13. fejezet

Bill hófehér bőrén halvány, kékes vonalak futottak, amik alig-alig észrevehetően dobbantak meg egyszerre. Az idősebb férfi szája kiszáradt, nyelve pedig lassan végigszántotta cserepes ajkait. Abban a percben a vágy egy sokkal magasabb fókát tapasztalta meg. Mindent elsöpört az érzés, még azt is, hogy valaki talán a néven szólította? Nem igazán érdekelte. Neki most egy sokkal, de sokkal magasztosabb feladatot kellett teljesítenie...

***

Valójában abban a pillanatban a fiatal férfi legszívesebben meghalt volna. Amihez nem is érezte túl távol magát. Ezért azt remélte, ha elég erősen koncentrál rá akkor be is fog következni. De sajnálatára nem így lett.

Tom őrjítően barna szemeit felég eltakarták a pillái. A fekete pár lopott pillantás alkalmával már konstatálta milyen hosszúak is voltak. Lenyűgözőek... Még az árnyékukat is meg tudta számolni. Legszívesebben egész nap tanulmányozta volna őket. Ahogy azokat a bűnösen gyönyörű szemeket ölelték körbe.

Végül Billt, ebből a mély és kicsit sem ártatlan elmélkedősből egy meglepően hideg érintés ébresztette fel. Partnere keze finom, egyenletes mozdulatokkal kezdte simogatni a nyakának egy különösen érzékeny részét, amiről eddig ő maga sem tudott. Ezt  tevékenységet halk kis sóhajok övezték. Hihetetlen érzés volt számára ez.

- Milyen édes fiú vagy te Billie... - suttogta mély hangon a barna, mire társa megremegett, az érintkezés pedig azonnal megszakadt.

A fiatalabb nem értette mi történhetett. Mielőtt kijött a medencéhez ugyan lemosta a sminkjét, de partnere már látta így jó párszor, sőt még ennél körökkel rosszabb állapotban is. Így nem tudta miért lehet ez az egész. Hiszen akkor végre közel kerültek. Ő pedig már annyit de annyit várt erre.

- Jól vagy, ugye? - kérdezte aggódva az idősebb.

- Persze, mi bajom lenne? - kérdezte zavartan partnere.

- Éreztem, hogy összerezzensz... - ült le a napozóágyra a barna. - Nem akartam, hogy rossz emlékeid törjenek fel...

- Jaj, Tom... - sóhajtott a fekete. - Ez nagyon aranyos tőled, de nem azért volt ez a reakcióm, mert rossz dolog jutott eszembe. Ha majd ilyen lesz, akkor ígérem, szólok. Jó?

- Rendben - mosolyodott el az idősebb. - De ha nem én foglak elfenekelni!

Ahogy ezt Bill meghallotta egy hatalmasat nyelt, hogy ne sóhajtson fel. Tom kezei tudtak nagyon gyengédek lenni. Ő pedig kíváncsi volt milyen egy erős szorítás tőlük...

***

A forgatás másnap reggel kezdődött. Alex azt mondta, ha ő képes tartani a tempót ilyen állapotban, akkor mindenki másnak bírnia kell. Ekkor mondta ki először, hogy babát vár, bár még akkor sem nyíltan. Ez pedig igazán meglepte az idősebb férfit. A nőt soha nem érdekelte mások véleménye, akkor mégis úgy vigyázott a kis „titkára” mintha csak ellophatták volna tőle a babát.

De egy idő után inkább feladta az agyalást. Alex már nem az volt akit ő megismert. Az a fiatal lány már sehol sem volt és ez valamiért fájt neki.

- Hé... Minden oké? - kérdezte tőle aggódva a fekete.

- Persze! Csak próbálok ráhangolódni a szerepre - mosolygott rá félszegen.

- Tegnap is ezért mondtad, hogy édes vagyok? - kérdezte félve a fiatalabb.

- Nem. A tegnapinak semmi köze sincs a szerephez - vallott színt őszintén a barna férfi.

- Akkor... Akkor jó. Albert - kacsintott rá Bill. Furcsa volt partnerét a filmbéli nevén hívni.

- Kérlek, csak szólíts Al-nak - kacsintott vissza az idősebb mire mindketten nevetni kezdted. Kellett nekik egy kis feloldódás.

***

A nap végére már mindketten hulla fáradtak voltak. Valójában Bill nem emlékezett miért is feküdt kiterülve a másik férfi ágyán. Az agyáig csak annyi jutott el, hogy az a valami puha, és neki akkor pont arra volt szüksége.

- Hé, Billie! Alszol? - jött ki a fürdőből az idősebb mire a másik felkapta a fejét. Tom tökéletesen kidolgozott izmain meg-megcsillantak az ott maradt vízcseppek. A köntös pedig épp, hogy csak össze volt kötve az ágyéka felett. A fiatalabb belegondolt mi lenne, ha az a madzag elengedne... Elengedne és feltárná az a bizonyos testrészt... - Bill?

- Hmm? - nézett a barna szemeibe a fekete. A pillanat, amíg egymás tekintetét fürkészték hosszúra nyúlt és meglehetősen intimre.

- Mondani szeretnél valamit? - lépett az ágyhoz az idősebb.

- Szeretnéd, ha mondanék? - ült fel a fiatalabb. - Vagy inkább tennem kéne?

- Kissé szemtelen a hangja Mr. Trümper. Ha így folytatja, lépéseket kell tennem az ügyben.

- Milyen lépésekre gondol Mr. Kaulitz? - vigyorgott a fekete és közben végig partnere szemébe nézett. Ám Tom hamarosan megszakította a szemkontaktust és a füléhez hajolt.

- Mondjuk, kiporolom azt a szexi fenekedet... - búgta fűtött hangon az idősebb. Akkor már nem bírta tovább. Bill nyakához hajolt és csókokkal kezdte azt beborítani, mire a fiatalabb halkan sóhajtozni kezdett és oldalra döntötte a fejét, hogy javítsa a hozzáférést. A barna mélyen szívta be a bódító illatot és érezte, hogy a hangok hatására az alsó része lassan merevedni kezd. Ezzel pedig nem tudta mit kéne tennie. Megijedt tőle, mégis akarta.

Az agyában túlfűtött képek jelentek meg. Ahogy Bill alatta nyög, ahogyan rajta lovagol. Ahogy előtte térdel... A feje szédült és levegőre vágyott. Azonban az a két lehetetlenül hosszú kar körbefonta a hátát és úgy ölelte, ezzel megpecsételve a folytatást.

***

A csókok hamarosan átalakultak izgató kis harapásokká és szívogatássá. Bill feje zúgott, és akkor már nem fogta vissza magát. Hangosan sóhajtozott és néha egy-egy nyögést is elejtett.

Érezte Tom hajának selymes tapintását és illatát, ahogy az arcába hullott. Nem bírta ki, az egyik kezét felcsúsztatta és finoman belemarkolt. A hosszú tincsek még néhol vizes tapintásúak voltak. A fiatalabb arra gondolt partnere biztos őket is átmosta. Túl jó illatúak voltak ahhoz, hogy ne így legyen.

Az érintésre az idősebb felnézett rá. A mosolya pimasz volt és önelégült. A szemeiben pedig perzselő vágy csillogott, ezzel olvadt csokoládévá változtatva a tekintetét.

A fiatalabb fürdeni akart abban a perzselő tekintetben. Akarta a forróságot és még a sebektől sem riadt vissza. Mindent megtett volna...

- Holnap meg kell csókolnom téged Billie... - súgta bódult hangon Tom. - Akarod, hogy az legyen az első?

- Akarom... - figyelte őt ködös tekintettel a fekete.

- Addig ne rágd ezeket a szépségeket! - simított végig partnere alsó ajkán az idősebb. - Ezek az enyémek!

- A tieid... - a fekete lélegzete szaggatott volt, és pontosan jól tudta, ha fel kéne állnia valószínűleg el is esne.

- Ügyes fiú vagy te - simogatta arcát gyengéden a partnere.

Bill a hófehér köntöst figyelte. Az összesimult testük szorosan a helyén tartotta, ezzel eltakarva előle a hőn áhított kilátást. Remegő kezekkel nyúlt a csupasz bőr felé, s mikor megérintette mindkettejük ajkát egy halk sóhaj hagyta el.

- Azt... Azt hiszem mennem kéne... - dadogta zavartan a fekete.

- Menni akarsz? - cirógatta a nyakát partnere.

- Én... Én... - jött még jobban zavarba a fiatalabb.

- Intézd el azt az édes keménységet a lábaid közt... - harapott újra partnere nyakába Tom, mire az hangosan nyögött és a csípője is megbillent. - Most menj el, még engedlek - hajolt el tőle.

Bill lassan kelt fel az agyról és lassú léptékkel indult kifelé, ám amint meglátta a barna köntösén ágaskodó dudort, egyáltalán nem is volt már kedve a saját szobájához. Sokkal inkább maradt volna ott. Mondjuk térdelve...