15. fejezet

A történtek után Alex egy három napos válságszünetet rendelt el. Ebből majdnem két napja arra telt el, hogy a további forgatást átütemezze és leszervezze a programokat. Mire végzett az egésszel nem csak fáradt, hanem kimondhatatlanul dühös is volt a két fiúra, amiért ilyen aljas mód cserbenhagyták. Ám igazán nem tudott rájuk haragudni. Mivel mindkettőt megviselte a dolog.

Tomot már azóta többször is hallotta amint a menedzserével beszélt és próbálta őt meggyőzni a szerződés felbontásáról. Ezzel szemben viszont Billt alig lehetett látni, hallani pedig még úgy se. Teljesen bezárkózott, és ha mégis kimerészkedett úgy nézett ki akár egy zombi. Szegényre még ránézni is rossz volt...

Végül a nő úgy döntött előbb a kemény maggal próbálkozik és bekopogott az idősebb férfi szobájába. Ám mivel sokadszori jelzésére sem kapott semmiféle választ így inkább benyitott oda.

- Ha nem válaszolok, minek jössz be? - morogta neki a barna.

- Azért mert beszélni akartam veled és gondolom, nem szeretnéd az egész stábot belevonni ebbe holnap.

- Nem fogok szerepelni abban a hülye filmben azzal a hülye kisgyerekkel! Felejtsd el!

- Ennyire csak nem csókolhat rosszul szegény!

- Nem is erről van szó Alex! Ne mond, hogy nem láttad!

- Mégis mit kellett volna látnom? - vonta fel a fél szemöldökét a nő.

- Ahogy rám nézett! Képes lett volna ott helyben széttenni nekem a lábait. Érted? - háborgott a férfi.

- Mintha annyira ellenedre lett volna - morogta a nő.

- Mi van? - döbbent le az idősebb

- Ugyan már Tom! Ahogy ott nyaltátok egymást... Mintha nem tudnád, hogy tudom.

- Mégis mi a francról beszélsz?

- Meg akartad őt kapni, arról beszélek! Odanyomtad hozzá a farkad, még mozgott is. És ezek után még őt hibáztatod, amiért nem mondott neked nemet? Mondhatom szépen állunk! Egy aljas kis pöcs vagy! - rivallt rá Alexandra. Nem akart ennyire durva lenni, de valahogy érezte, hogy ezt kell tennie. Mindkét férfi érdekében.

- Én... Én nem azért csináltam... - jött zavarba Tom. Tudta, hogy a nő nem hazudik, de félt bevallani magának az igazságot. Nem akarta, hogy az emberek úgy nézzenek rá.

- Nem meg akartad fektetni. Vagyis azt is akartad, de mást is. Tudom, ismerlek. De ne szégyelld már magad ennyire!

- Most mit kéne mondanom? Nem tudom mit kéne tennem... Ez annyira bonyolult! Félek...

- Nem kell félned! Hidd el nekem. Tudom, hogy nehéz.

- Honnan is tudhatnád? - kérdeztem a férfi. A hangjában gyanú és kétkedés ébredt.

- Igazad van, én soha nem voltam nővel. Viszont a férjem több mint 20 évvel idősebb nálam. Gondolod az elején nem kaptam emiatt megjegyzéseket? A szüleim még a kisbabáról sem tudnak. Ezért akartam ennyire ezt a filmet. Így legalább nem látják, ahogy nő a hasam – fakadt ki a szőkeség. Nem akarta az exének kiönteni a szívét, de ezt muszáj volt elmondania neki. Azt remélte ettől majd kicsit megnyugszik a lelke.

- Alex... Én... Én annyira sajnálom... - szabadkozott a barna. Egy igazi pöcsnek érezte magát.

- Nem is mondtam el, úgyhogy nem a te hibád.

- De én akkor sem fogok már úgy közeledni Billhez, mint... Mint eddig. Nekem ő már csak egy kolléga lesz. Vagy talán annyi se. Befejezem a filmet. Itt maradok. De nem fogok vele lefeküdni. Nem leszek rá képes Alex. Ezek után már nem!

- Rendben. Akkor ezt kivesszük - simogatta meg Tom hátát a nő.

- Holnap megint forgatni fogunk?

- Igen, tízkor kezdünk.

- Akkor addig alszok még egyet... - pislogott laposakat a barna.

- Aludtál te valamennyit az elmúlt két napban? - aggodalmaskodott a nő.

- Hát... Ami azt illeti... Nem nagyon... Ha lehunyom a szemem...

- Nem kell folytatnod, ha nem akarod - szólt közbe Alex. Tudta, hogy a férfinek ez egy igen kellemetlen téma, így nem akarta ezzel traktálni.

- Köszönöm... - mosolyodott el halványan Tom.

- Semmiség. Most viszont aludj egyet. Utána minden gondolatod tisztább lesz.

- Megpróbálok... - sóhajtott a férfi, a nő pedig távozott a szobából.

***

Alex ezután Bill szobájához ment. A két férfi egymás mellett lakott, mégis szinte egy világ választotta el őket. A nő ezen keserédesen mosolygott.

Mióta jó fél évvel azelőtt meglátta Bill fotóját azonnal tudta, hogy rá van szüksége ehhez a szerephez. Mintha csak a kis feketére írta volna a karaktert. Törékeny alkat, hatalmas szemek, babaarc és vadóc mosoly. Még őt magát is elbűvölte az a kicseszett tökéletesség, amit benne látott. Valahogy nem tűnt valódinak, mégis ott volt a fényképe a kezében. A két szem őt fürkészte, mintha fent akarta volna tartani a szemkontaktust. Ebbe a gondolatba pedig még akkor is beleborzongott.

A fiatalabb férfinál már meg sem próbálkozott a kopogással. Valamiért azt érezte, hogy úgyis hiábavaló lenne az egész. A végén pedig igaza is lett.

Bill az ágyán gubbasztott, a fülhallgató pedig ott csücsült mindkét cimpája felett, nekifeszülve az apró csontoknak, mintha helyet akarnának szorítani maguknak.

Az arca sápadt volt, a szemei azonban vörösek, akárcsak a körülöttük feszülő bársonyos bőr. Elveszettnek tűnt és magányosnak. Akárcsak egy elhagyott kisgyermek.

- Bill... - bármennyire halk is volt a nő hangja, a kis fekete azonnal felkapta a fejét. Nagy, barna szemei tanácstalanul fürkészték az ismerős, kedves arcot.

- Kicsi szívem... - ült le mellé és finoman magához ölelte.

- Nagyon utál... Igaz? - buggyantak ki újabb könnycseppek a fekete szemeiből.

- Eléggé... - simogatta szomorúan a férfi haját Alex.

- Akkor most... Inkább elkezdek csomagolni...

- Holnap folytatjuk a forgatást. És ő is marad. De nem lesz semmi olyan.

- Minek marad? - háborodott fel kissé Bill. - Azt mondta gyűlöl és buzi vagyok és megütött...

- Nem tudom kedvesem... - simogatta a kissé csontos hátat Alex.

- Olyan egy lehetetlen alak... - buggyant ki pár újabb könnycsepp azokból a hatalmas, barna szemekből.

- Tudom Billie... Tudom... - sóhajtott a nő és még jobban magához ölelte a fiút. - Én is azt hittem, hogy megváltozott... Annyira szerettem volna... De ezek szerint nem így történt...

- Nem akartam rámászni... Én tényleg nem... Előző este ő esett nekem... Bámultam őt, de Tom kezdte el csókolgatni a nyakamat... Hozzám is simult... Azt hittem ez jelent neki valamit...

- És aznap hogyan csókolt meg? - érdeklődött Alex. Kíváncsi volt mi játszódhatott le alig pár óra leforgása alatt a másik férfi fejében.

- Sehogy - rázta meg a fejét a fekete. - A kamera előtt csókolt meg először...

- Akkor kicsit kezdem érteni - mosolygott rá a nő. - Tom sosem csókolózik olyannal, aki iránt nem érez komolyan. Velem két hétig csinálta ezt. Akkor már jártunk. Előtte viszont bő egy hónapot udvarolt nekem.

- De... Én már láttam olyan paparazzi képet ahol lányokkal csókolózik - értetlenkedett a fiatalabb.

- Ez esetben nem tudom. Lehet, azóta változtak a dolgok körülötte. Bár ezt erősen kétlem... Inkább fognám a dolgot az alkoholra...

- Akkor most mi legyen? Én nem merek a szeme elé kerülni...

- Egyelőre folytatjuk a forgatást. Aztán majd meglátjuk... Nem tudok neked semmit sem ígérni Bill. Csak a támogatásomat. Ami remélem elég lesz ezzel a makacs szamárral szemben - mosolygott rá bátorítóan a nő, habár benne is hatalmas kétségek voltak az elkövetkezőket illetően.

- Köszönöm! - ölelte meg Bill a beszélgető partnerét. - Már ez is nagyon sokat jelent nekem. Talán idővel majd megenyhül... Én... Én nagyon boldog lennék... - vörösödött el a fekete.

- Mikor voltál utoljára szerelmes Bill?

- Még kamasz voltam... - szontyolodott el a fiú. - Lassan két éve...

- Akkor pont itt az ideje egy új románcnak! - simogatta a kissé kócos fürtöket Alexandra.

***

Tom érezte, ahogy a nedves forróság lassan teljesen körülfogja. A teste megrázkódott, a levegő pedig éles hangon szivárgott ki a tüdejéből. Aztán a hideg kis gömb végigcikázott forró és kemény férfiasságán...

Az orgazmusa olyan erővel tört rá, hogy azonnal felébredt, bár a gyönyört még ködös elmével élte át. Ám ez a kegyes állapot nem tartott sokáig. Mire a szíve újra egyenletes tempóban kezdett dobogni, az elméje kitisztult és undorral gondolt az egész álmára.

A teste viszont egyáltalán nem osztotta az ő elképzelését. Ahogy az agya nagy része sem, ugyanis az álom képei hamar visszaférkőztek a tudatába.

Ahogyan csókolta, ahogy megérintette... Az illata... A nyögései... Mind-mind egyszerre töltötték el vággyal és ellenérzésekkel. Nem akart pont rá így gondolni! Ám mióta megcsókolta nem tudta kiverni őt a fejéből. Sem a szuszogását, sem a puha bőrét, sem az enyhén cseresznyés koktél ízű ajkait... Birtokolni akarta őket. Éjszakákon át csókolni, ölelni és simogatni. Ám ezt a tényt nem akarta elfogadni. Hiszen ő teljes mértékben heteró volt. Legalább is addig a napig biztos volt benne... Aztán meglátta őt...

Azon az estén történt mikor hazaért az előző filmje forgatásáról. Akkor este Billt látta szerepelni a tv-ben. Nem akarta elfogadni azt, amit mondott, sem pedig, hogy valamilyen pozitív benyomást is tett rá... De így volt. Attól a naptól kezdve mindig gondolt rá. Az összes arcvonása mélyen beépült a tudat alattijába és mindenkiben őt kereste.

Ez csak akkor tudatosult benne, mikor először meglátta. Megnyugvással töltötte el a tudat, hogy végre megtalálta őt. Ám ezt ellenségeskedéssel próbálta leplezni. Legfőképp az egójával szemben...

Ő tudta csak megvédeni a szívét mindenkivel szemben. Mert már nem akart szenvedni. De rá kellett jönnie, hogy ez neki a legfájdalmasabb.