Másnap reggel Tom nyúzottnak
érezte magát mikor felébredt. Nem is igazán akart felkelni az ágyból, de tudta,
ezt meg kell tennie. Így erőt vett magán és feltápászkodott majd beállt a hideg
zuhany alá. Ez elsőre kissé kellemetlenül hatott a takaró alatt felforrósodott
bőrének, de felfrissítette és a fáradtságát is enyhítette. Nem akart rosszul
kinézni aznap.
Még az öltözésre is több időt
fordított. Igaz, nem akarta nagyon kicsípni magát, de a laza eleganciát mindig
is előnyben részesítette. Pláne az ilyen alkalmakkor. Bár jól tudta, hogy
virágot nem vihet, de a csokoládé mint elengedhetetlen kellék aznap is ott volt
nála.
Mielőtt kiszállt az autóból még
egyszer megnézte magát a tükörben. Miután konstatálta, hogy minden rendben,
elindult befelé.
Ismerős és idegen arcok
tömkelegével találkozott az épületben. Néhányukra ráköszönt, viszont voltak
akik csak sajnálkozó pillantást vetettek rá. Ő viszont igyekezett mosolyogni.
Megfogadta magának, hogy erős marad. Miatta megérte.
Halkan kopogott a jól ismert
ajtón, de először nem kapott választ. Így inkább benyitott. A szoba a délelőtti
napfényben fürdött. Azonban üres volt. Az ágy viszont bevetetlen, a könyvek
pedig az éjjeli szekrényen hevertek, így tudta: a lakó hamarosan vissza fog
térni.
- Azt hittem már rég végeztetek a forgatással – hallotta meg
a lágy, kedves hangot, mire megfordult.
- Ne haragudj Mia – mosolygott rá kedvesen. – Kissé
elhúzódtak a dolgok… Tudod a színészek milyen szeszélyesek tudnak lenni.
- Tudom jól! Egyet ismerek is – felelte szelíd mosollyal a
lány, majd visszafeküdt az ágyba. Szőke, göndör fürtjei finoman keretezték
törékeny arcát és lágyan hullottak a vállaira. Nagy, barna szemei tompán
csillogtak. Angyalian hatott. Mégis volt benne valami tűz…
- Szervusz Mia! – lépett be a harmincas, jó kiállású, barna
férfi. Dr. Whitman. – Ó… Üdvözlöm Tom!
- Jó napot doktor úr! – állt fel a fiú és kezet ráztak
egymással.
- Hogy s mint doki? – fordult felé a lány ugyan azzal a
bájjal.
- Köszönöm, én jól vagyok. És ahogy az eredményeken látszik
te is sokkal jobban vagy. A legutóbbi leállás nem okozott gondot. Azóta szépen
javulsz. Már jobban vagy mint előtte. Ha így haladsz a születésnapodra haza is
engedhetünk – mosolygott kedvesen az orvos.
- Az igazán nagyszerű lenne – Mia hangja boldogan csengett,
s tapsolt is egyet örömében.
- Megint volt leállásod? – döbbent meg a barna hajú és
aggódva figyelte unokatestvérét.
- Nem volt valami vészes. És már jól vagyok! – erősködött a
lány.
- Csak higgadtan! Most magatokra hagylak titeket. Kérlek
Tom, de izgasd fel. Jobb a nyugodt környezet. Később találkozunk Mia! – lépett
ki a szobából a doktor.
- Biztos jól vagy? – ült le Tom és megfogta a Mia kezét. –
Nem is szóltatok…
- Én mondtam anyukádnak, hogy ne szóljon. Tudtam, hogy
dolgozol. Nem akartalak zavarni…
- Te soha nem zavarsz butus! – szorította meg óvatosan a
törékeny kezet a barna és finoman homlokon puszilta. – Ja, jut eszembe! Ez a
tiéd! – adta át a lánynak a bonbont.
- Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc unokatesóm? –
vigyorgott édesen Mia.
- Hát, ezt mindig jól esik hallani! – nevetett fel halkan a
férfi.
Tom egészen délutánig maradt a
kórházban. Sokat beszélgettek és nevetgéltek. Mia mesélt arról miket olvas,
hogy halad a tanulással és a barátai látogatásáról. Valamint arról mit tervez a
szülinapjára. Unokatestvérének le is kellett kicsit nyugtatnia mikor
belelendült. Aggódva figyelte a kipirult arcot és a szapora lélegzetvételeket.
De a lány hamar megnyugtatta.
Aztán a fiú következett. Bár
állítása szerint semmi érdekeset nem tudott mondani. Főleg a filmről mesélt és
a forgatásokról. De Miát ez nagyon is érdekelte!
- És kit viszel magaddal a premierre?
- Legszívesebben mint mindig, most is téged vinnélek. De
amint a kezemben lesz egy példány elhozom és együtt megnézzük. Rendben? –
mosolygott kedvesen.
- Szavadon foglak Tom Kaulitz! – kacsintott rá Mia.
- Mint mindig – nevetett a férfi.
- Azt hiszem lefekszem egy kicsit. Nagyon jó veled
beszélgetni, de elfáradtam…
- Pihenj csak! Most egy ideig otthon leszek, így többet
tudok jönni. Megígérem!
- Oké! – mosolygott a lány és lehunyva szemeit lassan álomba
szenderült.
Tom még jó ideig figyelte őt.
Nagyon szerette Miát annak ellenére, hogy majdnem öt év volt köztük a
korkülönbség. Mindig is a kishúgának tekintette a lányt. Így mikor fény derült
a szívbetegségére egyfajta törés keletkezett benne. Tom mindig is életvidám,
társasági ember volt. Ám azóta legszívesebben csak a lakásában ücsörgött vagy a
munkával foglalkozott. Ez a két szabadidős tevékenysége volt mikor nem Mia ágya
mellett ült. Bár a lány unszolta, ő mégsem tette azt amit kért. Nem ment és
ismerkedett. Neki az élet jó hat évvel azelőtt leállt. Az ő szemében Mia még
mindig csak egy kiskamasz volt, nem pedig az a fiatal nő akivé vált.
***
Bill elégedett mosollyal
pásztázta a látképet ami elé tárult. Imádta, és ez volt a mérvadó mikor annak
idején megvette a lakást. A városközponttól alig pár sarokra élt egy elég új,
beton épületben aminek hatalmas ablakai voltak és elég modern belső tere. Néhol
még a falakból is kilátszott az acél szerkezet. Természetesen szándékosan.
A fekete hajú srác nem igazán
tudta mennyi ideje állhatott ott. Ilyenkor mindig képes volt elveszteni az
időérzékét. Így kisebb sokként élte meg mikor megszólalt a telefonja.
Káromkodni kezdett, de mikor meglátta a nevet a kijelzőn rögtön izgalomba jött.
- Szia Janie! – csicseregte vidáman Bill. Tudta, ha a
managere hívta az valószínűleg egy meghallgatással vagy interjúval volt
kapcsolatos amiket ő imádott.
- Szia drága! Van neked egy szerepem.
- Milyen? – villantak meg a fiatal fiú szemei. Imádta a
színészetet. Már kicsi kora óta ezt a pályát akarta választani magának és egyre
boldogabbá tette a dolog.
- Nyugi nagyfiú! Nem biztos, hogy tetszeni fog az ajánlat…
- Nőt kell játszanom? – nyögött fel fájdalmasan. Igen…
Mindenki szerint nőnek nézett ki annak ellenére, hogy fiatalabb korában több
pikáns munkában is ő volt a domináns fél. És elégszer meg is mutatta férfias
becsületét.
- Nem, nyugi! Tudom, hogy az olyan szerepeket vissza kell
utasítanom.
- Azért – húzta fel az orrát Bill. – Nem csináltatok
melleket…
- Na szóval – terelte el a beszélgetést Janie. - , a szerep
amit el kéne játszanod… Hogy is mondjam…
- Csak mond – ült le a fiú az ablakpárkányra.
- A film egy nyári románcról szól, amiben két férfi talál
egymásra. De a nyaralás végén a te karaktered eltűnik és ez megbélyegzi a másik
főszereplő egész életét. Csak jössz és mész az életében.
- Nem hangzik nagyon vészesnek. Mi ezzel a problémád?
- Az, hogy a film +18-as és fel akarják venni ahogy
szexeltek. Igazából. És te lennél a… Lány? – kérdezte kissé tanácstalanul a nő.
- Mennyit fizet? – gyújtott rá egy cigire a fekete.
- 15.000 dollárt.
- Holnap megyek a forgatókönyvért és egyeztetünk az
időpontokról.
- 11-re várlak – felelte Janie és megszakította a hívást.
Bill lassan szívta el a
cigarettáját, közben pedig továbbra is a várost szemlélte. Közben pedig mosolygott
a helyzet abszurditásán. Mikor megkapta az első igazi munkáját mint
mellékszereplő egy sorozatban azonnal abbahagyta a pornózást. De ez a szerep
most valahogy megtetszett neki. Talán csak nosztalgiázni akart. Nem igazán
tudta mit kezdjen akkor magával. Legszívesebben a falba verte volna a fejét, de
nem tetszett. Csak mosolygott és nézte a füstben lassan eltűnő képet…
