40. rész – Gátak

Másnap reggel Tom ébredt előbb. Megnyugodva konstatálta, hogy szeretett öccse még az igazak álmát aludta. Az éjszaka valahogy bátyja fölé kerekedess, és most rajta kiterülve heverészett. Az idősebb pedig észrevette, hogy nemcsak rá volt hatással a reggel hanem szeretett öccsére is, így elkezdte a nyakát csókolgatni, mialatt a merevedését cirógatta egy ujjal. A szöszke erre felnyögött és kinyitotta a pilláit. A tekintete még álmos és fátyolos volt de a halk sóhajaiban már a kéj dominált.

- Méhg Tomi… - suttogtak mély, rekedt hangon.

- Megint akarsz Billie? – körözött a kis nyílás körül a fekete.

- Ih… Igen… - suttogta, és megemelte a csípőjét, ám ettől éles fájdalom hasított az alsó felébe, és fájdalmasan felnyögve feküdt vissza, mialatt apró könnycseppek buggyantak ki a szemeiből.

- Bill… - suttogta Tom rémülten és finoman kibújt alóla, hogy megnézze mi történt szerelmével, ám ekkor egy kicsiny, megszáradt vérfoltot látott meg a lábán. – Úr Isten Bill! – húzta le testvéréről gyorsan a takarót,de ahogy meglátta, szinte azonnal lefagyott. A lepedőn egy tenyérnyi vérfolt éktelenkedett ahol Bill elaludt. – Billie…

- Ne nézz ide! – húzta magára a takarót a fiatalabb ám ekkor ismét fájdalom hasított az alhasába.

- Be kell téged vinni a kórházba! – jelentette ki bátyja.

- Nem mehetünk! – tiltakozott a szöszke. – Mit mondanánk? Hogy megdugtál?

- Én… - pirult el Tom zavartan. – Akkor legalább hazaviszlek! Majd otthon megtisztítom a sebet.

- Öhm… Oké… - próbált Bill felülni, de már ez is fájt.

- Majd én! – segített neki testvére felülni. – Hol vannak a ruháid?

- Ott… - mutatott a szöszke a sarokban heverő táskára.

Az idősebb Kaulitz úgy öltöztette szerelmét mint egy hímes tojást. Ennek ellenére Billnek néha fájdalmat okozott. S bár az énekes azt mondta nem vészes, a gitáros tudta, hogy igen is az.

Végül Bill a hátsó ülésen utazott haza. Tom ragaszkodott hozzá, hogy ő vihesse ki a karjai közt, majd mikor hazaértek ugyan ezt megtette. A szöszke pedig testvér vállára hajtotta a fejét. Szüksége volt a közelségére, és a belőle áradó szeretetre. Ez megnyugtatta és el is lazította. Jobb volt mint bármilyen gyógyszer.

- Jól van – állította az ágy elé Billt, majd finoman levette róla a nadrágját.

- Te most… Tulajdon képen mit is csinálsz? – kérdezte dadogva a fiatalabb. Nem akart semmi olyat csinálni. De ahogy szerelme előtte térdelt, hirtelen nagyon rossz gondolatai támadtak…

- Csak levetkőztetlek, hogy ki tudjam fertőtleníteni a sebet.

- Ne! – tiltakozott hevesen a szöszke, mire bátyja csalódottan és bűntudattal elfordította róla a tekintetét. – Mármint nem azért…

- Szólok Tamarának… - állt fel Tom és már kint is volt a szobából.

Nem ezt akarta. Nem akarta, hogy testvére az ő hülyesége miatt szenvedjen. Nem haragudott Tomra. Egy cseppnyi rosszindulat sem volt benne. És nem is fél tőle. Hiszen nem direkt csinálta. Szándékosan soha nem bántaná. Hiszen Bill az első alkalom után is vérzett egy kicsit. De azt említésre méltónak sem találta. Egyrészt mivel kedvese láthatta magán is, másrészt pedig, mert nem akarta ilyenekkel terhelni. Akkor viszont valami más volt. Tom megrémült a vér mennyiségétől, és a szöszke már félt, hogy talán ez örökre elvette tőle a kedvét…

- Hogy vagy? – léptem be a szobába és óvatosan becsuktam az ajtót. A kezemben a már oly jól ismert kis egészségügyi doboz volt.

- Ne vészes – rázta a fejét Bill. – Csak egy kis vér.

- Azért meg kéne nézni… - fixíroztam a padlót zavartan.

- Öhmm… Bármennyire is bízom benned, nem akarom, hogy ott matass!

- Én se akarok ott matatni. De a bátyád az ajtó előtt áll és nem hajlandó kiengedni amíg ki nem tisztítom a sebet. Ígérem, nem fogok semmit sem csinálni! Csak amit muszáj.

- Oké… - adta meg magát a fiatalabb. – De… Öhmm… Fordulj el amíg leveszem a boxert.

- Rendben! - fordítottam hátat neki. Hallottam ahogy az anyag súrolja a bőrét és azt is, hogy néha halkan sziszeg egy-egy mozdulat után. - Nagyon fáj? - kérdeztem óvatosan.

- Annyira nem vészes... - motyogta, majd valamit szöszmötölt. - Ide nézhetsz.

- Oké - fordultam felé óvatosan. Bill az oldalán feküdt, a lába között a takaróval és finoman felém pucsított. Vettem egy mély levegőt, majd lassan mögé térdeltem. - Ahogy én látom nincs gátszakadás... - motyogtam zavartan. Mindkettőnknek roppant kínos volt a szituáció.

- Akkor jó... - sóhajtott. - Attól nagyon féltem...

- Megértem - érintettem meg a hátát. Kicsit megrezzent, de hamar megnyugodott és ellazult. - Az alsónadrágodon volt folt?

- Egy nagyon kicsi. Talán egy-két csepp.

- Akkor nincs más dolgom - álltam fel és elfordultam. - Pihenj pár napot. A hasfájásra hozok gyógyszert. Tudom, hogy nagyon szar, de el fog múlni.

- Gondolod? - hallottam ahogyan mocorog és párszor felszisszen, de nem mertem megfordulni.

- Nőből vagyok. Nálam rendszeresen van ilyen.

- Nagyon humoros vagy - hallottam a hangján, hogy mosolyog, így hozzá fordultam.

- Hozzak még valamit?

- Gondolod Tom nagyon haragszik?

- Magára biztosan. Téged pedig félt - simogattam meg a karját együttérzően.

- Veled sokszor történt ilyen? - kérdezte félénken.

- Az első alkalommal nem. Utána 4-5 alkalommal igen. Bár Tom szerint te nagyon sok vért vesztettél.

- Annyit azért nem. Szerintem csak túloz - kételkedett Bill.

- Szerintem meg te nem akarsz neki annyira hinni, mert szereted őt és félsz, hogy így nem lenne veled.

- Öhm... Ja... - vakargatta a tarkóját zavartan. - Nem akarom, hogy elmenjen a kedve. Az első után is véreztem. Akkor nem aggódott ennyire...

- Talán mert a szüzesség elvesztése ezzel jár.

- Igazad lehet... - sóhajtott. - Akkor most miért fél?

- Mert fájdalmaid vannak te okos! - borzoltam össze Bill haját. - Ha jobban leszel majd megnyugszik és ugyan úgy fogtok egymásnak esni.

- Nem hinném... - sóhajtott a szöszke.

- Félsz, hogy így már nem akar veled szeretkezni?

- Igen... - pirult el Bill. - Semmilyen formában...

- Öhm... Akkor te... - jöttem én is zavarba.

- Igen, megengedte, hogy én legyek a fiú. De nem hinném, hogy ezek után bárhogy is akarná...

- Akkor fel fognak robbanni a golyóitok.

- Vagy, megy hozzád... - grimaszolt.

- Nem vagyok ágymelegítő! - már nagyon közel álltam ahhoz, hogy megpofozzam. Azt a dolgot már rég lezártuk. - Tomnak már inkább olyan vagyok mint egy kishúg akire vigyázni kell.

- Hát ez nagyon nem megnyugtató - nevetett fel Bill, én pedig követtem a példáját. Igaza volt. Hiszen Tom a kisöccsét is megdugta akire szintén vigyáznia kellett volna.

- Én viszont nem akarok lefeküdni vele, és fájdalmat okozni a bátyuskámnak - öleltem át Bill nyakát, aki erre elpirult.

- A... A bátyádnak tartasz? - kérdezte félve.

- Igen! Mert vigyázok rátok, ti meg rám. És szeretlek. Valami ilyesmi egy testvér feladata. Nem?

- De! - bólintott a szöszke mosolyogva.

***

Egy hétbe telt mire Bill teljesen rendbe jött. Legalább is állítása szerint. Amit én alá tudtam támasztani. Már nem mozgott óvatosan és nem feszült meg az arca ha leült. Úgyhogy minden ment a maga útján. Kicsit rögösen, de boldogan.

- Szia! – lépett be Bill mosolyogva bátyja szobájába.

- Szia öcsi! – mosolygott rá testvére és lerakta a gitárját. – Mizu?

- Unatkozom… - ült le az ágy végébe a szöszke és maga alá húzta a lábait.

- Na mi az? Ennyire elszállt az ihleted? – vigyorgott a gitáros.

- Nem… Most nem jön semmi. És ez nagyon tud zavarni… - figyelte a nadrágját Bill.

- Akkor mi lenne ha megnéznénk mondjuk egy filmet? – vont vállat az idősebb. – Az eddig mindig megnyugtatott. És amúgy is ránk férne a kikapcsolódás.

- Öhm… Csak filmet akarsz nézni? – vonta fel a fél szemöldökét a fiatalabb.

- Miért? Ki akarunk kapcsolódni. Nem? – Tomot kicsit összezavarta testvére reakciója. Nem szokott ilyen lenni. Az utóbbi napokban pedig pláne nem.

- Én másra gondoltam… - a szöszke hirtelen testvére ölében termett és pár pillanattal később már az ajkaik egy forró csókban forrtak össze.

- Bihll… - tolta el őt szerelme, mire az énekes megdermedt. Még soha nem történt ilyen. – Mit csinálsz? Nem azt mondtuk, hogy filmet nézünk?

- De… - állt fel Bill és elindult kifelé a szobából.

- Most mi az? – követte őt testvére. – Rosszat tettem?

- Soha nem utasítottál még vissza… - fogta meg az ajtaja kilincsét. – Haragszol rám? Haragszol amiért véreztem… Igaz?

A fekete nem szólt meg. Testvérét a falhoz szegezte és hevesen csókolni kezdte. A szöszke halkan felnyögött és szerelme hajába túrt. A gitáros öccse lábai közé tolta a lábát és ezzel csak még jobban ingerelte őt. Akarta Billt. Az elmúlt héten az aggodalom bemászott a bőre alá és a csontjaiig hatolt. De ahogyan kedvese jobban lett a félelem mégse múlt el. Csak ott volt és minden gondolatába beférkőzött. Ezért nem mert közeledni. Szerelme viszont ezzel a csókkal meggyőzte. Ha nem is a szeretkezésről, de a csókról biztosan.

- Szeretlehk… - suttogta az idősebb és Bill feje fölé fogta a kezeit, mire a fiatalabb felkínálta neki a nyakát.

- Éhn… Éhn ihs… - suttogta bódult állapotában a szöszke.

- Édehs vagy… - hajolt a nyakához Tom és apró, pici csókokkal hintette be.

- Éhn… Még nem tudohm… - pirult el a fiatalabb.

- Nem akartam addig elmenni… - nyomta a homlokát kevese homlokához.

- Még egy kicsit tartok tőle…

- Addig várunk amíg csak akarsz cica – ölelte át az énekes derekát. – Jól van?

- Azért még fogunk szeretkezni? – kérdezte félve Bill.

- Még meg is fogsz unni, annyit! – vigyorodott el Tom.