7. rész

Hali-hali!

   Ismét megkésve de törve nem... Remélem mindenki élvezi a csodás nyári időt. Bár lehetne hűvösebb is... :P Jó olvasást kívánok mindenkinek ^^

Tom egy kellemes alvás után ébredt fel. Nem álmodott semmit, ha pedig mégis már nem emlékezett rá.

A szobát kellemesen beterítették a késő tavaszi nap sugarai, ezzel felmelegítve a helységet. A férfi pedig egy pillanatra elmerengett mi lenne ha valaki, sűrű, f... De nem jutott a gondolat végére. A hideg végigfutott a hátán és elvette a maradék reggeli életkedvét is. Nem hitte el, hogy tényleg erre tudott gondolni, pont ebben a helyzetben.

Következő nap indultak New Yorkba. Már mindene be volt csomagolva, az ébresztője beállítva, a repülőjegye kikészítve és tegnap mindenkitől elköszönt. Még Miától is. Ez a „szokása” még a középiskolában alakult ki. Egyik évben az osztálya elutazott Angliába egy hétre. Őt az akkori legjobb barátja szülei vitték ki, mivel a szülei nagyon későn jöttek csak meg a munkából, a gép viszont korán indult. Így az utolsó napját a barátjánál töltötte, aminek örült. Utált búcsúzkodni, így viszont az embereket kevésbé viselte meg a dolog, mert tudtak, még legalább 24 órán keresztül otthon lesz.

Végül egy gyors zuhany és könnyű reggeli után elindult a konditerembe. Ilyenkor örült igazán annak, hogy ott lakott ahol. Egy luxusbérházban, közel a városközponthoz. Ez a hely volt az ami minden igényét kielégítette. És imádta is!

Mióta megkapta a szerepet egyre gyakrabban kezdett lejárni. Először ráfogta a stresszre, de mikor már teljesen kockás volt a hasa és az ingjei karját szűkebbnek érezte megdöbbent. A heti pár alkalmat felváltotta a mindennapi, több órás edzés. De ez csak tovább doppingolta. Nem tudta már ki miatt is csinálta. Először azt hitte önmagáért, aztán azt, hogy Alex miatt. Végül pedig már elvesztette a fonalat. Bár a szerep miatt le kellett vetkőznie, a rajongói már látták félmeztelenül, és imádták. Más okot azonban sehogy sem talált a viselkedésére…

- Üdvözlöm Kaulitz úr! - köszönt neki a konditerem bárjában dolgozó lány, Emma. Tom futólag ismerte csak. Párszor elbeszélgettek miközben kávézott vagy várt a futópadok egyikére. De az ismertségük ennyiben ki is merült.

- Ohh, szia! - mosolygott rá Tom. - Rég láttalak.

- Igen, kivettem egy kis szabadságot. Az unokatesóm megnősült Kentuckyban. És ha már otthon voltam kicsit pihentem - mesélte lelkesen a lány. Valahogy másnak tűnt mint volt. Vonzóbbnak. Eddig a férfi csak kislányként gondolt rá. Talán mert régen szőke volt. Most viszont...

- Befestetted a hajad?

- Igen. Gondoltam izgalmas lenne ez a vörös. A barátom szerint jó lett.

- Tényleg jól áll! Akkor legyen szép napod - mosolygott rá Tom és elindult egy fekve nyomó gép felé.

- Önnek is - szólt utána kedvesen a lány.

Érdekes érzések kerítették hatalmába mialatt elkezdett edzeni. Azon gondolkozott mikor kezdődhettek. De mikor nem talált rá választ a gondolatai egy egész más irányba vándoroltak. Vajon mikor volt utoljára nővel?

Talán el kellett volna fogadnia Leah ajánlatát. Hiszen a lány nagykorú volt és egész helyes is. De szőke... Tom soha nem kezdett szőke lányokkal. Még akkor sem ha festve voltak. Az olyan lett volna mintha Miával lenne. Ebbe pedig még belegondolni is rossz volt. Úgy szerette a lányt mint a saját húgát. És ha eszébe jutott volna szex közben... Az egyet jelentett volna a katasztrófával.

Ahogy a gondolataiba merült eszébe jutott az utolsó alkalma. A forgatás megkezdése előtt pár nappal történhetett. Egy bárban ült és valami hülye meccset nézett. A pultos lány pedig nagyon rá volt akaszkodva. Hosszú, göndör, fekete haja volt. Bőrruhát viselt amit rohadt nehéz volt levenni. Mindössze ennyire emlékezett. Nem volt berúgva igazán, pusztán csak az egész annyira felszínes volt. Élvezték mind a ketten, de egy menetnél több soha nem lett volna kettőjük közt. Nem. Alex óta nem volt senki komoly az életében. Senki, akivel 1-2 randinál és egy forró éjszakánál többet bírt volna. A magány pedig kezdett a feje fölé magasodni. De még nem tudta örüljön-e vagy inkább kétségbeesettnek kéne lennie?

***

Bill a teljes alakos tükre előtt állt pucéran és a testét nézegette. Valójában mindig is imádta ahogy kinézett. Vékony volt, de egy kis izom feszült a bőre alatt ami szinte hófehér volt. Így a tetoválásai csak még jobban látszottak. Azokat is imádta. Tulajdonképpen, bár ez elég egoistán hangzott, mindenét tökéletesnek tálalta. Kivétel egy dolgot aznap... Azt a kis plusz szerkezetet a lábai közt ami egy ideje nagyon megmakacsolta magát és nem akart megtelni vérrel. Ami, abból kiindulva, hogy még csak a 20-as évei elején járt elég kiábrándító tényként szolgált.

Pedig az elmúlt pár napban mindent megpróbált. Janievel vörösboroztak, pornót nézett, erotikus könyveket olvasott, de az a fránya testrésze nem akart megmozdulni, bármit is csinált vele.

Ez az egész pedig arra a napra volt visszavezethető mikor személyesen is találkozott a partnerével. Azzal a felfuvalkodott pöccsel akinek legszívesebben lekevert volna egyet. Aki olyan nagy önteltséggel nézett rá. Akinek a piercingjein úgy megcsillant a fény...

És ekkor történt meg. A fekete gondolatai egész más irányba kezdtek terelődni. Már nem a megbeszélésen látta őt. Hanem a tengerparton. Ahogy az úszónadrágja lazán pihent a csípőjén, ezzel felfedve egy kis húst... Bronzos bőre szorosan feszült az izmaira. Még sosem látta őt félmeztelenül, de tudta, hogy így van. Akarta, hogy így legyen. Ez pedig hatásosnak bizonyult.

A keze lassan vette fel a tempót. Finoman járt le és fel, mint általában. Csak a megszokott könnyítés volt. Ám olyankor Bill soha nem képzelődött. Neki bárhol és bármikor ment, nem kellett hozzá valami hülye kisfilmnek mennie az agyában. És ezt így is tartotta jónak. Ám akkor csak arra az arrogáns szemétre tudott gondolni, akinek egy heves pillantásáért oda tudta volna adni mindenét.

Alap esetben talán szánalmasnak tálalta a gondolatot, ám akkor nem. Mert a fejében ott lebegett a barna szempár, kitágult pupillákkal és csak rá vágyott. A kisfilmjében őt nézte. Nézte ahogy a tükör előtt maszturbál. Ahogy fel-felpillant és látja a kipirult arcát, izzadságcseppektől csillogó bőrét, az ajkait, amiken hangos sóhajok távoztak, és a merev becsességét, ami úgy állt ott akár egy frissen elkészült zászlórúd. Keményen, határozottan és csúcsra törően.

Bill bár imádta magát soha nem akarta tudni, hogy néz ki orgazmus közben. Ez egyfajta szabály volt magával szemben. Ám aznap délután magasról tett a szabályokra. Nézte magát. És szinte már látta ahogy Tom mögé lép, merev szerszáma pedig mélyen belé hatol... Újra szétfeszítve őt.

Nem igazán tudta, hogy a szex gondolata vagy az orgazmus jött-e hamarabb. A teste bizsergett, és az élvezettel együtt meg is könnyebbült. Mámoros érzés volt. Két nyögés közt viszont annak az embernek a neve hagyta el az ajkait akit megpróbált utálni. Minden erélyével küzdött ezért, de nem volt rá képes...

Az orgazmus után fáradtan ült az ágyon és csak nézte magát a hatalmas tükörben. Tudta, hogy le kéne takarítani róla az anyagot, de szinte megmozdulni sem tudott. Szerette volna ha a fiú tényleg ott van. Mellette, és ő váltja ki belőle a gyönyört. De erre a legcsekélyebb esélyt se látta, úgy hogy szabad akaratából tegye…