„A sípszó után kérlek, hagyj
üzenetet! Bíííp." Hallgatta végig Tom újra az üzenetet, majd vett egy mély
levegőt. – Szia, Mia! Itt Tom. Csak azért hívlak, hogy már úton vagyok
hazafelé. Gondolom, már nagyban készülődtök a bulira. Én is várom. Végre
felnőtt leszel! De nem leszek érzelgős. Az nem az én stílusom - nevetett fel a
férfi. - Szóval pár órán belül otthon leszek. És ma át is megyek. Addig is légy
jó!
A barna nem értette, hogy a
telefon miért sípolja ki szüntelen. Hisz ilyen még sose történt. Egy pillanatra
meg is rémült, hogy történt valami az ő féltve őrzött kincsével, mit sem sejtve
arról, hogy az unokahúga épp akkor veszti el az ártatlanságát.
***
Bill végtelen hosszúnak tűnő
utazás után az éjszaka közepén érkezett meg a lakásába. A csend és a magány
meg-megszorongatta a torkát, ezzel elzárva a levegő útját előle. Ám ez semmiség
volt ahhoz képest, ahogy a belsője lassacskán ismét darabokra hullott. Hiába
próbált ellene küzdeni, a régi érzések túl hamar váltak ismerős társsá számára.
A sebek pedig még nem forrtak össze egészen. Ahogy a könnyek sem apadtak el
teljesen.
***
Janie Bill hazaérkezése után
pontosan 36 órával hangos kopogásával és pár keresetlen szóval ébresztette fel
a férfit, aki bár kelletlenül, de beengedte legjobb barátját. Még emlékezett
arra miben volt része mikor legutóbb nem nyitott ajtót. A feneke pedig már a
gondolatra sajogni kezdett.
- Kipihented magad?
- Neked is, szia - próbált magára erőltetni egy mosolyt a
fekete, ám nem sok sikerrel.
- Tényleg arra van most szükséged, hogy tutujgassalak? -
vonta fel a fél szemöldökét a vöröske.
- Egyszer igazán megtehetnéd... - húzta el a száját
kelletlenül Bill.
- Már ne haragudj meg, de arra ugyan várhatsz! Először is
most szépen elmész és lezuhanyozol. Bűzlesz - húzta fel az orrát Janie mialatt
a lakást szemlélte.
- De én... - próbált tiltakozni a fekete, de barátja
leintette.
- Nyomás! Én addig keresek itt valami ehetőt. Vagy a gyomrod
magát emészti meg.
A férfi habár kelletlenül, de
elvonszolta nyúzott testét a zuhanyig, majd megnyitotta a forró vizet. Való
igaz, mióta hazaért tényleg nem fürdött le, ennek a hiányát pedig csak akkor
kezdte érzékelni, mikor a bőre lassan tisztulni kezdett. Ám ez a tisztulás az elméjére
is kihatott. S ahogy a meleg cseppek finoman ütögetni kezdték a becsességét az
agya újra Tom arcát vetítette elé.
A csókjának és az érintéseinek
emléke még túl friss volt, túl életszerű. Aminek hála, apai öröksége pillanatok
alatt kőkeménnyé duzzadt. A feketét azonban ettől azonnal elfogta a szorongás.
Az agya ezerrel pörgött és minden lehetséges eshetőséget végigpörgetett, hogy
mit ronthatott el. Mi volt az a momentum, ami miatt Tom ilyen hirtelen ellökte
magától azt a lehetőséget, amit kapott. Bár ahogy a fiatalabb férfi
belegondolt, a partnere valószínűleg hétről-hétre kap ilyen szerepeket. Ez
pedig csak még jobban elszomorította őt. Hiszen számára ez volt a nagy
lehetőség. A lehetőség, hogy végre ne csak egy dugni való dolognak tekintsék őt…
Nem tudta egész pontosan, hogy
mennyi idő után szállt ki a zuhany alól, bújt bele fehér, bolyhos köntösébe és
csoszogott ki Janehez, de mikor meglátta, hogy a lány komplett ebéddel várja,
kissé elpirult.
- Mennyi ideig álltam a zuhany alatt?
- Nagyjából egy órát. Unalmamban már elmentem vásárolni is,
úgyhogy ajánlom, hogy mindent megegyél! - szólt rá a vöröske mikor leültek az
asztalhoz.
- Köszönöm... - mosolygott rá kedvesen Bill és belekortyolt
a kávéjába.
- Szóval, hogy-hogy előbb hazajöttél? - szedett neki a nő,
mivel már ismerte barátját. Önként nem nagyon kezdett enni.
- Tom széttépte a szerződését és se szó se beszéd
távozott... - figyelte a fekete italt Bill. A gyomra pedig újra összerándult.
Nem szeretett erre az egészre gondolni. Fájt neki.
- Mi? - kérdezte elhűlve a nő. - Ezt nem teheti meg!
Egyszerűen nem! Holnap hívom az ügyvédedet és még a gatyát is lepereljük arról
a fraszról!
- Janie, nyugi! - próbálta őt csitítani a férfi. -
Megoldjuk. Valahogy... Most amúgy is szünetel a forgatás. Aztán majd... -
harapta be az alsó ajkát.
- Aztán mi Bill? Gondolod, hogy Tom majd pikk-pakk
meggondolja magát vagy mi? - háborgott a lány. Nem akart durva lenni, de helyre
kellett billentenie a barátja lelkét.
- Nem tudom... - motyogta zavartan a fiú. Ő csak azt
szerette volna, ha végre felébred. Fel ebből az egész, elcseszett rémálomból.
- Szereted? - kérdezte óvatosan Janie, a fekete pedig
elgondolkodott. Persze érzett valamit a másik férfi iránt, de nem lehetett,
hogy valóban szerelmes belé. Azt észre kellett volna vennie. Biztosan észrevette
volna! - Szóval igen.
- Dehogy! - háborodott fel Bill. - Én nem érzek iránta
semmit! Az nem lehet! - könnyeztek be a szemei újra. - Nem akarok...
- Shh... - ölelte őt szorosan magához a nő. Már megbánta,
hogy egyáltalán szóba hozta a másik férfit.
***
Mia mosolya kincset ért a férfi
számára. A party nem volt nagy. A szűk család, pár barát, na és természetesen
Kevin, akivel eljöttek a szülei is.
Bár a hangulat jó volt, az
emberek vidámak, az ételek pedig ínycsiklandozóak, ám Tomra mégis rászállt
egyfajta ború. Minden erejével próbálta ezt leplezni, ám egy ember előtt ez nem
ment. Se akkor se soha máskor.
- Szia - ült le mellé Mia.
A férfi kedvesen rámosolygott a
szíve pedig kissé megolvadt. A lány arca ragyogott, szemei pedig boldogan
csillogtak. Egy türkizkék szatén ruhát viselt amiben csak még törékenyebbnek
tűnt. Tom először meglepődött a választáson. Unokatestvérének az évek folyamán
rengeteg műtétje volt, ennek nyomaként pedig hegeket viselt a mellkasán, amik
közül voltak kisebbek és nagyobbak. Bár a szőkeség nem foglalkozott velük, volt
egy, amit kifejezetten utált. Az első műtétjének a helye, amely egy fertőzés
miatt nagyon lassan gyógyult, és ami halványpiros árnyalatban játszott.
Azonban aznap Mia ruhája láttatni
engedte ezt a sebhelyet is, amit a férfi nem értett. Örült az ő kis angyalkája
magabiztosságának, de nem értette mi változott olyan hirtelen. Ám ahogy ott
ültek egymással szemben, a barna észrevette az apró jeleket, s csak meghökkenve
figyelte Miát. Alig akarta elhinni a nyilvánvalót.
- Tom. Valami baj van? - kérdezte félve a szőkeség.
- Beszélnem kell Kevinnel! - állt fel határozottan a férfi,
majd megfogta a fiú könyökét és behúzta magával a házba. Kevin nem értette mi
történt. Hiszen semmit nem tett vagy mondott a barnának. Aznap még csak nem is
nagyon beszéltek. - Mikor történt?
- Mi mikor történt Tom? - ráncolta a szemöldökét a vörös hajú.
Kissé össze volt zavarodva.
- Mikor vetted el Mia szüzességét? - kérdezte kertelés
nélkül az idősebb. Tudni akarta, de nem merte a lánytól megkérdezni.
- Csak pár napja... Mielőtt hazajöttél volna a forgatásról -
Kevinen látszott a boldogság, de próbálta leplezni. Kicsit megijedt a férfitől.
- Nem gondoltál rá, hogy ez megterheli őt? Nem gondolkodtál!
- rivallt rá a barna.
- Az orvosai megengedték. Ő kért meg rá engem - nézett
mélyen a másik szemébe a fiú. Akkor nem érdekelte, hogy vitapartnere sokkal
magasabb és erősebb nála. Férfi akart lenni, hogy méltó legyen a lány
szerelmére.
- Ő... Ő kért meg rá? - csuklott el Tom hangja. A kijelentés
megdöbbentette.
- Igen, ő akarta nekem adni. Azt mondta ezt szeretné
születésnapjára. És, hogy... Hogy ideadja az én ajándékomat is... Azt mondta
nem mer várni októberig - vont vállat egykedvűn a vöröske, amitől a férfi szíve
elszorult. Addig a percig bele sem gondolt ebbe. Hiszen még olyan fiatalok
voltak…
- Kevin, Tom... - lépett be hozzájuk a lány zavartan.
- Szia - vonta őt a karjai közé gyengéden a fiú.
- Mit csináltok itt? - bújt hozzá a szőkeség.
- Rólad beszélgettünk szépségem - simogatta meg a fiú azt a
bizonyos heget, mire a lány elvörösödött és az alsó ajkába harapott.
- Vigyázott rád Mia? Nem fájt nagyon, ugye? - kérdezte
aggódva a barna.
- Tom! - szólt rá pirongva a lány.
- Ha bántott én esküszöm, hogy... - kezdett bele a férfi, ám
unokahúga félbeszakította.
- Nagyon jól csinált mindent. Ennyi, amit tudnod kell. Nem
fogom neked elmesélni se az elsőt, se a másodikat, se a... - állt meg a lány
hirtelen, majd hangos kacagásban tört ki. A minden alkalommal erős és
határozott Tom akkor úgy állt előtte, mint egy szégyellős kislány. Ez pedig
igazán mulattatta. - Ugyan már! Mintha te nem ezt csináltad volna ennyi idősen!
- De te még...
- Olyan kicsi vagyok? - kérdezte a lány kedvesen.
- Igen! - bólogatott kínlódva a barna.
- Nem Tom. Már nem vagyok kislány. Ma lettem 18 éves -
ölelte meg unokatestvérét a szőkeség.
- Túl hamar felnőttél... - ölelte meg őt óvatosan a férfi.
- Ha sírni kezdesz, nem engedem, hogy levedd a csákót a
fejemről!
- Ha nem engeded meg, abban alszol - vigyorgott rá játékosan
a barna.
- Addig állj te fél lábon - kuncogott Mia.
***
- Várj! Akkor most kivert vagy megdugott? - nézett rá égető
tekintettel a nő.
- Janie! Mondtam már! Kielégített! - fogta hitetlenkedve a
fejét a fekete. Már késő este volt, legjobb barátja viszont még mindig nála
lebzselt, amit egy kicsit se bánt. Jól esett neki a társaság.
- Azt értem! De ha nem is így és nem is úgy, akkor hogyan?
- Nekinyomott a falnak és a combjával ingerelt. Éreztem,
hogy felizgult rám... - jött zavarba a férfi. – Arra ahogy nyögtem neki…
- Ez nem tudom miért olyan meglepő neked. Hiszen már nagyon
sok embert felizgattál ezzel.
- Ez más! - erősködött Bill. - Tom ott volt. Megérintett.
Ő... Ő kívánt engem... Engem... Azt, aki valójában vagyok - rázta a fejét
értetlenül a fekete.
- Kedvel téged Billie! - simogatta együttérzően a hátát Janie.
- Csak hülyén mutatja ki. De attól még kedvel.
- Mi van, ha azt suttogtam álmomban, hogy szeretem és ezért
ment el? - nézett barátjára szomorúan a fiú.
- Akkor most hisztizik egy darabig, aztán két hét múlva
megint a nyakadon lesz. Tom csak éppen hülye. Ehhez hozzá kell szoknod.
- Nem Janie! Nem hagyom, hogy kihasználjon engem. Végeztem
vele. Még nem estem bele nagyon. Még... Még el tudom őt felejteni...
- Nem akarok veled szembeszállni Billie, de megint az lesz,
mint legutóbb... Megint azt akarod? - fintorgott a vöröske.
- Ezúttal nem az lesz. Szenvedtem már eleget. Nem fogom
hagyni, hogy egy Tom Kaulitz féle padlóra küldjön!
***
- Jó volt a szülinapod? - simogatta meg Mia haját a férfi.
- Nagyon-nagyon jó - mosolygott rá kicsit fáradtan a lány.
- Szerettem volna veled beszélni... Ne haragudj, hogy csak
most jut rá időnk... - szabadkozott az idősebb.
- Semmi baj Tom! - simogatta meg finoman a karját a
szőkeség. – Szóval…
- Szóval?
- Miért jöttél hamarabb haza a forgatásról? Megint
megijedtél Billtől?
- Nem tudom, miről beszélsz Mia - értetlenkedett a férfi.
- Tom, őszintén! Hogy élsz meg a színészetből, ha még
hazudni sem tudsz? - ingatta a fejét a lány.
- Bill nem is csinált semmit! Ő... Ő gyönyörű... Le akartam
vele feküdni... Olyan, mint egy angyal mikor elélvez... A leggyönyörűbb... –
hadarta zavartan az idősebb.
- Akkor mi a baj? Miért nem hoztad haza őt is? Simone és
Gordon biztos nem haragudtak volna! Szeretnek téged!
- Alex azt akarta, hogy kezdjük újra... Kezdjem vele újra
úgy, hogy közben egy másik férfi gyerekét várja... - ingatta a fejét
csalódottan a barna.
- Billnek hagytál üzenetet. Ugye? - nézett rá szigorúan a
lány.
- Széttéptem a szerződést és az ágyamon hagytam... - húzta
el a szájat az idősebb. - Azt hiszem ez mindent elmondott neki...
- Akkora egy Isten barma vagy, hogy arra nincsenek rá szavak!
- rivallt rá Mia, mire az idősebb kissé megrettenve elszégyellte magát. Abban a
percben nem is gondolt a másik fiú érzéseire. Csak és kizárólag magára. - Mit
gondoltál Tom? Hogy majd játszadozol vele, beleszeretsz, aztán ennyivel
lerendezed? Komolyan?
- Mi? Te... Honnan tudsz arról? - borult lángba a férfi arca.
- Ma volt egy nagyon érdekes telefonbeszélgetésem egy Janie
nevű lánnyal. Hogy finoman fogalmazzak, le akarja csavarni a farkad és lenyomni
a torkodon. Amit szerintem teljesen jogosan meg is érdemelnél! - méregette őt
szúrós szemekkel a szőkeség. - Mindazon által... Tessék! - nyújtott át egy
papírdarabot unokatestvérének. - Ez Bill címe.
- Öhm... Kösz... - vágta zsebre a papírt a férfi.
- Ha már annyi férfiasság nem volt benned, hogy elbúcsúzz,
legalább látogasd meg! Megérdemli.
- Nem tudom Mia... Biztos kidobna a lakásából...
- Aztán mi lesz akkor? Komolyan mondom nem értem a férfiakat
- ingatta a fejét a lány, majd gyengéden megölelte Tomot. - Legalább gondold
át... Kérlek...
- Átgondolom... - egyezett bele fájdalmas hangon a barna. -
Te viszont menj lefeküdni! Kevin már biztos hiányol.
- El is várom tőle - mosolyodott el a lány és elindult az
emeletre.
- Aztán csak ésszel! - szólt utána vigyorogva az idősebb.
- Tudom, kettőre kell zárni az ajtót - nevetett Mia és
eltűnt a lépcsőfordulóban. Ezzel magára hagyva Tomot a gondolataival és a kínzó
bűntudattal.
