Ismét egy hotelszobában feküdtem egyedül. Akárcsak körülöttem a szívemben is sötétség volt és magány. Eddig mindenki nagy csajozó gépként gondolt rám pedig ezt csak álcaként használom. Mert muszáj. Hiszen mi lenne akkor, ha kiderülne, mit érzek Bill iránt? Egyben biztos vagyok. Hatalmas botrány lenne.
De mikor Billre gondolok, semmi más nem érdekel. Hosszú átvirrasztott éjszakák állnak mögöttem, amikor csak ő járt az eszemben. De ha mosolyog számomra minden gond és baj megszűnik létezni. És amikor vele álmodom. Ó Istenem! Ahogy az álmaimban megcsókol és hozzám ér. Annyira valósághű és annyira jó. De az ébredés mindig csalódást hoz. Hiszen nincs mellettem.
Bár már sokszor el akartam mondani neki, hogy mit érzek, mikor elé állok, egy értelmes mondat sem jön ki a számon. Pedig már annyiszor végiggondoltam magamban. „Bill! Szeretlek! És nem úgy, mint a testvéremet. Hanem mint a szerelmemet.” Majd megcsókolnám. De ezt eddig nem mertem megtenni. Hiszen ő heteró. Mit gondolna rólam? Hogy egy perverz állat vagyok, aki szerelmes a saját ikertestvérébe.
Még ha lány lenne, akkor talán érteném is. De nem. Bill fiú. És milyen szép. Egyszerűen gyönyörű. Azok a kecses mozdulatok és az őszinte mosolyai. Egyszerűen az őrületbe kerget. De mit tehetnék? Nem mondhatom el neki. Még…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése