10. fejezet

Bill kék farmerben és fekete, kapucnis pulcsiban járkált a tömegben.

A fülei be voltak dugva de nem szólt benne zene. Hallania kellett ha szólnak neki. A kapucni viszont a fején volt így nem igazán értette mi miért van így.

Úgyse látszottak... Alex viszont ragaszkodott ehhez.  Ő pedig teljesítette. Hiszen a főnöke volt...

A nap végére viszont teljesen kikészültek a lábai.. De még hátra volt az utolsó jelenet, amit a Central Park-ban forgattak. Végig kellett mennie egy elhagyatottabb ösvényen, Tomnak pedig végig követnie kellett. Ez pedig valami furcsa oknál fogva megmelengette a fiatalabb férfi szívét. Meg akart fordulni és látni az arcát, de tudta, hogy még nem szabad. Egész az ösvény végéig kellett mennie ahol pár hatalmas szikla állt. Ekkor megállt és mosolyogva hátranézett.

- És ennyi! - hallotta meg Alexandra hangját. - Megvettem.

- De jó - ült le a kövekre Bill. - Már teljesen kivannak a lábaim!

- Mert ebéd helyett vásárolni voltál - ült le mellé az idősebb férfi is.

- Úgy mondod mintha a te pénzed költeném! - fonta össze a kezeit a mellkasán a fiatalabb.

- Én soha nem adok ennyi pénzt a csajaimnak! - kacsintott rá szemérmetlenül az idősebb mire a fekete teljesen elvörösödött.

- Nyugi már Bill! Csak vicceltem - nevetett fel Tom.

- Egyszerűen... Egyszerűen kinyírsz! - pattant fel a fiatalabb és elrohant. Tudta, hogy a park előtt sok a taxi így könnyen vissza tud érni a szállodába. Akkor már nagyon elege lett a partneréből.

- Ennek meg mi baja? - döntötte oldalra a fejét értetlenül a barna hajú férfi.

- Csak annyi Tom, hogy vak vagy... - rázta meg a fejét Alex.

- Ebben most mit kéne látnom? Fura ez a srác...

- Ohh... Ha tudnád hányszor mondtam ezt rád mikor még... - kuncogott fel a nő.

- Mikor még? - akarta faggatni a másik.

- Majd idővel megtudod. Nyugi! Megígértettem vele.

- Tudod, néha nem hiszem el, hogy Bill fiú. Pont annyira nem értem mint téged. Pedig mi jól ismertük egymást.

- Igen. Jól ismertük egymást - hangsúlyozta ki az utolsó előtti szót a nő. - Azt javaslom menj vissza te is a hotelbe. Sokat mászkáltál ma. És még lesz dolgunk holnap is.

- Ahogy gondolod - vont vállat a férfi és ő is elindult a taxik felé.

- És Tom! - szólt utána Alex.

- Mond! - szólt vissza az említett, de nem fordult meg.

- Ne faggasd kérlek. Attól csak rosszabb lesz.

- Ahogy gondolod... - indult tovább.

***

- A szobánkban vacsorázunk? – kérdezte csicsergős hangon Bill. Miután vett egy forró fürdőt és kicsit pihent sokkal boldogabbnak érezte magát.

- Vacsorázunk? – ugrott kicsit össze az idősebb férfi gyomra.

- Gondoltam jobb lenne… - vont vállat a fekete zavartan. – Én nem nagyon szeretek egyedül vacsorázni. De ha te jobban érzed magad úgy akkor.

- Ne! – vágta rá Tom azonnal. Aztán mikor felfogta mit is csinál azonnal zavarba jött. – Mármint… Én sem… Én sem szeretek egyedül lenni. Vagyis enni! Igen… Eszünk. Mármint majd. Vagyis…

- Nyugi! – kuncogott édesen Bill, ami miatt a másik férfi szíve teljesen elolvadt. – Azt hiszem jobb lesz ha kicsit jobban megismernénk egymást, hogy barátok legyünk. Vagy legalább elviseljük egymást a forgatás végéig – mosolygott rá.

- Azt hiszem az elviseléssel nem lesz gond – veregette meg partnere vállát a barna hajú.

- Az elején úgy tűnt haragszol rám…

- Nem ismertelek… Ez volt a legnagyobb baj – ült le Bill mellé a barna férfi.

- Gondolod most már ismersz? – pillantott fel rá a fekete. A szemei már nem voltak kifestve, a tekintete mégis átható volt. Az ajkai kissé pirosak és pár harapásnyom is kivehető volt rajta. Eszméletlen ez a fiú…

- Nem. Még nem. De már többet tudok rólad mint előtte. Egy kis lépés is lépés – mosolygott vissza Tom.

- Szeretem a kis lépéseket – lóbálta a lábait a fekete.

- Néha olyan vagy mint egy kisgyerek. Ez édes – simogatta meg a sötét tincseket az idősebb férfi, mire a fiatalabb egy pillanatra megdermedt, majd kissé szemérmetlenül elmosolyodott, ami Tomban azonnal felkeltette a vágyat egy csókra. Egy talán túl bűnös csókra.

- Nem is – nevetett halkan a fiatalabb.

- Talán csikis is vagy? – vigyorodott el a másik és azonnal támadásba lendült.

Tom kezei finoman táncoltak a vékony anyagon keresztül, míg a fiatalabb édes, vidám nevetése betöltötte a szobát. A barna hajú férfi ujjai lassan végigsimítottak a bársonyos fehér bőrön, a tekintetük pedig találkozott.

Bill szíve a torkában dobogott. Tom szemei olyanok voltak mint az olvadt csokoládé, amitől az ő belsője is ellágyult. Valami megmozdult bennük.

Az idősebb férfi kezei végigsimítottak azon a porcelán bőrön amit néhány estével korábban csak vágyódva nézett. A tekintetük pedig találkozott egymással.