2018. szeptember 9., vasárnap

25. fejezet

   A szőke nő zavarodottan nézett a kollégájára. Persze az egész az ő ötlete volt, már a legelejétől fogva, akkor mégis pirongatónak találta. Pedig még csak részt sem kellett vennie benne.
- Egész biztos vagy ebben Bill?
- Már mondtam. Én bevállaltam az elején is.
- De... A dolgok azóta megváltoztak. Már ti sem úgy vagytok egymással... - tördelte törékeny kezeit Alex.
- Ez lenne a baj? Hogy akar engem? - vonta fel szemöldökét a férfi.
- Ugyan már! Ez butaság! Te is tudod!
- Akkor miért kértél fel egy olyan férfit erre a szerepre akiről te tudtad a legjobban, hogy ízig-vérig heteró? - a kis feketét már hónapok óta foglalkoztatta ez a kérdés, de sosem merte feltenni. Talán mert félt a választól...
- Azért mert Tom sosem volt igazán az enyém.
- Ezt, hogy érted?
- Amíg együtt voltunk kínosan ügyelt arra, hogy soha, semmilyen körülmények között ne érezhessem azt, hogy van egy másik nő az életében. Én mégis féltékeny voltam... Mert a nők helyett pasikkal vette körbe magát. Rengeteg jó barátja volt aminek eleinte örültem, de... Egy idő után kezdtek mutatkozni a jelek. Tom nem mindegyikre csak barátként tekintett. Nick volt a neve. Még az egyetemen volt a csoporttársa. Aztán együtt is béreltek lakást. Ő más volt mint a többiek. Legtöbbször csak ketten találkoztak. A kapcsolatuk pedig nagyon bensőséges volt. Én soha nem kerültem olyan közel hozzá mint Nick... Megnevettette, simogatta a karját, zavarba hozta... Egy-egy ilyen baráti találkozó után volt, hogy Tom minden áron szeretkezni akart, de nem jutott a csúcsra. Órákig szexeltünk de semmi... Mert nem rám vágyott...
- De... Akkor most miért tesz úgy mintha ez lenne az első ilyen jellegű érzése? Miért nem mondta el nekem?
- Nem tudja Bill.  Nem vette észre soha. Hogy azóta mi történt köztük azt nem tudom. De nem te tetted őt meleggé. Sosem volt igazán heteró.
- És ezt miért most mondtad el? - a fiatalabb kezdett megint összezavarodni. A helyzet egyre bonyolultabb lett, akár hányszor arattak egy kis győzelmet.
- Mert mielőtt teljesen átadod magad neki, ezt tudnod kellett. Nincs több titok. Ez az utolsó. Legalább is amit én tudok...

***

   Tom vére ezerrel száguldott az ereiben. A forgatással jól haladtak és a kapcsolatukkal is. Nem tudta meddig kell majd még várnia a szexre, de bármennyi időt is szabott volna kedvese, ő megvárta volna. Hiszen tudta, hogy fantasztikus lesz. Mert vele csinálhatja.
- Édesem... - csókolgatta finoman a fekete nyakát. Bár a szexxel vártak, úgy gondolta más még attól élvezetes lehetne.
- Tomih... - simogatta a karjait a fiatalabb. - Beszélgessünk...
- Nem szexet akarok. Tudom, hogy azzal várunk... - csókolta meg lágyan partnerét. Az elégedett nyögés hallatán pedig büszkeség töltötte el. Nyeregben volt.
- Váhrj... - tolta el nehézkesen az idősebbet a fekete.
- Mi a baj Bill? Miért nem akarod ezt sem? Ilyen rossz volt legutóbb?
- Dehogy! - tiltakozott hevesen a fiatalabb. - Én csak tényleg beszélni akarok. Utána lehet. Szeretném...
- Jó... Mit szeretnél hallani? - feküdt végig az ágyon a barna, egyik kezét kinyújtva, hogy a kis fekete kényelmesen hozzá tudjon bújni.
- Ki az a Nick? - Bill nem akart kertellni. Úgy gondolta ez a lehető legjobb amit tehet. Letépi a ragtapaszt és ennyi. Sokkal kevesebb fájdalommal és dühvel jár majd.
- Miért akarod tudni? - Tom hangja... Megállapíthatatlan volt. Nem tudta eldönteni tele van-e érzésekkel vagy annyira érdektelen, hogy az már fáj.
- Alex azt mondta régen ő volt a legjobb barátod. Nekem pedig nem meséltél még róla. Kíváncsi vagyok.
- Mondtam már, hogy imádom mikor az exxemmel beszélgetsz? - nyögött fel fájdalmasan az idősebb.
- A főnököm...
- Ez meg a magánéletem.
- Titkolsz valamit? - nézett mélyen a barna szemekbe a fiatalabb. - A szeretőd volt?
- Mi?! Dehogy is! Istenem... Hogy tudsz ilyen következtetéseket levonni? Rosszabb vagy mint a CIA...
- Akkor miért nem beszéltél róla?
- Mert megházasodott. A férje portugál és oda költöztek. Azóta e-mailen tartjuk a kapcsolatot. Van egy kislányuk Laura és most akarnak még egy gyereket örökbe fogadni. Boldog és szeret ott élni. Angolt tanít. Mit szeretnél még tudni?
- Bepróbálkozott nálad? - Bill szemei kíváncsian csillogtak, amitől szerelme akaratlanul is elmosolyodott. - Most mi van?
- Ennyire izgatna a gondolat, hogy már voltam előtted férfival? - nyalt végig az alsó ajkán Tom, mire partnere elpirult. - Tetszik a gondolat, hogy hevesen mozgok és közben a feszes feneked markolom?
- Most... Most, hogy jön ez? - dadogta ajkát harapdosva a fekete.
- Mert én ezt tenném...
Az idősebb férfi csókja nyers volt és vággyal teli. Pár pillanat alatt elérte vele a kívánt hatást. Ahogy pedig kedvese fölé mászott, valami borzongás fogta el. Nem lépett túl egy határt. Várt az engedélyre. Kellett az az apró momentum mindkettőjüknek.

***

   Bill karjai remegve siklottak fel partnere izmain. Belelihegett a csókba. Ez az egész kezdett túl sok lenni neki. Az érintések, a hangok, ahogy az idősebb férfi teste határozottan ám csöppet sem durván a matracnak nyomta... Akarta őt. Minden porcikája üvöltött érte. A beteljesülés görcsös vágya hajtotta előre.
   Igazán fel sem fogta mikor váltak mindketten pucérrá, de ahogy szerelme merevedése hozzá préselődött... Kezdte elveszteni az eszét.
- Billy... - csókolgatta nyakát finoman a barna. Hangja remegett a vágytól. - Szólj ha álljak le... Kérlek...
- Éhn... Uhh... - nyomta merevedését a kockás izmokhoz a fekete. - Keméhny...
- Leszophatlahk... Megteszem... Csahk mond meg... - a fiatalabb érezte ahogy a másik férfi hevesen zihált a nyakába. Ez a játék már kezdett mindkettőjüknek nagyon sok lenni.
- Éhn... Én nehm... - abban a pillanatban az idősebb elengedte őt és felült az ágyon, ezzel kellő teret adva partnere zavaros gondolatainak.
- Baj lenne ha... Kimennék egy cigire? - kérdezte óvatosan az ajakpc-s.
- Tom... Miért álltál le? - sandított rá finoman Bill.
- Mert nem akartam ráderőltetni ezt. Nem azért fogsz velem lefeküdni mert egy  fűtött pillanatban rád vetem magam.
- És ha én ezt szeretném?
- Tessék? - ütközött meg az idősebb. Erre a kijelentésre abszolút nem számított.
- Már csináltuk. Szexeltem veled Tom. Mire kéne most várnod? Tapsra?
- Mikor legutóbb próbálkoztam elküldtél a francba, hogy te nem vagy kurva.
- De akkor még nem is jártam veled.
- Mi most járunk?
- Miért, szerinted mit csinálunk? - tárta szét tehetetlenül karjait a fiatalabb.
   Az idősebb válaszra nyitotta a száját, de mivel semmi értelmeset nem tudott mondani, így inkább becsukta és elgondolkodott. Szerelmének igaza volt. Teljes mértékben. Szinte mindent együtt csináltak, csókolóztak, randizni is voltak, együtt aludtak... Mégsem gondolt erre ilyen formában. Az egész sokkal természetesebben alakult ki annál, mintsem hogy bármilyen formában is ki kellett volna jelenteniük mi is ez.
- Mióta?
- Ezt, hogy érted? - ráncolta szépen ívelt szemöldökét a fekete.
- Mióta járunk?
- Ja... Azt nem tudom - vont vállat Bill, mire partnere hangosan elnevette magát és visszadőlt az ágyra.
- Mikor érezted először, hogy szeretsz? - mosolygott kedvesére a barna.
- Miután kivertem a pucér tested gondolatára.
- Ne bomolj már Bill! - lökte oldalba a fiatalabbat. Nem hitte, hogy ez a mondat komolyan elhagyta a száját.
- Nem bomlok! Miután elvállaltam a szerepet a tükör előtt kivertem és téged is odaképzeltelek. Hogy nézed... - halkult el a kis fekete. Az emlék gondolata kellemesen melengette a hasát. Különösen azért mert már tudta milyen is igazából partnere vad tekintete.
- Mutasd meg!
- Mit? - szakadt ki gondolatmenetéből a fiatalabb.
- Azt ahogy csináltad. A fürdőben van tükör. Most nem kell odaképzelned... - cirógatta szerelme éledező férfiasságát az idősebb.
- Perverz vahgy...
- Na... Billy... - harapott finoman abba a csodásan fehér bőrbe Tom, mire kedvese felnyögött. - Ezt vehetem igennek?
- Akkor is perverz vagy... - tápászkodott fel a fiatalabb és kissé bizonytalan léptekkel indult a fürdőbe.
- De szereted, hogy ilyen vagyok. Nem? - mosolygott rá kisfiús ártatlansággal a barna.
- Azt hiszem... - állt meg a tükör előtt a fekete, partnere pedig szorosan a hátához simult. - Te...
- Igen. Fel vagyok izgulva... - mélyesztette fogait újra a hattyú nyakba az idősebb.
- Miéhrt teszed ehzt velem? - simult még közelebb szerelme testéhez.
- Mert megveszek érted - simogatta finoman az elé táruló merev szerszámot az ajakpc-s.
- Tohm... - nyögött halkan Bill és a gyengéd érintésbe nyomta magát.
- Leszopjalak édes? - búgta lágy hangon az idősebb.
- Neh...
- Akkor kiverjem neked én? - csókolgatta azt a hihetetlenül csábító nyakat a barna.
- Neh...
- Akkor mit szeretnél, mit tegyek édes?
- Hatohlj beléjm... - nyöszörögte a fiatalabb.

***

   Tom szíve hatalmasat dobbant, ezzel megkockáztatva, hogy átszakítja a bordáit. Minden porcikája bizsergett, már csak a gondolatra is, mégsem mert egyből cselekedni. Mi van ha Bill megbánja? Ha újra csalódni fog az együttlétükben...
- Biztos... Biztos akarod? - dörmögte kissé rekedtes hangon. Érezte ahogy a testén apró remegések futnak végig amiért átkozta is magát. Nem szabadott volna ennyire szétesnie egy ilyen téma miatt. Hisz a kis fekete azt mondta járnak. Ez pedig normális cselekménynek számított ilyen felállásban. Akkor hát miért is akadékoskodott pont most? Maga sem értette.
- Egész biztosan - mosolyodott el a fiatalabb. - Eleget vártunk. Eleget vártam.
- Nekem nincs síkosítóm - az idősebb agya lassan kezdett csak újra forogni. S mivel ez volt az első dolog ami az eszébe jutott, ebbe próbált kapaszkodni.
- Nekem van - súgta édes kis cinkos hangon a fekete, ahogy az ágy felé terelte szerelmét.
- Én... Nem emlékszem, hogy volt-e rajtam gumi... - pirult el egész a füléig a barna.
- Nem volt. Nem kell hozzám gumit húznod.
- Nem azért kérdeztem... Csak... Tudod a lányok mindig megkérnek... - hebegett Tom. Hülyén érezte magát. Tudnia kellett volna Bill mit szeret. Vagy legalább sejtenie. Erre ott állt totál megsemmisülten és tanácstalanul. Elveszve...
- Én nem leszek terhes, nyugi - kuncogott a fiatalabb.
- Hé! Én is tudom... - pirult el sz idősebb.
- Ne félj Tomi... - mérte végig az elé táruló gyönyörű testet a fekete. - Most én fogok irányítani - térdelt partnere fölé és a fülébe suttogta. - Megtanítom neked, hogy varázsolj belőlem kéjsóvár kiscicát.

***

   Bill már az orális szexnél érezte, hogy partnere mennyire hatékonyan tudja lemásolni azokat a tevékenységeket amelyekben ő is részesült. Ám akkor még nem tudta, hogy az idősebb férfinek ez ösztön szerűen jön. A tudat csak akkor kezdett éledezni az elméjében mikor Tom elkezdte őt kitágítani.
   A barna ujjai gyakorlottan siklottak a szűk izmok közé. Igazi puncivarázsló lehetett. S bár Bill azt hitte az évekig tartó orgiák után ő bizony már nem tud úgy remegni mint egy szűz kisfiú, nagyot kellett tévednie.
- Jól csinálom édes? - hajlította be ujjait finoman az idősebb és végignyalt az elé táruló hófehér combokon.
- Ohh... Igehn... - markolt erőtlenül a lepedőbe a fekete. Kezdett csillagokat látni az élvezettől. De szerelme nem engedte őt a csúcsra. Hiába tudta hol a prosztatája. Épp csak megsimította időről-időre.
- Mindjárt elcsöppen a farkad... Milyen rossz fiú vagy te Billie... - nyomta belé még egy ujját Tom.
Az izmok könnyedén tágultak az alapos munka hatására. Szinte már ők könyörögtek a feszítésért. A fiatalabb háta ívben megfeszült, csípőjét pedig akaratlanul is hátra nyomta, ezzel még többért könyörögve.
   Ajkait hangos nyögés hagyta el ahogy mindhárom ujj elhagyta pirosló izomgyűrűit. Karjai ekkor feladták a küzdelmet, ő pedig ernyedten rogyott az ágyra. A szálloda eddig puhának gondolt takarója akkor smirgliként hatott addig elhanyagolt, duzzadt szerszámára. 
- Ügyes fiú vagy Bill... Most már nem kínozlak sokáig...
   Az idősebb egy laza mozdulattal fordította őt a hátára és időt se engedve a tiltakozásnak, egyből szájába fogadta az ágaskodó hancúrlécet.
   A fiatalabb már nem bírt magával. Partnere ütemes tempójával összhangban a csípője is meg-megrándult. Ám Tom egy pillanatig sem akadályozta ebben. A fekete szinte kivágta a magas c-t ahogy görcsös remegés kíséretében végre elérte a beteljesülés. Ám ez a boldog, nyugodt pillanat nem tartott túl sokáig.
   Még el sem múltak a kéj utolsó hullámai mikor az idősebb gyengéden, mégis meglepő határozottsággal és profizmussal tövig hatolt belé. Bill hangos nyögéssel jelzett ahogy megkínzott prosztatáját újra súrlódás érte. A farka ismételten éledezni kezdett. Szinte kínzóan lassan, ettől pedig képtelen volt elfojtani a nyögéseket.
- Nehm bírtam továhbb... - nyöszörgött az idősebb férfi. - Sajnálohm... Nem íhgy akartam.
- Nehm... Nem lehsz hosszú meneht... - lihegett a fekete. - Túhl jól csináltad...
- Finoman akarom csinálni. Megérdemled Billieh...
   Ajkaik egy hosszú csókban forrtak össze, mialatt Tom csípője lassú, ütemes tempóban kezdett el mozogni. Egyszerűen képtelen volt szerelmén kívül bármit is felfogni a világból. És nem is akart. A puha, erőtlen nyögések így is már az őrület határára sodorták. Életében először adott volna meg mindent a gumiért. Azt remélte úgy talán tovább bírná. De a látvány...
   A fiatalabb teljesen kitárulkozva feküdt előtte, ajkait pedig szégyentelen hangok hagyták el. Erről pedig az első alkalom jutott eszébe, mikor is a csúcsra juttatta szerelmét. Ahogy a törékeny, remegő test a falnak feszült... Egyszerűen alig bírt ellenállni neki. Kis híja volt a szexnek akkor is. Most viszont már az övé volt. Testestül, lelkestül.

***

   A fekete szinte felsikoltott ahogy partnere fogai birtoklóan vették uralmuk alá a nyaka érzékeny bőrét. Már így is az őrület határán táncolt, ám az erőteljes érintés volt az utolsó löket a szakadék felé. Csípője előre billent, ajkait pedig hangos kiáltások hagyták el. Izmai erőteljesen húzódtak össze, majd teljesen elgyengülten omlottak szerelme hátára. Az érzések sokasága egy pillanat alatt szakította szét teljesen és repítette a mennyekbe. Nem tudta eldönteni, hogy sírni szeretne avagy nevetni. Egyedül a belé áramló forróságot és az immár erőtlen lökéseket tudta beazonosítani, majd Tom lágy, nyugtató csókját, ami lassacskán véget vetett a teljes zűrzavarnak benne.
- Ugye... Ugye nem fáj semmi? - rebegte zavartan az idősebb, mikor kezdett visszatérni a mámor hullámai közül.
- Nem. Minden rendben. Nagyon jó volt veled a szerelmeskedés - simogatta szerelme csatakos tincseit a fiatalabb.
- Jobb... Jobb mint az első? - motyogta a barna. Muszáj volt végre valami konkrétat megtudnia.
- Jobb. Mert ez az utolsó. Ha a következőnél megkérdeznéd melyik volt a legjobb akkor azt választanám. Mert egyre jobban foglak szeretni. Minden alkalommal.
- Köszönöm... - zárta szorosan karjaiba a fiatalabbat.
- Neked semmit nem kell megköszönnöd Tom. Szeretsz engem. Más nem kell - simogatta a borostás arcot a fiatalabb.
- Semmi más?
- Semmi. Csak te... - csókolta meg szerelmét Bill. - Életem végig... 

2018. szeptember 2., vasárnap

Sztory time

Sziasztok!

   Igen, valószínűleg mind azt hittétek, hogy engem már le lehet húzni a süllyesztőben mert úgysem lesz már itt rész stb. stb... Valójában ezen most én is átmentem mert a kedvenc helyeimen sem voltak részek (van ahol már november óta...), de most visszatértem.
   A rész maga kész van, ám egy olyan kis technikai gondom adódott, hogy nincs a gépen Word (újra lett rakva és sajnos ezt elfelejtették elolvasni, hogy NEKEM KELL), nekem viszont csak most esett le, hogy itt is van helyesírás ellenőrző (nem írok helyesen, tudom), így már az is hamarosan kint lesz. De előtte szeretném elmondani miért is telt el ennyi idő.
   VIGYÁZAT, A KIS BLOGGERNEK IS VAN ÉLETE!!!
   Én az elmúlt két éveben suliba jártam Budapesten, OKJ-s képzésre. Minden patent (leszámítva, hogy nem volt tanár és annyira megváltozott az egész törvényi háttér, hogy amit januárig tanultunk az 97%-ban mehetett a kukába), jött a vizsga. Nem szépítek, 4 vizsgarészünk volt, ebből 3-an mentek át 1-1 részen, de mivel a vizsgára bocsájtó tantárgyból mindenki megbukott, így nem lett végzettségen. Ez a történetnek csak annyi része, hogy még kb. a felszínét se kapargattuk meg. Gondoltam én, nem para, elmúlt másfél évben dolgoztam, nyáron is lehetek diák.
   Ez utóbbiból annyi lett, hogy június eleje óta teljes állásban dolgozom ott, ahol eddig diákként szöszmötöltem. Ami eddig szép és jó, ha azt nem számítjuk, hogy mivel vidéki vagyok és a kollégiumból menekültem mint macska a fürdőkádból, így aztán az első hónapomat ingázással töltöttem. Közben persze nagyban folyt az albérlet vadászat. Ami annyiból volt jó, hogy szerintem kifogtam a lehető leggyökerebb embereket az univerzumban. Már csak ők megérnének egy külön bejegyzést.
   De mint a mesében, jött a remény és a megoldás, hónap végén már be is költöztem az én kis kuckómba (még egyenlőre egyedül), ami gyalog nincs negyed óra a munkahelyhez. Tömegközlekedéssel kb 2-szer ennyi idő, úgyhogy a sétánál maradtam.
   Minden jó, minden szép és itt jön életem egyik legnagyobb élménye, ugyan is, 22 évesen, életemben először fesztiválozni mentem. Ami egyszerűen szuper volt! És mielőtt bárki valami rosszra, illetve abszurd hülyeségre gondolna: nem, nem ilyen "atom fantasztikus", populáris vegyes dologra kell gondolni. Rockmaraton-on voltam, Dunaújvárosban. És ez megtanított nekem egy-két dolgot.
1 - bírom a piát
2 - nem vagyok finnyás kislány
3 - ha egy piszkafa gyerek akar rajtad átesni acélbetétes bakanccsal, az nem fáj annyira
   Így hát a júliusom második fele nagyjából abból állt, hogy próbáltam kipihenni a hétfő-kedd: munka, szerda-vasárnap: fesztivál, hétfő-péntek: munka kombót, mert ugye próbaidő alatt én nem is mehettem volna szabadságra... De ez már csak a mellékes.
   Az augusztus pedig... Én nem tudom mit csináltam augusztusban. Vagyis egész pontosan nem nagyon tudom mit csináltam magamért augusztusban. Egyrészt apukámat hallgattam meg anyukámat ahogy oltogatják egymást, másrészt páromnak segítettem, harmad részt istápoltam anyut amiért 47 évesen, életében először egyedül lakik. És nem, nem váltak el, csak apukám Németországban dolgozik, anya pedig újra itthon.
   A részek érkezését nem tudom mikorra garantálni. Bár gondolkoztam, hogy mivel utazás közben jönnek a jó ötleteim felülök a BKV-ra és megyek pár kört, de... Csak valami olyanra amit ismerek, bár azon is el tudok tévedni. xD Nálam már nem segít a GPS-s sem.
   További szép estét! ;)

2018. május 10., csütörtök

24. fejezet


Bill reggel arra ébredt, hogy melege van, amit először elég különösnek talált. A szobájában legalább egy ablaka mindig nyitva volt. Szerette a friss levegőt. Valahogy nyugodtabban aludt tőle.
Ám mikor kinyitotta pilláit, rájött, hogy a különös hőhullám oka nem volt más, mint partnere, aki félig belé gabalyodva hortyogott. A látvány igazán édes és ártatlan lett volna, ha közben nem nyomódik combjához a másik igen csak kemény férfiassága. Ettől egy pillanatra elbizonytalanodott. Egyrészt mozdulni szeretett volna és viszonozni az előző este gyönyörű pillanatait, másrészt azonban nem akart túl korán kezdeményezni. Előbb mindenképp beszélni akart az idősebbel.
- Tomi... - puszilta meg finoman a kissé borostás arcot, mire az idősebb nyöszörögni kezdett. - Na... Szerelmem... Ébredj fel...
- Ha nem reggel lenne, még örülnék is ennek... - motyogta a barna mikor partnere legalább már tíz perce csókolgatta az arcát.
- De nehezen ébredsz te fel - mosolyodott el a fekete.
- Azt hittem a másnaposság ágyban tart... - fordította maga alá kedvesét Tom.
- Nem vagyok másnapos... Nem ittam annyit... - bújt a tökéletes izmokhoz Bill. Azaz illat mindennel felért. Kicsit édeskés, mégis olyan férfias. A nyers Kaulitz kivonat... Amitől forróság áradt szét a hasában. Ezelőtt sosem érzett ilyet. Talán ez lehetett az a bizonyos kémia, amiről az emberek annyit beszéltek. A megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan érzés, amiért kívánod a másikat, amiért elvesznél benne teljesen.
A teste előbb reagált, mint felfogta volna. A puha ajkak már az ő száját súrolták. A fiatalabb ajkai lustán mozogva ízlelgették a másikat. Különös volt beismernie, de jó volt ez is. Ahogy egymás mellett feküdve, anyaszült meztelen csókolóztak. Valahogy természetes volt az egész. Olyan eleven, mégsem túl ijesztő. Csak átlagos.
- Jól érezted magad tegnap? - törte meg a csókot a barna.
- Nagyon jól! - mosolyodott el a fekete és belecsimpaszkodott a szerelmébe.
- Akkor adnál nekünk egy esélyt? - fúrta orrát a holló tincsek közé az idősebb.
- Neked bármikor adnék Tom... Millió esélyt is...
- Csak egy kell... Ezt nem fogom elszúrni...

***

A forgatás az elkövetkező napokban jól haladt. Érezhetően megváltozott a hangulat, ahogy a kedélyek kezdtek lecsillapodni. Azonban a kamerák előtt csak forrósodott a levegő.
Több, heves csókolózással és taperolással teli jelenetet vettek fel, amitől Tom egyáltalán nem volt nyugodt. Erre pedig csak rátettek a számára túl szűknek gondolt nadrágok, valamint az sem segített a dolgon, hogy a randevújuk óta folyamatosan kerülgették partnerével a forró kását. Egyikük se ment el a végletekig. Gyönyörűségesen fájdalmas mód tökéletesen ismerték egymás tűréshatárát és csak ezen belül mozogtak. Amitől az idősebb férfi idegei igen csak meg lettek tépázva.
- Ebédelsz velem? - bukkant fel a fiatalabb arca az öltözője ajtajában.
- Nem vagyok éhes.
- Megbántottalak? - csukta be maga mögött az ajtót a fekete.
- Nem Bill, mindenden rendben. Csak most tényleg nincs étvágyam.
- Tegnap se volt... - biggyesztette ajkait a fiatalabb.
- Sokat vacsoráztam - próbált füllenteni a barna.
- Ez nem igaz! Vacsoránál is csak turkálsz az ételben!
- Te ellenben olyan jóízűen eszel! - förmedt rá kedvesére.
- Én nem értelek Tom.
- Nem akarok újra összekapni emiatt... - sóhajtott az idősebb.
A fekete már szóra akarta nyitni a száját mikor is leesett neki miről van szó. Tudta jól, hogy távolinak tűnik az emlék, de nagyon is közeli volt. Partnere vágyott rá. Többre, mint amennyit az utóbbi időben megadott neki. Emiatt pedig kezdte magát kicsit bután érezni. Hisz szerelme nem kért sokat és várt rá. A megfelelő alkalomra.
Ahogy Bill emlékei lassan előkúsztak a pár nappal azelőtti éjszakáról, az egész teste megborzongott. Tom aznap este olyan jó volt hozzá, annyira gyengéd és kedves... Cserébe pedig semmit sem kért. Olyan nagy baj lett volna, ha kicsit ő is törődik vele?
- Ugye nincs semmi sürgős dolgod? - zárta kulcsra az ajtót a fiatalabb.
- Ne butáskodj édes. Mindjárt vége a szünetnek.
- Várhatnak pár percet. Vagyok annyira jó, hogy sikerüljön - csókolt az idősebb nyakába.
- Billieh... Nem szabadna... - zárta őt szorosan a karjaiba a barna.
- Elég idős vagyok ahhoz, hogy megtehessem.
A csók, amiben ajkaik találkoztak lágy volt és hihetetlenül puha. Lassan mozogtak és a nyelveik is csak imitt-amott érintkeztek, akár csak a félénk kamaszoknak. Ám ezt sokkal érzékibben élték meg mind a ketten, mint egy vad smárolást.
- Annyirah kívánlahk...- túrt a fekete fürtök közé az idősebb és a falnak nyomta partnerét.
- Mohst... Mohst csak te élvezehl... - nyöszörögte a fiatalabb miközben utat próbált magának törni a vágyott testrész felé.
- Engehdj beh... Kérlehk... Megveszehk értehd... - markolt a kerek kis hagymácskákba Tom.
- Méhg egy kicsiht bírd kih...
Azzal a lendülettel Bill változtatott a helyzetükön. Szerelmét a falnak lökte, ő pedig térdre borult előtte. S habár nagy tapasztalata volt eme tevékenységben, akkor mégis meg kellett állnia egy pillanatra és vennie pár mély levegőt. Most élesben ment az egész. Tom emlékezni fog rá. Emlékezni és reményei szerint élvezni is.
Gyors mozdulattal rántotta le a kívánatosan keskeny csípőn feszülő nadrágot. Bár tudta mi fog rá ott várni, kicsit mégis szemérmesen méregette. Még nem volt oly nagyon ismerős neki. Ám a gondolat, hogy újra magába fogadhatja, felpezsdítette a vérét.
- Szép vagy... - markolta meg határozottan az előtte ágaskodó merevedést.
- Ohh... Annahk gondohlsz? - simogatta meg gyengéden kedvese arcát a barna.
- Igen...
A fiatalabb laza mozdulatokkal kezdett. Úgy gondolta partnere azt adta neki, amit ő szeretett. Hisz ez logikus. A férfiaknál legalább is. Valamilyen szinten pedig édesnek is gondolta. Az ő Tomija gyengéden szerette. Akkor pedig hát gyengéd lesz. Apró csavarral.

***

Az idősebbnek nehezére esett csöndben lenni. Tudta, gondolta, hogy partnere jó ebben. De sosem gondolta, hogy élete legjobb alkalma vele lesz. Hiszen Alexxel évekig együtt voltak. Már a rezdüléseiből tudta, hogy mit tegyen. Erre megjelent Bill és egy laza csuklómozdulattal félresöpört mindent, amit eddig magáról tudott.
Érezte, ahogy szétesik a kezei közt. Ahogy a teste, úgy a lelke is. Másnak érezte magát. Se nem többnek, se nem kevesebbnek. Újra egész emberré kezdett válni, ezt pedig az angyalának köszönhette.
- Szeretlehk... - simított végig a hófehér karokon.
Tom lábai alól lassan kezdett kicsúszni a talaj. Mindene remegett, a hátán pedig csorgott a veríték. Hacsak kedvese nem tartja őt olyan erősen, nyilván már nem bírt volna állva maradni. Testén apró remegések futottak végig, miközben szaggatott lélegzetek hagyták el a száját. Még nem akarta ezt. Szeretette volna, ha ez az egész sokkal tovább tart. Be kellett vallania magának, hogy hiányzott neki ez az érzés. Ha csak egy kis ideig is, de szüksége volt erre a gyengédségre. Hisz már olyan régen tapasztalhatta. Szinte el is felejtette...
Áramütésként érte az érzés. Izmai görcsbe rándultak, ajkait pedig egy mélyről jövő, rekedt nyögés hagyta el. Nem is volt ideje sem feleszmélni, mikor megérezte a gyöngéd szívást a makkján, amitől újra felnyögött.
- Neh... - nyöszörögte elfúlt hangon.
- Miért? - simogatta gyengéden az ernyedt szerszámot a fiatalabb. - Olyan kevés időt hagytál játszani...
- Nekehm... Nekem mohst le kell ülnöm... Muszáj...

***

A fekete hagyta, hogy partnere egyedül botorkáljon el az alig másfél méterre lévő kanapéig. Úgy érezte ennyi jár neki. A tekintete kicsit zavart volt, legalább is amennyit láthatott belőle.
Tom kerülte a tekintetét. A felismerés alig másfél másodperccel később érte, mikor is végig szeretett volna simítani az aranyos kis borostákon.
- Rosszul csináltam valamit? Durva voltam? Vagy túl heves? Vagy végig más járt az eszedben? Megmondhatod nyugodtan. Nem mindenkinek oké, ha egy srác térdel előtte.
- Miért élveztem veled, sokkal jobban, mint Alexel? Vagy mint bárkivel egész életemben? Miért Bill? Miért ismersz te sokkal jobban mindenkinél?
- Nem ismerlek jobban.
- Akkor ezt, hogy tudtad elérni? - ölelte magához kedvesét az idősebb. - Miért esek teljesen szét a karjaidban?
- Csak azt csináltam, amit te mutattál nekem - válaszolta egyszerűen a fekete. Neki ez már természetes volt. Azt adta, amit kapott. Talán ezért nem tudta igazán ő mit is szeret.
- Én... Én jól csináltam? - pirult bele a kérdésbe a barna.
- Szerintem igen. Nekem legalább is jó volt. Élveztem...
- Köszönöm... - csókolta meg szerelmét Tom. A fiatalabb férfi remegve simult karjai közé. Kissé talán nyálasnak tűnt a pillanat. De akkor mindkettőjüknek pont erre volt szükségük.

***

Már este volt, kellemes, hűvös szél simogatta az idősebb férfi arcát. Azt mondta kimegy egy szál cigire, de olyan ideges volt, hogy meggyújtani se bírta volna.  Próbálta magát mély lélegzetekkel lenyugtatni, de sehogy sem sikerült a dolog.
Hallotta a nyitott ablakon keresztül, hogy Bill egy számára ismeretlen dalt énekel a zuhany alatt. Ettől pedig a szíve összefacsarodott. Nem így kellett volna történnie... Ő nem ezt akarta. Mégis erőt kellett magán vennie. Ha szerelme képes volt mellette állni a legsötétebb órákban is, akkor neki sem szabadott félnie.
- Halló, tessék?
- Mrs. Trümper?
- Igen, én vagyok. Miben segíthetek? - a nő hangja sokkal kimértebb volt, mint amire számított. Egy idegenhez képest is.
- Tom Kaulitz vagyok. Bill párja. Kérem, hallgasson meg!

2018. március 4., vasárnap

23. fejezet


Sziasztok Gyerekek!

Hát mit ne mondjak mikor most megláttam a legutóbbi rész dátumát pislogtam egy sort mint hal a szatyorban. Mondjuk pörögtek is az események az utóbbi időben elég sűrűn. Megvolt a műtétem, újra sulizok meg dolgozok és hát már van valaki aki rajtam kívül is beosztja az időm. :) Nem ígérgetek nagy szavakkal, de megpróbálok igyekezni. Nem lesz egyszerű, mert hamarosan vizsgázok, de igyekszem. Addig is jó olvasást és legyetek rosszak!

Tom izgatott volt az aznapi programjaik miatt. Éjjel sokáig fennmaradt, hogy mindent alaposan átgondolhasson és eltervezhessen. Nem akarta, hogy cukormázas és tökéletes legyen az egész. Nem, neki egész más kellett. Az, hogy Bill boldog legyen és önfeledt.
Úgy tervezte, hogy hamar felkelnek, de ahogy elkezdte alvó partnerét figyelni a takaró alatt, valahogy nem volt szíve felébreszteni őt.
A fekete tincsek szépen keretezték a hófehér arcot s néhányuk szemtelenséget nem ismerve hullott a bűnösen csábító ajkakra. Az idősebb férfi szerszáma megmozdult a nadrágjában. Nem ébredt nyugodtan, ez a látvány pedig csak fokozta a beteljesülés utáni vágyát. Bűnösnek érezte magát emiatt. Hiszen partnere lelke és nagy valószínűséggel teste is romokban hevert. Ő mégis kívánta. És meg akarta szerezni.
- Billie... - suttogta rekedt hangon és megcirógatta a párna által összegyűrt arcocskát. Ám válaszul csak nyöszörgést kapott. - Édesem... Fel kell kelned... Hozok neked reggelit meg kávét. Mit szólsz?
- Kávé... - motyogta a fiatalabb és szorosan a másik férfi mellkasához bújt.
- Igen, kávé - zárta őt karjai közé a barna.
- Palacsinta... - ahogy beszélt ajkai folyamatosan súrolták az idősebb bőrét, amitől ő élesen szívta be a levegőt.
- Ha ahzt szeretnéd...
- Meg... Zuhanyozni... - tápászkodott fel óvatosan a fekete. Örült, hogy volt rajta póló.
- Rendben. Addig hozatok reggelit - mosolyodott rá gyengéden Tom. Ölelni akarta. Ölelni és csókolni.

***

Bill teste fel volt forrósodva így még a pihe-puha törölköző érintése is furcsán durvának tűnt számára. Kicsit fel is szisszent, ahogy az ernyedt férfiasságához ért. Sokszor látta már ilyen állapotban, ám most valahogy sajnálta. Úgy gondolta ezzel szavak nélkül is tudna jelezni az idősebb férfi számára, ám a teste cserbenhagyta. Ő viszont még nem szabadult meg minden démonától. Nem. A leggyönyörűségesebb szenvedés még hátra volt.
Tom szerelmi vallomása egyszerre ijesztette meg és árasztotta el szeretettel a lelkét. Partnere pedig azóta is a legnagyobb gyengédséggel fordult hozzá. Pedig nem lehetett neki könnyű. Ez az egész folyamat és az elutasított vallomás... Vajon annak érezte? A fekete nem volt benne biztos. Bár az esze azt súgta igen, a szíve még reménykedett. Hiszen az emberek olyan sokszor kapnak második esélyt. Csak remélte, hogy ő ezt még nem játszotta el.

***

- Ha végeztél a reggelivel indulhatunk? - mosolygott az idősebb kávéja felett.
- Hová megyünk? - a fiatalabb férfi még köntöst viselt, ami szinte egybeolvadt porcelános bőrével. A barnának meglehetősen nehéz volt nem őt bámulnia.
- Megmondtam. Szeretnék kérni egy napot, hogy bizonyíthassam, érdemes vagyok a bizalmadra.
- Neked semmit sem kell bizonyítanod! - rázta meg a fejét a fekete. Holló tincsei az arcába hullottak, amitől a tekintete csak még csábítóbb lett.
- De bizonyítani akarok! Megérdemled!
- Túl kedves vagy hozzám...
- Ez nem igaz Bill. Én csak... Csak szeretném, ha egyszer megtalálnád a boldogságot.
- Köszönöm - fogta meg partnere kezét a fiatalabb.
- Ez a legkevesebb. Te is megtetted értem.
- Meg? - pirult el a fekete.
- Igen. Az elmúlt években nagyon magányos voltam. De te erőt adtál nekem a folytatáshoz. Ha te nem vagy... Csak az ég tudja mit tettem volna mikor elvesztettem Miát. Köszönöm, hogy megmentettél magamtól!
- Már megköszönted - mosolyodott el a fiatalabb.
- Az életét az ember nem csak egyszer köszöni meg Billie.

***

A fekete a napja nagy részét álmélkodással töltötte. Alig akarta elhinni, hogy partnere mindezt egyetlen éjszaka alatt tervezte meg és hozta össze. Csak neki. Hogy mosolyogni lássa...
Először a szálloda kertjébe mentek sétálni. Pont oda ahová a fiatalabb legutóbb menni akart. Ez a gondolat pedig egyszerre töltötte el boldogsággal és bánattal. Meg akarta beszélni az elmúlt hetek eseményeit Tommal, de amint arra terelte volna a témát, a másik azonnal valami újat hozott fel. Szándékosan kerülni akarta a dolgot, s bár Bill először ezt csak fél vállról vette, egy idő után kifejezetten zavarta a dolog. Ám nem sok ideje volt a ducizásra.
Következőnek a barna még inkább kitett magáért. A fiatalabb csak ekkor döbbent meg igazán, ugyanis elmentek delfineket etetni. Az út alatt Tom sokat mesélt neki róluk. Főként sérült gyerekek terápiás gondozásában segítettek. Bill csak akkor tudta meg, hogy a barna több hasonló alapítványt is támogat rendszeresen, s bár partnere kevesellte az összegeket, mikor találkoztak az alapítvány vezetőjével az úgy fogadta az idősebbet, mint egy régi, jó barátot.
Ebédre egy tengerparti étteremre esett a választásuk, ahol az aznapi kapástól függött az étlap. A fekete először kicsit ódzkodott a dologtól, mondván ő közel sem ennyire spontán, ám a végén magát lepte meg a legjobban. A kezdeti félénksége hamar átcsapott gyermeteg izgatottságba, ahogy az újabb és újabb fogásokat várta. Közben pedig beszélgettek. Filmekről, zenéről, könyvekről... Akár csak egy randin szokás. Végül még a csokoládés lávatortán is megosztoztak.
- Jól érezted magad? - kérdezte Tom óvatos hangon, ahogy visszafelé sétáltak a szobájukba. Észre sem vették, hogy mennyi ideig tartott az út, csak mikor a fiatalabbnak sms-e érkezett.
- Nagyon jól. Köszönöm! - mosolyodott el a fekete.
- Örülök! - nyitotta ki neki az ajtót partnere. - Nekem most el kell mennem egy kicsit. Van még egy meglepetésem a számodra.
- Még egy? - harapott játékosan az alsó ajkába Bill.
- Vagy nem csak egy - nevetett halkan a barna.
- Sokáig leszel el?
- Egy darabig biztosan. De ha nem érek vissza 7-ig, akkor jönnek érted és elhoznak hozzám. Rendben?
- Rendben - bólintott óvatosan a fekete.
- Addig pihenj kicsit. Aztán este találkozunk! - indult el az idősebb, ám partnere megfogta a karját. Először nem értette a reakciót, ám mikor azok a cseresznyés ajkak egy pillanatra súrolták az ő ajkait, már nem is akarta érteni. Csak élvezni.

***

- Hol a faszban voltál eddig? - rikácsolt az oly ismerős női hang a telefonomba.
- Neked is szia Janie - válaszolt nyugodtan a férfi. Mint aki fel sem veszi a dolgot.
- Hogy vagy? Ő... Bántott? - a vöröske hangja immár gyengéd és szomorú volt. Kétségbe esett.
- Kicsit... - vallotta be nehézkesen a fekete. - De jól vagyok. Tom vigyáz rám.
- Nagyon is remélem!
- Nyugi - kuncogott Bill. - Tényleg minden oké. Sokat beszélgetünk és türelmes velem. És... Azt hiszem, ma randizunk... Vagyis... Remélem...
- Hogy érted, hogy azt hiszed? - kérdezte értetlenül a nő.
- Nehéz megmondani mit gondol. Mielőtt Kevin megérkezett szerelmet vallott nekem... Én viszont csak hisztiztem, mint egy akaratos kisgyerek... Nem hiszem, hogy már bármit is akar tőlem.
- Ő ezt egyáltalán nem így fogja fel Bill.
- Miből gondolod?
- Szerinted ki térítette észhez őt is? Komolyan mondom, ha én nem lennék...
- Mit mondtál neki? - nyüszített a fekete idegesen.
- Csak az igazat.
- Milyen igazat? Istenem Janie. Ugye... Ugye nem?  - a fiatal férfi szíve majd kiszakadt a mellkasából úgy dörömbölt, tenyerei pedig izzadtak. Ha Tom tényleg tudja, abba ő belehal. Mégis mit gondolhat róla? Emlékszik már egyáltalán bármire is?
- De igen. Elmondtam neki. Mert te még most is félsz erről beszélni vele. Tudom, hogy csak óvni akartad a kapcsolatotokat, de ez egy idő után már nem megoldás. Joga van emlékezni kivel szeretkezett.
- Én... Én most össze vagyok zavarodva... - fogta a fejét tanácstalanul a fekete.
- Akar téged Billie, ez nyilvánvaló. Már csak az a kérdés te akarod-e őt.
- Persze, hogy akarom! Hiszen Tomról beszélünk. Ki ne akarná őt?
- Akkor beszéld meg vele. Mond el neki, hogy mit érzel. Hogy mit szeretnél tőle és mire vágysz. Megteszed ezt nekem?
- Meg. Köszönöm...

***

Az idősebb férfi izgatottan ült az étterem teraszán. Minden elő volt készítve már. A romantikus vacsora, halk zene, gyertyák... Az este csak Billé volt. Azé a lángoló angyalé.
Ahogy az órájára pillantott izgatottság fogta el, a gyomra pedig összeugrott. Már elmúlt hét, ami azt jelentette, hogy hamarosan megérkezik a fiatalabb. Tom még egyszer alaposan végigmérte magát. Fekete, szűk farmert viselt és hozzá illő cipőt. Az inge selyem, vérvörös anyagán pedig még el-eljátszottak a lemenő nap sugarai. Így utólag már kicsit furcsán érezte magát a nyakkendő miatt, de édesanyja javasolta ezt. Bízott az ő ítélőképességében. Ha a sajátjában nem is feltétlenül. Egész nap próbált nyugodt maradni s úgy gondolta ez hellyel-közzel sikerült is neki, ám akkor úgy érezte magát, mint a legelső randija előtt Alexszel. Sőt, talán még idegesebbnek is. Egy biztos, annak idején nem érzett ekkora hányingert.
Ám ez az érzése azonnal elmúlt mikor meglátta partnerét. A szíve nagyot dobbant, s úgy érezte kissé el is pirult. Nem volt szándékos, de úgy figyelte a felé közeledő törékeny alakot akár egy éhes farkas a prédáját. De nem tehette a magáévá. Bár a naplementében való szeretkezés gondolatát elég izgatónak tartotta...
- Szia - rázta ki gondolataiból a fekete.
- Ohh... Szia... - mosolyodott el félszegen a barna. Bill lenyűgözően festett. Lehetetlenül szűk, fekete farmert és hozzá illő csizmát viselt. Felül pedig egy khaki színű, katonai jellegű inget, aminek az öve csak még jobban kiemelte a keskeny csípőjét.
- Nagyon szép ez a hely.
- Örülök... Örülök, hogy tetszik... - dadogta zavartan. A látvány egyre csak emelte a vérnyomását.
- Kettesben leszünk, ugye? - a fekete hangja olyan volt akár a méz. Finoman simogatta a barna minden érzékszervét.
- Igen.
- Akkor jó - lépett hozzá Bill és lágy csókot nyomott a cserepes ajkakra. - Köszönöm...
- Szívesen... - pirult el Tom s, hogy zavarát leplezni tudja, kihúzta a széket kedvesének.
- Igazi úriember vagy - foglalt helyet a fiatalabb.
- Te csak a legjobbat érdemled! Bort esetleg?
- Csak egy keveset. Azt nem bírom jól.
- Édes lehetsz becsiccsentve - töltött maguknak egy-egy pohárral az idősebb. - Akkor igyunk ránk!
- Ránk! - emelte meg poharát a fekete.

***

- Janie elmondta, hogy lefeküdtünk - Bill számított erre a mondatra. Tudta, hogy egy napon beszélniük kell majd róla és már egészen értelmes dolgok is megfogalmazódtak a fejében ezzel kapcsolatban. De akkor, abban a percben hideg zuhanyként érte az egész. Nem mert az idősebb szemébe nézni, így csak a tányérján maradt orchidea virágot kezdte szuggerálni.
- Te másztál rám... Nem kényszerítettelek... - vont vállat zavartan a fiatalabb.
- De miért nem mondtad el?
- Mert nem emlékeztél rá... És magad alatt voltál. Aztán mikor végre el tudtam volna mondani megjelent Kevin és én... Én annyira féltem... - a fekete ujjai görcsösen szorították a köztük lévő, finom kidolgozású szalvétagyűrűt, amely megszámlálhatatlan mennyiségben formálta a végtelen jelét. Igazán ironikus volt. Talán ha nem futotta volna át a borzongató rettegés esetleg még fel is nevet a dolgon.
- Még mindig a pofon miatt? - torzult el az idősebb férfi arca.
- Attól, hogy elveszítelek... Hiszen a te szexuális orientációd soha nem volt megkérdőjelezve. A nőket szereted.
- Pont ezért volt először ilyen nehéz elfogadnom, hogy most beléd vagyok szerelmes... - fürkészte a másik tekintetét tanácstalanul Tom. - Te csak belibbentél az életembe a nagy őzike szemeiddel, a csodás mosolyoddal, a lehengerlő stílusoddal, az örök optimizmusoddal... És nem utolsó sorban az édes kis fenekeddel... Én pedig összezavarodtam... Ha... Ha Mia nem beszél rá a filmre, ha nem bátorít veled kapcsolatban, ha nem adja át a címed, ha... - csuklott el a barna hangja.
- Édes... - ugrott mellé a fiatalabb és szorosan megölelte. - Nincs semmi baj... Engedd csak ki...
- Nem fogok sírni... - kapaszkodott belé erősen az idősebb. - Most nem... A mai nap a tiéd. És van valami, amit már régóta meg kellett volna tennem...
- Mi az? - pislogott nagyokat a fekete.
- Majd megtudod - csókolta meg partnerét finoman Tom.

***

Viszonylag késő volt már, Bill pedig némiképp becsiccsentett állapotban érezte magát mikor visszakeveredtek a szobába. Ám egy kicsit sem volt fáradt. Útközben apró csókokat váltottak, ami perzselte a hangulatot. Igazán elemében érezte magát.
- Azt hiszem ágyba kéne dugni téged.
- Dugni... - kuncogott a fekete mialatt leszenvedte magáról a cipőit. Párszor az idősebbnek kellett elkapnia nehogy orra bukjon.
- Tényleg nem lenne szabad ennyit innod... - suttogta partnere fülébe a barna.
- Nem is ittam sokat.
- Bill... - az idősebb ajkai lassan térképezték fel a cseresznyés ajkakat. Az egész olyan finom és könnyű volt.
- Tomih... - suttogta a fekete. Esetlennek érezte magát, mégis volt valami ami hajtotta.
- Édesehm...
A fiatalabb férfi teste elgyengült. Érzékei pedig kiélesedtek, ahogy partnere a nyakát kezdte csókolni. Közben pedig az övét bontogatta. Az egész annyira abszurd volt... Mégis akarta. Minden másodperc csak fokozta a vágyát. Ahogyan a puha ajkak közt lévő nyelv végigszántott a nyakán... Azok a lehetetlenül hosszú ujjak pedig körbeölelték a férfiasságát... Felnyögött. Hangosan és gátlástalanul. Körmeivel pedig végigszántott az idősebb hátán. Nyilvánvalóan józanul nem tett volna ilyet. Ám akkor közbe lépett az alkohol áldásos hatása. Teljesen elveszett tőle.

***

Tom szíve zakatolt a fülében és a torkában egyaránt. Tudta, hogy meg kéne állnia és egy picit lenyugodnia, de nem mert. Félt, hogyha abbahagyja, partnere megijed. Annak pedig kiszámíthatatlan következményei lesznek. Így, ha megfeszülve is, de folytatta.
Pár, igen ködös emléknél több még mindig nem jutott eszébe arról az ominózus éjszakáról, ezért hát mikor a fekete nadrágjába nyúlt, eléggé meglepte az a méretes darab, amit ott talált. Egy pillanatra el is szégyellte magát. Vajon a fiatalabb elégedett volt az ő szerszámával? Egyáltalán szólt volna, ha nem? Összezavarodott.
- Tomih... - nyöszörögte elgyötörten Bill.
- Jól vagy? - az idősebb hangja tele volt szeretettel és féltéssel. Annyira megnyugtatónak hatott, hogy még ő maga is meglepődött.
- Nehm... Nehm fektethetsz leh...
- Nem foglak...
A barna vett egy mély levegőt és megnyalta szerelme makkját. A puha, rózsaszív bőr hihetetlenül bársonyos volt. Nem bánta volna, ha máshol is érezhetné... Az íze pedig... Talán ezen lepődött meg a legjobban. Az enyhe sós íz mellett nem találta rossznak. Egyenese finomnak érezte. Kicsit zavarba is jött ettől. De az ösztönei azt diktálták, hogy folytassa.
Nem volt benne biztos, hogy jól csinálja. Csak abban, mit szeret ő. És azt csinálta. Finom nyalogatás a makkon, pár laza mozdulat, szívás. Kezdett felvenni egy egyenletes tempót, mialatt próbálta helyén tartani zakatoló szívét.
Percek teltek el halk cuppogással és egy-egy élesebb levegő vétellel. Aztán Bill újra eleresztett egy nyögést. Ez pedig többet ért bármilyen szónál.
Az idősebb kicsit gyorsabb tempóra váltott. Aztán, ismételt meglepetést okozva magának, elkezdte teljesen a szájába engedni az ágaskodó szerszámot.

***

A fiatalabb szemei kipattantak, csípője pedig akaratlanul lökött előre. Bent volt. A farka mélyen Tom szájában.
- Sah... Sajnálohm... - rebegte elhaló hangon és fel akart támaszkodni, ám partnere visszanyomta az ágyra és az eddigieknél még hevesebben kezdte kényeztetni.
Bill érezte, hogy közel a vég. Már nem tudta csukva tartani a száját és a lábai is meg-megremegtek. A tudata ködösségén azonban még átvillant pár kép. Ahogy Tom belé hatolt... Mikor megharapta a kulcscsontját, ami fájdalmasan élvezetes volt. A végén pedig benne...
A fekete teste egy pillanatra megmerevedett mielőtt az egészet átjárta volna az oly ismerős remegés. Minden porcikájában érezte azt a bizsergést mely további vágyakat ébresztett benne.
- Tohm... - nyögte rekedten szerelme nevét. A teste ezzel elhúzta azokat a mámoros pillanatokat. Egymás után többször is.
Már egészen elernyedt és közel volt az álom határához mikor a nagy kezek védelmező burkot képezve ahhoz az eszméletlen jó illatú mellkashoz húzták őt. Teljesen megnyugodhatott.
- Szeretlek... - Tom hangja óvatos volt és szeretet teli. Tényleg így érzett.
- Én is szeretlek... - motyogta a fiatalabb mielőtt teljesen átadta magát a sötétségnek. Ám aznap éjjel nem félt. Már semmi rossz nem történhetett velük.

2017. október 6., péntek

Story time! ;) + Szavazás vége


Sziasztok Gyerekek!


   Az elmúlt hosszú időben nem igazán kommunikáltam veletek ilyen formában, így kicsit szeretnék nektek mesélni nektek egy kis ezt meg azt.
   Először is a szavazáson elsöprő többséggel nyert az Au pair kerestetik ami miatt úgymond az egyik szemem sír a másik pedig nevet. Szándékosan nem mondtam csak egy embernek, hogy én mit szeretnék. Igazság szerint az ötlet egy korán kelős nyári reggelen jött mikor munkába buszoztam. Egy cikket olvastam, amiben egy lány ecsetelte milyen rosszul bántak vele Hollandiában. És ettől a naptól foglalkoztat, hogy én is erre adjam a fejem.
   De visszakanyarodva... Azért örülök, hogy mégis ez lett mert pont ez volt a legutóbbi szavazás alkalmával. Úgy érzem minden ilyen alkalommal kisebb fajta kihívás elé állítotok amit így utólag hihetetlenül pozitívan élek meg. Máskülönben pedig azt érzem, hogy a Játszom a szerepem kapcsán valahogy én is kicsit felnőttem. Sok ideje tart már ez a történet és ezalatt komoly dolgokon mentem keresztül és ez a kis világ segített kicsit elmenekülni a gondok elöl, illetve mint a legutóbbi részben is, ki tudom írni magamból a dogokat.
   Plusz még egy ki infó! Az elkövetkező időkben nem igazán tudom mikor lesznek majd részek. Igyekezni fogok minél hamarabb jelentkezni, de ez kicsit nehéz lesz. Egyrészt végzős vagyok a suliban (ahol még most sincs órarendben sem tanárom és jaj...), másrészt már folyamatban van a jogosítványom, harmadrészt dolgozik és negyed részt végre meg fognak műteni ami lezár majd egy elég hosszú folyamatot.
   Úgyhogy itt tartok most pillanatnyilag. Ha be fogom fejezni a mostani történetet arról még szeretnék egy bővebb összefoglalót. Addig is legyetek rosszak! ;)

2017. október 3., kedd

22. fejezet

A vörös hajú nő idegesen dobolt ujjaival asztalának lakkozott lapján. Általában nem kerített nagy feneket annak, ha a kis fekete nem jelentkezett. Ismerte már őt annyira, hogy az ilyen kis apróságok ne zavarják. Ám mióta a két férfi visszatért a forgatás helyszínére egy érzés nem hagyta nyugodni a nőt. Ez pedig egy hét után elég idegőrlővé vált.
- Hallo? Itt Bill Trümper telefonja. Tom Kaulitz vagyok.
- Szia! Itt Jane. Tudnád adni nekem Billt? - a nő reménykedett. Ez már igazán jó jelnek tűnt.
- Sajnos nem... Ne haragudj... A telefonja csak véletlenül van nálam. Itt marad mikor... - a férfi idegesen fújtatott egyet. Még az este gondolatára is felszaladt benne a pumpa.
- Mikor? Az istenért Tom! Mond már! - szólt rá erélyesen a vöröske.
- Mikor Kevin elvitte tőlem - a barna hangjából sütött a düh, a kétségbeesettség és a birtoklási vágy. Szerelmes volt.
- Várj! Az a Kevin?
- Igen, az a Kevin, aki megkaphatta őt először, aztán eldobta, mint egy értéktelen vackot...
- De miért van ott? És Bill, hogy van? - kérdezte feszülten Janie.
- Nem tudom... - motyogta zavartan az idősebb.
- Mi az, hogy nem tudod? - hűlt el a nő.
- Az, hogy nem tudom. A forgatáson kívül nem is látom. És két jelenet közt sem tudunk beszélni. Kevin ott van. Mindig és mindenhol. Akár egy parazita.
- Tom... Én oda utazhatok. Beszélhetek Billel, de az nem érne semmit. Neki te kellesz. A gyengédséged és a szerelmed.
- De nem kell neki - rázta meg fejét tehetetlenül a barna. - Visszautasította a közeledésem...
- Attól, hogy most visszautasított az nem jelent semmit. Lehet durva voltál vele legutóbb. Erre még nem gondoltál?
- Igazad lehet ... Hülye voltam. ... Egy kicseszett hülye... - roskadt le az ágyra a férfi.
- Ugyan... Részegen mindenki csinál hülyeségeket - próbálta őt megnyugtatni a vöröske.
- Te miről beszélsz? - vonta össze szemöldökeit Tom. - Azért haragszik rám, mert aznap este nála aludtam? - a vonal másik végéről percekig semmi válasz nem érkezett, ami nyugtalanította a barnát.
- Ezek szerint még nem mondta el... - sóhajtott frusztráltan Janie.
- Mit? Mit nem mondott el? - a férfi szíve hevesebben kezdett dobogni. Egyszerre fogta el szívét a félelem és a remény. Szüksége volt arra, hogy tudja.
- Aznap éjjel szeretkeztetek Tom... - suttogta a nő.
A barna úgy érezte magát, mint akit leforráztak. Szeretkeztek. Bill megbízott benne annyira, hogy oda adja neki magát. Aztán le kellett tagadni... Tudta, hogy a fekete miért titkolózott előtte. Ettől pedig összeszorult a szíve. Ő tette ezt vele. Ő alázta meg és törte össze a szívét. Ő lökte a másik férfi karjaiba...
- Durva voltam vele? - kérdezte hosszú percekkel később az idősebb.
- Kicsit... De nem haragudott érte - próbált némi erőt verni belé a vöröske.
- Bocsánatot kell kérnem tőle! - állt fel a barna.
- Ne kérj! Ha így oda állítasz, azt fogja hinni a szexet sajnálod. De ugye nem? - Janie hangjából áradt a féltés és a törődés.
- Nem. Nem azt.
- Ne bántsd őt Tom. Már nem bírná ki...

***

Alex próbált nyugodt maradni a következő forgatási napon. Ő tényleg igyekezett. Mély levegőket vett, kamillateát ivott és időről-időre megszagolta a kis levendulás tasakját, de mindhiába. A dolgok egyáltalán nem úgy mentek, ahogy azt szerette volna. Mindezt pedig Kevinnek köszönhette.
Mikor a férje közölte vele, hogy az asszisztense vele tart a forgatásra, először még örült is neki. A szőke jó munkaerő volt, kitartó és találékony, amit a nő szeretett volna kamatoztatni is. Ám amint megérkeztem a szállodába Kevinnek pillanatok alatt nyoma veszett, s mikor legközelebb látta már egy zavarodott tekintetű, csöndes és még az addigiaknál is törékenyebbnek tűnő Bill állt mellette. Akinek nem mellesleg a színészi játéka olyan drasztikus módon esett vissza amilyet Alex azelőtt még sosem tapasztalt.
- Bill, gyere ide kérlek! - szólt a feketének két jelenet közt. Ám, mint valami furcsa árnyék, a szőke is jött vele. - Kérlek Kevin, hagyj magunkra!
- Én csak támogatni szeretném a páromat - villantotta ki fogkrém mosolyát a férfi. - Nyilván ez nem gond.
- Nem, valóban nem az. De itt most én vagyok a főnök és kettesben akarok beszélni az egyik dolgozómmal. Nyilván te se szeretnéd, ha Bill előtt beszélne meg veled bizonyos dolgokat a férjem.
- Nekem nincsenek titkaim - erősködött a férfi.
- Ez viszont egy film ahol vannak kulisszatitkok és ezek nem tartoznak olyanokra, akik nem itt dolgoznak. De ha gondolod ezt a biztonságiakkal is megbeszélheted. Vagy akár Vadikkal is, hogy miért akadályozod a munkám. Biztos nagyon örülni fog, hogy az állapotos felesége értékes időt veszteget arra, hogy a titkárát okítsa alapvető tiszteletre. Ismered a férjemet Kevin. Vajon néhány telefonhívása után hány helyen tudnál állást találni a diplomáddal? Vagy úgy egyáltalán? - a nő hangja végig kimért volt és üzleties. Egy pillanatra sem ingott meg. Ezzel kontrasztban viszont végig finoman simogatta gömbölyödő pocakját, amivel csak még jobban sarokba szorította a férfit.
- Elnézést Mrs. Romanov - hajolt meg kissé a szőke, majd elment.
- Erre nem volt szükség Alex...
- De nagyon is szükséges volt Bill! - nézett rá ellenkezést nem tűrve a nő. - Mégis mi a frász van veled? Mit csinált Kevin? Egyáltalán honnan ismered?
- Ő volt az első párom... - motyogta a fekete. - 18 voltam mikor se szó se beszéd elhagyott... És... Én... Össze vagyok zavarodva Alex... Még a telefonom is elhagytam... Pedig... Még volt benne egy hangüzenet anyától...
- Ohh drágám... - ölelte őt magához a nő. Mióta ismerték egymást az óta vigyázni akart a fiúra. Először nem értette. Soha nem volt egy pátyolgatós típus. De ahogy a kisbabája növekedett... Ő nem akarta elveszíteni a kincsét, mint ahogy Billt az édesanyja.
- Tom szomorú... De nem akarom, hogy az legyen... Annyi minden kavarog bennem... Sajnálom, hogy béna vagyok mostanában.
- Semmi baj Bill! Megértem. Mindenkinek vannak rossz napjai. Mára abbahagyjuk. Pihenj egy kicsit. Rendben? - mosolygott rá kedvesen a nő.
- Köszönöm - ölelte meg búcsúzóul Alexet, majd elsétált, vissza a szobájába.

***

Késő délután volt már mikor a fiatal férfit felébresztették a szundikálásából. Valójában nem is akart ő elaludni, de a teste nem így gondolta. Lelkének nyugtalan rezgései ugyanis kihatottak a testére is. Jobban, mint azt addig gondolta volna.
- Hogy érzed magad Billbo? - kérdezte kedvesen a szőke férfi.
- Fáradtan... - motyogta a fekete.
- Egész nap aludtál. Nem lehetsz ennyire lusti kedvesem - korholta őt kedvesen Kevin.
- Igaz... Ne haragudj... - ült fel a fiatalabb.
- Beszélni szeretnék veled.
- Rendben. Én is veled - Bill próbálta összeszedni magát. Hiába keményítette meg szívét az évek során. Exe közelsége újra azzá a kamasz fiúvá tette, aki akkor volt mikor vele járt. Nem szerette azt az énjét. Már nagyon nem!
- Nocsak! - lepődött meg az idősebb. - Akkor hallgatlak!
- Kezd csak te. Szerintem ugyan arra gondolunk.
- Nagyon remélem! - sóhajtott picit a szőke. - Szeretném, ha abbahagynád végre ezt a buta filmet - közölte szárazon, ám mielőtt a fekete hangot adhatott volna felháborodottságának, már folytatta is. - Tudod Bill, én mindig is nagyon szerettelek. Azért hagytalak el, mert fájt volna neked a távolság. Akkor mentem Oroszországba. És te is tudod, hogy nem bírtad volna ki. Ismerlek! De aztán jött a lehetőség. Alex téged akart volna utoljára erre a szerepre. De tudtam ez mennyit jelentene neked. Így meggyőztem, hogy nem csak egy csinos kis pofi vagy. Mikor felszálltam a gépre boldog voltam. Tudtam, hogy nagyszerű lehetsz. Legalább is reméltem... Tudod Billbo, hogy mindig támogattalak. És nagyon sok mindenhez van tehetséged! De a színészet nem neked való édesem. Nagyon aranyos vagy közben. Tényleg! De Tom nagy név a szakmában. Nem akarod elszúrni a karrierjét. Ugye szívem?
- Én... Én szeretek színész lenni... - suttogta elfojtott hangon a fiatalabb. Már a sírás kerülgette. Nem tudta, nem akarta elhinni, hogy ez az egész csak egy játék volt.
- Rengeteg amatőr társulat van, ahol színészkedhetsz Billbo! - az idősebb férfi mosolya kedves és gyengéd volt, akár csak a hangja. Már-már egész hipnotikusan hatott az egész.
- Én... Én még ezt szeretném befejezni... - motyogta a fekete elcsigázottan.
- Rendben. Akkor, ha ennek vége hazamegyünk.
- Haza? - nézett rá értetlenül a fiatalabb.
- Igen, haza. Szentpétervárra.

***

Az elkövetkező pár napot Tom igen kaotikusan élte meg. A forgatások csak lassacskán és nyögvenyelősen mentek. Bill nem játszott rosszul, de különösen jól sem. Beállt egy laza, közepes sztenderdre. Ám ezt csak addig tudta tartani, míg Kevin meg nem jelent a színen. Onnantól kezdve látszott rajta: küzd az elismerésért. Ez azonban a legtöbb esetben pont fordítva sült el. Aznap reggel annyira, hogy végül megbotlott, az idősebb férfinek esett és mindketten felborultam. Amit a barna egy kicsit sem bánt. Végre újra a karjaiban tarthatta szerelme törékeny testét, erezhette az illatát és hallhatta heves szívveréseit. Egészen fél percig.
- Billbo, jól vagy? - segítette fel a fiatalabbat a szőke férfi.
- Minden rendben. Igen... Nem ütötted meg magad? - fordult partneréhez a fekete. Szemében már nem égett az a tűz. Az idősebb ezt csak akkor vette észre. A gondolat pedig jeges fuvallatként hatolt a csontjaiig.
- Nem. Én nem... - nyúlt a vékony csukló után Tom.
- Igen? - ahogy a bőrük találkozott mindkettőjüket mintha pici áramütések érték volna. Már csak ennyitől is.
- Aludj velem - nyögte az idősebb. Nem értette magát. Ez túl nyílt volt. Túl kompromittáló. De az akkor egy cseppet sem érdekelte.
- Már elnézést! - háborodott fel Kevin. - Te most valóban az én...
- Jó - Bill hangja halk volt mégis tiszta. Valahogy furcsán nyugodt és kiegyensúlyozott. Már-már ijesztően az.
- Hogy... Hogy mi? - a szőke férfi hangja jó két oktávot emelkedett pillanatok alatt. Ő nem ehhez volt hozzászokva. Mellette a fiatal férfi engedelmes és beletörődő volt. Sosem kérdőjelezte meg az akaratát.
- Bill ma velem alszik - húztam magához a törékeny testet a barna. Olyan finom illatú volt... Olyan nagyon passzoltak egymáshoz...
- Bill! - morogta a szőke. Kezdte elveszíteni a fejét.
- Tomival alszok... - csimpaszkodott belé az izmos testbe a fiatalabb.
- Engedd el el őt Kaulitz! - lépett Tom elé sziszegve Kevin.
- Különben mi lesz? - tolta a barna háta mögé partnerét, hogy ezzel is megvédje. Annak idején sok őrültséget megtett Alexért. De, hogy verekedjen? Na, azt soha. De úgy tűnt ennek most jött el az ideje.
- Nocsak... Ennyire keménynek gondolod magad? - húzta fel a fél szemöldökét a szőke.
- Ohh, hidd csak el, tudok én még ennél sokkal keményebb is lenni!
- Annyira biztos nem, mint én voltam tegnap éjjel mikor a kis védencedet dugtam - mosolygott önelégülten Kevin.
- Mit mondtál te szemét? - szorult ökölbe a barna keze.
- Jól hallottad. A kis Billie csak úgy sikoltozott alattam.
- Megöllek! - ugrott volna előre a férfi, de a fekete szorosan ölelte magához.
- Tomi... Ne... - suttogta sírástól elfojtott hangon a fiatalabb. Karjai fájdalmas görccsel kapaszkodtak partnere pólójába. Egyedül ezt érezte már csak. Eljött a pillanat. Az általa olyan alaposan és precízen megteremtett Bill Trümper már csak a borításból állt. Utolsó erejéből tartotta csak vissza a barnát. És fogalma sem volt arról eztán mi lesz... Ő már csak egy senki volt. Üres tokja elporladt lelkének.

***

- Bill... - suttogta elfojtott hangon Tom. Egyszerűen nem bírt megmozdulni. Szerelme szorítása nem volt erősebb egy kismadárénál mégis... Valami sokkal nagyobbat lehetett mögötte érezni.
- Szánalmas vagy Kaulitz - vetette oda epésen a szőke férfi.
- Elég ebből! - csattant fel Alex. - Ha 10 másodpercen belül nem húzod el innen a beled, esküszöm én hajítalak ki!
- Hallottad szépfiú! Nem kellesz már ide!
- Nem Kevin. Ez nem Tomnak szólt. Hanem neked! - a nő pillantása késként hasított a levegőben. Éles volt akár egy szamuráj kardja ám mégis méltóságteljes.
- De... Mrs. Romanov! Ezt nem teheti! Én a férje alkalmazottja vagyok!
- Gyűlölöm magam ismételni. Most mégis megteszem. Utoljára! Takarodj el innen és a házamból is. Örülhetsz, ha ezután egy gyorsétteremben mosogathatsz majd. Vadik minderről tudomást fog szerezni. És ha bárkihez is egy ujjal is hozzá mersz érni azt a személyem elleni támadásnak fogom venni. Ez pedig remélem tudod mit jelent!
- Azt... Azt nem teheti... - dadogta rémülten a férfi.
- Nagyon is megtehetem. És meg is teszem - Alex tekintete végig a távolodó férfialakon maradt. Majd mikor kellő távolságba ért ő a másik két fiúhoz lépett. A barna addigra már a karjaiban tartotta partnerét, aki úgy tűnt elájult. - Ugye jól van? - kérdezte kétségbe esetten a szőke.
- Hallom ahogy szuszog... - simogattam a selymes tincseket az idősebb férfi. Az egész helyzetet igazán még csak akkor kezdte felfogni. - De... Annyira gyönge...
- Fektesd le. Pihennie kell. És neked is...
- Gondolod most tudnék? - horkant fel Tom.
- Tudom, hogy nem. De szüksége lesz rád, ha felébred.
- Igen... - az idősebb Már indult volna vissza a szobájába, ám egy dolog nem hagyta nyugodni. - Alex...
- Igen? - lépett oda a nő.
- Kevin... Ugye nem azzal fenyegetted meg, amivel gondolom?
- Nem értem mire gondolsz.
- Alex, kérlek! - nyögte nyugtalanul a barna.
- Ti hozzám tartoztok. Ezt ő is tudja. Ahogy a férjem is. Szeret engem és a picit is. De ez nem jelenti azt, hogy jó ember - figyelte a horizontot a szőkeség. - Vidd és fektesd le Billt. Hosszú éjszakátok lesz.

***

A fiatalabb férfi nyugtalan, álmatlan álomból ébredt. Nem tudta pontosan mennyi lehetett az idő, de valójából nem is érdekelte. Fáradt volt. Az egész mellkasát pedig mintha lufikkal töltötték volna ki. Bár üresnek érezte, furcsán nehéznek tűnt számára a légzés.
A szoba ahol feküdt Tomé volt. Felismerte a karóráját az éjjeliszekrényen. Nem tudta ezzel kapcsolatban, hogy kéne éreznie. A barna az utóbbi időben nagyon kedves volt vele, ennek ellenére a pofon és az elfelejtett szex emléke még mindig ott motoszkált a fejében. Emiatt pedig nyugtalanság fogta el.
- Látom felébredtél - jött a kedves hang a fürdő irányából.
- Öhm... Igen... - motyogta kissé rekedtesen a fekete.
- Kérsz valamit enni vagy inni? - figyelte őt óvatosan az idősebb. Mintha csak attól félne, hogy a pillantásával kárt tehet Billben.
- Egy pohár narancslé jól esne...
- Máris! - pattant Tom a mini bárhoz.
- De amúgy ki tudom szolgálni magam... - ült fel az ágyon a fiatalabb.
- Eddig te gondoskodtál rólam. Most pedig én rólad - nyújtotta át neki az italt a barna.
- Nem azért tettem, mert elvártam volna cserébe bármit is.
- Tudom - bólintott az idősebb. - De féltelek.
- Most már nem eshet bajom.
- Remélem is! - ült az ágy szélére Tom.
- Meséljek neked? - nézett mélyen a szemeibe a fekete.
- Csak ha szeretnél - vont vállat partnere.
- Rendben... Én... Annak idején nagyon szerettem Kevint. Furcsa... Hiszen úgymond ő volt az első szerelmem. Legalább is abban az értelemben, hogy ő legalább foglalkozott is velem. Nem csak egy pirulós és motyogós kis hülye voltam a közelében. Mikor... Mikor először lefeküdtünk az nem volt rossz. Mert tényleg. A lány ismerőseim mind azt mondták, hogy ott hú meg ha de fáj. Persze nem volt jó... De őt akkor boldognak láttam. És tudod... Büszke voltam magamra. Büszke, mert őt boldoggá tudtam tenni. Ha csak rövid időre is. Ő pedig örült, amiért mindenben az első lehetett nekem. Tényleg mindenben. Mindent meg akartam tenni neki, amit csak szeretett volna. Bár legtöbbször féltem. Sokszor titokban pánikoltam, de nem volt kinek ezt elmondanom. Mikor... Mikor a barátaim megtudták, hogy lefeküdtem vele elítéltek. A szüleimmel pedig nem tudtam erről beszélni. Soha nem is akartak erről tudni. Őt... Őt pedig nem akartam terhelni ezzel. Ezt az óta is bánom... Bánom, mert mindenben ki voltam szolgáltatva neki. Sokszor úgy érzem még ma is ki vagyok. Hiszen... Hiszen ha neki nem voltam elég jó, akkor másnak se lehetek. De... Én még csak azt sem tudom miért. Ha tudnám, én kijavítanám! Tényleg! Annyira jó lenne! Olyan tehetetlennek érzem magam sokszor... Vannak jobb napok. Néha felül tudok kerekedni az egészen. De máskor nehéz... Ha valaki visszautasít utána sokszor sírok éjjelente. Vagy... Ha egyedül vagyok napközben is... Sírok, amiért nem jött újra össze... És sírok miatta... Azért amit tett velem. Neki sosem mondanám el. Nem. Nem érdemelné meg, hogy ezt tudja. Nem is fogná fel. A bűntudatot sem ismeri. Akkor olyan jónak és tökéletesnek láttam. De most már tudom, hogy csak azt láttam, azt a szeretet, amit én vetítettem ki neki. Érzelmileg függtem tőle. Rettegtem, hogy egyedül maradok. És végül be is bizonyult. Istentelenül sok idő kellett mire újra összeszedtem magam. De előtte sokkal mélyebbre kellett süllyednem. Mindenkivel szexeltem. A végére már undorodtam magamtól. Ekkor jött a legrosszabb... Egy közös barátunk mondta el mit gondol rólam... Egy mocskos kurvának tartott. Azt hitte én jobb vagyok, mint mások. Hogy nekem van tartásom. De rá kellett jönnie, hogy nincs. És én is abból a mocsokból származom, mint minden olcsó luvnya... Ezek a szavak még most is sokszor eszembe jutnak. Egyszerre intelemként és magyarázatként. Én ezt érdemlem. Némi szeretetet vagy ál szeretetet, amit fel tudok csipegetni és amivel egy darabig elvagyok. Semmi mást. És ez vagyok én. Minden álarc és magabiztosság nélkül. Egy darabokban lévő ember. Még most sem tudtam magam összerakni. Nekem... Nekem már nem megy... Tudok szerepet játszani. Jól tudok, lassan kezdem tökélyre fejleszteni a dolgot. De még mindig sokat sírok. És arra várok mikor lesz már vége ennek. Mindennek. De... Végül mindig rájövök, hogy nem lehetek gyenge. Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Hiszen nekem csak én vagyok. Nincs, aki megvigasztaljon. Nincs, aki megértsen... Aki támaszt nyújtson.
- Tudnál... Tudnál még bízni az emberekben Bill? - kérdezte gyengéd hangon az idősebb. A hallottak alaposan felkavarták a lelki világát.
- Az emberekben vagy benned? - figyelte őt fáradtan a fekete.
- Bennem.
- Azt hiszem igen.
- Be szeretném bizonyítani, hogy érdemes vagyok a bizalmadra. Megengeded nekem? - fogta meg a fiatalabb kezeit Tom.
- Hogy szeretnéd bebizonyítani?
- Adj nekem egy napot és meglátod! - mosolyodott el kedvesen, némi huncutsággal a szemeiben a barna.

- Rendben. Van rá egy napod.

2017. augusztus 15., kedd

Szavazás


Sziasztok!


   Igen, ismét elérkeztünk erre a pontra. Mivel belátható közelségben látom a Játszom a szerepem végét (nem kis sajnálatomra), így most újra hozzátok fordulok érdeklődni. Ezúttal is két ötlettel álltam elő.

   Igazság szerint én akartam dönteni, de mivel a legutóbb is Ti tereltetek más irányba, úgy érzem ezzel egy jobb eredményt érhetek el. Úgyhogy lássuk is őket:

1. – Futótűz

   Elden trónjának örököse nem más, mint a rendkívül sármos, ám annál visszahúzódóbb és félénkebb Tom herceg. Akit gyermekkorában a saját sárkánya, az Iszonyat lángja súlyosan megsebesített a mellkasán és az alhasán, ezzel veszélybe sodorva az életét. S bár a sebei begyógyultak soha többé nem ment a sárkánya közelébe. Akit azóta a tehetséges és nem különösebben kéjvágyó Bill lovagol.
   Vajon Tom valaha is képes lesz megmaradni az Iszonyat közelében? Tud majd örököst nemzeti a birodalomnak? S Billnek vajon hány nőre van szüksége a boldogsághoz?


2. – Au pair kerestetik

   (Az Au Pair szó mai jelentése alatt olyan fiatal felnőtteket értünk, akik szállás, ellátás, betegbiztosítás és zsebpénz fejében egy Au Pair vendéglátó családnál vannak foglalkoztatva, és viszonzásképpen a vendéglátó ország nyelvét és kultúráját élhetik át és ismerhetik meg.)

   A frissen érettségizett Bill Trümper világot akar látni, ám szűkös anyagi keretei miatt Au Pairnek adja a fejét. Így pár héten belül New Orlinsban találja magát a Kaulitz családnál. Tom az apa és kisebb lánya Emma meleg szeretettel üdvözlik, ám a kiskamasz Zoé lázongásával és anyja miatti gyűlöletével igazán megnehezíti a férfi életét. Emellett pedig szembe kell néznie a nyelvi és a kulturális különbségekkel. Nem mellesleg pedig Tom vizslató szemeit is ki kell állnia.

   Szavazataitokat szeptember 1-ig tehetitek meg. Addig is aki szüneten van annak jó pihenést, aki pedig dolgozik sok kitartást! A rész pedig napokon belül érkezik. :)