Igen, tudom, hogy már vagy ezer meg egy éve volt az utolsó rész, de már tényleg csak egy kicsi kell a végéhez. Annyira kicsi, hogy már az első egy-két bekezdés ott csücsül a telefonom jegyzettömbjében. Egyenlőre többet nem is árulok el róla, úgyis lesz egy nagy, csöpögős bejegyzés az utolsó fejezet után.
Addig is jó olvasást és legyetek rosszak! ;)
ui.: sorry, elég rövid lett...
***
Bill a saját orgazmusa összerándulására ébredt. Az egész világ még puha volt és egészen távolinak tűnt a mámoros pillanatok utolsó hullámain. A függönyök lágy suhogása mellett csak Tom vigyorgó arcát tudta befogadni az elméje, bár azt sem túl könnyen. Még soha nem volt része ehhez foghatóban. Persze kamasz korában elő-előfordult pár baleset, de azok egyike se volt ennyire intenzív.
- Jó reggelt Csipkerózsika - köszönt rá kissé rekedtes hangon az idősebb.
- Mit csináltál míg aludtam? - kérdezte álmosan a fiatalabb. Még mindig tompa volt a tudata.
- Hát, mivel nem ébredtél fel a puszikra, úgy gondoltam bevetem a nagyágyút - kacsintott rá a barna.
- Ezt... Ezt csak ilyen lazán közlöd? - pillázott nagyokat a fekete.
- Miért, hogy kéne? Ohh Billy, kedvesem, leszoptalak álmodban. Esdeklem minden bűnös tettemért? - váltak teátrálissá Tom mozdulatai.
- Hát így aztán biztos ne, mert megkérdőjelezem az épelméjűségedet - vonta fel szemöldökét a fiatalabb. Bár el kellett ismernie, elég szórakoztató volt a helyzet.
- És ha mást kérdőjelezhetnél meg? - simult hozzá az idősebb.
- Hé... - pirult el a fiatalabb ahogy a merev szerszám a combjához simult. - Te... Fel vagy izgulva...
- Szerinted az édes kis sóhajaidtól ki ne lenne? - simított végig a piroskás bőrön a barna.
- Szeretnéd... Szeretnéd ha én is megtenném neked?
- Szeretném... Mindennél jobban... - csókolgatta a bársonyos hattyú nyakat az ajkapc-s. - Deh ma dolgozuhnk...
- Miéhrt? - nyöszörgött Bill.
- Hogy aztán haza tudjunk utazni. Nem lakhatunk örökre egy szállodában - mosolygott rá mindent tudóan az idősebb.
- Így legalább nem ölsz meg a főztöddel - kuncogott a fiatalabb.
- Hé! Honnan vetted, hogy nem tudok főzni? Megint Alexxel beszéltél? - nyekegte a barna.
- Nem. Te mondtad az egyik interjúban, hogy borzalmas szakács vagy.
- Nem kéne mindent elhinned az újságoknak szépfiú - fürkészte őt haragos tekintettel Tom.
- Miért, tudsz főzni? - figyelte őt angyalian Bill.
- Viccelsz? Még a teavizet is elforralom.
- Neee... - dőlt el visító röhögéssel az ágyon a fiatalabb.
***
- Bill... Biztos vagy ebben? - tördelte ujjait görcsösen a barna. Itt voltak. Már csak ez a jelenet volt hátra. Persze még az utolsó simítások ott voltak, de hivatalosan ez számított az utolsó napnak. És egyben a legfontosabbnak.
- Tudom, hogy izgulsz. És azt is, hogy görcsben van a gyomrod, a tenyered meg izzad. De ez teljesen normális. Hidd el. Itt vagyok... - csókolta meg partnere kezeit a fiatalabb.
- És ha besülök? Alex igazi szexet akart...
- Ha besülsz majd én segítek. El tudom vinni a hátamon a dolgot.
- Nem akarlak cserben hagyni.
- Nem is tudnál. Csak bízz kicsit bennem. Csak egy kicsit...
- Te vagy a főnök... - sóhajtott az idősebb és levette a köntösét.
Az egész dolog annyira abszurd volt... Előre be kellett kenniük magukat síkosítóval, a takarót pántokkal rögzíteni, hogy túl sok dolog azért mégse látszódjon, felizgatni egymást és óvszert húzni, és ami különösen idegesítette Tomot, egy enyhébb potencianövelőt is be kellett venniük. Minden indok nélkül szerinte.
Ezt pedig még tetőzte az is, hogy megszabták a pózt. Bill volt felül, ő irányított. Bár ez a film szálába teljesen beleillett, a barna saját kis egóját egy bizonyos pontig sértette. Alapból szerette irányítani a dolgokat. Ez az érzés pedig szex közben csak erősödött benne. Jónak tartotta magát annyira, hogy a partnere csak élvezkedjen.
- Miért te vagy felül? - fújtatott a barna.
- Mert a kapcsolatban Albert irányít - kuncogott a fekete. Ő élvezte a helyzetet. Szerelme sosem hagyott neki túl nagy teret. Így viszont tudott kísérletezni.
- És miért kellett gumi? Főleg rád! Nem is leszel bennem!
- Mert a sperma nem szexi édes - cirógatta a borostás arcot Bill.
- És a gyógyszer? Fel tudok én állni magamtól is! Nem vagyok hatvan éves! És különben is bí... - háborgott volna tovább Tom, de kedvese egy szenvedélyes csókkal elhallgattatta.
A kis fekete érezte ahogy a kemény férfiasság a fenekéhez simulva lassacskán próbál utat találni a bejutáshoz. Az érzéstől pedig kissé megremegett a gyomra.
A szex szerelmével minden kétséget kizáróan fergeteges volt. Nem tudta volna egyik előző partneréhez sem hasonlítani. Egyszerre érezte felemelőnek és pusztítónak. Képes volt vele elégni szerelmük lángjában, viszont az érzés nem csillapodott. Már megtapasztalta a szerelemnek ezt a formáját és köszönte szépen, attól a perctől fogva soha többé nem akarta elengedni. Az idősebb férfi volt az ő mindene, a zsánere. És ha ezt szavakkal nem is tudta kifejezni, de a tetteit semmi nem korlátozhatta.
- Kedvesehm... - túrt a holló tincsek közé a barna. Már csak a behatolásra vártak mind a ketten. Testük minden porcikája remegett érte.
- Akarohd? - simult még egy kicsit közelebb az idősebbhez.
- Csahk téged. Örökreh... - Tom nagyon szerette volna maga alá gyűrni őt. Maga alá gyűrni és olyan magaslatokba repíteni, hogy aztán mindketten csillagokat lássanak. De akkor nem tehette, nem akarta megtenni. Hisz ez mindkettejükről szólt már.
- Szeretlek... - vezette lassan a szoros izomgyűrűk közé őt Bill. Abban a pillanatban nehéz volt nem elélveznie. Az oly tökéletes méret finoman szétfeszítette az izmait és erősen stimulálta az érzékeny pontjait. Ördögi kör volt.
Az egész szeretkezés lassan kezdődött. A másik teste habár már ismerősnek hatott, minden apró pontját mégsem fedezték még fel. Minthogy Tom a füle alatt élvezte a legjobban a csókot, vagy a tény, miszerint a fiatalabb lapockái rendkívül érzékenyek a csókokra. Ezek az apróságok még rejtve maradtak egymás előtt, ám ezt kicsit sem bánták. Abban a pillanatban így volt a legcsodásabb.
***
Bill nyöszörögve vette tudomásul, hogy miután az-az undok, gépiesen recsegő hang megzavarta az álmát, valaki volt olyan pofátlan és még el is kezdte rázogatni. Haragja azonban csak addig a pillanatig tartott míg kinyitotta a szemét és meg nem jelent előtte a barna kissé elmosódott alakja.
- Ébredj hercegnő. Itthon vagyunk... - simogatta gyengéden a már-már betegesen fehér arcot, ami habár a forgatás alatt nyert némi színt, de az a pár kiló vakolat még mindig eltakarta.
- Megzavartál az álmomban... - motyogta a fiatalabb amíg a biztonsági övével ügyködött. - Hoztál benne nekem virágot... Meg csokit...
- Kaphatsz mindkettőt. Ígérem - mosolygott rá gyengéden szerelme.
- Meg... Öhm... Kiskutyát is - vigyorodott el a fekete.
- A kiskutyát még megbeszéljük - kuncogott az idősebb.
- Miért szavazod le mindig a kutyust? Pedig téged is szeretne. Talán... Ha vakargatnád a hasát.
- Mint a tiédet egy kiadós vacsora után? Köszi, nem. Pont eléggé lefoglal az-az egy Billy kutyám aki van.
- Undok vagy - fonta össze karjait duzzogva a fiatalabb, de ez csak színjáték volt. Valójában tetszett neki a gondolat.
- Még szerencse, hogy nem így színészkedsz igazából, mert akkor nagy gondban lennénk a filmmel - kuncogott az idősebb.
- Tudsz róla, hogy majom vagy?
- De abból a legcukibb - kacsintott rá a barna amitől a fiatalabb egy pillanat alatt teljesen elolvadt.
A landolás után szerencsére hamar ki tudtak csekkolni, bár a csomagjaikra várni kellett. De mindez idő alatt nem szóltak egymáshoz. A kérdés éles kardként lebegett felettük, s bármennyire is erősnek érezték a kapcsolatukat ez a hallgatás méregként mászott a bőrük alá.
- Akkor... Most... Én... Fogok egy taxit - makogta Bill ahogy kiértek a terminálból.
- Az nekem is kéne.. Mi lenne ha...
- Másik irányban laksz. Emlékszel? - szakította félbe őt a fekete gyengéd hangon. - Ne erőlködj Tom.
- Nem Bill! Kurvára nem! - rivallt rá az idősebb. - Nem fogsz nekem csak úgy eltűnni mint Albert a film végén. Nem akarhatod, hogy én is csak keressem a hasonmásaid míg bele nem őrülök. Nem teheted ezt velem. Értsd meg! Belehalnék.
- A lakás az enyém. Szeretem - cirógatta a barna durva borostáját. Erős akart maradni, hogy ne sírjon már akkor. Még egy kicsit ki kellett bírnia.
- Jó. Akkor én költözök oda - indult el a bőröndjeikkel egy taxi felé Tom.
- De... Mi lesz a tiéddel? - loholt utána a fekete.
- Ott marad. Ez egy lakás, nem pedig kisállat. Meglesz nélkülem - pakolta be a bőröndöket az idősebb, majd bevágódtak a taxiba. A szeppent sofőrnek felfogni is alig volt ideje a dolgokat mielőtt a barna rárivallt, hogy induljon már.
- Azért finomabban is szólhattál volna... Szegényt csak úgy leüvöltötted... - ingatta a fejét rosszallón a fekete.
- Szerintem nem én vagyok az egyetlen bunkó New Yorki.
- Nem azt mondtam, hogy bunkó vagy Tom. Nyugi már - simogattam gyengéden szerelme karját.
- Ne haragudj cica... Csak ideges vagyok.
- Azt látom. De miért? A forgatásnak már vége. Hacsak nem kell valamit újravenni akkor pihenhetünk.
- Azt hiszem most jön ki rajtam a stressz. Ne haragudj... - ölelte szorosan magához Billt. Már nem akarta elengedni. Soha többé.
