Sztory time

Sziasztok!

   Igen, valószínűleg mind azt hittétek, hogy engem már le lehet húzni a süllyesztőben mert úgysem lesz már itt rész stb. stb... Valójában ezen most én is átmentem mert a kedvenc helyeimen sem voltak részek (van ahol már november óta...), de most visszatértem.
   A rész maga kész van, ám egy olyan kis technikai gondom adódott, hogy nincs a gépen Word (újra lett rakva és sajnos ezt elfelejtették elolvasni, hogy NEKEM KELL), nekem viszont csak most esett le, hogy itt is van helyesírás ellenőrző (nem írok helyesen, tudom), így már az is hamarosan kint lesz. De előtte szeretném elmondani miért is telt el ennyi idő.
   VIGYÁZAT, A KIS BLOGGERNEK IS VAN ÉLETE!!!
   Én az elmúlt két éveben suliba jártam Budapesten, OKJ-s képzésre. Minden patent (leszámítva, hogy nem volt tanár és annyira megváltozott az egész törvényi háttér, hogy amit januárig tanultunk az 97%-ban mehetett a kukába), jött a vizsga. Nem szépítek, 4 vizsgarészünk volt, ebből 3-an mentek át 1-1 részen, de mivel a vizsgára bocsájtó tantárgyból mindenki megbukott, így nem lett végzettségen. Ez a történetnek csak annyi része, hogy még kb. a felszínét se kapargattuk meg. Gondoltam én, nem para, elmúlt másfél évben dolgoztam, nyáron is lehetek diák.
   Ez utóbbiból annyi lett, hogy június eleje óta teljes állásban dolgozom ott, ahol eddig diákként szöszmötöltem. Ami eddig szép és jó, ha azt nem számítjuk, hogy mivel vidéki vagyok és a kollégiumból menekültem mint macska a fürdőkádból, így aztán az első hónapomat ingázással töltöttem. Közben persze nagyban folyt az albérlet vadászat. Ami annyiból volt jó, hogy szerintem kifogtam a lehető leggyökerebb embereket az univerzumban. Már csak ők megérnének egy külön bejegyzést.
   De mint a mesében, jött a remény és a megoldás, hónap végén már be is költöztem az én kis kuckómba (még egyenlőre egyedül), ami gyalog nincs negyed óra a munkahelyhez. Tömegközlekedéssel kb 2-szer ennyi idő, úgyhogy a sétánál maradtam.
   Minden jó, minden szép és itt jön életem egyik legnagyobb élménye, ugyan is, 22 évesen, életemben először fesztiválozni mentem. Ami egyszerűen szuper volt! És mielőtt bárki valami rosszra, illetve abszurd hülyeségre gondolna: nem, nem ilyen "atom fantasztikus", populáris vegyes dologra kell gondolni. Rockmaraton-on voltam, Dunaújvárosban. És ez megtanított nekem egy-két dolgot.
1 - bírom a piát
2 - nem vagyok finnyás kislány
3 - ha egy piszkafa gyerek akar rajtad átesni acélbetétes bakanccsal, az nem fáj annyira
   Így hát a júliusom második fele nagyjából abból állt, hogy próbáltam kipihenni a hétfő-kedd: munka, szerda-vasárnap: fesztivál, hétfő-péntek: munka kombót, mert ugye próbaidő alatt én nem is mehettem volna szabadságra... De ez már csak a mellékes.
   Az augusztus pedig... Én nem tudom mit csináltam augusztusban. Vagyis egész pontosan nem nagyon tudom mit csináltam magamért augusztusban. Egyrészt apukámat hallgattam meg anyukámat ahogy oltogatják egymást, másrészt páromnak segítettem, harmad részt istápoltam anyut amiért 47 évesen, életében először egyedül lakik. És nem, nem váltak el, csak apukám Németországban dolgozik, anya pedig újra itthon.
   A részek érkezését nem tudom mikorra garantálni. Bár gondolkoztam, hogy mivel utazás közben jönnek a jó ötleteim felülök a BKV-ra és megyek pár kört, de... Csak valami olyanra amit ismerek, bár azon is el tudok tévedni. xD Nálam már nem segít a GPS-s sem.
   További szép estét! ;)