4. fejezet

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket! Ti vagytok a legjobbak! Jó olvasást! :)

Tom lassan dobolt ujjaival az ügynöke asztalán. Úgy gondolta a férfi megérdemel annyi tiszteletet, hogy legalább végighallgassa. Hiszen már évek óta együtt dolgoztak. Még Tom karrierje előtt. Ám az aznapi beszélgetés komoly kihívás elé állította a belé vetett hitét.

Tom mindig is bízott Charlie Adamsben. Komolynak, méltóságteljesnek, udvariasnak és tisztelettudó embernek ismerte meg akinek a felesége és három lánya volt a legfontosabb az életében. Ennek ellenére vagy pont ezért keményen dolgozott, hogy mindent megadhasson nekik. És ez Tom híressé válásával meg is történt. Ám a férfi azon a napon túllépett egy határt. Egy olyan határt aminek még a közelébe se szabadott volna lépnie.

- Nos… Mit gondolsz az ajánlatról? – kérdezte Charlie nagy sokára.

- Azt, hogy elment az eszed – felelte higgadtan a fiú.

- Ugyan, Tom! Csak olvasd el a forgatókönyvet. Tudom, hogy elsőre kicsit borzolja a kedélyeket, de ezúttal nem csak a szépfiús imagedet tudnád megmutatni.

- Hanem a farkamat is. Mi? – vágott vissza epésen a srác.

- Én nem egészen erre gondoltam… - sóhajtott frusztráltan a férfi. – Csak olvasd el! Ennyit igazán megtehetnél. Még van pár napod gondolkodni az ajánlaton.

- Jó… Ha lesz időm elolvasom… - bökte meg egy tollal a forgatókönyvet Tom.

- Nem leszel tőle leprás – mosolyodott el Charlie.

- Majd hívlak… - vette fel a könyvet a barna srác és elindult kifelé.

- Tom! – szólt utána az ügynöke.

- Mi az? – nézett hátra a válla felett.

- Szerintem mutasd meg Miának. Neki biztosan tetszene.

- Majd meglátom… - sóhajtott nagyot a fiú és kilépett az ajtón.

***

- Vállald el Tom!

A fiú hallgatott Charliera. Még aznap elvitte a forgatókönyvet Miának aki nagy lendülettel vetette bele magát. Mindig ez volt. Az ügynöke tudta, hogy lágyítsa meg Tom kőkemény szívét. Az unokahúga ízlésében pedig bízott. Annak idején is ő beszélte rá Tomot, hogy vállalja el azt a szerepet ami Hollywood egyik legkeresettebb férfi színészévé tette.

- De Mia! Hiszen… Hiszen egy pasi lesz a partnerem! – háborgott a fiú.

- És akkor mi van? – vonta fel a szemöldökét a lány. – Te mesélted, hogy működik egy olyan jelenet forgatása. Legalább 2 takaró lesz köztetek. Plusz lesz rajtatok nadrág is. Semmi olyat nem fogsz se látni se pedig érezni.

- Azt se tudom ki a másik srác - túrt idegesen a hajába. - De jól esne most egy cigi...

- Még mit nem! - háborodott fel a lány. - Tom Kaulitz! Azt mondtad végre lerakod azt a füstölgő koporsószöget.

- Már le is tettem! Még a forgatás előtt. De azt nem tilthatod meg, hogy hiányozzon.

- Szerencséd, hogy nem én vagyok az édesanyád, különben már rég hátra kötöttem volna a sarkad.

- Még szerencse, hogy csak a vállamig érsz - vigyorodott el szemtelenül a srác.

- Várd csak meg míg... - ezután Mia elhallgatott és csak bámult kifelé a folyosóra.

Tom először azt hitte valami baj van, de amint meglátta a pírt a lány arcán ő is egyből az ajtó felé kezdett figyelni. És bingó!

Egy magas, vékony srác álldogált a nővérpultnál és fel-felpillantott az ajtóra. Nem lehetett több 17-18 évesnél. Vörös haja kuszán meredezett minden irányban, zöld szemében pedig hosszú idő óta tartó fáradtság ült, ám ott volt benne az izgatott várakozás is.

- Hogy hívják az udvarlód? - fordult a lány felé Tom.

- Johs... - pirult el még jobban Mia és zavartan arrébb tűrt egy kósza tincset.

- Ő is beteg? - kérdezte aggódva a fiú. Nem akarta, hogy szeretett unokatestvére ilyen fiatalon elveszítse élete első szerelmét.

- Dialízisre kell járnia. Volt egy balesete és emiatt kivették az egyik veséjét. A másik pedig kezdi feladni a szolgálatot... - suttogta szomorúan.

- Shh... Semmi baj - simogatta Tom a törékeny kezet. - És... Hogy találkoztatok? - kérdezte a témaváltás kedvéért.

- A büfében... Megvette az utolsó csokis muffint. Tudod, azt a nagyot. És mikor látta, hogy elcsüggedtem azt mondta felezzük meg.

- A kis donhuán - kuncogott Tom és megpuszilta a lány homlokát. - Azért csak ésszel legyetek ám fiatalok! Holnap jövök - azzal elköszöntek egymástól és a barna kilépett a szobából.

Amint a srác meghallotta az ajtónyitódást már indult is volna befelé, ám Tom látványától egy pillanatra megtorpant.

- Johs ha nem tévedek - nézett egyenesen a fiú szemeibe.

- Igen uram - bólintott határozottan.

- Tom vagyok, Mia unokatestvére.

- Tudom uram. Örvendek a találkozásnak - nyújtotta a kezét Johs - Mia már nagyon sokat mesélt önről.

- Mióta ismeritek egymást? - kérdezte az idősebb mialatt kezet ráztak.

- Jövő hét csütörtökön lesz két hónapja.

- És mik a terveid vele kapcsolatban? - fonta össze a karjait a mellkasán az idősebb.

- Vele szeretnék maradni, ameddig csak tudok. Tudja... Ritka antitestek vannak a véremben így a transzplantáció esélye nagyon alacsony. Nem tudom meddig tudok vele maradni. De minden pillanat kincs a számomra.

- Nagyon vigyázz rá öcskös - veregette meg Johs vállát Tom. A fiú őszintén beszélt és szívből. Ez látszott rajta.

- Minden erőmmel uram!

- Akkor menj csak. Már nagyon vár - mosolyodott el a barna és elindult a parkoló felé.

***

Másfél órával és két kávéval később Tom higgadtan ült a manadgere asztalánál. Bár egy hang a fejében végig azt mondogatta neki, hogy őrültséget csinál a másik hang sokkal tisztábban szólt. Mia, lágy mégis határozott hangja elért a szívéig és megerősítette a döntése helyességében.

- Rendben Tom... Ez esetben szólok a rendezőnek, hogy tudj beszélni vele. Meg természetesen a partnereddel.

- Lehet tudni, hogy kivel fogok dolgozni?

- Még én sem tudom. De szerintem pár napon belül te magad fogod megismerni.

- Nem sok embert tudok aki elvállalná ezt... - fintorodott el.

- Te is elvállaltad - mutatott rá Charlie.

- Jó... Igen... Nem lapozhatnánk? Még a hideg is kiráz a gondolatra.

- Akkor is ezt mondtad mielőtt nővel csináltad ugyan ezt - értetlenkedett a másik férfi.

- Javíts ki ha tévedek, de a menyasszonyom épp emiatt hagyott el.

- Rendben... Inkább csöndben maradok. Egyéb kikötés?

- Feljebb tudjuk vinni a béremet?

- Sajnos nem. A forgatás költségei túl magasak a befektetők pedig rizikósnak ítélik a dolgot. Azt viszont ki tudtam alkudni hogyha a film behozza az árat, akkor a tiszta haszonból kapsz még mellékest.

- Ez is valami. És ha már a mocskos anyagiaknál tartunk...

- Tudod jól, hogy nem akarlak lenyúlni!

- Hát persze Charlie - mosolyodott el. - Szóval, öt százalék megfelel?

- Öröm veled dolgozni Tom!

- Ebben biztos vagyok. Hidd csak el!