24. fejezet

Bill reggel arra ébredt, hogy melege van, amit először elég különösnek talált. A szobájában legalább egy ablaka mindig nyitva volt. Szerette a friss levegőt. Valahogy nyugodtabban aludt tőle.

Ám mikor kinyitotta pilláit, rájött, hogy a különös hőhullám oka nem volt más, mint partnere, aki félig belé gabalyodva hortyogott. A látvány igazán édes és ártatlan lett volna, ha közben nem nyomódik combjához a másik igen csak kemény férfiassága. Ettől egy pillanatra elbizonytalanodott. Egyrészt mozdulni szeretett volna és viszonozni az előző este gyönyörű pillanatait, másrészt azonban nem akart túl korán kezdeményezni. Előbb mindenképp beszélni akart az idősebbel.

- Tomi... - puszilta meg finoman a kissé borostás arcot, mire az idősebb nyöszörögni kezdett. - Na... Szerelmem... Ébredj fel...

- Ha nem reggel lenne, még örülnék is ennek... - motyogta a barna mikor partnere legalább már tíz perce csókolgatta az arcát.

- De nehezen ébredsz te fel - mosolyodott el a fekete.

- Azt hittem a másnaposság ágyban tart... - fordította maga alá kedvesét Tom.

- Nem vagyok másnapos... Nem ittam annyit... - bújt a tökéletes izmokhoz Bill. Azaz illat mindennel felért. Kicsit édeskés, mégis olyan férfias. A nyers Kaulitz kivonat... Amitől forróság áradt szét a hasában. Ezelőtt sosem érzett ilyet. Talán ez lehetett az a bizonyos kémia, amiről az emberek annyit beszéltek. A megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan érzés, amiért kívánod a másikat, amiért elvesznél benne teljesen.

A teste előbb reagált, mint felfogta volna. A puha ajkak már az ő száját súrolták. A fiatalabb ajkai lustán mozogva ízlelgették a másikat. Különös volt beismernie, de jó volt ez is. Ahogy egymás mellett feküdve, anyaszült meztelen csókolóztak. Valahogy természetes volt az egész. Olyan eleven, mégsem túl ijesztő. Csak átlagos.

- Jól érezted magad tegnap? - törte meg a csókot a barna.

- Nagyon jól! - mosolyodott el a fekete és belecsimpaszkodott a szerelmébe.

- Akkor adnál nekünk egy esélyt? - fúrta orrát a holló tincsek közé az idősebb.

- Neked bármikor adnék Tom... Millió esélyt is...

- Csak egy kell... Ezt nem fogom elszúrni...

***

A forgatás az elkövetkező napokban jól haladt. Érezhetően megváltozott a hangulat, ahogy a kedélyek kezdtek lecsillapodni. Azonban a kamerák előtt csak forrósodott a levegő.

Több, heves csókolózással és taperolással teli jelenetet vettek fel, amitől Tom egyáltalán nem volt nyugodt. Erre pedig csak rátettek a számára túl szűknek gondolt nadrágok, valamint az sem segített a dolgon, hogy a randevújuk óta folyamatosan kerülgették partnerével a forró kását. Egyikük se ment el a végletekig. Gyönyörűségesen fájdalmas mód tökéletesen ismerték egymás tűréshatárát és csak ezen belül mozogtak. Amitől az idősebb férfi idegei igen csak meg lettek tépázva.

- Ebédelsz velem? - bukkant fel a fiatalabb arca az öltözője ajtajában.

- Nem vagyok éhes.

- Megbántottalak? - csukta be maga mögött az ajtót a fekete.

- Nem Bill, mindenden rendben. Csak most tényleg nincs étvágyam.

- Tegnap se volt... - biggyesztette ajkait a fiatalabb.

- Sokat vacsoráztam - próbált füllenteni a barna.

- Ez nem igaz! Vacsoránál is csak turkálsz az ételben!

- Te ellenben olyan jóízűen eszel! - förmedt rá kedvesére.

- Én nem értelek Tom.

- Nem akarok újra összekapni emiatt... - sóhajtott az idősebb.

A fekete már szóra akarta nyitni a száját mikor is leesett neki miről van szó. Tudta jól, hogy távolinak tűnik az emlék, de nagyon is közeli volt. Partnere vágyott rá. Többre, mint amennyit az utóbbi időben megadott neki. Emiatt pedig kezdte magát kicsit bután érezni. Hisz szerelme nem kért sokat és várt rá. A megfelelő alkalomra.

Ahogy Bill emlékei lassan előkúsztak a pár nappal azelőtti éjszakáról, az egész teste megborzongott. Tom aznap este olyan jó volt hozzá, annyira gyengéd és kedves... Cserébe pedig semmit sem kért. Olyan nagy baj lett volna, ha kicsit ő is törődik vele?

- Ugye nincs semmi sürgős dolgod? - zárta kulcsra az ajtót a fiatalabb.

- Ne butáskodj édes. Mindjárt vége a szünetnek.

- Várhatnak pár percet. Vagyok annyira jó, hogy sikerüljön - csókolt az idősebb nyakába.

- Billieh... Nem szabadna... - zárta őt szorosan a karjaiba a barna.

- Elég idős vagyok ahhoz, hogy megtehessem.

A csók, amiben ajkaik találkoztak lágy volt és hihetetlenül puha. Lassan mozogtak és a nyelveik is csak imitt-amott érintkeztek, akár csak a félénk kamaszoknak. Ám ezt sokkal érzékibben élték meg mind a ketten, mint egy vad smárolást.

- Annyirah kívánlahk...- túrt a fekete fürtök közé az idősebb és a falnak nyomta partnerét.

- Mohst... Mohst csak te élvezehl... - nyöszörögte a fiatalabb miközben utat próbált magának törni a vágyott testrész felé.

- Engehdj beh... Kérlehk... Megveszehk értehd... - markolt a kerek kis hagymácskákba Tom.

- Méhg egy kicsiht bírd kih...

Azzal a lendülettel Bill változtatott a helyzetükön. Szerelmét a falnak lökte, ő pedig térdre borult előtte. S habár nagy tapasztalata volt eme tevékenységben, akkor mégis meg kellett állnia egy pillanatra és vennie pár mély levegőt. Most élesben ment az egész. Tom emlékezni fog rá. Emlékezni és reményei szerint élvezni is.

Gyors mozdulattal rántotta le a kívánatosan keskeny csípőn feszülő nadrágot. Bár tudta mi fog rá ott várni, kicsit mégis szemérmesen méregette. Még nem volt oly nagyon ismerős neki. Ám a gondolat, hogy újra magába fogadhatja, felpezsdítette a vérét.

- Szép vagy... - markolta meg határozottan az előtte ágaskodó merevedést.

- Ohh... Annahk gondohlsz? - simogatta meg gyengéden kedvese arcát a barna.

- Igen...

A fiatalabb laza mozdulatokkal kezdett. Úgy gondolta partnere azt adta neki, amit ő szeretett. Hisz ez logikus. A férfiaknál legalább is. Valamilyen szinten pedig édesnek is gondolta. Az ő Tomija gyengéden szerette. Akkor pedig hát gyengéd lesz. Apró csavarral.

***

Az idősebbnek nehezére esett csöndben lenni. Tudta, gondolta, hogy partnere jó ebben. De sosem gondolta, hogy élete legjobb alkalma vele lesz. Hiszen Alexxel évekig együtt voltak. Már a rezdüléseiből tudta, hogy mit tegyen. Erre megjelent Bill és egy laza csuklómozdulattal félresöpört mindent, amit eddig magáról tudott.

Érezte, ahogy szétesik a kezei közt. Ahogy a teste, úgy a lelke is. Másnak érezte magát. Se nem többnek, se nem kevesebbnek. Újra egész emberré kezdett válni, ezt pedig az angyalának köszönhette.

- Szeretlehk... - simított végig a hófehér karokon.

Tom lábai alól lassan kezdett kicsúszni a talaj. Mindene remegett, a hátán pedig csorgott a veríték. Hacsak kedvese nem tartja őt olyan erősen, nyilván már nem bírt volna állva maradni. Testén apró remegések futottak végig, miközben szaggatott lélegzetek hagyták el a száját. Még nem akarta ezt. Szeretette volna, ha ez az egész sokkal tovább tart. Be kellett vallania magának, hogy hiányzott neki ez az érzés. Ha csak egy kis ideig is, de szüksége volt erre a gyengédségre. Hisz már olyan régen tapasztalhatta. Szinte el is felejtette...

Áramütésként érte az érzés. Izmai görcsbe rándultak, ajkait pedig egy mélyről jövő, rekedt nyögés hagyta el. Nem is volt ideje sem feleszmélni, mikor megérezte a gyöngéd szívást a makkján, amitől újra felnyögött.

- Neh... - nyöszörögte elfúlt hangon.

- Miért? - simogatta gyengéden az ernyedt szerszámot a fiatalabb. - Olyan kevés időt hagytál játszani...

- Nekehm... Nekem mohst le kell ülnöm... Muszáj...

***

A fekete hagyta, hogy partnere egyedül botorkáljon el az alig másfél méterre lévő kanapéig. Úgy érezte ennyi jár neki. A tekintete kicsit zavart volt, legalább is amennyit láthatott belőle.

Tom kerülte a tekintetét. A felismerés alig másfél másodperccel később érte, mikor is végig szeretett volna simítani az aranyos kis borostákon.

- Rosszul csináltam valamit? Durva voltam? Vagy túl heves? Vagy végig más járt az eszedben? Megmondhatod nyugodtan. Nem mindenkinek oké, ha egy srác térdel előtte.

- Miért élveztem veled, sokkal jobban, mint Alexel? Vagy mint bárkivel egész életemben? Miért Bill? Miért ismersz te sokkal jobban mindenkinél?

- Nem ismerlek jobban.

- Akkor ezt, hogy tudtad elérni? - ölelte magához kedvesét az idősebb. - Miért esek teljesen szét a karjaidban?

- Csak azt csináltam, amit te mutattál nekem - válaszolta egyszerűen a fekete. Neki ez már természetes volt. Azt adta, amit kapott. Talán ezért nem tudta igazán ő mit is szeret.

- Én... Én jól csináltam? - pirult bele a kérdésbe a barna.

- Szerintem igen. Nekem legalább is jó volt. Élveztem...

- Köszönöm... - csókolta meg szerelmét Tom. A fiatalabb férfi remegve simult karjai közé. Kissé talán nyálasnak tűnt a pillanat. De akkor mindkettőjüknek pont erre volt szükségük.

***

Már este volt, kellemes, hűvös szél simogatta az idősebb férfi arcát. Azt mondta kimegy egy szál cigire, de olyan ideges volt, hogy meggyújtani se bírta volna.  Próbálta magát mély lélegzetekkel lenyugtatni, de sehogy sem sikerült a dolog.

Hallotta a nyitott ablakon keresztül, hogy Bill egy számára ismeretlen dalt énekel a zuhany alatt. Ettől pedig a szíve összefacsarodott. Nem így kellett volna történnie... Ő nem ezt akarta. Mégis erőt kellett magán vennie. Ha szerelme képes volt mellette állni a legsötétebb órákban is, akkor neki sem szabadott félnie.

- Halló, tessék?

- Mrs. Trümper?

- Igen, én vagyok. Miben segíthetek? - a nő hangja sokkal kimértebb volt, mint amire számított. Egy idegenhez képest is.

- Tom Kaulitz vagyok. Bill párja. Kérem, hallgasson meg!