2013. december 25., szerda

Égess el!

Hali-hali!

   Azt hiszem ez-az egyik kedvenc novellám, mivel ez a közös, TWCH-s projektre készült. Remélem a ti ízléseteket is elnyeri majd! A többi novellát ide kattintva olvashatjátok. Jó szórakozást!

Égess el!



Bill szobája hideg falának dőlt, hogy némiképp lehűtse magát, ám ez nem ment. A benne égő tűz, egyre csak fokozódott és fokozódott. Lábai megremegtek és hamarosan a padlón ülve találta magát. Az érzések olyan kavargó örvénye tört rá, amit azelőtt sohasem érzett. Tombolt a vágy az összes porcikájában és a végtagjai remegtek.
Mellkasa egyre gyorsabb ütemben emelkedett és süllyedt. Nem bírta már sokáig. Ajkai közt lassan távozott a párás, meleg levegő. Izmai néha-néha megfeszültek majd újra elernyedtek. Végül már ülni se tudott. A földön fetrengett akár egy meglőtt kutya. Vergődött. Szemét lehunyta és visszagondolt arra az estére. Pontosan a 16. születésnapja volt…

***

- Tom! – dörömbölt testvére ajtaján. – Hagyd ezt abba! Aludni akarok! – ám testvére nem válaszolt. Csak monotonul pengette a Spring nicht dallamát. – Komolyan beszélek! – próbált újra hatni rá.
- Ne döngesd már azt az istenverte ajtót! – ordított vissza.
- Leszarom magasról! Attól, hogy anya meg Gordon még nincsenek, itthon attól még nem kell itt csapnod a macskazajt – ekkor kivágódott az ajtó és Bill hátrahőkölt.
- Macskazaj? – ordított a rasztás és a földszintre hajította a gitárját, ami nagy puffanással ért földet és apró darabokra esett szét.
- Igen, hajnali ötkor macskazaj! – bár Bill kissé megijedt, nem adhatott lejjebb a bátorságából pont abban a helyzetben. – És bár elismerem, hogy lehetne még fejlődnöd annak érdekében, hogy profi legyél ezt nem ilyenkor kéne csinálni – mivel a „beszélgetésük” kezdete óta mozgásban voltak a fekete lassan kezdett a folyosó végéhez közeledni.
- Igen-igen? – a rasztás őrjöngött.
- Állíts már magadon! – csattant fel fekete. Épp akkor ütközött neki a falnak.
- Igen Bill? – Tom megtámaszkodott öccse feje mellett a falon és a füléhez hajolt. – Valóban Bill? Valóban úgy, gondolod, hogy egyedül te lehetsz tökéletes ezen a kurva földön?
- Én nem…
- De bizony – a másik kezével is megtámaszkodott. – Mióta megszülettünk te voltál a jobb. Az okosabb az ügyesebb a szerethetőbb. És mi maradt nekem? – ekkor már az arcába ordított.
- Nem tudom – a kisebbik hangja rekedt volt. Nem tudta megállapítani, hogy miért, de Tom tudta. A félelem.
Öccse mindig is félt tőle. Ismerte a benne rejlő kikiáltatlan dühöt és magányt. Az idősebbik Kaulitz ezt mindig is próbálta visszafojtani. Kisebb nagyobb sikerekkel el is érte a célját. De aznap nem tudta.
- Semmi! – kiáltotta. – Semmi nem maradt nekem itt! Én csak az ikertestvéred vagyok – a könnyei kibuggyantak. – Nem maradt másom csak te.
Bill ajkaihoz hajolt és falni kezdte őket. A fiatalabb iker sokáig nem is értette, hogy mi történt csak akkor kezdett benne tudatosulni mikor bátyja levette róla a pólóját.
- Tom! – próbálta eltolni magától.
- Látod? – akkor már bátyján se volt póló. Izmos felsőtestén izzadságcseppek gyöngyöztek. Mogyoróbarna szemeiben izzó parázsként csillogott a kéj. – Milyen gyönge vagyok? Te vagy az egyetlen ember, akit egyszerre szeretek és gyűlölök is – ujját végighúzta a fekete gerincén. – Nem mondhatod, hogy nem szóltam. Ez már nem egy játék. Itt a tét komoly. Orosz rulett. Tegnap este orosz ruletteztem.
- Micsoda? – ha Tom nem fogja erősen, akkor valószínű összeesett volna.
- Az utánam következőt érte a golyó. Meghalt – gyengéden csókolta meg öccse ajkait. – Én még élek. Ahogy te is. Nem akarom az életem fölösleges dolgokra elpazarolni. Élni akarok! Úgy ahogy én akarom. Úgy ahogy együtt lehetünk. Újra együtt…
Bill már nem ellenkezett. A könnyei végigfolytak az arcán. A teste lángolt. Akkor értette meg mi is van köztük pontosan. Két test egy lélek. Két olyan test, ami nem élhet a másik nélkül…

***

Teste ismét görcsbe rándult. Szemei kipattantak és hangosan felnyögött. 10 év. 10 év telt el az óta. Tom aznap este is orosz rulettezett. Akkor már nem volt akkora szerencséje…
Azóta nem nézett másra szeretettel. Szüleit, barátait elzárta magától. Messze költözött mindenkitől és csak az emléknek élt. De a sors kegyét azon a hajnalon elvesztette…
Megfeszítette testét és az íróasztalához mászott. Kihúzta a legalsó fiókot és ott volt. Ugyanaz a fegyver, amivel a testvérét megölték. A tárban egyetlen golyó.
Bill nagyot nyelt majd a fejéhez tartotta a ravaszt. Még egyszer lejátszotta annak a hajnalnak az összes emlékképét…

- Égess el… - ezek voltak az utolsó szavai…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése