Egy új
világ Istene
A fekete fiú
unottam forgatta kezei között a fekete füzetet az elején „Death Note” felirattal.
Aznap találta mikor hazafelé igyekezett az iskolából. Valami furcsán vonzotta
ahhoz a füzethez bár fogalma sem volt róla, hogy micsoda. Mintha az a valami
nem evilági lett volna. Végül csak az asztalára dobta és unottan bekapcsolta a
tévét. Épp a híradó ment, amiben egy túszejtésről tájékoztatták a nézőket.
- Szánalmas. – sziszegte a fogai
közül majd az asztalához ment és ismét a füzetre meredt. – Nos, kicsikém, lássuk,
mi van benned!
Felnyitotta a
kemény fedelet és egy szabálylistával találta szemben magát. A lapok ott is
feketék voltak és fehér szegély díszítette őket valamint az oldalak tetején és
alján fehér koponyák.
„Akinek a
nevét beírják a listába, az meghal.” – A fekete megtántorodott. Ez…
ez őrültség! Suhant át a gondolat az agyán, majd tovább olvasta.
„Csak akkor
hat, ha az író ismeri a bejegyzendő személy arcát. Következésképp azonos nevű
személyekre egyidejűleg hatást elérni nem lehet.” – Ez végül is logikus.
„Ha a név
bejegyzése után számított 40 másodpercen belül feltüntetik a halál okát, az
következik be.
„A halál
okának mellőzése esetén, a bejegyzettekkel szívroham végez.” – Érdekes…
- ahogy egyre jobban haladt előre a füzetben, az ujjai bizseregni kezdtek.
„A halál
okának feltüntetése esetén további 6 perc 40 másodperc áll rendelkezésre a
halál körülményeinek részletezésére.” – Ezt ki kell próbálnom!
Egy toll után
nyúlt és szemét a tévére függesztette, amin a túszejtő nevét és arcát mutatták.
Sebhelyes arc, komor tekintet, fekete haj és barna szemek. A kép alatt pedig a
„Alexej Drozdow” felirat villogott. Bill tovább lapozott egy üres oldalra,
felírta a férfi nevét majd várt. Hosszú perceken keresztül nem történt semmi
majd mikor már arra az elhatározásra jutott hirtelen meghallotta a híradós
kisasszony hangját:
- Hölgyeim és uraim! Most kaptuk
a hírt, hogy a támadó meghalt szívrohamban…
A fiú számára
a világ elsötétedett. Nem hallott már hangokat se csak nézett maga elé a
füzetre. Egyedül a nevet látta az ő macskakaparásával: „Alexej Drozdow.”
- Beszarás! – nevetett fel
kísértetiesen majd a feje a kezébe hanyatlott. – Ilyen nincs! Ezt nem hiszem
el!
- Te vagy az első, aki nem
kételkedik azonnal. – szólalt meg egy kísérteties hang a háta mögül. Mikor megfordult,
egy hatalmas kísérteties alakkal találta szemben magát. Olyan volt mintha egy
csontváz lett volna bebugyolálva egy fekete pólyába, de a kulcscsontjaitól
felfele kilátszott a kékes színű bőre. A fogai akárcsak a cápáké, a szája vörös
a szemei pedig sárgák. A fülei akár egy
manóé, ráadásul teleszurkálva fülbevalókkal. Sőt még valami csontos izé is volt
a hátán, amivel repülni tudott.
- Azt a kurva!
– szaladt ki Bill száján.
- Ronda szád van! – vigyorodott
el a valami túlvilági hangon. – Ez tetszik! Ryuk vagyok. Egy halálisten –
hajolt meg.
- Bill Trümper – dőlt hátra
elégedett vigyorral a srác. – Mostantól egy legenda.
- Nagy szavak egy ilyen csöppnyi
embertől – röhögött fel a halálisten. – Egyáltalán tudod te milyen hatalmat
kaptál most a kezedbe?
- Már van róla fogalmam –
vigyorgott tovább a fekete és a füzet felé bökött a fejével.
- Arról is tudsz, hogy aki
használja, a halállistát annak a lelke se a pokolba se a mennybe nem kerülhet?
- Ezt a kockázatot vállalom –
Bill tökéletesen sminkelt arca rezzenéstelen maradt, ahogy Ryukkal beszélt. –
Mivel én nem hiszek semmiféle Istenben, se a mennyben ezért nem különösebben
izgat a dolog. Eddig azt hittem a lelkem majd a pokolra jut. Így legalább
megmentettem magam az örökkévaló kínlódástól és kárhozattól.
- Ah, fura figura vagy te Bill –
lebegett tovább Ryuk a szoba közepén.
- Figyeld csak meg! Én olyat
fogok létrehozni, amit előttem eddig senki. Egy új világ istenévé válok –
hajolt a füzet fölé Bill és körmölni kezdett.
***
Eközben
messze Németországtól, az Egyesült Államokban, valahol Los Angelesben a világ
legjobb nyomozója Tom Kaulitz állt egy puccos szálloda erkélyén. Cigarettáját
szívva, kezében egy mézédes kávéval. A szobájában halomra álltak az édességek,
az ágyában pedig egy gyönyörű nő hempergett ruha nélkül. A fekete afrofonatos
férfi a laptopja kijelzőjére meredt. „Hirtelen szívroham vitte el a Berlini –
Orosz túszejtőt” A szalagcímet elolvasva sunyin elmosolyodott magában és
beleivott a kávéjába.
- Végre egy érdekes eset…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése