19. fejezet

Két nappal később Janie aggódva figyelte barátját. A fekete boldognak tűnt és kicsit ittas állapotban cseverészett egy épp akkor megismert férfivel, aki jó 15 évvel lehetett idősebb nála. A haja dús, barna volt, öltönyt viselt, amin látszott, hogy belekerülne egy átlagember pár havi fizetésébe. A modora pedig kifogástalan volt. Túlságosan is kifogástalan...

- Az inged tényleg selyemből van, vagy csak szédítesz engem Joseph? - harapta be alsó ajkát játékosan a fiú. A vöröske hiába szólt rá az elején és azóta párszor, ő csak mérgesen elzavarta. Úgy gondolta, tud vigyázni magára. Ám a nő tudta, hogy ez nem így van.

- Ha a szemednek nem hiszel, sem a szavaimnak akkor talán hihetnél a saját tapintásodnak. Azt senki sem tudja becsapni.

- Legyen - egyezett bele Bill, mintha ez olyan nagy fáradtság lenne neki. Ám látszott rajta, hogy kifejezetten élvezi, ahogy a lehelet finom anyag mozog az ujjai alatt. - Hmm... Gondolom ezt te szoktad levenni.

- Valójában már egész kicsi korom óta én öltözködöm - mosolyodott el önelégülten a férfi. Nyeregben érezte magát.

- Tudod, hogy nem erre gondoltam - a fekete ajkain halvány mosoly tündöklött. Igazán szűziesnek tűnt ebben a kicsit sem ártatlan helyzetben.

- Tudom. Csak azt akartam, hogy te mond ki - simogatta meg az idegen a fiatal férfi hátát, mire az zavarba jött. - Jól vagy Bill?

- Persze... Csak... Azt hiszem kicsit megártott az ital.

- Talán túl sok volt ez egy kiskorúnak - simogatta tovább a hátát Joseph, közben pedig kedvesen mosolygott.

- Azért nem vagyok már 17! Szeptemberben már be fogom tölteni a 21-et - söpört arrébb pár hajtincset az arcából a fekete.

- Akkor azt meg kell majd ünnepelned. Ez egy hatalmas esemény!

- Gondolod? - nézett fel rá csillogó szemekkel a fiú.

- Természetesen! Egy ilyen különleges fiúnak pedig még inkább... - csúsztatta a másik felsője alá a kezét az idősebb férfi, ezzel megérintve a felforrósodott bőrt.

Bill lehunyta a szemeit és vett egy mély levegőt. Bár a testét éppen más érintette, a gondolataiban Tom állt előtte. Ettől pedig a szíve összeszorult, pillái pedig azonnal kipattantak. Az alkohol jótékony hatásának nyoma sem maradt. Helyébe pedig ismét a jól ismert gyomorgörcs lépett, amit már oly nagyon ismert.

- Kérlek... Most menni akarok - suttogta szomorúan a fiatalabb férfi, mire Janie azonnal felkapta a fejét. Ám a másik J koránt sem volt ennyire tapintatos az ügyben.

- Ugyan drágaság! Az éjjel még oly fiatal... Te sem szeretnél egyedül hazamenni. Nemde? - kérdezte műmájer mosollyal az idősebb.

- De... Haza akarok menni... - próbált elhúzódni a fekete. Akkor már nem tudott erős maradni.

- Ugyan... - hajolt felé Joseph.

Ám egyvalamire nem számított a férfi. Mégpedig egy jól irányzott térdhajlat rúgásra egy nőtől, aminek következtében hamarosan már nem a kiszemeltjére, hanem zsibogó lábára kezdett koncentrálni.

- Gyere Bill! - ragadta meg kezét a vöröske és gyors léptékkel indultak kifelé a klubból.

L.A. csöndesnek nem mondható éjszakájából Bill semmit sem érzékelt, csak a villámok cikázó, oly karcsún elnyúló alakját az égen. Azt kívánta, hogy egy érintse meg őt. Érezni akarta a mélyen belé vágó égető fájdalmat, aztán a csöndes enyhülést.

Bár esélye sem volt ezekre. Egyedül semmiképp sem. Ehhez sokkal inkább szüksége volt valakire. Valakire, akiről tudta, hogy ott van a városban. Valahol...

***

Az eső megállíthatatlanul és csillapíthatatlanul zuhogott, a villámok sokasága pedig nappali fénybe borította a várost egy-egy pillanatra. Olyan tökéletesek voltak. Egyediek és valami furcsán vonzotta hozzájuk az embereket. Egy megmagyarázhatatlan vágy. Mintha csak meg akarnának halni. Valami, ami ennyire groteszkül gyönyörűvé tette az elmúlást.

Pont olyan kibaszottul tökéletessé és gyönyörűvé amilyen csak Ő lehetett...

***

Janie valójában nem akart elmenni. Az elmúlt napok eseményei így is nyugtalanították, nem beszélve arról, hogy barátja mikor részeg volt néha gyerekként viselkedett. Ez pedig csak borzolta az amúgy is feldúlt idegrendszerét. Nem akarta őt magára hagyni ilyen kiszolgáltatott helyzetben.

- Most megmosdatsz? - kérdezte meglepetten Bill. Nem tudta hová tenni a helyzetet, mikor a barátnője követte őt a fürdőjébe.

- Csak arra vigyázok, hogy egy darabban elérj majd az ágyadig.

- Ugye tudod, hogy csak egy faldarab választja el a szobámat a nappalitól? - kérdezte értetlenkedve a fekete.

- Aggódom érted Bill! Annyira furcsán viselkedsz mostanában... Ez a mai is...

- Milyen mai Janie? Az, hogy nem engedtem neki a dolgot? Komolyan? - kérdezte cinikusan a fiú.

- Pont az, hogy addig is hagytad neki. Nem szoktál ilyen lenni.

- Képzeld! Most már ilyen vagyok. Szokj hozzá! - rivallt rá a férfi.

- Csak féltelek... - suttogta megbántva a nő. Nem tudta, hogy barátja miért viselkedett olyan durván vele.

- Tudom. De nem vagyok már gyerek. Képes vagyok egyedül is dönteni.

- Igen. Ami a legtöbb esetben rosszul végződik - nézett rá szúrós szemekkel Janie.

- Mintha te mindig olyan kibaszott jól döntenél - rivallt rá a fiú. - Aliz is nyilván ezért hagyott el!

A levegő egy pillanat alatt fagyossá vált közöttük. A lány üveges szemekkel figyelte az előtte álló barátját. Sokszor összevesztek már. Legtöbbször butaságokon. Ám ez a mondat képes volt mindenen túltenni.

- Azt hiszem most jobb, ha megyek - fordult meg a nő. Arca tökéletesen komoly és magabiztos volt. Összeszedettsége példaértékű lett volna bárki számára. Ami miatt a fekete csodálattal nézett fel rá. Ő sosem tudott még csak fele ilyen erős sem lenni. De ez nem jelentette, hogy magára hagyhatja barátját egy ilyen helyzetben.

- Janie, várj! - kapta el a csuklóját és megpróbálta őt visszahúzó, ám a vöröske ezt nem hagyta.

- Mégis, hogy? Mire Bill? Arra, hogy újra sírni kezdj, mert az a bunkó paraszt elhagyott? Hát köszi, de nem! Sosem foglak rendesen megérteni. Nem úgy, mint ahogy akarod.

- Ezzel mire célzol? - vonta össze a szemöldökeit a fiú.

- Arra, hogy ne csodálkozz, amiért Tom elhagyott!

Az érzés úgy vágott a férfi gyomrába mintha csak egy erős ütés lett volna. Ugyan az-az ismerős szúró érzés, a levegő hiánya... És az oly jól ismert üresség. Bár az ajtó csukódását csak tompán érzékelte, szinte csak egy kattanásként, mégis fülsüketítő robaj volt a számára. Valami, ami szétszakította őt...

***

Csapódó ajtók, villogó fények, durva, buckás talaj, éles sarkok, és valami különös, monoton alapzaj, ami egyre hangosabbá vált...

A fekete zihálva és csatakosan ébredt. A szíve ezerrel vert, a tagjai pedig remegtek. Utolsó álomképében erős karok ölelték át, orrát pedig az a csodásan ismerős, bódító parfüm lengte be. Ám a forró ölelés hamarosan átcsapott erős fojtássá. Ő fojtogatta. Az a férfi, akiben először megbízott a hosszú évek alatt. Ettől pedig könnyek szöktek a szemébe. Gyűlölte ezt az érzést. Minden egyes pillanatával együtt.

Bill még mindig kissé kótyagosan ült az ágyában mikor is eljutott a tudatáig, hogy az álmában hallott monoton zaj ébredése után is vele maradt. Ez pedig egy egész másfajta borzongást váltott ki belőle.

Lassan felkelt és magához vette a baseball ütőjét. Azóta tartotta az ágya alatt, mióta a szomszédja részegen az ő lakását vélte a sajátjának. A kis feketét aznap este fogta el először a rettegés mióta egyedül élt. Ám mivel nem akart fegyvert tartani a házban, így ez volt a legegyszerűbb megoldás. Hiába a zár és a retesz, így fizikai fölénye is volt.

A férfi lassan közelítette meg az ajtót. Léptei halkak és megfontoltak voltak. Valahol mélyen magában hálát rebegett az adrenalin jótékony hatásának. Elfelejtett félni. Magabiztosnak érezte magát és dühösnek. Harcosnak.

Ahogy egyre közelebb ért a számára biztonságot nyújtó ajtóhoz a tompa puffanások mellé valami hang féle is becsatlakozott. Először nem értette és csak részeg motyogásnak gondolta, ám mikor már csak centikre állt az ominózus tárgytól, végre megértette mit is hallgatott már percek óta.

A fiatal férfi remegő végtagokkal és szapora légzéssel nyúlt az kulcs felé. Érezte a kis nyomást, ami azt jelezte, a másik keze már a kilincsen nyugodott. Tudta, hogy amint kinyílik már nem lesz visszaút. Ő viszont már nem is akarta azt...

***

Tom csókja édes volt és perzselő. Pont olyan követelőző, mint a kezei, amik szorosan ölelték és lassan felfedezték a gyéren fedett test minden apró kis porcikáját. Egy kivételével...

- Bihll... - suttogta a barna két csók közt, amitől a fiatalabb testét egyszerre öntötte el a vágy és futott végig rajta a borzongás. - Hol az ágyahd?

- Ohtt... - mutatott félig elaléltan a kérdéses objektum felé. Akarta, hogy a másik férfi súlya rá nehezedjen és birtokolja. Még a gondolat is mámoros volt.

Nem különben az érzés mikor az idősebb az ágyához szögezte és egyre forróbban birtokolta és időnként harapta az ajkait, ami a feketéből már akkor kéjes nyögéseket csalt elő.

Ez pedig csak fokozódott, mikor édes szavakat mormolva tapadt a nyakára és hevesen harapdálni és szívogatni kezdte azt a hihetetlenül sápadt és puha bőrt. A fiatalabb férfi teste már remegett a vágytól. S bár más esetben nyilván szégyenkezett volna a viselkedése miatt, akkor mégsem tette. Nem érdekelte ki mit mondott volna, ha látja őket. Csak az érdekelte, hogy ki van felette...

- Kell... Kell egy gumi... - dadogta a barna, miközben a zsebeiben kutatott, amitől partnere elmosolyodott.

- Nem kell Tomi... Nem esik bajod... - simogatta finoman a másik csípőjét a fekete.

- De... De te... - az idősebb próbálta felidézni miért is ragaszkodott a dologhoz, de ez abban a pillanatban kicsit sem sikerült neki.

- Csináltam már nélküle. De jól vagyok... - csókolta meg a fiatalabb az izmos nyakon feszülő bronzos bőrt. Nem tudta melyikük élvezte jobban azt a pillanatot. - Kell az orvosi papír?

- Te kellesz... - akarta hátralökni partnerét az ágyon Tom, de az megállította a kezét. Az idősebb tehetetlennek érezte magát.

Bill viszont akkor érezte magát először nyeregben aznap este. Tudta mit akar és azt is, hogyan szerezheti meg. Minden kérdés vagy kérés nélkül a másik férfi fölé kerekedett és lassan csókokkal borította be a nyakát és a mellkasát. A barna jóval csöndesebb volt nála, ám a teste apró rezdüléseiből és egy-egy élesebb levegővételből könnyen rá lehetett jönni mennyire is élvezi ezt a gyengéd kényeztetést.

Mire a fekete leért a másik férfi ágyékához a szíve már hevesen kalapált, nem beszélve a lüktető erekciójától, amit a szűk boxere szorosan tartott a helyén. De tudta, hogy aznap éjjel nem az lesz a legfontosabb dolog. Sokkal inkább az a méretes merevedés, amit nem sokkal később már a kezében tartott.

- Tudom, hogy nagy - vigyorgott az idősebb, bár a rengeteg alkoholtól még mindig nehézkesen beszélt.

- Reménykedj csak Kaulitz - vigyorgott rá kihívóan a fiatalabb, majd lassan végignyalt a lüktető merevségen, mire a másik felnyögött.

Bill tudta, hogy akkor ő a főnök. Ajkaival finoman hátratolta az idősebb puha bőrét, ezzel birtokba véve az érzékeny makkját. Amit finoman nyalogatott és szopogatott, a nyelvét pedig óvatosan nyomta a kis nyílásnak, majd azzal ingerelte és enyhén belé nyomta. Imádta a kényeztetés minden részét. Régebben sem vetette meg a dolgot, ám a barnával valahogy más volt. Ebben a helyzetben többnek érezte magát, mint addig bármikor is. Ezt a boldog érzetet pedig el akarta húzni. Egész sokáig.

A vágyait viszont megakadályozták ebben. Egészen addig, míg nem szerelme teljes hosszában bele nem került a szájába, ami igen csak nagy hatással volt saját, amúgy sem nyugalomban lévő férfiasságára. Így a kényeztetés mellett hamar sor került önmaga simogatására is.

Ám ezt Tom nem nézte jó szemmel. Ennek következtében pedig a fiatalabb pár pillanat múlva fekvő helyzetben találta magát, nadrág nélkül, amitől egy kicsit szégyenkezett is. Annak ellenére, hogy alig egy hete voltak nagyon hasonló pozícióban.

Viszont a barna nem úgy festett, mint aki nagyon habozna. Felkapott egy kis tégelyt a polcról és mikor meglátta pontosan mi is az, szélesen elvigyorodott. Azonban Bill arca lángolt. A síkosító volt. Az, amit utoljára akkor használt mikor kiverte a tükör előtt. Mikor Tomra gondolt közben. A farka pedig ettől iszonyatosan lüktetni kezdett. Legszívesebben kiszaladt volna a világból, ám a testének egész más tervei voltak vele... Ahogy az idősebb férfinek is.

A fekete látta a gyér fényben, ahogy az előtte meredező kemény hímtag lassan csillogóvá válik a vazelintől, ez pedig apró sóhajokat váltott ki belőle. Utoljára akkor volt ilyen mikor pornózott. De akkor csak játszotta az érzést. Most azonban...

A fájdalom érzete kiszakította az emlékei közül és csillapította is a vágyát. Ám az idősebb mintha ezt nem is látta, vagy hallotta volna, kemény ütemben kezdett diktálni. Farka teljes hosszában elmerült a szűk forróságban és csak halkan káromkodva nyöszörgött az élvezettől. Mint aki évek óta visszafogja magát.

Ezzel szemben a fiatalabb erősen markolta a lepedőt, s csak kapkodott a levegő után. A farka még mindig büszkén és keményen ágaskodott a hasán, kielégülésre várván, ám a testében lévő vágyat és finom ingereket elnyomta valami sokkal erősebb. A szívében érzett fájdalom...

***

Mikor másnap reggel Tom felébredt csak tanácstalanul nézett körbe az ismeretlen helyen. A ruhái gyűrötten hevertek a padlón, a feje pedig hasogatott. Bár ezen már igazán nem csodálkozott. Ködös emlékként villant csak elé az éjjel egy-egy eleme. Pár lány, rengeteg pia, taxizás... És most itt volt, valószínűleg több menet dugás után.

- Ohh... Felébredtél? - amint meghallotta az ismerős hangot azonnal felkapta a fejét.

- Bill... Te... Te, hogy kerülsz ide? - dadogta zavartan. Legszívesebben magához szorította volna a férfit, ám a szituáció ezt nem engedte meg neki.

- Hát... A reptérről taxival jöttem, de a metró állomás sincs messze - vont vállat a fekete. – Remélem, tetszik a lakásom!

- Minek vagyok én a te lakásodon? - fogta a fejét az idősebb. - Jézusom... Ugye mi... Ugye nem szexeltünk?

- Mi? - döbbent meg a fiatalabb. - Te... Te most tényleg azt hiszed?

- Bill, kérlek!

- Nem Tom! Nem szexeltünk. Te az éjjel beállítottál részegen. Én pedig le akartalak fektetni, aludni. De mire visszaértem egy pohár vízzel, te már az ágyamban aludtál. Ahogy látom pucéran... - fintorgott a fekete. - Egyáltalán honnan tudod a címem?

Az idősebb bele akart kezdeni a történetbe. Mindent el akart mesélni neki. Elmondani mi és miért történt. Bocsánatot kérni... Ám amint kinyitotta a száját a hangok bent maradtak, szemeiből pedig ömleni kezdtek a könnyek, amikről már azt remélte rég elapadtak.

- Hé... Semmi baj... - simogatta a hátát gyengéden Bill. - Nem akartam durva lenni... Ne haragudj... Én... Én csak...

- Mia... - ejtette ki azt az egy szót a barna. Hangjának fájdalma egészen a fiatalabb szívéig hatolt, ahol kínzó lassúsággal kezdte forgatni a tőrt. - Mia elment...