Játszom a szerepem - 1. fejezet

Hali-hali!

   Igen, kissé megkésve de végre itt az új sztory első része! Mint már említettem a cím megváltozott, de a történetbeli film megkapta az eredeti címet. Így az sem marad el. Jó olvasást! ;)

1. fejezet

Nézte a távolodó alakot, majd a napra vetette tekintetét, s mikor visszafordult a lány már eltűnt, ő pedig egyedül állt a hatalmas placc közepén. S feltámadt a szél.

- És ennyi! - hallotta meg a producer hangját. A stáb tapsolt körülötte ahogy az alacsony, köpcös és bajszos ember is, akit Edwardnak hívtak.

- Nagyon jó volt gyerekek! - ölelte át őt és a kolléganőjét. - Ha ezért nem kaptok Oszkár díjat megeszem a kalapomat.

- Nyugi Ed! - nevetett a szőke hajú lány, a filmbéli partnere, Leah. - Még ne ugorjunk annyira előre! Előbb legyen meg a bemutató!

- Igaza lehet - mosolygott ő is.

- Az ember mellettetek már boldog se lehet! - legyintett a producer, de azért mosolygott. - Minden esetre szép munka volt! Most pedig mehettek. Ha kész vagyunk a vágással szólok, és majd együtt megnézzük. A pénzt pedig utalom, amint lehet.

- Rendben Ed! - biccentett felé. - Sziasztok! - intett a stábtagoknak, majd felkapva kabátját elindult a lakókocsija felé.

- Tom! - amint meghallotta a nevét megállt és hátrafordult.

- Mi az? – nézett a lány szemeibe.

- Csak azt akartam mondani, hogy nagyon jó voltál! - mosolygott kedvesen Leah.

- Kösz, te is jó voltál! - indult tovább, ám a lány nem hagyta lerázni magát.

- Mi a terved estére?

- Hogy alszom - nyitotta ki a lakókocsi ajtaját.

- Csak mert páran összejövünk és megünnepeljük, hogy vége a forgatásnak, és arra gondoltam...

- Édes vagy kicsi lány, de ez nem az én stílusom - mosolyodott el szarkasztikusan.

- Hé! - háborodott fel Leah. - Már nem vagyok gyerek! 22 éves vagyok!

- Én pedig lassan 30, szóval hozzám képest még nagyon is gyerek vagy! - azzal becsukta az ajtót.

Gyorsan átöltözött, összeszedte a cuccait és már indult is hazafelé. Az autópályán viszonylag kicsi volt a forgalom így gyorsan tudott haladni. Mikor belépett a házba egy jól eső könnyed sóhaj hagyta el ajkait. Régen járt már otthon. Talán 3 hónapja is lehetett? A forgatás ideje alatt nem érezte praktikusnak ha minden este haza járt, ráadásul volt, hogy csak hajnalban végeztek, így vagy a lakókocsiban vagy egy hotelben aludt.

A táskáját otthagyta a bejáratban azzal a céllal, hogy majd később elpakolja a cuccait. A bárszekrényhez sétálva töltött magának egy pohár konyakot és leült a tévé elé, ám mire elfogyasztotta az italát, olyan álmosság lett rajta úrrá, hogy szinte azonnal el is aludt.

Mikor felébredt már a késő esti híradó ment. Egy színész nyilatkozott benne arról, hogy milyen lépcsőfokai vannak a sikeressé válásnak, megemlítve, hogy a karrierje kezdetén egy két erotikus filmben is feltűnt.

- Szánalmas! - kapcsolta ki a tévét és a hálószobája felé vette az irányt. - Még, hogy erotikus filmek! Ez, hogy meri magát színésznek nevezni? Seggfej! Felfordul tőle a gyomrom.

Gyorsan letusolt majd ágyba is bújt, bár sokáig nem tudott elaludni. Egész végig az a színész járt az eszében akit nem sokkal azelőtt látott. Mi visz rá embereket ilyenre? A gondolat újra és újra végigszántotta az agyát, ám nem talált rá megfelelő választ, csak egyetlen egy szót: szánalmas!