38. rész - Zuhanórepülés

Az idő sokkal gyorsabban telik ha az ember nem a megszokott életét éli. Ez így volt velem is.

Nagyjából 4 hónap telhetett el azóta, hogy Bill megbocsájtott Tomnak és nekem. Az egész valahogy olyan idillien alakult. Georg eljegyezte Dorint és bár még nem tűzték ki az esküvőt nagy erőkkel készültek rá. Gustav pedig újabban már a barátnőjét is magával hozta, ha jöttek. A lány egy tünemény volt, mi pedig örültünk, hogy boldogok együtt.

Azóta egyszer voltam otthon. Másfél hét volt az egész, de valahogy furcsa nyugodtság lett úrrá rajtam mikor visszatértem Amerikába. Talán a hely vagy a környezetváltozás tehette. De felszabadultam és egyből az ikrek nyakába borultam. Szegények nem is értették mi a baj. De ez nem is volt fontos. Csak az, hogy ott lehettem.

Akkor öleltem át először Tomot azután az éjszaka után. A karja ugyan olyan szorosan tartott, az illata pedig ugyan úgy megrészegített. A lehelete a nyakamat súrolta, a hátamon pedig fel-le szaladgált tőle a hideg. Eszméletlen érzés volt. Abban a pár másodpercben újra csak egymásnak léteztünk. Legalább is én úgy éreztem… Aztán minden ment tovább a megszokott kerékvágásban. Én pedig rákaptam egy új szenvedélyre…

Mivel az ikrek úgy viselkedtek mintha össze lennének nőve, ami különben nagyon édes és cuki volt, csak néha ugyan akkor fura is, megengedték, hogy használjam az egyik autót. Így azzal jártam bulizni. Ami azt jelentette, hogy minden pénteken és szombaton valamint hétköznapokon is 1-2 estét az éjszakai életnek szenteltem. Más és más pasikkal csókolóztam, egyre másra akartak elcsábítani de egyikőjük sem volt Tom. És ez felemésztett. Tűz lobogott bennem amit csak egyfajta oltóanyag volt képes eloltani. Hiába csábított más. Hiába érintett, csókolt, ölelt és suttogott édes szavakat a fülembe más… Nem használt. Próbáltam fiúkkal és egyszer-egyszer lányokkal is. De az eredmény ugyan az maradt: üresnek éreztem magam. Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni!

Január lehetett ha jól emlékszem… Otthon havazott. Anya elmondta. És még 1-2 képet küldött is. Szerettem a havazást. Mindent elfedett, így nem kellett a problémákkal foglalkozni amíg be nem következett az olvadás. Ám L.A.-ben ez a jótékony hatás nem adatott meg a természetnek. Sem az embereknek. Így én aznap este is bulizni indultam. De az estém máshogy alakult.

Aznap este találkoztam pár fiúval. Állításuk szerint legénybúcsún voltak. Meghívtak pár italra és táncoltam is velük. Az elején nagyon rendesek voltak. Aztán az egyikükkel, akit azt hiszem Adamnek hívtak kezdtek komolyabbra fordulni a dolgok. Tapizott, a nyakamat csókolgatta és állandóan az ölébe akart ültetni. Ami a kissé illuminált állapotomban nem is igazán tudott zavarni. Csak jól akartam magamat érezni. Ő pedig ebben segített.

Persze éreztem én, hogy a telefonom rezeg a zsebemben, de egyszer sem tudtam komolyan venni, mivel mindig volt jobb elfoglaltságom. Ha más nem arra figyelni, hogy Adam milyen légből kapott sztorikkal bombáz engem, amiken csak vihorásztam és kellettem magam. Senki iránt nem éreztem Tom óta vágyat. Lehet aznap este is csak az alkohol tehetett róla, de nem tudtam mit tenni. Jól éreztem magam!

Már a parkolóban smároltunk Adammel és készültem beszállni az autójába, mikor egy taxi parkolt le éles fékezéssel a klub előtt. Csak a hangját hallottam ami bántotta a fülemet, de egyéb reakciót nem váltott ki belőlem. Aztán alig fél perccel később Adam már nem csókolt. Erre azonnal felpattantak a pilláim, ám csak pislogni tudtam. Tom még mindig abban a pózban állt, kissé lihegve amivel a földre küldte, Adam pedig a fejét és az arcát fogta. Már épp rá akart kiabálni az idősebb Kaulitzra mikor az elvette tőlem a kocsi kulcsot, majd belökött az anyós ülésre. Végül ő is beszállt és elindultunk.

- Nem vagyok gyerek! Tudok magamra vigyázni! – mondtam nem túl határozottan.

- Ha tudnál vigyázni magadra nem lenne legalább harminc nem fogadott hívásod! – rivallt rám és beletaposott a gázba így még át tudtunk suhanni egy épp pirosra váltó lámpa alatt.

- Te normális vagy? – akadtam ki teljesen. Nem hittem, hogy képes ennyire felelőtlenül viselkedni.

- Én igen. Ellentétben veled – villantak rám szikrát szóró szemei.

- Most mit vagy úgy oda? Miért nem vagy éppen Bill felett? Biztos élvezné… - duzzogtam.

- Bill nincsen otthon ha nem emlékszel. Valamelyik idióta haverjával ment valami idióta divatbemutatóra meg az-az utáni bulira.

- Szóval ágymelegítő pótlék vagyok? Mintha azt ígérted volna neki, hogy többé nem dugsz meg.

- Fogd már be! – állt be a garázsba, bár először azt hittem neki megyünk a falnak.

Szóhoz sem hagyott jutni, berángatott a házba, egyenesen a szobámba. Nem tudtam mit akar, de egyvalami azonnal eszembe jutott, így elrántottam a kezem. – Nem fogsz betuszkolni a zuhany alá és rám engedni a hideg vizet! Ezt felejtsd el!

- Nem akartalak a hideg zuhany alá lökni! Vagyis nem egyből – nézett mélyen a szemeimbe. – De minek kellett ezt csinálnod?

- Micsodát? Bulizni? Azt mondtad elvihetem a kocsidat. Vagy a srácra gondolsz? Nem az első fiú volt aki megcsókolt. És nem is az első akivel lefeküdtem volna. Szóval nem tök mindegy?

- Bocs, de nekem nem! Miért nem tudsz a seggeden maradni és úgy viselkedni mint a normális emberek?

- Bocs, de ebben a házban él egy normális ember? Mert ha igen bemutathatnál neki! Én egyet sem ismerek! – nem tudom hogyan és mikor de egyenletes tempóban haladtunk a kiabálás felé.

- Szóval ez zavarja a csőrödet? Hogy együtt vagyok Billel? Furcsa… Pedig mintha épp te biztattál volna minket.

- Mi? – vontam fel a fél szemöldökömet. – Ki mondta, hogy erről van szó? Csak bulizok. Megtehetem. Nem?

- És ha azt mondom nem?

- Nem vagy a pasim! – kiabáltam rá, mire ő a falhoz szegezett. Újra éreztem a lélegzetét a nyakamon. Az ismerős bizsergető érzés újból fel-le szaladgált a hátamon. Nem a karjaival, hanem a testével tartott ott, nekem pedig egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Nem értettem mit akar.

- Attól még nem kéne így viselkedned… - súgta a fülembe negédes hangon, amitől a térdeim elkezdtek kételkedni magukban.

- Mit… Mi csinálsz? – kérdeztem elfúló hangon.

- Nem foglak megcsókolni… És nem fogok szeretkezni veled. Bármennyire is szeretnék. Szeretem Billt. Ő a mindenem! Az életem adnám egy mosolyáért. De képtelen vagyok már elviselni azt amit művelsz magaddal! Miért teszed ezt? Tami… - nézett mélyen a szemeimbe. Akkor láttam csak meg. Mély fájdalom ült gyönyörű barna íriszeiben. Nekem pedig kicsordultak a könnyeim.

- Tom… - suttogtam, vagy inkább csak tátogtam.

- Vigyázz magadra… - csókolt homlokon, majd kilépett a szobámból. Én pedig sírva térdre rogytam.