2017. január 15., vasárnap

17. fejezet

Másnap reggel Bill kissé nyugtalanul ébredt, de ezt nem tudta hová tenni. Az előző esti beszélgetés Janievel megnyugtatta és ennek örült is. Így legalább aludni tudott. De valahogy ez a rossz előérzet kissé megrémítette, bár legszívesebben nem foglalkozott volna vele. Mégis meg kellett tennie, mert ott volt. Ott volt és a feszültség csak nőt benne. Akkor is mikor zuhanyozott, mikor felöltözött, mikor beült a sminkbe... Majd mikor Alex hozzá lépett.
- Készen állsz nagyfiú?
- Mire? - vonta fel a fél szemöldökét a férfi.
- Néha nem tudom, miért küldöm el előre nektek az aznapi feladatokat... Tojtok rá! - ingatta a fejét a nő.
- Ne haragudj... Este hamar lefeküdtem. Nem volt kedvem semmihez.
- Spongyát rá! Ma csókolózni fogtok.
- Mi? - vörösödött el a fekete. Egyszerre ugrott össze a gyomra és akadt a levegő a tüdejében. - De... De mikor utoljára... - dadogta idegesen. Semmi kedve nem volt egy újabb, hatalmas folthoz az arcán, vagy esetleg valami máshoz egy egész más helyen...
- Ne aggódj, nem fog bántani. A szavamat adom! - simogatta meg a kissé csontos hátat a nő.
- Ő... Ő tud róla? - kérdezte idegesen a férfi.
- Természetesen. És tisztáztam vele, hogy elvárom tőle a profizmust. Ahogy tőled is. De gondolom, ezt nem kell hangsúlyoznom.
- Nem. Sokkal durvább helyzetekben is maradtam már profi. Úgyhogy ezzel sem lesz gond.
- Tudom, hogy nehéz Bill... De már nincs sok hátra. Ígérem! - bíztatta őt Alex.
- Azért ezt egy kicsit sajnálom. Ez az első olyan filmem, ami tényleg komoly színészi teljesítményt vár el tőlem.
- Ha a film sikeres lesz, akkor csak úgy jönnek majd a szerepek. Bízz benne Bill! Tehetséges vagy!
- Köszönöm... - jött zavarba a fekete.
- Én csak az igazságot mondom. A kritikusokra pedig csak akkor hallgass, ha dicsérnek! Különben meg, mocskos hazug az összes - legyintett a szőke, mire a beszélgetőtársa hangosan felnevetett.
- Szóval, ha nekem nyalnak az nem gáz? - vigyorodott el a férfi.
- Ahogy mondod!
- Mi lesz, ha a baba a bemutató napján akar majd megszületni? - érdeklődött Bill. Már egészen kezdett látszani, hogy a főnöke terhes.
- Ha olyan makacs lesz, mint az anyja akkor természetesen aznap akar majd kibújni. De úgy tervezem, hogy csak a születése után lesz a bemutató. De ez még nagyon odébb van! - simogattam meg a hasát Alex.
- Biztos nagyon cuki lesz - lelkesedett Bill. - Régóta akartál már gyereket?
- Valójában nem... Mikor Tommal voltam, neki azt mondtam, hogy nem akarok gyereket. Ezen sokszor vitatkoztunk... Valójában most is csak a férjem miatt lesz. Ő... Már háromszor volt házas, de egyik felesége sem akart szülni... Nekem megmondta, hogy csak akkor vesz el, ha szülök neki egy gyereket. Úgyhogy az esküvő után elkezdtünk próbálkozni. Nem kellett hozzá sok idő... 5 testvérem van. Várható volt, hogy sikerül.
- Uhh... Akkor te egy elég nagycsaládban nőttél fel - döbbent meg kissé a fekete.
- Hát igen. A legtöbbjüknek már családja van. Egyedül én nem akartam szülni, amit nem is értettek. Aztán mikor Alexeyjel elkezdtünk találkozgatni, egy kicsit meg is romlott a kapcsolatom a szüleimmel. Azt mondják túl idős hozzám. De engem nem zavar. Sokkal jobban megértjük egymást - mosolyodott el halványan Alex.
- Az a fontos, hogy boldog legyél! - simogattam meg biztatóan a nő hátát a fiatalabb férfi.
- Az... Boldog... - suttogta a szőkeség.

***

Tom egyedül üldögélt a bárban és egy whisky szódát kortyolgatott. Pontosan jól tudta, hogy alig múlt csak el dél és ennie is kéne valamit, de ez a legkevésbé sem hatotta meg. Le kellett higgadnia a forgatás előtt. Egyszerűen muszáj volt neki. Ha csak arra gondolt mit kell majd tennie Billel, szédülni kezdett és úgy érezte forog vele a világ. Egyszerűen nem tudta, hogy fogja ezt végigcsinálni...
A szimpla jelenetek már mentek vele és a felszínes beszélgetés is néha, de ez nagyon sok volt már. Egyszerűen beleborzongott a gondolatba is... Pláne úgy, hogy tudta a másik mit érez iránta.
Be kellett bizonyítania magának, hogy ő tényleg egy macsó férfi, aki a nőket szereti. Méghozzá nem is az akármilyen kategóriás nőket.
Így hát elkezdte szemlélni a terepet. Nyár lévén rengeteg fiatal lány szédelgett a környéken. Ő viszont akkor nem talált semmi kedvére valót. Szőkék, barnák, vörösek... Mind egyre mentek. Mintha csak egy babagyárból hozták volna ki őket. Bármelyik kapható lett volna egy menetre. De nyilván nem az lett volna nekik az első aznap... És ez akkor undorral töltötte el. Ő nem akart a sokadik lenni nekik. Így hát jobb híján elindult kifelé a bárból. Míg nem...
- Hé, haver! Nincs szemed? - rivallt rá egy lány, akit majdnem fellökött.
- Bocs - vetette oda neki foghegyről.
- Ezzel aztán sokra megyek! Tiszta pia lettem... - fújtatott tovább a csaj.
- Mondtam már, hogy... - kezdett bele a mondatba a férfi, ám mikor megfordult nem tudott szóhoz jutni.
A lány magas volt és nagyon vékony. Tom nem kevés összeget tett volna rá, hogy meg tudná számolni a bordáit, ha oda tenné a kezét. A haja hosszú, hollófekete, a szemei pedig, amiben harag égett olyan barnák, mint az olvadt csokoládé...
Mellei szinte alig voltak, a teste különböző pontjait pedig tetoválások tarkították. Még az arcán is volt pár csillag a bal szeme körül.
- Na, mi van nagyfiú? Megnémultál?
- Nem jössz velem szobára? - vigyorodott el lazán Tom, és finoman megpiszkálta az ajakpiercingjeit.
- Tessék? - pislogott nagyokat a lány.
- Jól hallottad szépségem! Eljössz velem egy körre? - a barna nagyon magabiztos volt. Tudta, hogy nem kell sok és ágyba viheti ezt a kis vadócot. És pont erre volt most szüksége.
- Fekszik le veled a halál!
- Ugyan már cica! - nyájaskodott tovább a férfi.
- Nem cica, hanem Bianka! - javította ki őt a lány.
- Eggyel több ok, hogy az ágyamba vigyelek! - nyalt végig az alsó ajkán Tom. A szerszáma már kő kemény volt.
- Te egy perverz állat vagy! Hagyj engem békén! - rivallt rá a lány.
- A hatos lakosztály az enyém, ha meggondolnád magad Bianka - vigyorgott rá majd tovább indult. De fél füllel még épp elkapta amint a lány barátai felvilágosítják őt, kit is utasított vissza.

***

Bill idegesen topogott az öltözőjében. Már háromszor ellenőrizte minden egyes porcikáját. Egy szál boxerben kellett lennie, ami miatt kicsit feszengett. Aznap már kétszer megfürdött, és amit csak nem szégyellt szőrtelenített magán. A sminkje pedig még kifogástalanabb volt, mint általában. Akkor megengedte a lányoknak, hogy ők fessék ki. Túlságosan remegett a keze az ecset használatához...
És nem csak a kezei. Időről időre le kellett ülnie, mert azt hitte a lábai cserben fogják hagyni abban a szent pillanatban. Rondának érezte magát és szerencsétlennek. El sem tudta képzelni pontosan mit kell majd tennie Tommal. Egyedül azt tudta, hogy csókolózni fognak. De nem értette neki miért kell szinte pucérnak lennie...
- Szia, drága! - lépett be hozzá Alex, a nyomában az idősebb férfivel, aki köntösben volt, így Bill is azonnal köntösbe bújt. - Szóval. Csak tisztázni akarok pár dolgot veletek, mielőtt elkezdjük a dolgot.
- Megtiltod neki, hogy felizguljon? - vonta fel a fél szemöldökét az idősebb férfi.
- Azt nem tudom. Neked viszont megtiltom, hogy kezet emelj rá, mert különben én magam jelentelek fel testi sértésért. Értve vagyok? - nézett rá szikrákat szóró szemekkel a szőke.
- Értve... - szégyellte el magát kicsit a barna.
- Bill... Tudom, hogy ezt nem tudod irányítani, de... - pirongott a nő.
- Megoldom. Ez volt a szakmám - mosolygott rá kedvesen a fekete. Úgy gondolta, ha parancsra képes volt elélvezni, akkor ez sem lesz nehezebb.
- Akkor gyertek! - vezette be őket a szobába Alex. Csak ők hárman és az operatőr voltak ott. - A fényeket már beállítottuk, ahogy a hangfelvevőt is. Úgyhogy csak lazán.
A fiúk bólintottak, majd levették a köntösüket. Bill lefeküdt a hatalmas franciaágy közepére, Tom pedig fölé, úgy, hogy a takaró még épp eltakarja a boxere vonalát.
- Gondolom mikor utoljára ezt csináltad a partnered meg te is meztelenek voltatok - élcelődött Tom.
- Gondolom mikor utoljára ezt csináltad a partnered egy lány volt - vágott vissza Bill.
- Fiúk! - szólt rájuk Alex, majd visszaszámolt, aztán elhangozott a csapó, jól ismert hangja. A két férfi pedig egy egész más szituációba került.
- Túl meztelennek érzem magam Albert... - rebegte félénk hangon a fekete.
- Mikor tanulod meg, hogy nem szeretem, ha a teljesen nevemen szólítasz? - súgta partnere fülébe az idősebb.
- Soha - vigyorgott játékosan a fiatalabb.
- Soha? Tényleg így gondolod Eric Luis Brown? - vigyorodott el Tom is.
- Mondtam, hogy ne piszkáld az irataimat! Elég legyen annyi, hogy Luis a nevem... - simogatta a bronzszínű hátat Bill.
- Belőled soha nem elég semmi! - óráknak tűnő másodpercekig néztek egymás szemébe. A fekete légzése felgyorsult, az arca pedig kipirult. Úgy gondolta ezt még megbuherálni se lehetett volna hitelesebben. Érezte, hogy a torka kiszárad és valahogy a levegőt is nehezebben vette...

***

Az idősebb tudta mi a feladta, mégis nehezére esett elvégezni. Látta, ahogy partnere már a tűréshatárának szélére került és ez valamit felébresztett benne, mélyen odabent. Csak épp azt nem tudta, hogy mi lehet az a dolog...
Végül azonban már ő sem bírta tovább és birtokba vette azokat a lehetetlenül csábító ajkakat. A fekete felnyögött és hozzá simult, Tom gerincén pedig végigszánkázott a hideg. Tudta, hogy ezt nem szabadna élveznie. Hogy ez az egész rossz és helytelen... Ugyanakkor a testének nem tudott parancsolni. A nyelvével partnere ajkai közé hatolt és a nyelvével lassan felfedezte a száját.
Érezte a nyelve melegét és a kis, hideg fémet benne. A kettősség hatására pedig ő is sóhajtott egyet. A fiatalabb teste hozzá simult, a mellbimbójában lévő piercing pedig a mellkasához nyomódott. Hideg volt és kemény... Elég tetszetős érzés.
- Al... Abba kell hagynunk... - hajolt el tőle Bill lihegve. Az arca vörös volt, míg a szemei ködösek. A szerepét azonban pontosan betartotta, egy pillanatra sem esve ki belőle. Akár egy vérbeli profi.
- Még mindig félsz tőlem? Luis... - kezdte az idősebb csókolgatni a hófehér hattyúnyakat, mire a másik ismét felsóhajtott. Majd eltolta magától Tomot.
- Nem félek! De még nem... Még nem adhatom magam oda neked. Kérlek, értsd meg! - vette könyörgőre a figurát a fiatalabb.
- Mikor? - kérdeztem a barna.
- Hamarosan.. - puszilta meg az az ajkait a fiatalabb, majd ismét megszólalt a csapó jól ismert hangja...

***

Bill fáradtan tért vissza az öltözőjébe. A jelenetet még vagy 3-szor újraforgatták. És ez még csak az volt mikor az egészet vették fel újra. Volt mikor Alex a csók hangjával nem elégedett meg. Volt mikor a világítással. Egyszer pedig azzal, hogy a fekete nem tűnt elég kívánatosnak, ám ezt senki nem tudta hová rakni. A fiatal férfi azért sem, mert a forgatás végére a szerszáma már iszonyatosan lüktetett a nadrágjában...
Végül erőt vett magán, feltápászkodott a székből ahol addig ült, majd elindult, hogy felvegye a ruháit, mikor kopogtak. A fekete nem értette ki lehet az. Hiszen ez az ő öltözője volt akkor is, ha csak erre a napra. És ahogy hallotta a többiek már elmentek, így egy kicsit meg is borzongott. A szobába ekkor partnere lépett be, aki be is csukta maga után az ajtót.
- Segíthetek? - nézett rá a fiatalabb gyanakodva, szorosan összehúzva magán a köntösét.
- Csak gondoltam benézek - vont vállat a barna és lépett felé egyet. - Még mindig pucér vagy?
- Alsóneműben vagyok, bár nincs hozzá semmi közöd - válaszolt nem túl szívélyesen a fekete.
- Miért vagy velem ilyen ellenséges Bill? - mosolygott rá negédesen az idősebb.
- Nem vagyok ellenséges, csak tartom a távolságot, ahogy kérted.
- Hmm... Pedig én nem emlékszem, hogy ezt kértem volna tőled - értetlenkedett Tom.
- Tudsz róla, hogy baromi szarul színészkedsz? - vigyorodott el kajánul a fekete. Élvezte, hogy akkor nála volt az előny.
- Tudod jól, ahogyan én is, hogy ezerszer jobb színész vagyok, mint te. Nem kell az önelégült színjáték - vizslatta őt lenézően a másik.
- Aljas kisfiú vagy Trümper! - vicsorgott Bill, mire a barna elkapta a karját és a falnak elszorította az egész testével.
- Nem vagyok kisfiú. Ezt jobb, ha megjegyzed - Tom az egyik combját finoman a fiatalabb ágyékához nyomta és azzal kezdte ingerelni, mire az felnyögött. - Te viszont már nem meleg, hanem forró vagy!
- Kuhss... Ohh... - sóhajtozta a fekete. A szerszáma csak még keményebb lett az ingerlés hatására, ami nagyon zavarta, de nem tudott ellenkezni. És valójában nem is akart.
- Mond csak Billy fiú! Hányszor basztak meg kamerák előtt? - Tom minden egyes szavából undor és gyűlölet fröcsögött. A teste viszont teljesen a fiatalabb férfihoz simult, amitől azt szédülés fogta el. Nem hitte volna, hogy a legutóbbi affér után ilyen történhet köztük.
- Nehm... Nehm tartozik ráhd... Ohh... - harapott az ajkába a fekete, hogy elfojtson egy nagy nyögést.
- Mi az? Már ennyitől is így bepörögtél? - vigyorgott kajánul az idősebb és gyorsabban kezdte mozgatni a lábát mire a fiatalabb hangosan felnyögött.
- Ehgy rohadéhk vahgy... Ahh...
- Ha annyira zavar a dolog, akkor miért nyögsz ennyire? - kérdezte értetlenül a barna.
- Nehm... Ahh... Nehm élvezehm... Ehz... Ez csahk testih dolohg... - remegett meg Bill, és ha partnere nem tartja meg, valószínűleg össze is esett volna.
- Tudom, hogy akarsz engem! Érzem... - kezdte csókolgatni a hófehér hattyúnyakat az idősebb.

***

Tom teste pattanásig volt feszülve. Úgy érezte a másik minden rezdülése és nyögése teljesen körülöleli a testét. Ettől pedig csak még jobban megkívánta a kis feketét. Egy gondolat erejéig még az is átfutott az agyán, hogy megfordítja őt és mélyen a testébe feledkezik. Ám ekkor olyan dolog történt, amire nem számított.
A fiatalabb teste kissé ellazult, a karjaival pedig szorosan belé kapaszkodott, ezzel még szorosabban ölelve őt magához. Még a fejét is oldalra döntötte, hogy a lehető legjobb szöget biztosítsa a csókokhoz partnerének.
Az idősebb egy pillanatra megmerevedett. Nem tudta a másik érzi-e az ő izgalmát. Még a gondolattól is megborzongott, hogy esetleg azt gondolja, hogy ő tette ezt vele. Ám, a látszat szerint Bill egy cseppet sem arra figyelt, hogy mi van a másik lába közt. Sokkal inkább érdekelte a saját merevedése.
- Kérlehk... - sóhajtott szinte könyörögve a fiatalabb.
A barna ekkor erőt vett magán és megtette partnerének, amire az vágyott. Az ajkai puha, nedves csókokkal borították be a nyakát valamint kisebb-nagyobb harapásokkal, ami csak fokozta a fekete izgalmát. A lába pedig továbbra is finom nyomással ingerelték Bill kő kemény szerszámát.
Tom szédült és akaratlanul is gyorsabban kezdte mozgatni a lábát. A nyögések a füle mellett egyre hangosabbá és hangosabbá váltak, ami rá is hatással volt. A levegő hevesen áramlott ki és be a tüdejébe, a szerszáma pedig hálás volt minden egyes rezdülésnek a fekete részéről, amivel a csípője dörzsölte az övét.
- Tohm... Ahh... Éhn... - rebegte halkan, két nyögés közt a fiatalabb.
- Csináhld! - zihálta zavartan a barna. Már neki sem volt sok hátra az orgazmusig. Azt kívánta bárcsak benne sülhetne el. A gondolattól megremegett és még jobban simult a másikhoz.

***

Bill egy hangos kiáltás és finom rángatózás kíséretében ért fel a csúcsra, amitől kicsit el is vesztette az egyensúlyát. Azonban azok az erős karok most is támaszt nyújtottak neki és védelmezően ölelték. Ő pedig szorosan bújt a hozzájuk tartozó testhez. Az egész világ tompa volt számára, kivéve az idősebb férfi heves szívverése, amit akár órákon keresztül elhallgatott volna az ölelésében. Abban, amibe úgy simult, mint egy szeretetéhez kiscica a gazdája tenyerébe.
- Le kéne pihenned... - suttogta neki Tom gyengéd hangon és apró csókot nyomott a homlokára.
- De nekem jó itt... - motyogta álmosan neki a fiatalabb.
- Fáradt vagy Billie. Majd összeesel a karjaimban - már a hangból is tudni lehetett, hogy a barna mosolyog, ám a kis feketeség nem akart kibújni a karjai közül.
- Akkor fektess le te! - nyafizott kedvesen Bill. Ki akarta még használni ezt a kevés időt. Tudta, hogy ennek az egésznek egy pillanat alatt vége lehet.
- Jól van.
Bár a fiatalabbnak rosszul esett, hogy az ölelés olyan hirtelen véget ért, de hamaros újra Tom karjaiban volt, aki féltőn vitte őt végig a hotel folyosóján, majd gyengéden lefektette és be is takarta nehogy megfázzon. Annak ellenére, hogy ezt az idő nem indokolta, ő mégis féltette partnerét.
- Itt maradsz? - nézett rá álmosan a fekete.
- Akkor nem fogsz pihenni... - simogatta az arcát mosolyogva az idősebb.
- De fogok! Légyszi... - nézett rá szomorúan Bill.
- Jól van... - feküdt le mellé a barna. A takaró köztük maradt, ami boldoggá tette. Nem akarta, hogy a másik ne tudjon elaludni.
- Hmm... - mormogott elégedetten a fiatalabb és partnere mellkasához nyomta a hátát. - Tomi...
- Aludj szépségem... - suttogta halkan a barna.

***

Az idősebb férfi talán egy órát töltött a fiatalabb szobájában. Meg akart róla győződni, hogy tényleg pihen, és nem csak színleli azt. Tudta jól, mikor fel fog ébredni zavarodott lesz és idő kell majd neki. Így inkább magára hagyta. Ám ugrásra készen állt annak érdekében, hogy a hitetlenkedő és felénk Billt a karjaiba zárhassa.
Addig viszont kezdenie kellett valamit azzal, ami a lábai között csüngött. Pontosabban akkor határozottan és tiszteletet parancsolóan meredezett. Ezen pedig az sem segített, hogy érezte Bill illatát és hallgatta a halk szuszogását. Az a férfi teljesen megbolondította.
Így mikor visszaért a saját szobájába, egyből a fürdőbe indult. A vizet inkább mondta volna kissé hidegnek, mintsem kellemesnek, de akkor ez volt a legjobb, amit tehetett. Az elsőre kellemetlen hőmérséklet lassacskán megnyugtatta a testét valamint a megtépázott idegrendszerére is pozitív hatást gyakorolt.
Mire kiszállt a zuhany alól új embernek érezte magát. Valakinek, aki végre képes lesz elfogadni azt, amit érzett. Valakinek, aki szembe képes menni a világgal. Valakinek, akinek akkor egy férfit kellett volna szorosan a karjaiba vonni.
Sietősen indult el a szekrénye felé és már majdnem le is dobta a derekára kötött törölközőt, mikor meglátta az oly ismerős alakot az ágyán ülni. Ám ez a személy már nem az volt, aki pár órával azelőtt. Annyi legalább is biztos volt, hogy máshogy nézett ki.
Alex immár hátközéig érős szőke tincsekkel rendelkezett, akárcsak egyetemista korukban. A szemei és az ajkai sokkal vadabbul voltak kifestve, mint általában. Ehhez pedig egy nagyon lenge, pánt nélküli, mályvaszínű ruhát viselt, amit a derekánál el öv szűkített. Szinte nem is látszódott a hasa.
Tom egy percig csak állt és figyelte őt. Nem igazán tudta eldönteni, hogy amit lát az állom-e vagy valóság. A stílus, a tekintet és maga a személy is ugyan az volt, mint akit annak idején a kedvesének szólított. Ám valami mégis megváltozott. Ő már nem volt az a személy, akit a lány keresett.
- Nagyon megváltoztál - törte meg a csendet végül a férfi.
- Annyira azért nem. Ez csak felcsatolható haj. De úgy éreztem kell egy kis változatosság - vont vállat a nő.
- Úgy nézel ki, mint mikor egyetemisták voltunk.
- Részben ez is volt a célom. Érdekelt mi lesz a reakciód.
- Ledöbbentem, az biztos.
- És más egyéb? - merté őt végig alaposan a szőkeség, amitől Tom meglehetősen kellemetlenül érezte magát.
- Figyelj csak Alex. Nekem most el kéne mennem - próbálta menteni a helyzetet a barna.
- Csak így Alex? - állt fel a nő, majd lassú, kecses léptékkel elindult felé. - Mi lett az Alával?
- Azt akkor mondtam neked mikor jegyben jártunk - vonta össze a szemöldökét értetlenül a férfi.
- Pontosan - mosolygott rá kihívóan Alex. Az egyik ujjával finoman letörölt a kidolgozott mellkasról pár vízcseppet, amitől a másik összerezzent.
- Mit akarsz tőlem? - lépett hátra egy lépést a barna, de a másik követte őt.
- Azt, amit annak idején eldobtam. Kellesz nekem Tom!
- Hogy mi? - döbbent le teljesen az idősebb. Ha akkor nem tud megkapaszkodni a kanapéban valószínűleg el is esett volna.
- Jól hallottad. Nem tudtam mit dobtam el, egészen addig, míg meg nem láttalak újra. De ahogy összemelegedtetek Billel elbizonytalanodtam... Nem akartalak titeket elszakítani egymástól. De most, hogy már tudom, tényleg heteró vagy így újra együtt lehetünk - figyelte őt a szöszi csillogó szemekkel, amitől a férfit kirázta a hideg.
- Alex! Férjnél vagy! És az ő gyerekét hordod a szíved alatt! Mégis, hogy képzelted ezt? Szeretőnek akarsz tartani vagy mi? - rivallt rá Tom. Az idegei akkor már ugyan olyan tépettek voltak, mint nem sokkal azelőtt.
- Nem. Elhagynám Alexeyt. Én csak téged szeretlek! Mindig is téged szerettelek! - erősködött a nő.
- Lehet, hogy régen szerettél, de már nem. Sőt, ha még az egyetemen is szerettél volna, akkor nem hagysz el. Ha nem történik meg az a csók, akkor más miatt szakítunk. Egy idő után már az is elég lett volna, ha túl sok borsot szórok a kajára. Gondold csak végig! - a barna érezte, ahogy lassan újra bezárkózik. Nem akart még egyszer megsebződni pont miatta.
- Nem Tom! Én, tényleg szeretlek! Az csak egy butaság volt! Kérlek! - a nő szemei könnyben úsztak, ám ez kicsit sem hatotta meg a másikat. S mikor a szőke próbált hozzá bújni, a férfi eltolta magától.
- Menj el! Nem akarlak többé látni - közölte fagyos hangon.
- Én...
- Menj! - rivallt rá Tom és az ajtó felé mutatott, ahol alig fél perccel később, a sírástól szaggatott légzésű Alex lépett ki. A csönd pedig mázsás súlyként nehezedett a szobára. A férfinak döntenie kellett.

***

Mikor Bill felébredt már rég besötétedett. Még akkor is fáradtnak érezte magát, de beszélni akart a partnerével. Tudta, hogy azt a dolgot nem álmodhatta. Egyszerűen nem... Ahhoz túl jó volt...
Halkan kopogott a másik férfi ajtaján, ám nem kapott választ. Így erőt vett magán és belépett.
A csönd szinte mellkason taszította, az üresség pedig bekúszott a bőre alá és lassú, finom mozdulatokkal kezdte összeszorítani a tüdejét. Nem értette mi történhetett, amíg aludt. Tom gyengéd volt vele, óvatos, figyelmes... A fekete reménykedett benne, hogy nem csak képzelte, hanem tényleg érezte a másik fél izgalmát. Tisztán emlékezett arra a pár másodpercre mikor a kéj nem ködösítette el minden pillanatát. Partnere kívánta őt. És most elment... Ismét...
Ahogy beljebb lépkedett a szobában, egy pillanatra megállt az ágynál. Egy kupac papír hevert a finom anyagú, selymes huzatom. A szorgos munka eredménye képen Bill nem tudta elolvasni mi lehet az. Ám volt egy olyan sejtése, hogy a másik szerződése hevert ott trehány kupacban, amitől a szíve még jobban összeszorult. Nem akarta, hogy ez legyen a vége... Nem akart újra csalódni!

Ahogyan Bill Trümper csöndes magányában figyelte a sötét égen gyémántként ragyogó csillagokat, még csak nem is sejtette, hogy valaki, aki fent repült a csillagok közt, csöndes imát rebegett a bocsánatáért.