27. fejezet

 

Bill gyomra idegesen remegett ahogy az egész alakos tükörben nézegette magát. Az öltönye tökéletes volt. Fényes fekete, a szegélyein fém díszítéssel, nyakkendő helyett pedig egy swarovskival kirakott oroszlánfejes, fehér arany nyakláncot viselt. Az ujjain akkor már csak egy gyűrűt viselt. Azt, amit Tomtól kapott alig egy hónappal azelőtt. Nem volt benne semmi feltűnő vagy puccos, de ő így imádta. A matt acélon egy fényesre csiszolt ezüst csík futott végig, amit egy pontban tört csak meg az obszidián kő. Igazi mestermű volt. Csak az övé.

- Készen állsz baba? - lépett mögé az idősebb. Az ő öltönye sokkal hagyományosabb volt, azzal a különbséggel, hogy bár mellényt viselt, de nyakkendőt nem volt hajlandó kötni.

- Azt hiszem... Rendben leszek így?

- Gyönyörű vagy mint mindig. Nyugi, senki nem fog megenni.

- Remélem... - sóhajtott a fiatalabb. - Ez lesz az első ilyen...

- De biztos nem az utolsó. Zseniális voltál egész idő alatt. Hidd csak el. Én láttam.

- Miért van az, hogy te még mindig le tudsz venni a lábamról? - karolta át kedvese nyakát.

- Mert én ennyire eszméletlenül szuper pasas vagyok - vigyorodott el Tom.

- Örülök, hogy ennyire meg vagy magaddal elégedve édes - kuncogott Bill. Boldog volt. Hihetetlenül boldog.

 

***

 

A vakuk villogtak, emberek sikoltoztak, a fények cikáztak az égen és a riporterek egymást túlharsogva próbálták megtudni a legtöbb kulisszatitkot. Az épület bejáratához kövezett út vezetett, amit homok és virágok szegélyeztek. A szervezők igazán meg akarták ragadni a hangulatot.

Mikor az ő autójuk is megállt a bejáratnál az idősebb szíve egy ütést kihagyott. Két évvel azelőtt el sem tudta képzelni az egészet. A macsó kis életében egyetlen embernek volt csak hely. Még mindig fájt a szíve, ha rá gondolt... Aztán meglátta azt a pimasz kis feketét és a fájdalom egyből csillapodott. Nem is tudta elképzelni eddig, hogy élhetett nélküle. Ő lett a mindene...

A limuzinból kiszállva azonban mindenkit csak egyetlen dolog foglalkoztatott. Vajon tényleg együtt vannak?

Alexről nem hiába zengtek már akkor ódákat. A premier hetére már regés-rég elkelt minden jegy és a bemutatót is egy nagyobb helyre kellett szervezni. Már a trailer elsöprő sikert aratott. Teljesen ki volt hegyezve az emberek gyengéire. Néhány részlet felért egy kisebb pszichológiai hadviseléssel. És mindezt úgy, hogy a legpikánsabb részekről egy szó sem esett.

- Bill! Valóban együtt vannak?

- Ez csak marketingfogás a több bevételért?

- Tom! Tényleg megcsókolt egy férfit?

- Ezután is el fog vállalni ilyen szerepeket?

Az idősebb szívéről hatalmas kő esett le minden ilyen kérdés után. Nem akarta, hogy ez az este Bill pornózásáról szóljon. Természetesen tudta, hogy csinálta, sőt látta is több alkalommal. A gondolat egy pillanatra meg is csiklandozta a gyomrát. Az ő kis vadmacskája olyanokat tudott, amitől a lélegzete is elállt. Viszont ezt már senkinek nem engedte volna át.

Mielőtt végleg beléptek volna az épület ajtaján, Tom, az utolsó pillanatban megragadta szerelme derekát és elcsattant a csók amire minden újságíró epedve várt. A fiatalabb légzése szaggatott volt, ahogy vőlegénye finoman hátradöntötte és hevesen falta az ajkait. Pont, mint az első alkalommal. Eszméletlen volt. Közben pedig a barna, hogy fokozza a hatást, a saját arcára húzta kedvese gyűrűs kezét. Majd miután megbizonyosodott róla, hogy mindenki jól látta és a fényképek elkészültek, laza eleganciával kísérte be Billt az épületbe.

- Te... Épp most kürtöltél világgá minket... - dadogta a fekete.

- Mert megtehetem - vigyorodott el az idősebb.

 

***

 

A kép csak lassan élesedett ki, miközben a tenger átható morajlása hallatszott. Tom, koszos arccal és ruhákkal csoszogott a New Yorki utcákon, elgyötört ábrázatát a néző elé tárva. Aztán meglátott egy árnyat és követte. Futott utána végig az utcákon, követte a taxiját, el egész a Central Parkig. Ekkor egy pillanatra megállt. Tétován leporolgatta magát, majd újra követte az alakot. Keresztül a parkon, végig az ösvényen, aminek a végét eltorlaszolták a kövek. Ekkor pedig megfordult Bill, vagyis Eric Luis Brown.

A kép pedig újra elsötétült.

A következő jelenetben már újra Tom látszott, Albert szerepében, ahogy a barátaival nevetnek és egy buliról beszélgetnek. Ekkor jelent meg Luis, aki szörfleckéket szeretett volna venni, ám egyik srác se vállalta, mondván túl törékeny és nem vállalnak felelősséget érte. Végül a kis fekete szomorúan távozott. Ekkor futott utána az idősebb férfi.

- Várj! Én megtanítalak.

- Miért? Fogadtatok a haverjaiddal és te vesztettél? - fintorgott a fekete.

- Nem. Csak segíteni akarok. Rendes srácnak tűnsz.

- Kösz, de nem kell alamizsna - tette fel a kezét.

- Kérlek! Csak próbáljuk meg! Biztos élvezni fogod!

- Csak egy próba. Holnap délelőtt kezdjük - indult el a fiatalabb férfi.

- Várj! Még a neved sem tudom! - kiáltott utána a másik.

- Luis!

- Luis... - mosolyodott el az ajakpc-s.

 

***

 

A következő napon Luis korán kiért a partra, ahol a bronzos bőrű kis barnaság már türelmetlenül várta.

- Nem sietted el nagyon – nevetett az idősebb férfi.

- Nem mondtad hánykor jöjjek – mosolygott rá a fiatalabb.

- Általában nem én szabom meg, hogy mikorra jöjjenek az ügyfelek. Ez csak tőlük és a pénztárcájuktól függ.

- Nocsak! Akkor én mennyibe fogok neked fájni?

- Nem tudsz te annyit fizetni Lu! Hidd el! – kuncogott a barna.

- Lu? – vonta fel a szemöldökét a fekete.

- Az! Az én Lum leszel most!

Bill a következő képkockák láttán halkan kuncogott Emlékezett rá, hogy mennyire nehéz is volt felvenni ezeket az ominózus jeleneteket. Bár a vásznon az látszott, hogy Tom igazán jól szörfözik, a valóságban ezt legalább egy hétig gyakorolták csak vele. Arról nem is beszélve, hogy ő még csak fel sem tudott állni a deszkán. Pedig két oktatót is fogadtak mellé.

- Azt hiszem ez mégsem lesz az én sportom – mosolyodott el a fiatalabb.

- Ugyan! Ez még csak az első óra volt. Majd belejössz – próbálta őt bátorítani az idősebb. Már ekkor tetszett neki, amit látott. Igazság szerint az oktatást is csak emiatt vállalta el.

- Köszönöm a lehetőséget, de többet tényleg nem élnék vele. Megtudtam, amit akartam. Nekem ennyi elég.

- Meddig maradsz még a szigeten Luis?

- Luis? Mi lett azzal, hogy a te Lud leszek?

- Miért? Szeretnél az lenni? – pirult el a barna. Tetszett neki a gondolat.

- Esetleg. Ha kiérdemled. Szevasz Albert! – kacsintott rá a fekete és lassan elsétált. Ezzel otthagyva partnerét, teljesen leforrázva.

 

***

 

- Két mohito lesz szépségem! – kacsintott a pincér csajra Al.

- Nocsak! Engem már ilyen hamar elfelejtettél?

- Luis! Azt hittem már haza utaztál – vigyorodott el az idősebb.

- Ez volt a terv. De aztán úgy döntöttem maradok. Van még egy kis elintézni valóm itt – ivott bele a koktélba a fiatalabb.

- Emlékszel hányszor vettük ezt fel? – suttogta Tom.

- Még szerencse, hogy Alex csak vizet engedett innom – kuncogta Bill.

- Csak nem megismerkedtél valakivel?

- De igen. Csak még nem hívott el randizni. Úgyhogy várok. Elég nehéz eset a srác.

- Srác? – pirult el a barna.

- Most ez tényleg meglepett? – nevetett fel a fiatalabb.

- Nem… Csak… Azt hittem… Hagyjuk… Hülye kifogás – mosolygott Al.

- Azok után, hogy be akartál fűzni a strandon tényleg nagy hülyeség. Láttam, hogy stírölsz – indult el Luis, partnere pedig követte őt.

- Na és tudhatom ki az? Talán innen a hotelből? – erősködött az idősebb.

- Alakul. Találgass csak! – kacsintott rá szemérmetlenül a fiatalabb.

- Idősebb nálad? – ment bele a játékba a barna.

- Azt sem tudod én hány éves vagyok – kuncogta a fiatalabb.

- Akkor áruld el!

- Most leszek 22.

- Helyes! Szóval, idősebb nálad? – vigyorodott el Al. Tetszett neki, hogy kicsit idősebb a fiúnál.

- Ácsi! Ha már én válaszoltam akkor te is mond el! Ez így lesz fair!

- Oké. Én 26 múltam.

- Ezt jó tudni. De amúgy igen, idősebb nálam. Ez most segített?

- Nem – kuncogta a barna.

- Akkor minek kérdezted? – forgatta a szemeit Luis.

- Meg akarlak ismerni. Téged is, meg a vetélytársamat is.

- Honnan tudod, hogy a vetélytársad lesz? – fordult szembe beszélgető társával a fiatalabb.

- Mert igazad volt. Tényleg fel akartalak szedni. De ha bekerült a képbe valaki más is, akkor vele küzdök meg a kegyeidért.

- Ezek szerint az én véleményem nem is számít?

- De! Számít!

- Akkor miért is nem dönthetek én? - vonta fel a szemöldökét a fekete. A tekintete mindent tudó volt.

- Félek, hogy nem engem választanál...

- Tényleg nem szeretem, ha egy pasinak nincs önbizalma - indult tovább Luis.

- Akkor most el sem mondod ki az?

- Te! - mosolygott rá vissza a fiatalabb.

- Akkor... Én... Várj! - szaladt utána az idősebb.

Órákon át csak sétáltak a tengerparton. Az idő valahogy akkor teljesen feleslegesnek tűnt. Minden szóba került. Zene, filmek, művészet, politika, karrier, család... Luis nagyon nyitott egyéniség volt. Rengeteget viccelődött és még flörtölt is, amivel teljesen elvette Al eszét. Az idősebb úgy érezte megtalálta azt, akit addig keresett.

Már teljesen besötétedett mire visszaértek a fiatalabb kis parti házikójához. A lampionok sejtelmesen világították csak meg a területet, a közelből pedig hallani lehetett a tenger morajlását.

Bill szíve hatalmasat dobbant a képkockák láttán. Ez volt az... Hiába forgatták újra a jelenetet, az ominózus esemény miatt, Alex mégis ezt hagyta benne. Ahogy a testük egymásnak feszült és valami elkezdődött... Ott, abban a pillanatban újra átélte az egészet. Tom piercingjének hideg érintését, az erős kezeit, ahogy szétfeszítette őt a vágy… Vőlegénye mindeközben erősen fogta a kezét. Az ő testén is végigfutott a vágy hulláma. Az első csókjuk a világ szeme elé került. Még mindig mérges volt magára a történtek miatt. Hiszen annyi szenvedés következett. De Bill nem haragudott. Nem. Az ő Billieje nem olyan volt. Az ő csodás kis kincse megbocsájtott.

A jelenetek ezután gyors egymásutánban váltakoztak. Randikról, csókokról, ahogy főzni próbáltak… Ezen mindketten jót nevettek. Borzalmas lett és végül kaját kellett hozatniuk mert Alex nem vállalta be, hogy ételmérgezést kapjanak.

Az ominózus jelenet azonban egyre csak közeledett. Először azonban még volt egy, amitől mindkét férfi gyomra görcsbe rándult. Az a bizonyos nap mikor Tom végre engedett a vágyának és kielégítette szerelmét a forgatás után. Amikor Alex el akarta csábítani. Ekkor tépte szét a szerződését. Pedig itt már tudta. Itt már mindketten tudták…

- Szeretlek… - suttogta Billnek, akitől cserébe megkapta a világ legédesebb mosolyát. A szíve pedig ellágyult.

A kép váltott és Luis-t mutatta ahogy feldúltan telefonált. Sírt és kiabált. A nagy töréspont. A férfi összepakolt majd boldogságot festett magára és elindult Albert szobája felé. Bill pedig élesen beszívta a levegőt. Hát itt volt… Itt volt az, amit egyszerre várt és amitől egyszere fogta el a rettegés. Hiába látta már az egészet és hiába tudta, hogy a jelenet hihetetlenül ízléses lett, egy kicsit mégis tartott tőle. Attól, hogy mások mit gondolnak majd. Hogy mikor kerül a címlapokra a régi élete. Hogy ez mennyire befolyásolja majd szerelme karrierjét. Hiszen ez már nem csak róla szólt.

- Itt vagyok… - suttogta Tom. - Csak fogd a kezem…

Bill szeméből egy kósza könnycsepp tört utat magának. Tudta, hogy ő ott volt. Mindig. Akkor is mikor elutasítást kapott és akkor is mikor megjött a második szerepre a szerződése. Vele együtt örült amikor hazavitték a kiskutyát és ápolta amikor influenzás lett. A családja pedig befogadta. Sosem utasították el. És ott voltak akkor is. Valójában Tom nem is feszengett emiatt. Azt mondta nincs értelme. Hiszen ő mentette meg az életét. Nem fogja szégyellni azt, hogy Bill boldoggá tudja őt tenni mindenhogyan.

Ahogy Luis és Albert pucér felsőtestei megjelentek a vásznon azzal a borzasztóan lassú és gyönyörű zenével komponálva, a közönségből páran meghökkentek. Ezt hallani is lehetett a teremben. De a kis feketét nem zavarta. Csak fogta szerelme kezét és élvezte a látványt. Azt, amit ők alkottak. Ketten…

A zene hamarosan szomorú fordulatot vett. Albert egyedül ébredt és semmi üzenet nem várta. Sehol sem találta szerelmét. A portán derült csak ki, hogy nem is azon a néven volt bejelentkezve és a telefon sem csörgött ki. Semmi… Egyszerűen eltűnt. A néző pedig fokozatosan szembesült Al leépülésével. Ahogy elvesztette a munkáját, hogy nem evett és csak bolyongott. Majd ismét bevillant a film eleje. Ahogy követi Luist. Ahogy elveszti az eszméletét… Az első verzióban ez volt a vég. Ám mikor Alex kislánya megszületett utána nem sokkal a két férfit egy hangüzenetet kapott.

- Bill, nem tudom hol van Tom de szedd fel és július 3-án találkozunk New Yorkban. Ugyan abban a hotelben. Ez így nem maradhat!

Mikor pedig a két férfi belépett a hotel előterébe egy meglehetősen furcsa látvány fogadta őket. Alex tréningruhában telefonált, s bár meglehetősen halkan tette, az arcán látszott, hogy legszívesebben kiabálna. Eközben a mellkasán egy bolyhos, rózsaszín hordozóban egy angyali kislány szuszogott. Mellettük pedig a férje telefonált valamivel hangosabban, hogy márpedig azonnal át kell alakítani a lakosztályt, hogy a lányuk is elférjen. Közben pedig aggódva figyelte feleségét és meg-megsimogatta az alvó kislány hátát.

Ekkor vették fel az utolsó jelenetet. Albert kinyitja a szemét és valóban Luis néz rá vissza. Az idősebb szemében pedig könnyek gyűltek. A fekete mosolygott és letörölte a könnyeit, majd gyengéden megcsókolta. Az emléktől pedig Tom megborzongott. Bill még az addigiaknál is gyönyörűbb volt aznap és az a csók… Felért mindennel.

- Itt vagyok Albert… Veled…

- Hová lettél szerelmem? Én… Kerestelek… - hangja kétségbeesett volt.

- Le kellett zárnom a múltam. De már vége. Ígérem vége… - a nézők eddigre már tudták, hogy Luis karaktere valójában drogfutár volt. A főnöke parancsolta vissza őt, ám ő a rendőrséghez fordult, hogy szabadon élhessen.

- Én édes Lum…

- Most Matthew vagyok. Egy kicsit hívj így kérlek… - mosolygott kedvesen a fekete.

- Lehetsz Matthew, Eric, Paul vagy Frank is. Szeretlek… - csókolta meg őt az idősebb, majd a filmvászon elsötétült.

A stáblista előtt azonban megjelent Mia képe és az, hogy a filmet az ő emlékének szentelik. Tomnak meg is kellett törölnie a szemeit, úgy elérzékenyült a látványtól. Egy halk imát is rebegett unokatestvéréért, amiért erre rávette annak idején. Ha tudná… Az idősebb férfi biztos volt benne, hogy mit mondana neki: Én megmondtad Tom Kaulitz! Látod, megint igazam lett!

- Jól vagy édes? - kérdezte óvatosan Bill, mikor egy kicsit kettesben tudtak beszélni a fogadáson.

- Persze… Csak boldog vagyok. Miának nagyon tetszett volna!

- Biztosan! Büszke is rád! Én pedig hálás vagyok neki! - simogattam szerelme kezét a fiatalabb.

- Köszönöm - csókolta őt homlokon Tom, majd elmosolyodott. - Azt hiszem hozzád jöttek baba!

Bill már fordult is meg a szokásos, udvarias mosolyával, amivel az újságírókkal beszélt egész este, ám mikor meglátta kik állnak előtte, teljesen lefagyott. A szülei voltak azok. A szülei, akikkel oly hosszú éveken keresztül nem beszélt. Akik egy telefonra vagy levélre sem válaszoltak neki. Most mégis ott álltak előtte. És… És mosolyogtak…

- Kisfiam… - simogatta meg arcát édesanyja. A szemei fátyolosak voltak. Látszott, hogy próbál nem sírva fakadni.

- Fiam… - veregette meg vállát édesapja. - Nagyon ügyes voltál. Igazán.

- Ti… Hogy kerültök ide? - értetlenkedett a fiatal férfi, majd Tomra nézett. - Te…

- Még a forgatáson voltatok mikor először hívott minket… Mindent elmondott Billie. Azt, hogy vigyáztál rá. Azt, hogy milyen ügyes vagy már! Azt mondta tehetséges vagy. Eljött hozzánk az eljegyzés előtt…

- Tessék? - hökkent meg a fekete.

- Azt mondta szeretné, ha tudnánk, hogy vigyáz rád. Akkor adta oda a meghívókat is… Nem akart tolakodni. Nagyon illedelmes férfi áll melletted fiam - bólogatott elismerően apja.

- Nem akartam azt, hogy az újságokból tudják meg baba… - simogatta hátát az idősebb.

- Úgy hiányoztatok… - ölelte szorosan magához szüleit Bill és előtörtek belőle a könnyek.

 

***

 

10 évvel később…

 

- Hölgyeim és uraim! Kérem fogadják sok szeretettel ma esti vendégeinket Tom és Bill Kaulitz-Trümpert! - mosolygott a kamerába a műsorvezetőnő, mire a nézők tapsolni kezdtek és megjelent a két színész. Kezet fogtak a hölggyel, majd mindhárman helyet foglaltak. - Örülök, hogy újra itt vagytok velünk!

- Részünkről az öröm Eva! - mosolygott Bill.

- Ahogy mondja! Mikor is voltunk itt együtt utoljára?

- Ha azt elmondanám akkor legalább öt évet hozzá kéne adnom a koromhoz - kacsintott a nő, mire mindhárman felnevettek. - Most viszont egy nagyon különleges bemutatón vagytok túl. Mesélnétek erről?

- Ez a második közös filmünk. Így kilenc év házasság után - mosolygott szerelmére Tom.

- Azért is nagyon különleges mert egy kis időre visszatértünk arra a helyre, ahol egymásba szerettünk. A házaspár egy utolsó esküvőn vesz részt azon a szigeten mielőtt bejelentik, hogy elválnak. Szerencsére volt időnk nosztalgiázni is - kuncogott Bill.

- Ezelőtt nem is kaptatok közös felkérést?

- A Búcsúzik a nyár után kaptunk párat, de egyet sem fogadtunk el - válaszolt a barna.

- Nem akartunk az a tipikus pár lenni, akik mindig megjelennek a képernyőn. És hát lássuk be, nem is vagyunk átlagos pár - kuncogott a fiatalabb. Fekete tincseit addigra szőkékre cserélte.

- Ez már biztos! Sem a munkában, sem pedig a magánéletetekben. Amiről nagyon keveset tudni.

- Ez Bill kikötése volt. Nem akarta a gyerekeket a reflektorfénybe helyezni.

- Amennyire csak lehet átlagos gyerekkort akarok nekik. Ezért van az, hogy nem is forgatunk egyszerre.

- Akkor ez most Alexandrának köszönhető? Ha jól tudom ő rendezte az első, közös filmeteket is.

- Pontosan! - helyeselt Tom. - Tudta, hogy mennyire fontosak nekünk a gyerekeink és az ő életükben lévő állandóság. És hát… Még tartoztam neki ezzel - kuncogott Tom.

- Ezek szerint a jövőben sem számíthatunk tőletek közös filmre?

- Nem valószínű. Én most szeretnék a divatmárkámra koncentrálni és a karitatív tevékenységekre. Úgy érzem ott többet tudok az embereknek adni.

- Köszönöm, hogy eljöttetek hozzánk és megosztottátok ezt velünk!

- Csak még valami - mosolygott a kamerába Tom. - Mia, kislányom! Most már alvás!

- Azt hiszem ez tökéletes zárómondat volt! Hölgyeim és uraim, jó éjszakát önöknek.

A két férfi csöndes házba érkezett haza. A kutyák a kandalló előtt feküdtek egy kupacban, mind a hárman. Csak a német juhász emelte fel álmos fejét, ám mikor konstatálta, hogy gazdái értek csak haza, ugyan olyan nyugodtsággal aludt tovább.

- Megnézem a gyerekeket - suttogta Tom.

- Megyek veled.

Kézen fogva indultak el a gyerekek szobái felé. Elsőként a legnagyobb lányuk Luise Mia-hoz néztek be. S bár a tíz éves kis boszorkányuk már aludt, az üzenet ott hevert a polcon: Jók voltatok apuk! Ezen pedig mindketten elmosolyodtak. Valójában eleinte nem akartak gyereket, de egy jótékonysági eseményen, amin beteg gyerekeknek gyűjtöttek, Bill meglátta a kislány képet és egyből belé szeretett. Tom pedig nem tudott neki nekem mondani. Így rengeteg papírmunka és egy afrikai út után hazavitték az akkor majdnem kétéves Luise-t. A szőke azt mondta ez egy jel, hogy tényleg az ő gyerekük. S bár a Mia a második neve volt, pár éve már így hívatta magát.

Aztán jöttek az ikrek. Alex és Matt, akik már hatévesek voltak. Bár ők már a vér szerinti gyerekeik voltak, nem tettek különbséget. A petesejtek Tom másik unokatestvérétől voltak, az apjuk pedig biológiailag Bill volt, bár állítása szerint Matt inkább hasonlított a barnára, mint rá valaha is fog.

Végül pedig ott volt Ellie Jane. Az ő kis angyalkájuk. Alig múlt 3 éves és mindenkit az ujjai köré csavart. Ő petesejt donorral született és az idősebb hozzájárulásával. A szőkeség vele volt a legmegengedőbb mind közül. Az egyetlen nő, akibe valaha szerelmes volt, mindig ezt mondta.

- Nem aludhat Ellie köztünk? - suttogta Bill.

- Már alszik baba… Majd holnap - csókolta őt homlokon férje.

- Kár… - sóhajtott a fiatalabb és elindult az emeletre.

A lépcső mellett a falon pedig ott sorakozott az életük képekben. Az első, közös filmforgatás, az esküvő, a Miával való első találkozásuk, az ikrek ultrahang képei, a három gyerek együtt, majd már négyen, Tom és Bill szülei az unokákkal és hát Mia, az idősebb unokahúgának képe is. Az ő őrangyaluk. Aki nélkül ez az egész, boldog élet nem létezhetett volna.

- Tom… - bújt hozzá férje, mikor már az ágyban feküdtek.

- Mond csak baba… - cirógatta hátát a barna.

- Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk a filmet.

- Melyiket? - gondolkodott az idősebb. Nem emlékezett, hogy beszéltek volna mozizásról.

- A miénket. Kettesben… - simogatta partnere hasát a szőke, csintalan mosollyal.

- Mr. Trümper, csak nem el akar csábítani? - vonta fel szemöldökét Tom.

- Sikerülne Mr. Kaulitz? - ült az ölébe férje, benne pedig fellobbant a vágy.

- Neked mindig baba. Mindig… - forrtak össze egy szerelmes csókban.

26. fejezet

Sziasztok!

   Igen, tudom, hogy már vagy ezer meg egy éve volt az utolsó rész, de már tényleg csak egy kicsi kell a végéhez. Annyira kicsi, hogy már az első egy-két bekezdés ott csücsül a telefonom jegyzettömbjében. Egyenlőre többet nem is árulok el róla, úgyis lesz egy nagy, csöpögős bejegyzés az utolsó fejezet után.

   Addig is jó olvasást és legyetek rosszak! ;)

   ui.: sorry, elég rövid lett...

***

   Bill a saját orgazmusa összerándulására ébredt. Az egész világ még puha volt és egészen távolinak tűnt a mámoros pillanatok utolsó hullámain. A függönyök lágy suhogása mellett csak Tom vigyorgó arcát tudta befogadni az elméje, bár azt sem túl könnyen. Még soha nem volt része ehhez foghatóban. Persze kamasz korában elő-előfordult pár baleset, de azok egyike se volt ennyire intenzív.

- Jó reggelt Csipkerózsika - köszönt rá kissé rekedtes hangon az idősebb.

- Mit csináltál míg aludtam? - kérdezte álmosan a fiatalabb. Még mindig tompa volt a tudata.

- Hát, mivel nem ébredtél fel a puszikra, úgy gondoltam bevetem a nagyágyút - kacsintott rá a barna.

- Ezt... Ezt csak ilyen lazán közlöd? - pillázott nagyokat a fekete.

- Miért, hogy kéne? Ohh Billy, kedvesem, leszoptalak álmodban. Esdeklem minden bűnös tettemért? - váltak teátrálissá Tom mozdulatai.

- Hát így aztán biztos ne, mert megkérdőjelezem az épelméjűségedet - vonta fel szemöldökét a fiatalabb. Bár el kellett ismernie, elég szórakoztató volt a helyzet.

- És ha mást kérdőjelezhetnél meg? - simult hozzá az idősebb.

- Hé... - pirult el a fiatalabb ahogy a merev szerszám a combjához simult. - Te... Fel vagy izgulva...

- Szerinted az édes kis sóhajaidtól ki ne lenne? - simított végig a piroskás bőrön a barna.

- Szeretnéd... Szeretnéd ha én is megtenném neked?

- Szeretném... Mindennél jobban... - csókolgatta a bársonyos hattyú nyakat az ajkapc-s. - Deh ma dolgozuhnk...

- Miéhrt? - nyöszörgött Bill.

- Hogy aztán haza tudjunk utazni. Nem lakhatunk örökre egy szállodában - mosolygott rá mindent tudóan az idősebb.

- Így legalább nem ölsz meg a főztöddel - kuncogott a fiatalabb.

- Hé! Honnan vetted, hogy nem tudok főzni? Megint Alexxel beszéltél? - nyekegte a barna.

- Nem. Te mondtad az egyik interjúban, hogy borzalmas szakács vagy.

- Nem kéne mindent elhinned az újságoknak szépfiú - fürkészte őt haragos tekintettel Tom.

- Miért, tudsz főzni? - figyelte őt angyalian Bill.

- Viccelsz? Még a teavizet is elforralom.

- Neee... - dőlt el visító röhögéssel az ágyon a fiatalabb. 

***

- Bill... Biztos vagy ebben? - tördelte ujjait görcsösen a barna. Itt voltak. Már csak ez a jelenet volt hátra. Persze még az utolsó simítások ott voltak, de hivatalosan ez számított az utolsó napnak. És egyben a legfontosabbnak.

- Tudom, hogy izgulsz. És azt is, hogy görcsben van a gyomrod, a tenyered meg izzad. De ez teljesen normális. Hidd el. Itt vagyok... - csókolta meg partnere kezeit a fiatalabb.

- És ha besülök? Alex igazi szexet akart...

- Ha besülsz majd én segítek. El tudom vinni a hátamon a dolgot.

- Nem akarlak cserben hagyni.

- Nem is tudnál. Csak bízz kicsit bennem. Csak egy kicsit...

- Te vagy a főnök... - sóhajtott az idősebb és levette a köntösét.

   Az egész dolog annyira abszurd volt... Előre be kellett kenniük magukat síkosítóval, a takarót pántokkal rögzíteni, hogy túl sok dolog azért mégse látszódjon, felizgatni egymást és óvszert húzni, és ami különösen idegesítette Tomot, egy enyhébb potencianövelőt is be kellett venniük. Minden indok nélkül szerinte.

   Ezt pedig még tetőzte az is, hogy megszabták a pózt. Bill volt felül, ő irányított. Bár ez a film szálába teljesen beleillett, a barna saját kis egóját egy bizonyos pontig sértette. Alapból szerette irányítani a dolgokat. Ez az érzés pedig szex közben csak erősödött benne. Jónak tartotta magát annyira, hogy a partnere csak élvezkedjen.

- Miért te vagy felül? - fújtatott a barna.

- Mert a kapcsolatban Albert irányít - kuncogott a fekete. Ő élvezte a helyzetet. Szerelme sosem hagyott neki túl nagy teret. Így viszont tudott kísérletezni.

- És miért kellett gumi? Főleg rád! Nem is leszel bennem!

- Mert a sperma nem szexi édes - cirógatta a borostás arcot Bill.

- És a gyógyszer? Fel tudok én állni magamtól is! Nem vagyok hatvan éves! És különben is bí... - háborgott volna tovább Tom, de kedvese egy szenvedélyes csókkal elhallgattatta.

   A kis fekete érezte ahogy a kemény férfiasság a fenekéhez simulva lassacskán próbál utat találni a bejutáshoz. Az érzéstől pedig kissé megremegett a gyomra.

   A szex szerelmével minden kétséget kizáróan fergeteges volt. Nem tudta volna egyik előző partneréhez sem hasonlítani. Egyszerre érezte felemelőnek és pusztítónak. Képes volt vele elégni szerelmük lángjában, viszont az érzés nem csillapodott. Már megtapasztalta a szerelemnek ezt a formáját és köszönte szépen, attól a perctől fogva soha többé nem akarta elengedni. Az idősebb férfi volt az ő mindene, a zsánere. És ha ezt szavakkal nem is tudta kifejezni, de a tetteit semmi nem korlátozhatta.

- Kedvesehm... - túrt a holló tincsek közé a barna. Már csak a behatolásra vártak mind a ketten. Testük minden porcikája remegett érte.

- Akarohd? - simult még egy kicsit közelebb az idősebbhez.

- Csahk téged. Örökreh... - Tom nagyon szerette volna maga alá gyűrni őt. Maga alá gyűrni és olyan magaslatokba repíteni, hogy aztán mindketten csillagokat lássanak. De akkor nem tehette, nem akarta megtenni. Hisz ez mindkettejükről szólt már.

- Szeretlek... - vezette lassan a szoros izomgyűrűk közé őt Bill. Abban a pillanatban nehéz volt nem elélveznie. Az oly tökéletes méret finoman szétfeszítette az izmait és erősen stimulálta az érzékeny pontjait. Ördögi kör volt.

   Az egész szeretkezés lassan kezdődött. A másik teste habár már ismerősnek hatott, minden apró pontját mégsem fedezték még fel. Minthogy Tom a füle alatt élvezte a legjobban a csókot,  vagy a tény, miszerint a fiatalabb lapockái rendkívül érzékenyek a csókokra. Ezek az apróságok még rejtve maradtak egymás előtt, ám ezt kicsit sem bánták. Abban a pillanatban így volt a legcsodásabb.

***

   Bill nyöszörögve vette tudomásul, hogy miután az-az undok, gépiesen recsegő hang megzavarta az álmát, valaki volt olyan pofátlan és még el is kezdte rázogatni. Haragja azonban csak addig a pillanatig tartott míg kinyitotta a szemét és meg nem jelent előtte a barna kissé elmosódott alakja.

- Ébredj hercegnő. Itthon vagyunk... - simogatta gyengéden a már-már betegesen fehér arcot, ami habár a forgatás alatt nyert némi színt, de az a pár kiló vakolat még mindig eltakarta.

- Megzavartál az álmomban... - motyogta a fiatalabb amíg a biztonsági övével ügyködött. - Hoztál benne nekem virágot... Meg csokit...

- Kaphatsz mindkettőt. Ígérem - mosolygott rá gyengéden szerelme.

- Meg... Öhm... Kiskutyát is - vigyorodott el a fekete.

- A kiskutyát még megbeszéljük - kuncogott az idősebb.

- Miért szavazod le mindig a kutyust? Pedig téged is szeretne. Talán... Ha vakargatnád a hasát.

- Mint a tiédet egy kiadós vacsora után? Köszi, nem. Pont eléggé lefoglal az-az egy Billy kutyám aki van.

- Undok vagy - fonta össze karjait duzzogva a fiatalabb, de ez csak színjáték volt. Valójában tetszett neki a gondolat.

- Még szerencse, hogy nem így színészkedsz igazából, mert akkor nagy gondban lennénk a filmmel - kuncogott az idősebb.

- Tudsz róla, hogy majom vagy?

- De abból a legcukibb - kacsintott rá a barna amitől a fiatalabb egy pillanat alatt teljesen elolvadt.

   A landolás után szerencsére hamar ki tudtak csekkolni, bár a csomagjaikra várni kellett. De mindez idő alatt nem szóltak egymáshoz. A kérdés éles kardként lebegett felettük, s bármennyire is erősnek érezték a kapcsolatukat ez a hallgatás méregként mászott a bőrük alá.

- Akkor... Most... Én... Fogok egy taxit - makogta Bill ahogy kiértek a terminálból.

- Az nekem is kéne.. Mi lenne ha...

- Másik irányban laksz. Emlékszel? - szakította félbe őt a fekete gyengéd hangon. - Ne erőlködj Tom.

- Nem Bill! Kurvára nem! - rivallt rá az idősebb. - Nem fogsz nekem csak úgy eltűnni mint Albert a film végén. Nem akarhatod, hogy én is csak keressem a hasonmásaid míg bele nem őrülök. Nem teheted ezt velem. Értsd meg! Belehalnék.

- A lakás az enyém. Szeretem - cirógatta a barna durva borostáját. Erős akart maradni, hogy ne sírjon már akkor. Még egy kicsit ki kellett bírnia.

- Jó. Akkor én költözök oda - indult el a bőröndjeikkel egy taxi felé Tom.

- De... Mi lesz a tiéddel? - loholt utána a fekete.

- Ott marad. Ez egy lakás, nem pedig kisállat. Meglesz nélkülem - pakolta be a bőröndöket az idősebb, majd bevágódtak a taxiba. A szeppent sofőrnek felfogni is alig volt ideje a dolgokat mielőtt a barna rárivallt, hogy induljon már.

- Azért finomabban is szólhattál volna... Szegényt csak úgy leüvöltötted... - ingatta a fejét rosszallón a fekete.

- Szerintem nem én vagyok az egyetlen bunkó New Yorki.

- Nem azt mondtam, hogy bunkó vagy Tom. Nyugi már - simogattam gyengéden szerelme karját.

- Ne haragudj cica... Csak ideges vagyok.

- Azt látom. De miért? A forgatásnak már vége. Hacsak nem kell valamit újravenni akkor pihenhetünk.

- Azt hiszem most jön ki rajtam a stressz. Ne haragudj... - ölelte szorosan magához Billt. Már nem akarta elengedni. Soha többé.

25. fejezet

   A szőke nő zavarodottan nézett a kollégájára. Persze az egész az ő ötlete volt, már a legelejétől fogva, akkor mégis pirongatónak találta. Pedig még csak részt sem kellett vennie benne.

- Egész biztos vagy ebben Bill?

- Már mondtam. Én bevállaltam az elején is.

- De... A dolgok azóta megváltoztak. Már ti sem úgy vagytok egymással... - tördelte törékeny kezeit Alex.

- Ez lenne a baj? Hogy akar engem? - vonta fel szemöldökét a férfi.

- Ugyan már! Ez butaság! Te is tudod!

- Akkor miért kértél fel egy olyan férfit erre a szerepre akiről te tudtad a legjobban, hogy ízig-vérig heteró? - a kis feketét már hónapok óta foglalkoztatta ez a kérdés, de sosem merte feltenni. Talán mert félt a választól...

- Azért mert Tom sosem volt igazán az enyém.

- Ezt, hogy érted?

- Amíg együtt voltunk kínosan ügyelt arra, hogy soha, semmilyen körülmények között ne érezhessem azt, hogy van egy másik nő az életében. Én mégis féltékeny voltam... Mert a nők helyett pasikkal vette körbe magát. Rengeteg jó barátja volt aminek eleinte örültem, de... Egy idő után kezdtek mutatkozni a jelek. Tom nem mindegyikre csak barátként tekintett. Nick volt a neve. Még az egyetemen volt a csoporttársa. Aztán együtt is béreltek lakást. Ő más volt mint a többiek. Legtöbbször csak ketten találkoztak. A kapcsolatuk pedig nagyon bensőséges volt. Én soha nem kerültem olyan közel hozzá mint Nick... Megnevettette, simogatta a karját, zavarba hozta... Egy-egy ilyen baráti találkozó után volt, hogy Tom minden áron szeretkezni akart, de nem jutott a csúcsra. Órákig szexeltünk de semmi... Mert nem rám vágyott...

- De... Akkor most miért tesz úgy mintha ez lenne az első ilyen jellegű érzése? Miért nem mondta el nekem?

- Nem tudja Bill.  Nem vette észre soha. Hogy azóta mi történt köztük azt nem tudom. De nem te tetted őt meleggé. Sosem volt igazán heteró.

- És ezt miért most mondtad el? - a fiatalabb kezdett megint összezavarodni. A helyzet egyre bonyolultabb lett, akár hányszor arattak egy kis győzelmet.

- Mert mielőtt teljesen átadod magad neki, ezt tudnod kellett. Nincs több titok. Ez az utolsó. Legalább is amit én tudok...

***

   Tom vére ezerrel száguldott az ereiben. A forgatással jól haladtak és a kapcsolatukkal is. Nem tudta meddig kell majd még várnia a szexre, de bármennyi időt is szabott volna kedvese, ő megvárta volna. Hiszen tudta, hogy fantasztikus lesz. Mert vele csinálhatja.

- Édesem... - csókolgatta finoman a fekete nyakát. Bár a szexxel vártak, úgy gondolta más még attól élvezetes lehetne.

- Tomih... - simogatta a karjait a fiatalabb. - Beszélgessünk...

- Nem szexet akarok. Tudom, hogy azzal várunk... - csókolta meg lágyan partnerét. Az elégedett nyögés hallatán pedig büszkeség töltötte el. Nyeregben volt.

- Váhrj... - tolta el nehézkesen az idősebbet a fekete.

- Mi a baj Bill? Miért nem akarod ezt sem? Ilyen rossz volt legutóbb?

- Dehogy! - tiltakozott hevesen a fiatalabb. - Én csak tényleg beszélni akarok. Utána lehet. Szeretném...

- Jó... Mit szeretnél hallani? - feküdt végig az ágyon a barna, egyik kezét kinyújtva, hogy a kis fekete kényelmesen hozzá tudjon bújni.

- Ki az a Nick? - Bill nem akart kertellni. Úgy gondolta ez a lehető legjobb amit tehet. Letépi a ragtapaszt és ennyi. Sokkal kevesebb fájdalommal és dühvel jár majd.

- Miért akarod tudni? - Tom hangja... Megállapíthatatlan volt. Nem tudta eldönteni tele van-e érzésekkel vagy annyira érdektelen, hogy az már fáj.

- Alex azt mondta régen ő volt a legjobb barátod. Nekem pedig nem meséltél még róla. Kíváncsi vagyok.

- Mondtam már, hogy imádom mikor az exxemmel beszélgetsz? - nyögött fel fájdalmasan az idősebb.

- A főnököm...

- Ez meg a magánéletem.

- Titkolsz valamit? - nézett mélyen a barna szemekbe a fiatalabb. - A szeretőd volt?

- Mi?! Dehogy is! Istenem... Hogy tudsz ilyen következtetéseket levonni? Rosszabb vagy mint a CIA...

- Akkor miért nem beszéltél róla?

- Mert megházasodott. A férje portugál és oda költöztek. Azóta e-mailen tartjuk a kapcsolatot. Van egy kislányuk Laura és most akarnak még egy gyereket örökbe fogadni. Boldog és szeret ott élni. Angolt tanít. Mit szeretnél még tudni?

- Bepróbálkozott nálad? - Bill szemei kíváncsian csillogtak, amitől szerelme akaratlanul is elmosolyodott. - Most mi van?

- Ennyire izgatna a gondolat, hogy már voltam előtted férfival? - nyalt végig az alsó ajkán Tom, mire partnere elpirult. - Tetszik a gondolat, hogy hevesen mozgok és közben a feszes feneked markolom?

- Most... Most, hogy jön ez? - dadogta ajkát harapdosva a fekete.

- Mert én ezt tenném...

Az idősebb férfi csókja nyers volt és vággyal teli. Pár pillanat alatt elérte vele a kívánt hatást. Ahogy pedig kedvese fölé mászott, valami borzongás fogta el. Nem lépett túl egy határt. Várt az engedélyre. Kellett az az apró momentum mindkettőjüknek.

***

   Bill karjai remegve siklottak fel partnere izmain. Belelihegett a csókba. Ez az egész kezdett túl sok lenni neki. Az érintések, a hangok, ahogy az idősebb férfi teste határozottan ám csöppet sem durván a matracnak nyomta... Akarta őt. Minden porcikája üvöltött érte. A beteljesülés görcsös vágya hajtotta előre.

   Igazán fel sem fogta mikor váltak mindketten pucérrá, de ahogy szerelme merevedése hozzá préselődött... Kezdte elveszteni az eszét.

- Billy... - csókolgatta nyakát finoman a barna. Hangja remegett a vágytól. - Szólj ha álljak le... Kérlek...

- Éhn... Uhh... - nyomta merevedését a kockás izmokhoz a fekete. - Keméhny...

- Leszophatlahk... Megteszem... Csahk mond meg... - a fiatalabb érezte ahogy a másik férfi hevesen zihált a nyakába. Ez a játék már kezdett mindkettőjüknek nagyon sok lenni.

- Éhn... Én nehm... - abban a pillanatban az idősebb elengedte őt és felült az ágyon, ezzel kellő teret adva partnere zavaros gondolatainak.

- Baj lenne ha... Kimennék egy cigire? - kérdezte óvatosan az ajakpc-s.

- Tom... Miért álltál le? - sandított rá finoman Bill.

- Mert nem akartam ráderőltetni ezt. Nem azért fogsz velem lefeküdni mert egy  fűtött pillanatban rád vetem magam.

- És ha én ezt szeretném?

- Tessék? - ütközött meg az idősebb. Erre a kijelentésre abszolút nem számított.

- Már csináltuk. Szexeltem veled Tom. Mire kéne most várnod? Tapsra?

- Mikor legutóbb próbálkoztam elküldtél a francba, hogy te nem vagy kurva.

- De akkor még nem is jártam veled.

- Mi most járunk?

- Miért, szerinted mit csinálunk? - tárta szét tehetetlenül karjait a fiatalabb.

   Az idősebb válaszra nyitotta a száját, de mivel semmi értelmeset nem tudott mondani, így inkább becsukta és elgondolkodott. Szerelmének igaza volt. Teljes mértékben. Szinte mindent együtt csináltak, csókolóztak, randizni is voltak, együtt aludtak... Mégsem gondolt erre ilyen formában. Az egész sokkal természetesebben alakult ki annál, mintsem hogy bármilyen formában is ki kellett volna jelenteniük mi is ez.

- Mióta?

- Ezt, hogy érted? - ráncolta szépen ívelt szemöldökét a fekete.

- Mióta járunk?

- Ja... Azt nem tudom - vont vállat Bill, mire partnere hangosan elnevette magát és visszadőlt az ágyra.

- Mikor érezted először, hogy szeretsz? - mosolygott kedvesére a barna.

- Miután kivertem a pucér tested gondolatára.

- Ne bomolj már Bill! - lökte oldalba a fiatalabbat. Nem hitte, hogy ez a mondat komolyan elhagyta a száját.

- Nem bomlok! Miután elvállaltam a szerepet a tükör előtt kivertem és téged is odaképzeltelek. Hogy nézed... - halkult el a kis fekete. Az emlék gondolata kellemesen melengette a hasát. Különösen azért mert már tudta milyen is igazából partnere vad tekintete.

- Mutasd meg!

- Mit? - szakadt ki gondolatmenetéből a fiatalabb.

- Azt ahogy csináltad. A fürdőben van tükör. Most nem kell odaképzelned... - cirógatta szerelme éledező férfiasságát az idősebb.

- Perverz vahgy...

- Na... Billy... - harapott finoman abba a csodásan fehér bőrbe Tom, mire kedvese felnyögött. - Ezt vehetem igennek?

- Akkor is perverz vagy... - tápászkodott fel a fiatalabb és kissé bizonytalan léptekkel indult a fürdőbe.

- De szereted, hogy ilyen vagyok. Nem? - mosolygott rá kisfiús ártatlansággal a barna.

- Azt hiszem... - állt meg a tükör előtt a fekete, partnere pedig szorosan a hátához simult. - Te...

- Igen. Fel vagyok izgulva... - mélyesztette fogait újra a hattyú nyakba az idősebb.

- Miéhrt teszed ehzt velem? - simult még közelebb szerelme testéhez.

- Mert megveszek érted - simogatta finoman az elé táruló merev szerszámot az ajakpc-s.

- Tohm... - nyögött halkan Bill és a gyengéd érintésbe nyomta magát.

- Leszopjalak édes? - búgta lágy hangon az idősebb.

- Neh...

- Akkor kiverjem neked én? - csókolgatta azt a hihetetlenül csábító nyakat a barna.

- Neh...

- Akkor mit szeretnél, mit tegyek édes?

- Hatohlj beléjm... - nyöszörögte a fiatalabb.

***

   Tom szíve hatalmasat dobbant, ezzel megkockáztatva, hogy átszakítja a bordáit. Minden porcikája bizsergett, már csak a gondolatra is, mégsem mert egyből cselekedni. Mi van ha Bill megbánja? Ha újra csalódni fog az együttlétükben...

- Biztos... Biztos akarod? - dörmögte kissé rekedtes hangon. Érezte ahogy a testén apró remegések futnak végig amiért átkozta is magát. Nem szabadott volna ennyire szétesnie egy ilyen téma miatt. Hisz a kis fekete azt mondta járnak. Ez pedig normális cselekménynek számított ilyen felállásban. Akkor hát miért is akadékoskodott pont most? Maga sem értette.

- Egész biztosan - mosolyodott el a fiatalabb. - Eleget vártunk. Eleget vártam.

- Nekem nincs síkosítóm - az idősebb agya lassan kezdett csak újra forogni. S mivel ez volt az első dolog ami az eszébe jutott, ebbe próbált kapaszkodni.

- Nekem van - súgta édes kis cinkos hangon a fekete, ahogy az ágy felé terelte szerelmét.

- Én... Nem emlékszem, hogy volt-e rajtam gumi... - pirult el egész a füléig a barna.

- Nem volt. Nem kell hozzám gumit húznod.

- Nem azért kérdeztem... Csak... Tudod a lányok mindig megkérnek... - hebegett Tom. Hülyén érezte magát. Tudnia kellett volna Bill mit szeret. Vagy legalább sejtenie. Erre ott állt totál megsemmisülten és tanácstalanul. Elveszve...

- Én nem leszek terhes, nyugi - kuncogott a fiatalabb.

- Hé! Én is tudom... - pirult el sz idősebb.

- Ne félj Tomi... - mérte végig az elé táruló gyönyörű testet a fekete. - Most én fogok irányítani - térdelt partnere fölé és a fülébe suttogta. - Megtanítom neked, hogy varázsolj belőlem kéjsóvár kiscicát.

***

   Bill már az orális szexnél érezte, hogy partnere mennyire hatékonyan tudja lemásolni azokat a tevékenységeket amelyekben ő is részesült. Ám akkor még nem tudta, hogy az idősebb férfinek ez ösztön szerűen jön. A tudat csak akkor kezdett éledezni az elméjében mikor Tom elkezdte őt kitágítani.

   A barna ujjai gyakorlottan siklottak a szűk izmok közé. Igazi puncivarázsló lehetett. S bár Bill azt hitte az évekig tartó orgiák után ő bizony már nem tud úgy remegni mint egy szűz kisfiú, nagyot kellett tévednie.

- Jól csinálom édes? - hajlította be ujjait finoman az idősebb és végignyalt az elé táruló hófehér combokon.

- Ohh... Igehn... - markolt erőtlenül a lepedőbe a fekete. Kezdett csillagokat látni az élvezettől. De szerelme nem engedte őt a csúcsra. Hiába tudta hol a prosztatája. Épp csak megsimította időről-időre.

- Mindjárt elcsöppen a farkad... Milyen rossz fiú vagy te Billie... - nyomta belé még egy ujját Tom.

Az izmok könnyedén tágultak az alapos munka hatására. Szinte már ők könyörögtek a feszítésért. A fiatalabb háta ívben megfeszült, csípőjét pedig akaratlanul is hátra nyomta, ezzel még többért könyörögve.

   Ajkait hangos nyögés hagyta el ahogy mindhárom ujj elhagyta pirosló izomgyűrűit. Karjai ekkor feladták a küzdelmet, ő pedig ernyedten rogyott az ágyra. A szálloda eddig puhának gondolt takarója akkor smirgliként hatott addig elhanyagolt, duzzadt szerszámára. 

- Ügyes fiú vagy Bill... Most már nem kínozlak sokáig...

   Az idősebb egy laza mozdulattal fordította őt a hátára és időt se engedve a tiltakozásnak, egyből szájába fogadta az ágaskodó hancúrlécet.

   A fiatalabb már nem bírt magával. Partnere ütemes tempójával összhangban a csípője is meg-megrándult. Ám Tom egy pillanatig sem akadályozta ebben. A fekete szinte kivágta a magas c-t ahogy görcsös remegés kíséretében végre elérte a beteljesülés. Ám ez a boldog, nyugodt pillanat nem tartott túl sokáig.

   Még el sem múltak a kéj utolsó hullámai mikor az idősebb gyengéden, mégis meglepő határozottsággal és profizmussal tövig hatolt belé. Bill hangos nyögéssel jelzett ahogy megkínzott prosztatáját újra súrlódás érte. A farka ismételten éledezni kezdett. Szinte kínzóan lassan, ettől pedig képtelen volt elfojtani a nyögéseket.

- Nehm bírtam továhbb... - nyöszörgött az idősebb férfi. - Sajnálohm... Nem íhgy akartam.

- Nehm... Nem lehsz hosszú meneht... - lihegett a fekete. - Túhl jól csináltad...

- Finoman akarom csinálni. Megérdemled Billieh...

   Ajkaik egy hosszú csókban forrtak össze, mialatt Tom csípője lassú, ütemes tempóban kezdett el mozogni. Egyszerűen képtelen volt szerelmén kívül bármit is felfogni a világból. És nem is akart. A puha, erőtlen nyögések így is már az őrület határára sodorták. Életében először adott volna meg mindent a gumiért. Azt remélte úgy talán tovább bírná. De a látvány...

   A fiatalabb teljesen kitárulkozva feküdt előtte, ajkait pedig szégyentelen hangok hagyták el. Erről pedig az első alkalom jutott eszébe, mikor is a csúcsra juttatta szerelmét. Ahogy a törékeny, remegő test a falnak feszült... Egyszerűen alig bírt ellenállni neki. Kis híja volt a szexnek akkor is. Most viszont már az övé volt. Testestül, lelkestül.

***

   A fekete szinte felsikoltott ahogy partnere fogai birtoklóan vették uralmuk alá a nyaka érzékeny bőrét. Már így is az őrület határán táncolt, ám az erőteljes érintés volt az utolsó löket a szakadék felé. Csípője előre billent, ajkait pedig hangos kiáltások hagyták el. Izmai erőteljesen húzódtak össze, majd teljesen elgyengülten omlottak szerelme hátára. Az érzések sokasága egy pillanat alatt szakította szét teljesen és repítette a mennyekbe. Nem tudta eldönteni, hogy sírni szeretne avagy nevetni. Egyedül a belé áramló forróságot és az immár erőtlen lökéseket tudta beazonosítani, majd Tom lágy, nyugtató csókját, ami lassacskán véget vetett a teljes zűrzavarnak benne.

- Ugye... Ugye nem fáj semmi? - rebegte zavartan az idősebb, mikor kezdett visszatérni a mámor hullámai közül.

- Nem. Minden rendben. Nagyon jó volt veled a szerelmeskedés - simogatta szerelme csatakos tincseit a fiatalabb.

- Jobb... Jobb mint az első? - motyogta a barna. Muszáj volt végre valami konkrétat megtudnia.

- Jobb. Mert ez az utolsó. Ha a következőnél megkérdeznéd melyik volt a legjobb akkor azt választanám. Mert egyre jobban foglak szeretni. Minden alkalommal.

- Köszönöm... - zárta szorosan karjaiba a fiatalabbat.

- Neked semmit nem kell megköszönnöd Tom. Szeretsz engem. Más nem kell - simogatta a borostás arcot a fiatalabb.

- Semmi más?

- Semmi. Csak te... - csókolta meg szerelmét Bill. - Életem végig... 

Sztory time

Sziasztok!

   Igen, valószínűleg mind azt hittétek, hogy engem már le lehet húzni a süllyesztőben mert úgysem lesz már itt rész stb. stb... Valójában ezen most én is átmentem mert a kedvenc helyeimen sem voltak részek (van ahol már november óta...), de most visszatértem.
   A rész maga kész van, ám egy olyan kis technikai gondom adódott, hogy nincs a gépen Word (újra lett rakva és sajnos ezt elfelejtették elolvasni, hogy NEKEM KELL), nekem viszont csak most esett le, hogy itt is van helyesírás ellenőrző (nem írok helyesen, tudom), így már az is hamarosan kint lesz. De előtte szeretném elmondani miért is telt el ennyi idő.
   VIGYÁZAT, A KIS BLOGGERNEK IS VAN ÉLETE!!!
   Én az elmúlt két éveben suliba jártam Budapesten, OKJ-s képzésre. Minden patent (leszámítva, hogy nem volt tanár és annyira megváltozott az egész törvényi háttér, hogy amit januárig tanultunk az 97%-ban mehetett a kukába), jött a vizsga. Nem szépítek, 4 vizsgarészünk volt, ebből 3-an mentek át 1-1 részen, de mivel a vizsgára bocsájtó tantárgyból mindenki megbukott, így nem lett végzettségen. Ez a történetnek csak annyi része, hogy még kb. a felszínét se kapargattuk meg. Gondoltam én, nem para, elmúlt másfél évben dolgoztam, nyáron is lehetek diák.
   Ez utóbbiból annyi lett, hogy június eleje óta teljes állásban dolgozom ott, ahol eddig diákként szöszmötöltem. Ami eddig szép és jó, ha azt nem számítjuk, hogy mivel vidéki vagyok és a kollégiumból menekültem mint macska a fürdőkádból, így aztán az első hónapomat ingázással töltöttem. Közben persze nagyban folyt az albérlet vadászat. Ami annyiból volt jó, hogy szerintem kifogtam a lehető leggyökerebb embereket az univerzumban. Már csak ők megérnének egy külön bejegyzést.
   De mint a mesében, jött a remény és a megoldás, hónap végén már be is költöztem az én kis kuckómba (még egyenlőre egyedül), ami gyalog nincs negyed óra a munkahelyhez. Tömegközlekedéssel kb 2-szer ennyi idő, úgyhogy a sétánál maradtam.
   Minden jó, minden szép és itt jön életem egyik legnagyobb élménye, ugyan is, 22 évesen, életemben először fesztiválozni mentem. Ami egyszerűen szuper volt! És mielőtt bárki valami rosszra, illetve abszurd hülyeségre gondolna: nem, nem ilyen "atom fantasztikus", populáris vegyes dologra kell gondolni. Rockmaraton-on voltam, Dunaújvárosban. És ez megtanított nekem egy-két dolgot.
1 - bírom a piát
2 - nem vagyok finnyás kislány
3 - ha egy piszkafa gyerek akar rajtad átesni acélbetétes bakanccsal, az nem fáj annyira
   Így hát a júliusom második fele nagyjából abból állt, hogy próbáltam kipihenni a hétfő-kedd: munka, szerda-vasárnap: fesztivál, hétfő-péntek: munka kombót, mert ugye próbaidő alatt én nem is mehettem volna szabadságra... De ez már csak a mellékes.
   Az augusztus pedig... Én nem tudom mit csináltam augusztusban. Vagyis egész pontosan nem nagyon tudom mit csináltam magamért augusztusban. Egyrészt apukámat hallgattam meg anyukámat ahogy oltogatják egymást, másrészt páromnak segítettem, harmad részt istápoltam anyut amiért 47 évesen, életében először egyedül lakik. És nem, nem váltak el, csak apukám Németországban dolgozik, anya pedig újra itthon.
   A részek érkezését nem tudom mikorra garantálni. Bár gondolkoztam, hogy mivel utazás közben jönnek a jó ötleteim felülök a BKV-ra és megyek pár kört, de... Csak valami olyanra amit ismerek, bár azon is el tudok tévedni. xD Nálam már nem segít a GPS-s sem.
   További szép estét! ;)

24. fejezet

Bill reggel arra ébredt, hogy melege van, amit először elég különösnek talált. A szobájában legalább egy ablaka mindig nyitva volt. Szerette a friss levegőt. Valahogy nyugodtabban aludt tőle.

Ám mikor kinyitotta pilláit, rájött, hogy a különös hőhullám oka nem volt más, mint partnere, aki félig belé gabalyodva hortyogott. A látvány igazán édes és ártatlan lett volna, ha közben nem nyomódik combjához a másik igen csak kemény férfiassága. Ettől egy pillanatra elbizonytalanodott. Egyrészt mozdulni szeretett volna és viszonozni az előző este gyönyörű pillanatait, másrészt azonban nem akart túl korán kezdeményezni. Előbb mindenképp beszélni akart az idősebbel.

- Tomi... - puszilta meg finoman a kissé borostás arcot, mire az idősebb nyöszörögni kezdett. - Na... Szerelmem... Ébredj fel...

- Ha nem reggel lenne, még örülnék is ennek... - motyogta a barna mikor partnere legalább már tíz perce csókolgatta az arcát.

- De nehezen ébredsz te fel - mosolyodott el a fekete.

- Azt hittem a másnaposság ágyban tart... - fordította maga alá kedvesét Tom.

- Nem vagyok másnapos... Nem ittam annyit... - bújt a tökéletes izmokhoz Bill. Azaz illat mindennel felért. Kicsit édeskés, mégis olyan férfias. A nyers Kaulitz kivonat... Amitől forróság áradt szét a hasában. Ezelőtt sosem érzett ilyet. Talán ez lehetett az a bizonyos kémia, amiről az emberek annyit beszéltek. A megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan érzés, amiért kívánod a másikat, amiért elvesznél benne teljesen.

A teste előbb reagált, mint felfogta volna. A puha ajkak már az ő száját súrolták. A fiatalabb ajkai lustán mozogva ízlelgették a másikat. Különös volt beismernie, de jó volt ez is. Ahogy egymás mellett feküdve, anyaszült meztelen csókolóztak. Valahogy természetes volt az egész. Olyan eleven, mégsem túl ijesztő. Csak átlagos.

- Jól érezted magad tegnap? - törte meg a csókot a barna.

- Nagyon jól! - mosolyodott el a fekete és belecsimpaszkodott a szerelmébe.

- Akkor adnál nekünk egy esélyt? - fúrta orrát a holló tincsek közé az idősebb.

- Neked bármikor adnék Tom... Millió esélyt is...

- Csak egy kell... Ezt nem fogom elszúrni...

***

A forgatás az elkövetkező napokban jól haladt. Érezhetően megváltozott a hangulat, ahogy a kedélyek kezdtek lecsillapodni. Azonban a kamerák előtt csak forrósodott a levegő.

Több, heves csókolózással és taperolással teli jelenetet vettek fel, amitől Tom egyáltalán nem volt nyugodt. Erre pedig csak rátettek a számára túl szűknek gondolt nadrágok, valamint az sem segített a dolgon, hogy a randevújuk óta folyamatosan kerülgették partnerével a forró kását. Egyikük se ment el a végletekig. Gyönyörűségesen fájdalmas mód tökéletesen ismerték egymás tűréshatárát és csak ezen belül mozogtak. Amitől az idősebb férfi idegei igen csak meg lettek tépázva.

- Ebédelsz velem? - bukkant fel a fiatalabb arca az öltözője ajtajában.

- Nem vagyok éhes.

- Megbántottalak? - csukta be maga mögött az ajtót a fekete.

- Nem Bill, mindenden rendben. Csak most tényleg nincs étvágyam.

- Tegnap se volt... - biggyesztette ajkait a fiatalabb.

- Sokat vacsoráztam - próbált füllenteni a barna.

- Ez nem igaz! Vacsoránál is csak turkálsz az ételben!

- Te ellenben olyan jóízűen eszel! - förmedt rá kedvesére.

- Én nem értelek Tom.

- Nem akarok újra összekapni emiatt... - sóhajtott az idősebb.

A fekete már szóra akarta nyitni a száját mikor is leesett neki miről van szó. Tudta jól, hogy távolinak tűnik az emlék, de nagyon is közeli volt. Partnere vágyott rá. Többre, mint amennyit az utóbbi időben megadott neki. Emiatt pedig kezdte magát kicsit bután érezni. Hisz szerelme nem kért sokat és várt rá. A megfelelő alkalomra.

Ahogy Bill emlékei lassan előkúsztak a pár nappal azelőtti éjszakáról, az egész teste megborzongott. Tom aznap este olyan jó volt hozzá, annyira gyengéd és kedves... Cserébe pedig semmit sem kért. Olyan nagy baj lett volna, ha kicsit ő is törődik vele?

- Ugye nincs semmi sürgős dolgod? - zárta kulcsra az ajtót a fiatalabb.

- Ne butáskodj édes. Mindjárt vége a szünetnek.

- Várhatnak pár percet. Vagyok annyira jó, hogy sikerüljön - csókolt az idősebb nyakába.

- Billieh... Nem szabadna... - zárta őt szorosan a karjaiba a barna.

- Elég idős vagyok ahhoz, hogy megtehessem.

A csók, amiben ajkaik találkoztak lágy volt és hihetetlenül puha. Lassan mozogtak és a nyelveik is csak imitt-amott érintkeztek, akár csak a félénk kamaszoknak. Ám ezt sokkal érzékibben élték meg mind a ketten, mint egy vad smárolást.

- Annyirah kívánlahk...- túrt a fekete fürtök közé az idősebb és a falnak nyomta partnerét.

- Mohst... Mohst csak te élvezehl... - nyöszörögte a fiatalabb miközben utat próbált magának törni a vágyott testrész felé.

- Engehdj beh... Kérlehk... Megveszehk értehd... - markolt a kerek kis hagymácskákba Tom.

- Méhg egy kicsiht bírd kih...

Azzal a lendülettel Bill változtatott a helyzetükön. Szerelmét a falnak lökte, ő pedig térdre borult előtte. S habár nagy tapasztalata volt eme tevékenységben, akkor mégis meg kellett állnia egy pillanatra és vennie pár mély levegőt. Most élesben ment az egész. Tom emlékezni fog rá. Emlékezni és reményei szerint élvezni is.

Gyors mozdulattal rántotta le a kívánatosan keskeny csípőn feszülő nadrágot. Bár tudta mi fog rá ott várni, kicsit mégis szemérmesen méregette. Még nem volt oly nagyon ismerős neki. Ám a gondolat, hogy újra magába fogadhatja, felpezsdítette a vérét.

- Szép vagy... - markolta meg határozottan az előtte ágaskodó merevedést.

- Ohh... Annahk gondohlsz? - simogatta meg gyengéden kedvese arcát a barna.

- Igen...

A fiatalabb laza mozdulatokkal kezdett. Úgy gondolta partnere azt adta neki, amit ő szeretett. Hisz ez logikus. A férfiaknál legalább is. Valamilyen szinten pedig édesnek is gondolta. Az ő Tomija gyengéden szerette. Akkor pedig hát gyengéd lesz. Apró csavarral.

***

Az idősebbnek nehezére esett csöndben lenni. Tudta, gondolta, hogy partnere jó ebben. De sosem gondolta, hogy élete legjobb alkalma vele lesz. Hiszen Alexxel évekig együtt voltak. Már a rezdüléseiből tudta, hogy mit tegyen. Erre megjelent Bill és egy laza csuklómozdulattal félresöpört mindent, amit eddig magáról tudott.

Érezte, ahogy szétesik a kezei közt. Ahogy a teste, úgy a lelke is. Másnak érezte magát. Se nem többnek, se nem kevesebbnek. Újra egész emberré kezdett válni, ezt pedig az angyalának köszönhette.

- Szeretlehk... - simított végig a hófehér karokon.

Tom lábai alól lassan kezdett kicsúszni a talaj. Mindene remegett, a hátán pedig csorgott a veríték. Hacsak kedvese nem tartja őt olyan erősen, nyilván már nem bírt volna állva maradni. Testén apró remegések futottak végig, miközben szaggatott lélegzetek hagyták el a száját. Még nem akarta ezt. Szeretette volna, ha ez az egész sokkal tovább tart. Be kellett vallania magának, hogy hiányzott neki ez az érzés. Ha csak egy kis ideig is, de szüksége volt erre a gyengédségre. Hisz már olyan régen tapasztalhatta. Szinte el is felejtette...

Áramütésként érte az érzés. Izmai görcsbe rándultak, ajkait pedig egy mélyről jövő, rekedt nyögés hagyta el. Nem is volt ideje sem feleszmélni, mikor megérezte a gyöngéd szívást a makkján, amitől újra felnyögött.

- Neh... - nyöszörögte elfúlt hangon.

- Miért? - simogatta gyengéden az ernyedt szerszámot a fiatalabb. - Olyan kevés időt hagytál játszani...

- Nekehm... Nekem mohst le kell ülnöm... Muszáj...

***

A fekete hagyta, hogy partnere egyedül botorkáljon el az alig másfél méterre lévő kanapéig. Úgy érezte ennyi jár neki. A tekintete kicsit zavart volt, legalább is amennyit láthatott belőle.

Tom kerülte a tekintetét. A felismerés alig másfél másodperccel később érte, mikor is végig szeretett volna simítani az aranyos kis borostákon.

- Rosszul csináltam valamit? Durva voltam? Vagy túl heves? Vagy végig más járt az eszedben? Megmondhatod nyugodtan. Nem mindenkinek oké, ha egy srác térdel előtte.

- Miért élveztem veled, sokkal jobban, mint Alexel? Vagy mint bárkivel egész életemben? Miért Bill? Miért ismersz te sokkal jobban mindenkinél?

- Nem ismerlek jobban.

- Akkor ezt, hogy tudtad elérni? - ölelte magához kedvesét az idősebb. - Miért esek teljesen szét a karjaidban?

- Csak azt csináltam, amit te mutattál nekem - válaszolta egyszerűen a fekete. Neki ez már természetes volt. Azt adta, amit kapott. Talán ezért nem tudta igazán ő mit is szeret.

- Én... Én jól csináltam? - pirult bele a kérdésbe a barna.

- Szerintem igen. Nekem legalább is jó volt. Élveztem...

- Köszönöm... - csókolta meg szerelmét Tom. A fiatalabb férfi remegve simult karjai közé. Kissé talán nyálasnak tűnt a pillanat. De akkor mindkettőjüknek pont erre volt szükségük.

***

Már este volt, kellemes, hűvös szél simogatta az idősebb férfi arcát. Azt mondta kimegy egy szál cigire, de olyan ideges volt, hogy meggyújtani se bírta volna.  Próbálta magát mély lélegzetekkel lenyugtatni, de sehogy sem sikerült a dolog.

Hallotta a nyitott ablakon keresztül, hogy Bill egy számára ismeretlen dalt énekel a zuhany alatt. Ettől pedig a szíve összefacsarodott. Nem így kellett volna történnie... Ő nem ezt akarta. Mégis erőt kellett magán vennie. Ha szerelme képes volt mellette állni a legsötétebb órákban is, akkor neki sem szabadott félnie.

- Halló, tessék?

- Mrs. Trümper?

- Igen, én vagyok. Miben segíthetek? - a nő hangja sokkal kimértebb volt, mint amire számított. Egy idegenhez képest is.

- Tom Kaulitz vagyok. Bill párja. Kérem, hallgasson meg!