11. fejezet

Bill unatkozva bámult ki az ablakon a nagy, szürke esőbe. Mivel a New Yorki forgatást a szabadban csinálták, így aznapra kényszerpihenőjük volt ami, ahogy látta, csak őt viselte meg.

Alex és a többi stábtag a jeleneteket nézték, hogy mit kell, illetve mit nem kell újraforgatni esetleg. Hol jók a fények, hová kell egy kis „rásegítés” és így tovább. A fiatal férfi mindig is hálás volt amiért neki nem kellett ilyeneket csinálnia. Csak játszania a szerepét.

Tom pedig... Nos, Tom már kora hajnalban elment a szobából. Ahogy Bill meg tudta tippelte az edzőteremben kockásította a hasát. Ebbe a gondolatba pedig kicsit bele is pirult. Előző nap véletlenül rányitott a férfire zuhanyzás közben, és még akkor is nyugtatgatnia kellett magát nehogy a szíve kiugorjon a helyéről.

Bill nem értette mi történt vele. Persze, jól tudta, hogy tetszik neki Tom. És azalatt a pár beszélgetés alatt mintha levetette volna kicsit a sündisznó jelmezt, vagy esetleg csak tompított a tüskéin. De a fekete már ennek is örült. Legalább nem úgy nézett rá mint a véres rongyra. Azonban ez nem volt magyarázat arra, hogy Bill szíve miért akarta olyan nagyon áttörni a bordasorát akár hányszor csak a másik rámosolygott.

Nem volt belé szerelmes, ez számára egyértelmű volt. Már kipróbálta ezt az érzelmi fröccsöt és köszönte szépen, neki egyszer bőven elég volt. Ráadásul mikor az idősebb férfi hozzá ért nem érezte azt a bizonyos szikrát. Csak enyhe, kellemes bizsergést, amit akkor érzett utoljára mikor az anyukája magához ölelte. Emiatt pedig haragudott is Tomra egy kicsit... Nem kellett volna őt az anyukájára emlékeztetnie. Ha nem gondolt rájuk könnyebb volt elfogadni a tényt, hogy nem állnak szóba vele. Így viszont csak fájt neki.

- Hé, itt vagy? - látta meg az előtte integető kezet, és egy kicsit el is szégyellte magát. Ezek szerint nagyon elbambult.

- Ahammm... - húzta el a szót, majd pislogott párat, hogy kicsit észhez térjen.

- Azt kérdeztem akarsz-e ebédelni.

- Miért? Már annyi az idő? - pislogott nagyokat a fiatalabb.

- Miért, mióta ülsz itt? - fonta össze a karjait a mellkasán partnere.

- Asszem... Asszem inkább nem mondom el, mert hülyének fogsz nézni.

- Bill, Bill, Bill... - ingatta a fejét mosolyogva Tom. - Nem emiatt foglak hülyének nézni.

- Kapd be! - dobott felé egy díszpárnát az említett, ám a másik elhajolt.

- Ne siessük el ennyire. Azt csak Hawaiin teszem meg veled - kacsintott rá a barna és belépett a fürdőbe. A gondolatai pedig azonnal őrületes tempóban kezdtek pörögni.

Belegondolt milyen is lehet Bill törékeny teste meztelenül. Milyen lehet a puha bőre, a piercinges mellbimbója és az... Az ami neki is ott volt a lábai közt és erőteljesen jelezte, hogy neki nem lenne ellenére egy hasonló kaliberű barát.

Ám Tomot valami mégis visszatartotta attól, hogy a következő pillanatban Ádámkosztümben kirontson és mélyen beletemetkezzen Billbe.

Az első indok az volt, hogy mivel az ajtó nem volt bezárva bárki rájuk nyithatott.

Másodszorra pedig ő heteró volt. Egyszer csókolt meg eddig csak fiút, azt is csak azért mert a másik rámászott.

Harmadszorra pedig... Nem akarta még jobban tönkretenni a fiatal fiú így is sérült lelkét. Mikor az ágyon fekve csikizte Billt szemei ragyogtak és boldogok voltak. Azóta viszont látta azt, amit addig nem. Amit senki sem látott. A fekete hiába mosolygott, hiába jelentek meg a ráncok a szemei sarkában a tekintetében kétely, félelem és magány tükröződött. Tom pedig nem akart az lenni, aki megadja neki a végső döfést a mellkasába.

***

- Szia Mia! Hogy vagy? - szólt bele mosolyogva a telefonba Tom.

- Egész jól. A doki azt mondta egyre jobban vagyok.

- Ennek igazán örülök! Várod már a szülinapodat?

- Nagyon! Végre otthon lehetek egy kicsit. De nem szabad magam nagyon felizgatnom. Orvosi utasítás... Őszintén! Ki az, aki nem izgul a 18. szülinapja miatt? - csicseregte boldogan a lány.

- Tudom, tudom - nevetett vidáman a férfi. - És jól megvagytok Johssal?

- Igen. Bár most nem látogat. Be kellett feküdnie pár napra. De már jobban van. Csak megfázott - hallatszott a lány hangján, hogy aggódik, de nem akarta kimutatni. Nem akart félni.

- Ez biztos csak elővigyázatosság volt - próbálta nyugtatni őt a férfi.

- Ha minden jól megy, holnap majd eljön hozzám. Féltem őt Tom...

- Tudom tündérke... Tudom... A szerelem már csak ilyen - sóhajtott a barna.

- És mi a helyzet veletek?

- Jól haladunk. A New Yorki rész már nagyjából kész. Legalábbis amiben mi látszunk. Még Alex akar pár felvételt a városról.

- Hogy jöttök ki egymással? - tette fel kissé félve a kérdést Mia.

- Ami azt illeti, egész jól megvagyunk. Mármint már kiabált velem, de az csak azért volt, mert állítása szerint nem mentem elég lehangoltan. De ezen kívül megvagyunk egymás mellett.

- És Billel? - noszogatta őt a szőke szépség.

- Egy szobát kaptunk. Legalább is itt. Bár, hogy Hawaiin mi lesz... Elvileg ott már külön leszünk.

- Tudod, hogy nem erre gondoltam - húzta el a száját a lány.

- Egész... Egész kedves fiú... És édes mikor alszik. Bár szegénykémnek vannak rémálmai. De ha simogatom a fejét akkor megnyugszik.

- Ő tud róla, hogy szoktad a fejét simogatni? - kérdezte meglepetten Mia.

- Természetesen nem! Nyilván azt hinné, van az egész mögött valami.

- És az miért lenne baj?

- Mi? - döbbent le Tom teljesen.

- Gondolj csak bele. Aranyos fiú lehet. Ugyan az a szakmátok, ráadásul jól ki is jöttök. És...

- Eszedbe ne jusson ezt a mondatot befejezni! - rivallt rá a férfi. - Ez csak egy szerep. Egy kibaszott szerep! Én soha nem leszek együtt Billel!

- Ne haragudj... - szontyolodott el a lány.

- Nem haragszom, de erről nem akarok beszélni. Most viszont mennem kell, mert kopognak. Szia!

- Szia... - suttogta az akkorra már néma telefonnak Mia. Ő semmi rosszat nem szeretett volna, csak, hogy Tom boldog legyen, és végre újra visszatérjen a régi önmaga.