2016. december 11., vasárnap

16. fejezet

Másnap reggel a fiatalabb férfit már ébren tálalta a telefonja csörgése, amit unottan nyomott ki. Nem akart felkelni és kimenni a többiek közé, akik szinte mind, látták a pár nappal korábbi jelenetüket. Az ütés helye ugyan már elmúlt magától, és az alapozója miatt amúgy sem látszott volna, de valahogy nagyon nem tudta elfelejteni az érzést. Tom erős karja, ami alig fél perccel azelőtt még szorosan ölelte és védelmezte, akkor súlyos erővel csapódott a bőrének. Ám Billnek elsősorban nem a fizikai része fájt. Kapott már párszor pofont. Kamaszkorában, egy időben ez olyan mindennapi dolog volt számára, mint például indulás előtt felhúzni a cipőjét.
Nem, az idősebb férfi nem azzal sebezte meg, hogy megütötte. Sokkal inkább az érzelmi része okozott neki fájdalmat, ami miatt magát hibáztatta. Úgy érezte nem kellett volna újra megbíznia valakiben. Az előző seb még mindig túl friss volt a számára. A hegek pedig felszakadtak. Ezzel egy időben pedig Bill bezárt. Pont úgy. mint annak idején. Túl közelinek tűnt két évhez képest. Akklimatizálódni viszont nem volt egyszerű.
A fekete felkelt és kiment a fürdőbe. Magára festette az „álarcát”, majd felöltötte a ruháját. A hotelszobából már úgy lépett ki mintha semmi sem történt volna. Mintha minden a legnagyobb rendben lenne. De hát ez volt a szakmája. Az emberek megtévesztése. Az érzelmeinek eltitkolása. Az ő legnagyobb alakítása pedig maga, Bill Trümper volt.

***

Az idősebb férfi már a sminkben ült. Kissé karikásak voltak a szemei, amit nem kis idő volt eltüntetni még a szakembereknek is. Főleg azért mert a barna utálta magán a különböző kenceficéket. Pont emiatt, ha túl sok került rá kiborult, a lányok pedig kezdhették elölről a munkát.
Végül aztán jó egy órás tortúrát követően, mikor Tom már épp készült volna indulni az első jelenet forgatására, amiben a filmbéli haverjaival találkozott, egyszer csak megjelent Bill.
A léptei könnyedek voltak és halkak. Mikor köszönt valakinek, azt sem lehetett hangosnak nevezni. Nem. A kis feketeség semmi feltűnőt nem tett, mégis az összes tekintet rá szegeződött. Talán a kisugárzása miatt, talán mert mindenkire mosolygott és kedves volt. Vagy talán csak a jelenléte miatt. Nem igazán lehetett eldönteni. De mikor belépett valahová kicsit mindenki végigmérte. Akkor még maga Tom is. Bár gyomorszájon vágós érzés volt, de újra el kellett neki ismernie: tetszett neki a látvány. A feszülős farmer, a laza felső, a lehetetlenül hosszú végtagok...
- Szia - mosolygott rá kedvesen a fiatalabb mikor leült a mellette levő székre.
- Én épp indulok - kelt fel kissé zavartan Tom, de nem moccant meg ezután. Csak nézte őt.
- Én nem szerepelek az első jelenetben.
- Tudom - bólintott az idősebb.
- Te viszont igen - Bill kissé összezavarodott. Nem tudta mi volt ez az egész köztük. Mert párbeszédnek nem igazán nevezte volna.
- Aha - bólintott ismét a barna.
- Hol a francban van Tom? - jött be a szobába Alex asszisztense.
- Itt vagyok. Mi kéne? - morogta az idősebb.
- Ember. Vagy 20 perce téged kereslek. Tudod, épp dolgozol! - magyarázta ingerülten a másik férfi.
- Nyugi van. Megyek már - forgatta a szemét az idősebb, majd elhagyta a szobát.
- Ebbe meg mi ütött? - léppett Billhez az egyik sminkes, Clara. Valójában a fiatal férfit szinte soha nem kellett kifesteni, de mindig szeretett a lányokkal beszélgetni. Elütötte vele az időt.
- Szimpla férfi szindróma. Puncira vágyik - vont vállalt a fekete.

***

A nap nem sikerült túl fényesen. Alex úgy gondolta jobb, ha a két fiú nem nagyon találkozik aznap. De már nem volt biztos az ötlete sikerességében. Valahogy egyikük sem volt valami jó formában akkor.
Tom minden apróságon felkapta a vizet és több stábtagot is megfenyegetett, hogyha még egyszer ilyen lesz, akkor azt ököllel rendezik le. Bár az „ilyen lesz” kategóriába szinte minden beletartozott. És így csak a férfiakkal viselkedett.
Amint egy csinos lány, akár stábtag, akár külsős a közelébe került azonnal fűzögetni kezdte, amint szünetet tartottak. Ha viszont a jelenet közben látta meg őket, akkor elkalandozott a bámulásukkal. Így pedig folyton újra kellett kezdeniük egy-egy párbeszédet.
Ezzel szemben Bill úgy viselkedett, mint egy bábu. Ha nem beszélt az arca unott volt, ha viszont megszólalt minden érzelmet mellőzött a hangjából és csak darálta a szöveget. Ez pedig még a másik férfi viseltesedénél is jobban zavarta Alexet.
Végül dél körül lefújta az egész napot és inkább visszament a szobájába lepihenni. Kezdte úgy érezni, hogy ez sokkal nehezebb meló lesz, mint amilyennek először gondolta...

***

Az „incidens” után 2 héttel Alex már nem tudta halogatni a dolgot. A két férfinak újra intimebb jelenete következett. Két nagyobb lélegzetvétel volt még hátra a szünet előtt, amiből ez volt az egyik. Az időjárás viszont nem kedvezett a számukra, így az esőerdőt későbbre halasztotta. Ez pedig azt jelentette, hogy...
- Megint smárolnunk kell? - fintorgott Tom mikor meghallotta az ötletet.
- Képzeld, igen! Mintha nem tudnád... - sóhajtott a nő. - Láttad az ütemezést. Tudod mennyi volt mindent átpakolni? Ráadásul esik. Nem tudunk mást csinálni.
- Hazamehetünk - vont vállat a barna.
- Hogy pont Mia szülinapján kelljen visszarepülnöd? - vonta fel a fél szemöldökét Alexandra.
- Azt nem! Megígérted, hogy akkor otthon lehetek!
- Én két hét szünetet ígértem neked. Az, hogy te mikor akarod azt felhasználni már nem az én bajom - közölte szárazon a szőkeség.
- Aljas vagy - fújtatott a férfi.
- Nem vagyok aljas. Csak rendező. Nem tűnt még fel?
- Mintha a kettő nem lenne ugyanaz.
- Erre sajnos nincs válaszom. Szóval, akkor holnap csókolóztok.
- De... - kezdett volna bele a rizsába Tom, ám a másik leállította.
- Eszedbe se jusson Kaulitz mert tényleg felhívom az anyádat! - fenyegette őt Alexandra.
- 22 éves vagyok! Miért fényezgetsz még most is anyámmal?
- Mert ha anyukád tudja, tudni fogja Mia is, ő pedig majd a körmödre néz!
- Felnőtt férfi vagyok az Isten szerelmére! - csapott az asztalra az idősebb.
- Ha felnőtt férfi vagy akkor viselkedj is úgy, és csináld meg a munkád - válaszolt higgadtan a nő.
- Hihetetlen vagy! Egyszerűen hihetetlen!
- Még mindig nem dugtál meg valakit? - kérdezte a szőke, mire a másik csak tátott szájjal pislogott rá. - Ezek szerint nem.
- Mégis mi közöd van hozzá? - vinnyogott éles hangon, eltorzult arccal a férfi.
- Csak annyi, hogy akkor talán nem a farkad után mennél csak, és használnád a nagyobbik eszedet is.
- Utállak!
- Nem újdonság - vont vállat a nő.
- Miért van egy olyan sejtésem, hogy ezzel az egésszel csak engem akarsz megszívatni? - Tom akkor már tehetetlennek érezte magát.
- Te vállaltad el a szerepet. Nem téged akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. De tudtad mit várok el.
- Ebben az esetben… Szia - indult el kifelé a férfi.
- Most meg hová mész? - szólt utána Alex.
- Leiszom magam a sárga földig! - csukta be maga után az ajtót a barna.

***

Janie az irodájában ült és épp a papírmunkát végezte, amit mindközül a legjobban utált. Magát a szakmáját szerette, de csak a dologi részét. Nem igazán volt egy a fenekén ülő típus. Sokkal jobban szerette a pörgést és a tetteket. Így mikor megcsörrent a telefonja, legbelül elrebegett egy néma imát. Majd mikor meglátta a hívó fél nevét, egyből mosolyra húzódtak az ajkai.
- Bill! De örülök, hogy hívtál! Olyan rég beszéltünk. Hogy vagy? Jól halad a film? – hadarta gyors ütemben. Már nagyon kíváncsi volt a dolgok alakulására.
- Hát... Halad - vont vállat a fekete, bár tudta, hogy a másik nem látja. - Én meg élek.
- Történt valami, amiről tudnom kéne? - vonta fel a fél szemöldökét a nő. Nagyon gyanúsnak találta a másik hangját, és ez kicsit megijesztette.
- Hmm... Smároltam Tommal, aztán megütött és most szinte semmit sem csinálunk. Áll az egész film a francban, mert csak a töltelék részeket vesszük fel. Nekem meg..
- Várj! Megütött? - szólt közbe Jane mikor kicsit felocsúdott a sokkból.
- Aha... A csók előtti este kicsit... Kicsit elvoltunk... Semmit nem csináltam. Ő csókolgatta csak a nyakam... Aztán másnap mikor először megcsókolt...
- A kamera előtt smároltatok először?
- Igen, de most nem ez a lényeg! - szólt rá barátjára a fiú.
- Jó... Bocsi... Folytasd!
- Szóval... Nem ilyen ímmel-ámmal csókolt meg. Hanem rendesen. A nyelvével meg taperolt is, meg mindent csinált. Mint aki ágyba akar vinni... Én meg felálltam... De ő is! Tudom, éreztem! Az istenit, fürdőgatyában voltunk!
- Azért ütött meg, mert felálltál tőle? - hökkent meg újra a nő. Akkor örült csak igazán annak, hogy ült.
- Hát... Ja. Röviden ennyi.
- Tudsz róla, hogy a srác nem normális, ugye? Ilyet egyszerűen nem tehet! Figyelj, ugye megvan még a felvétel a csókról?
- Meg. De mit akarsz te azzal kezdeni? - kérdezte félve Bill.
- Egyszerű. Feljelentem azt a szemetet bántalmazásért!
- Janie, ezt nem teheted! - szólt rá a fekete.
- Már miért ne tehetném? Bántott téged! Én soha bocsájtom meg...
-… magadnak, ha bármi bajom esik. Tudom - bólintott a fiú. - És ezért hálás is vagyok neked, de ezt most saját magamnak kell elintéznem... Akkor is, ha nem lesz jó vége...
- Ugye az óta nem bántott? - kérdezte aggódva a nő.
- Nyugi, a hajam szála se görbült meg – mosolyodott el a férfi.
- Elhiszed, hogy nem vagyok nyugodt?
- Igen, tudom jól. De ez van. Ha gondolod, küldök neked képet.
- Küldj! De smink nélkül! – szólt rá a kis vörös.
- Úgy lesz - mosolyodott el a fiú. - Hiányzol…
- Te is nekem nagyfiú! Túl régóta elmentél már...
- Hamarosan otthon leszek! És akkor átjössz sörözni!
- És mi van, ha beköltözök hozzád? - kérdezte izgatottan a nő.
- Eladom a lakást - válaszolta unottan a fekete, majd mindketten elnevették magukat.

Bill hetek óta először. Megnyugtatta, hogy a legjobb barátja támogatta. Janie mellett mindig úgy érezte, tartozik valahová. És ez most különösen fontos volt számára.