedve a tiltakozásnak, egyből szájába fogadta az ágaskodó hancúrlécet.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiatalabb már nem bírt magával. Partnere ütemes tempójával összhangban a csípője is meg-megrándult. Ám Tom egy pillanatig sem akadályozta ebben. A fekete szinte kivágta a magas c-t ahogy görcsös remegés kíséretében végre elérte a beteljesülés. Ám ez a boldog, nyugodt pillanat nem tartott túl sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még el sem múltak a kéj utolsó hullámai mikor az idősebb gyengéden, mégis meglepő határozottsággal és profizmussal tövig hatolt belé. Bill hangos nyögéssel jelzett ahogy megkínzott prosztatáját újra súrlódás érte. A farka ismételten éledezni kezdett. Szinte kínzóan lassan, ettől pedig képtelen volt elfojtani a nyögéseket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehm bírtam továhbb... - nyöszörgött az idősebb férfi. - Sajnálohm... Nem íhgy akartam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehm... Nem lehsz hosszú meneht... - lihegett a fekete. - Túhl jól csináltad...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Finoman akarom csinálni. Megérdemled Billieh...</div>
<div style="text-align: justify;">
Ajkaik egy hosszú csókban forrtak össze, mialatt Tom csípője lassú, ütemes tempóban kezdett el mozogni. Egyszerűen képtelen volt szerelmén kívül bármit is felfogni a világból. És nem is akart. A puha, erőtlen nyögések így is már az őrület határára sodorták. Életében először adott volna meg mindent a gumiért. Azt remélte úgy talán tovább bírná. De a látvány...</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiatalabb teljesen kitárulkozva feküdt előtte, ajkait pedig szégyentelen hangok hagyták el. Erről pedig az első alkalom jutott eszébe, mikor is a csúcsra juttatta szerelmét. Ahogy a törékeny, remegő test a falnak feszült... Egyszerűen alig bírt ellenállni neki. Kis híja volt a szexnek akkor is. Most viszont már az övé volt. Testestül, lelkestül.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A fekete szinte felsikoltott ahogy partnere fogai birtoklóan vették uralmuk alá a nyaka érzékeny bőrét. Már így is az őrület határán táncolt, ám az erőteljes érintés volt az utolsó löket a szakadék felé. Csípője előre billent, ajkait pedig hangos kiáltások hagyták el. Izmai erőteljesen húzódtak össze, majd teljesen elgyengülten omlottak szerelme hátára. Az érzések sokasága egy pillanat alatt szakította szét teljesen és repítette a mennyekbe. Nem tudta eldönteni, hogy sírni szeretne avagy nevetni. Egyedül a belé áramló forróságot és az immár erőtlen lökéseket tudta beazonosítani, majd Tom lágy, nyugtató csókját, ami lassacskán véget vetett a teljes zűrzavarnak benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye... Ugye nem fáj semmi? - rebegte zavartan az idősebb, mikor kezdett visszatérni a mámor hullámai közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Minden rendben. Nagyon jó volt veled a szerelmeskedés - simogatta szerelme csatakos tincseit a fiatalabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobb... Jobb mint az első? - motyogta a barna. Muszáj volt végre valami konkrétat megtudnia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobb. Mert ez az utolsó. Ha a következőnél megkérdeznéd melyik volt a legjobb akkor azt választanám. Mert egyre jobban foglak szeretni. Minden alkalommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm... - zárta szorosan karjaiba a fiatalabbat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked semmit nem kell megköszönnöd Tom. Szeretsz engem. Más nem kell - simogatta a borostás arcot a fiatalabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi más?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi. Csak te... - csókolta meg szerelmét Bill. - Életem végig... </div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-57297192116084864392018-09-02T14:04:00.000-07:002018-09-02T14:04:34.991-07:00Sztory timeSziasztok!<br />
<br />
Igen, valószínűleg mind azt hittétek, hogy engem már le lehet húzni a süllyesztőben mert úgysem lesz már itt rész stb. stb... Valójában ezen most én is átmentem mert a kedvenc helyeimen sem voltak részek (van ahol már november óta...), de most visszatértem.<br />
A rész maga kész van, ám egy olyan kis technikai gondom adódott, hogy nincs a gépen Word (újra lett rakva és sajnos ezt elfelejtették elolvasni, hogy NEKEM KELL), nekem viszont csak most esett le, hogy itt is van helyesírás ellenőrző (nem írok helyesen, tudom), így már az is hamarosan kint lesz. De előtte szeretném elmondani miért is telt el ennyi idő.<br />
VIGYÁZAT, A KIS BLOGGERNEK IS VAN ÉLETE!!!<br />
Én az elmúlt két éveben suliba jártam Budapesten, OKJ-s képzésre. Minden patent (leszámítva, hogy nem volt tanár és annyira megváltozott az egész törvényi háttér, hogy amit januárig tanultunk az 97%-ban mehetett a kukába), jött a vizsga. Nem szépítek, 4 vizsgarészünk volt, ebből 3-an mentek át 1-1 részen, de mivel a vizsgára bocsájtó tantárgyból mindenki megbukott, így nem lett végzettségen. Ez a történetnek csak annyi része, hogy még kb. a felszínét se kapargattuk meg. Gondoltam én, nem para, elmúlt másfél évben dolgoztam, nyáron is lehetek diák.<br />
Ez utóbbiból annyi lett, hogy június eleje óta teljes állásban dolgozom ott, ahol eddig diákként szöszmötöltem. Ami eddig szép és jó, ha azt nem számítjuk, hogy mivel vidéki vagyok és a kollégiumból menekültem mint macska a fürdőkádból, így aztán az első hónapomat ingázással töltöttem. Közben persze nagyban folyt az albérlet vadászat. Ami annyiból volt jó, hogy szerintem kifogtam a lehető leggyökerebb embereket az univerzumban. Már csak ők megérnének egy külön bejegyzést.<br />
De mint a mesében, jött a remény és a megoldás, hónap végén már be is költöztem az én kis kuckómba (még egyenlőre egyedül), ami gyalog nincs negyed óra a munkahelyhez. Tömegközlekedéssel kb 2-szer ennyi idő, úgyhogy a sétánál maradtam.<br />
Minden jó, minden szép és itt jön életem egyik legnagyobb élménye, ugyan is, 22 évesen, életemben először fesztiválozni mentem. Ami egyszerűen szuper volt! És mielőtt bárki valami rosszra, illetve abszurd hülyeségre gondolna: nem, nem ilyen "atom fantasztikus", populáris vegyes dologra kell gondolni. Rockmaraton-on voltam, Dunaújvárosban. És ez megtanított nekem egy-két dolgot.<br />
1 - bírom a piát<br />
2 - nem vagyok finnyás kislány<br />
3 - ha egy piszkafa gyerek akar rajtad átesni acélbetétes bakanccsal, az nem fáj annyira<br />
Így hát a júliusom második fele nagyjából abból állt, hogy próbáltam kipihenni a hétfő-kedd: munka, szerda-vasárnap: fesztivál, hétfő-péntek: munka kombót, mert ugye próbaidő alatt én nem is mehettem volna szabadságra... De ez már csak a mellékes.<br />
Az augusztus pedig... Én nem tudom mit csináltam augusztusban. Vagyis egész pontosan nem nagyon tudom mit csináltam magamért augusztusban. Egyrészt apukámat hallgattam meg anyukámat ahogy oltogatják egymást, másrészt páromnak segítettem, harmad részt istápoltam anyut amiért 47 évesen, életében először egyedül lakik. És nem, nem váltak el, csak apukám Németországban dolgozik, anya pedig újra itthon.<br />
A részek érkezését nem tudom mikorra garantálni. Bár gondolkoztam, hogy mivel utazás közben jönnek a jó ötleteim felülök a BKV-ra és megyek pár kört, de... Csak valami olyanra amit ismerek, bár azon is el tudok tévedni. xD Nálam már nem segít a GPS-s sem.<br />
További szép estét! ;)Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-33337292758105055872018-05-10T10:44:00.000-07:002018-05-10T10:44:18.499-07:0024. fejezet<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill reggel arra ébredt, hogy
melege van, amit először elég különösnek talált. A szobájában legalább egy
ablaka mindig nyitva volt. Szerette a friss levegőt. Valahogy nyugodtabban
aludt tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám mikor kinyitotta pilláit,
rájött, hogy a különös hőhullám oka nem volt más, mint partnere, aki félig belé
gabalyodva hortyogott. A látvány igazán édes és ártatlan lett volna, ha közben
nem nyomódik combjához a másik igen csak kemény férfiassága. Ettől egy
pillanatra elbizonytalanodott. Egyrészt mozdulni szeretett volna és viszonozni
az előző este gyönyörű pillanatait, másrészt azonban nem akart túl korán
kezdeményezni. Előbb mindenképp beszélni akart az idősebbel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tomi... - puszilta meg finoman a kissé borostás arcot,
mire az idősebb nyöszörögni kezdett. - Na... Szerelmem... Ébredj fel...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem reggel lenne, még örülnék is ennek... - motyogta a
barna mikor partnere legalább már tíz perce csókolgatta az arcát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De nehezen ébredsz te fel - mosolyodott el a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hittem a másnaposság ágyban tart... - fordította maga
alá kedvesét Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok másnapos... Nem ittam annyit... - bújt a
tökéletes izmokhoz Bill. Azaz illat mindennel felért. Kicsit édeskés, mégis
olyan férfias. A nyers Kaulitz kivonat... Amitől forróság áradt szét a hasában.
Ezelőtt sosem érzett ilyet. Talán ez lehetett az a bizonyos kémia, amiről az
emberek annyit beszéltek. A megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan érzés, amiért
kívánod a másikat, amiért elvesznél benne teljesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A teste előbb reagált, mint
felfogta volna. A puha ajkak már az ő száját súrolták. A fiatalabb ajkai lustán
mozogva ízlelgették a másikat. Különös volt beismernie, de jó volt ez is. Ahogy
egymás mellett feküdve, anyaszült meztelen csókolóztak. Valahogy természetes
volt az egész. Olyan eleven, mégsem túl ijesztő. Csak átlagos.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól érezted magad tegnap? - törte meg a csókot a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon jól! - mosolyodott el a fekete és
belecsimpaszkodott a szerelmébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor adnál nekünk egy esélyt? - fúrta orrát a holló
tincsek közé az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Neked bármikor adnék Tom... Millió esélyt is...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak egy kell... Ezt nem fogom elszúrni...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A forgatás az elkövetkező
napokban jól haladt. Érezhetően megváltozott a hangulat, ahogy a kedélyek
kezdtek lecsillapodni. Azonban a kamerák előtt csak forrósodott a levegő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Több, heves csókolózással és
taperolással teli jelenetet vettek fel, amitől Tom egyáltalán nem volt nyugodt.
Erre pedig csak rátettek a számára túl szűknek gondolt nadrágok, valamint az
sem segített a dolgon, hogy a randevújuk óta folyamatosan kerülgették
partnerével a forró kását. Egyikük se ment el a végletekig. Gyönyörűségesen
fájdalmas mód tökéletesen ismerték egymás tűréshatárát és csak ezen belül
mozogtak. Amitől az idősebb férfi idegei igen csak meg lettek tépázva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ebédelsz velem? - bukkant fel a fiatalabb arca az öltözője
ajtajában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok éhes.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megbántottalak? - csukta be maga mögött az ajtót a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem Bill, mindenden rendben. Csak most tényleg nincs
étvágyam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tegnap se volt... - biggyesztette ajkait a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sokat vacsoráztam - próbált füllenteni a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem igaz! Vacsoránál is csak turkálsz az ételben!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te ellenben olyan jóízűen eszel! - förmedt rá kedvesére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én nem értelek Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarok újra összekapni emiatt... - sóhajtott az
idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fekete már szóra akarta nyitni
a száját mikor is leesett neki miről van szó. Tudta jól, hogy távolinak tűnik
az emlék, de nagyon is közeli volt. Partnere vágyott rá. Többre, mint amennyit
az utóbbi időben megadott neki. Emiatt pedig kezdte magát kicsit bután érezni.
Hisz szerelme nem kért sokat és várt rá. A megfelelő alkalomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ahogy Bill emlékei lassan
előkúsztak a pár nappal azelőtti éjszakáról, az egész teste megborzongott. Tom
aznap este olyan jó volt hozzá, annyira gyengéd és kedves... Cserébe pedig
semmit sem kért. Olyan nagy baj lett volna, ha kicsit ő is törődik vele?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugye nincs semmi sürgős dolgod? - zárta kulcsra az ajtót a
fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne butáskodj édes. Mindjárt vége a szünetnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Várhatnak pár percet. Vagyok annyira jó, hogy sikerüljön -
csókolt az idősebb nyakába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Billieh... Nem szabadna... - zárta őt szorosan a karjaiba
a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elég idős vagyok ahhoz, hogy megtehessem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A csók, amiben ajkaik találkoztak
lágy volt és hihetetlenül puha. Lassan mozogtak és a nyelveik is csak
imitt-amott érintkeztek, akár csak a félénk kamaszoknak. Ám ezt sokkal
érzékibben élték meg mind a ketten, mint egy vad smárolást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Annyirah kívánlahk...- túrt a fekete fürtök közé az
idősebb és a falnak nyomta partnerét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mohst... Mohst csak te élvezehl... - nyöszörögte a
fiatalabb miközben utat próbált magának törni a vágyott testrész felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Engehdj beh... Kérlehk... Megveszehk értehd... - markolt a
kerek kis hagymácskákba Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Méhg egy kicsiht bírd kih...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Azzal a lendülettel Bill
változtatott a helyzetükön. Szerelmét a falnak lökte, ő pedig térdre borult
előtte. S habár nagy tapasztalata volt eme tevékenységben, akkor mégis meg
kellett állnia egy pillanatra és vennie pár mély levegőt. Most élesben ment az
egész. Tom emlékezni fog rá. Emlékezni és reményei szerint élvezni is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Gyors mozdulattal rántotta le a
kívánatosan keskeny csípőn feszülő nadrágot. Bár tudta mi fog rá ott várni,
kicsit mégis szemérmesen méregette. Még nem volt oly nagyon ismerős neki. Ám a
gondolat, hogy újra magába fogadhatja, felpezsdítette a vérét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szép vagy... - markolta meg határozottan az előtte
ágaskodó merevedést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh... Annahk gondohlsz? - simogatta meg gyengéden kedvese
arcát a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb laza mozdulatokkal
kezdett. Úgy gondolta partnere azt adta neki, amit ő szeretett. Hisz ez
logikus. A férfiaknál legalább is. Valamilyen szinten pedig édesnek is
gondolta. Az ő Tomija gyengéden szerette. Akkor pedig hát gyengéd lesz. Apró
csavarral.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebbnek nehezére esett
csöndben lenni. Tudta, gondolta, hogy partnere jó ebben. De sosem gondolta,
hogy élete legjobb alkalma vele lesz. Hiszen Alexxel évekig együtt voltak. Már
a rezdüléseiből tudta, hogy mit tegyen. Erre megjelent Bill és egy laza
csuklómozdulattal félresöpört mindent, amit eddig magáról tudott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Érezte, ahogy szétesik a kezei
közt. Ahogy a teste, úgy a lelke is. Másnak érezte magát. Se nem többnek, se
nem kevesebbnek. Újra egész emberré kezdett válni, ezt pedig az angyalának
köszönhette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretlehk... - simított végig a hófehér karokon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom lábai alól lassan kezdett kicsúszni
a talaj. Mindene remegett, a hátán pedig csorgott a veríték. Hacsak kedvese nem
tartja őt olyan erősen, nyilván már nem bírt volna állva maradni. Testén apró
remegések futottak végig, miközben szaggatott lélegzetek hagyták el a száját.
Még nem akarta ezt. Szeretette volna, ha ez az egész sokkal tovább tart. Be
kellett vallania magának, hogy hiányzott neki ez az érzés. Ha csak egy kis
ideig is, de szüksége volt erre a gyengédségre. Hisz már olyan régen
tapasztalhatta. Szinte el is felejtette...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Áramütésként érte az érzés. Izmai
görcsbe rándultak, ajkait pedig egy mélyről jövő, rekedt nyögés hagyta el. Nem
is volt ideje sem feleszmélni, mikor megérezte a gyöngéd szívást a makkján,
amitől újra felnyögött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Neh... - nyöszörögte elfúlt hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért? - simogatta gyengéden az ernyedt szerszámot a
fiatalabb. - Olyan kevés időt hagytál játszani...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekehm... Nekem mohst le kell ülnöm... Muszáj...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fekete hagyta, hogy partnere
egyedül botorkáljon el az alig másfél méterre lévő kanapéig. Úgy érezte ennyi
jár neki. A tekintete kicsit zavart volt, legalább is amennyit láthatott
belőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom kerülte a tekintetét. A
felismerés alig másfél másodperccel később érte, mikor is végig szeretett volna
simítani az aranyos kis borostákon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rosszul csináltam valamit? Durva voltam? Vagy túl heves?
Vagy végig más járt az eszedben? Megmondhatod nyugodtan. Nem mindenkinek oké,
ha egy srác térdel előtte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért élveztem veled, sokkal jobban, mint Alexel? Vagy
mint bárkivel egész életemben? Miért Bill? Miért ismersz te sokkal jobban mindenkinél?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem ismerlek jobban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor ezt, hogy tudtad elérni? - ölelte magához kedvesét
az idősebb. - Miért esek teljesen szét a karjaidban?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak azt csináltam, amit te mutattál nekem - válaszolta
egyszerűen a fekete. Neki ez már természetes volt. Azt adta, amit kapott. Talán
ezért nem tudta igazán ő mit is szeret.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Én jól csináltam? - pirult bele a kérdésbe a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem igen. Nekem legalább is jó volt. Élveztem...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm... - csókolta meg szerelmét Tom. A fiatalabb
férfi remegve simult karjai közé. Kissé talán nyálasnak tűnt a pillanat. De
akkor mindkettőjüknek pont erre volt szükségük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 21.3pt;">
Már este volt, kellemes, hűvös
szél simogatta az idősebb férfi arcát. Azt mondta kimegy egy szál cigire, de
olyan ideges volt, hogy meggyújtani se bírta volna.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Próbálta magát mély lélegzetekkel
lenyugtatni, de sehogy sem sikerült a dolog.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hallotta a nyitott ablakon
keresztül, hogy Bill egy számára ismeretlen dalt énekel a zuhany alatt. Ettől
pedig a szíve összefacsarodott. Nem így kellett volna történnie... Ő nem ezt
akarta. Mégis erőt kellett magán vennie. Ha szerelme képes volt mellette állni
a legsötétebb órákban is, akkor neki sem szabadott félnie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Halló, tessék?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mrs. Trümper?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, én vagyok. Miben segíthetek? - a nő hangja sokkal
kimértebb volt, mint amire számított. Egy idegenhez képest is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom Kaulitz vagyok. Bill párja. Kérem, hallgasson meg!</div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-39992373991659440432018-03-04T00:09:00.003-08:002018-03-04T00:09:18.788-08:0023. fejezet<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-size: large;">Sziasztok Gyerekek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Hát mit ne mondjak mikor most megláttam a legutóbbi rész dátumát pislogtam egy sort mint hal a szatyorban. Mondjuk pörögtek is az események az utóbbi időben elég sűrűn. Megvolt a műtétem, újra sulizok meg dolgozok és hát már van valaki aki rajtam kívül is beosztja az időm. :) Nem ígérgetek nagy szavakkal, de megpróbálok igyekezni. Nem lesz egyszerű, mert hamarosan vizsgázok, de igyekszem. Addig is jó olvasást és legyetek rosszak!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom izgatott volt az aznapi
programjaik miatt. Éjjel sokáig fennmaradt, hogy mindent alaposan
átgondolhasson és eltervezhessen. Nem akarta, hogy cukormázas és tökéletes
legyen az egész. Nem, neki egész más kellett. Az, hogy Bill boldog legyen és
önfeledt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Úgy tervezte, hogy hamar
felkelnek, de ahogy elkezdte alvó partnerét figyelni a takaró alatt, valahogy
nem volt szíve felébreszteni őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fekete tincsek szépen
keretezték a hófehér arcot s néhányuk szemtelenséget nem ismerve hullott a
bűnösen csábító ajkakra. Az idősebb férfi szerszáma megmozdult a nadrágjában.
Nem ébredt nyugodtan, ez a látvány pedig csak fokozta a beteljesülés utáni
vágyát. Bűnösnek érezte magát emiatt. Hiszen partnere lelke és nagy
valószínűséggel teste is romokban hevert. Ő mégis kívánta. És meg akarta
szerezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Billie... - suttogta rekedt hangon és megcirógatta a párna
által összegyűrt arcocskát. Ám válaszul csak nyöszörgést kapott. - Édesem...
Fel kell kelned... Hozok neked reggelit meg kávét. Mit szólsz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kávé... - motyogta a fiatalabb és szorosan a másik férfi
mellkasához bújt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, kávé - zárta őt karjai közé a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Palacsinta... - ahogy beszélt ajkai folyamatosan súrolták
az idősebb bőrét, amitől ő élesen szívta be a levegőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha ahzt szeretnéd...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg... Zuhanyozni... - tápászkodott fel óvatosan a fekete.
Örült, hogy volt rajta póló.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben. Addig hozatok reggelit - mosolyodott rá gyengéden
Tom. Ölelni akarta. Ölelni és csókolni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill teste fel volt forrósodva
így még a pihe-puha törölköző érintése is furcsán durvának tűnt számára. Kicsit
fel is szisszent, ahogy az ernyedt férfiasságához ért. Sokszor látta már ilyen
állapotban, ám most valahogy sajnálta. Úgy gondolta ezzel szavak nélkül is
tudna jelezni az idősebb férfi számára, ám a teste cserbenhagyta. Ő viszont még
nem szabadult meg minden démonától. Nem. A leggyönyörűségesebb szenvedés még
hátra volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom szerelmi vallomása egyszerre ijesztette
meg és árasztotta el szeretettel a lelkét. Partnere pedig azóta is a legnagyobb
gyengédséggel fordult hozzá. Pedig nem lehetett neki könnyű. Ez az egész
folyamat és az elutasított vallomás... Vajon annak érezte? A fekete nem volt
benne biztos. Bár az esze azt súgta igen, a szíve még reménykedett. Hiszen az
emberek olyan sokszor kapnak második esélyt. Csak remélte, hogy ő ezt még nem
játszotta el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha végeztél a reggelivel indulhatunk? - mosolygott az
idősebb kávéja felett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hová megyünk? - a fiatalabb férfi még köntöst viselt, ami
szinte egybeolvadt porcelános bőrével. A barnának meglehetősen nehéz volt nem
őt bámulnia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megmondtam. Szeretnék kérni egy napot, hogy bizonyíthassam,
érdemes vagyok a bizalmadra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Neked semmit sem kell bizonyítanod! - rázta meg a fejét a
fekete. Holló tincsei az arcába hullottak, amitől a tekintete csak még
csábítóbb lett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De bizonyítani akarok! Megérdemled!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Túl kedves vagy hozzám...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem igaz Bill. Én csak... Csak szeretném, ha egyszer
megtalálnád a boldogságot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm - fogta meg partnere kezét a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez a legkevesebb. Te is megtetted értem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg? - pirult el a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Az elmúlt években nagyon magányos voltam. De te erőt
adtál nekem a folytatáshoz. Ha te nem vagy... Csak az ég tudja mit tettem volna
mikor elvesztettem Miát. Köszönöm, hogy megmentettél magamtól!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már megköszönted - mosolyodott el a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az életét az ember nem csak egyszer köszöni meg Billie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fekete a napja nagy részét
álmélkodással töltötte. Alig akarta elhinni, hogy partnere mindezt egyetlen
éjszaka alatt tervezte meg és hozta össze. Csak neki. Hogy mosolyogni lássa...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Először a szálloda kertjébe mentek
sétálni. Pont oda ahová a fiatalabb legutóbb menni akart. Ez a gondolat pedig
egyszerre töltötte el boldogsággal és bánattal. Meg akarta beszélni az elmúlt
hetek eseményeit Tommal, de amint arra terelte volna a témát, a másik azonnal
valami újat hozott fel. Szándékosan kerülni akarta a dolgot, s bár Bill először
ezt csak fél vállról vette, egy idő után kifejezetten zavarta a dolog. Ám nem
sok ideje volt a ducizásra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Következőnek a barna még inkább
kitett magáért. A fiatalabb csak ekkor döbbent meg igazán, ugyanis elmentek
delfineket etetni. Az út alatt Tom sokat mesélt neki róluk. Főként sérült
gyerekek terápiás gondozásában segítettek. Bill csak akkor tudta meg, hogy a
barna több hasonló alapítványt is támogat rendszeresen, s bár partnere
kevesellte az összegeket, mikor találkoztak az alapítvány vezetőjével az úgy
fogadta az idősebbet, mint egy régi, jó barátot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ebédre egy tengerparti étteremre
esett a választásuk, ahol az aznapi kapástól függött az étlap. A fekete először
kicsit ódzkodott a dologtól, mondván ő közel sem ennyire spontán, ám a végén
magát lepte meg a legjobban. A kezdeti félénksége hamar átcsapott gyermeteg
izgatottságba, ahogy az újabb és újabb fogásokat várta. Közben pedig
beszélgettek. Filmekről, zenéről, könyvekről... Akár csak egy randin szokás.
Végül még a csokoládés lávatortán is megosztoztak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól érezted magad? - kérdezte Tom óvatos hangon, ahogy
visszafelé sétáltak a szobájukba. Észre sem vették, hogy mennyi ideig tartott
az út, csak mikor a fiatalabbnak sms-e érkezett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon jól. Köszönöm! - mosolyodott el a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Örülök! - nyitotta ki neki az ajtót partnere. - Nekem most
el kell mennem egy kicsit. Van még egy meglepetésem a számodra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még egy? - harapott játékosan az alsó ajkába Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vagy nem csak egy - nevetett halkan a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sokáig leszel el?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy darabig biztosan. De ha nem érek vissza 7-ig, akkor
jönnek érted és elhoznak hozzám. Rendben?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben - bólintott óvatosan a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Addig pihenj kicsit. Aztán este találkozunk! - indult el
az idősebb, ám partnere megfogta a karját. Először nem értette a reakciót, ám
mikor azok a cseresznyés ajkak egy pillanatra súrolták az ő ajkait, már nem is
akarta érteni. Csak élvezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol a faszban voltál eddig? - rikácsolt az oly ismerős női
hang a telefonomba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Neked is szia Janie - válaszolt nyugodtan a férfi. Mint
aki fel sem veszi a dolgot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy vagy? Ő... Bántott? - a vöröske hangja immár gyengéd
és szomorú volt. Kétségbe esett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kicsit... - vallotta be nehézkesen a fekete. - De jól
vagyok. Tom vigyáz rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon is remélem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi - kuncogott Bill. - Tényleg minden oké. Sokat
beszélgetünk és türelmes velem. És... Azt hiszem, ma randizunk... Vagyis...
Remélem...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy érted, hogy azt hiszed? - kérdezte értetlenül a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nehéz megmondani mit gondol. Mielőtt Kevin megérkezett
szerelmet vallott nekem... Én viszont csak hisztiztem, mint egy akaratos
kisgyerek... Nem hiszem, hogy már bármit is akar tőlem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő ezt egyáltalán nem így fogja fel Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miből gondolod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerinted ki térítette észhez őt is? Komolyan mondom, ha
én nem lennék...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit mondtál neki? - nyüszített a fekete idegesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak az igazat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen igazat? Istenem Janie. Ugye... Ugye nem?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- a fiatal férfi szíve majd kiszakadt a mellkasából
úgy dörömbölt, tenyerei pedig izzadtak. Ha Tom tényleg tudja, abba ő belehal.
Mégis mit gondolhat róla? Emlékszik már egyáltalán bármire is?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De igen. Elmondtam neki. Mert te még most is félsz erről
beszélni vele. Tudom, hogy csak óvni akartad a kapcsolatotokat, de ez egy idő
után már nem megoldás. Joga van emlékezni kivel szeretkezett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Én most össze vagyok zavarodva... - fogta a fejét
tanácstalanul a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akar téged Billie, ez nyilvánvaló. Már csak az a kérdés te
akarod-e őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, hogy akarom! Hiszen Tomról beszélünk. Ki ne akarná
őt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor beszéld meg vele. Mond el neki, hogy mit érzel. Hogy
mit szeretnél tőle és mire vágysz. Megteszed ezt nekem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg. Köszönöm...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb férfi izgatottan ült az
étterem teraszán. Minden elő volt készítve már. A romantikus vacsora, halk
zene, gyertyák... Az este csak Billé volt. Azé a lángoló angyalé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ahogy az órájára pillantott
izgatottság fogta el, a gyomra pedig összeugrott. Már elmúlt hét, ami azt
jelentette, hogy hamarosan megérkezik a fiatalabb. Tom még egyszer alaposan
végigmérte magát. Fekete, szűk farmert viselt és hozzá illő cipőt. Az inge
selyem, vérvörös anyagán pedig még el-eljátszottak a lemenő nap sugarai. Így
utólag már kicsit furcsán érezte magát a nyakkendő miatt, de édesanyja
javasolta ezt. Bízott az ő ítélőképességében. Ha a sajátjában nem is
feltétlenül. Egész nap próbált nyugodt maradni s úgy gondolta ez hellyel-közzel
sikerült is neki, ám akkor úgy érezte magát, mint a legelső randija előtt Alexszel.
Sőt, talán még idegesebbnek is. Egy biztos, annak idején nem érzett ekkora
hányingert.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám ez az érzése azonnal elmúlt
mikor meglátta partnerét. A szíve nagyot dobbant, s úgy érezte kissé el is
pirult. Nem volt szándékos, de úgy figyelte a felé közeledő törékeny alakot
akár egy éhes farkas a prédáját. De nem tehette a magáévá. Bár a naplementében
való szeretkezés gondolatát elég izgatónak tartotta...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia - rázta ki gondolataiból a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh... Szia... - mosolyodott el félszegen a barna. Bill
lenyűgözően festett. Lehetetlenül szűk, fekete farmert és hozzá illő csizmát
viselt. Felül pedig egy khaki színű, katonai jellegű inget, aminek az öve csak
még jobban kiemelte a keskeny csípőjét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon szép ez a hely.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Örülök... Örülök, hogy tetszik... - dadogta zavartan. A
látvány egyre csak emelte a vérnyomását.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kettesben leszünk, ugye? - a fekete hangja olyan volt akár
a méz. Finoman simogatta a barna minden érzékszervét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor jó - lépett hozzá Bill és lágy csókot nyomott a
cserepes ajkakra. - Köszönöm...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szívesen... - pirult el Tom s, hogy zavarát leplezni
tudja, kihúzta a széket kedvesének.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igazi úriember vagy - foglalt helyet a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te csak a legjobbat érdemled! Bort esetleg?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak egy keveset. Azt nem bírom jól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Édes lehetsz becsiccsentve - töltött maguknak egy-egy
pohárral az idősebb. - Akkor igyunk ránk!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ránk! - emelte meg poharát a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Janie elmondta, hogy lefeküdtünk - Bill számított erre a
mondatra. Tudta, hogy egy napon beszélniük kell majd róla és már egészen
értelmes dolgok is megfogalmazódtak a fejében ezzel kapcsolatban. De akkor,
abban a percben hideg zuhanyként érte az egész. Nem mert az idősebb szemébe
nézni, így csak a tányérján maradt orchidea virágot kezdte szuggerálni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te másztál rám... Nem kényszerítettelek... - vont vállat
zavartan a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De miért nem mondtad el?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert nem emlékeztél rá... És magad alatt voltál. Aztán
mikor végre el tudtam volna mondani megjelent Kevin és én... Én annyira
féltem... - a fekete ujjai görcsösen szorították a köztük lévő, finom
kidolgozású szalvétagyűrűt, amely megszámlálhatatlan mennyiségben formálta a
végtelen jelét. Igazán ironikus volt. Talán ha nem futotta volna át a
borzongató rettegés esetleg még fel is nevet a dolgon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még mindig a pofon miatt? - torzult el az idősebb férfi
arca.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Attól, hogy elveszítelek... Hiszen a te szexuális orientációd
soha nem volt megkérdőjelezve. A nőket szereted.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pont ezért volt először ilyen nehéz elfogadnom, hogy most
beléd vagyok szerelmes... - fürkészte a másik tekintetét tanácstalanul Tom. -
Te csak belibbentél az életembe a nagy őzike szemeiddel, a csodás mosolyoddal,
a lehengerlő stílusoddal, az örök optimizmusoddal... És nem utolsó sorban az
édes kis fenekeddel... Én pedig összezavarodtam... Ha... Ha Mia nem beszél rá a
filmre, ha nem bátorít veled kapcsolatban, ha nem adja át a címed, ha... -
csuklott el a barna hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Édes... - ugrott mellé a fiatalabb és szorosan megölelte.
- Nincs semmi baj... Engedd csak ki...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogok sírni... - kapaszkodott belé erősen az idősebb.
- Most nem... A mai nap a tiéd. És van valami, amit már régóta meg kellett
volna tennem...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi az? - pislogott nagyokat a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Majd megtudod - csókolta meg partnerét finoman Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Viszonylag késő volt már, Bill
pedig némiképp becsiccsentett állapotban érezte magát mikor visszakeveredtek a
szobába. Ám egy kicsit sem volt fáradt. Útközben apró csókokat váltottak, ami
perzselte a hangulatot. Igazán elemében érezte magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Azt hiszem ágyba kéne dugni
téged.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Dugni... - kuncogott a fekete
mialatt leszenvedte magáról a cipőit. Párszor az idősebbnek kellett elkapnia
nehogy orra bukjon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Tényleg nem lenne szabad ennyit
innod... - suttogta partnere fülébe a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nem is ittam sokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Bill... - az idősebb ajkai
lassan térképezték fel a cseresznyés ajkakat. Az egész olyan finom és könnyű
volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Tomih... - suttogta a fekete.
Esetlennek érezte magát, mégis volt valami ami hajtotta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Édesehm...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb férfi teste
elgyengült. Érzékei pedig kiélesedtek, ahogy partnere a nyakát kezdte csókolni.
Közben pedig az övét bontogatta. Az egész annyira abszurd volt... Mégis akarta.
Minden másodperc csak fokozta a vágyát. Ahogyan a puha ajkak közt lévő nyelv
végigszántott a nyakán... Azok a lehetetlenül hosszú ujjak pedig körbeölelték a
férfiasságát... Felnyögött. Hangosan és gátlástalanul. Körmeivel pedig
végigszántott az idősebb hátán. Nyilvánvalóan józanul nem tett volna ilyet. Ám
akkor közbe lépett az alkohol áldásos hatása. Teljesen elveszett tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom szíve zakatolt a fülében és a
torkában egyaránt. Tudta, hogy meg kéne állnia és egy picit lenyugodnia, de nem
mert. Félt, hogyha abbahagyja, partnere megijed. Annak pedig kiszámíthatatlan
következményei lesznek. Így, ha megfeszülve is, de folytatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Pár, igen ködös emléknél több még
mindig nem jutott eszébe arról az ominózus éjszakáról, ezért hát mikor a fekete
nadrágjába nyúlt, eléggé meglepte az a méretes darab, amit ott talált. Egy
pillanatra el is szégyellte magát. Vajon a fiatalabb elégedett volt az ő szerszámával?
Egyáltalán szólt volna, ha nem? Összezavarodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Tomih... - nyöszörögte
elgyötörten Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Jól vagy? - az idősebb hangja
tele volt szeretettel és féltéssel. Annyira megnyugtatónak hatott, hogy még ő
maga is meglepődött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nehm... Nehm fektethetsz leh...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Nem foglak...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A barna vett egy mély levegőt és
megnyalta szerelme makkját. A puha, rózsaszív bőr hihetetlenül bársonyos volt.
Nem bánta volna, ha máshol is érezhetné... Az íze pedig... Talán ezen lepődött
meg a legjobban. Az enyhe sós íz mellett nem találta rossznak. Egyenese
finomnak érezte. Kicsit zavarba is jött ettől. De az ösztönei azt diktálták,
hogy folytassa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem volt benne biztos, hogy jól
csinálja. Csak abban, mit szeret ő. És azt csinálta. Finom nyalogatás a makkon,
pár laza mozdulat, szívás. Kezdett felvenni egy egyenletes tempót, mialatt
próbálta helyén tartani zakatoló szívét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Percek teltek el halk cuppogással
és egy-egy élesebb levegő vétellel. Aztán Bill újra eleresztett egy nyögést. Ez
pedig többet ért bármilyen szónál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb kicsit gyorsabb
tempóra váltott. Aztán, ismételt meglepetést okozva magának, elkezdte teljesen
a szájába engedni az ágaskodó szerszámot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb szemei kipattantak,
csípője pedig akaratlanul lökött előre. Bent volt. A farka mélyen Tom szájában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Sah... Sajnálohm... - rebegte
elhaló hangon és fel akart támaszkodni, ám partnere visszanyomta az ágyra és az
eddigieknél még hevesebben kezdte kényeztetni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill érezte, hogy közel a vég.
Már nem tudta csukva tartani a száját és a lábai is meg-megremegtek. A tudata
ködösségén azonban még átvillant pár kép. Ahogy Tom belé hatolt... Mikor
megharapta a kulcscsontját, ami fájdalmasan élvezetes volt. A végén pedig
benne...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fekete teste egy pillanatra
megmerevedett mielőtt az egészet átjárta volna az oly ismerős remegés. Minden
porcikájában érezte azt a bizsergést mely további vágyakat ébresztett benne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Tohm... - nyögte rekedten
szerelme nevét. A teste ezzel elhúzta azokat a mámoros pillanatokat. Egymás
után többször is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Már egészen elernyedt és közel
volt az álom határához mikor a nagy kezek védelmező burkot képezve ahhoz az
eszméletlen jó illatú mellkashoz húzták őt. Teljesen megnyugodhatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Szeretlek... - Tom hangja
óvatos volt és szeretet teli. Tényleg így érzett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
- Én is szeretlek... - motyogta a
fiatalabb mielőtt teljesen átadta magát a sötétségnek. Ám aznap éjjel nem félt.
Már semmi rossz nem történhetett velük.</div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-6480091041443431992017-10-06T06:28:00.002-07:002017-10-06T06:28:14.798-07:00Story time! ;) + Szavazás vége<br />
<h2 style="text-align: center;">
Sziasztok Gyerekek!</h2>
<br /><div style="text-align: justify;">
Az elmúlt hosszú időben nem igazán kommunikáltam veletek ilyen formában, így kicsit szeretnék nektek mesélni nektek egy kis ezt meg azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Először is a szavazáson elsöprő többséggel nyert az <i><u><b>Au pair kerestetik</b></u></i> ami miatt úgymond az egyik szemem sír a másik pedig nevet. Szándékosan nem mondtam csak egy embernek, hogy én mit szeretnék. Igazság szerint az ötlet egy korán kelős nyári reggelen jött mikor munkába buszoztam. Egy cikket olvastam, amiben egy lány ecsetelte milyen rosszul bántak vele Hollandiában. És ettől a naptól foglalkoztat, hogy én is erre adjam a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
De visszakanyarodva... Azért örülök, hogy mégis ez lett mert pont ez volt a legutóbbi szavazás alkalmával. Úgy érzem minden ilyen alkalommal kisebb fajta kihívás elé állítotok amit így utólag hihetetlenül pozitívan élek meg. Máskülönben pedig azt érzem, hogy a <u><i><b>Játszom a szerepem</b></i></u> kapcsán valahogy én is kicsit felnőttem. Sok ideje tart már ez a történet és ezalatt komoly dolgokon mentem keresztül és ez a kis világ segített kicsit elmenekülni a gondok elöl, illetve mint a legutóbbi részben is, ki tudom írni magamból a dogokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Plusz még egy ki infó! Az elkövetkező időkben nem igazán tudom mikor lesznek majd részek. Igyekezni fogok minél hamarabb jelentkezni, de ez kicsit nehéz lesz. Egyrészt végzős vagyok a suliban (ahol még most sincs órarendben sem tanárom és jaj...), másrészt már folyamatban van a jogosítványom, harmadrészt dolgozik és negyed részt végre meg fognak műteni ami lezár majd egy elég hosszú folyamatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgyhogy itt tartok most pillanatnyilag. Ha be fogom fejezni a mostani történetet arról még szeretnék egy bővebb összefoglalót. Addig is legyetek rosszak! ;)</div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-70146785851803549332017-10-03T14:20:00.000-07:002017-10-03T14:20:04.195-07:0022. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A vörös hajú nő idegesen dobolt
ujjaival asztalának lakkozott lapján. Általában nem kerített nagy feneket annak,
ha a kis fekete nem jelentkezett. Ismerte már őt annyira, hogy az ilyen kis
apróságok ne zavarják. Ám mióta a két férfi visszatért a forgatás helyszínére
egy érzés nem hagyta nyugodni a nőt. Ez pedig egy hét után elég idegőrlővé
vált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hallo? Itt Bill Trümper telefonja. Tom Kaulitz vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia! Itt Jane. Tudnád adni nekem Billt? - a nő
reménykedett. Ez már igazán jó jelnek tűnt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnos nem... Ne haragudj... A telefonja csak véletlenül
van nálam. Itt marad mikor... - a férfi idegesen fújtatott egyet. Még az este
gondolatára is felszaladt benne a pumpa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor? Az istenért Tom! Mond már! - szólt rá erélyesen a
vöröske.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor Kevin elvitte tőlem - a barna hangjából sütött a
düh, a kétségbeesettség és a birtoklási vágy. Szerelmes volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Várj! Az a Kevin?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, az a Kevin, aki megkaphatta őt először, aztán
eldobta, mint egy értéktelen vackot...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De miért van ott? És Bill, hogy van? - kérdezte feszülten
Janie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom... - motyogta zavartan az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi az, hogy nem tudod? - hűlt el a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az, hogy nem tudom. A forgatáson kívül nem is látom. És
két jelenet közt sem tudunk beszélni. Kevin ott van. Mindig és mindenhol. Akár egy
parazita.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom... Én oda utazhatok. Beszélhetek Billel, de az nem
érne semmit. Neki te kellesz. A gyengédséged és a szerelmed.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De nem kell neki - rázta meg fejét tehetetlenül a barna. -
Visszautasította a közeledésem...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Attól, hogy most visszautasított az nem jelent semmit.
Lehet durva voltál vele legutóbb. Erre még nem gondoltál?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igazad lehet ... Hülye voltam. ... Egy kicseszett hülye...
- roskadt le az ágyra a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan... Részegen mindenki csinál hülyeségeket - próbálta
őt megnyugtatni a vöröske.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te miről beszélsz? - vonta össze szemöldökeit Tom. - Azért
haragszik rám, mert aznap este nála aludtam? - a vonal másik végéről percekig
semmi válasz nem érkezett, ami nyugtalanította a barnát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezek szerint még nem mondta el... - sóhajtott frusztráltan
Janie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit? Mit nem mondott el? - a férfi szíve hevesebben
kezdett dobogni. Egyszerre fogta el szívét a félelem és a remény. Szüksége volt
arra, hogy tudja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aznap éjjel szeretkeztetek Tom... - suttogta a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A barna úgy érezte magát, mint
akit leforráztak. Szeretkeztek. Bill megbízott benne annyira, hogy oda adja
neki magát. Aztán le kellett tagadni... Tudta, hogy a fekete miért titkolózott
előtte. Ettől pedig összeszorult a szíve. Ő tette ezt vele. Ő alázta meg és
törte össze a szívét. Ő lökte a másik férfi karjaiba...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Durva voltam vele? - kérdezte hosszú percekkel később az
idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kicsit... De nem haragudott érte - próbált némi erőt verni
belé a vöröske.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bocsánatot kell kérnem tőle! - állt fel a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne kérj! Ha így oda állítasz, azt fogja hinni a szexet
sajnálod. De ugye nem? - Janie hangjából áradt a féltés és a törődés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Nem azt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne bántsd őt Tom. Már nem bírná ki...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alex próbált nyugodt maradni a
következő forgatási napon. Ő tényleg igyekezett. Mély levegőket vett, kamillateát
ivott és időről-időre megszagolta a kis levendulás tasakját, de mindhiába. A dolgok
egyáltalán nem úgy mentek, ahogy azt szerette volna. Mindezt pedig Kevinnek
köszönhette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mikor a férje közölte vele, hogy
az asszisztense vele tart a forgatásra, először még örült is neki. A szőke jó
munkaerő volt, kitartó és találékony, amit a nő szeretett volna kamatoztatni
is. Ám amint megérkeztem a szállodába Kevinnek pillanatok alatt nyoma veszett,
s mikor legközelebb látta már egy zavarodott tekintetű, csöndes és még az
addigiaknál is törékenyebbnek tűnő Bill állt mellette. Akinek nem mellesleg a
színészi játéka olyan drasztikus módon esett vissza amilyet Alex azelőtt még
sosem tapasztalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill, gyere ide kérlek! - szólt a feketének két jelenet
közt. Ám, mint valami furcsa árnyék, a szőke is jött vele. - Kérlek Kevin,
hagyj magunkra!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én csak támogatni szeretném a páromat - villantotta ki
fogkrém mosolyát a férfi. - Nyilván ez nem gond.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, valóban nem az. De itt most én vagyok a főnök és
kettesben akarok beszélni az egyik dolgozómmal. Nyilván te se szeretnéd, ha
Bill előtt beszélne meg veled bizonyos dolgokat a férjem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem nincsenek titkaim - erősködött a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez viszont egy film ahol vannak kulisszatitkok és ezek nem
tartoznak olyanokra, akik nem itt dolgoznak. De ha gondolod ezt a
biztonságiakkal is megbeszélheted. Vagy akár Vadikkal is, hogy miért
akadályozod a munkám. Biztos nagyon örülni fog, hogy az állapotos felesége
értékes időt veszteget arra, hogy a titkárát okítsa alapvető tiszteletre.
Ismered a férjemet Kevin. Vajon néhány telefonhívása után hány helyen tudnál
állást találni a diplomáddal? Vagy úgy egyáltalán? - a nő hangja végig kimért
volt és üzleties. Egy pillanatra sem ingott meg. Ezzel kontrasztban viszont
végig finoman simogatta gömbölyödő pocakját, amivel csak még jobban sarokba
szorította a férfit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elnézést Mrs. Romanov - hajolt meg kissé a szőke, majd
elment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Erre nem volt szükség Alex...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De nagyon is szükséges volt Bill! - nézett rá ellenkezést
nem tűrve a nő. - Mégis mi a frász van veled? Mit csinált Kevin? Egyáltalán
honnan ismered?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő volt az első párom... - motyogta a fekete. - 18 voltam
mikor se szó se beszéd elhagyott... És... Én... Össze vagyok zavarodva Alex...
Még a telefonom is elhagytam... Pedig... Még volt benne egy hangüzenet
anyától...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh drágám... - ölelte őt magához a nő. Mióta ismerték
egymást az óta vigyázni akart a fiúra. Először nem értette. Soha nem volt egy
pátyolgatós típus. De ahogy a kisbabája növekedett... Ő nem akarta elveszíteni
a kincsét, mint ahogy Billt az édesanyja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom szomorú... De nem akarom, hogy az legyen... Annyi
minden kavarog bennem... Sajnálom, hogy béna vagyok mostanában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi baj Bill! Megértem. Mindenkinek vannak rossz napjai.
Mára abbahagyjuk. Pihenj egy kicsit. Rendben? - mosolygott rá kedvesen a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm - ölelte meg búcsúzóul Alexet, majd elsétált,
vissza a szobájába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Késő délután volt már mikor a
fiatal férfit felébresztették a szundikálásából. Valójában nem is akart ő
elaludni, de a teste nem így gondolta. Lelkének nyugtalan rezgései ugyanis
kihatottak a testére is. Jobban, mint azt addig gondolta volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy érzed magad Billbo? - kérdezte kedvesen a szőke férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fáradtan... - motyogta a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egész nap aludtál. Nem lehetsz ennyire lusti kedvesem -
korholta őt kedvesen Kevin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igaz... Ne haragudj... - ült fel a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Beszélni szeretnék veled.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben. Én is veled - Bill próbálta összeszedni magát.
Hiába keményítette meg szívét az évek során. Exe közelsége újra azzá a kamasz
fiúvá tette, aki akkor volt mikor vele járt. Nem szerette azt az énjét. Már
nagyon nem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nocsak! - lepődött meg az idősebb. - Akkor hallgatlak!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kezd csak te. Szerintem ugyan arra gondolunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon remélem! - sóhajtott picit a szőke. - Szeretném, ha
abbahagynád végre ezt a buta filmet - közölte szárazon, ám mielőtt a fekete
hangot adhatott volna felháborodottságának, már folytatta is. - Tudod Bill, én
mindig is nagyon szerettelek. Azért hagytalak el, mert fájt volna neked a
távolság. Akkor mentem Oroszországba. És te is tudod, hogy nem bírtad volna ki.
Ismerlek! De aztán jött a lehetőség. Alex téged akart volna utoljára erre a
szerepre. De tudtam ez mennyit jelentene neked. Így meggyőztem, hogy nem csak
egy csinos kis pofi vagy. Mikor felszálltam a gépre boldog voltam. Tudtam, hogy
nagyszerű lehetsz. Legalább is reméltem... Tudod Billbo, hogy mindig
támogattalak. És nagyon sok mindenhez van tehetséged! De a színészet nem neked
való édesem. Nagyon aranyos vagy közben. Tényleg! De Tom nagy név a szakmában.
Nem akarod elszúrni a karrierjét. Ugye szívem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Én szeretek színész lenni... - suttogta elfojtott
hangon a fiatalabb. Már a sírás kerülgette. Nem tudta, nem akarta elhinni, hogy
ez az egész csak egy játék volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rengeteg amatőr társulat van, ahol színészkedhetsz Billbo!
- az idősebb férfi mosolya kedves és gyengéd volt, akár csak a hangja. Már-már
egész hipnotikusan hatott az egész.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Én még ezt szeretném befejezni... - motyogta a
fekete elcsigázottan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben. Akkor, ha ennek vége hazamegyünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Haza? - nézett rá értetlenül a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, haza. Szentpétervárra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az elkövetkező pár napot Tom igen
kaotikusan élte meg. A forgatások csak lassacskán és nyögvenyelősen mentek.
Bill nem játszott rosszul, de különösen jól sem. Beállt egy laza, közepes
sztenderdre. Ám ezt csak addig tudta tartani, míg Kevin meg nem jelent a
színen. Onnantól kezdve látszott rajta: küzd az elismerésért. Ez azonban a
legtöbb esetben pont fordítva sült el. Aznap reggel annyira, hogy végül
megbotlott, az idősebb férfinek esett és mindketten felborultam. Amit a barna
egy kicsit sem bánt. Végre újra a karjaiban tarthatta szerelme törékeny testét,
erezhette az illatát és hallhatta heves szívveréseit. Egészen fél percig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Billbo, jól vagy? - segítette fel a fiatalabbat a szőke
férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Minden rendben. Igen... Nem ütötted meg magad? - fordult
partneréhez a fekete. Szemében már nem égett az a tűz. Az idősebb ezt csak
akkor vette észre. A gondolat pedig jeges fuvallatként hatolt a csontjaiig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Én nem... - nyúlt a vékony csukló után Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen? - ahogy a bőrük találkozott mindkettőjüket mintha
pici áramütések érték volna. Már csak ennyitől is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aludj velem - nyögte az idősebb. Nem értette magát. Ez túl
nyílt volt. Túl kompromittáló. De az akkor egy cseppet sem érdekelte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már elnézést! - háborodott fel Kevin. - Te most valóban az
én...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó - Bill hangja halk volt mégis tiszta. Valahogy furcsán
nyugodt és kiegyensúlyozott. Már-már ijesztően az.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy... Hogy mi? - a szőke férfi hangja jó két oktávot
emelkedett pillanatok alatt. Ő nem ehhez volt hozzászokva. Mellette a fiatal
férfi engedelmes és beletörődő volt. Sosem kérdőjelezte meg az akaratát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill ma velem alszik - húztam magához a törékeny testet a
barna. Olyan finom illatú volt... Olyan nagyon passzoltak egymáshoz...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill! - morogta a szőke. Kezdte elveszíteni a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tomival alszok... - csimpaszkodott belé az izmos testbe a
fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Engedd el el őt Kaulitz! - lépett Tom elé sziszegve Kevin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Különben mi lesz? - tolta a barna háta mögé partnerét,
hogy ezzel is megvédje. Annak idején sok őrültséget megtett Alexért. De, hogy
verekedjen? Na, azt soha. De úgy tűnt ennek most jött el az ideje.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nocsak... Ennyire keménynek gondolod magad? - húzta fel a
fél szemöldökét a szőke.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh, hidd csak el, tudok én még ennél sokkal keményebb is
lenni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira biztos nem, mint én voltam tegnap éjjel mikor a
kis védencedet dugtam - mosolygott önelégülten Kevin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit mondtál te szemét? - szorult ökölbe a barna keze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól hallottad. A kis Billie csak úgy sikoltozott alattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megöllek! - ugrott volna előre a férfi, de a fekete
szorosan ölelte magához.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tomi... Ne... - suttogta sírástól elfojtott hangon a
fiatalabb. Karjai fájdalmas görccsel kapaszkodtak partnere pólójába. Egyedül
ezt érezte már csak. Eljött a pillanat. Az általa olyan alaposan és precízen
megteremtett Bill Trümper már csak a borításból állt. Utolsó erejéből tartotta
csak vissza a barnát. És fogalma sem volt arról eztán mi lesz... Ő már csak egy
senki volt. Üres tokja elporladt lelkének.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill... - suttogta elfojtott hangon Tom. Egyszerűen nem
bírt megmozdulni. Szerelme szorítása nem volt erősebb egy kismadárénál mégis...
Valami sokkal nagyobbat lehetett mögötte érezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szánalmas vagy Kaulitz - vetette oda epésen a szőke férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elég ebből! - csattant fel Alex. - Ha 10 másodpercen belül
nem húzod el innen a beled, esküszöm én hajítalak ki!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hallottad szépfiú! Nem kellesz már ide!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem Kevin. Ez nem Tomnak szólt. Hanem neked! - a nő
pillantása késként hasított a levegőben. Éles volt akár egy szamuráj kardja ám
mégis méltóságteljes.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De... Mrs. Romanov! Ezt nem teheti! Én a férje alkalmazottja
vagyok!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gyűlölöm magam ismételni. Most mégis megteszem. Utoljára!
Takarodj el innen és a házamból is. Örülhetsz, ha ezután egy gyorsétteremben
mosogathatsz majd. Vadik minderről tudomást fog szerezni. És ha bárkihez is egy
ujjal is hozzá mersz érni azt a személyem elleni támadásnak fogom venni. Ez
pedig remélem tudod mit jelent!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt... Azt nem teheti... - dadogta rémülten a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon is megtehetem. És meg is teszem - Alex tekintete
végig a távolodó férfialakon maradt. Majd mikor kellő távolságba ért ő a másik
két fiúhoz lépett. A barna addigra már a karjaiban tartotta partnerét, aki úgy
tűnt elájult. - Ugye jól van? - kérdezte kétségbe esetten a szőke.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hallom ahogy szuszog... - simogattam a selymes tincseket
az idősebb férfi. Az egész helyzetet igazán még csak akkor kezdte felfogni. -
De... Annyira gyönge...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fektesd le. Pihennie kell. És neked is...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolod most tudnék? - horkant fel Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy nem. De szüksége lesz rád, ha felébred.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen... - az idősebb Már indult volna vissza a szobájába,
ám egy dolog nem hagyta nyugodni. - Alex...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen? - lépett oda a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kevin... Ugye nem azzal fenyegetted meg, amivel gondolom?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem értem mire gondolsz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alex, kérlek! - nyögte nyugtalanul a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ti hozzám tartoztok. Ezt ő is tudja. Ahogy a férjem is.
Szeret engem és a picit is. De ez nem jelenti azt, hogy jó ember - figyelte a
horizontot a szőkeség. - Vidd és fektesd le Billt. Hosszú éjszakátok lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb férfi nyugtalan,
álmatlan álomból ébredt. Nem tudta pontosan mennyi lehetett az idő, de
valójából nem is érdekelte. Fáradt volt. Az egész mellkasát pedig mintha
lufikkal töltötték volna ki. Bár üresnek érezte, furcsán nehéznek tűnt számára
a légzés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A szoba ahol feküdt Tomé volt.
Felismerte a karóráját az éjjeliszekrényen. Nem tudta ezzel kapcsolatban, hogy
kéne éreznie. A barna az utóbbi időben nagyon kedves volt vele, ennek ellenére
a pofon és az elfelejtett szex emléke még mindig ott motoszkált a fejében.
Emiatt pedig nyugtalanság fogta el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Látom felébredtél - jött a kedves hang a fürdő irányából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Öhm... Igen... - motyogta kissé rekedtesen a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérsz valamit enni vagy inni? - figyelte őt óvatosan az
idősebb. Mintha csak attól félne, hogy a pillantásával kárt tehet Billben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy pohár narancslé jól esne...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Máris! - pattant Tom a mini bárhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De amúgy ki tudom szolgálni magam... - ült fel az ágyon a
fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eddig te gondoskodtál rólam. Most pedig én rólad -
nyújtotta át neki az italt a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem azért tettem, mert elvártam volna cserébe bármit is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom - bólintott az idősebb. - De féltelek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most már nem eshet bajom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem is! - ült az ágy szélére Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meséljek neked? - nézett mélyen a szemeibe a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak ha szeretnél - vont vállat partnere.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben... Én... Annak idején nagyon szerettem Kevint.
Furcsa... Hiszen úgymond ő volt az első szerelmem. Legalább is abban az
értelemben, hogy ő legalább foglalkozott is velem. Nem csak egy pirulós és
motyogós kis hülye voltam a közelében. Mikor... Mikor először lefeküdtünk az
nem volt rossz. Mert tényleg. A lány ismerőseim mind azt mondták, hogy ott hú
meg ha de fáj. Persze nem volt jó... De őt akkor boldognak láttam. És tudod...
Büszke voltam magamra. Büszke, mert őt boldoggá tudtam tenni. Ha csak rövid
időre is. Ő pedig örült, amiért mindenben az első lehetett nekem. Tényleg
mindenben. Mindent meg akartam tenni neki, amit csak szeretett volna. Bár
legtöbbször féltem. Sokszor titokban pánikoltam, de nem volt kinek ezt
elmondanom. Mikor... Mikor a barátaim megtudták, hogy lefeküdtem vele
elítéltek. A szüleimmel pedig nem tudtam erről beszélni. Soha nem is akartak
erről tudni. Őt... Őt pedig nem akartam terhelni ezzel. Ezt az óta is bánom...
Bánom, mert mindenben ki voltam szolgáltatva neki. Sokszor úgy érzem még ma is
ki vagyok. Hiszen... Hiszen ha neki nem voltam elég jó, akkor másnak se
lehetek. De... Én még csak azt sem tudom miért. Ha tudnám, én kijavítanám!
Tényleg! Annyira jó lenne! Olyan tehetetlennek érzem magam sokszor... Vannak
jobb napok. Néha felül tudok kerekedni az egészen. De máskor nehéz... Ha valaki
visszautasít utána sokszor sírok éjjelente. Vagy... Ha egyedül vagyok napközben
is... Sírok, amiért nem jött újra össze... És sírok miatta... Azért amit tett velem.
Neki sosem mondanám el. Nem. Nem érdemelné meg, hogy ezt tudja. Nem is fogná
fel. A bűntudatot sem ismeri. Akkor olyan jónak és tökéletesnek láttam. De most
már tudom, hogy csak azt láttam, azt a szeretet, amit én vetítettem ki neki.
Érzelmileg függtem tőle. Rettegtem, hogy egyedül maradok. És végül be is
bizonyult. Istentelenül sok idő kellett mire újra összeszedtem magam. De előtte
sokkal mélyebbre kellett süllyednem. Mindenkivel szexeltem. A végére már
undorodtam magamtól. Ekkor jött a legrosszabb... Egy közös barátunk mondta el
mit gondol rólam... Egy mocskos kurvának tartott. Azt hitte én jobb vagyok,
mint mások. Hogy nekem van tartásom. De rá kellett jönnie, hogy nincs. És én is
abból a mocsokból származom, mint minden olcsó luvnya... Ezek a szavak még most
is sokszor eszembe jutnak. Egyszerre intelemként és magyarázatként. Én ezt
érdemlem. Némi szeretetet vagy ál szeretetet, amit fel tudok csipegetni és
amivel egy darabig elvagyok. Semmi mást. És ez vagyok én. Minden álarc és
magabiztosság nélkül. Egy darabokban lévő ember. Még most sem tudtam magam
összerakni. Nekem... Nekem már nem megy... Tudok szerepet játszani. Jól tudok,
lassan kezdem tökélyre fejleszteni a dolgot. De még mindig sokat sírok. És arra
várok mikor lesz már vége ennek. Mindennek. De... Végül mindig rájövök, hogy
nem lehetek gyenge. Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Hiszen nekem csak
én vagyok. Nincs, aki megvigasztaljon. Nincs, aki megértsen... Aki támaszt
nyújtson.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudnál... Tudnál még bízni az emberekben Bill? - kérdezte
gyengéd hangon az idősebb. A hallottak alaposan felkavarták a lelki világát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az emberekben vagy benned? - figyelte őt fáradtan a
fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bennem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Be szeretném bizonyítani, hogy érdemes vagyok a bizalmadra.
Megengeded nekem? - fogta meg a fiatalabb kezeit Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy szeretnéd bebizonyítani?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Adj nekem egy napot és meglátod! - mosolyodott el
kedvesen, némi huncutsággal a szemeiben a barna.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Rendben. Van rá egy napod.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-73102693267980314482017-08-15T14:36:00.001-07:002017-08-15T14:36:43.674-07:00Szavazás<br />
<h3 style="text-align: center;">
Sziasztok!</h3>
<br /><div style="text-align: justify;">
Igen, ismét elérkeztünk erre a pontra. Mivel belátható közelségben látom a Játszom a szerepem végét (nem kis sajnálatomra), így most újra hozzátok fordulok érdeklődni. Ezúttal is két ötlettel álltam elő.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Igazság szerint én akartam dönteni, de mivel a legutóbb is Ti tereltetek más irányba, úgy érzem ezzel egy jobb eredményt érhetek el. Úgyhogy lássuk is őket:</div>
<br />
<h3 style="text-align: center;">
1. – Futótűz</h3>
<div style="text-align: justify;">
Elden trónjának örököse nem más, mint a rendkívül sármos, ám
annál visszahúzódóbb és félénkebb Tom herceg. Akit gyermekkorában a saját sárkánya,
az Iszonyat lángja súlyosan megsebesített a mellkasán és az alhasán, ezzel
veszélybe sodorva az életét. S bár a sebei begyógyultak soha többé nem ment a sárkánya
közelébe. Akit azóta a tehetséges és nem különösebben kéjvágyó Bill lovagol.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vajon Tom valaha is képes lesz megmaradni az Iszonyat
közelében? Tud majd örököst nemzeti a birodalomnak? S Billnek vajon hány nőre
van szüksége a boldogsághoz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
2. – Au pair kerestetik</h3>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
(Az Au Pair szó mai jelentése alatt olyan fiatal felnőtteket
értünk, akik szállás, ellátás, betegbiztosítás és zsebpénz fejében egy Au Pair
vendéglátó családnál vannak foglalkoztatva, és viszonzásképpen a vendéglátó
ország nyelvét és kultúráját élhetik át és ismerhetik meg.)<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A frissen érettségizett Bill Trümper világot akar látni, ám
szűkös anyagi keretei miatt Au Pairnek adja a fejét. Így pár héten belül New
Orlinsban találja magát a Kaulitz családnál. Tom az apa és kisebb lánya Emma
meleg szeretettel üdvözlik, ám a kiskamasz Zoé lázongásával és anyja miatti
gyűlöletével igazán megnehezíti a férfi életét. Emellett pedig szembe kell
néznie a nyelvi és a kulturális különbségekkel. Nem mellesleg pedig Tom
vizslató szemeit is ki kell állnia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szavazataitokat szeptember 1-ig tehetitek meg. Addig is aki szüneten van annak jó pihenést, aki pedig dolgozik sok kitartást! A rész pedig napokon belül érkezik. :)</div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-28513209136321317922017-08-10T14:46:00.000-07:002017-08-10T14:46:01.551-07:0021. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom egészen addig masszív
hallgatásba burkolózott amíg Hawaiin meg nem érkeztem a szállodába. Ez pedig
már kezdte nagyon kiborítani a feketét. De tudta, hogy időt kell adnia a
másiknak. És persze ott volt a remény. Hiszen minden nap egy ágyban aludtak, együtt
repültek, s mikor az idősebb hazament összepakolni partnerét is magával
rángatta. Este pedig ismét a kis stúdiólakásban voltak, kettesben. Ez pedig
olyan könnyűnek tűnt. Olyan egyszerűnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom Mr. Kaulitz, de már minden szobánk tele van. Az
ön nevére pedig nem volt ismételt foglalás - Bill idegrendszerének ez a hír
csak olaj volt a tűzre. Tanácstalanul állt a recepcióssal szemben. Próbálta
hívni Alexet, de a mobilja ki volt kapcsolva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most mit állsz ott, mint egy darab fasz? Úgyis minden este
az én szobámban aludtál volna. Gyere! - szólt rá az idősebb. A fekete szíve
megdobbant, arcára pedig kiült a pír. Reflexből leoltotta volna a barnát a
beszédéért, de akkor nem ment neki. Túl boldog volt, amiért újra hozzá beszélt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Várjon Mr. Trümper. Odaadom a másik szobakulcsot is -
csicseregte udvarias mosollyal a recepciós. Valahol lenyűgöző volt, hogy így
tudta kezelni az ennyire abszurd eseteket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem szükséges kisasszony. Mr. Trümper úgysem megy egy
lépést sem nélkülem - fordult sarkon Tom, otthagyva a leforrázott lányt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehettél volna vele kedvesebb - korholta őt immár a közös
szobájukban a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért? Hogy utána egész este a féltékenységi hisztidet
kelljen hallgatnom? - vetette oda csak úgy foghegyről Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is szoktak hisztizni - nyüszítette a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor most mit csinálsz? - dobta le a pólóját az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te mit csinálsz? - vörösödött el Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Levetkőzök. Mégis minek tűnik? - vette le a nadrágját is a
barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom! Ezt nem csinálhatod előttem! - zárta össze szorosan
szemeit a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aztán miért nem? - hallotta meg a bársonyosan mély hangot
a füle mellett a fekete, amitől elengedett egy reszketeg sóhajt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert... Mert... - próbált valami ésszerűt kitalálni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne ellenkezz már ennyit - tapadt finoman a másik ajkaira
az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tohm... - nyöszörgött a csókba a fiatalabb és átkarolta
partnere nyakát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem siették el a dolgot. Finoman
ízlelgették egymást, közben pedig lágyan simogatták a másikat. Kicsit mind a
ketten féltek a következő lépéstől és ez akkor olyan kényelmesnek tűnt. Bár az
idősebbnek valahogy még mindig hiány érzete volt. Szerette, ahogy a lányok
mellei a mellkasához nyomódnak. Ám mikor eszébe jutott, hogy a feketének mije
tud az övéhez nyomódni halkan belenyögött a csókba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó vahgy Billieh... - tolta nyelvét finoman a másik ajkai
közé és beletúrt a bársonyos tincsek közé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb férfi erre csak
halkan nyögdécselt. Akart volna válaszolni, de a gondolat, hogy megszakítja a
csókot... Az teljesen ki volt zárva. Szüksége volt erre akár csak a levegőre.
Bátran el merte magát engedni, hiszen az erős karok szorosan ölelték. Akkor
érezte először réges régóta, hogy hazaért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Következő reggel a fekete friss
kávé és sütemény illatára ébredt, ami igazán meglepte. Sok helyen és sokféle képen
hagyta már el álomországot, ám így még sosem. Ennek ellenére viszont nagyon
ínyére való volt a dolog. Különösen mikor megérezte a puha simogatást, az
arcát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt Billie... - szólalt meg partnere gyengédségtől
fűtött, mély hangja a füle mellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hmm... - mormogott mosolyogva a fiatalabb és közelebb bújt
az idősebbhez. - Jó reggelt!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendeltem magunknak reggelit. Alex pedig azt üzeni, hogy
csak délután kezdjük a forgatást... - puszilgatta a hófehér arcot Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És addig mit csinálunk? - élvezte lehunyt szemekkel a kényeztetést
a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Amit csak szeretnél szépségem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem sok mindenhez lenne kedvem... - görbültek széles
mosolyra a fiatalabb ajkai, mire a barna zavarba jött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mire... Mire akartál célozni? - dadogta zavartan az
idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Arra, hogy elmehetnénk sétálni. A szállodának van egy
kertje. A képeken nagyon szép volt!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh... Csak erre gondoltál? - kérdezte kissé frusztráltan
az Tom. Nem is igazán értette miért van ezen kiborulva. Korai lett volna még az
intimitás. Pláne, hogy még igazán nem is ismerte Bill testét. Valahogy mégis
zavarta, hogy elmaradt az ajánlattétel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nincs kedved, akkor úszhatunk is. Vagy elmehetünk
biliárdozni. Te mit szeretnél?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Jó lesz a séta - vont vállat a barna. - Egyél. Én
addig lezuhanyozok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hittem együtt reggelizünk... - motyogta kissé
szomorúan a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Oh, szóval reggelizni jó lennék. Mi? - vetette oda morogva
az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem értelek... Valami rosszat mondtam? Mert ha igen akkor
sajnálom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Velem alszol, velem eszel, velem csókolózol, minden
percben együtt vagyunk szinte és te csak a hülye virágos kertet akarod velem
megnézni! - fakadt ki a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi? - a fiatalabb teljesen le volt döbbenve. Értette mire
gondol a másik, hogyne értette volna. De alig akarta elhinni, amit mond. - Te
most komolyan azért borultál ki, mert nem akarok veled szexelni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell egyből a szex, de azért... - kezdte volna Tom, ám
partnere félbe szakította.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis mit gondolsz te rólam? Hogy csak azért, mert
kedvellek, máris szétteszem neked a lábam, amikor csak kedved szottyan? Vagy ha
épp ahhoz van kedved, leszoplak? Hát had világosítsalak fel valamiről! Nekem is
van tartásom és vannak érzéseim, vágyaim. De uralkodok magamon, mert így
helyes. Ha pedig neked ez nem tetszik, hát sajnálom! Nem leszek senkinek a
szexjátéka.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ezt követően Bill némán
felöltözött és ott hagyta partnerét. Muszáj volt friss levegőt szívnia. Remélte
ez majd talán visszafogja a feltörni akaró könnyeit. Valahol a lelke mélyén még
mindig reménykedett abban, hogy az idősebb férfinek minden eszébe jut arról az
éjszakáról. Ám ez egyre valószínűtlenebbnek tűnt az idő múlásával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tudta, hogy ezt neki kellett
volna elmondania, de az idő valahogy sosem tűnt rá alkalmasnak. A barnának volt
így is épp elég gondja. Neki pedig... A lelki ereje igen-igen a végét járta
már, amitől csak még vészjóslóbbnak hatott a forgatás egyre közeledő vége.
Tudta jól, hogy még hátra lesznek az utómunkák és hasonlók, ám ez nem nyugtatta
meg. Addig semmi kép, míg nem tisztázzák az érzéseiket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Aznap este Tom semmi másra nem
vágyott csak egy forró fürdőre és a hatalmas franciaágyra. A nehéz reggel után,
ha lehet a forgatás még rosszabbul ment. A figyelme el-elkalandozott, sőt még a
szövegébe is sikerült belesülnie párszor. Nem úgy, mint a kis feketének. A
forgatás folyamán párszor már megcsillogtatta a tehetségét, ám aznap különös kép
sziporkázott. Nevetése csilingelt, mosolya ragyogott, hangja pedig bársonyosan
lengte körbe őt. Ám amint a kamera felvétele szünetelt, egy sokkal másabb,
fagyos környezet lengte körül a fiatalabbat, amit még a Jégkirálynő is
megirigyelt volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elég rosszul játszottál ma - közölte szárazon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek Bill, csak ne ma... - sóhajtott kimerülten az
idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mintha holnap bármi más lenne.. - pufogott a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy a reggeli miatt haragszol... - motyogta
szomorúan a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ejha... Alig telt bele 14 órába, hogy rá gyere. Ez aztán a
teljesítmény - vetette oda epésem a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már akkor rájöttem mikor láttam, hogy ez neked mennyire
fájt.. Sajnálom! Tényleg sajnálom! - figyelte őt szomorúan Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hagyjuk. Megyek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hová? - döbbent meg az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Davidhez. Ő Alex asszisztense. Azt mondta alhatok a
szobájában. Nem mintha rád tartozna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem mész te sehova!
- rivallt rá indulatosan a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most meg mi bajod van? - tárta szét értetlenül karjait a
fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az, hogy féltékeny vagyok!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis miért? - ekkor már mindketten ordítottak és dühösen
méregették egymást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán mert a pasim egy másik férfival akár aludni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok a pasid Kaulitz! - vicsorgott Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De igen! - nyomta őt a falhoz partnere és durván csókolni
kezdte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tohm... - lökte el magától a másik testet a fiatalabb. -
Ez meg mi a faszért csináltad?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert szeretlek bazd meg!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A szoba abban a percben elnémult.
A feszültséget pedig immár csak bombával lehetett volna szeletelni. Az idősebb
férfi arca hol kifehéredett, hol vörös színben pompázott. Hirtelen nem tudta
szégyellje-e magát vagy inkább boldog legyen, amiért ki merte mondani. Ezzel
szemben a fiatalabb pislogásokon és szükséges levegővételeken kívül másra nem
igazán volt alkalmas. Így csak álltak egymással szemben és figyelték a másik
reakcióit, ami egy idő után már meglehetősen kínossá vált, mikor már a
feketében tudatosult mit is mondott a partnere.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Lefekszem - bökte ki nagy nehezen Bill. A feje
zúgott, a gyomra pedig kavargott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Itt? - kérdezte félénken Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aha... - kezdte volna levenni pólóját a fiatalabb, de még
a hasa se látszott ki mikor hirtelen megállt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valami baj van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fordulj el - húztam vissza magára ruháját a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi van? - pislogott nagyokat az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól hallottad. Nem akarom, hogy így láss...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy? Mint eddig minden este? Ne bomolj már Bill!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem bomlok! Nem akarom, hogy végigmérj, és aztán arra verd
ki!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te ezt most komolyan gondolod? - hüledezett a barna.
Kezdte elveszteni a józan eszét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem... Nem tudom... - bámult maga elé zavartan a
fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ennyire félsz tőlem? - sóhajtott gondterhelten Tom. - Mert
ha igen majd alszok egy másik hotelben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarom, hogy elmenj - rázta a fejét hevesen a fekete.
Olyan volt akár egy makacs kisgyerek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eddig soha nem zavart, hogy látlak...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerelmet vallottál neked. Én nem az vagyok, aki ezt észre
se veszi. Ez komoly dolog. Megváltozik a kapcsolatunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért kéne, hogy megváltozzon? - lépett partneréhez az
idősebb, ám az hátrált egy kicsit. -
Ennyire undorodsz tőlem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem! Dehogy undorodok! - tiltakozott hevesen a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kár tagadnod... - kezdett öltözködni a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom, te ezt nem értheted! Te...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit nem érthetek Bill? Teszed itt a mártírt, aki hű de
szerelmes, de amint én kiteregetem a lapjaim te egy másik virágra szállsz át
azonnal!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem erről van szó! Kérlek, hallgass meg! - figyelte őt
könyörgő szemekkel a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb már épp válaszolni
akart volna, mikor is kopogtak. Majd a választ meg sem várva egy 20 év körüli
férfi rontott be az ajtón. Szinte körbe se pillantva egyből megragadta a
feketét és lázasan csókolni kezdte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom a jelenet láttán teljesen
lefagyott. Nem értette az egészet. Ki lehetett az a ficsúr? Hogy került ide? És
ami a legjobban foglalkoztatta: miért csókolta az ő Billjét?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám mielőtt bármit is mondhatott
vagy kérdezhetett volna, az idegen elhajolt a fiatal férfitól és ezer wattos
vigyorát a barnára szegezte. A haja szőke volt, a szemei pedig zöldek. Izmos
karjain feszült a drágának tűnő öltöny. Annyira művei volt az egész
megjelenése, hogy az már-már igazinak hatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek, ne haragudj, hogy csak így berontottam, de már nem
bírtam volna ki még egy percet az én Billbóm nélkül - hangja kedvesen és dallamosan
csengett, ám mikor a birtokláshoz ért keveredett bele valami sötét visszhang.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis ki a fene vagy te? És miért támadtad le Billt? -
pufogott Tom. Kezdett végképp elege lenni abból a napból.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Ő... Ő Kevin... Kevin Hall... Az... Az exem... - motyogta
zavartan a kis fekete. Akkor sokkal törékenyebbnek és elesettebbnek tűnt, mint
addig bármikor. Szinte rá se lehetett ismerni. Ez pedig olyan volt a barnának
mintha gyomorszájon vágták volna.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-28648704111882928632017-07-15T09:22:00.001-07:002017-07-15T09:22:53.246-07:0020. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill csöndesen ült a temetésen,
végig Tom kezét fogva. Az elmúlt egy hét eseményei ólomsúlyként nehezedtek a
vállaira. A szeretkezésük, hogy Tom semmire nem emlékezett, Mia és Kevin
halála... Szerelme szenvedése... Mind-mind ott csücsültek a megfáradt és
megtépázott lelkén. Már arra sem emlékezett mikor aludt utoljára pár órácskánál
tovább. De tartotta magát. Tudta, hogy az idősebbnek szüksége volt rá. Még ha
ezt nem is mondta ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hazavigyünk titeket? - lépett hozzá a barna édesanyja.
Gyönyörű asszony volt. A fekete kicsit zavarba is jött a közelében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm Mrs. Kaulitz. Tom, hazamész a szüleiddel? -
kérdezte csöndesen a fiatalabb, mire a másik csak szorosabban markolta a kezét.
- Azt hiszem, velem szeretne jönni. Kérem, ne haragudj...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem a te hibád drágám! - simogattam meg gyengéden a vékony
kart a nő. - Köszönöm, hogy mellette vagy! Nagyon sokat jelent neki. Még akkor
is, ha nem mondja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igyekszem vigyázni rá. Ma még nem is evett... -
szontyolodott el a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem szokott... Ha műtötték Miát, akkor is ezt csinálta...
Te jó ember vagy Bill. Tudom, hogy melletted helyre fog jönni - Simone
szeretetteljes tekintettel simogattam meg a fia arcát, majd csókot nyomott
minkét orcájára. Az idősebb férfi csak bágyadtan ráemelte a tekintetét és aprót
bólintott. A nő pedig távozott. Csöndesen és elegánsan. Erős volt. Olyan erős
amilyen csak egy anya tud lenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb férfi arra ébredt,
hogy valaki finoman simogatja a karját. Pillái ólomsúllyá nehezedtek, de tudta,
hogy fel kell emelnie őket. Megdöbbent, hogy a fény nem bántotta a szemeit.
Vajon tényleg ennyit aludt volna?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Enned kell egy kicsit... - figyelték őt a nagy, barna
szemek aggódva. A puha kéz pedig már nem simogatta. Mindig ez volt mikor felébredt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok éhes... - motyogta rekedten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom... Nem éheztetheted magad halálra... Kérlek! - a
fekete hangja kétségbe esetten csengett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De... - fordult az idősebb a másik oldalára, ami akkora
már komoly megterheléssé vált a szervezetének.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csináltam sajtos pirítóst... És kakaót... Ahogy
szereted...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De te a pillecukrosat szereted... - ráncolta a homlokát a
barna. - Mesélted, hogy anyukád úgy csinálja...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De most neked csináltam...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bár Bill elég gyenge fizikumú
volt, egy kis segítséggel mégis sikerült ülő helyzetbe tornásznia partnerét.
Tom kezdett teljesen összezavarodni. Bár tisztában volt gyengéd érzelmeivel a
fiú iránt, a tudat, hogy akkor ő látja gondját melegséggel töltötte el a
belsőjét. Jobban, mint előtte bármikor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fekete féltő törődése nemcsak
megmozgatott benne valamit, de háborgó lelkét is csillapította valamelyest. Ez
pedig akkor többet jelentett neki bárminél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Haza kéne mennem pár cuccomért... - motyogta az idősebb
két falat között.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Anyukád délután áthozta pár holmidat. De ha gondolod elviszlek.
Ha... Ha szeretnéd... - harapott az alsó ajkába Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretném. De... Nem tudom, hogy néz ki a lakás... Bár...
Anyát ismerve ki is takarított...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csodálatos asszony az édesanyád Tom - mosolygott fájóan a
fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg az. A legjobb! A... A te anyukád milyen? -
kérdezte óvatosan a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kicsit merev, de az ölelése meleg és szeretet teli.
Megnyugtat már a jelenléte is. És a csokis keksze! A legfinomabb, amit valaha
ettem! Egyszer... - kezdett bele a mondatba a fiatalabb, de azonnal el is hallgatott.
Rá kellett jönnie, hogy hiába akarna egyszer süteményt hozni partnerének. Ez a
lehetőség sosem válhat valóra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj... Nem akartalak megbántani...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi gond. Felejtsük is el. Lezuhanyozok - indult el a
fekete a fürdő irányába. A barna pedig gyomorgörccsel figyelte. Tudta, hogy
gyönyörű lehet az a vékony test ruha nélkül. De nem mert utána menni...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 21.3pt;">
Bill minden egyes ilyen
alkalommal sírt. Tisztában volt vele, hogy nem túl férfias, sőt már-már
gyerekes, amit csinál, de nem érdekelte. Tomnak nem kellett többé és ez a tudat
minden alkalommal tőrként hasított a szívébe. Ő viszont nem tudta, nem akarta
elárulni az idősebbet. Kettejük közül a barna volt sokkal rosszabb állapotban.
Ő meg bírta. Még egy kicsit... Hogy aztán csöndes magányában darabokra hulljon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Pár nappal később Tom, a gyomra
ideges kavargásával küzdve tárcsázta azt a bizonyos telefonszámot. Közben hálát
rebegett, amiért a feketének boltba kellett mennie. A lakásban nem tudtak
nagyon egyedül lenni. Mindig egymásba botlottak, ő pedig tudta, hogy ezt
egyedül kell véghezvinnie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A telefon kicsöngött, majd miután
ezt párszor megismételte, a kellemes női hang helyett egy férfi szólt bele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hallo?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó napot kívánok! Tom Kaulitz vagyok. És Alexandrával
szeretnék beszélni! - hadarta zavartan. Nem értette mitől ijedt meg. Hiszen ez
csak egy munka hívás volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elnézést uram, de mi dolga önnek a feleségemmel? -
hangzott a nem túl szívéjes kérdés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A filmje egyik színésze vagyok. Én játszom Albertet. És
szeretnék tőle bocsánatot kérni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még pedig miért is? - jött az egyre idegesebb kérdés. A
férfi kezdett dühbe gurulni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A film másik főszereplőjével volt egy nagyobb veszekedésem
és... Leléptem pár nappal korábban...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval maga miatt olyan feszült a feleségem! Igazán
tekintettel lehetne rá!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom uram... És tényleg őszintén sajnálom! - bár közben
nem Alexre gondolt, de a barna szívét mardosta a bűntudat. Azért amit szegény
Billel tett még Hawaiin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy pillanat - jött a válasz a vonal végéről, majd némi
idő után egy jóval puhább és ismerősebb hang köszönt be.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alex! Na végre! - sóhajtott fel. Még mindig nem volt olyan
lelki állapotban, hogy ki tudjon állni magáért. - Beszélnünk kell!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Oroszországban vagyok Tom - jött a meglepett válasz
a szőkétől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Telefonon gondoltam... - masszírozta zavartan a tarkóját a
barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj. Hallgatlak - Alex hangja zavart volt mégis
kimért. Nyilvánvalóan a férje jelenléte miatt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy a Billel történt veszekedés miatt előbb
leléptem a forgatásról és ezt őszintén sajnálom... Szeretnék visszamenni és
befejezni - a férfi tudta, hogy furcsán hangzik, amit mondott, de remélte, hogy
a nő érteni fogja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon örülnék, ha te is visszajönnél! És ez biztosan
Billnek is nagyon sokat jelentene a dolog.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Addigra lehet már kicsit elege lesz belőlem... Most is épp
nála vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh... - jött a döbbenet a vonal túlsó végéről. - Akkor...
Most ti...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő vigyáz rám - tért ki a válasz elől a barna. Már a
gondolatra is melegség árasztotta el a gyomrát. Ezt pedig nem érezte helyesnek.
Akkor nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Történt valami? - kérdezte feszülten Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mia... Mia meghalt... - Tom szeretett volna erősnek
mutatkozni, ám a hangja nem így gondolta. Alig bírta kipréselni a szavakat. A
vonal másik végéről pedig kisvártatva sírás hangjai hallatszottak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit mondott a feleségemnek maga szemét amerikai? -
kiáltott bele a telefonba az idős férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én csak elmondtam neki, hogy meghalt az unokahúgom, aki
szívbeteg volt - motyogta csöndesen a választ a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Én őszintén sajnálom uram... Elnézését kérem a
modortalanságomért... - hebegte zavartan az orosz. Hangjában tanyát vert a
szégyenkezés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudhatta uram. Sajnálom, hogy felzaklattam a
feleségét. A további viszont hallásra - tette le a telefont Tom és elnyúlt Bill
ágyán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 163.05pt; text-indent: 14.2pt;">
A testét
furcsán zsibbadtnak érezte. Nem akart visszalábalni a gödörbe, ahonnan csak
nagy erőfeszítések árán tudta csak kivonszolni magát. Na és persze, nagy
segítséggel. Nem tudta és nem is akarta letagadni, hogy Bill nélkül még mindig mélyponton
lenne. Vagyis, talán még annál is mélyebben. S bár a lelkének csak egy utolsó fuvallat
kellett volna a széthullásra, mégis meg akarta próbálni a feketével. Ám tudta,
hogy előbb még tartozik egy bocsánatkéréssel irányában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mire a fiatalabb férfi hazáért a
vásárlásból partnere már ismét az igazak álmát aludta. Ám ezért nem tudta
hibáztatni. A lelke még mindig érzékeny volt és instabil. Akár egy
kisgyereknek. Ami viszont kicsit visszás érzéseket keltett benne amiatt, hogy
így is vágyott rá. Már nem tudta mi a helyes és a helytelen ebben a helyzetben.
Ő is kezdett elveszni...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb halk aprítás hangjára
és kellemes illatokra ébredt, amiktől a hasa hangosan megkordult. Rég érzett
már éhséget, de most ettől valahogy megkönnyebbülés fogta el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Lassan feltápászkodott és
megpróbálta magát némileg rendbe tenni. A szekrényen lévő fésűvel kissé
megigazgatta a copfját, majd kitörölte az álom utolsó morzsáit a szeméből.
Tudta, hogy ez nem túl sok, de abban a pillanatban ennyi telt tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh, szia Tom - mosolygott rá a fekete mikor meglátta őt
felé lépkedni. - Főztem vacsorát. Nem nagy durranás csak egy kis hal meg
saláta, de gondoltam...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom! - vágott közbe a barna, mire a fiatalabb
összerezzent.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mire gondolsz? - fürkészte óvatosan a másik arcát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek Bill! Tényleg sajnálom! Kérlek, higgy nekem! Nem
miattad menekültem el a forgatásról. Alex azt akarta, hogy jöjjünk össze újra.
Én pedig kiborultam...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem haragszom - simogatta a fekete partnere karját. -
Senkire se lehet haragudni, amiért kísérletezik és nem úgy sül el, ahogy azt
tervezte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De... De ez nem kísérlet volt. Vagyis annak indult, de...
Én... Nekem jó volt... - pirongott az idősebb, mire a fiatalabb arca is lángba
borult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt... Ezt, hogy értsem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy mondtam Bill. Ahogy mondtam - zárta őt szorosan a
karjaiba a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tomi... - szorította a pólóját kétségbe esetten a
fiatalabb. Alig tudta visszafogni a könnyeit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Engedd ki Billie... Ma éjjel én vigyázok rád...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Másnap reggel a fekete egy
horkantásra ébredt. Egy olyanra, ami nem hozzá tartozott, de ismerősebb volt,
mint bárki másé. Ez pedig széles mosolyt csalt az arcára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az este beszélgettek és végre az
idősebb is többet evett, mint egy kismadár. Ráadásul fürdeni is el lehetett
küldeni, ami közel három nap után már igazán rá is fért. De az egész este
legszebb pillanata az volt mikor a barna megkérte, aludjon vele. A fiatalabb
perig gondolkodás nélkül bújt be mellé a takaró alá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem csókolóztak és nem is
simogatták egymást. Az ölelés és egy Bill homlokán elcsattant "jó
éjt" puszi volt csupán a kontakt köztük. De ezt így érezték helyesnek. A
fiatalabb minden képen. S bár tudta, hogy egyszer be kell számolnia Tomnak
arról a bizonyos éjszakáról, nem gondolta még elérkezettnek az időt.
Kényelmesnek találta ezt a helyzetet, amit a lehető legtovább fent akart
tartani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hmm... Jó reggelt... - ölelte őt még szorosabban a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Attól még jobb, hogy itt lehetek... - bújt az idősebb
nyakába és elengedett egy reszketeg sóhajt, mire a másik megborzongott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csinálsz Billie? - suttogta gyengéden Tom, mialatt
partnere derekát simogatta ahonnan felcsúszott a póló.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak... Csak lélegzek... - motyogta zavartan a fekete. Nem
akart semmi olyat, s kivételesen a teste se árulhatta el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tetszik... - nézett mélyen a szemeibe az idősebb. Az ajkai
pedig elindultak a fiatalabb férfi felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne! - húzódott el
Bill. Félelem csillogott a szemeiben és pár igen kósza könnycsepp, amitől az
idősebb férfi szíve fájdalmasan összeszorult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom... - hajtotta le fejét a barna. - Nem kellett
volna ezt tennem. Mit is gondoltam... - kelt fel az ágyból és öltözködni
kezdett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kaulitz! Ha most is itt mersz hagyni, én esküszöm, hogy
kiugrok az ablakon! - a feketéből egyszerre szólt a harag és a rémület. Nem
tudta volna még egyszer elviselni, ha a férfi otthagyja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De hát te nem engeded, hogy megcsókoljalak az Istenért! -
túrt idegesen a hajába az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az első csókunk után megütöttél. Mikor pedig másodszorra
csókolóztunk a csúcsra juttattál majd eltűntél! Miért engedném, hogy
megcsókolj? Utána mindig csak fájdalmat okozol nekem - nézett mélyen partnere
szemébe a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarom, hogy fájjon neked Bill. Tudom, hogy ocsmány
dolgokat tettem és sajnálom. Nem kellett volna megütnöm téged. Ahogy elrohannom
sem. De féltem... Eddig annyira rohadtul féltem attól, hogy megszólnak, amiért
egy férfivel... Tudod... - pirult el az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy férfival mi? Vele gyűröd a lepedőt éjjelente? - a
fiatalabb szemei szikrákat szórtak. Gyűlölte a helyzetet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy egy férfi legyen a párom... - vont vállat az idősebb.
A mondat hallatán Bill szíve hevesebben kezdett zakatolni. Ez alatt pedig
elöntötte a bűntudat.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj... Én... Nem gondoltam át, amit mondtam... -
ideges volt. Idegesebb, mint valaha. Azt remélte, hogy csak pár pillanatnyi
feszült csend fog fennállni köztük. Ehelyett Tom hosszú percekig bámulta őt,
majd bezárkózott a fürdőbe. Ott hagyva a fiatalabbat a fejében kavargó összes
különös gondolattal.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-46452292922200725232017-05-20T16:33:00.003-07:002017-05-20T16:33:58.937-07:0019. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Két nappal később Janie aggódva
figyelte barátját. A fekete boldognak tűnt és kicsit ittas állapotban
cseverészett egy épp akkor megismert férfivel, aki jó 15 évvel lehetett idősebb
nála. A haja dús, barna volt, öltönyt viselt, amin látszott, hogy belekerülne
egy átlagember pár havi fizetésébe. A modora pedig kifogástalan volt. Túlságosan
is kifogástalan...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az inged tényleg selyemből van, vagy csak szédítesz engem
Joseph? - harapta be alsó ajkát játékosan a fiú. A vöröske hiába szólt rá az
elején és azóta párszor, ő csak mérgesen elzavarta. Úgy gondolta, tud vigyázni
magára. Ám a nő tudta, hogy ez nem így van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha a szemednek nem hiszel, sem a szavaimnak akkor talán
hihetnél a saját tapintásodnak. Azt senki sem tudja becsapni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Legyen - egyezett bele Bill, mintha ez olyan nagy
fáradtság lenne neki. Ám látszott rajta, hogy kifejezetten élvezi, ahogy a lehelet
finom anyag mozog az ujjai alatt. - Hmm... Gondolom ezt te szoktad levenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valójában már egész kicsi korom óta én öltözködöm -
mosolyodott el önelégülten a férfi. Nyeregben érezte magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, hogy nem erre gondoltam - a fekete ajkain halvány
mosoly tündöklött. Igazán szűziesnek tűnt ebben a kicsit sem ártatlan
helyzetben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom. Csak azt akartam, hogy te mond ki - simogatta meg
az idegen a fiatal férfi hátát, mire az zavarba jött. - Jól vagy Bill?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze... Csak... Azt hiszem kicsit megártott az ital.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán túl sok volt ez egy kiskorúnak - simogatta tovább a
hátát Joseph, közben pedig kedvesen mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azért nem vagyok már 17! Szeptemberben már be fogom
tölteni a 21-et - söpört arrébb pár hajtincset az arcából a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor azt meg kell majd ünnepelned. Ez egy hatalmas
esemény!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolod? - nézett fel rá csillogó szemekkel a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Természetesen! Egy ilyen különleges fiúnak pedig még
inkább... - csúsztatta a másik felsője alá a kezét az idősebb férfi, ezzel
megérintve a felforrósodott bőrt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill lehunyta a szemeit és vett
egy mély levegőt. Bár a testét éppen más érintette, a gondolataiban Tom állt
előtte. Ettől pedig a szíve összeszorult, pillái pedig azonnal kipattantak. Az
alkohol jótékony hatásának nyoma sem maradt. Helyébe pedig ismét a jól ismert
gyomorgörcs lépett, amit már oly nagyon ismert.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek... Most menni akarok - suttogta szomorúan a
fiatalabb férfi, mire Janie azonnal felkapta a fejét. Ám a másik J koránt sem
volt ennyire tapintatos az ügyben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan drágaság! Az éjjel még oly fiatal... Te sem
szeretnél egyedül hazamenni. Nemde? - kérdezte műmájer mosollyal az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De... Haza akarok menni... - próbált elhúzódni a fekete.
Akkor már nem tudott erős maradni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan... - hajolt felé Joseph.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám egyvalamire nem számított a
férfi. Mégpedig egy jól irányzott térdhajlat rúgásra egy nőtől, aminek
következtében hamarosan már nem a kiszemeltjére, hanem zsibogó lábára kezdett
koncentrálni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gyere Bill! - ragadta meg kezét a vöröske és gyors
léptékkel indultak kifelé a klubból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
L.A. csöndesnek nem mondható
éjszakájából Bill semmit sem érzékelt, csak a villámok cikázó, oly karcsún
elnyúló alakját az égen. Azt kívánta, hogy egy érintse meg őt. Érezni akarta a
mélyen belé vágó égető fájdalmat, aztán a csöndes enyhülést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bár esélye sem volt ezekre.
Egyedül semmiképp sem. Ehhez sokkal inkább szüksége volt valakire. Valakire,
akiről tudta, hogy ott van a városban. Valahol...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az eső megállíthatatlanul és
csillapíthatatlanul zuhogott, a villámok sokasága pedig nappali fénybe
borította a várost egy-egy pillanatra. Olyan tökéletesek voltak. Egyediek és
valami furcsán vonzotta hozzájuk az embereket. Egy megmagyarázhatatlan vágy.
Mintha csak meg akarnának halni. Valami, ami ennyire groteszkül gyönyörűvé tette
az elmúlást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Pont olyan kibaszottul
tökéletessé és gyönyörűvé amilyen csak Ő lehetett...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Janie valójában nem akart
elmenni. Az elmúlt napok eseményei így is nyugtalanították, nem beszélve arról,
hogy barátja mikor részeg volt néha gyerekként viselkedett. Ez pedig csak
borzolta az amúgy is feldúlt idegrendszerét. Nem akarta őt magára hagyni ilyen
kiszolgáltatott helyzetben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most megmosdatsz? - kérdezte meglepetten Bill. Nem tudta
hová tenni a helyzetet, mikor a barátnője követte őt a fürdőjébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak arra vigyázok, hogy egy darabban elérj majd az
ágyadig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugye tudod, hogy csak egy faldarab választja el a szobámat
a nappalitól? - kérdezte értetlenkedve a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aggódom érted Bill! Annyira furcsán viselkedsz
mostanában... Ez a mai is...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen mai Janie? Az, hogy nem engedtem neki a dolgot?
Komolyan? - kérdezte cinikusan a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pont az, hogy addig is hagytad neki. Nem szoktál ilyen
lenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Képzeld! Most már ilyen vagyok. Szokj hozzá! - rivallt rá
a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak féltelek... - suttogta megbántva a nő. Nem tudta,
hogy barátja miért viselkedett olyan durván vele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom. De nem vagyok már gyerek. Képes vagyok egyedül is
dönteni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Ami a legtöbb esetben rosszul végződik - nézett rá
szúrós szemekkel Janie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mintha te mindig olyan kibaszott jól döntenél - rivallt rá
a fiú. - Aliz is nyilván ezért hagyott el!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A levegő egy pillanat alatt fagyossá vált közöttük. A lány
üveges szemekkel figyelte az előtte álló barátját. Sokszor összevesztek már.
Legtöbbször butaságokon. Ám ez a mondat képes volt mindenen túltenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem most jobb, ha megyek - fordult meg a nő. Arca
tökéletesen komoly és magabiztos volt. Összeszedettsége példaértékű lett volna
bárki számára. Ami miatt a fekete csodálattal nézett fel rá. Ő sosem tudott még
csak fele ilyen erős sem lenni. De ez nem jelentette, hogy magára hagyhatja barátját
egy ilyen helyzetben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Janie, várj! - kapta el a csuklóját és megpróbálta őt
visszahúzó, ám a vöröske ezt nem hagyta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis, hogy? Mire Bill? Arra, hogy újra sírni kezdj, mert
az a bunkó paraszt elhagyott? Hát köszi, de nem! Sosem foglak rendesen
megérteni. Nem úgy, mint ahogy akarod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezzel mire célzol? - vonta össze a szemöldökeit a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Arra, hogy ne csodálkozz, amiért Tom elhagyott!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az érzés úgy vágott a férfi
gyomrába mintha csak egy erős ütés lett volna. Ugyan az-az ismerős szúró érzés,
a levegő hiánya... És az oly jól ismert üresség. Bár az ajtó csukódását csak
tompán érzékelte, szinte csak egy kattanásként, mégis fülsüketítő robaj volt a számára.
Valami, ami szétszakította őt...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 21.3pt;">
Csapódó ajtók, villogó fények,
durva, buckás talaj, éles sarkok, és valami különös, monoton alapzaj, ami egyre
hangosabbá vált...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fekete zihálva és csatakosan
ébredt. A szíve ezerrel vert, a tagjai pedig remegtek. Utolsó álomképében erős
karok ölelték át, orrát pedig az a csodásan ismerős, bódító parfüm lengte be.
Ám a forró ölelés hamarosan átcsapott erős fojtássá. Ő fojtogatta. Az a férfi,
akiben először megbízott a hosszú évek alatt. Ettől pedig könnyek szöktek a
szemébe. Gyűlölte ezt az érzést. Minden egyes pillanatával együtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill még mindig kissé kótyagosan
ült az ágyában mikor is eljutott a tudatáig, hogy az álmában hallott monoton
zaj ébredése után is vele maradt. Ez pedig egy egész másfajta borzongást váltott
ki belőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Lassan felkelt és magához vette a
baseball ütőjét. Azóta tartotta az ágya alatt, mióta a szomszédja részegen az ő
lakását vélte a sajátjának. A kis feketét aznap este fogta el először a rettegés
mióta egyedül élt. Ám mivel nem akart fegyvert tartani a házban, így ez volt a
legegyszerűbb megoldás. Hiába a zár és a retesz, így fizikai fölénye is volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A férfi lassan közelítette meg az
ajtót. Léptei halkak és megfontoltak voltak. Valahol mélyen magában hálát
rebegett az adrenalin jótékony hatásának. Elfelejtett félni. Magabiztosnak
érezte magát és dühösnek. Harcosnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ahogy egyre közelebb ért a
számára biztonságot nyújtó ajtóhoz a tompa puffanások mellé valami hang féle is
becsatlakozott. Először nem értette és csak részeg motyogásnak gondolta, ám
mikor már csak centikre állt az ominózus tárgytól, végre megértette mit is
hallgatott már percek óta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatal férfi remegő végtagokkal
és szapora légzéssel nyúlt az kulcs felé. Érezte a kis nyomást, ami azt
jelezte, a másik keze már a kilincsen nyugodott. Tudta, hogy amint kinyílik már
nem lesz visszaút. Ő viszont már nem is akarta azt...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom csókja édes volt és perzselő.
Pont olyan követelőző, mint a kezei, amik szorosan ölelték és lassan
felfedezték a gyéren fedett test minden apró kis porcikáját. Egy kivételével...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bihll... - suttogta a barna két csók közt, amitől a
fiatalabb testét egyszerre öntötte el a vágy és futott végig rajta a borzongás.
- Hol az ágyahd?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohtt... - mutatott félig elaléltan a kérdéses objektum
felé. Akarta, hogy a másik férfi súlya rá nehezedjen és birtokolja. Még a
gondolat is mámoros volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem különben az érzés mikor az
idősebb az ágyához szögezte és egyre forróbban birtokolta és időnként harapta
az ajkait, ami a feketéből már akkor kéjes nyögéseket csalt elő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ez pedig csak fokozódott, mikor
édes szavakat mormolva tapadt a nyakára és hevesen harapdálni és szívogatni
kezdte azt a hihetetlenül sápadt és puha bőrt. A fiatalabb férfi teste már
remegett a vágytól. S bár más esetben nyilván szégyenkezett volna a viselkedése
miatt, akkor mégsem tette. Nem érdekelte ki mit mondott volna, ha látja őket.
Csak az érdekelte, hogy ki van felette...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kell... Kell egy gumi... - dadogta a barna, miközben a
zsebeiben kutatott, amitől partnere elmosolyodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell Tomi... Nem esik bajod... - simogatta finoman a
másik csípőjét a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De... De te... - az idősebb próbálta felidézni miért is
ragaszkodott a dologhoz, de ez abban a pillanatban kicsit sem sikerült neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csináltam már nélküle. De jól vagyok... - csókolta meg a
fiatalabb az izmos nyakon feszülő bronzos bőrt. Nem tudta melyikük élvezte
jobban azt a pillanatot. - Kell az orvosi papír?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te kellesz... - akarta hátralökni partnerét az ágyon Tom,
de az megállította a kezét. Az idősebb tehetetlennek érezte magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill viszont akkor érezte magát
először nyeregben aznap este. Tudta mit akar és azt is, hogyan szerezheti meg.
Minden kérdés vagy kérés nélkül a másik férfi fölé kerekedett és lassan
csókokkal borította be a nyakát és a mellkasát. A barna jóval csöndesebb volt
nála, ám a teste apró rezdüléseiből és egy-egy élesebb levegővételből könnyen
rá lehetett jönni mennyire is élvezi ezt a gyengéd kényeztetést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mire a fekete leért a másik férfi
ágyékához a szíve már hevesen kalapált, nem beszélve a lüktető erekciójától,
amit a szűk boxere szorosan tartott a helyén. De tudta, hogy aznap éjjel nem az
lesz a legfontosabb dolog. Sokkal inkább az a méretes merevedés, amit nem
sokkal később már a kezében tartott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy nagy - vigyorgott az idősebb, bár a rengeteg
alkoholtól még mindig nehézkesen beszélt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Reménykedj csak Kaulitz - vigyorgott rá kihívóan a
fiatalabb, majd lassan végignyalt a lüktető merevségen, mire a másik felnyögött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill tudta, hogy akkor ő a főnök.
Ajkaival finoman hátratolta az idősebb puha bőrét, ezzel birtokba véve az
érzékeny makkját. Amit finoman nyalogatott és szopogatott, a nyelvét pedig
óvatosan nyomta a kis nyílásnak, majd azzal ingerelte és enyhén belé nyomta. Imádta
a kényeztetés minden részét. Régebben sem vetette meg a dolgot, ám a barnával
valahogy más volt. Ebben a helyzetben többnek érezte magát, mint addig bármikor
is. Ezt a boldog érzetet pedig el akarta húzni. Egész sokáig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A vágyait viszont megakadályozták
ebben. Egészen addig, míg nem szerelme teljes hosszában bele nem került a
szájába, ami igen csak nagy hatással volt saját, amúgy sem nyugalomban lévő
férfiasságára. Így a kényeztetés mellett hamar sor került önmaga simogatására
is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám ezt Tom nem nézte jó szemmel.
Ennek következtében pedig a fiatalabb pár pillanat múlva fekvő helyzetben
találta magát, nadrág nélkül, amitől egy kicsit szégyenkezett is. Annak
ellenére, hogy alig egy hete voltak nagyon hasonló pozícióban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Viszont a barna nem úgy festett,
mint aki nagyon habozna. Felkapott egy kis tégelyt a polcról és mikor meglátta
pontosan mi is az, szélesen elvigyorodott. Azonban Bill arca lángolt. A
síkosító volt. Az, amit utoljára akkor használt mikor kiverte a tükör előtt.
Mikor Tomra gondolt közben. A farka pedig ettől iszonyatosan lüktetni kezdett.
Legszívesebben kiszaladt volna a világból, ám a testének egész más tervei
voltak vele... Ahogy az idősebb férfinek is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fekete látta a gyér fényben,
ahogy az előtte meredező kemény hímtag lassan csillogóvá válik a vazelintől, ez
pedig apró sóhajokat váltott ki belőle. Utoljára akkor volt ilyen mikor
pornózott. De akkor csak játszotta az érzést. Most azonban...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fájdalom érzete kiszakította az
emlékei közül és csillapította is a vágyát. Ám az idősebb mintha ezt nem is
látta, vagy hallotta volna, kemény ütemben kezdett diktálni. Farka teljes
hosszában elmerült a szűk forróságban és csak halkan káromkodva nyöszörgött az
élvezettől. Mint aki évek óta visszafogja magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ezzel szemben a fiatalabb erősen
markolta a lepedőt, s csak kapkodott a levegő után. A farka még mindig büszkén
és keményen ágaskodott a hasán, kielégülésre várván, ám a testében lévő vágyat
és finom ingereket elnyomta valami sokkal erősebb. A szívében érzett
fájdalom...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mikor másnap reggel Tom felébredt
csak tanácstalanul nézett körbe az ismeretlen helyen. A ruhái gyűrötten
hevertek a padlón, a feje pedig hasogatott. Bár ezen már igazán nem csodálkozott.
Ködös emlékként villant csak elé az éjjel egy-egy eleme. Pár lány, rengeteg
pia, taxizás... És most itt volt, valószínűleg több menet dugás után.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh... Felébredtél? - amint meghallotta az ismerős hangot
azonnal felkapta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill... Te... Te, hogy kerülsz ide? - dadogta zavartan.
Legszívesebben magához szorította volna a férfit, ám a szituáció ezt nem
engedte meg neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát... A reptérről taxival jöttem, de a metró állomás
sincs messze - vont vállat a fekete. – Remélem, tetszik a lakásom!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Minek vagyok én a te lakásodon? - fogta a fejét az
idősebb. - Jézusom... Ugye mi... Ugye nem szexeltünk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi? - döbbent meg a fiatalabb. - Te... Te most tényleg azt
hiszed?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill, kérlek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem Tom! Nem szexeltünk. Te az éjjel beállítottál
részegen. Én pedig le akartalak fektetni, aludni. De mire visszaértem egy pohár
vízzel, te már az ágyamban aludtál. Ahogy látom pucéran... - fintorgott a
fekete. - Egyáltalán honnan tudod a címem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb bele akart kezdeni a
történetbe. Mindent el akart mesélni neki. Elmondani mi és miért történt.
Bocsánatot kérni... Ám amint kinyitotta a száját a hangok bent maradtak,
szemeiből pedig ömleni kezdtek a könnyek, amikről már azt remélte rég
elapadtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé... Semmi baj... - simogatta a hátát gyengéden Bill. -
Nem akartam durva lenni... Ne haragudj... Én... Én csak...<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Mia... - ejtette ki azt az egy szót a barna. Hangjának
fájdalma egészen a fiatalabb szívéig hatolt, ahol kínzó lassúsággal kezdte
forgatni a tőrt. - Mia elment...<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-3705070315472613892017-02-17T14:00:00.003-08:002017-02-17T14:00:32.910-08:0018. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
„A sípszó után kérlek, hagyj
üzenetet! Bíííp." Hallgatta végig Tom újra az üzenetet, majd vett egy mély
levegőt. – Szia, Mia! Itt Tom. Csak azért hívlak, hogy már úton vagyok
hazafelé. Gondolom, már nagyban készülődtök a bulira. Én is várom. Végre
felnőtt leszel! De nem leszek érzelgős. Az nem az én stílusom - nevetett fel a
férfi. - Szóval pár órán belül otthon leszek. És ma át is megyek. Addig is légy
jó!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A barna nem értette, hogy a
telefon miért sípolja ki szüntelen. Hisz ilyen még sose történt. Egy pillanatra
meg is rémült, hogy történt valami az ő féltve őrzött kincsével, mit sem sejtve
arról, hogy az unokahúga épp akkor veszti el az ártatlanságát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill végtelen hosszúnak tűnő
utazás után az éjszaka közepén érkezett meg a lakásába. A csend és a magány
meg-megszorongatta a torkát, ezzel elzárva a levegő útját előle. Ám ez semmiség
volt ahhoz képest, ahogy a belsője lassacskán ismét darabokra hullott. Hiába
próbált ellene küzdeni, a régi érzések túl hamar váltak ismerős társsá számára.
A sebek pedig még nem forrtak össze egészen. Ahogy a könnyek sem apadtak el
teljesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Janie Bill hazaérkezése után
pontosan 36 órával hangos kopogásával és pár keresetlen szóval ébresztette fel
a férfit, aki bár kelletlenül, de beengedte legjobb barátját. Még emlékezett
arra miben volt része mikor legutóbb nem nyitott ajtót. A feneke pedig már a
gondolatra sajogni kezdett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kipihented magad?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Neked is, szia - próbált magára erőltetni egy mosolyt a
fekete, ám nem sok sikerrel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg arra van most szükséged, hogy tutujgassalak? -
vonta fel a fél szemöldökét a vöröske.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egyszer igazán megtehetnéd... - húzta el a száját
kelletlenül Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már ne haragudj meg, de arra ugyan várhatsz! Először is
most szépen elmész és lezuhanyozol. Bűzlesz - húzta fel az orrát Janie mialatt
a lakást szemlélte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De én... - próbált tiltakozni a fekete, de barátja
leintette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyomás! Én addig keresek itt valami ehetőt. Vagy a gyomrod
magát emészti meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A férfi habár kelletlenül, de
elvonszolta nyúzott testét a zuhanyig, majd megnyitotta a forró vizet. Való
igaz, mióta hazaért tényleg nem fürdött le, ennek a hiányát pedig csak akkor
kezdte érzékelni, mikor a bőre lassan tisztulni kezdett. Ám ez a tisztulás az elméjére
is kihatott. S ahogy a meleg cseppek finoman ütögetni kezdték a becsességét az
agya újra Tom arcát vetítette elé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A csókjának és az érintéseinek
emléke még túl friss volt, túl életszerű. Aminek hála, apai öröksége pillanatok
alatt kőkeménnyé duzzadt. A feketét azonban ettől azonnal elfogta a szorongás.
Az agya ezerrel pörgött és minden lehetséges eshetőséget végigpörgetett, hogy
mit ronthatott el. Mi volt az a momentum, ami miatt Tom ilyen hirtelen ellökte
magától azt a lehetőséget, amit kapott. Bár ahogy a fiatalabb férfi
belegondolt, a partnere valószínűleg hétről-hétre kap ilyen szerepeket. Ez
pedig csak még jobban elszomorította őt. Hiszen számára ez volt a nagy
lehetőség. A lehetőség, hogy végre ne csak egy dugni való dolognak tekintsék őt…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem tudta egész pontosan, hogy
mennyi idő után szállt ki a zuhany alól, bújt bele fehér, bolyhos köntösébe és
csoszogott ki Janehez, de mikor meglátta, hogy a lány komplett ebéddel várja,
kissé elpirult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mennyi ideig álltam a zuhany alatt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyjából egy órát. Unalmamban már elmentem vásárolni is,
úgyhogy ajánlom, hogy mindent megegyél! - szólt rá a vöröske mikor leültek az
asztalhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm... - mosolygott rá kedvesen Bill és belekortyolt
a kávéjába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval, hogy-hogy előbb hazajöttél? - szedett neki a nő,
mivel már ismerte barátját. Önként nem nagyon kezdett enni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom széttépte a szerződését és se szó se beszéd
távozott... - figyelte a fekete italt Bill. A gyomra pedig újra összerándult.
Nem szeretett erre az egészre gondolni. Fájt neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi? - kérdezte elhűlve a nő. - Ezt nem teheti meg!
Egyszerűen nem! Holnap hívom az ügyvédedet és még a gatyát is lepereljük arról
a fraszról!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Janie, nyugi! - próbálta őt csitítani a férfi. -
Megoldjuk. Valahogy... Most amúgy is szünetel a forgatás. Aztán majd... -
harapta be az alsó ajkát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aztán mi Bill? Gondolod, hogy Tom majd pikk-pakk
meggondolja magát vagy mi? - háborgott a lány. Nem akart durva lenni, de helyre
kellett billentenie a barátja lelkét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom... - motyogta zavartan a fiú. Ő csak azt
szerette volna, ha végre felébred. Fel ebből az egész, elcseszett rémálomból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szereted? - kérdezte óvatosan Janie, a fekete pedig
elgondolkodott. Persze érzett valamit a másik férfi iránt, de nem lehetett,
hogy valóban szerelmes belé. Azt észre kellett volna vennie. Biztosan észrevette
volna! - Szóval igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Dehogy! - háborodott fel Bill. - Én nem érzek iránta
semmit! Az nem lehet! - könnyeztek be a szemei újra. - Nem akarok...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Shh... - ölelte őt szorosan magához a nő. Már megbánta,
hogy egyáltalán szóba hozta a másik férfit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mia mosolya kincset ért a férfi
számára. A party nem volt nagy. A szűk család, pár barát, na és természetesen
Kevin, akivel eljöttek a szülei is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bár a hangulat jó volt, az
emberek vidámak, az ételek pedig ínycsiklandozóak, ám Tomra mégis rászállt
egyfajta ború. Minden erejével próbálta ezt leplezni, ám egy ember előtt ez nem
ment. Se akkor se soha máskor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia - ült le mellé Mia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A férfi kedvesen rámosolygott a
szíve pedig kissé megolvadt. A lány arca ragyogott, szemei pedig boldogan
csillogtak. Egy türkizkék szatén ruhát viselt amiben csak még törékenyebbnek
tűnt. Tom először meglepődött a választáson. Unokatestvérének az évek folyamán
rengeteg műtétje volt, ennek nyomaként pedig hegeket viselt a mellkasán, amik
közül voltak kisebbek és nagyobbak. Bár a szőkeség nem foglalkozott velük, volt
egy, amit kifejezetten utált. Az első műtétjének a helye, amely egy fertőzés
miatt nagyon lassan gyógyult, és ami halványpiros árnyalatban játszott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Azonban aznap Mia ruhája láttatni
engedte ezt a sebhelyet is, amit a férfi nem értett. Örült az ő kis angyalkája
magabiztosságának, de nem értette mi változott olyan hirtelen. Ám ahogy ott
ültek egymással szemben, a barna észrevette az apró jeleket, s csak meghökkenve
figyelte Miát. Alig akarta elhinni a nyilvánvalót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom. Valami baj van? - kérdezte félve a szőkeség.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Beszélnem kell Kevinnel! - állt fel határozottan a férfi,
majd megfogta a fiú könyökét és behúzta magával a házba. Kevin nem értette mi
történt. Hiszen semmit nem tett vagy mondott a barnának. Aznap még csak nem is
nagyon beszéltek. - Mikor történt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi mikor történt Tom? - ráncolta a szemöldökét a vörös hajú.
Kissé össze volt zavarodva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor vetted el Mia szüzességét? - kérdezte kertelés
nélkül az idősebb. Tudni akarta, de nem merte a lánytól megkérdezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak pár napja... Mielőtt hazajöttél volna a forgatásról -
Kevinen látszott a boldogság, de próbálta leplezni. Kicsit megijedt a férfitől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem gondoltál rá, hogy ez megterheli őt? Nem gondolkodtál!
- rivallt rá a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az orvosai megengedték. Ő kért meg rá engem - nézett
mélyen a másik szemébe a fiú. Akkor nem érdekelte, hogy vitapartnere sokkal
magasabb és erősebb nála. Férfi akart lenni, hogy méltó legyen a lány
szerelmére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő... Ő kért meg rá? - csuklott el Tom hangja. A kijelentés
megdöbbentette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, ő akarta nekem adni. Azt mondta ezt szeretné
születésnapjára. És, hogy... Hogy ideadja az én ajándékomat is... Azt mondta
nem mer várni októberig - vont vállat egykedvűn a vöröske, amitől a férfi szíve
elszorult. Addig a percig bele sem gondolt ebbe. Hiszen még olyan fiatalok
voltak…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kevin, Tom... - lépett be hozzájuk a lány zavartan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia - vonta őt a karjai közé gyengéden a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csináltok itt? - bújt hozzá a szőkeség.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rólad beszélgettünk szépségem - simogatta meg a fiú azt a
bizonyos heget, mire a lány elvörösödött és az alsó ajkába harapott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vigyázott rád Mia? Nem fájt nagyon, ugye? - kérdezte
aggódva a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom! - szólt rá pirongva a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha bántott én esküszöm, hogy... - kezdett bele a férfi, ám
unokahúga félbeszakította.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon jól csinált mindent. Ennyi, amit tudnod kell. Nem
fogom neked elmesélni se az elsőt, se a másodikat, se a... - állt meg a lány
hirtelen, majd hangos kacagásban tört ki. A minden alkalommal erős és
határozott Tom akkor úgy állt előtte, mint egy szégyellős kislány. Ez pedig
igazán mulattatta. - Ugyan már! Mintha te nem ezt csináltad volna ennyi idősen!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De te még...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan kicsi vagyok? - kérdezte a lány kedvesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen! - bólogatott kínlódva a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem Tom. Már nem vagyok kislány. Ma lettem 18 éves -
ölelte meg unokatestvérét a szőkeség.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Túl hamar felnőttél... - ölelte meg őt óvatosan a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha sírni kezdesz, nem engedem, hogy levedd a csákót a
fejemről!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem engeded meg, abban alszol - vigyorgott rá játékosan
a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Addig állj te fél lábon - kuncogott Mia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Várj! Akkor most kivert vagy megdugott? - nézett rá égető
tekintettel a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Janie! Mondtam már! Kielégített! - fogta hitetlenkedve a
fejét a fekete. Már késő este volt, legjobb barátja viszont még mindig nála
lebzselt, amit egy kicsit se bánt. Jól esett neki a társaság.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt értem! De ha nem is így és nem is úgy, akkor hogyan?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekinyomott a falnak és a combjával ingerelt. Éreztem,
hogy felizgult rám... - jött zavarba a férfi. – Arra ahogy nyögtem neki…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem tudom miért olyan meglepő neked. Hiszen már nagyon
sok embert felizgattál ezzel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez más! - erősködött Bill. - Tom ott volt. Megérintett.
Ő... Ő kívánt engem... Engem... Azt, aki valójában vagyok - rázta a fejét
értetlenül a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kedvel téged Billie! - simogatta együttérzően a hátát Janie.
- Csak hülyén mutatja ki. De attól még kedvel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi van, ha azt suttogtam álmomban, hogy szeretem és ezért
ment el? - nézett barátjára szomorúan a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor most hisztizik egy darabig, aztán két hét múlva
megint a nyakadon lesz. Tom csak éppen hülye. Ehhez hozzá kell szoknod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem Janie! Nem hagyom, hogy kihasználjon engem. Végeztem
vele. Még nem estem bele nagyon. Még... Még el tudom őt felejteni...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarok veled szembeszállni Billie, de megint az lesz,
mint legutóbb... Megint azt akarod? - fintorgott a vöröske.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezúttal nem az lesz. Szenvedtem már eleget. Nem fogom
hagyni, hogy egy Tom Kaulitz féle padlóra küldjön!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó volt a szülinapod? - simogatta meg Mia haját a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon-nagyon jó - mosolygott rá kicsit fáradtan a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerettem volna veled beszélni... Ne haragudj, hogy csak
most jut rá időnk... - szabadkozott az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi baj Tom! - simogatta meg finoman a karját a
szőkeség. – Szóval… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért jöttél hamarabb haza a forgatásról? Megint
megijedtél Billtől?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom, miről beszélsz Mia - értetlenkedett a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom, őszintén! Hogy élsz meg a színészetből, ha még
hazudni sem tudsz? - ingatta a fejét a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill nem is csinált semmit! Ő... Ő gyönyörű... Le akartam
vele feküdni... Olyan, mint egy angyal mikor elélvez... A leggyönyörűbb... –
hadarta zavartan az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor mi a baj? Miért nem hoztad haza őt is? Simone és
Gordon biztos nem haragudtak volna! Szeretnek téged!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alex azt akarta, hogy kezdjük újra... Kezdjem vele újra
úgy, hogy közben egy másik férfi gyerekét várja... - ingatta a fejét
csalódottan a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Billnek hagytál üzenetet. Ugye? - nézett rá szigorúan a
lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Széttéptem a szerződést és az ágyamon hagytam... - húzta
el a szájat az idősebb. - Azt hiszem ez mindent elmondott neki...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkora egy Isten barma vagy, hogy arra nincsenek rá szavak!
- rivallt rá Mia, mire az idősebb kissé megrettenve elszégyellte magát. Abban a
percben nem is gondolt a másik fiú érzéseire. Csak és kizárólag magára. - Mit
gondoltál Tom? Hogy majd játszadozol vele, beleszeretsz, aztán ennyivel
lerendezed? Komolyan?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi? Te... Honnan tudsz arról? - borult lángba a férfi arca.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ma volt egy nagyon érdekes telefonbeszélgetésem egy Janie
nevű lánnyal. Hogy finoman fogalmazzak, le akarja csavarni a farkad és lenyomni
a torkodon. Amit szerintem teljesen jogosan meg is érdemelnél! - méregette őt
szúrós szemekkel a szőkeség. - Mindazon által... Tessék! - nyújtott át egy
papírdarabot unokatestvérének. - Ez Bill címe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Öhm... Kösz... - vágta zsebre a papírt a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha már annyi férfiasság nem volt benned, hogy elbúcsúzz,
legalább látogasd meg! Megérdemli.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom Mia... Biztos kidobna a lakásából...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aztán mi lesz akkor? Komolyan mondom nem értem a férfiakat
- ingatta a fejét a lány, majd gyengéden megölelte Tomot. - Legalább gondold
át... Kérlek...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Átgondolom... - egyezett bele fájdalmas hangon a barna. -
Te viszont menj lefeküdni! Kevin már biztos hiányol.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- El is várom tőle - mosolyodott el a lány és elindult az
emeletre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aztán csak ésszel! - szólt utána vigyorogva az idősebb.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Tudom, kettőre kell zárni az ajtót - nevetett Mia és
eltűnt a lépcsőfordulóban. Ezzel magára hagyva Tomot a gondolataival és a kínzó
bűntudattal.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-72380696204297392652017-01-15T11:17:00.001-08:002017-01-15T11:17:38.229-08:0017. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Másnap reggel Bill kissé
nyugtalanul ébredt, de ezt nem tudta hová tenni. Az előző esti beszélgetés
Janievel megnyugtatta és ennek örült is. Így legalább aludni tudott. De
valahogy ez a rossz előérzet kissé megrémítette, bár legszívesebben nem
foglalkozott volna vele. Mégis meg kellett tennie, mert ott volt. Ott volt és a
feszültség csak nőt benne. Akkor is mikor zuhanyozott, mikor felöltözött, mikor
beült a sminkbe... Majd mikor Alex hozzá lépett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Készen állsz nagyfiú?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mire? - vonta fel a fél szemöldökét a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Néha nem tudom, miért küldöm el előre nektek az aznapi
feladatokat... Tojtok rá! - ingatta a fejét a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj... Este hamar lefeküdtem. Nem volt kedvem
semmihez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Spongyát rá! Ma csókolózni fogtok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi? - vörösödött el a fekete. Egyszerre ugrott össze a
gyomra és akadt a levegő a tüdejében. - De... De mikor utoljára... - dadogta
idegesen. Semmi kedve nem volt egy újabb, hatalmas folthoz az arcán, vagy
esetleg valami máshoz egy egész más helyen...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne aggódj, nem fog bántani. A szavamat adom! - simogatta
meg a kissé csontos hátat a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő... Ő tud róla? - kérdezte idegesen a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Természetesen. És tisztáztam vele, hogy elvárom tőle a
profizmust. Ahogy tőled is. De gondolom, ezt nem kell hangsúlyoznom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Sokkal durvább helyzetekben is maradtam már profi.
Úgyhogy ezzel sem lesz gond.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy nehéz Bill... De már nincs sok hátra. Ígérem!
- bíztatta őt Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azért ezt egy kicsit sajnálom. Ez az első olyan filmem,
ami tényleg komoly színészi teljesítményt vár el tőlem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha a film sikeres lesz, akkor csak úgy jönnek majd a
szerepek. Bízz benne Bill! Tehetséges vagy!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm... - jött zavarba a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én csak az igazságot mondom. A kritikusokra pedig csak
akkor hallgass, ha dicsérnek! Különben meg, mocskos hazug az összes - legyintett
a szőke, mire a beszélgetőtársa hangosan felnevetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval, ha nekem nyalnak az nem gáz? - vigyorodott el a
férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy mondod!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi lesz, ha a baba a bemutató napján akar majd
megszületni? - érdeklődött Bill. Már egészen kezdett látszani, hogy a főnöke
terhes.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha olyan makacs lesz, mint az anyja akkor természetesen
aznap akar majd kibújni. De úgy tervezem, hogy csak a születése után lesz a
bemutató. De ez még nagyon odébb van! - simogattam meg a hasát Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Biztos nagyon cuki lesz - lelkesedett Bill. - Régóta
akartál már gyereket?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valójában nem... Mikor Tommal voltam, neki azt mondtam,
hogy nem akarok gyereket. Ezen sokszor vitatkoztunk... Valójában most is csak a
férjem miatt lesz. Ő... Már háromszor volt házas, de egyik felesége sem akart
szülni... Nekem megmondta, hogy csak akkor vesz el, ha szülök neki egy
gyereket. Úgyhogy az esküvő után elkezdtünk próbálkozni. Nem kellett hozzá sok
idő... 5 testvérem van. Várható volt, hogy sikerül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Uhh... Akkor te egy elég nagycsaládban nőttél fel -
döbbent meg kissé a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát igen. A legtöbbjüknek már családja van. Egyedül én nem
akartam szülni, amit nem is értettek. Aztán mikor Alexeyjel elkezdtünk
találkozgatni, egy kicsit meg is romlott a kapcsolatom a szüleimmel. Azt
mondják túl idős hozzám. De engem nem zavar. Sokkal jobban megértjük egymást -
mosolyodott el halványan Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az a fontos, hogy boldog legyél! - simogattam meg
biztatóan a nő hátát a fiatalabb férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az... Boldog... - suttogta a szőkeség.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom egyedül üldögélt a bárban és
egy whisky szódát kortyolgatott. Pontosan jól tudta, hogy alig múlt csak el dél
és ennie is kéne valamit, de ez a legkevésbé sem hatotta meg. Le kellett
higgadnia a forgatás előtt. Egyszerűen muszáj volt neki. Ha csak arra gondolt
mit kell majd tennie Billel, szédülni kezdett és úgy érezte forog vele a világ.
Egyszerűen nem tudta, hogy fogja ezt végigcsinálni...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A szimpla jelenetek már mentek
vele és a felszínes beszélgetés is néha, de ez nagyon sok volt már. Egyszerűen
beleborzongott a gondolatba is... Pláne úgy, hogy tudta a másik mit érez
iránta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Be kellett bizonyítania magának,
hogy ő tényleg egy macsó férfi, aki a nőket szereti. Méghozzá nem is az
akármilyen kategóriás nőket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Így hát elkezdte szemlélni a
terepet. Nyár lévén rengeteg fiatal lány szédelgett a környéken. Ő viszont
akkor nem talált semmi kedvére valót. Szőkék, barnák, vörösek... Mind egyre
mentek. Mintha csak egy babagyárból hozták volna ki őket. Bármelyik kapható
lett volna egy menetre. De nyilván nem az lett volna nekik az első aznap... És
ez akkor undorral töltötte el. Ő nem akart a sokadik lenni nekik. Így hát jobb híján
elindult kifelé a bárból. Míg nem...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé, haver! Nincs szemed? - rivallt rá egy lány, akit
majdnem fellökött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bocs - vetette oda neki foghegyről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezzel aztán sokra megyek! Tiszta pia lettem... - fújtatott
tovább a csaj.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondtam már, hogy... - kezdett bele a mondatba a férfi, ám
mikor megfordult nem tudott szóhoz jutni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A lány magas volt és nagyon
vékony. Tom nem kevés összeget tett volna rá, hogy meg tudná számolni a bordáit,
ha oda tenné a kezét. A haja hosszú, hollófekete, a szemei pedig, amiben harag
égett olyan barnák, mint az olvadt csokoládé...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mellei szinte alig voltak, a
teste különböző pontjait pedig tetoválások tarkították. Még az arcán is volt
pár csillag a bal szeme körül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na, mi van nagyfiú? Megnémultál?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem jössz velem szobára? - vigyorodott el lazán Tom, és
finoman megpiszkálta az ajakpiercingjeit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék? - pislogott nagyokat a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól hallottad szépségem! Eljössz velem egy körre? - a
barna nagyon magabiztos volt. Tudta, hogy nem kell sok és ágyba viheti ezt a
kis vadócot. És pont erre volt most szüksége.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fekszik le veled a halál!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan már cica! - nyájaskodott tovább a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem cica, hanem Bianka! - javította ki őt a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eggyel több ok, hogy az ágyamba vigyelek! - nyalt végig az
alsó ajkán Tom. A szerszáma már kő kemény volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te egy perverz állat vagy! Hagyj engem békén! - rivallt rá
a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A hatos lakosztály az enyém, ha meggondolnád magad Bianka
- vigyorgott rá majd tovább indult. De fél füllel még épp elkapta amint a lány
barátai felvilágosítják őt, kit is utasított vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill idegesen topogott az
öltözőjében. Már háromszor ellenőrizte minden egyes porcikáját. Egy szál
boxerben kellett lennie, ami miatt kicsit feszengett. Aznap már kétszer megfürdött,
és amit csak nem szégyellt szőrtelenített magán. A sminkje pedig még
kifogástalanabb volt, mint általában. Akkor megengedte a lányoknak, hogy ők
fessék ki. Túlságosan remegett a keze az ecset használatához...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
És nem csak a kezei. Időről időre
le kellett ülnie, mert azt hitte a lábai cserben fogják hagyni abban a szent
pillanatban. Rondának érezte magát és szerencsétlennek. El sem tudta képzelni
pontosan mit kell majd tennie Tommal. Egyedül azt tudta, hogy csókolózni
fognak. De nem értette neki miért kell szinte pucérnak lennie...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia, drága! - lépett be hozzá Alex, a nyomában az idősebb
férfivel, aki köntösben volt, így Bill is azonnal köntösbe bújt. - Szóval. Csak
tisztázni akarok pár dolgot veletek, mielőtt elkezdjük a dolgot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megtiltod neki, hogy felizguljon? - vonta fel a fél
szemöldökét az idősebb férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt nem tudom. Neked viszont megtiltom, hogy kezet emelj
rá, mert különben én magam jelentelek fel testi sértésért. Értve vagyok? -
nézett rá szikrákat szóró szemekkel a szőke.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Értve... - szégyellte el magát kicsit a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill... Tudom, hogy ezt nem tudod irányítani, de... - pirongott
a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megoldom. Ez volt a szakmám - mosolygott rá kedvesen a
fekete. Úgy gondolta, ha parancsra képes volt elélvezni, akkor ez sem lesz
nehezebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor gyertek! - vezette be őket a szobába Alex. Csak ők
hárman és az operatőr voltak ott. - A fényeket már beállítottuk, ahogy a
hangfelvevőt is. Úgyhogy csak lazán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiúk bólintottak, majd levették
a köntösüket. Bill lefeküdt a hatalmas franciaágy közepére, Tom pedig fölé,
úgy, hogy a takaró még épp eltakarja a boxere vonalát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolom mikor utoljára ezt csináltad a partnered meg te
is meztelenek voltatok - élcelődött Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolom mikor utoljára ezt csináltad a partnered egy lány
volt - vágott vissza Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fiúk! - szólt rájuk Alex, majd visszaszámolt, aztán
elhangozott a csapó, jól ismert hangja. A két férfi pedig egy egész más
szituációba került.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Túl meztelennek érzem magam Albert... - rebegte félénk
hangon a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor tanulod meg, hogy nem szeretem, ha a teljesen
nevemen szólítasz? - súgta partnere fülébe az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Soha - vigyorgott játékosan a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Soha? Tényleg így gondolod Eric Luis Brown? - vigyorodott
el Tom is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondtam, hogy ne piszkáld az irataimat! Elég legyen annyi,
hogy Luis a nevem... - simogatta a bronzszínű hátat Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Belőled soha nem elég semmi! - óráknak tűnő másodpercekig
néztek egymás szemébe. A fekete légzése felgyorsult, az arca pedig kipirult.
Úgy gondolta ezt még megbuherálni se lehetett volna hitelesebben. Érezte, hogy
a torka kiszárad és valahogy a levegőt is nehezebben vette...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb tudta mi a feladta,
mégis nehezére esett elvégezni. Látta, ahogy partnere már a tűréshatárának
szélére került és ez valamit felébresztett benne, mélyen odabent. Csak épp azt
nem tudta, hogy mi lehet az a dolog...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Végül azonban már ő sem bírta
tovább és birtokba vette azokat a lehetetlenül csábító ajkakat. A fekete
felnyögött és hozzá simult, Tom gerincén pedig végigszánkázott a hideg. Tudta,
hogy ezt nem szabadna élveznie. Hogy ez az egész rossz és helytelen...
Ugyanakkor a testének nem tudott parancsolni. A nyelvével partnere ajkai közé
hatolt és a nyelvével lassan felfedezte a száját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Érezte a nyelve melegét és a kis,
hideg fémet benne. A kettősség hatására pedig ő is sóhajtott egyet. A fiatalabb
teste hozzá simult, a mellbimbójában lévő piercing pedig a mellkasához nyomódott.
Hideg volt és kemény... Elég tetszetős érzés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Al... Abba kell hagynunk... - hajolt el tőle Bill lihegve.
Az arca vörös volt, míg a szemei ködösek. A szerepét azonban pontosan
betartotta, egy pillanatra sem esve ki belőle. Akár egy vérbeli profi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még mindig félsz tőlem? Luis... - kezdte az idősebb
csókolgatni a hófehér hattyúnyakat, mire a másik ismét felsóhajtott. Majd
eltolta magától Tomot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem félek! De még nem... Még nem adhatom magam oda neked.
Kérlek, értsd meg! - vette könyörgőre a figurát a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor? - kérdeztem a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hamarosan.. - puszilta meg az az ajkait a fiatalabb, majd
ismét megszólalt a csapó jól ismert hangja...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill fáradtan tért vissza az
öltözőjébe. A jelenetet még vagy 3-szor újraforgatták. És ez még csak az volt
mikor az egészet vették fel újra. Volt mikor Alex a csók hangjával nem
elégedett meg. Volt mikor a világítással. Egyszer pedig azzal, hogy a fekete
nem tűnt elég kívánatosnak, ám ezt senki nem tudta hová rakni. A fiatal férfi
azért sem, mert a forgatás végére a szerszáma már iszonyatosan lüktetett a
nadrágjában...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Végül erőt vett magán,
feltápászkodott a székből ahol addig ült, majd elindult, hogy felvegye a
ruháit, mikor kopogtak. A fekete nem értette ki lehet az. Hiszen ez az ő öltözője
volt akkor is, ha csak erre a napra. És ahogy hallotta a többiek már elmentek,
így egy kicsit meg is borzongott. A szobába ekkor partnere lépett be, aki be is
csukta maga után az ajtót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Segíthetek? - nézett rá a fiatalabb gyanakodva, szorosan
összehúzva magán a köntösét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak gondoltam benézek - vont vállat a barna és lépett
felé egyet. - Még mindig pucér vagy?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alsóneműben vagyok, bár nincs hozzá semmi közöd -
válaszolt nem túl szívélyesen a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért vagy velem ilyen ellenséges Bill? - mosolygott rá
negédesen az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok ellenséges, csak tartom a távolságot, ahogy
kérted.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hmm... Pedig én nem emlékszem, hogy ezt kértem volna tőled
- értetlenkedett Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudsz róla, hogy baromi szarul színészkedsz? - vigyorodott
el kajánul a fekete. Élvezte, hogy akkor nála volt az előny.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod jól, ahogyan én is, hogy ezerszer jobb színész
vagyok, mint te. Nem kell az önelégült színjáték - vizslatta őt lenézően a
másik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aljas kisfiú vagy Trümper! - vicsorgott Bill, mire a barna
elkapta a karját és a falnak elszorította az egész testével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok kisfiú. Ezt jobb, ha megjegyzed - Tom az egyik
combját finoman a fiatalabb ágyékához nyomta és azzal kezdte ingerelni, mire az
felnyögött. - Te viszont már nem meleg, hanem forró vagy!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kuhss... Ohh... - sóhajtozta a fekete. A szerszáma csak
még keményebb lett az ingerlés hatására, ami nagyon zavarta, de nem tudott
ellenkezni. És valójában nem is akart.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mond csak Billy fiú! Hányszor basztak meg kamerák előtt? -
Tom minden egyes szavából undor és gyűlölet fröcsögött. A teste viszont
teljesen a fiatalabb férfihoz simult, amitől azt szédülés fogta el. Nem hitte
volna, hogy a legutóbbi affér után ilyen történhet köztük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nehm... Nehm tartozik ráhd... Ohh... - harapott az ajkába
a fekete, hogy elfojtson egy nagy nyögést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi az? Már ennyitől is így bepörögtél? - vigyorgott
kajánul az idősebb és gyorsabban kezdte mozgatni a lábát mire a fiatalabb
hangosan felnyögött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ehgy rohadéhk vahgy... Ahh...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha annyira zavar a dolog, akkor miért nyögsz ennyire? -
kérdezte értetlenül a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nehm... Ahh... Nehm élvezehm... Ehz... Ez csahk testih
dolohg... - remegett meg Bill, és ha partnere nem tartja meg, valószínűleg
össze is esett volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy akarsz engem! Érzem... - kezdte csókolgatni a
hófehér hattyúnyakat az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom teste pattanásig volt
feszülve. Úgy érezte a másik minden rezdülése és nyögése teljesen körülöleli a
testét. Ettől pedig csak még jobban megkívánta a kis feketét. Egy gondolat
erejéig még az is átfutott az agyán, hogy megfordítja őt és mélyen a testébe
feledkezik. Ám ekkor olyan dolog történt, amire nem számított.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb teste kissé ellazult,
a karjaival pedig szorosan belé kapaszkodott, ezzel még szorosabban ölelve őt
magához. Még a fejét is oldalra döntötte, hogy a lehető legjobb szöget
biztosítsa a csókokhoz partnerének.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb egy pillanatra
megmerevedett. Nem tudta a másik érzi-e az ő izgalmát. Még a gondolattól is
megborzongott, hogy esetleg azt gondolja, hogy ő tette ezt vele. Ám, a látszat
szerint Bill egy cseppet sem arra figyelt, hogy mi van a másik lába közt.
Sokkal inkább érdekelte a saját merevedése.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlehk... - sóhajtott szinte könyörögve a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A barna ekkor erőt vett magán és
megtette partnerének, amire az vágyott. Az ajkai puha, nedves csókokkal
borították be a nyakát valamint kisebb-nagyobb harapásokkal, ami csak fokozta a
fekete izgalmát. A lába pedig továbbra is finom nyomással ingerelték Bill kő
kemény szerszámát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom szédült és akaratlanul is
gyorsabban kezdte mozgatni a lábát. A nyögések a füle mellett egyre hangosabbá
és hangosabbá váltak, ami rá is hatással volt. A levegő hevesen áramlott ki és
be a tüdejébe, a szerszáma pedig hálás volt minden egyes rezdülésnek a fekete
részéről, amivel a csípője dörzsölte az övét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tohm... Ahh... Éhn... - rebegte halkan, két nyögés közt a
fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csináhld! - zihálta zavartan a barna. Már neki sem volt
sok hátra az orgazmusig. Azt kívánta bárcsak benne sülhetne el. A gondolattól
megremegett és még jobban simult a másikhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill egy hangos kiáltás és finom
rángatózás kíséretében ért fel a csúcsra, amitől kicsit el is vesztette az
egyensúlyát. Azonban azok az erős karok most is támaszt nyújtottak neki és
védelmezően ölelték. Ő pedig szorosan bújt a hozzájuk tartozó testhez. Az egész
világ tompa volt számára, kivéve az idősebb férfi heves szívverése, amit akár
órákon keresztül elhallgatott volna az ölelésében. Abban, amibe úgy simult,
mint egy szeretetéhez kiscica a gazdája tenyerébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Le kéne pihenned... - suttogta neki Tom gyengéd hangon és
apró csókot nyomott a homlokára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De nekem jó itt... - motyogta álmosan neki a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fáradt vagy Billie. Majd összeesel a karjaimban - már a
hangból is tudni lehetett, hogy a barna mosolyog, ám a kis feketeség nem akart
kibújni a karjai közül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor fektess le te! - nyafizott kedvesen Bill. Ki akarta
még használni ezt a kevés időt. Tudta, hogy ennek az egésznek egy pillanat
alatt vége lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 14.2pt; text-indent: 14.2pt;">
Bár a
fiatalabbnak rosszul esett, hogy az ölelés olyan hirtelen véget ért, de hamaros
újra Tom karjaiban volt, aki féltőn vitte őt végig a hotel folyosóján, majd
gyengéden lefektette és be is takarta nehogy megfázzon. Annak ellenére, hogy
ezt az idő nem indokolta, ő mégis féltette partnerét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Itt maradsz? - nézett rá álmosan a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor nem fogsz pihenni... - simogatta az arcát mosolyogva
az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De fogok! Légyszi... - nézett rá szomorúan Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól van... - feküdt le mellé a barna. A takaró köztük
maradt, ami boldoggá tette. Nem akarta, hogy a másik ne tudjon elaludni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hmm... - mormogott elégedetten a fiatalabb és partnere
mellkasához nyomta a hátát. - Tomi...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aludj szépségem... - suttogta halkan a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb férfi talán egy órát
töltött a fiatalabb szobájában. Meg akart róla győződni, hogy tényleg pihen, és
nem csak színleli azt. Tudta jól, mikor fel fog ébredni zavarodott lesz és idő
kell majd neki. Így inkább magára hagyta. Ám ugrásra készen állt annak
érdekében, hogy a hitetlenkedő és felénk Billt a karjaiba zárhassa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Addig viszont kezdenie kellett
valamit azzal, ami a lábai között csüngött. Pontosabban akkor határozottan és
tiszteletet parancsolóan meredezett. Ezen pedig az sem segített, hogy érezte
Bill illatát és hallgatta a halk szuszogását. Az a férfi teljesen
megbolondította.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Így mikor visszaért a saját
szobájába, egyből a fürdőbe indult. A vizet inkább mondta volna kissé hidegnek,
mintsem kellemesnek, de akkor ez volt a legjobb, amit tehetett. Az elsőre
kellemetlen hőmérséklet lassacskán megnyugtatta a testét valamint a megtépázott
idegrendszerére is pozitív hatást gyakorolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mire kiszállt a zuhany alól új
embernek érezte magát. Valakinek, aki végre képes lesz elfogadni azt, amit
érzett. Valakinek, aki szembe képes menni a világgal. Valakinek, akinek akkor
egy férfit kellett volna szorosan a karjaiba vonni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Sietősen indult el a szekrénye
felé és már majdnem le is dobta a derekára kötött törölközőt, mikor meglátta az
oly ismerős alakot az ágyán ülni. Ám ez a személy már nem az volt, aki pár
órával azelőtt. Annyi legalább is biztos volt, hogy máshogy nézett ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alex immár hátközéig érős szőke
tincsekkel rendelkezett, akárcsak egyetemista korukban. A szemei és az ajkai
sokkal vadabbul voltak kifestve, mint általában. Ehhez pedig egy nagyon lenge,
pánt nélküli, mályvaszínű ruhát viselt, amit a derekánál el öv szűkített.
Szinte nem is látszódott a hasa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom egy percig csak állt és
figyelte őt. Nem igazán tudta eldönteni, hogy amit lát az állom-e vagy valóság.
A stílus, a tekintet és maga a személy is ugyan az volt, mint akit annak idején
a kedvesének szólított. Ám valami mégis megváltozott. Ő már nem volt az a
személy, akit a lány keresett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon megváltoztál - törte meg a csendet végül a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira azért nem. Ez csak felcsatolható haj. De úgy
éreztem kell egy kis változatosság - vont vállat a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy nézel ki, mint mikor egyetemisták voltunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Részben ez is volt a célom. Érdekelt mi lesz a reakciód.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ledöbbentem, az biztos.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És más egyéb? - merté őt végig alaposan a szőkeség, amitől
Tom meglehetősen kellemetlenül érezte magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj csak Alex. Nekem most el kéne mennem - próbálta
menteni a helyzetet a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak így Alex? - állt fel a nő, majd lassú, kecses
léptékkel elindult felé. - Mi lett az Alával?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt akkor mondtam neked mikor jegyben jártunk - vonta
össze a szemöldökét értetlenül a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pontosan - mosolygott rá kihívóan Alex. Az egyik ujjával
finoman letörölt a kidolgozott mellkasról pár vízcseppet, amitől a másik
összerezzent.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit akarsz tőlem? - lépett hátra egy lépést a barna, de a
másik követte őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt, amit annak idején eldobtam. Kellesz nekem Tom!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy mi? - döbbent le teljesen az idősebb. Ha akkor nem
tud megkapaszkodni a kanapéban valószínűleg el is esett volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól hallottad. Nem tudtam mit dobtam el, egészen addig,
míg meg nem láttalak újra. De ahogy összemelegedtetek Billel
elbizonytalanodtam... Nem akartalak titeket elszakítani egymástól. De most,
hogy már tudom, tényleg heteró vagy így újra együtt lehetünk - figyelte őt a
szöszi csillogó szemekkel, amitől a férfit kirázta a hideg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alex! Férjnél vagy! És az ő gyerekét hordod a szíved
alatt! Mégis, hogy képzelted ezt? Szeretőnek akarsz tartani vagy mi? - rivallt
rá Tom. Az idegei akkor már ugyan olyan tépettek voltak, mint nem sokkal
azelőtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Elhagynám Alexeyt. Én csak téged szeretlek! Mindig is
téged szerettelek! - erősködött a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet, hogy régen szerettél, de már nem. Sőt, ha még az
egyetemen is szerettél volna, akkor nem hagysz el. Ha nem történik meg az a
csók, akkor más miatt szakítunk. Egy idő után már az is elég lett volna, ha túl
sok borsot szórok a kajára. Gondold csak végig! - a barna érezte, ahogy lassan
újra bezárkózik. Nem akart még egyszer megsebződni pont miatta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem Tom! Én, tényleg szeretlek! Az csak egy butaság volt!
Kérlek! - a nő szemei könnyben úsztak, ám ez kicsit sem hatotta meg a másikat.
S mikor a szőke próbált hozzá bújni, a férfi eltolta magától.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Menj el! Nem akarlak többé látni - közölte fagyos hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Menj! - rivallt rá Tom és az ajtó felé mutatott, ahol alig
fél perccel később, a sírástól szaggatott légzésű Alex lépett ki. A csönd pedig
mázsás súlyként nehezedett a szobára. A férfinak döntenie kellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mikor Bill felébredt már rég
besötétedett. Még akkor is fáradtnak érezte magát, de beszélni akart a
partnerével. Tudta, hogy azt a dolgot nem álmodhatta. Egyszerűen nem... Ahhoz
túl jó volt...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Halkan kopogott a másik férfi
ajtaján, ám nem kapott választ. Így erőt vett magán és belépett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A csönd szinte mellkason
taszította, az üresség pedig bekúszott a bőre alá és lassú, finom mozdulatokkal
kezdte összeszorítani a tüdejét. Nem értette mi történhetett, amíg aludt. Tom
gyengéd volt vele, óvatos, figyelmes... A fekete reménykedett benne, hogy nem
csak képzelte, hanem tényleg érezte a másik fél izgalmát. Tisztán emlékezett
arra a pár másodpercre mikor a kéj nem ködösítette el minden pillanatát.
Partnere kívánta őt. És most elment... Ismét...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ahogy beljebb lépkedett a
szobában, egy pillanatra megállt az ágynál. Egy kupac papír hevert a finom
anyagú, selymes huzatom. A szorgos munka eredménye képen Bill nem tudta
elolvasni mi lehet az. Ám volt egy olyan sejtése, hogy a másik szerződése
hevert ott trehány kupacban, amitől a szíve még jobban összeszorult. Nem
akarta, hogy ez legyen a vége... Nem akart újra csalódni!<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ahogyan Bill Trümper csöndes
magányában figyelte a sötét égen gyémántként ragyogó csillagokat, még csak nem
is sejtette, hogy valaki, aki fent repült a csillagok közt, csöndes imát
rebegett a bocsánatáért.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-63082161384245543012016-12-11T14:22:00.003-08:002016-12-11T14:22:41.255-08:0016. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Másnap reggel a fiatalabb férfit
már ébren tálalta a telefonja csörgése, amit unottan nyomott ki. Nem akart
felkelni és kimenni a többiek közé, akik szinte mind, látták a pár nappal
korábbi jelenetüket. Az ütés helye ugyan már elmúlt magától, és az alapozója
miatt amúgy sem látszott volna, de valahogy nagyon nem tudta elfelejteni az
érzést. Tom erős karja, ami alig fél perccel azelőtt még szorosan ölelte és
védelmezte, akkor súlyos erővel csapódott a bőrének. Ám Billnek elsősorban nem
a fizikai része fájt. Kapott már párszor pofont. Kamaszkorában, egy időben ez
olyan mindennapi dolog volt számára, mint például indulás előtt felhúzni a
cipőjét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem, az idősebb férfi nem azzal
sebezte meg, hogy megütötte. Sokkal inkább az érzelmi része okozott neki
fájdalmat, ami miatt magát hibáztatta. Úgy érezte nem kellett volna újra
megbíznia valakiben. Az előző seb még mindig túl friss volt a számára. A hegek
pedig felszakadtak. Ezzel egy időben pedig Bill bezárt. Pont úgy. mint annak
idején. Túl közelinek tűnt két évhez képest. Akklimatizálódni viszont nem volt
egyszerű.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fekete felkelt és kiment a fürdőbe.
Magára festette az „álarcát”, majd felöltötte a ruháját. A hotelszobából már
úgy lépett ki mintha semmi sem történt volna. Mintha minden a legnagyobb rendben
lenne. De hát ez volt a szakmája. Az emberek megtévesztése. Az érzelmeinek
eltitkolása. Az ő legnagyobb alakítása pedig maga, Bill Trümper volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb férfi már a sminkben
ült. Kissé karikásak voltak a szemei, amit nem kis idő volt eltüntetni még a
szakembereknek is. Főleg azért mert a barna utálta magán a különböző
kenceficéket. Pont emiatt, ha túl sok került rá kiborult, a lányok pedig kezdhették
elölről a munkát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Végül aztán jó egy órás tortúrát
követően, mikor Tom már épp készült volna indulni az első jelenet forgatására,
amiben a filmbéli haverjaival találkozott, egyszer csak megjelent Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A léptei könnyedek voltak és
halkak. Mikor köszönt valakinek, azt sem lehetett hangosnak nevezni. Nem. A kis
feketeség semmi feltűnőt nem tett, mégis az összes tekintet rá szegeződött.
Talán a kisugárzása miatt, talán mert mindenkire mosolygott és kedves volt.
Vagy talán csak a jelenléte miatt. Nem igazán lehetett eldönteni. De mikor
belépett valahová kicsit mindenki végigmérte. Akkor még maga Tom is. Bár
gyomorszájon vágós érzés volt, de újra el kellett neki ismernie: tetszett neki
a látvány. A feszülős farmer, a laza felső, a lehetetlenül hosszú végtagok...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia - mosolygott rá kedvesen a fiatalabb mikor leült a
mellette levő székre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én épp indulok - kelt fel kissé zavartan Tom, de nem
moccant meg ezután. Csak nézte őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én nem szerepelek az első jelenetben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom - bólintott az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te viszont igen - Bill kissé összezavarodott. Nem tudta mi
volt ez az egész köztük. Mert párbeszédnek nem igazán nevezte volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aha - bólintott ismét a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol a francban van Tom? - jött be a szobába Alex
asszisztense.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Itt vagyok. Mi kéne? - morogta az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ember. Vagy 20 perce téged kereslek. Tudod, épp dolgozol!
- magyarázta ingerülten a másik férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi van. Megyek már - forgatta a szemét az idősebb, majd
elhagyta a szobát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ebbe meg mi ütött? - léppett Billhez az egyik sminkes,
Clara. Valójában a fiatal férfit szinte soha nem kellett kifesteni, de mindig
szeretett a lányokkal beszélgetni. Elütötte vele az időt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szimpla férfi szindróma. Puncira vágyik - vont vállalt a
fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A nap nem sikerült túl fényesen.
Alex úgy gondolta jobb, ha a két fiú nem nagyon találkozik aznap. De már nem
volt biztos az ötlete sikerességében. Valahogy egyikük sem volt valami jó
formában akkor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom minden apróságon felkapta a
vizet és több stábtagot is megfenyegetett, hogyha még egyszer ilyen lesz, akkor
azt ököllel rendezik le. Bár az „ilyen lesz” kategóriába szinte minden
beletartozott. És így csak a férfiakkal viselkedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Amint egy csinos lány, akár
stábtag, akár külsős a közelébe került azonnal fűzögetni kezdte, amint szünetet
tartottak. Ha viszont a jelenet közben látta meg őket, akkor elkalandozott a
bámulásukkal. Így pedig folyton újra kellett kezdeniük egy-egy párbeszédet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ezzel szemben Bill úgy
viselkedett, mint egy bábu. Ha nem beszélt az arca unott volt, ha viszont
megszólalt minden érzelmet mellőzött a hangjából és csak darálta a szöveget. Ez
pedig még a másik férfi viseltesedénél is jobban zavarta Alexet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Végül dél körül lefújta az egész
napot és inkább visszament a szobájába lepihenni. Kezdte úgy érezni, hogy ez
sokkal nehezebb meló lesz, mint amilyennek először gondolta...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az „incidens” után 2 héttel Alex
már nem tudta halogatni a dolgot. A két férfinak újra intimebb jelenete következett.
Két nagyobb lélegzetvétel volt még hátra a szünet előtt, amiből ez volt az
egyik. Az időjárás viszont nem kedvezett a számukra, így az esőerdőt későbbre
halasztotta. Ez pedig azt jelentette, hogy...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megint smárolnunk kell? - fintorgott Tom mikor meghallotta
az ötletet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Képzeld, igen! Mintha nem tudnád... - sóhajtott a nő. -
Láttad az ütemezést. Tudod mennyi volt mindent átpakolni? Ráadásul esik. Nem
tudunk mást csinálni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hazamehetünk - vont vállat a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy pont Mia szülinapján kelljen visszarepülnöd? - vonta
fel a fél szemöldökét Alexandra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt nem! Megígérted, hogy akkor otthon lehetek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én két hét szünetet ígértem neked. Az, hogy te mikor
akarod azt felhasználni már nem az én bajom - közölte szárazon a szőkeség.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aljas vagy - fújtatott a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok aljas. Csak rendező. Nem tűnt még fel?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mintha a kettő nem lenne ugyanaz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Erre sajnos nincs válaszom. Szóval, akkor holnap
csókolóztok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De... - kezdett volna bele a rizsába Tom, ám a másik
leállította.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eszedbe se jusson Kaulitz mert tényleg felhívom az anyádat!
- fenyegette őt Alexandra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- 22 éves vagyok! Miért fényezgetsz még most is anyámmal?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert ha anyukád tudja, tudni fogja Mia is, ő pedig majd a
körmödre néz!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Felnőtt férfi vagyok az Isten szerelmére! - csapott az asztalra
az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha felnőtt férfi vagy akkor viselkedj is úgy, és csináld
meg a munkád - válaszolt higgadtan a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hihetetlen vagy! Egyszerűen hihetetlen!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még mindig nem dugtál meg valakit? - kérdezte a szőke,
mire a másik csak tátott szájjal pislogott rá. - Ezek szerint nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis mi közöd van hozzá? - vinnyogott éles hangon,
eltorzult arccal a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak annyi, hogy akkor talán nem a farkad után mennél csak,
és használnád a nagyobbik eszedet is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Utállak!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem újdonság - vont vállat a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért van egy olyan sejtésem, hogy ezzel az egésszel csak
engem akarsz megszívatni? - Tom akkor már tehetetlennek érezte magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te vállaltad el a szerepet. Nem téged akarlak kellemetlen
helyzetbe hozni. De tudtad mit várok el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ebben az esetben… Szia - indult el kifelé a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most meg hová mész? - szólt utána Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Leiszom magam a sárga földig! - csukta be maga után az
ajtót a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Janie az irodájában ült és épp a
papírmunkát végezte, amit mindközül a legjobban utált. Magát a szakmáját
szerette, de csak a dologi részét. Nem igazán volt egy a fenekén ülő típus.
Sokkal jobban szerette a pörgést és a tetteket. Így mikor megcsörrent a
telefonja, legbelül elrebegett egy néma imát. Majd mikor meglátta a hívó fél
nevét, egyből mosolyra húzódtak az ajkai.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill! De örülök, hogy hívtál! Olyan rég beszéltünk. Hogy
vagy? Jól halad a film? – hadarta gyors ütemben. Már nagyon kíváncsi volt a
dolgok alakulására.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát... Halad - vont vállat a fekete, bár tudta, hogy a
másik nem látja. - Én meg élek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Történt valami, amiről tudnom kéne? - vonta fel a fél
szemöldökét a nő. Nagyon gyanúsnak találta a másik hangját, és ez kicsit
megijesztette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hmm... Smároltam Tommal, aztán megütött és most szinte
semmit sem csinálunk. Áll az egész film a francban, mert csak a töltelék
részeket vesszük fel. Nekem meg..<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Várj! Megütött? - szólt közbe Jane mikor kicsit
felocsúdott a sokkból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aha... A csók előtti este kicsit... Kicsit elvoltunk...
Semmit nem csináltam. Ő csókolgatta csak a nyakam... Aztán másnap mikor először
megcsókolt...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A kamera előtt smároltatok először?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, de most nem ez a lényeg! - szólt rá barátjára a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó... Bocsi... Folytasd!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval... Nem ilyen ímmel-ámmal csókolt meg. Hanem
rendesen. A nyelvével meg taperolt is, meg mindent csinált. Mint aki ágyba akar
vinni... Én meg felálltam... De ő is! Tudom, éreztem! Az istenit, fürdőgatyában
voltunk!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azért ütött meg, mert felálltál tőle? - hökkent meg újra a
nő. Akkor örült csak igazán annak, hogy ült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát... Ja. Röviden ennyi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudsz róla, hogy a srác nem normális, ugye? Ilyet
egyszerűen nem tehet! Figyelj, ugye megvan még a felvétel a csókról?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg. De mit akarsz te azzal kezdeni? - kérdezte félve
Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egyszerű. Feljelentem azt a szemetet bántalmazásért!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Janie, ezt nem teheted! - szólt rá a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már miért ne tehetném? Bántott téged! Én soha bocsájtom
meg...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
-… magadnak, ha bármi bajom esik. Tudom - bólintott a fiú. -
És ezért hálás is vagyok neked, de ezt most saját magamnak kell elintéznem...
Akkor is, ha nem lesz jó vége...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugye az óta nem bántott? - kérdezte aggódva a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi, a hajam szála se görbült meg – mosolyodott el a
férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elhiszed, hogy nem vagyok nyugodt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, tudom jól. De ez van. Ha gondolod, küldök neked
képet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Küldj! De smink nélkül! – szólt rá a kis vörös.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy lesz - mosolyodott el a fiú. - Hiányzol…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te is nekem nagyfiú! Túl régóta elmentél már...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hamarosan otthon leszek! És akkor átjössz sörözni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És mi van, ha beköltözök hozzád? - kérdezte izgatottan a
nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eladom a lakást - válaszolta unottan a fekete, majd
mindketten elnevették magukat.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Bill hetek óta először.
Megnyugtatta, hogy a legjobb barátja támogatta. Janie mellett mindig úgy érezte,
tartozik valahová. És ez most különösen fontos volt számára.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-50509298156141228502016-11-26T14:52:00.003-08:002016-11-26T14:52:54.581-08:0015. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A történtek után Alex egy három
napos válságszünetet rendelt el. Ebből majdnem két napja arra telt el, hogy a
további forgatást átütemezze és leszervezze a programokat. Mire végzett az
egésszel nem csak fáradt, hanem kimondhatatlanul dühös is volt a két fiúra,
amiért ilyen aljas mód cserbenhagyták. Ám igazán nem tudott rájuk haragudni.
Mivel mindkettőt megviselte a dolog.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tomot már azóta többször is
hallotta amint a menedzserével beszélt és próbálta őt meggyőzni a szerződés
felbontásáról. Ezzel szemben viszont Billt alig lehetett látni, hallani pedig
még úgy se. Teljesen bezárkózott, és ha mégis kimerészkedett úgy nézett ki akár
egy zombi. Szegényre még ránézni is rossz volt...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Végül a nő úgy döntött előbb a
kemény maggal próbálkozik és bekopogott az idősebb férfi szobájába. Ám mivel
sokadszori jelzésére sem kapott semmiféle választ így inkább benyitott oda.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem válaszolok, minek jössz be? - morogta neki a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azért mert beszélni akartam veled és gondolom, nem
szeretnéd az egész stábot belevonni ebbe holnap.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogok szerepelni abban a hülye filmben azzal a hülye
kisgyerekkel! Felejtsd el!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ennyire csak nem csókolhat rosszul szegény!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is erről van szó Alex! Ne mond, hogy nem láttad!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis mit kellett volna látnom? - vonta fel a fél
szemöldökét a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy rám nézett! Képes lett volna ott helyben széttenni
nekem a lábait. Érted? - háborgott a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mintha annyira ellenedre lett volna - morogta a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi van? - döbbent le az idősebb<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan már Tom! Ahogy ott nyaltátok egymást... Mintha nem
tudnád, hogy tudom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis mi a francról beszélsz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg akartad őt kapni, arról beszélek! Odanyomtad hozzá a
farkad, még mozgott is. És ezek után még őt hibáztatod, amiért nem mondott
neked nemet? Mondhatom szépen állunk! Egy aljas kis pöcs vagy! - rivallt rá
Alexandra. Nem akart ennyire durva lenni, de valahogy érezte, hogy ezt kell
tennie. Mindkét férfi érdekében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Én nem azért csináltam... - jött zavarba Tom. Tudta,
hogy a nő nem hazudik, de félt bevallani magának az igazságot. Nem akarta, hogy
az emberek <b><i>úgy</i></b> nézzenek rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem meg akartad fektetni. Vagyis azt is akartad, de mást
is. Tudom, ismerlek. De ne szégyelld már magad ennyire!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most mit kéne mondanom? Nem tudom mit kéne tennem... Ez
annyira bonyolult! Félek...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell félned! Hidd el nekem. Tudom, hogy nehéz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Honnan is tudhatnád? - kérdeztem a férfi. A hangjában
gyanú és kétkedés ébredt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igazad van, én soha nem voltam nővel. Viszont a férjem
több mint 20 évvel idősebb nálam. Gondolod az elején nem kaptam emiatt
megjegyzéseket? A szüleim még a kisbabáról sem tudnak. Ezért akartam ennyire
ezt a filmet. Így legalább nem látják, ahogy nő a hasam – fakadt ki a szőkeség.
Nem akarta az exének kiönteni a szívét, de ezt muszáj volt elmondania neki. Azt
remélte ettől majd kicsit megnyugszik a lelke.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alex... Én... Én annyira sajnálom... - szabadkozott a
barna. Egy igazi pöcsnek érezte magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is mondtam el, úgyhogy nem a te hibád.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De én akkor sem fogok már úgy közeledni Billhez, mint...
Mint eddig. Nekem ő már csak egy kolléga lesz. Vagy talán annyi se. Befejezem a
filmet. Itt maradok. De nem fogok vele lefeküdni. Nem leszek rá képes Alex.
Ezek után már nem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben. Akkor ezt kivesszük - simogatta meg Tom hátát a
nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Holnap megint forgatni fogunk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, tízkor kezdünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor addig alszok még egyet... - pislogott laposakat a
barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aludtál te valamennyit az elmúlt két napban? -
aggodalmaskodott a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát... Ami azt illeti... Nem nagyon... Ha lehunyom a
szemem...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell folytatnod, ha nem akarod - szólt közbe Alex.
Tudta, hogy a férfinek ez egy igen kellemetlen téma, így nem akarta ezzel
traktálni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm... - mosolyodott el halványan Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmiség. Most viszont aludj egyet. Utána minden
gondolatod tisztább lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megpróbálok... - sóhajtott a férfi, a nő pedig távozott a
szobából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alex ezután Bill szobájához ment.
A két férfi egymás mellett lakott, mégis szinte egy világ választotta el őket.
A nő ezen keserédesen mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mióta jó fél évvel azelőtt
meglátta Bill fotóját azonnal tudta, hogy rá van szüksége ehhez a szerephez.
Mintha csak a kis feketére írta volna a karaktert. Törékeny alkat, hatalmas
szemek, babaarc és vadóc mosoly. Még őt magát is elbűvölte az a kicseszett
tökéletesség, amit benne látott. Valahogy nem tűnt valódinak, mégis ott volt a
fényképe a kezében. A két szem őt fürkészte, mintha fent akarta volna tartani a
szemkontaktust. Ebbe a gondolatba pedig még akkor is beleborzongott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb férfinál már meg sem
próbálkozott a kopogással. Valamiért azt érezte, hogy úgyis hiábavaló lenne az
egész. A végén pedig igaza is lett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill az ágyán gubbasztott, a
fülhallgató pedig ott csücsült mindkét cimpája felett, nekifeszülve az apró
csontoknak, mintha helyet akarnának szorítani maguknak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az arca sápadt volt, a szemei
azonban vörösek, akárcsak a körülöttük feszülő bársonyos bőr. Elveszettnek tűnt
és magányosnak. Akárcsak egy elhagyott kisgyermek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill... - bármennyire halk is volt a nő hangja, a kis
fekete azonnal felkapta a fejét. Nagy, barna szemei tanácstalanul fürkészték az
ismerős, kedves arcot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kicsi szívem... - ült le mellé és finoman magához ölelte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon utál... Igaz? - buggyantak ki újabb könnycseppek a
fekete szemeiből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eléggé... - simogatta szomorúan a férfi haját Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor most... Inkább elkezdek csomagolni...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Holnap folytatjuk a forgatást. És ő is marad. De nem lesz
semmi olyan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Minek marad? - háborodott fel kissé Bill. - Azt mondta
gyűlöl és buzi vagyok és megütött...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom kedvesem... - simogatta a kissé csontos hátat
Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan egy lehetetlen alak... - buggyant ki pár újabb
könnycsepp azokból a hatalmas, barna szemekből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom Billie... Tudom... - sóhajtott a nő és még jobban
magához ölelte a fiút. - Én is azt hittem, hogy megváltozott... Annyira
szerettem volna... De ezek szerint nem így történt...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akartam rámászni... Én tényleg nem... Előző este ő
esett nekem... Bámultam őt, de Tom kezdte el csókolgatni a nyakamat... Hozzám
is simult... Azt hittem ez jelent neki valamit...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És aznap hogyan csókolt meg? - érdeklődött Alex. Kíváncsi
volt mi játszódhatott le alig pár óra leforgása alatt a másik férfi fejében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sehogy - rázta meg a fejét a fekete. - A kamera előtt
csókolt meg először...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor kicsit kezdem érteni - mosolygott rá a nő. - Tom
sosem csókolózik olyannal, aki iránt nem érez komolyan. Velem két hétig
csinálta ezt. Akkor már jártunk. Előtte viszont bő egy hónapot udvarolt nekem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De... Én már láttam olyan paparazzi képet ahol lányokkal
csókolózik - értetlenkedett a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez esetben nem tudom. Lehet, azóta változtak a dolgok
körülötte. Bár ezt erősen kétlem... Inkább fognám a dolgot az alkoholra...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor most mi legyen? Én nem merek a szeme elé kerülni...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egyelőre folytatjuk a forgatást. Aztán majd meglátjuk...
Nem tudok neked semmit sem ígérni Bill. Csak a támogatásomat. Ami remélem elég
lesz ezzel a makacs szamárral szemben - mosolygott rá bátorítóan a nő, habár
benne is hatalmas kétségek voltak az elkövetkezőket illetően.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm! - ölelte meg Bill a beszélgető partnerét. - Már
ez is nagyon sokat jelent nekem. Talán idővel majd megenyhül... Én... Én nagyon
boldog lennék... - vörösödött el a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor voltál utoljára szerelmes Bill?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még kamasz voltam... - szontyolodott el a fiú. - Lassan
két éve...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor pont itt az ideje egy új románcnak! - simogatta a
kissé kócos fürtöket Alexandra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom érezte, ahogy a nedves
forróság lassan teljesen körülfogja. A teste megrázkódott, a levegő pedig éles
hangon szivárgott ki a tüdejéből. Aztán a hideg kis gömb végigcikázott forró és
kemény férfiasságán...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az orgazmusa olyan erővel tört
rá, hogy azonnal felébredt, bár a gyönyört még ködös elmével élte át. Ám ez a
kegyes állapot nem tartott sokáig. Mire a szíve újra egyenletes tempóban
kezdett dobogni, az elméje kitisztult és undorral gondolt az egész álmára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A teste viszont egyáltalán nem
osztotta az ő elképzelését. Ahogy az agya nagy része sem, ugyanis az álom képei
hamar visszaférkőztek a tudatába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ahogyan csókolta, ahogy
megérintette... Az illata... A nyögései... Mind-mind egyszerre töltötték el
vággyal és ellenérzésekkel. Nem akart pont rá így gondolni! Ám mióta
megcsókolta nem tudta kiverni őt a fejéből. Sem a szuszogását, sem a puha
bőrét, sem az enyhén cseresznyés koktél ízű ajkait... Birtokolni akarta őket.
Éjszakákon át csókolni, ölelni és simogatni. Ám ezt a tényt nem akarta
elfogadni. Hiszen ő teljes mértékben heteró volt. Legalább is addig a napig
biztos volt benne... Aztán meglátta őt...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Azon az estén történt mikor
hazaért az előző filmje forgatásáról. Akkor este Billt látta szerepelni a
tv-ben. Nem akarta elfogadni azt, amit mondott, sem pedig, hogy valamilyen
pozitív benyomást is tett rá... De így volt. Attól a naptól kezdve mindig
gondolt rá. Az összes arcvonása mélyen beépült a tudat alattijába és
mindenkiben őt kereste.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ez csak akkor tudatosult benne,
mikor először meglátta. Megnyugvással töltötte el a tudat, hogy végre
megtalálta őt. Ám ezt ellenségeskedéssel próbálta leplezni. Legfőképp az
egójával szemben...<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Ő tudta csak megvédeni a szívét mindenkivel szemben. Mert
már nem akart szenvedni. De rá kellett jönnie, hogy ez neki a legfájdalmasabb.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-76295956979156348102016-10-22T01:43:00.000-07:002016-10-22T01:43:02.084-07:0014. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom bódult fáradtsággal ébredt
másnap reggel. Miután a fekete démon kilépett a szobája ajtaján már egyáltalán
nem volt kedve magához érni. Fáradtan terült el az ágyán és ugyan abban a
pózban kelt, amelyikben elaludt. Ám még egy dolog nem változott. A lába közt
érzett keménység még mindig köszönte szépen, ugyan olyan jól volt, mint előző
nap és akár pár perc alatt a csúcsra is tudta volna őt juttatni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A barna hajú lassan tápászkodott
fel, s köntös nélkül indult a fürdőbe. A zuhany vize kellemesen lehűtötte
felperzselt bőrét, ő pedig elengedett egy halk sóhajt mikor a teste immár pár
fokkal, valamint némileg alacsonyabb vérnyomással kilépett a zuhany alól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Mikor pedig belenézett a tükörbe,
meglepetten tapasztalta az arcára kiülő őszinte mosolyt. Már nem emlékezett
mikor látta utoljára ezt. Talán mikor még Alexxel jegyben jártak? Vagy amikor
Miát legutóbb hazaengedték? Már maga sem tudta megmondani. Akkor viszont nem is
akart ezeken a dolgokon gondolkodni. Pontosan jól emlékezett arra mit tettek
előző nap a partnerével, ám nem akarta a miértjét fejtegetni. Egyszerűen csak
boldog volt attól, amit tett. Boldog, amiért ekkora hatással lehetett Billre.
Arra, hogy mosolyt csalt azokba a bódító szemekbe. Csodának tálalta a fiút. Egy
csodának, akit meg akart tartani maga mellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem, tudod, hogy egy igazi csókot szeretnék köztetek
látni - mosolygott rá Alexandra egy pohár narancslé takarásában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze - bólintott mosolyogva az idősebb, mialatt a tányérján
lévő szedreket majszolta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nocsak... Valakinek milyen jó kedve van ma!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nagyon szeretnéd szomorú is lehetek, de ez a felállás
most sokkal jobban tetszik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ennek örülök – tanulmányozta beszélgetőtársa arcát a nő. -
A forgatás kezdete óta nagyon feszült voltál. Örülök, hogy sikerült ellazulnod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem voltam feszült. Csak nem értettem dolgokat. Olyan
dolgokat, amikről már fölösleges lenne beszélnünk. Elmúltak és ez így van
rendjén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira megváltoztál... - rázta meg a fejét Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy te is. A főiskolán még hallani se akartál a
gyerekről. Most pedig ki vagy virulva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ennyire látszik? - kérdezte kissé félve a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Látszik és jól áll neked, úgyhogy ne szégyelld! -
mosolygott rá bátorítóan Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, a férjem nem örült a forgatásnak... Azt mondta jobb
lenne, ha otthon lennék és pihennék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudja, hogy mi...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jaj, dehogy! - tiltakozott kicsit félve Alexandra. - Ő...
Nem örülne neki. Mindig azt mondogatja, hogy fél valaki elcsábít. Pár évvel
idősebb tőlem és azt gondolja nem megfelelő nekem. Pedig nagyon szeretem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Örülök, hogy megtaláltad a boldogságot! Remélem a kicsivel
is minden rendben lesz!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy tudsz ilyen kedves lenni azok után, hogy kidobtalak?
- fakadt ki a nő. Már nem bírta visszatartani. A hosszú évek folyama és a számtalan
álmatlan, forgolódással töltött éjszaka után már válaszokat akart.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem volt egyszerű Alex... Kicsit sem volt az! Viszont az
évek alatt valamikor megbocsájtottam. Tudtam jól, hogy én hibáztam, és bevallom
sokáig tényleg haragudtam rád. De a harag nem volt megoldás. És mikor ez
tudatosult bennem, rájöttem, hogy nem akarok több időt erre elvesztegetni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Biztos vagyok benne, hogy te is meg fogod találni a
boldogságot. Bárki boldog lenne melletted.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szándékosan nem mondtad, hogy lány. Igaz? - fonta össze a
karjait mosolyogva a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill nagyon kedves fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mindketten tudjuk, hogy még csak egy gyerek Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet, hogy gyerek, de már sok mindenen átment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én viszont nem akarok átmenni rajta - húzta össze
szemöldökeit a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem erre gondoltam Tom. De gondolj csak bele... Jól
megvagytok, nem? - erősködött a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kedves ezt nem tagadom. És jól el tudunk beszélgetni. De
ez lenne egy alapja egy kapcsolatnak?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért, mi, hogy kezdtük? - mosolyodott el Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elkértem a matekleckédet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na, látod! Csak próbáld meg. Tudom, hogy kedveled. Látszik,
ahogy rá nézel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt mégis honnan tudod? - jött zavarba a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Abból, hogy annak idején rám is így néztél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én nem...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De igen. Nem rosszat akarok nektek. Azt is tudom, hogy még
soha nem volt dolgod fiúval. Viszont itt az a kérdés, hogy miért lettél
csalódott a külön szoba miatt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem mondod, hogy beszéltél a recepcióssal? - nyögte
fájdalmasan a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De igen, beszéltem. Pontosabban ő mondta, hogy
megpróbálták elcserélni, de nem sikerült. Már csak az a kérdés, hogy miért nem
vitted át magadhoz? Ketten elférnétek a francia ágyon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hiányzik a szuszogása... Az, ahogy reggel kómásan ébred...
De nem hinném, hogy már képes lennék olyan hosszú ideig hozzá érni... Még...
Még mindig kicsit pánikolok... - vallotta be őszintén Tom, bár nem volt számára
igazán kellemes élmény ez a nagy kitárulkozás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az a baj, hogy
férfi? - kérdezte együttérzően a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem... Én... Én akartam gyerekeket. Te is tudod
jól. Egy csöndes kis kertvárosi házat, kutyát... Billel nem lehetne
gyerekünk...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miának van egy nővére. Susie, igaz? - kérdezte kíváncsian
Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Azóta elköltözött Angliába. De ez most miért fontos?
- értetlenkedett a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha van petesejt akkor lehetne gyereketek. Hiszen Bill...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alex! - jött teljesen zavarba Tom. - Te most... Én erről
nem akarok beszélni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne félj a szerelemtől Tom! Semmi értelme nincs - állt fel
a nő. - Csak gondold át, kérlek. És beszélj vele. Megérdemli, hogy tudja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill szíve egész álló nap a
torkában dobogott, ugyanis a csókjelenütek az éjszaka vették fel. Ráadásul
végigforgatták a napot, így esélye se volt egy kicsit beszélni Tommal. Vagy
esetleg odabújni a karjai közé... Pedig akarta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az éjjel hiába tett meg mindent
annak érdekében, hogy lenyugodjon, a dolog nem egészen sikerült. Még mindig vágyott
a kielégülés után.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ráadásul a fél napot a parton
töltötték úszónadrágban. Tomnak kellett volna őt megtanítani szörfözni, amivel
csak annyi volt a probléma, hogy folyton igazgatnia kellett a fekete karjait és
lábait, ezzel pedig csak tovább fokozta az amúgy is forró hangulatot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Leülhetek, vagy mára már eleged van belőlem? - lépett az
idősebb mellé ebédnél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha neked nincs belőlem, akkor nekem se belőled -
mosolygott vissza a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor jó - ült le Bill. - Nem szeretem ezt a forgatást.
Kezdek lebarnulni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azért ne dőlj a kardodba Billie! Nem áll olyan rosszul egy
kis szín!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A fehér egy nagyon szép szín! - duzzogott a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te meg egy durcás kislányra hasonlítasz! - vigyorgott Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod mit? Kapd be! Hawaiin vagyunk, már megteheted! -
vágott vissza mérgesen a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vedd elő a szerszámod és bekapom! De ne menj el rögtön -
nyalt végig érzékien az ajkain az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Én... Izé... - dadogott zavartan a fiatalabb. Erre a
válaszra egyáltalán nem számított.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi az drága? Tán megijedtél a nagy, gonosz Tomtól? - a
barna szándékosan játszott a hangjával. Ki akarta készíteni partnerét, hogy
aztán a csók még hatásosabb legyen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan egy rohadnék vagy... - motyogta Bill elpirulva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tegnap nem ezt mondtad... - cirógatta a fiatalabb karját
az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tegnap... Nem így viselkedtél - a fekete össze volt
zavarodva. Nem értette hirtelen mi ez a nagy érdeklődés iránta. És ez kicsit
meg is ijesztette... Tomnak nem kellett volna ilyennek lennie. Nem kellett
volna az, hogy őt akarja...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kapkodod a levegőt és akárhányszor csak találkozna a tekintetünk,
te elkapod a tiédet. Ha nem ismernélek jobban, azt hinném fel vagy izgulva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne reménykedj ebben Tom! - pattant fel a fiatalabb és
angolosan távozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A délután többi része nagyrészt
unalmasan telt a két férfi számára. A tényleges érintéses jeleneteken már túl
voltak és akkor vagy a parton kellett sétálniuk, vagy a bárban ücsörögniük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám ahogy közeledett az éjjel,
egyikőjük sem volt valami nyugodt. Egyszerűen féltek belegondolni abba, hogy mi
lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill azért, mert félt a
csalódástól. Tommal eddig mindig minden csodás volt, de nem tudta, hogy a
jelenet után is így marad-e, és ettől rémület fogta el. Élvezni akarta a dolgot.
Élvezni az ő Tomja csókját!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Másrészről viszont félt újra
megnyílni. Sok beszélgetésen voltak már túl, és kezdett érezni valamit partnere
iránt. Ez pedig jéghideg borzongással töltötte el. Nem szabadott volna neki
ilyeneket éreznie… Nem akart újra csalódni. Nem akart szerelembe esni. Ám
mindig próbálkozása ennek elkerülése érdekében eddig hasztalannak bizonyult. Ugyanis
a szíve heves dübörgését nem tudta leállítani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebbet azonban egészen
másfajta kérdések foglalkoztatták. Ő nem a férfit látta a partnerében, hanem
egy vonzó személyt. És nem csak a teste vonzotta. Meg akarta ismerni őt. Minden
gondolatát, minden rezdülését és minden egyes porcikáját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tudta, hogy Bill mennyi mindenen
ment keresztül annak ellenére, hogy még csak 19 éves volt. Azzal is tisztában
volt, hogy valószínűleg ezek az emlékek nem múlnak el nyomtalanul. Valahol
legbelül mindig is érezni fogja ezeket. Ezek pedig ki fognak hatni az egész
életére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az érzések örvénylettek
mindkettejükben, mikor is eljutottak az ominózus jelenetig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom gyomra kavargott, a feje
pedig szédült. Legszívesebben elfutott volna abban a pillanatban, de nem
tehette. Férfi akart lenni. Igazi, erős, kemény férfi, aki képes szembenézni
önmagával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, akkor jó éjszakát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó éjt - mosolygott fel rá Bill. A barna pedig azonnal az
ajkaira tapadt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szorosan ölelte magához a
törékeny testet és közben a derekát simogatta. Szerette ezt az érzést. A fekete
ott szuszogott az arcába, és próbált nyugodt maradni. Ám ez nem sikerült neki.
Mindene remegett, a vére pedig izzott. Már el is felejtette milyen érzés ekkora
kéjben fürdeni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom ágyéka hamarosan életre kelt
és akarva, akaratlan partnere hasonló testrészéhez nyomódott, amit halk sóhajok
kísértek. A világ akkor megszűnt számukra létezni. Csak ők ketten voltak, és az
a valami, ami extra erős mágnesként húzta össze az ajkaikat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám a csók nem tarthatott örökké.
Egy idő után levegőt kapkodva az idősebb elhajolt partnerétől. Ebben a
pillanatban pedig megmerevedett. Nem volt felkészülve arra, amit maga előtt
látott. Nem is akart róla tudomást venni. Úgy érezte abban a pillanatban nem ő
áll ott. Rá nem nézhettek így! Senki nem. De a szemek kereszttüzében nem tudott
mit tenni. Olyan volt neki akár egy hideg zuhany a rekkenő kánikula után. Sokkhatású.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Baszódj meg te kis buzi! - üvöltötte le a fiatalabb fejét,
majd a pillanat „megkoronázása” képen még jól pofon is vágta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill pedig némán tűrte az
egészet. Nem hibáztatta Tomot semmiért. Pontosan jól tudta miért kapta meg
mindezt. Nem volt benne semmi új vagy meglepő. Az érzések már régóta ott voltak
benne. Nem akarta őket ilyen nyíltan kimutatni, de megtette. Akarata ellenére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ahogy figyelte az idősebb férfi
elhaladó alakját, valami különös érzés kerítette hatalmába. A mellkasa szúrt és
a tüdeje kezdte felmondani a szolgálatot. A szemei pedig égtek, de nem érzett
forró könnyeket bennük. Nem érzett semmit.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az a férfi dobta el őt, akinek
mindenét odaadta volna. A férfi, aki bátorította és támogatta. A férfi, akit a
példaképének tartott. A férfi, akibe halálosan szerelmes volt...<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-38323937076918430232016-09-26T11:57:00.003-07:002016-09-26T11:57:17.654-07:0013. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill hófehér bőrén halvány, kékes
vonalak futottak, amik alig-alig észrevehetően dobbantak meg egyszerre. Az
idősebb férfi szája kiszáradt, nyelve pedig lassan végigszántotta cserepes
ajkait. Abban a percben a vágy egy sokkal magasabb fókát tapasztalta meg.
Mindent elsöpört az érzés, még azt is, hogy valaki talán a néven szólította?
Nem igazán érdekelte. Neki most egy sokkal, de sokkal magasztosabb feladatot
kellett teljesítenie...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Valójában abban a pillanatban a
fiatal férfi legszívesebben meghalt volna. Amihez nem is érezte túl távol
magát. Ezért azt remélte, ha elég erősen koncentrál rá akkor be is fog
következni. De sajnálatára nem így lett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom őrjítően barna szemeit felég
eltakarták a pillái. A fekete pár lopott pillantás alkalmával már konstatálta
milyen hosszúak is voltak. Lenyűgözőek... Még az árnyékukat is meg tudta
számolni. Legszívesebben egész nap tanulmányozta volna őket. Ahogy azokat a
bűnösen gyönyörű szemeket ölelték körbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Végül Billt, ebből a mély és
kicsit sem ártatlan elmélkedősből egy meglepően hideg érintés ébresztette fel.
Partnere keze finom, egyenletes mozdulatokkal kezdte simogatni a nyakának egy
különösen érzékeny részét, amiről eddig ő maga sem tudott. Ezt tevékenységet halk kis sóhajok övezték.
Hihetetlen érzés volt számára ez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen édes fiú vagy te Billie... - suttogta mély hangon a
barna, mire társa megremegett, az érintkezés pedig azonnal megszakadt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb nem értette mi
történhetett. Mielőtt kijött a medencéhez ugyan lemosta a sminkjét, de partnere
már látta így jó párszor, sőt még ennél körökkel rosszabb állapotban is. Így
nem tudta miért lehet ez az egész. Hiszen akkor végre közel kerültek. Ő pedig
már annyit de annyit várt erre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól vagy, ugye? - kérdezte aggódva az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, mi bajom lenne? - kérdezte zavartan partnere.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Éreztem, hogy összerezzensz... - ült le a napozóágyra a
barna. - Nem akartam, hogy rossz emlékeid törjenek fel...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jaj, Tom... - sóhajtott a fekete. - Ez nagyon aranyos
tőled, de nem azért volt ez a reakcióm, mert rossz dolog jutott eszembe. Ha
majd ilyen lesz, akkor ígérem, szólok. Jó?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben - mosolyodott el az idősebb. - De ha nem én foglak
elfenekelni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ahogy ezt Bill meghallotta egy
hatalmasat nyelt, hogy ne sóhajtson fel. Tom kezei tudtak nagyon gyengédek
lenni. Ő pedig kíváncsi volt milyen egy erős szorítás tőlük...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A forgatás másnap reggel
kezdődött. Alex azt mondta, ha ő képes tartani a tempót ilyen állapotban, akkor
mindenki másnak bírnia kell. Ekkor mondta ki először, hogy babát vár, bár még
akkor sem nyíltan. Ez pedig igazán meglepte az idősebb férfit. A nőt soha nem
érdekelte mások véleménye, akkor mégis úgy vigyázott a kis „titkára” mintha
csak ellophatták volna tőle a babát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
De egy idő után inkább feladta az
agyalást. Alex már nem az volt akit ő megismert. Az a fiatal lány már sehol sem
volt és ez valamiért fájt neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé... Minden oké? - kérdezte tőle aggódva a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze! Csak próbálok ráhangolódni a szerepre - mosolygott
rá félszegen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tegnap is ezért mondtad, hogy édes vagyok? - kérdezte
félve a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. A tegnapinak semmi köze sincs a szerephez - vallott
színt őszintén a barna férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor... Akkor jó. Albert - kacsintott rá Bill. Furcsa
volt partnerét a filmbéli nevén hívni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek, csak szólíts Al-nak - kacsintott vissza az idősebb
mire mindketten nevetni kezdted. Kellett nekik egy kis feloldódás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A nap végére már mindketten hulla
fáradtak voltak. Valójában Bill nem emlékezett miért is feküdt kiterülve a
másik férfi ágyán. Az agyáig csak annyi jutott el, hogy az a valami puha, és
neki akkor pont arra volt szüksége.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé, Billie! Alszol? - jött ki a fürdőből az idősebb mire a
másik felkapta a fejét. Tom tökéletesen kidolgozott izmain meg-megcsillantak az
ott maradt vízcseppek. A köntös pedig épp, hogy csak össze volt kötve az ágyéka
felett. A fiatalabb belegondolt mi lenne, ha az a madzag elengedne... Elengedne
és feltárná az a bizonyos testrészt... - Bill?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hmm? - nézett a barna szemeibe a fekete. A pillanat, amíg
egymás tekintetét fürkészték hosszúra nyúlt és meglehetősen intimre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondani szeretnél valamit? - lépett az ágyhoz az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretnéd, ha mondanék? - ült fel a fiatalabb. - Vagy
inkább tennem kéne?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kissé szemtelen a hangja Mr. Trümper. Ha így folytatja,
lépéseket kell tennem az ügyben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen lépésekre gondol Mr. Kaulitz? - vigyorgott a fekete
és közben végig partnere szemébe nézett. Ám Tom hamarosan megszakította a
szemkontaktust és a füléhez hajolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondjuk, kiporolom azt a szexi fenekedet... - búgta fűtött
hangon az idősebb. Akkor már nem bírta tovább. Bill nyakához hajolt és
csókokkal kezdte azt beborítani, mire a fiatalabb halkan sóhajtozni kezdett és
oldalra döntötte a fejét, hogy javítsa a hozzáférést. A barna mélyen szívta be
a bódító illatot és érezte, hogy a hangok hatására az alsó része lassan
merevedni kezd. Ezzel pedig nem tudta mit kéne tennie. Megijedt tőle, mégis
akarta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az agyában túlfűtött képek
jelentek meg. Ahogy Bill alatta nyög, ahogyan rajta lovagol. Ahogy előtte
térdel... A feje szédült és levegőre vágyott. Azonban az a két lehetetlenül
hosszú kar körbefonta a hátát és úgy ölelte, ezzel megpecsételve a folytatást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A csókok hamarosan átalakultak
izgató kis harapásokká és szívogatássá. Bill feje zúgott, és akkor már nem
fogta vissza magát. Hangosan sóhajtozott és néha egy-egy nyögést is elejtett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Érezte Tom hajának selymes
tapintását és illatát, ahogy az arcába hullott. Nem bírta ki, az egyik kezét
felcsúsztatta és finoman belemarkolt. A hosszú tincsek még néhol vizes
tapintásúak voltak. A fiatalabb arra gondolt partnere biztos őket is átmosta.
Túl jó illatúak voltak ahhoz, hogy ne így legyen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az érintésre az idősebb felnézett
rá. A mosolya pimasz volt és önelégült. A szemeiben pedig perzselő vágy
csillogott, ezzel olvadt csokoládévá változtatva a tekintetét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb fürdeni akart abban a
perzselő tekintetben. Akarta a forróságot és még a sebektől sem riadt vissza.
Mindent megtett volna...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Holnap meg kell csókolnom téged Billie... - súgta bódult
hangon Tom. - Akarod, hogy az legyen az első?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akarom... - figyelte őt ködös tekintettel a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Addig ne rágd ezeket a szépségeket! - simított végig
partnere alsó ajkán az idősebb. - Ezek az enyémek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A tieid... - a fekete lélegzete szaggatott volt, és
pontosan jól tudta, ha fel kéne állnia valószínűleg el is esne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ügyes fiú vagy te - simogatta arcát gyengéden a partnere.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill a hófehér köntöst figyelte.
Az összesimult testük szorosan a helyén tartotta, ezzel eltakarva előle a hőn
áhított kilátást. Remegő kezekkel nyúlt a csupasz bőr felé, s mikor megérintette
mindkettejük ajkát egy halk sóhaj hagyta el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt... Azt hiszem mennem kéne... - dadogta zavartan a
fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Menni akarsz? - cirógatta a nyakát partnere.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Én... - jött még jobban zavarba a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Intézd el azt az édes keménységet a lábaid közt... - harapott
újra partnere nyakába Tom, mire az hangosan nyögött és a csípője is megbillent.
- Most menj el, még engedlek - hajolt el tőle.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill lassan kelt fel az agyról és
lassú léptékkel indult kifelé, ám amint meglátta a barna köntösén ágaskodó
dudort, egyáltalán nem is volt már kedve a saját szobájához. Sokkal inkább
maradt volna ott. Mondjuk térdelve...<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-67282332784788734382016-09-15T08:04:00.003-07:002016-09-15T08:04:26.447-07:0012. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alig egy héttel a New Yorkba
érkezésük után a kis csapat újra útra kelt egy jóval nagyobb távra. Feladták a
kissé hűvös, esős délutánt a keleti parton, egy jóval melegebb reggelre a
csendes óceánon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én ilyenkor még aludni szoktam - ásítozott Bill a taxiban
a szálloda felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az egész utat végigaludtad. Nem volt elég? - kérdezte
meglepetten a partnere.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az nem ugyan az! - erősködött a fiatalabb férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miben is más Billie béby? - kérdezte vigyorogva a barna,
ám az említett szíve azonnal dübörögni kezdett a mellkasában. Nem volt
hozzászokva, hogy így becézgessék. Ahhoz pedig pláne nem, hogy Tom becézgesse
ilyen édes mosollyal az arcán. A fekete amúgy hófehér bőre akkor bíborszínben
pompázott. Nem értette, hogy az, amit eredetileg sértésnek szántak miért esett
neki ilyen jól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sose hívtak még így... - ismerte be nagy sokára a
fiatalabb, de még mindig mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor most már igen! - mosolygott rá vissza az idősebb. -
Úgyis olyan az arcod, mint egy porcelán babáé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A smink csodákra képes - forgatta a szemeit játékosan
Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha alszol nincs is rajtad smink.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igaz. Akkor leveszem a maszkot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Maszkként használod? - kapta el a fonalat Tom. Jobban meg
akarta ismerni a fiút, és azt remélte így menni fog.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondhatjuk - vont vállat a fekete. - Ne érts félre, azért
csinálom ezt, mert így tetszem magamnak. Ehhez semmi köze másokhoz. Vagyis
talán annyiban van, hogy a legtöbb ember csak ezt látja belőlem. A „tökéletes
műalkotást”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És neked ez jó? Jó, hogy csak a külsőd miatt ítélnek meg?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Minden ember a külső alapján ítélkezik Tom. Te is
megítéltél a külsőm alapján. Emlékezz csak vissza!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom is, hogy ezt tettem... - sóhajtott szomorúan az
idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell sajnálnod, én nem haragszom. Lehet, hogy
megítéled a külsőm, de utána hajlandó voltál beszélgetni is velem. És azt nem
azért tetted, mert látod az „álarcom”.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valójában szerintem illik hozzád - motyogta pirongó arccal
a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez bók akart lenni? - mosolygott rá Bill boldogan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem... Vagyis igen! Vagyis... Mondhatom azt, hogy ez egy
megállapítás volt? - figyelte őt kérlelően Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért fél az a buta fejed tőlem? - veregette meg a másik
homlokát a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt... Ezt, hogy érted? - értetlenkedett a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy, hogy amint valami kedveset mondasz vagy teszel az
irányomban, egyből vissza akarod szívni, vagy szimplán levegőnek nézel napokig.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé! Ez nem is igaz! - háborodott fel az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De igaz, és ezt te is nagyon jól tudod! Félsz bármilyen
kapcsolatot is kialakítani velem. És most nem a járásra gondolok. Hanem pusztán
arra, hogy akár lehetnénk jóban. Még egy darabig úgyis egymás arcát fogjuk
nézni, nem kéne begubózni attól, ha rájössz, nem utálsz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Soha nem mondtam, hogy utállak Bill - nézett rá fájó
szívvel partnere. - Én csak nem akarok olyan lenni aki... Tudod...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aki a szerep kedvéért megfektet aztán tovább lép?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pontosan!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor had mondjak el neked valamit. Számomra ez csak
munka. A nőgyógyász se azért lett az ami, hogy egész nap a nők alsó felét
bámulhassa. Neki az a munkája. Nekem pedig ez volt. De ennek már vége. Az, hogy
elvállaltam ezt a szerepet részben neked is köszönhető.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem? - hüledezett Tom. - Úgy... Úgy érted...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy értem, hogy nézz csak magadra! Nem sokkal vagy idősebb
nálam és máris olyan karriert építettél fel, amiről mások csak álmodnak! Te
voltál a példaképem. De most nagyon szarul végzed a munkád. Úgyhogy tessék csak
rendes példaképnek lenni, vagy felhívom az anyukádat, hogy porolja ki a feneked
- a végén már mosolygott. Önfeledten és vidáman. A tekintete pedig élettel telt
meg, pont mint pár estével azelőtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Értettem Mr. Trümper - szalutált mosolyogva az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na, akkor ha már ilyen szépen megbeszéltük ezt, majd a
strandon be is kenheted a hátamat, mert ha nem én leszek Piroska, és azt te
nagyon nem szeretnéd, mert elviselhetetlen vagyok olyankor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még ennél is elviselhetetlenebb? - vigyorgott rá a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Esküszöm, kiporoltatom a fenekedet! - fenyegette őt egy
ujjával a fekete, de a szemei játékosan csillogtak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nos, tetszik a szobád? - ült le Bill ágyára Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon szép! Tényleg!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor miért vágsz ilyen fancsali arcot? - kérdezte féltőn
a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak... Kicsit furcsa lesz Tom nélkül... - vont vállat a
fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretnél közös szobát?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem! - vágta rá azonnal a fekete. - Akkor tudná, hogy
én...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még nem beszéltetek róla? - figyelte őt rosszallóan a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy mondhattam volna el neki? Elalvás előtt? Jó éjt Tom,
amúgy ne lepődj meg, ha éjjel rád mászok, mert nagyon bejössz nekem? - akadt ki
a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha szeretnéd, akkor nyugodtan. A te döntésed.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aww... - harapta be az alsó ajkát Bill és csak fogta a
fejét. - Miért ilyen nehéz ez az egész?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert nem látjátok a fától az erdőt... - sóhajtott Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Csak Tom nem látja az a francos erdőt!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudsz róla, hogy pár napon belül a karjaiban fog tartani
és édes dolgokat a füledbe suttogni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudsz róla, hogy ilyenkor nem szeretlek? - fintorgott a
férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A főnököd vagyok. Nem is kell szeretned - állt fel a nő. -
Menj és igyál meg pár koktélt. Hátha megered a nyelved.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fognak kiszolgálni. 19 vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor kérd meg Tomot! Biztos szívesen segít - azzal Alex
elhagyta a szobát, magára hagyva a teljesen összezavarodott Billt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Elállod a napot - nyitotta ki a szemeit Tom. A medence
mellett próbált kicsit akklimatizálódni, de nem igazán ment neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bocsi - nézett rá nagy boci szemekkel Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit szeretnél? - ült fel az idősebb férfi. Látszólag unott
volt, de a szeme sarkából alaposan végigmérte a másik férfit, aki egy száll
fürdőnadrágban ácsorgott mellette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én... Tudod... Még csak 19 vagyok...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na mi az? A kicsi Billie inni szeretne? - vigyorgott rá a
barna, mire a fiatalabb elvörösödött. - Ugyan, semmi gond! Én is ittam a te
korodban - állt fel és elment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fiatalabb helyet foglalt a
másik napozó ágyon és csak figyelte partnerét, aki egyenesen a bárhoz ment,
majd pár perc múlva két mochitóval jött vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm... - dadogta zavartan a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan, nem kell. Csak ne rúgj be, mert nincs kedvem a
karjaimban cipelni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is kell! Vannak neked lábaim! - morgott Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vannak, de az a kérdés, hogy működni fognak-e ha iszol -
mosolygott önelégülten az idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha ennyire nem bízol bennem, akkor miért hoztál inni
nekem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert gondoltam vicces leszel becsiccsentve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan... Olyan szemét vagy... - ivott bele italába a
fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj... - ült le mellé Tom, amitől a fiatalabb
kicsit összerezzent, de próbált nyugodt maradni. - Nem megbántani akartalak...
Csak... Szeretem, mikor csipkelődünk. De ezek szerint most nagyon messzire
mentem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem haragszom - rázta meg a fejét Bill. - Tudod, valójában
örülök, hogy kicsit nyíltabb vagy. És nem félsz a közelemben maradni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eddig se féltem. Csak... Csak szimplán egy idióta voltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt nem mondanám - mosolygott rá kedvesen a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De gondolod - borzolta össze kissé a gyönyörű, hollófekete
tincseket Tom.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
De amint a selymes haj az ujjai
közé csúszott, valami különös érzés fogta el, melynek hatására finoman hátra
hajtotta partnere fejét, amit a másik készségesen engedett is.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-19707287012228040992016-09-07T23:54:00.003-07:002016-09-07T23:54:43.683-07:0011. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill unatkozva bámult ki az
ablakon a nagy, szürke esőbe. Mivel a New Yorki forgatást a szabadban
csinálták, így aznapra kényszerpihenőjük volt ami, ahogy látta, csak őt viselte
meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Alex és a többi stábtag a
jeleneteket nézték, hogy mit kell, illetve mit nem kell újraforgatni esetleg.
Hol jók a fények, hová kell egy kis „rásegítés” és így tovább. A fiatal férfi
mindig is hálás volt amiért neki nem kellett ilyeneket csinálnia. Csak játszania
a szerepét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom pedig... Nos, Tom már kora
hajnalban elment a szobából. Ahogy Bill meg tudta tippelte az edzőteremben
kockásította a hasát. Ebbe a gondolatba pedig kicsit bele is pirult. Előző nap
véletlenül rányitott a férfire zuhanyzás közben, és még akkor is nyugtatgatnia
kellett magát nehogy a szíve kiugorjon a helyéről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill nem értette mi történt vele.
Persze, jól tudta, hogy tetszik neki Tom. És azalatt a pár beszélgetés alatt
mintha levetette volna kicsit a sündisznó jelmezt, vagy esetleg csak tompított
a tüskéin. De a fekete már ennek is örült. Legalább nem úgy nézett rá mint a
véres rongyra. Azonban ez nem volt magyarázat arra, hogy Bill szíve miért
akarta olyan nagyon áttörni a bordasorát akár hányszor csak a másik
rámosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Nem volt belé szerelmes, ez
számára egyértelmű volt. Már kipróbálta ezt az érzelmi fröccsöt és köszönte
szépen, neki egyszer bőven elég volt. Ráadásul mikor az idősebb férfi hozzá ért
nem érezte azt a bizonyos szikrát. Csak enyhe, kellemes bizsergést, amit akkor
érzett utoljára mikor az anyukája magához ölelte. Emiatt pedig haragudott is
Tomra egy kicsit... Nem kellett volna őt az anyukájára emlékeztetnie. Ha nem
gondolt rájuk könnyebb volt elfogadni a tényt, hogy nem állnak szóba vele. Így
viszont csak fájt neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé, itt vagy? - látta meg az előtte integető kezet, és egy
kicsit el is szégyellte magát. Ezek szerint nagyon elbambult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahammm... - húzta el a szót, majd pislogott párat, hogy
kicsit észhez térjen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt kérdeztem akarsz-e ebédelni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért? Már annyi az idő? - pislogott nagyokat a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért, mióta ülsz itt? - fonta össze a karjait a mellkasán
partnere.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Asszem... Asszem inkább nem mondom el, mert hülyének fogsz
nézni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bill, Bill, Bill... - ingatta a fejét mosolyogva Tom. -
Nem emiatt foglak hülyének nézni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kapd be! - dobott felé egy díszpárnát az említett, ám a
másik elhajolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne siessük el ennyire. Azt csak Hawaiin teszem meg veled -
kacsintott rá a barna és belépett a fürdőbe. A gondolatai pedig azonnal
őrületes tempóban kezdtek pörögni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Belegondolt milyen is lehet Bill törékeny
teste meztelenül. Milyen lehet a puha bőre, a piercinges mellbimbója és az...
Az ami neki is ott volt a lábai közt és erőteljesen jelezte, hogy neki nem
lenne ellenére egy hasonló kaliberű barát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám Tomot valami mégis visszatartotta
attól, hogy a következő pillanatban Ádámkosztümben kirontson és mélyen
beletemetkezzen Billbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az első indok az volt, hogy mivel
az ajtó nem volt bezárva bárki rájuk nyithatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Másodszorra pedig ő heteró volt.
Egyszer csókolt meg eddig csak fiút, azt is csak azért mert a másik rámászott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Harmadszorra pedig... Nem akarta
még jobban tönkretenni a fiatal fiú így is sérült lelkét. Mikor az ágyon fekve
csikizte Billt szemei ragyogtak és boldogok voltak. Azóta viszont látta azt,
amit addig nem. Amit senki sem látott. A fekete hiába mosolygott, hiába
jelentek meg a ráncok a szemei sarkában a tekintetében kétely, félelem és
magány tükröződött. Tom pedig nem akart az lenni, aki megadja neki a végső
döfést a mellkasába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia Mia! Hogy vagy? - szólt bele mosolyogva a telefonba
Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egész jól. A doki azt mondta egyre jobban vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ennek igazán örülök! Várod már a szülinapodat?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon! Végre otthon lehetek egy kicsit. De nem szabad
magam nagyon felizgatnom. Orvosi utasítás... Őszintén! Ki az, aki nem izgul a
18. szülinapja miatt? - csicseregte boldogan a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, tudom - nevetett vidáman a férfi. - És jól
megvagytok Johssal?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Bár most nem látogat. Be kellett feküdnie pár napra.
De már jobban van. Csak megfázott - hallatszott a lány hangján, hogy aggódik,
de nem akarta kimutatni. Nem akart félni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez biztos csak elővigyázatosság volt - próbálta nyugtatni
őt a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha minden jól megy, holnap majd eljön hozzám. Féltem őt
Tom...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom tündérke... Tudom... A szerelem már csak ilyen -
sóhajtott a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És mi a helyzet veletek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól haladunk. A New Yorki rész már nagyjából kész.
Legalábbis amiben mi látszunk. Még Alex akar pár felvételt a városról.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy jöttök ki egymással? - tette fel kissé félve a
kérdést Mia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ami azt illeti, egész jól megvagyunk. Mármint már kiabált
velem, de az csak azért volt, mert állítása szerint nem mentem elég
lehangoltan. De ezen kívül megvagyunk egymás mellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És Billel? - noszogatta őt a szőke szépség.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy szobát kaptunk. Legalább is itt. Bár, hogy Hawaiin mi
lesz... Elvileg ott már külön leszünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, hogy nem erre gondoltam - húzta el a száját a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egész... Egész kedves fiú... És édes mikor alszik. Bár
szegénykémnek vannak rémálmai. De ha simogatom a fejét akkor megnyugszik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő tud róla, hogy szoktad a fejét simogatni? - kérdezte
meglepetten Mia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Természetesen nem! Nyilván azt hinné, van az egész mögött
valami.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És az miért lenne baj?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi? - döbbent le Tom teljesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolj csak bele. Aranyos fiú lehet. Ugyan az a
szakmátok, ráadásul jól ki is jöttök. És...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eszedbe ne jusson ezt a mondatot befejezni! - rivallt rá a
férfi. - Ez csak egy szerep. Egy kibaszott szerep! Én soha nem leszek együtt
Billel!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj... - szontyolodott el a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem haragszom, de erről nem akarok beszélni. Most viszont
mennem kell, mert kopognak. Szia!<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Szia... - suttogta az akkorra már néma telefonnak Mia. Ő
semmi rosszat nem szeretett volna, csak, hogy Tom boldog legyen, és végre újra visszatérjen
a régi önmaga.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-21514125197295983532016-08-25T13:35:00.001-07:002016-08-25T13:35:16.794-07:0010. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill kék farmerben és fekete,
kapucnis pulcsiban járkált a tömegben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A fülei be voltak dugva de nem
szólt benne zene. Hallania kellett ha szólnak neki. A kapucni viszont a fején
volt így nem igazán értette mi miért van így.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Úgyse látszottak... Alex viszont
ragaszkodott ehhez. Ő pedig
teljesítette. Hiszen a főnöke volt...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A nap végére viszont teljesen
kikészültek a lábai.. De még hátra volt az utolsó jelenet, amit a Central
Park-ban forgattak. Végig kellett mennie egy elhagyatottabb ösvényen, Tomnak
pedig végig követnie kellett. Ez pedig valami furcsa oknál fogva megmelengette
a fiatalabb férfi szívét. Meg akart fordulni és látni az arcát, de tudta, hogy
még nem szabad. Egész az ösvény végéig kellett mennie ahol pár hatalmas szikla
állt. Ekkor megállt és mosolyogva hátranézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És ennyi! - hallotta meg Alexandra hangját. - Megvettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De jó - ült le a kövekre Bill. - Már teljesen kivannak a
lábaim!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert ebéd helyett vásárolni voltál - ült le mellé az
idősebb férfi is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy mondod mintha a te pénzed költeném! - fonta össze a
kezeit a mellkasán a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én soha nem adok ennyi pénzt a csajaimnak! - kacsintott rá
szemérmetlenül az idősebb mire a fekete teljesen elvörösödött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi már Bill! Csak vicceltem - nevetett fel Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egyszerűen... Egyszerűen kinyírsz! - pattant fel a
fiatalabb és elrohant. Tudta, hogy a park előtt sok a taxi így könnyen vissza
tud érni a szállodába. Akkor már nagyon elege lett a partneréből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ennek meg mi baja? - döntötte oldalra a fejét értetlenül a
barna hajú férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak annyi Tom, hogy vak vagy... - rázta meg a fejét Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ebben most mit kéne látnom? Fura ez a srác...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ohh... Ha tudnád hányszor mondtam ezt rád mikor még... -
kuncogott fel a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor még? - akarta faggatni a másik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Majd idővel megtudod. Nyugi! Megígértettem vele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, néha nem hiszem el, hogy Bill fiú. Pont annyira nem
értem mint téged. Pedig mi jól ismertük egymást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Jól ismertük egymást - hangsúlyozta ki az utolsó
előtti szót a nő. - Azt javaslom menj vissza te is a hotelbe. Sokat mászkáltál
ma. És még lesz dolgunk holnap is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy gondolod - vont vállat a férfi és ő is elindult a
taxik felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És Tom! - szólt utána Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mond! - szólt vissza az említett, de nem fordult meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne faggasd kérlek. Attól csak rosszabb lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy gondolod... - indult tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- A szobánkban vacsorázunk? – kérdezte csicsergős hangon
Bill. Miután vett egy forró fürdőt és kicsit pihent sokkal boldogabbnak érezte
magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Vacsorázunk? – ugrott kicsit össze az idősebb férfi gyomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondoltam jobb lenne… - vont vállat a fekete zavartan. –
Én nem nagyon szeretek egyedül vacsorázni. De ha te jobban érzed magad úgy
akkor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne! – vágta rá Tom azonnal. Aztán mikor felfogta mit is
csinál azonnal zavarba jött. – Mármint… Én sem… Én sem szeretek egyedül lenni.
Vagyis enni! Igen… Eszünk. Mármint majd. Vagyis…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi! – kuncogott édesen Bill, ami miatt a másik férfi
szíve teljesen elolvadt. – Azt hiszem jobb lesz ha kicsit jobban megismernénk
egymást, hogy barátok legyünk. Vagy legalább elviseljük egymást a forgatás
végéig – mosolygott rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem az elviseléssel nem lesz gond – veregette meg partnere
vállát a barna hajú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az elején úgy tűnt haragszol rám…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem ismertelek… Ez volt a legnagyobb baj – ült le Bill
mellé a barna férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolod most már ismersz? – pillantott fel rá a fekete. A
szemei már nem voltak kifestve, a tekintete mégis átható volt. Az ajkai kissé
pirosak és pár harapásnyom is kivehető volt rajta. Eszméletlen ez a fiú…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Még nem. De már többet tudok rólad mint előtte. Egy
kis lépés is lépés – mosolygott vissza Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretem a kis lépéseket – lóbálta a lábait a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Néha olyan vagy mint egy kisgyerek. Ez édes – simogatta meg
a sötét tincseket az idősebb férfi, mire a fiatalabb egy pillanatra megdermedt,
majd kissé szemérmetlenül elmosolyodott, ami Tomban azonnal felkeltette a
vágyat egy csókra. Egy talán túl bűnös csókra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is – nevetett halkan a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán csikis is vagy? – vigyorodott el a másik és azonnal
támadásba lendült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom kezei finoman táncoltak a
vékony anyagon keresztül, míg a fiatalabb édes, vidám nevetése betöltötte a
szobát. A barna hajú férfi ujjai lassan végigsimítottak a bársonyos fehér
bőrön, a tekintetük pedig találkozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill szíve a torkában dobogott.
Tom szemei olyanok voltak mint az olvadt csokoládé, amitől az ő belsője is
ellágyult. Valami megmozdult bennük.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb férfi kezei
végigsimítottak azon a porcelán bőrön amit néhány estével korábban csak
vágyódva nézett. A tekintetük pedig találkozott egymással.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-15256320471554847702016-08-11T02:17:00.001-07:002016-08-11T02:17:50.935-07:009. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom álmatlanul feküdt az ágyában,
de ez kicsit sem zavarta. Úgy gondolta így nem kell majd őt annyira kisminkelni
másnap hiszen természetes álmatlansági karikái lesznek. Akkor pedig minek
menjen a sminkbe?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ám a dolog valódi okát nem igazán
akarta beismerni. Viszont tagadni sem tudta. Ugyanis bal felől halk szuszogást
hallott. Szuszogást, amit Bill okozott. Aki már órák óta húzta a lóbőrt, minden
további kényelmetlenség vagy feszengés nélkül. Mintha a világ legtermészetesebb
dolga lenne egy vad idegennel egy hotelszobán osztozni... S bár lehet, hogy a
fiatalabb így érezte Tom ezt mégsem akarta. Amint megérkeztek a szállodába
azonnal saját szobát kért magának a recepción, ám a telt házra hivatkozva ezt a
kérését elutasították. Más szállodába pedig nem akart menni... Hiszen annak
ellenére, hogy még csak pár filmje jelent meg a nők megőrültek érte. És nem
mellesleg...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill egy nagy nyögéssel és az
ágyának kis nyikorgatásával a határa fordult. A szemei szorosan össze voltak
zárva és a homlokán is megjelentek a ráncok. Mint aki rosszat álmodik...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan gyerek vagy még... - sóhajtott az idősebb fáradtan
és lágyan megérintette partnere arcát, mire az érthetetlenül motyogott valamit,
de ellazult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Tom szívét pedig valamilyen
szinten melegség töltötte el, amitől kicsit meg is ijedt. Nem szokott ilyesmit
érezni. Ha pedig mégis akkor ilyet csak Mia tudott belőle kiváltani. Most
viszont itt volt ez a fiú... Egy fiú akivel nem beszélnek a szülei, aki ki
tudja hány emberrel feküdt le minden érzelem nélkül, aki ennek ellenére mindig
tudott mosolyogni...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Az idősebb férfi keze lassan
elindult. Először Bill arcvonásain siklottak végig az ujjai. Majd a hollófekete
és fehér tincseket simogatta. Sokkal puhábbak voltak mint gondolta. Oda akart
hajolni és megszagolni őket. Meg akarta csókolni, hogy a tincsek finoman
megcsiklandozzák az arcát... Hogy az arcába hulljanak mikor a másik nyakát
csókolgatja... Hogy végigsimítsanak a hasán majd a szerszámán...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Úgy ugrott fel mint akit áramütés
ért. Az arca lángolt, hevesen kapkodta a levegőt, az alsónadrágja pedig egyre
szűkebbnek bizonyult. Nem akarta ezt érezni. Nem akart egy férfihoz vonzódni.
Nem akarta, hogy ilyen nagy hatással legyen rá valaki akinek ugyan az van a
lábai közt mint neki. Mégis... Mégis ezt érezte. Ezzel az érzéssel pedig nem
tudott mit kezdeni. Nem tudta, hogy kezelje. Nem tudta hogyan bízhatna meg
bárkiben is...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Félek... - ejtette ki elcsukló hangon a szavakat. Mióta
csak vége tért a kapcsolata Alexszel ezt az egy dolgot nem merte bevallani
magának. Pedig ez volt az igazság. Ezért rázott le minden lányt. És ezért félt
belemenni az egyéjszakás kalandokba is. Rettegett attól, hogy megsérül, még
akkor is ha semmi érzelem nem fűzte az emberekhez. Nem tudta volna még egyszer
elviselni azt a fájdalmat...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nocsak Tom! Már voltál is a sminkben? - kérdezte Alex mosolyogva
mikor leült melléjük a reggelinél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem aludtam valami jól... - bökdöste az említett a
pirítósát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Horkoltam? - kérdezte ijedten Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Azon kívül, hogy majdnem belefulladtál a párnádba
reggel nem volt veled semmi baj - utalt a barna arra, hogy a fiatalabb reggel a
párnába temette az arcát tiltakozva a felkelés ellen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az ilyen cuki kisfiúk nem horkolna - simogatta meg a
fekete haját a nő. Tom gyomra pedig összeszorult. Legszívesebben rákiabált
volna Alexre, hogy hagyja abba. Nem akarta, hogy ilyen intim helyzetbe
kerüljenek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is vagyok kisfiú! Már lassan ihatok is!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze Billie! - csipkedte meg a fiú arcát Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Muszáj itt? - szakadt ki az idősebb férfiből. - Ha nem
vennétek volna észre, mások itt esznek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te meg mitől vagy ilyen harapós? - fintorgott a nő. - Ez
csak kedveskedés. Valakinek vigyázni kell Billre. Nem igaz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az is vigyázás, hogy meg akarsz dugatni valakivel? -
kérdezte szkeptikusan a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem értem mit problémáztok. Hiszen lesz egy jó estétek. És
különben is. Nem mintha bajotok lenne a saját nemetekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én ezt kikérem magamnak! - szorult ökölbe Tom keze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valóban? És mi is történt Stevievel? - vigyorgott
elégedetten Alexandra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az csak egyszeri alaklom volt a főiskolán! Te pedig nem is
szóltál érte! - csattant fel a barna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is. Hiszen fiú volt. De nem mondhatod, hogy nem
élvezted. Tetszett neki ahogy csináltad Tomi fiú!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Utállak téged - állt fel az említett és elviharzott. Friss
levegőre volt szüksége. Azonnal!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alex... Öhm... Tom tényleg... - dadogta zavartan Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy szereti-e a fiúkat is? Nem tudom. Még sosem láttam eggyel
sem. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy lefeküdt azzal a fiúval. A
gólyaparti után együtt mentek el. Ennyi a biztos. Mi akkor nem voltunk együtt.
Kellett egy kis szünet. Gondolom Tom vigasztalódni akart. De miért kérded?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fontos - vont vállat a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tetszik neked. Igaz? - ült le mellé a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem! Én ilyet soha nem mondanék! - tiltakozott hevesen
Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is kellett. Ahogy kérdezted az volt árulkodó. De
nyugi, én megőrzöm a dolgot. Viszont valamit szeretnék kérni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit? - kérdezte félve a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mond el neki mielőtt lefekszetek egymással. Ha nem is
viszonozza az érzéseidet attól még tudnia kell. Te sem akarod becsapni. Igaz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem... - rázta meg a fejét szomorúan Bill. - De így
biztosan nem fogja akarni a dolgot... Így is undorodik a gondolattól...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tom jó színész, de ezt ne vedd be! Ismerem őt, mint a
rossz pénzt. Azt mutatja, hogy forog tőle a gyomra, de legbelül akarja. Párszor
említette, hogy kíváncsi milyen lehet egy fiúval. Úgyhogy emiatt ne aggódj!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi most ugyan arról a Tomról beszélünk? - vonta fel a fél
szemöldökét a fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Ugyan arról a Tomról. Másrészt pedig az élvezet
részéről csak annyit, hogy tudja mit kell csinálni. Tapasztaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alex… - jött teljesen zavarba Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez tény. Tom jó az ágyban. Meg az ágyon kívül is –
kacsintott rá a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most már válthatnánk témát? – piszkálta a körmeit a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Váltunk ha megígérd, hogy beszélsz vele.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Jó… Beszélek… - adta meg magát a fiú de úgy érezte mintha
a fogát húzták volna. Nem akart kitárulkozni Tom előtt. Csak azt akarta, hogy
megtegye vele. Megtegye, és utána tovább léphessen. Nem akart még egyszer
szerelmes lenni. Túlságosan fájt az egész… De a szíve mélyén tudta, hogy ez már
több, mint szimpla vonzalom. Ez sokkal több volt annál.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-13010488868101907762016-07-28T09:52:00.001-07:002016-07-28T09:52:24.012-07:008. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Bill idegesen dobolt ujjaival a
combján. Ám feszültségének okát még magának se merte bevallani. Az már túl
abszurd lenne! Különben is... Ő egy felnőtt férfi. Tud magára vigyázni. És ki
tud érni a reptérre, ha akar. Ha pedig mégsem ér ki? Majd jön egy következő
géppel. Ha... Ezért majd biztos kap egy jó nagy lecseszést Alextől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bocs a késésért! - jelent meg Tom, a korai órához képest
meglehetősen friss volt és mosolygós. A fekete szíve pedig majd kiszakadt a mellkasából,
olyan erősen kezdett lüktetni a bordái alatt. Nem... Ez a férfi nem lehet ő...
Ahhoz túl jól néz ki...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Végre Kaulitz! Azt hittem a reptérre már csak ki tudsz
érni egyedül is - Alexandra most egész más volt mint legutóbb. Egyszerű fehér
blúzt és cipőt viselt, valamint sötét farmert. Lehet már takargatni próbálta a
pocakját. De ebben senki nem volt biztos.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megnyugtatlak, még éppen időben kiértem. Úgyhogy nem kell
aggódnod. Különben is, ha lekéstem volna a gépet megyek a következővel. A
jegyeket úgysem te fizeted.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A fizetésed viszont igen. Úgyhogy azt hiszem szebb
hangnemben is beszélhetnél velem! Vagy már elfelejtetted azt a mézes-mázas
hangnemet? Mert az nagy kár. Különben hogyan suttogsz majd Bill fülébe az
ágyjelenetben?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Szurkálódott a nő mire mindkét
fiú összerezzent egy kicsit, arcuk pedig bíborszínben kezdett pompázni. Tom az
elmúlt pár hétben próbálta kizárni ezt a részt a gondolataiból. A
forgatókönyvnek azt a részét még el sem olvasta. Bill pedig főleg a pánik miatt
motyogott össze vissza. Egy jelöltje sem akadt akivel lefeküdhetett volna, így
félt mi lesz ha a kamerák előtt sül fel. Ráadásul ott volt még az idősebb férfi
is, aki még annál is jobban nézett ki mint amilyen volt. Így a kudarca már rég
elkönyvelhető volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy látom ezzel szépen el lehet titeket hallgattatni -
mosolygott elégedetten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Muszáj ezt ilyen nyíltan? - nyögte fájdalmasan Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na mi az? A nagy pornósztár így beijedt a szex hallatán? -
vigyorgott kajánul a barna. - Tán csak nem fél a szolgálati fegyveremtől?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem ijedtem be! - vágott vissza a fiatalabb. - De
tiszteletben tartom, hogy a többi ember nem kíváncsi a szexuális életemre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pedig elég soknak mutogattad!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most te is azt fogod tenni! Milyen lesz Tom? Hmm? Milyen
lesz 5-6 ember előtt felállni és elélvezni? Milyen lesz érezni ahogy magamba
fogadlak és miattam fogsz elsülni? - bár a fekete halkan beszélt partnere
minden szavát tisztán hallotta. Amitől elöntötte a méreg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aljas kis bestia vagy Bill Trümper!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Férfi vagyok. Nem lehetek bestia!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alattam simítani fogsz mint egy kislány! Rá fogsz szokni a
farkamra!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na most már elég legyen fiúk! - szólt rájuk erélyesen a
nő. - Mégis mit gondoltok magatokról, hogy így beszéltek egy hölgy előtt? Ha
ezt az anyukáitok hallanák...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne beszélj az anyámról Alex! Már semmi közöd a
családomhoz! - rivallt rá Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most csak annyit mondtam, hogy mindkettőtök szája ki lenne
mosva. Érted Tom? Mindkettőtöké! Úgyhogy örülnék ha befognád!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Két éve nem beszéltem anyával... - motyogta Bill
szomorúan, mire a másik kettő azonnal elhallgatott. A nő keze akaratlanul is az
alhasára csúszott, szemeibe pedig könnyek szöktek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elnézést... - indult el a mosdó felé. Nem akart mások
előtt sírni, így ez volt az egyetlen logikus megoldás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Öhm... Én… Sajnálom Bill... - ült le mellé zavartan az
idősebb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi baj - húzódott apró mosoly a fekete ajkaira. -
Tudom, hogy jól vannak. A keresztgyerekük szokott mesélni róluk. Azt mondta
anya örül, hogy végre kapok normális szerepeket is. Csak aggódik... Apa viszont
hajthatatlan... De ez van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lehet olyan jó... A család a legfontosabb! Én nem is
tudom mi lenne velem nélkülük...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valószínűleg nem lennél ilyen ember - mosolyodott el
igazából a fiatalabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az lehet - mosolygott rá vissza partnere.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A kis csapat nagyjából fél egyre
érkezett meg a nagy almába. Billt pedig elfogta a nosztalgia. Utoljára
kisgyerekként járt itt a nagyszüleivel. Bár alig ért a nagymamája derekáig már
akkor lenyűgözte a város. A sok ember, a sárga taxik sokasága és a rengeteg
kivetítő. Egyszerűen úgy érezte otthon van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
Ezzel szemben Tom kissé
kényelmetlenül érezte magát... Ebben a városban kérte meg Alex kezét. A tőle
telhető legromantikusabban. Az első randijuk évfordulóján történt. Egy
romantikus vacsora után áthajóztak a szabadság szoborhoz. Bár a lány szerette a
helyet az ott tartózkodásuk alatt már jártak ott, így nem egészen értette a
dolgot. A sziget akkor már kihalt volt. Csak ők ketten vágtak át a téren és
egyenesen a szobor fejében lévő kilátóba mentek. Tom csak annyit mondott neki,
hogy nézzen le.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
A téren több száz mécsesből volt
kirakva a felirat: „Hozzám jössz?”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egyből a hotelbe megyünk. A cuccok holnap reggelre érnek
ide a stábbal együtt. Akkor kezdjük majd a forgatást – magyarázta a nő immár
egy taxiban ülve. – Itt még nincs szövegetek. Úgyhogy javaslom gyakoroljátok a
többit. Nem szeretnék túl sok időt tölteni a próbajelenetekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én már nagyjából megvagyok a szöveggel. De egy valamit nem
értek… - mondta óvatosan Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi lenne az? – nézett rá a válla fölött Alex.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahhoz a jelenethez nincs semmi írva. Csak azt írtátok arra
az oldalra, hogy… Érted! – pirult el a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az szándékos volt Billie. Nem mű jelenetet szeretnék. Az
rajtatok fog állni. Nem lesz ott rajtatok kívül senki. Csak a kamerák. Több
szögből fogjuk felvenni és majd összevágjuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezek szerint végig kell csinálnunk? – csuklott el Tom
hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pontosan. És úgy, hogy mindketten élvezzétek. Nem tudom
eléggé hangsúlyozni mennyire fontos, hogy tényleg élvezzétek mindketten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De hiszen színészek vagyunk – mondta esetlenül a fiatalabb
férfi.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Ugyan akkor emberek is Bill. Ezt ne feledd. Azt szeretném
ha ez működne köztetek.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-51502921335988061142016-07-04T08:06:00.004-07:002016-07-04T08:06:37.899-07:007. rész<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Hali-hali!</span></div>
<br /><div style="text-align: justify;">
Ismét megkésve de törve nem... Remélem mindenki élvezi a csodás nyári időt. Bár lehetne hűvösebb is... :P Jó olvasást kívánok mindenkinek ^^</div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Tom egy kellemes alvás után
ébredt fel. Nem álmodott semmit, ha pedig mégis már nem emlékezett rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A szobát kellemesen beterítették
a késő tavaszi nap sugarai, ezzel felmelegítve a helységet. A férfi pedig egy
pillanatra elmerengett mi lenne ha valaki, sűrű, f... De nem jutott a gondolat
végére. A hideg végigfutott a hátán és elvette a maradék reggeli életkedvét is.
Nem hitte el, hogy tényleg erre tudott gondolni, pont ebben a helyzetben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Következő nap indultak New
Yorkba. Már mindene be volt csomagolva, az ébresztője beállítva, a repülőjegye
kikészítve és tegnap mindenkitől elköszönt. Még Miától is. Ez a „szokása” még a
középiskolában alakult ki. Egyik évben az osztálya elutazott Angliába egy
hétre. Őt az akkori legjobb barátja szülei vitték ki, mivel a szülei nagyon
későn jöttek csak meg a munkából, a gép viszont korán indult. Így az utolsó
napját a barátjánál töltötte, aminek örült. Utált búcsúzkodni, így viszont az
embereket kevésbé viselte meg a dolog, mert tudtak, még legalább 24 órán keresztül
otthon lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Végül egy gyors zuhany és könnyű
reggeli után elindult a konditerembe. Ilyenkor örült igazán annak, hogy ott
lakott ahol. Egy luxusbérházban, közel a városközponthoz. Ez a hely volt az ami
minden igényét kielégítette. És imádta is!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mióta megkapta a szerepet egyre
gyakrabban kezdett lejárni. Először ráfogta a stresszre, de mikor már teljesen
kockás volt a hasa és az ingjei karját szűkebbnek érezte megdöbbent. A heti pár
alkalmat felváltotta a mindennapi, több órás edzés. De ez csak tovább
doppingolta. Nem tudta már ki miatt is csinálta. Először azt hitte önmagáért,
aztán azt, hogy Alex miatt. Végül pedig már elvesztette a fonalat. Bár a szerep
miatt le kellett vetkőznie, a rajongói már látták félmeztelenül, és imádták.
Más okot azonban sehogy sem talált a viselkedésére…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Üdvözlöm Kaulitz úr! - köszönt neki a konditerem bárjában
dolgozó lány, Emma. Tom futólag ismerte csak. Párszor elbeszélgettek miközben
kávézott vagy várt a futópadok egyikére. De az ismertségük ennyiben ki is
merült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ohh, szia! - mosolygott rá Tom. - Rég láttalak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen, kivettem egy kis szabadságot. Az unokatesóm
megnősült Kentuckyban. És ha már otthon voltam kicsit pihentem - mesélte
lelkesen a lány. Valahogy másnak tűnt mint volt. Vonzóbbnak. Eddig a férfi csak
kislányként gondolt rá. Talán mert régen szőke volt. Most viszont...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Befestetted a hajad?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen. Gondoltam izgalmas lenne ez a vörös. A barátom
szerint jó lett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tényleg jól áll! Akkor legyen szép napod - mosolygott rá
Tom és elindult egy fekve nyomó gép felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Önnek is - szólt utána kedvesen a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Érdekes érzések kerítették
hatalmába mialatt elkezdett edzeni. Azon gondolkozott mikor kezdődhettek. De
mikor nem talált rá választ a gondolatai egy egész más irányba vándoroltak.
Vajon mikor volt utoljára nővel?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Talán el kellett volna fogadnia
Leah ajánlatát. Hiszen a lány nagykorú volt és egész helyes is. De szőke... Tom
soha nem kezdett szőke lányokkal. Még akkor sem ha festve voltak. Az olyan lett
volna mintha Miával lenne. Ebbe pedig még belegondolni is rossz volt. Úgy
szerette a lányt mint a saját húgát. És ha eszébe jutott volna szex közben...
Az egyet jelentett volna a katasztrófával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ahogy a gondolataiba merült
eszébe jutott az utolsó alkalma. A forgatás megkezdése előtt pár nappal
történhetett. Egy bárban ült és valami hülye meccset nézett. A pultos lány
pedig nagyon rá volt akaszkodva. Hosszú, göndör, fekete haja volt. Bőrruhát
viselt amit rohadt nehéz volt levenni. Mindössze ennyire emlékezett. Nem volt
berúgva igazán, pusztán csak az egész annyira felszínes volt. Élvezték mind a
ketten, de egy menetnél több soha nem lett volna kettőjük közt. Nem. Alex óta
nem volt senki komoly az életében. Senki, akivel 1-2 randinál és egy forró
éjszakánál többet bírt volna. A magány pedig kezdett a feje fölé magasodni. De
még nem tudta örüljön-e vagy inkább kétségbeesettnek kéne lennie?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bill a teljes alakos tükre előtt
állt pucéran és a testét nézegette. Valójában mindig is imádta ahogy kinézett.
Vékony volt, de egy kis izom feszült a bőre alatt ami szinte hófehér volt. Így
a tetoválásai csak még jobban látszottak. Azokat is imádta. Tulajdonképpen, bár
ez elég egoistán hangzott, mindenét tökéletesnek tálalta. Kivétel egy dolgot
aznap... Azt a kis plusz szerkezetet a lábai közt ami egy ideje nagyon
megmakacsolta magát és nem akart megtelni vérrel. Ami, abból kiindulva, hogy
még csak a 20-as évei elején járt elég kiábrándító tényként szolgált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Pedig az elmúlt pár napban
mindent megpróbált. Janievel vörösboroztak, pornót nézett, erotikus könyveket
olvasott, de az a fránya testrésze nem akart megmozdulni, bármit is csinált
vele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Ez az egész pedig arra a napra
volt visszavezethető mikor személyesen is találkozott a partnerével. Azzal a
felfuvalkodott pöccsel akinek legszívesebben lekevert volna egyet. Aki olyan
nagy önteltséggel nézett rá. Akinek a piercingjein úgy megcsillant a fény...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
És ekkor történt meg. A fekete
gondolatai egész más irányba kezdtek terelődni. Már nem a megbeszélésen látta
őt. Hanem a tengerparton. Ahogy az úszónadrágja lazán pihent a csípőjén, ezzel
felfedve egy kis húst... Bronzos bőre szorosan feszült az izmaira. Még sosem
látta őt félmeztelenül, de tudta, hogy így van. Akarta, hogy így legyen. Ez
pedig hatásosnak bizonyult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A keze lassan vette fel a tempót.
Finoman járt le és fel, mint általában. Csak a megszokott könnyítés volt. Ám
olyankor Bill soha nem képzelődött. Neki bárhol és bármikor ment, nem kellett
hozzá valami hülye kisfilmnek mennie az agyában. És ezt így is tartotta jónak.
Ám akkor csak arra az arrogáns szemétre tudott gondolni, akinek egy heves
pillantásáért oda tudta volna adni mindenét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Alap esetben talán szánalmasnak
tálalta a gondolatot, ám akkor nem. Mert a fejében ott lebegett a barna
szempár, kitágult pupillákkal és csak rá vágyott. A kisfilmjében őt nézte.
Nézte ahogy a tükör előtt maszturbál. Ahogy fel-felpillant és látja a kipirult
arcát, izzadságcseppektől csillogó bőrét, az ajkait, amiken hangos sóhajok
távoztak, és a merev becsességét, ami úgy állt ott akár egy frissen elkészült
zászlórúd. Keményen, határozottan és csúcsra törően.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Bill bár imádta magát soha nem
akarta tudni, hogy néz ki orgazmus közben. Ez egyfajta szabály volt magával
szemben. Ám aznap délután magasról tett a szabályokra. Nézte magát. És szinte
már látta ahogy Tom mögé lép, merev szerszáma pedig mélyen belé hatol... Újra
szétfeszítve őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem igazán tudta, hogy a szex
gondolata vagy az orgazmus jött-e hamarabb. A teste bizsergett, és az
élvezettel együtt meg is könnyebbült. Mámoros érzés volt. Két nyögés közt
viszont annak az embernek a neve hagyta el az ajkait akit megpróbált utálni.
Minden erélyével küzdött ezért, de nem volt rá képes...<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Az orgazmus után
fáradtan ült az ágyon és csak nézte magát a hatalmas tükörben. Tudta, hogy le
kéne takarítani róla az anyagot, de szinte megmozdulni sem tudott. Szerette
volna ha a fiú tényleg ott van. Mellette, és ő váltja ki belőle a gyönyört. De
erre a legcsekélyebb esélyt se látta, úgy hogy szabad akaratából tegye…<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7714341895043136432.post-18575850256803354142016-05-03T11:54:00.001-07:002016-05-03T11:54:14.745-07:006. rész<div class="MsoNormal">
- Janie... Te tudod ki az a Mia? - kérdezte óvatosan Bill a
kanapén ülve. Barátnőjénél voltak és várták a vacsorájukat miközben 1-1 sört
iszogattak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha jól tudom Tom
rokona. Talán két évvel ezelőtt vele ment az egyik filmje bemutatójára. Nem
igazán emlékszem rá. Azóta nem lehetett hallani róla. Miért?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak hallottam ahogy Tom említette még Charlie-nak. Mikor
én már kijöttem a tárgyalóból - simította le az üveg oldaláról a vízcseppeket a
fekete.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hmm... Erre érzékenyebben reagálsz mint arra, hogy Alexandra
és Tom jegyben jártak – kortyolt a sörébe Janie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi van? - pislogott rá nagyokat a férfi. - De... De mikor?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem akkor lett hivatalos a szakításuk mikor Tom
Miával ment a filmbemutatóra. Egész pontos részleteket nem tudok. Csöndes
szakítás volt. Tom karrierje akkor kezdődött. Nagyon felkapták volna a dolgot
ha hangosan csinálják.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor ezért mondta azt Alex, hogy Tomnak nincs baja a
hátsó bejárattal... - pirult el Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor ti most tényleg le fogtok feküdni. Hmm... Azért
használjatok gumit - mondta teljesen színtelen hangon a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Janie, ez komoly! Az utolsó forgatás óta nem voltam
senkivel... - babrált az ujjaival a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezek szerint jól össze is van szűkülve a popsid -
kacsintott rá barátnője és a fenekére csapott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Esküszöm, ha nem lennénk barátok most rögtön gerincre
vágnálak... - mormogott idegesen a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Végül is mit veszítenék? Lenne egy jó kis numerám. Tudsz
bánni a farkaddal nagyfiú! Azt már láttam - kacsintott rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te ördögi nőszemély... - sóhajtott fáradtan Bill és hátravetette
a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem gondoltál még arra, hogy keresel valakit akivel
lefeküdhetsz? Úgy a forgatáson könnyebb lenne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azóta ezen agyalok. De mégis kivel? Szedjek fel valakit
egy night klubban? Tudod, hogy az már nem a stílusom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És ha az egyik régi partnered hívnád fel? - próbálkozott a
nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egyedül Rickie telefonszámát tudom. Ő viszont pár hónapja
házasodott össze Nickkel. Úgyhogy a dolog tárgytalan... - sóhajtott Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Várj... Milyen Nickkel? - vonta fel a fél szemöldökét
Janie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod! Azzal aki folyton az énekes csajokkal lógott.
Akinek az a borzalmas Prince frizurája volt utolsó évben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De hát Nick nem meleg. Vagy 4-szer lefeküdtem vele -
pislogott a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Édes, drága barátosném! Neked melyik pasi nem volt meg az
évfolyamunkról? - tette fel a költői kérdést Bill.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te - vont vállat a nő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom Tom mit vagy úgy oda. Bill szerintem helyes fiú.
És ami azt illeti elég csajos is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De hát le kell vele feküdnöm Mia! És én heteró vagyok. Te
is tudod! - rinyált a férfi. Még ő maga sem értette miért vállalta el a
szerepet. Pláne a szexjelenetet...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ami azt illeti... Legalább fél órája őt nézed a monitoron
- jegyezte meg diadalittas hangon a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak próbálom elképzelni mellekkel... - sóhajtott a férfi.
- Nem akarom ezt. Nem akarok vele lefeküdni. Különben is csak amiatt a hülye
Alex miatt mondtam igen. Mintha nem tett volna már így is eléggé tönkre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen Alex? - kérdezte meglepetten a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen Alex vajon? Alexandra Johnson. Csak azóta már
férjhez ment. Alexandra Romanov lett. Ő már túllépett rajtam. Végleg Mia!
Érted? Mert a kibaszott forgatáson felállt farkam. Emiatt tette tönkre az egész
életem. Mindent, amit felépítettünk... - suttogta kétségbeesetten a férfi. -
Nem léptem félre. Soha! Szerettem őt. Istenem... Még most is szeretem...
Most... Mikor egy másik férfitól vár gyereket...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi? - hökkent meg a lány. - Két éve volt, hogy
szétmentetek... Nem lehet, hogy ennyire gyorsan túlesett az egész dolgon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- 16 voltam mikor végre eljöhetett velem randizni... 8 évet
áldoztam rá az életemből... Az volt életem legszebb 8 éve. Neki pedig semmit
sem jelentett... Egy senki vagyok a szemében...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne mond ezt Tom... - ölelte magához unokatestvérét a lány.
- Te nem vagy senki! Ne gondold ezt magadról! Soha! Meg fogod találni azt aki
hozzád való! Tudom!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy lettél te ilyen bölcs tündérke? - simogatta lágyan a
szőke fürtöket a férfi. Akkor hívta őt tündérkének mikor a lány kicsi volt. Így
vigasztalta mikor egy-egy horzsolás után elkedvetlenedett, vagy megijedt a nagy
viharoktól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán az elmúlt közel 18 évben. De lehet már így születtem
- kuncogott Mia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A szülinapodkor itthon leszek. Alex... Alex emlékezett rá
és megkérdezte szeretnék-e akkor egy kis szabit. Úgyhogy nem úszod meg, hogy
szülinapi csákóval a fejeden szaladgálj - vigyorgott rá a férfi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira hülye vagy - nevetett Mia boldogan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még egy utolsó alkalom kell, hogy hülyének érezd magad. De
ha elfújtad a gyertyát akkor majd leveheted. Ígérem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A tiédet én akartam anno levenni. Jól be is akadt a
füledbe - kuncogott tovább a lány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De olyan aranyos kislány voltál még! Kár, hogy már nem
vagy az... - sóhajtott Tom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na menj a fenébe! - lökte őt oldalba unokatestvére. -
Igenis aranyos vagyok!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Johs mondta, igaz? - kérdezte felvont szemöldökkel mire
Mia bólintott. - Ahh... Ne higgy a fiúknak. Minden szavuk hazugság -
legyintett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is... - vörösödött el a lány teljesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi, csak piszkállak tündérke. Egész rendes gyereknek
tűnik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg? - ragyogtak fel a szőkeség hatalmas, kék szemei.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Őszintén beszélt és látszott rajta, hogy szeret
téged.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tegnap mondta ki először... - pirult el még jobban a lány.
- Olyan aranyos volt. Elpirult és először csak össze-vissza beszélt. Aztán
megcsókolt és azt mondta szeret. Nagyon jó érzés volt – babrált a takaró
szegélyével. - Tom... A szerelem mindig ilyen érzés?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha igazi, akkor igen tündérke. De aztán csak óvatosan. Ne
siessétek el a dolgokat. Még nagyon fiatalok vagytok - bár mindent meg tudtak
beszélni, a férfi sokszor atyáskodott, ami esetenként nem volt a legjobb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs olyan amit el tudnék sietni Tom... - rázta meg a
fejét szomorúan Mia. - Évek óta nem találnak nekem megfelelő donort. Ahhoz
pedig nem vagyok elég erős, hogy műszívet kapjak. Megmondta az orvos. Johs egy
éve vár a transzplantációs listán. Semmi. Tudjuk, hogy nincs sok hátra. De most
erősödök. A doki szerint ez jó hír. Ha jól leszek akkor hazamehetek. A
szülinapomat otthon tölthetem. És ha ő is rendben lesz akkor nálam alhat. A
szülei beszéltek anyáékkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor erősödj is meg. 18 leszel. Most kezdődik csak a
nagybetűs élet - puszilta meg unokahúgát Tom, mikor is kopogás hangzott fel.
Majd nyílt az ajtó és egy csapzott, vörös frizura jelent meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó napot uram! Szia Mia - mosolygott Johs.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Gyere csak Johs. Én épp indultam - állt fel a férfi. -
Legyetek jók! - köszönt el a két fiataltól, majd elindult hazafelé. Haza, az
üres otthonába.<o:p></o:p></div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/01417847795135111908noreply@blogger.com4