12. fejezet

Alig egy héttel a New Yorkba érkezésük után a kis csapat újra útra kelt egy jóval nagyobb távra. Feladták a kissé hűvös, esős délutánt a keleti parton, egy jóval melegebb reggelre a csendes óceánon.

- Én ilyenkor még aludni szoktam - ásítozott Bill a taxiban a szálloda felé.

- Az egész utat végigaludtad. Nem volt elég? - kérdezte meglepetten a partnere.

- Az nem ugyan az! - erősködött a fiatalabb férfi.

- Miben is más Billie béby? - kérdezte vigyorogva a barna, ám az említett szíve azonnal dübörögni kezdett a mellkasában. Nem volt hozzászokva, hogy így becézgessék. Ahhoz pedig pláne nem, hogy Tom becézgesse ilyen édes mosollyal az arcán. A fekete amúgy hófehér bőre akkor bíborszínben pompázott. Nem értette, hogy az, amit eredetileg sértésnek szántak miért esett neki ilyen jól.

- Sose hívtak még így... - ismerte be nagy sokára a fiatalabb, de még mindig mosolygott.

- Akkor most már igen! - mosolygott rá vissza az idősebb. - Úgyis olyan az arcod, mint egy porcelán babáé.

- A smink csodákra képes - forgatta a szemeit játékosan Bill.

- Ha alszol nincs is rajtad smink.

- Igaz. Akkor leveszem a maszkot.

- Maszkként használod? - kapta el a fonalat Tom. Jobban meg akarta ismerni a fiút, és azt remélte így menni fog.

- Mondhatjuk - vont vállat a fekete. - Ne érts félre, azért csinálom ezt, mert így tetszem magamnak. Ehhez semmi köze másokhoz. Vagyis talán annyiban van, hogy a legtöbb ember csak ezt látja belőlem. A „tökéletes műalkotást”.

- És neked ez jó? Jó, hogy csak a külsőd miatt ítélnek meg?

- Minden ember a külső alapján ítélkezik Tom. Te is megítéltél a külsőm alapján. Emlékezz csak vissza!

- Sajnálom is, hogy ezt tettem... - sóhajtott szomorúan az idősebb.

- Nem kell sajnálnod, én nem haragszom. Lehet, hogy megítéled a külsőm, de utána hajlandó voltál beszélgetni is velem. És azt nem azért tetted, mert látod az „álarcom”.

- Valójában szerintem illik hozzád - motyogta pirongó arccal a barna.

- Ez bók akart lenni? - mosolygott rá Bill boldogan.

- Nem... Vagyis igen! Vagyis... Mondhatom azt, hogy ez egy megállapítás volt? - figyelte őt kérlelően Tom.

- Miért fél az a buta fejed tőlem? - veregette meg a másik homlokát a fiatalabb.

- Ezt... Ezt, hogy érted? - értetlenkedett a barna.

- Úgy, hogy amint valami kedveset mondasz vagy teszel az irányomban, egyből vissza akarod szívni, vagy szimplán levegőnek nézel napokig.

- Hé! Ez nem is igaz! - háborodott fel az idősebb.

- De igaz, és ezt te is nagyon jól tudod! Félsz bármilyen kapcsolatot is kialakítani velem. És most nem a járásra gondolok. Hanem pusztán arra, hogy akár lehetnénk jóban. Még egy darabig úgyis egymás arcát fogjuk nézni, nem kéne begubózni attól, ha rájössz, nem utálsz.

- Soha nem mondtam, hogy utállak Bill - nézett rá fájó szívvel partnere. - Én csak nem akarok olyan lenni aki... Tudod...

- Aki a szerep kedvéért megfektet aztán tovább lép?

- Pontosan!

- Akkor had mondjak el neked valamit. Számomra ez csak munka. A nőgyógyász se azért lett az ami, hogy egész nap a nők alsó felét bámulhassa. Neki az a munkája. Nekem pedig ez volt. De ennek már vége. Az, hogy elvállaltam ezt a szerepet részben neked is köszönhető.

- Nekem? - hüledezett Tom. - Úgy... Úgy érted...

- Úgy értem, hogy nézz csak magadra! Nem sokkal vagy idősebb nálam és máris olyan karriert építettél fel, amiről mások csak álmodnak! Te voltál a példaképem. De most nagyon szarul végzed a munkád. Úgyhogy tessék csak rendes példaképnek lenni, vagy felhívom az anyukádat, hogy porolja ki a feneked - a végén már mosolygott. Önfeledten és vidáman. A tekintete pedig élettel telt meg, pont mint pár estével azelőtt.

- Értettem Mr. Trümper - szalutált mosolyogva az idősebb.

- Na, akkor ha már ilyen szépen megbeszéltük ezt, majd a strandon be is kenheted a hátamat, mert ha nem én leszek Piroska, és azt te nagyon nem szeretnéd, mert elviselhetetlen vagyok olyankor.

- Még ennél is elviselhetetlenebb? - vigyorgott rá a barna.

- Esküszöm, kiporoltatom a fenekedet! - fenyegette őt egy ujjával a fekete, de a szemei játékosan csillogtak.

***

- Nos, tetszik a szobád? - ült le Bill ágyára Alex.

- Nagyon szép! Tényleg!

- Akkor miért vágsz ilyen fancsali arcot? - kérdezte féltőn a nő.

- Csak... Kicsit furcsa lesz Tom nélkül... - vont vállat a fiatalabb.

- Szeretnél közös szobát?

- Nem! - vágta rá azonnal a fekete. - Akkor tudná, hogy én...

- Még nem beszéltetek róla? - figyelte őt rosszallóan a nő.

- Hogy mondhattam volna el neki? Elalvás előtt? Jó éjt Tom, amúgy ne lepődj meg, ha éjjel rád mászok, mert nagyon bejössz nekem? - akadt ki a fekete.

- Ha szeretnéd, akkor nyugodtan. A te döntésed.

- Aww... - harapta be az alsó ajkát Bill és csak fogta a fejét. - Miért ilyen nehéz ez az egész?

- Mert nem látjátok a fától az erdőt... - sóhajtott Alex.

- Nem. Csak Tom nem látja az a francos erdőt!

- Tudsz róla, hogy pár napon belül a karjaiban fog tartani és édes dolgokat a füledbe suttogni?

- Tudsz róla, hogy ilyenkor nem szeretlek? - fintorgott a férfi.

- A főnököd vagyok. Nem is kell szeretned - állt fel a nő. - Menj és igyál meg pár koktélt. Hátha megered a nyelved.

- Nem fognak kiszolgálni. 19 vagyok.

- Akkor kérd meg Tomot! Biztos szívesen segít - azzal Alex elhagyta a szobát, magára hagyva a teljesen összezavarodott Billt.

***

- Elállod a napot - nyitotta ki a szemeit Tom. A medence mellett próbált kicsit akklimatizálódni, de nem igazán ment neki.

- Bocsi - nézett rá nagy boci szemekkel Bill.

- Mit szeretnél? - ült fel az idősebb férfi. Látszólag unott volt, de a szeme sarkából alaposan végigmérte a másik férfit, aki egy száll fürdőnadrágban ácsorgott mellette.

- Én... Tudod... Még csak 19 vagyok...

- Na mi az? A kicsi Billie inni szeretne? - vigyorgott rá a barna, mire a fiatalabb elvörösödött. - Ugyan, semmi gond! Én is ittam a te korodban - állt fel és elment.

A fiatalabb helyet foglalt a másik napozó ágyon és csak figyelte partnerét, aki egyenesen a bárhoz ment, majd pár perc múlva két mochitóval jött vissza.

- Köszönöm... - dadogta zavartan a fiatalabb.

- Ugyan, nem kell. Csak ne rúgj be, mert nincs kedvem a karjaimban cipelni.

- Nem is kell! Vannak neked lábaim! - morgott Bill.

- Vannak, de az a kérdés, hogy működni fognak-e ha iszol - mosolygott önelégülten az idősebb.

- Ha ennyire nem bízol bennem, akkor miért hoztál inni nekem?

- Mert gondoltam vicces leszel becsiccsentve.

- Olyan... Olyan szemét vagy... - ivott bele italába a fekete.

- Ne haragudj... - ült le mellé Tom, amitől a fiatalabb kicsit összerezzent, de próbált nyugodt maradni. - Nem megbántani akartalak... Csak... Szeretem, mikor csipkelődünk. De ezek szerint most nagyon messzire mentem.

- Nem haragszom - rázta meg a fejét Bill. - Tudod, valójában örülök, hogy kicsit nyíltabb vagy. És nem félsz a közelemben maradni.

- Eddig se féltem. Csak... Csak szimplán egy idióta voltam.

- Azt nem mondanám - mosolygott rá kedvesen a fiatalabb.

- De gondolod - borzolta össze kissé a gyönyörű, hollófekete tincseket Tom.

De amint a selymes haj az ujjai közé csúszott, valami különös érzés fogta el, melynek hatására finoman hátra hajtotta partnere fejét, amit a másik készségesen engedett is.