14. fejezet

Tom bódult fáradtsággal ébredt másnap reggel. Miután a fekete démon kilépett a szobája ajtaján már egyáltalán nem volt kedve magához érni. Fáradtan terült el az ágyán és ugyan abban a pózban kelt, amelyikben elaludt. Ám még egy dolog nem változott. A lába közt érzett keménység még mindig köszönte szépen, ugyan olyan jól volt, mint előző nap és akár pár perc alatt a csúcsra is tudta volna őt juttatni.

A barna hajú lassan tápászkodott fel, s köntös nélkül indult a fürdőbe. A zuhany vize kellemesen lehűtötte felperzselt bőrét, ő pedig elengedett egy halk sóhajt mikor a teste immár pár fokkal, valamint némileg alacsonyabb vérnyomással kilépett a zuhany alól.

Mikor pedig belenézett a tükörbe, meglepetten tapasztalta az arcára kiülő őszinte mosolyt. Már nem emlékezett mikor látta utoljára ezt. Talán mikor még Alexxel jegyben jártak? Vagy amikor Miát legutóbb hazaengedték? Már maga sem tudta megmondani. Akkor viszont nem is akart ezeken a dolgokon gondolkodni. Pontosan jól emlékezett arra mit tettek előző nap a partnerével, ám nem akarta a miértjét fejtegetni. Egyszerűen csak boldog volt attól, amit tett. Boldog, amiért ekkora hatással lehetett Billre. Arra, hogy mosolyt csalt azokba a bódító szemekbe. Csodának tálalta a fiút. Egy csodának, akit meg akart tartani maga mellett.

***

- Remélem, tudod, hogy egy igazi csókot szeretnék köztetek látni - mosolygott rá Alexandra egy pohár narancslé takarásában.

- Persze - bólintott mosolyogva az idősebb, mialatt a tányérján lévő szedreket majszolta.

- Nocsak... Valakinek milyen jó kedve van ma!

- Ha nagyon szeretnéd szomorú is lehetek, de ez a felállás most sokkal jobban tetszik.

- Ennek örülök – tanulmányozta beszélgetőtársa arcát a nő. - A forgatás kezdete óta nagyon feszült voltál. Örülök, hogy sikerült ellazulnod.

- Nem voltam feszült. Csak nem értettem dolgokat. Olyan dolgokat, amikről már fölösleges lenne beszélnünk. Elmúltak és ez így van rendjén.

- Annyira megváltoztál... - rázta meg a fejét Alex.

- Ahogy te is. A főiskolán még hallani se akartál a gyerekről. Most pedig ki vagy virulva.

- Ennyire látszik? - kérdezte kissé félve a nő.

- Látszik és jól áll neked, úgyhogy ne szégyelld! - mosolygott rá bátorítóan Tom.

- Tudod, a férjem nem örült a forgatásnak... Azt mondta jobb lenne, ha otthon lennék és pihennék.

- Tudja, hogy mi...

- Jaj, dehogy! - tiltakozott kicsit félve Alexandra. - Ő... Nem örülne neki. Mindig azt mondogatja, hogy fél valaki elcsábít. Pár évvel idősebb tőlem és azt gondolja nem megfelelő nekem. Pedig nagyon szeretem.

- Örülök, hogy megtaláltad a boldogságot! Remélem a kicsivel is minden rendben lesz!

- Hogy tudsz ilyen kedves lenni azok után, hogy kidobtalak? - fakadt ki a nő. Már nem bírta visszatartani. A hosszú évek folyama és a számtalan álmatlan, forgolódással töltött éjszaka után már válaszokat akart.

- Nem volt egyszerű Alex... Kicsit sem volt az! Viszont az évek alatt valamikor megbocsájtottam. Tudtam jól, hogy én hibáztam, és bevallom sokáig tényleg haragudtam rád. De a harag nem volt megoldás. És mikor ez tudatosult bennem, rájöttem, hogy nem akarok több időt erre elvesztegetni.

- Biztos vagyok benne, hogy te is meg fogod találni a boldogságot. Bárki boldog lenne melletted.

- Szándékosan nem mondtad, hogy lány. Igaz? - fonta össze a karjait mosolyogva a barna.

- Bill nagyon kedves fiú.

- Mindketten tudjuk, hogy még csak egy gyerek Alex.

- Lehet, hogy gyerek, de már sok mindenen átment.

- Én viszont nem akarok átmenni rajta - húzta össze szemöldökeit a férfi.

- Nem erre gondoltam Tom. De gondolj csak bele... Jól megvagytok, nem? - erősködött a nő.

- Kedves ezt nem tagadom. És jól el tudunk beszélgetni. De ez lenne egy alapja egy kapcsolatnak?

- Miért, mi, hogy kezdtük? - mosolyodott el Alex.

- Elkértem a matekleckédet.

- Na, látod! Csak próbáld meg. Tudom, hogy kedveled. Látszik, ahogy rá nézel.

- Ezt mégis honnan tudod? - jött zavarba a férfi.

- Abból, hogy annak idején rám is így néztél.

- Én nem...

- De igen. Nem rosszat akarok nektek. Azt is tudom, hogy még soha nem volt dolgod fiúval. Viszont itt az a kérdés, hogy miért lettél csalódott a külön szoba miatt.

- Nem mondod, hogy beszéltél a recepcióssal? - nyögte fájdalmasan a férfi.

- De igen, beszéltem. Pontosabban ő mondta, hogy megpróbálták elcserélni, de nem sikerült. Már csak az a kérdés, hogy miért nem vitted át magadhoz? Ketten elférnétek a francia ágyon.

- Hiányzik a szuszogása... Az, ahogy reggel kómásan ébred... De nem hinném, hogy már képes lennék olyan hosszú ideig hozzá érni... Még... Még mindig kicsit pánikolok... - vallotta be őszintén Tom, bár nem volt számára igazán kellemes élmény ez a nagy kitárulkozás.

-  Az a baj, hogy férfi? - kérdezte együttérzően a nő.

- Azt hiszem... Én... Én akartam gyerekeket. Te is tudod jól. Egy csöndes kis kertvárosi házat, kutyát... Billel nem lehetne gyerekünk...

- Miának van egy nővére. Susie, igaz? - kérdezte kíváncsian Alex.

- Igen. Azóta elköltözött Angliába. De ez most miért fontos? - értetlenkedett a férfi.

- Ha van petesejt akkor lehetne gyereketek. Hiszen Bill...

- Alex! - jött teljesen zavarba Tom. - Te most... Én erről nem akarok beszélni!

- Ne félj a szerelemtől Tom! Semmi értelme nincs - állt fel a nő. - Csak gondold át, kérlek. És beszélj vele. Megérdemli, hogy tudja.

***

Bill szíve egész álló nap a torkában dobogott, ugyanis a csókjelenütek az éjszaka vették fel. Ráadásul végigforgatták a napot, így esélye se volt egy kicsit beszélni Tommal. Vagy esetleg odabújni a karjai közé... Pedig akarta.

Az éjjel hiába tett meg mindent annak érdekében, hogy lenyugodjon, a dolog nem egészen sikerült. Még mindig vágyott a kielégülés után.

Ráadásul a fél napot a parton töltötték úszónadrágban. Tomnak kellett volna őt megtanítani szörfözni, amivel csak annyi volt a probléma, hogy folyton igazgatnia kellett a fekete karjait és lábait, ezzel pedig csak tovább fokozta az amúgy is forró hangulatot.

- Leülhetek, vagy mára már eleged van belőlem? - lépett az idősebb mellé ebédnél.

- Ha neked nincs belőlem, akkor nekem se belőled - mosolygott vissza a barna.

- Akkor jó - ült le Bill. - Nem szeretem ezt a forgatást. Kezdek lebarnulni!

- Azért ne dőlj a kardodba Billie! Nem áll olyan rosszul egy kis szín!

- A fehér egy nagyon szép szín! - duzzogott a fiatalabb.

- Te meg egy durcás kislányra hasonlítasz! - vigyorgott Tom.

- Tudod mit? Kapd be! Hawaiin vagyunk, már megteheted! - vágott vissza mérgesen a fiatalabb.

- Vedd elő a szerszámod és bekapom! De ne menj el rögtön - nyalt végig érzékien az ajkain az idősebb.

- Én... Én... Izé... - dadogott zavartan a fiatalabb. Erre a válaszra egyáltalán nem számított.

- Mi az drága? Tán megijedtél a nagy, gonosz Tomtól? - a barna szándékosan játszott a hangjával. Ki akarta készíteni partnerét, hogy aztán a csók még hatásosabb legyen.

- Olyan egy rohadnék vagy... - motyogta Bill elpirulva.

- Tegnap nem ezt mondtad... - cirógatta a fiatalabb karját az idősebb.

- Tegnap... Nem így viselkedtél - a fekete össze volt zavarodva. Nem értette hirtelen mi ez a nagy érdeklődés iránta. És ez kicsit meg is ijesztette... Tomnak nem kellett volna ilyennek lennie. Nem kellett volna az, hogy őt akarja...

- Kapkodod a levegőt és akárhányszor csak találkozna a tekintetünk, te elkapod a tiédet. Ha nem ismernélek jobban, azt hinném fel vagy izgulva.

- Ne reménykedj ebben Tom! - pattant fel a fiatalabb és angolosan távozott.

***

A délután többi része nagyrészt unalmasan telt a két férfi számára. A tényleges érintéses jeleneteken már túl voltak és akkor vagy a parton kellett sétálniuk, vagy a bárban ücsörögniük.

Ám ahogy közeledett az éjjel, egyikőjük sem volt valami nyugodt. Egyszerűen féltek belegondolni abba, hogy mi lesz.

Bill azért, mert félt a csalódástól. Tommal eddig mindig minden csodás volt, de nem tudta, hogy a jelenet után is így marad-e, és ettől rémület fogta el. Élvezni akarta a dolgot. Élvezni az ő Tomja csókját!

Másrészről viszont félt újra megnyílni. Sok beszélgetésen voltak már túl, és kezdett érezni valamit partnere iránt. Ez pedig jéghideg borzongással töltötte el. Nem szabadott volna neki ilyeneket éreznie… Nem akart újra csalódni. Nem akart szerelembe esni. Ám mindig próbálkozása ennek elkerülése érdekében eddig hasztalannak bizonyult. Ugyanis a szíve heves dübörgését nem tudta leállítani.

Az idősebbet azonban egészen másfajta kérdések foglalkoztatták. Ő nem a férfit látta a partnerében, hanem egy vonzó személyt. És nem csak a teste vonzotta. Meg akarta ismerni őt. Minden gondolatát, minden rezdülését és minden egyes porcikáját.

Tudta, hogy Bill mennyi mindenen ment keresztül annak ellenére, hogy még csak 19 éves volt. Azzal is tisztában volt, hogy valószínűleg ezek az emlékek nem múlnak el nyomtalanul. Valahol legbelül mindig is érezni fogja ezeket. Ezek pedig ki fognak hatni az egész életére.

Az érzések örvénylettek mindkettejükben, mikor is eljutottak az ominózus jelenetig.

Tom gyomra kavargott, a feje pedig szédült. Legszívesebben elfutott volna abban a pillanatban, de nem tehette. Férfi akart lenni. Igazi, erős, kemény férfi, aki képes szembenézni önmagával.

- Hát, akkor jó éjszakát.

- Jó éjt - mosolygott fel rá Bill. A barna pedig azonnal az ajkaira tapadt.

Szorosan ölelte magához a törékeny testet és közben a derekát simogatta. Szerette ezt az érzést. A fekete ott szuszogott az arcába, és próbált nyugodt maradni. Ám ez nem sikerült neki. Mindene remegett, a vére pedig izzott. Már el is felejtette milyen érzés ekkora kéjben fürdeni.

Tom ágyéka hamarosan életre kelt és akarva, akaratlan partnere hasonló testrészéhez nyomódott, amit halk sóhajok kísértek. A világ akkor megszűnt számukra létezni. Csak ők ketten voltak, és az a valami, ami extra erős mágnesként húzta össze az ajkaikat.

Ám a csók nem tarthatott örökké. Egy idő után levegőt kapkodva az idősebb elhajolt partnerétől. Ebben a pillanatban pedig megmerevedett. Nem volt felkészülve arra, amit maga előtt látott. Nem is akart róla tudomást venni. Úgy érezte abban a pillanatban nem ő áll ott. Rá nem nézhettek így! Senki nem. De a szemek kereszttüzében nem tudott mit tenni. Olyan volt neki akár egy hideg zuhany a rekkenő kánikula után. Sokkhatású.

- Baszódj meg te kis buzi! - üvöltötte le a fiatalabb fejét, majd a pillanat „megkoronázása” képen még jól pofon is vágta.

Bill pedig némán tűrte az egészet. Nem hibáztatta Tomot semmiért. Pontosan jól tudta miért kapta meg mindezt. Nem volt benne semmi új vagy meglepő. Az érzések már régóta ott voltak benne. Nem akarta őket ilyen nyíltan kimutatni, de megtette. Akarata ellenére.

Ahogy figyelte az idősebb férfi elhaladó alakját, valami különös érzés kerítette hatalmába. A mellkasa szúrt és a tüdeje kezdte felmondani a szolgálatot. A szemei pedig égtek, de nem érzett forró könnyeket bennük. Nem érzett semmit.

Az a férfi dobta el őt, akinek mindenét odaadta volna. A férfi, aki bátorította és támogatta. A férfi, akit a példaképének tartott. A férfi, akibe halálosan szerelmes volt...