41. rész - Ünnepi hangulat

Hali-hali!

   Igen, most kicsit később jöttem a résszel mint akartam. Ezért elnézéseteket kérem! De ennek ellenére remélem elnyeri majd a tetszésetek ez a rész is! :)

   Aki még nem szavazott az pedig tegye hamar mert csak a megjelenített szavazatokat tudom figyelembe venni. A kommentben érkezetteket nem. Jó olvasást! ^^

Karácsony előtt egy héttel hazautaztam. Jó volt már egy kis időt a családdal tölteni, plusz az ikreknek is akartam adni némi időt mielőtt ők is hazautaznak az ünnepekre.

Bill már az elutazásomkor teljesen feldíszítette az egész házat, hogy kellő ünnepi hangulatban legyünk mindhárman az ajándékozáshoz. Billnek vettem egy felsőt és egy nyakláncot amit még együtt láttunk meg egy kirakatban csak nem tudta magának megvenni. Tomnak pedig egy új húrkészletet és egy gitárállványt, mivel egy rejtélyes körülmények között eltört... ( o.O ) Az én ajándékaim után pedig jöttek az övék. A szöszitől ezüst nyakláncot kaptam amin egy szexelő csontvázpár volt medálként, az idősebbtől pedig egy fémből készült, madártoll alakú pennát egy üveg tintatartóval.

Végül az ajándékozás és a búcsúzkodás után kivittek a reptérre én pedig hazautaztam majdnem egy hónapra. Szerettem volna ha minden rendbe jön köztük ami még nem volt a helyén!

***

Karácsony reggelén Bill korán ébredt. Másnap indultak haza és ezt a napot még ki akarta élvezni testvérével kettesben. Először is palacsintát készített reggelinek kakaóval és tálcán vitte fel a Tommal közös szobájukba. Testvére még édesen szundikált mikor ő lerakta a tálcát, majd bátyja mellé feküdt. Aztán elkezdte csókolgatni az állkapcsát és a nyakát. Ez volt az egyik érzékeny pont testvérén is, így mindig ehhez folyamodott mikor szeretett volna valamit.

A fekete halkan felsóhajtott, majd elmosolyodott. Végül lassan nyitogatni kezdte a pilláit amit Bill jó jelnek vett, a folyamat gyorsításához pedig hevesen megcsókolta ikrét. Tomnak pedig csak ennyi kellett. Maga alá fordította öccsét és elmélyítette a csókot. Nyelvük ügyesen talált utat a másik szájába, a kezeik pedig elkezdték feltérképezni a szinte ugyanolyan testet.

- Boldog karácsonyt Tomi! – mosolygott szerelmére a szöszke.

- Boldog karácsonyt Billie – simogatta finoman az énekes arcát, majd ismét lágy csókban forrtak össze az ajkaik.

Tom lassan ízlelgette kedvese ajkait. Nem akarta elsietni. Tudta, hogy amíg otthon lesznek pár csókon kívül semmi nem történhet. Így ezt az alkalmat el akarta húzni. Nem akarta magát ráerőltetni a szöszkére, de ő kívánta a szerelmét.

Bill pedig nem ellenkezett. Finoman a feketébe kapaszkodott és próbálta elmélyíteni a csókot. Szerette a gyengédséget. De az utóbbi időben kicsit túl sok volt belőle. Bátyja soha nem élvezett el benne és a szeretkezések alatt is csak alig hatolt belé. Ez megőrjítette a fiatalabbat. Szenvedélyt akart. Olyat mint amilyen régen volt köztük.

- Akarlak… - súgta két csók között és bátyjához simult.

- Hmm… Ez palacsinta? – ült fel vigyorogva a fekete.

- Hogy kapd be Tom! – grimaszolt a fiatalabb.

- Bocs édes, de ez akkor is palacsinta! – rakta maguk közé a tálcát és felvette az egyik villám, majd diadalittasan enni kezdett.

- Azért jó étvágyat – mosolygott kicsit a szőke és ő is enni kezdett.

- Hmm… Ez nagyon finom Billie – motyogta teli szájjal az idősebb.

- Inkább egyél – kuncogott testvére és bekapcsolt valami karácsonyi zenét.

***

Késő délután volt mire az ikreknek mindent sikerült bepakolniuk. Már beszéltek a szüleikkel akik alig várták őket haza és biztosították őket arról, hogy délutánra már otthon is lesznek.

Bill nagy vacsorát akart csinálni de Tom lebeszélte róla. Így csak spagettit ettek a kanapén kuporogva a karácsonyfa fényei mellett, valami hülye műsort nézve a tv-ben. A reggeli csók óta csak egy-egy ölelés és puszi volt köztük a fizikai kontaktus. És az utóbbi pár percben az apró rugdosás, mert a fiatalabb szerint kevesebb hely jutott a lábának a takaró alatt.

Végül a vacsora és a sajttorta után az ikrek leültek a karácsonyfa alá, ahol össze- összepillantgattak, majd mindketten mosolyogtak. Úgy érezték magukat mint a rossz kisgyerekek akik karácsony este előtt már az ajándékaikat bontogatják. Mégis, volt valami kellemesen megnyugtató abban, hogy csak ketten voltak ott. Ketten az ő kicsi világukban.

- Kezded Tomi? – mosolygott a szöszke édesen, mire bátyja szíve azonnal megolvadt. Hirtelen nem is tudta, hogy megcsókolja, vagy csak nézze az angyali szépséget ami elé tárult. Úgy érezte magát akár egy forró karamellaöntet.

- Boldog karácsonyt Billie – nyújtotta felé a kicsiny dobozt. Testvére izgatottan vette el, majd gyorsan kibontotta. A hosszúkás alakú tartóban két vékony ezüstlánc volt. Mindkettőn egy-egy medállal. Az egyikre egy „C” betű, a másikra pedig egy „T” volt gravírozva.

- Ohh… Istenem… - könnyeztek be a szöszke szemei. – Tom… Ezek… Ezek gyönyörűek! – ugrott testvére nyakába, ennek köszönhetően pedig a padlón kötöttek ki.

- Tetszik szerelmem? – simogattam ikre hátát, hogy megnyugodjon.

- Elmondhatatlanul! Rám rakod őket? – ülte fel Bill és hátát fordított bátyjának, mire a fekete készségesen rárakta újonnan kapott ékszereit. Ám nem bírt magával. Ajkai hamar birtokba vették kedvese nyakát és lágy csókokkal kezdte ellepni a finom bőrt. Ekkor tört fel Billből egy mélyről jövő nyögés. Vágyott már erre. Mindene bizsergett és érezte a kellemes melegséget a hasából kiindulni. Kezdte elveszteni az eszét… - Váhrj… - nyögte végül kifulladva. A pólója már mellkasa közepén volt, a nadrágja erősen dudorodott, a cipzárja pedig már félig le volt tolva.

- Meg akarom kapni az ajándékom. Az én Billiemben… - suttogta sötét, érzéki hangon Tom.

- Boldog karácsonyt… - adta át neki a dobozt gyorsan a fiatalabb, mielőtt a dolgok tovább folytak volna.

- Köszönöm Billie… - bátyja alig ért az ajkaihoz, úgy csókolta meg, mire a fiatalabb szerszáma fájdalmasan lüktetni kezdett. Viszont ennél tovább nem ment. Helyette szépen kibontotta az ajándékát, ami egy ezüstkarkötő volt egy kis lappal, amire egy „B & T” felirat volt gravírozva. – Gyönyörű szerelmem… - mosolygott meghatottan a fekete. Nem szokott vele ilyen történni, ám ez a gesztus nagyon meghatotta.

- Ez még nem minden – rázta meg a fejét óvatosan az énekes.

- Hát még mi? – kérdezte meglepetten a gitáros, mialatt felcsatolta az új ékszerét.

- Még ez! – nyújtott át egy borítékot a szököszke.

Tom meglepetten vette el az ajándéka másik részét. Nem tudta mire kéne számítania, így mindent megpróbált kizárni a fejéből mikor kinyitotta a neki címzett levelet. Ez az ajándék nem volt puccos vagy drága. Mindösszesen egy fekete alapú, arany porral meghintett képeslap. A belsejében ezzel a felirattal: „ELHAJLÁSI ENGEDÉLY…”