Bill reggel arra ébredt, hogy
melege van, amit először elég különösnek talált. A szobájában legalább egy
ablaka mindig nyitva volt. Szerette a friss levegőt. Valahogy nyugodtabban
aludt tőle.
Ám mikor kinyitotta pilláit,
rájött, hogy a különös hőhullám oka nem volt más, mint partnere, aki félig belé
gabalyodva hortyogott. A látvány igazán édes és ártatlan lett volna, ha közben
nem nyomódik combjához a másik igen csak kemény férfiassága. Ettől egy
pillanatra elbizonytalanodott. Egyrészt mozdulni szeretett volna és viszonozni
az előző este gyönyörű pillanatait, másrészt azonban nem akart túl korán
kezdeményezni. Előbb mindenképp beszélni akart az idősebbel.
- Tomi... - puszilta meg finoman a kissé borostás arcot,
mire az idősebb nyöszörögni kezdett. - Na... Szerelmem... Ébredj fel...
- Ha nem reggel lenne, még örülnék is ennek... - motyogta a
barna mikor partnere legalább már tíz perce csókolgatta az arcát.
- De nehezen ébredsz te fel - mosolyodott el a fekete.
- Azt hittem a másnaposság ágyban tart... - fordította maga
alá kedvesét Tom.
- Nem vagyok másnapos... Nem ittam annyit... - bújt a
tökéletes izmokhoz Bill. Azaz illat mindennel felért. Kicsit édeskés, mégis
olyan férfias. A nyers Kaulitz kivonat... Amitől forróság áradt szét a hasában.
Ezelőtt sosem érzett ilyet. Talán ez lehetett az a bizonyos kémia, amiről az
emberek annyit beszéltek. A megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan érzés, amiért
kívánod a másikat, amiért elvesznél benne teljesen.
A teste előbb reagált, mint
felfogta volna. A puha ajkak már az ő száját súrolták. A fiatalabb ajkai lustán
mozogva ízlelgették a másikat. Különös volt beismernie, de jó volt ez is. Ahogy
egymás mellett feküdve, anyaszült meztelen csókolóztak. Valahogy természetes
volt az egész. Olyan eleven, mégsem túl ijesztő. Csak átlagos.
- Jól érezted magad tegnap? - törte meg a csókot a barna.
- Nagyon jól! - mosolyodott el a fekete és
belecsimpaszkodott a szerelmébe.
- Akkor adnál nekünk egy esélyt? - fúrta orrát a holló
tincsek közé az idősebb.
- Neked bármikor adnék Tom... Millió esélyt is...
- Csak egy kell... Ezt nem fogom elszúrni...
***
A forgatás az elkövetkező
napokban jól haladt. Érezhetően megváltozott a hangulat, ahogy a kedélyek
kezdtek lecsillapodni. Azonban a kamerák előtt csak forrósodott a levegő.
Több, heves csókolózással és
taperolással teli jelenetet vettek fel, amitől Tom egyáltalán nem volt nyugodt.
Erre pedig csak rátettek a számára túl szűknek gondolt nadrágok, valamint az
sem segített a dolgon, hogy a randevújuk óta folyamatosan kerülgették
partnerével a forró kását. Egyikük se ment el a végletekig. Gyönyörűségesen
fájdalmas mód tökéletesen ismerték egymás tűréshatárát és csak ezen belül
mozogtak. Amitől az idősebb férfi idegei igen csak meg lettek tépázva.
- Ebédelsz velem? - bukkant fel a fiatalabb arca az öltözője
ajtajában.
- Nem vagyok éhes.
- Megbántottalak? - csukta be maga mögött az ajtót a fekete.
- Nem Bill, mindenden rendben. Csak most tényleg nincs
étvágyam.
- Tegnap se volt... - biggyesztette ajkait a fiatalabb.
- Sokat vacsoráztam - próbált füllenteni a barna.
- Ez nem igaz! Vacsoránál is csak turkálsz az ételben!
- Te ellenben olyan jóízűen eszel! - förmedt rá kedvesére.
- Én nem értelek Tom.
- Nem akarok újra összekapni emiatt... - sóhajtott az
idősebb.
A fekete már szóra akarta nyitni
a száját mikor is leesett neki miről van szó. Tudta jól, hogy távolinak tűnik
az emlék, de nagyon is közeli volt. Partnere vágyott rá. Többre, mint amennyit
az utóbbi időben megadott neki. Emiatt pedig kezdte magát kicsit bután érezni.
Hisz szerelme nem kért sokat és várt rá. A megfelelő alkalomra.
Ahogy Bill emlékei lassan
előkúsztak a pár nappal azelőtti éjszakáról, az egész teste megborzongott. Tom
aznap este olyan jó volt hozzá, annyira gyengéd és kedves... Cserébe pedig
semmit sem kért. Olyan nagy baj lett volna, ha kicsit ő is törődik vele?
- Ugye nincs semmi sürgős dolgod? - zárta kulcsra az ajtót a
fiatalabb.
- Ne butáskodj édes. Mindjárt vége a szünetnek.
- Várhatnak pár percet. Vagyok annyira jó, hogy sikerüljön -
csókolt az idősebb nyakába.
- Billieh... Nem szabadna... - zárta őt szorosan a karjaiba
a barna.
- Elég idős vagyok ahhoz, hogy megtehessem.
A csók, amiben ajkaik találkoztak
lágy volt és hihetetlenül puha. Lassan mozogtak és a nyelveik is csak
imitt-amott érintkeztek, akár csak a félénk kamaszoknak. Ám ezt sokkal
érzékibben élték meg mind a ketten, mint egy vad smárolást.
- Annyirah kívánlahk...- túrt a fekete fürtök közé az
idősebb és a falnak nyomta partnerét.
- Mohst... Mohst csak te élvezehl... - nyöszörögte a
fiatalabb miközben utat próbált magának törni a vágyott testrész felé.
- Engehdj beh... Kérlehk... Megveszehk értehd... - markolt a
kerek kis hagymácskákba Tom.
- Méhg egy kicsiht bírd kih...
Azzal a lendülettel Bill
változtatott a helyzetükön. Szerelmét a falnak lökte, ő pedig térdre borult
előtte. S habár nagy tapasztalata volt eme tevékenységben, akkor mégis meg
kellett állnia egy pillanatra és vennie pár mély levegőt. Most élesben ment az
egész. Tom emlékezni fog rá. Emlékezni és reményei szerint élvezni is.
Gyors mozdulattal rántotta le a
kívánatosan keskeny csípőn feszülő nadrágot. Bár tudta mi fog rá ott várni,
kicsit mégis szemérmesen méregette. Még nem volt oly nagyon ismerős neki. Ám a
gondolat, hogy újra magába fogadhatja, felpezsdítette a vérét.
- Szép vagy... - markolta meg határozottan az előtte
ágaskodó merevedést.
- Ohh... Annahk gondohlsz? - simogatta meg gyengéden kedvese
arcát a barna.
- Igen...
A fiatalabb laza mozdulatokkal
kezdett. Úgy gondolta partnere azt adta neki, amit ő szeretett. Hisz ez
logikus. A férfiaknál legalább is. Valamilyen szinten pedig édesnek is
gondolta. Az ő Tomija gyengéden szerette. Akkor pedig hát gyengéd lesz. Apró
csavarral.
***
Az idősebbnek nehezére esett
csöndben lenni. Tudta, gondolta, hogy partnere jó ebben. De sosem gondolta,
hogy élete legjobb alkalma vele lesz. Hiszen Alexxel évekig együtt voltak. Már
a rezdüléseiből tudta, hogy mit tegyen. Erre megjelent Bill és egy laza
csuklómozdulattal félresöpört mindent, amit eddig magáról tudott.
Érezte, ahogy szétesik a kezei
közt. Ahogy a teste, úgy a lelke is. Másnak érezte magát. Se nem többnek, se
nem kevesebbnek. Újra egész emberré kezdett válni, ezt pedig az angyalának
köszönhette.
- Szeretlehk... - simított végig a hófehér karokon.
Tom lábai alól lassan kezdett kicsúszni
a talaj. Mindene remegett, a hátán pedig csorgott a veríték. Hacsak kedvese nem
tartja őt olyan erősen, nyilván már nem bírt volna állva maradni. Testén apró
remegések futottak végig, miközben szaggatott lélegzetek hagyták el a száját.
Még nem akarta ezt. Szeretette volna, ha ez az egész sokkal tovább tart. Be
kellett vallania magának, hogy hiányzott neki ez az érzés. Ha csak egy kis
ideig is, de szüksége volt erre a gyengédségre. Hisz már olyan régen
tapasztalhatta. Szinte el is felejtette...
Áramütésként érte az érzés. Izmai
görcsbe rándultak, ajkait pedig egy mélyről jövő, rekedt nyögés hagyta el. Nem
is volt ideje sem feleszmélni, mikor megérezte a gyöngéd szívást a makkján,
amitől újra felnyögött.
- Neh... - nyöszörögte elfúlt hangon.
- Miért? - simogatta gyengéden az ernyedt szerszámot a
fiatalabb. - Olyan kevés időt hagytál játszani...
- Nekehm... Nekem mohst le kell ülnöm... Muszáj...
***
A fekete hagyta, hogy partnere
egyedül botorkáljon el az alig másfél méterre lévő kanapéig. Úgy érezte ennyi
jár neki. A tekintete kicsit zavart volt, legalább is amennyit láthatott
belőle.
Tom kerülte a tekintetét. A
felismerés alig másfél másodperccel később érte, mikor is végig szeretett volna
simítani az aranyos kis borostákon.
- Rosszul csináltam valamit? Durva voltam? Vagy túl heves?
Vagy végig más járt az eszedben? Megmondhatod nyugodtan. Nem mindenkinek oké,
ha egy srác térdel előtte.
- Miért élveztem veled, sokkal jobban, mint Alexel? Vagy
mint bárkivel egész életemben? Miért Bill? Miért ismersz te sokkal jobban mindenkinél?
- Nem ismerlek jobban.
- Akkor ezt, hogy tudtad elérni? - ölelte magához kedvesét
az idősebb. - Miért esek teljesen szét a karjaidban?
- Csak azt csináltam, amit te mutattál nekem - válaszolta
egyszerűen a fekete. Neki ez már természetes volt. Azt adta, amit kapott. Talán
ezért nem tudta igazán ő mit is szeret.
- Én... Én jól csináltam? - pirult bele a kérdésbe a barna.
- Szerintem igen. Nekem legalább is jó volt. Élveztem...
- Köszönöm... - csókolta meg szerelmét Tom. A fiatalabb
férfi remegve simult karjai közé. Kissé talán nyálasnak tűnt a pillanat. De
akkor mindkettőjüknek pont erre volt szükségük.
***
Már este volt, kellemes, hűvös
szél simogatta az idősebb férfi arcát. Azt mondta kimegy egy szál cigire, de
olyan ideges volt, hogy meggyújtani se bírta volna. Próbálta magát mély lélegzetekkel
lenyugtatni, de sehogy sem sikerült a dolog.
Hallotta a nyitott ablakon
keresztül, hogy Bill egy számára ismeretlen dalt énekel a zuhany alatt. Ettől
pedig a szíve összefacsarodott. Nem így kellett volna történnie... Ő nem ezt
akarta. Mégis erőt kellett magán vennie. Ha szerelme képes volt mellette állni
a legsötétebb órákban is, akkor neki sem szabadott félnie.
- Halló, tessék?
- Mrs. Trümper?
- Igen, én vagyok. Miben segíthetek? - a nő hangja sokkal
kimértebb volt, mint amire számított. Egy idegenhez képest is.
- Tom Kaulitz vagyok. Bill párja. Kérem, hallgasson meg!
