Kamillát az ölemben vittem fel a vendégszobába, majd lefektettem és betakargattam. Motyogott valami „Köszönöm...” féleséget, mire én elmosolyodtam és visszamentem Billhez.
- Engem nehogy fel merj vinni az öledben! – rivallt rám Bill.
- Sajnálom édes. Máshogy nem megy – félszeg mosollyal az arcomon emeltem ki az autóból majd elindultam a szobája felé.
- Miért a szobámba viszel? – nézett rám tanácstalanul mikor már az ajtó előtt álltunk.
- Mert pihenned kell!
- Ilyenkor úgy utállak – durcizott be és kinyitotta a szobája ajtaját.
- Tudom – pusziltam meg a feje búbját majd leraktam az ágyára.
- De én már tényleg jól vagyok – makacskodott és fel akart állni, mire én visszanyomtam az ágyra.
- Akkor is nyugodtabb lennék ha pihennél.
- Csak ha itt maradsz velem! – fogta meg a csuklómat és erősen megszorította.
- Rendben – mosolyodtam el halványan. – De nem szeretnél valamit? Bármit. Amit csak kérsz, én máris hozom. – elengedte a csuklómat és a keze az ágyékomra vándorolt amitől egy apró nyögés hagyta el a számat. – Bill... – suttogtam és megfogtam a csuklóját.
- Tessék? – kapta fel a fejét.
- Ezt most nem kéne...
- Miért?
- Egyrészt mert nem voltál jól. Másrészt Kamilla itt van a másik szobában – arcán a csalódás foglalt helyet. – Nem mintha én nem akarnám. De most pihenned kell – mondtam, mire Bill hunyorogni kezdett és sokat pislogott. – Mi a baj?
- Kicsit… homályosan látok... – pislogott még mindig majd egy idegörlő perc után elmosolyodott. – Most már jó.
- Nem lehet, hogy szemüveg kéne neked?
- Nem hinném – rázta meg a fejét.
- Biztos? Ha valakinek gyenge a szeme nagyon sokat fáj a feje. Lehet ezért szédültél meg.
- Téves. Nem szokott fájni a fejem. Néha a turnén, ha nem alszok eleget, de amúgy nem. Biztos csak egy kicsit gyengélkedem. Lehet megviselt a turné – hunyta le a szemeit.
- Megint rosszul látsz?
- Nem – nyitotta ki pilláit így egyenesen csodálatos, érzéki szemeibe nézhettem. – Csak álmos vagyok.
- Aludj egy kicsit – adtam puszit a homlokára.
- Rendben – elmosolyodott majd a fal felé fordulva álomba szenderült.
Betakargattam majd óvatosan adtam neki még egy puszit. Aztán kimentem a szobából és halkan becsuktam az ajtót. Mielőtt elindultam volna lefelé megnéztem Kamit, hogy alszik-e még. De már felébredt.
- Tom... – suttogta mikor meglátott. – Gyere be! Mondanom kell valamit... – engedelmesen bementem és becsuktam magam mögött az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése