8. fejezet

Bill idegesen dobolt ujjaival a combján. Ám feszültségének okát még magának se merte bevallani. Az már túl abszurd lenne! Különben is... Ő egy felnőtt férfi. Tud magára vigyázni. És ki tud érni a reptérre, ha akar. Ha pedig mégsem ér ki? Majd jön egy következő géppel. Ha... Ezért majd biztos kap egy jó nagy lecseszést Alextől.

- Bocs a késésért! - jelent meg Tom, a korai órához képest meglehetősen friss volt és mosolygós. A fekete szíve pedig majd kiszakadt a mellkasából, olyan erősen kezdett lüktetni a bordái alatt. Nem... Ez a férfi nem lehet ő... Ahhoz túl jól néz ki...

- Végre Kaulitz! Azt hittem a reptérre már csak ki tudsz érni egyedül is - Alexandra most egész más volt mint legutóbb. Egyszerű fehér blúzt és cipőt viselt, valamint sötét farmert. Lehet már takargatni próbálta a pocakját. De ebben senki nem volt biztos.

- Megnyugtatlak, még éppen időben kiértem. Úgyhogy nem kell aggódnod. Különben is, ha lekéstem volna a gépet megyek a következővel. A jegyeket úgysem te fizeted.

- A fizetésed viszont igen. Úgyhogy azt hiszem szebb hangnemben is beszélhetnél velem! Vagy már elfelejtetted azt a mézes-mázas hangnemet? Mert az nagy kár. Különben hogyan suttogsz majd Bill fülébe az ágyjelenetben?

Szurkálódott a nő mire mindkét fiú összerezzent egy kicsit, arcuk pedig bíborszínben kezdett pompázni. Tom az elmúlt pár hétben próbálta kizárni ezt a részt a gondolataiból. A forgatókönyvnek azt a részét még el sem olvasta. Bill pedig főleg a pánik miatt motyogott össze vissza. Egy jelöltje sem akadt akivel lefeküdhetett volna, így félt mi lesz ha a kamerák előtt sül fel. Ráadásul ott volt még az idősebb férfi is, aki még annál is jobban nézett ki mint amilyen volt. Így a kudarca már rég elkönyvelhető volt.

- Úgy látom ezzel szépen el lehet titeket hallgattatni - mosolygott elégedetten.

- Muszáj ezt ilyen nyíltan? - nyögte fájdalmasan Bill.

- Na mi az? A nagy pornósztár így beijedt a szex hallatán? - vigyorgott kajánul a barna. - Tán csak nem fél a szolgálati fegyveremtől?

- Nem ijedtem be! - vágott vissza a fiatalabb. - De tiszteletben tartom, hogy a többi ember nem kíváncsi a szexuális életemre.

- Pedig elég soknak mutogattad!

- Most te is azt fogod tenni! Milyen lesz Tom? Hmm? Milyen lesz 5-6 ember előtt felállni és elélvezni? Milyen lesz érezni ahogy magamba fogadlak és miattam fogsz elsülni? - bár a fekete halkan beszélt partnere minden szavát tisztán hallotta. Amitől elöntötte a méreg.

- Aljas kis bestia vagy Bill Trümper!

- Férfi vagyok. Nem lehetek bestia!

- Alattam simítani fogsz mint egy kislány! Rá fogsz szokni a farkamra!

- Na most már elég legyen fiúk! - szólt rájuk erélyesen a nő. - Mégis mit gondoltok magatokról, hogy így beszéltek egy hölgy előtt? Ha ezt az anyukáitok hallanák...

- Ne beszélj az anyámról Alex! Már semmi közöd a családomhoz! - rivallt rá Tom.

- Most csak annyit mondtam, hogy mindkettőtök szája ki lenne mosva. Érted Tom? Mindkettőtöké! Úgyhogy örülnék ha befognád!

- Két éve nem beszéltem anyával... - motyogta Bill szomorúan, mire a másik kettő azonnal elhallgatott. A nő keze akaratlanul is az alhasára csúszott, szemeibe pedig könnyek szöktek.

- Elnézést... - indult el a mosdó felé. Nem akart mások előtt sírni, így ez volt az egyetlen logikus megoldás.

- Öhm... Én… Sajnálom Bill... - ült le mellé zavartan az idősebb.

- Semmi baj - húzódott apró mosoly a fekete ajkaira. - Tudom, hogy jól vannak. A keresztgyerekük szokott mesélni róluk. Azt mondta anya örül, hogy végre kapok normális szerepeket is. Csak aggódik... Apa viszont hajthatatlan... De ez van.

- Nem lehet olyan jó... A család a legfontosabb! Én nem is tudom mi lenne velem nélkülük...

- Valószínűleg nem lennél ilyen ember - mosolyodott el igazából a fiatalabb.

- Az lehet - mosolygott rá vissza partnere.

***

A kis csapat nagyjából fél egyre érkezett meg a nagy almába. Billt pedig elfogta a nosztalgia. Utoljára kisgyerekként járt itt a nagyszüleivel. Bár alig ért a nagymamája derekáig már akkor lenyűgözte a város. A sok ember, a sárga taxik sokasága és a rengeteg kivetítő. Egyszerűen úgy érezte otthon van.

Ezzel szemben Tom kissé kényelmetlenül érezte magát... Ebben a városban kérte meg Alex kezét. A tőle telhető legromantikusabban. Az első randijuk évfordulóján történt. Egy romantikus vacsora után áthajóztak a szabadság szoborhoz. Bár a lány szerette a helyet az ott tartózkodásuk alatt már jártak ott, így nem egészen értette a dolgot. A sziget akkor már kihalt volt. Csak ők ketten vágtak át a téren és egyenesen a szobor fejében lévő kilátóba mentek. Tom csak annyit mondott neki, hogy nézzen le.

A téren több száz mécsesből volt kirakva a felirat: „Hozzám jössz?”

- Egyből a hotelbe megyünk. A cuccok holnap reggelre érnek ide a stábbal együtt. Akkor kezdjük majd a forgatást – magyarázta a nő immár egy taxiban ülve. – Itt még nincs szövegetek. Úgyhogy javaslom gyakoroljátok a többit. Nem szeretnék túl sok időt tölteni a próbajelenetekkel.

- Én már nagyjából megvagyok a szöveggel. De egy valamit nem értek… - mondta óvatosan Bill.

- Mi lenne az? – nézett rá a válla fölött Alex.

- Ahhoz a jelenethez nincs semmi írva. Csak azt írtátok arra az oldalra, hogy… Érted! – pirult el a fiú.

- Az szándékos volt Billie. Nem mű jelenetet szeretnék. Az rajtatok fog állni. Nem lesz ott rajtatok kívül senki. Csak a kamerák. Több szögből fogjuk felvenni és majd összevágjuk.

- Ezek szerint végig kell csinálnunk? – csuklott el Tom hangja.

- Pontosan. És úgy, hogy mindketten élvezzétek. Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire fontos, hogy tényleg élvezzétek mindketten.

- De hiszen színészek vagyunk – mondta esetlenül a fiatalabb férfi.

- Ugyan akkor emberek is Bill. Ezt ne feledd. Azt szeretném ha ez működne köztetek.