23. fejezet

Sziasztok Gyerekek!

Hát mit ne mondjak mikor most megláttam a legutóbbi rész dátumát pislogtam egy sort mint hal a szatyorban. Mondjuk pörögtek is az események az utóbbi időben elég sűrűn. Megvolt a műtétem, újra sulizok meg dolgozok és hát már van valaki aki rajtam kívül is beosztja az időm. :) Nem ígérgetek nagy szavakkal, de megpróbálok igyekezni. Nem lesz egyszerű, mert hamarosan vizsgázok, de igyekszem. Addig is jó olvasást és legyetek rosszak!

Tom izgatott volt az aznapi programjaik miatt. Éjjel sokáig fennmaradt, hogy mindent alaposan átgondolhasson és eltervezhessen. Nem akarta, hogy cukormázas és tökéletes legyen az egész. Nem, neki egész más kellett. Az, hogy Bill boldog legyen és önfeledt.

Úgy tervezte, hogy hamar felkelnek, de ahogy elkezdte alvó partnerét figyelni a takaró alatt, valahogy nem volt szíve felébreszteni őt.

A fekete tincsek szépen keretezték a hófehér arcot s néhányuk szemtelenséget nem ismerve hullott a bűnösen csábító ajkakra. Az idősebb férfi szerszáma megmozdult a nadrágjában. Nem ébredt nyugodtan, ez a látvány pedig csak fokozta a beteljesülés utáni vágyát. Bűnösnek érezte magát emiatt. Hiszen partnere lelke és nagy valószínűséggel teste is romokban hevert. Ő mégis kívánta. És meg akarta szerezni.

- Billie... - suttogta rekedt hangon és megcirógatta a párna által összegyűrt arcocskát. Ám válaszul csak nyöszörgést kapott. - Édesem... Fel kell kelned... Hozok neked reggelit meg kávét. Mit szólsz?

- Kávé... - motyogta a fiatalabb és szorosan a másik férfi mellkasához bújt.

- Igen, kávé - zárta őt karjai közé a barna.

- Palacsinta... - ahogy beszélt ajkai folyamatosan súrolták az idősebb bőrét, amitől ő élesen szívta be a levegőt.

- Ha ahzt szeretnéd...

- Meg... Zuhanyozni... - tápászkodott fel óvatosan a fekete. Örült, hogy volt rajta póló.

- Rendben. Addig hozatok reggelit - mosolyodott rá gyengéden Tom. Ölelni akarta. Ölelni és csókolni.

***

Bill teste fel volt forrósodva így még a pihe-puha törölköző érintése is furcsán durvának tűnt számára. Kicsit fel is szisszent, ahogy az ernyedt férfiasságához ért. Sokszor látta már ilyen állapotban, ám most valahogy sajnálta. Úgy gondolta ezzel szavak nélkül is tudna jelezni az idősebb férfi számára, ám a teste cserbenhagyta. Ő viszont még nem szabadult meg minden démonától. Nem. A leggyönyörűségesebb szenvedés még hátra volt.

Tom szerelmi vallomása egyszerre ijesztette meg és árasztotta el szeretettel a lelkét. Partnere pedig azóta is a legnagyobb gyengédséggel fordult hozzá. Pedig nem lehetett neki könnyű. Ez az egész folyamat és az elutasított vallomás... Vajon annak érezte? A fekete nem volt benne biztos. Bár az esze azt súgta igen, a szíve még reménykedett. Hiszen az emberek olyan sokszor kapnak második esélyt. Csak remélte, hogy ő ezt még nem játszotta el.

***

- Ha végeztél a reggelivel indulhatunk? - mosolygott az idősebb kávéja felett.

- Hová megyünk? - a fiatalabb férfi még köntöst viselt, ami szinte egybeolvadt porcelános bőrével. A barnának meglehetősen nehéz volt nem őt bámulnia.

- Megmondtam. Szeretnék kérni egy napot, hogy bizonyíthassam, érdemes vagyok a bizalmadra.

- Neked semmit sem kell bizonyítanod! - rázta meg a fejét a fekete. Holló tincsei az arcába hullottak, amitől a tekintete csak még csábítóbb lett.

- De bizonyítani akarok! Megérdemled!

- Túl kedves vagy hozzám...

- Ez nem igaz Bill. Én csak... Csak szeretném, ha egyszer megtalálnád a boldogságot.

- Köszönöm - fogta meg partnere kezét a fiatalabb.

- Ez a legkevesebb. Te is megtetted értem.

- Meg? - pirult el a fekete.

- Igen. Az elmúlt években nagyon magányos voltam. De te erőt adtál nekem a folytatáshoz. Ha te nem vagy... Csak az ég tudja mit tettem volna mikor elvesztettem Miát. Köszönöm, hogy megmentettél magamtól!

- Már megköszönted - mosolyodott el a fiatalabb.

- Az életét az ember nem csak egyszer köszöni meg Billie.

***

A fekete a napja nagy részét álmélkodással töltötte. Alig akarta elhinni, hogy partnere mindezt egyetlen éjszaka alatt tervezte meg és hozta össze. Csak neki. Hogy mosolyogni lássa...

Először a szálloda kertjébe mentek sétálni. Pont oda ahová a fiatalabb legutóbb menni akart. Ez a gondolat pedig egyszerre töltötte el boldogsággal és bánattal. Meg akarta beszélni az elmúlt hetek eseményeit Tommal, de amint arra terelte volna a témát, a másik azonnal valami újat hozott fel. Szándékosan kerülni akarta a dolgot, s bár Bill először ezt csak fél vállról vette, egy idő után kifejezetten zavarta a dolog. Ám nem sok ideje volt a ducizásra.

Következőnek a barna még inkább kitett magáért. A fiatalabb csak ekkor döbbent meg igazán, ugyanis elmentek delfineket etetni. Az út alatt Tom sokat mesélt neki róluk. Főként sérült gyerekek terápiás gondozásában segítettek. Bill csak akkor tudta meg, hogy a barna több hasonló alapítványt is támogat rendszeresen, s bár partnere kevesellte az összegeket, mikor találkoztak az alapítvány vezetőjével az úgy fogadta az idősebbet, mint egy régi, jó barátot.

Ebédre egy tengerparti étteremre esett a választásuk, ahol az aznapi kapástól függött az étlap. A fekete először kicsit ódzkodott a dologtól, mondván ő közel sem ennyire spontán, ám a végén magát lepte meg a legjobban. A kezdeti félénksége hamar átcsapott gyermeteg izgatottságba, ahogy az újabb és újabb fogásokat várta. Közben pedig beszélgettek. Filmekről, zenéről, könyvekről... Akár csak egy randin szokás. Végül még a csokoládés lávatortán is megosztoztak.

- Jól érezted magad? - kérdezte Tom óvatos hangon, ahogy visszafelé sétáltak a szobájukba. Észre sem vették, hogy mennyi ideig tartott az út, csak mikor a fiatalabbnak sms-e érkezett.

- Nagyon jól. Köszönöm! - mosolyodott el a fekete.

- Örülök! - nyitotta ki neki az ajtót partnere. - Nekem most el kell mennem egy kicsit. Van még egy meglepetésem a számodra.

- Még egy? - harapott játékosan az alsó ajkába Bill.

- Vagy nem csak egy - nevetett halkan a barna.

- Sokáig leszel el?

- Egy darabig biztosan. De ha nem érek vissza 7-ig, akkor jönnek érted és elhoznak hozzám. Rendben?

- Rendben - bólintott óvatosan a fekete.

- Addig pihenj kicsit. Aztán este találkozunk! - indult el az idősebb, ám partnere megfogta a karját. Először nem értette a reakciót, ám mikor azok a cseresznyés ajkak egy pillanatra súrolták az ő ajkait, már nem is akarta érteni. Csak élvezni.

***

- Hol a faszban voltál eddig? - rikácsolt az oly ismerős női hang a telefonomba.

- Neked is szia Janie - válaszolt nyugodtan a férfi. Mint aki fel sem veszi a dolgot.

- Hogy vagy? Ő... Bántott? - a vöröske hangja immár gyengéd és szomorú volt. Kétségbe esett.

- Kicsit... - vallotta be nehézkesen a fekete. - De jól vagyok. Tom vigyáz rám.

- Nagyon is remélem!

- Nyugi - kuncogott Bill. - Tényleg minden oké. Sokat beszélgetünk és türelmes velem. És... Azt hiszem, ma randizunk... Vagyis... Remélem...

- Hogy érted, hogy azt hiszed? - kérdezte értetlenül a nő.

- Nehéz megmondani mit gondol. Mielőtt Kevin megérkezett szerelmet vallott nekem... Én viszont csak hisztiztem, mint egy akaratos kisgyerek... Nem hiszem, hogy már bármit is akar tőlem.

- Ő ezt egyáltalán nem így fogja fel Bill.

- Miből gondolod?

- Szerinted ki térítette észhez őt is? Komolyan mondom, ha én nem lennék...

- Mit mondtál neki? - nyüszített a fekete idegesen.

- Csak az igazat.

- Milyen igazat? Istenem Janie. Ugye... Ugye nem?  - a fiatal férfi szíve majd kiszakadt a mellkasából úgy dörömbölt, tenyerei pedig izzadtak. Ha Tom tényleg tudja, abba ő belehal. Mégis mit gondolhat róla? Emlékszik már egyáltalán bármire is?

- De igen. Elmondtam neki. Mert te még most is félsz erről beszélni vele. Tudom, hogy csak óvni akartad a kapcsolatotokat, de ez egy idő után már nem megoldás. Joga van emlékezni kivel szeretkezett.

- Én... Én most össze vagyok zavarodva... - fogta a fejét tanácstalanul a fekete.

- Akar téged Billie, ez nyilvánvaló. Már csak az a kérdés te akarod-e őt.

- Persze, hogy akarom! Hiszen Tomról beszélünk. Ki ne akarná őt?

- Akkor beszéld meg vele. Mond el neki, hogy mit érzel. Hogy mit szeretnél tőle és mire vágysz. Megteszed ezt nekem?

- Meg. Köszönöm...

***

Az idősebb férfi izgatottan ült az étterem teraszán. Minden elő volt készítve már. A romantikus vacsora, halk zene, gyertyák... Az este csak Billé volt. Azé a lángoló angyalé.

Ahogy az órájára pillantott izgatottság fogta el, a gyomra pedig összeugrott. Már elmúlt hét, ami azt jelentette, hogy hamarosan megérkezik a fiatalabb. Tom még egyszer alaposan végigmérte magát. Fekete, szűk farmert viselt és hozzá illő cipőt. Az inge selyem, vérvörös anyagán pedig még el-eljátszottak a lemenő nap sugarai. Így utólag már kicsit furcsán érezte magát a nyakkendő miatt, de édesanyja javasolta ezt. Bízott az ő ítélőképességében. Ha a sajátjában nem is feltétlenül. Egész nap próbált nyugodt maradni s úgy gondolta ez hellyel-közzel sikerült is neki, ám akkor úgy érezte magát, mint a legelső randija előtt Alexszel. Sőt, talán még idegesebbnek is. Egy biztos, annak idején nem érzett ekkora hányingert.

Ám ez az érzése azonnal elmúlt mikor meglátta partnerét. A szíve nagyot dobbant, s úgy érezte kissé el is pirult. Nem volt szándékos, de úgy figyelte a felé közeledő törékeny alakot akár egy éhes farkas a prédáját. De nem tehette a magáévá. Bár a naplementében való szeretkezés gondolatát elég izgatónak tartotta...

- Szia - rázta ki gondolataiból a fekete.

- Ohh... Szia... - mosolyodott el félszegen a barna. Bill lenyűgözően festett. Lehetetlenül szűk, fekete farmert és hozzá illő csizmát viselt. Felül pedig egy khaki színű, katonai jellegű inget, aminek az öve csak még jobban kiemelte a keskeny csípőjét.

- Nagyon szép ez a hely.

- Örülök... Örülök, hogy tetszik... - dadogta zavartan. A látvány egyre csak emelte a vérnyomását.

- Kettesben leszünk, ugye? - a fekete hangja olyan volt akár a méz. Finoman simogatta a barna minden érzékszervét.

- Igen.

- Akkor jó - lépett hozzá Bill és lágy csókot nyomott a cserepes ajkakra. - Köszönöm...

- Szívesen... - pirult el Tom s, hogy zavarát leplezni tudja, kihúzta a széket kedvesének.

- Igazi úriember vagy - foglalt helyet a fiatalabb.

- Te csak a legjobbat érdemled! Bort esetleg?

- Csak egy keveset. Azt nem bírom jól.

- Édes lehetsz becsiccsentve - töltött maguknak egy-egy pohárral az idősebb. - Akkor igyunk ránk!

- Ránk! - emelte meg poharát a fekete.

***

- Janie elmondta, hogy lefeküdtünk - Bill számított erre a mondatra. Tudta, hogy egy napon beszélniük kell majd róla és már egészen értelmes dolgok is megfogalmazódtak a fejében ezzel kapcsolatban. De akkor, abban a percben hideg zuhanyként érte az egész. Nem mert az idősebb szemébe nézni, így csak a tányérján maradt orchidea virágot kezdte szuggerálni.

- Te másztál rám... Nem kényszerítettelek... - vont vállat zavartan a fiatalabb.

- De miért nem mondtad el?

- Mert nem emlékeztél rá... És magad alatt voltál. Aztán mikor végre el tudtam volna mondani megjelent Kevin és én... Én annyira féltem... - a fekete ujjai görcsösen szorították a köztük lévő, finom kidolgozású szalvétagyűrűt, amely megszámlálhatatlan mennyiségben formálta a végtelen jelét. Igazán ironikus volt. Talán ha nem futotta volna át a borzongató rettegés esetleg még fel is nevet a dolgon.

- Még mindig a pofon miatt? - torzult el az idősebb férfi arca.

- Attól, hogy elveszítelek... Hiszen a te szexuális orientációd soha nem volt megkérdőjelezve. A nőket szereted.

- Pont ezért volt először ilyen nehéz elfogadnom, hogy most beléd vagyok szerelmes... - fürkészte a másik tekintetét tanácstalanul Tom. - Te csak belibbentél az életembe a nagy őzike szemeiddel, a csodás mosolyoddal, a lehengerlő stílusoddal, az örök optimizmusoddal... És nem utolsó sorban az édes kis fenekeddel... Én pedig összezavarodtam... Ha... Ha Mia nem beszél rá a filmre, ha nem bátorít veled kapcsolatban, ha nem adja át a címed, ha... - csuklott el a barna hangja.

- Édes... - ugrott mellé a fiatalabb és szorosan megölelte. - Nincs semmi baj... Engedd csak ki...

- Nem fogok sírni... - kapaszkodott belé erősen az idősebb. - Most nem... A mai nap a tiéd. És van valami, amit már régóta meg kellett volna tennem...

- Mi az? - pislogott nagyokat a fekete.

- Majd megtudod - csókolta meg partnerét finoman Tom.

***

Viszonylag késő volt már, Bill pedig némiképp becsiccsentett állapotban érezte magát mikor visszakeveredtek a szobába. Ám egy kicsit sem volt fáradt. Útközben apró csókokat váltottak, ami perzselte a hangulatot. Igazán elemében érezte magát.

- Azt hiszem ágyba kéne dugni téged.

- Dugni... - kuncogott a fekete mialatt leszenvedte magáról a cipőit. Párszor az idősebbnek kellett elkapnia nehogy orra bukjon.

- Tényleg nem lenne szabad ennyit innod... - suttogta partnere fülébe a barna.

- Nem is ittam sokat.

- Bill... - az idősebb ajkai lassan térképezték fel a cseresznyés ajkakat. Az egész olyan finom és könnyű volt.

- Tomih... - suttogta a fekete. Esetlennek érezte magát, mégis volt valami ami hajtotta.

- Édesehm...

A fiatalabb férfi teste elgyengült. Érzékei pedig kiélesedtek, ahogy partnere a nyakát kezdte csókolni. Közben pedig az övét bontogatta. Az egész annyira abszurd volt... Mégis akarta. Minden másodperc csak fokozta a vágyát. Ahogyan a puha ajkak közt lévő nyelv végigszántott a nyakán... Azok a lehetetlenül hosszú ujjak pedig körbeölelték a férfiasságát... Felnyögött. Hangosan és gátlástalanul. Körmeivel pedig végigszántott az idősebb hátán. Nyilvánvalóan józanul nem tett volna ilyet. Ám akkor közbe lépett az alkohol áldásos hatása. Teljesen elveszett tőle.

***

Tom szíve zakatolt a fülében és a torkában egyaránt. Tudta, hogy meg kéne állnia és egy picit lenyugodnia, de nem mert. Félt, hogyha abbahagyja, partnere megijed. Annak pedig kiszámíthatatlan következményei lesznek. Így, ha megfeszülve is, de folytatta.

Pár, igen ködös emléknél több még mindig nem jutott eszébe arról az ominózus éjszakáról, ezért hát mikor a fekete nadrágjába nyúlt, eléggé meglepte az a méretes darab, amit ott talált. Egy pillanatra el is szégyellte magát. Vajon a fiatalabb elégedett volt az ő szerszámával? Egyáltalán szólt volna, ha nem? Összezavarodott.

- Tomih... - nyöszörögte elgyötörten Bill.

- Jól vagy? - az idősebb hangja tele volt szeretettel és féltéssel. Annyira megnyugtatónak hatott, hogy még ő maga is meglepődött.

- Nehm... Nehm fektethetsz leh...

- Nem foglak...

A barna vett egy mély levegőt és megnyalta szerelme makkját. A puha, rózsaszív bőr hihetetlenül bársonyos volt. Nem bánta volna, ha máshol is érezhetné... Az íze pedig... Talán ezen lepődött meg a legjobban. Az enyhe sós íz mellett nem találta rossznak. Egyenese finomnak érezte. Kicsit zavarba is jött ettől. De az ösztönei azt diktálták, hogy folytassa.

Nem volt benne biztos, hogy jól csinálja. Csak abban, mit szeret ő. És azt csinálta. Finom nyalogatás a makkon, pár laza mozdulat, szívás. Kezdett felvenni egy egyenletes tempót, mialatt próbálta helyén tartani zakatoló szívét.

Percek teltek el halk cuppogással és egy-egy élesebb levegő vétellel. Aztán Bill újra eleresztett egy nyögést. Ez pedig többet ért bármilyen szónál.

Az idősebb kicsit gyorsabb tempóra váltott. Aztán, ismételt meglepetést okozva magának, elkezdte teljesen a szájába engedni az ágaskodó szerszámot.

***

A fiatalabb szemei kipattantak, csípője pedig akaratlanul lökött előre. Bent volt. A farka mélyen Tom szájában.

- Sah... Sajnálohm... - rebegte elhaló hangon és fel akart támaszkodni, ám partnere visszanyomta az ágyra és az eddigieknél még hevesebben kezdte kényeztetni.

Bill érezte, hogy közel a vég. Már nem tudta csukva tartani a száját és a lábai is meg-megremegtek. A tudata ködösségén azonban még átvillant pár kép. Ahogy Tom belé hatolt... Mikor megharapta a kulcscsontját, ami fájdalmasan élvezetes volt. A végén pedig benne...

A fekete teste egy pillanatra megmerevedett mielőtt az egészet átjárta volna az oly ismerős remegés. Minden porcikájában érezte azt a bizsergést mely további vágyakat ébresztett benne.

- Tohm... - nyögte rekedten szerelme nevét. A teste ezzel elhúzta azokat a mámoros pillanatokat. Egymás után többször is.

Már egészen elernyedt és közel volt az álom határához mikor a nagy kezek védelmező burkot képezve ahhoz az eszméletlen jó illatú mellkashoz húzták őt. Teljesen megnyugodhatott.

- Szeretlek... - Tom hangja óvatos volt és szeretet teli. Tényleg így érzett.

- Én is szeretlek... - motyogta a fiatalabb mielőtt teljesen átadta magát a sötétségnek. Ám aznap éjjel nem félt. Már semmi rossz nem történhetett velük.