A történtek után Alex egy három
napos válságszünetet rendelt el. Ebből majdnem két napja arra telt el, hogy a
további forgatást átütemezze és leszervezze a programokat. Mire végzett az
egésszel nem csak fáradt, hanem kimondhatatlanul dühös is volt a két fiúra,
amiért ilyen aljas mód cserbenhagyták. Ám igazán nem tudott rájuk haragudni.
Mivel mindkettőt megviselte a dolog.
Tomot már azóta többször is
hallotta amint a menedzserével beszélt és próbálta őt meggyőzni a szerződés
felbontásáról. Ezzel szemben viszont Billt alig lehetett látni, hallani pedig
még úgy se. Teljesen bezárkózott, és ha mégis kimerészkedett úgy nézett ki akár
egy zombi. Szegényre még ránézni is rossz volt...
Végül a nő úgy döntött előbb a
kemény maggal próbálkozik és bekopogott az idősebb férfi szobájába. Ám mivel
sokadszori jelzésére sem kapott semmiféle választ így inkább benyitott oda.
- Ha nem válaszolok, minek jössz be? - morogta neki a barna.
- Azért mert beszélni akartam veled és gondolom, nem
szeretnéd az egész stábot belevonni ebbe holnap.
- Nem fogok szerepelni abban a hülye filmben azzal a hülye
kisgyerekkel! Felejtsd el!
- Ennyire csak nem csókolhat rosszul szegény!
- Nem is erről van szó Alex! Ne mond, hogy nem láttad!
- Mégis mit kellett volna látnom? - vonta fel a fél
szemöldökét a nő.
- Ahogy rám nézett! Képes lett volna ott helyben széttenni
nekem a lábait. Érted? - háborgott a férfi.
- Mintha annyira ellenedre lett volna - morogta a nő.
- Mi van? - döbbent le az idősebb
- Ugyan már Tom! Ahogy ott nyaltátok egymást... Mintha nem
tudnád, hogy tudom.
- Mégis mi a francról beszélsz?
- Meg akartad őt kapni, arról beszélek! Odanyomtad hozzá a
farkad, még mozgott is. És ezek után még őt hibáztatod, amiért nem mondott
neked nemet? Mondhatom szépen állunk! Egy aljas kis pöcs vagy! - rivallt rá
Alexandra. Nem akart ennyire durva lenni, de valahogy érezte, hogy ezt kell
tennie. Mindkét férfi érdekében.
- Én... Én nem azért csináltam... - jött zavarba Tom. Tudta,
hogy a nő nem hazudik, de félt bevallani magának az igazságot. Nem akarta, hogy
az emberek úgy nézzenek rá.
- Nem meg akartad fektetni. Vagyis azt is akartad, de mást
is. Tudom, ismerlek. De ne szégyelld már magad ennyire!
- Most mit kéne mondanom? Nem tudom mit kéne tennem... Ez
annyira bonyolult! Félek...
- Nem kell félned! Hidd el nekem. Tudom, hogy nehéz.
- Honnan is tudhatnád? - kérdeztem a férfi. A hangjában
gyanú és kétkedés ébredt.
- Igazad van, én soha nem voltam nővel. Viszont a férjem
több mint 20 évvel idősebb nálam. Gondolod az elején nem kaptam emiatt
megjegyzéseket? A szüleim még a kisbabáról sem tudnak. Ezért akartam ennyire
ezt a filmet. Így legalább nem látják, ahogy nő a hasam – fakadt ki a szőkeség.
Nem akarta az exének kiönteni a szívét, de ezt muszáj volt elmondania neki. Azt
remélte ettől majd kicsit megnyugszik a lelke.
- Alex... Én... Én annyira sajnálom... - szabadkozott a
barna. Egy igazi pöcsnek érezte magát.
- Nem is mondtam el, úgyhogy nem a te hibád.
- De én akkor sem fogok már úgy közeledni Billhez, mint...
Mint eddig. Nekem ő már csak egy kolléga lesz. Vagy talán annyi se. Befejezem a
filmet. Itt maradok. De nem fogok vele lefeküdni. Nem leszek rá képes Alex.
Ezek után már nem!
- Rendben. Akkor ezt kivesszük - simogatta meg Tom hátát a
nő.
- Holnap megint forgatni fogunk?
- Igen, tízkor kezdünk.
- Akkor addig alszok még egyet... - pislogott laposakat a
barna.
- Aludtál te valamennyit az elmúlt két napban? -
aggodalmaskodott a nő.
- Hát... Ami azt illeti... Nem nagyon... Ha lehunyom a
szemem...
- Nem kell folytatnod, ha nem akarod - szólt közbe Alex.
Tudta, hogy a férfinek ez egy igen kellemetlen téma, így nem akarta ezzel
traktálni.
- Köszönöm... - mosolyodott el halványan Tom.
- Semmiség. Most viszont aludj egyet. Utána minden
gondolatod tisztább lesz.
- Megpróbálok... - sóhajtott a férfi, a nő pedig távozott a
szobából.
***
Alex ezután Bill szobájához ment.
A két férfi egymás mellett lakott, mégis szinte egy világ választotta el őket.
A nő ezen keserédesen mosolygott.
Mióta jó fél évvel azelőtt
meglátta Bill fotóját azonnal tudta, hogy rá van szüksége ehhez a szerephez.
Mintha csak a kis feketére írta volna a karaktert. Törékeny alkat, hatalmas
szemek, babaarc és vadóc mosoly. Még őt magát is elbűvölte az a kicseszett
tökéletesség, amit benne látott. Valahogy nem tűnt valódinak, mégis ott volt a
fényképe a kezében. A két szem őt fürkészte, mintha fent akarta volna tartani a
szemkontaktust. Ebbe a gondolatba pedig még akkor is beleborzongott.
A fiatalabb férfinál már meg sem
próbálkozott a kopogással. Valamiért azt érezte, hogy úgyis hiábavaló lenne az
egész. A végén pedig igaza is lett.
Bill az ágyán gubbasztott, a
fülhallgató pedig ott csücsült mindkét cimpája felett, nekifeszülve az apró
csontoknak, mintha helyet akarnának szorítani maguknak.
Az arca sápadt volt, a szemei
azonban vörösek, akárcsak a körülöttük feszülő bársonyos bőr. Elveszettnek tűnt
és magányosnak. Akárcsak egy elhagyott kisgyermek.
- Bill... - bármennyire halk is volt a nő hangja, a kis
fekete azonnal felkapta a fejét. Nagy, barna szemei tanácstalanul fürkészték az
ismerős, kedves arcot.
- Kicsi szívem... - ült le mellé és finoman magához ölelte.
- Nagyon utál... Igaz? - buggyantak ki újabb könnycseppek a
fekete szemeiből.
- Eléggé... - simogatta szomorúan a férfi haját Alex.
- Akkor most... Inkább elkezdek csomagolni...
- Holnap folytatjuk a forgatást. És ő is marad. De nem lesz
semmi olyan.
- Minek marad? - háborodott fel kissé Bill. - Azt mondta
gyűlöl és buzi vagyok és megütött...
- Nem tudom kedvesem... - simogatta a kissé csontos hátat
Alex.
- Olyan egy lehetetlen alak... - buggyant ki pár újabb
könnycsepp azokból a hatalmas, barna szemekből.
- Tudom Billie... Tudom... - sóhajtott a nő és még jobban
magához ölelte a fiút. - Én is azt hittem, hogy megváltozott... Annyira
szerettem volna... De ezek szerint nem így történt...
- Nem akartam rámászni... Én tényleg nem... Előző este ő
esett nekem... Bámultam őt, de Tom kezdte el csókolgatni a nyakamat... Hozzám
is simult... Azt hittem ez jelent neki valamit...
- És aznap hogyan csókolt meg? - érdeklődött Alex. Kíváncsi
volt mi játszódhatott le alig pár óra leforgása alatt a másik férfi fejében.
- Sehogy - rázta meg a fejét a fekete. - A kamera előtt
csókolt meg először...
- Akkor kicsit kezdem érteni - mosolygott rá a nő. - Tom
sosem csókolózik olyannal, aki iránt nem érez komolyan. Velem két hétig
csinálta ezt. Akkor már jártunk. Előtte viszont bő egy hónapot udvarolt nekem.
- De... Én már láttam olyan paparazzi képet ahol lányokkal
csókolózik - értetlenkedett a fiatalabb.
- Ez esetben nem tudom. Lehet, azóta változtak a dolgok
körülötte. Bár ezt erősen kétlem... Inkább fognám a dolgot az alkoholra...
- Akkor most mi legyen? Én nem merek a szeme elé kerülni...
- Egyelőre folytatjuk a forgatást. Aztán majd meglátjuk...
Nem tudok neked semmit sem ígérni Bill. Csak a támogatásomat. Ami remélem elég
lesz ezzel a makacs szamárral szemben - mosolygott rá bátorítóan a nő, habár
benne is hatalmas kétségek voltak az elkövetkezőket illetően.
- Köszönöm! - ölelte meg Bill a beszélgető partnerét. - Már
ez is nagyon sokat jelent nekem. Talán idővel majd megenyhül... Én... Én nagyon
boldog lennék... - vörösödött el a fekete.
- Mikor voltál utoljára szerelmes Bill?
- Még kamasz voltam... - szontyolodott el a fiú. - Lassan
két éve...
- Akkor pont itt az ideje egy új románcnak! - simogatta a
kissé kócos fürtöket Alexandra.
***
Tom érezte, ahogy a nedves
forróság lassan teljesen körülfogja. A teste megrázkódott, a levegő pedig éles
hangon szivárgott ki a tüdejéből. Aztán a hideg kis gömb végigcikázott forró és
kemény férfiasságán...
Az orgazmusa olyan erővel tört
rá, hogy azonnal felébredt, bár a gyönyört még ködös elmével élte át. Ám ez a
kegyes állapot nem tartott sokáig. Mire a szíve újra egyenletes tempóban
kezdett dobogni, az elméje kitisztult és undorral gondolt az egész álmára.
A teste viszont egyáltalán nem
osztotta az ő elképzelését. Ahogy az agya nagy része sem, ugyanis az álom képei
hamar visszaférkőztek a tudatába.
Ahogyan csókolta, ahogy
megérintette... Az illata... A nyögései... Mind-mind egyszerre töltötték el
vággyal és ellenérzésekkel. Nem akart pont rá így gondolni! Ám mióta
megcsókolta nem tudta kiverni őt a fejéből. Sem a szuszogását, sem a puha
bőrét, sem az enyhén cseresznyés koktél ízű ajkait... Birtokolni akarta őket.
Éjszakákon át csókolni, ölelni és simogatni. Ám ezt a tényt nem akarta
elfogadni. Hiszen ő teljes mértékben heteró volt. Legalább is addig a napig
biztos volt benne... Aztán meglátta őt...
Azon az estén történt mikor
hazaért az előző filmje forgatásáról. Akkor este Billt látta szerepelni a
tv-ben. Nem akarta elfogadni azt, amit mondott, sem pedig, hogy valamilyen
pozitív benyomást is tett rá... De így volt. Attól a naptól kezdve mindig
gondolt rá. Az összes arcvonása mélyen beépült a tudat alattijába és
mindenkiben őt kereste.
Ez csak akkor tudatosult benne,
mikor először meglátta. Megnyugvással töltötte el a tudat, hogy végre
megtalálta őt. Ám ezt ellenségeskedéssel próbálta leplezni. Legfőképp az
egójával szemben...
Ő tudta csak megvédeni a szívét mindenkivel szemben. Mert
már nem akart szenvedni. De rá kellett jönnie, hogy ez neki a legfájdalmasabb.