- Mehetünk? – jött ki Bill egy rakat ruhával.
- Felőlem – vontam vállat. – Kami?
- Felőlem is. Már amúgy is éhes vagyok – döntötte a fejét Bill vállára, mire én vettem egy mély levegőt.
- Akkor ezt megbeszéltük – mosolygott Bill. A pénztárhoz mentünk és kifizettük a nem épp kevés cuccot, amit a két kis "shoppingkirálynő" vásárolt. – Mit szeretnétek enni?
- Nekem mindegy – vontam vállat egy rakás szatyor cipelése közben.
- Szuhsit! – ujjongott Kami.
- Nekem jó. Tom?
- Én benne vagyok – alig, hogy ezt kimondtam Kami kis híján, a földön kötött ki.
- Jól vagy? – kaptam el és leültettük egy padra.
- Aha – bólintott óvatos mosollyal. – Kicsit fáradt vagyok – a következő pillanatban Bill belém kapaszkodva tántorodott le a padra.
- Jól vagy? – kérdeztem rémülten.
- Kicsit megszédültem.
- Na, jó! Ti ketten verjétek ki a fejetekből, hogy ma még megyünk valahova. Irány hazafelé – a hangom aggodalommal volt tele.Még csak alig ismertem a kislányt de máris kezdtem úgy viselkedni mint a bátyja. Azt pedig végképp nem akartam, hogy az én drága szerelmemnek valami baja essen.
- De én jól vagyok – erősködött Kami.
- Én is. Kicsit szédülök. Na és? Máskor is volt ilyen.
- Nem érdekel – jelentettem ki határozottan. – Apa azt mondta, hogy vigyázzunk rád – fordultam Kamilla felé majd Billhez. – Nem szoktál szédülni. Nem tetszik ez nekem. Lehet, hogy elkaptatok valami vírust. Hazamegyünk, ágyba bújtok és remélhetőleg holnapra jobban lesztek.
- Rendben... - sóhajtottak csalódottan.
Először elvittem a csomagokat majd visszamentem hozzájuk és átkarolva őket a kocsihoz sétáltunk. Lehet Kamilla és Bill bőrszíne is fehér volt, de valahogy mid a kettejük fehérebbnek látszott.
Az út csendesen telt. Bill kifelé figyelt az ablakon Kami pedig szinte azonnal elaludt.
- Hogy vagy? – kérdeztem óvatosan.
- Jól – mosolyodott el erőtlenül Bill.
- Ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam délelőtt...
- Nem haragszom. De örülök, hogy végül egész jól kijöttetek.
- Na, ja – mosolyodtam el. Ha Bill tudta volna… - Rendben leszel?
- Persze. Szerintem csak kimerültem.
- Remélem. És Kamillával mi lesz? Ő is jól lesz?
- Remélem. Lehet, igazad van és tényleg csak valami vírus.
- Bármit megadnék érte, hogy jól legyetek... - parkoltam le a házunk előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése