Hali-hali!
Azt hiszem ez-az egyik kedvenc novellám, mivel ez a közös, TWCH-s projektre készült. Remélem a ti ízléseteket is elnyeri majd! A többi novellát ide kattintva olvashatjátok. Jó szórakozást!
Égess el!
Bill szobája
hideg falának dőlt, hogy némiképp lehűtse magát, ám ez nem ment. A benne égő
tűz, egyre csak fokozódott és fokozódott. Lábai megremegtek és hamarosan a
padlón ülve találta magát. Az érzések olyan kavargó örvénye tört rá, amit
azelőtt sohasem érzett. Tombolt a vágy az összes porcikájában és a végtagjai
remegtek.
Mellkasa egyre
gyorsabb ütemben emelkedett és süllyedt. Nem bírta már sokáig. Ajkai közt
lassan távozott a párás, meleg levegő. Izmai néha-néha megfeszültek majd újra
elernyedtek. Végül már ülni se tudott. A földön fetrengett akár egy meglőtt
kutya. Vergődött. Szemét lehunyta és visszagondolt arra az estére. Pontosan a
16. születésnapja volt…
***
- Tom! – dörömbölt testvére
ajtaján. – Hagyd ezt abba! Aludni akarok! – ám testvére nem válaszolt. Csak
monotonul pengette a Spring nicht dallamát. – Komolyan beszélek! – próbált újra
hatni rá.
- Ne döngesd már azt az
istenverte ajtót! – ordított vissza.
- Leszarom magasról! Attól, hogy
anya meg Gordon még nincsenek, itthon attól még nem kell itt csapnod a
macskazajt – ekkor kivágódott az ajtó és Bill hátrahőkölt.
- Macskazaj? – ordított a rasztás
és a földszintre hajította a gitárját, ami nagy puffanással ért földet és apró
darabokra esett szét.
- Igen, hajnali ötkor macskazaj!
– bár Bill kissé megijedt, nem adhatott lejjebb a bátorságából pont abban a
helyzetben. – És bár elismerem, hogy lehetne még fejlődnöd annak érdekében,
hogy profi legyél ezt nem ilyenkor kéne csinálni – mivel a „beszélgetésük”
kezdete óta mozgásban voltak a fekete lassan kezdett a folyosó végéhez
közeledni.
- Igen-igen? – a rasztás
őrjöngött.
- Állíts már magadon! – csattant
fel fekete. Épp akkor ütközött neki a falnak.
- Igen Bill? – Tom megtámaszkodott
öccse feje mellett a falon és a füléhez hajolt. – Valóban Bill? Valóban úgy,
gondolod, hogy egyedül te lehetsz tökéletes ezen a kurva földön?
- Én nem…
- De bizony – a másik kezével is
megtámaszkodott. – Mióta megszülettünk te voltál a jobb. Az okosabb az ügyesebb
a szerethetőbb. És mi maradt nekem? – ekkor már az arcába ordított.
- Nem tudom – a kisebbik hangja
rekedt volt. Nem tudta megállapítani, hogy miért, de Tom tudta. A félelem.
Öccse mindig
is félt tőle. Ismerte a benne rejlő kikiáltatlan dühöt és magányt. Az idősebbik
Kaulitz ezt mindig is próbálta visszafojtani. Kisebb nagyobb sikerekkel el is
érte a célját. De aznap nem tudta.
- Semmi! – kiáltotta. – Semmi nem
maradt nekem itt! Én csak az ikertestvéred vagyok – a könnyei kibuggyantak. –
Nem maradt másom csak te.
Bill ajkaihoz
hajolt és falni kezdte őket. A fiatalabb iker sokáig nem is értette, hogy mi
történt csak akkor kezdett benne tudatosulni mikor bátyja levette róla a
pólóját.
- Tom! – próbálta eltolni
magától.
- Látod? – akkor már bátyján se
volt póló. Izmos felsőtestén izzadságcseppek gyöngyöztek. Mogyoróbarna
szemeiben izzó parázsként csillogott a kéj. – Milyen gyönge vagyok? Te vagy az
egyetlen ember, akit egyszerre szeretek és gyűlölök is – ujját végighúzta a
fekete gerincén. – Nem mondhatod, hogy nem szóltam. Ez már nem egy játék. Itt a
tét komoly. Orosz rulett. Tegnap este orosz ruletteztem.
- Micsoda? – ha Tom nem fogja
erősen, akkor valószínű összeesett volna.
- Az utánam következőt érte a
golyó. Meghalt – gyengéden csókolta meg öccse ajkait. – Én még élek. Ahogy te
is. Nem akarom az életem fölösleges dolgokra elpazarolni. Élni akarok! Úgy
ahogy én akarom. Úgy ahogy együtt lehetünk. Újra együtt…
Bill már nem
ellenkezett. A könnyei végigfolytak az arcán. A teste lángolt. Akkor értette
meg mi is van köztük pontosan. Két test egy lélek. Két olyan test, ami nem
élhet a másik nélkül…
***
Teste ismét
görcsbe rándult. Szemei kipattantak és hangosan felnyögött. 10 év. 10 év telt
el az óta. Tom aznap este is orosz rulettezett. Akkor már nem volt akkora
szerencséje…
Azóta nem
nézett másra szeretettel. Szüleit, barátait elzárta magától. Messze költözött
mindenkitől és csak az emléknek élt. De a sors kegyét azon a hajnalon
elvesztette…
Megfeszítette
testét és az íróasztalához mászott. Kihúzta a legalsó fiókot és ott volt.
Ugyanaz a fegyver, amivel a testvérét megölték. A tárban egyetlen golyó.
Bill nagyot
nyelt majd a fejéhez tartotta a ravaszt. Még egyszer lejátszotta annak a
hajnalnak az összes emlékképét…
- Égess el… - ezek voltak az
utolsó szavai…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése