2016. április 24., vasárnap

5. rész

- Szia drágám! – mosolyodott el a nő mikor az ügyfele belépett.
- Szia Janie! Hogy van a világ legjobb ügynöke? – ült le Bill.
- Miért van nekem olyan érzésem, hogy nem kéne ennyire örülnöd? – vonta fel a fél szemöldökét a nő.
- Mert ha emlékeim nem csalnak azt mondtad egy nullával megemelték a gázsim. Ennek nem örülhetek?
- Nem igazán a fizetésedre gondoltam. Hanem amit meg kell tenned érte.
- Színész vagyok. Ez a munkám. Nem? Jó… Nem teljesen így, de…
- Nyugi Bill! – szorította meg a kezét a nő. – Egyre jobban úgy tűnik, hogy csak Hollywoodi ágyjelenet lesz. A partnered… Hogy is mondjam… Egy pöcs.
- Szép kilátások – nevetett fel a fekete. – Ezek szerint te már tudod ki az.
- Igen. Tegnap felhívott az ügynöke. Az egyeztetés miatt.
- Szóval… Kire számítsak? – kérdezte feszült hangon Bill.
- Tom. Tom Kaulitz.
- Most ugye csak viccelsz? – kerekedtek ki a fiú szemei.
- Nem. Tom Kaulitz lesz a partnered – válaszolt nyugodtan Janie. Egyiküknek muszáj volt higgadtnak maradnia.
- De ő csak egy felfuvalkodott pöcs – szakadt ki a feketéből. Soha nem szerette igazán a Kaulitz gyereket. Utálta a félmosolyát, a csábos nézését, ahogy a lányokat vizslatta, ahogy az összes partnernőjével hírbe hozták. És mikor megjelent előtte Tom arca csak még jobban felháborodott. – Mégis kinek képzeli magát? Csak mert olyan magas, kigyúrt, olyan bronzos a bőre, kockás a hasa és mert olyan hihetetlenül teltek az ajkai… Csak mert olyan istentelenül szépek a szemei máris bármit megtehet?
- Bill, te beleestél? – ezúttal a nőn volt a sor, hogy ledöbbenjen. Még soha nem látta a fiút ennyi érzelmet kimutatni. Mindig csak a kedves, boldog mosoly ült az arcán. Ám akkor valami egész mást mutatott. A hangjában a harag csendült, az arca kipirosodott ahogy beszélt, a kezeivel össze-vissza mutogatott, a szemeiben pedig tűz égett. Perzselően forró vágy.
- Dehogy estem bele! - háborgott a férfi. - Mégis ki az-az ember aki képes lenne beleesni egy ilyen felfuvalkodott pöcsbe?
- A jelek szerint te - válaszolta higgadtan Janie.
- Ez akkor sem igaz! Én nem vagyok nő aki vágyálmokat kerget. Már bocsáss meg!
- Nem vettem fel. Nyugi! Minden esetre remélem minden ellenérzésed ellenére profin fogsz vele viselkedni.
- Nyugi, úgy fogok! - állt fel Bill. - Hol fogunk velük találkozni?
- A kettes tárgyalóban. Gyere! - indult el a nő, ő pedig követte.
Igazság szerint Bill nagyon is csodálkozott, hogy ennyi éven keresztül kibírták egymás mellett. Még a főiskolán ismerkedtek meg. Janie is színész szeretett volna lenni, de túlságosan karakánnak ismerték meg, így erről le kellett mondania. Ekkor producernek kezdett tanulni. Valójában még Bill sem tudta, hogy lett belőle manager, de a sors ajándékának gondolta a nőt. Ő szerezte neki az első szerepet ahol nem csak a becsességével kellett dolgoznia. És bár mindketten megpróbálták másokkal is, a fekete mindig nála lyukadt ki. Ám ezt helyesnek is érezte. Valahogy megnyugtatta a nő közelsége.
- Nos, kéz és lábtörést - simogatta meg Janie a barátja felkarját, majd beléptek a terembe.
Ez volt a legkisebb tárgyaló az épületben, ennek ellenére vagy talán épp ezért a legbarátságtalanabb is. Összesen csak egy asztal és pár szék törte meg a fehér falak és a keményfa padló sötétségét.
Az asztal végén pedig ott ült Ő.
Tom, a maga nemtörődömségével vizslatta a szövegkönyv külső borítóját. Még akkor sem nézett fel mikor a két új alak belépett a szobába. Csak óráknak tűnő másodpercek múlva emelte fel a tekintetét, ami már az első pillanattól szinte felnyársalta Billt, aki csak nagy erőfeszítések árán tudott higgadt maradni.
- Charlie, mehetünk - közölte nyugodt, kimért hangon. - Nem vagyok hajlandó egy olyan emberrel dolgozni, aki szerint a pornózás is színészet.
- Ó, Tom... Dehogy nem fogsz vele dolgozni - lépett be a terembe egy újabb személy. A nő magas volt, ennek ellenére legalább 10 centis magas sarkút viselt. Az arca kemény, valahogy mégis lágynak tűntek a vonásai, rövid szőkés-vöröses haja pedig szinte katonás fegyelemmel volt elrendezve. Az alakja szinte már modelleket megszégyenítően tökéletes volt, ám a hasa már kerekedett. Bár még csak az avatott szemek tudhatták, hogy kisbabát hord a szíve alatt.
- Alex... - lehelte Tom elfúló hangon.
- Teljes életnagyságban.
- De... De te, hogy kerülsz ide? - értetlenkedett a férfi.
- Én írtam a forgatókönyvet és én vagyok a producer is.
- Hiszen neked nem is Romanov a neved - pislogott Tom. Nem értette, hogy volt menyasszonya, élete szerelme miért csinálja ezt. S bár nem volt április, reménykedett benne, hogy ez csak egy rossz és íztelen tréfa.
- Most már de. Férjhez mentem. De úgy gondolom most nem a nosztalgiázásnak van itt a helye - azzal elfordult egykori kedvesétől és a fiatalabb férfire összpontosított. - Janie, igazán hálás vagyok a fáradozásodért! Bill, örvendek a találkozásnak.
- Én is - mosolyodott el a fekete. - Imádtam a forgatókönyvet.
- Örülök, hogy tetszett. Nos, akkor kezdjük is el a munkát! - foglalt helyet Alexandra, a két srác pedig mellé ült. - A forgatást New Yorkban kezdjük. De gondolom ez nem újdonság nektek. Bill, itt még csak pár jelenetben szerepelsz. Ott is csak el-elsuhansz az emberek közt. Ezzel szimbolizálva azt, hogy Tom mindenkiben téged lát. Stimt?
- Persze - bólintott a fekete mosolyogva, az idősebb férfi pedig morgott egy okét.
- Utána jön a nagyobb dió. Először arra gondoltam, hogy itt forgatnánk L.A.-ben, de túl sok macera lenne a tereprendezés és az egzotikus környezet megteremtése. Így Hawaii egyik kis szigetére fogunk utazni. A befektetők szerint 3 hónapra. Szerintem többre.  Tom, meg tudod oldani a távollétet? Vagy szeretnél közben szabadságot?
- Attól függ mikor kezdünk - válaszolt az említett.
- Terveim szerint New Yorkban a jövő hónapban. Korlátoltak az időbeli lehetőségeink.
- Akkor szeretnék. Egy hete július végén.
- Ezért is kérdeztem. Akkorra beütemezek egy kisebb leállást.
- Igazán hálás vagyok - mosolyodott el a barna, mire Bill szíve kihagyott egy ütést.
- Akkor most jöhet egy sokkal intimebb téma. Charlie, Jane, ha lehet ezt a fiúkkal szeretném megbeszélni. Ha nem bánjátok... - a két manager diszkréten bólintott, majd elhagyta a szobát. - Valami kifogás? Esetleg amiről tudnom kéne?
- Amennyiben csak játszanunk kell semmi gondom nincs vele - válaszolt Tom.
- Épp ez a bökkenő. Igazi jelenetet akarok. Nem megrendezettet.
- Felejtsd el! - háborodott fel az idősebb férfi. - Soha nem fogok lefeküdni egy férfivel! Különösen nem vele! - mutatott a partnerére.
- Ezzel mire akarsz célozni Kaulitz? - vonta össze a szemöldökét a fiatalabb. - Úgy gondolod nem lennék jó annak a bébi répa farkadnak?
- Megnyugtatlak, egyáltalán nem bébi répa! Inkább sörretek.
- Pf... Álmodik a nyomor!
- Fiúk! - szólt rájuk Alex. - Na most legyen ebből elég! Nem vagyok hajlandó titeket hallgatni! Azt hiszem vagyunk annyira felnőttek, hogy ezt megbeszéljük.
- Nekem nem lenne bajom a szexel. Már ha Tom normálisan csinálja.
- Ohh, hidd el! Ha benned lennék csak a nevemet tudnád nyögni.
- Elég! Én ezt nem hallgatom tovább - csapott az asztalra a nő, mire a két fiú elhallgatott. - Utoljára mondom el. Világos? Meg fogjátok csinálni a dolgot. Bill, a profizmusodban bízok, és abban is, hogy segítesz Tomnak felülírni a nem létező gátlásait.
- Vannak gátlásaim. Te is tudod.
- Nagyon jól tudom. De kettőtök közül te leszel a fiú. És ha jól emlékszem a hátsó ajtóval sincs bajod - dobolt ujjaival az asztalon a nő.
- Én... Én nem erre gondoltam... - jött zavarba a barna.
- Én viszont pont erre gondoltam!
- Nos, mint mondtam, ha a megfelelő módon csináljuk akkor nekem nincs semmi problémám. A teszteket 3 hónapja csináltattam. Azóta nem. Viszont akkor minden rendben volt velem. A forgatás előtt is elmegyek egy vérvételre. Amennyiben Tom is megteszi. Nekem ez a feltételem - figyelte őket nyugodtan, karba tett kézzel Bill.
- Tom? - fordult felé Alex.
- Tudom, hogy semmi bajom de megcsináltatom.
- Akkor rendben. Szerintem végeztünk. A szerződéseitek az ügynökeiteknél vannak. Amennyiben bármi egyéb kérdésetek van el tudjátok érni az irodámat. A titkárnőm pedig egyeztet veletek majd a pontos időpontokról. Tom, téged a szabadság miatt külön meg fog keresni. Rendben?
- Rendben - bólintott a férfi. A szemében akkor már tisztán tükröződött a csodálat a nő iránt.
- Akkor sziasztok - mosolygott rájuk kedvesen Alex, majd távozott a tárgyalóból.
- Van valami amit tudni akarsz? - fordult partneréhez a fiatalabb.
- Te csak foglalkozz azzal, hogy a farkam beléd férjen Bill.
- Megnyugtatlak, volt már nagyobb partnerem is - vonult ki a fekete.

- Persze... A te szétkúrt fenekedbe már bármi beférne... - morogta idegesen Tom.

2016. április 3., vasárnap

4. fejezet

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket! Ti vagytok a legjobbak! Jó olvasást! :)

Tom lassan dobolt ujjaival az ügynöke asztalán. Úgy gondolta a férfi megérdemel annyi tiszteletet, hogy legalább végighallgassa. Hiszen már évek óta együtt dolgoztak. Még Tom karrierje előtt. Ám az aznapi beszélgetés komoly kihívás elé állította a belé vetett hitét.
Tom mindig is bízott Charlie Adamsben. Komolynak, méltóságteljesnek, udvariasnak és tisztelettudó embernek ismerte meg akinek a felesége és három lánya volt a legfontosabb az életében. Ennek ellenére vagy pont ezért keményen dolgozott, hogy mindent megadhasson nekik. És ez Tom híressé válásával meg is történt. Ám a férfi azon a napon túllépett egy határt. Egy olyan határt aminek még a közelébe se szabadott volna lépnie.
- Nos… Mit gondolsz az ajánlatról? – kérdezte Charlie nagy sokára.
- Azt, hogy elment az eszed – felelte higgadtan a fiú.
- Ugyan, Tom! Csak olvasd el a forgatókönyvet. Tudom, hogy elsőre kicsit borzolja a kedélyeket, de ezúttal nem csak a szépfiús imagedet tudnád megmutatni.
- Hanem a farkamat is. Mi? – vágott vissza epésen a srác.
- Én nem egészen erre gondoltam… - sóhajtott frusztráltan a férfi. – Csak olvasd el! Ennyit igazán megtehetnél. Még van pár napod gondolkodni az ajánlaton.
- Jó… Ha lesz időm elolvasom… - bökte meg egy tollal a forgatókönyvet Tom.
- Nem leszel tőle leprás – mosolyodott el Charlie.
- Majd hívlak… - vette fel a könyvet a barna srác és elindult kifelé.
- Tom! – szólt utána az ügynöke.
- Mi az? – nézett hátra a válla felett.
- Szerintem mutasd meg Miának. Neki biztosan tetszene.
- Majd meglátom… - sóhajtott nagyot a fiú és kilépett az ajtón.

***

- Vállald el Tom!
A fiú hallgatott Charliera. Még aznap elvitte a forgatókönyvet Miának aki nagy lendülettel vetette bele magát. Mindig ez volt. Az ügynöke tudta, hogy lágyítsa meg Tom kőkemény szívét. Az unokahúga ízlésében pedig bízott. Annak idején is ő beszélte rá Tomot, hogy vállalja el azt a szerepet ami Hollywood egyik legkeresettebb férfi színészévé tette.
- De Mia! Hiszen… Hiszen egy pasi lesz a partnerem! – háborgott a fiú.
- És akkor mi van? – vonta fel a szemöldökét a lány. – Te mesélted, hogy működik egy olyan jelenet forgatása. Legalább 2 takaró lesz köztetek. Plusz lesz rajtatok nadrág is. Semmi olyat nem fogsz se látni se pedig érezni.
- Azt se tudom ki a másik srác - túrt idegesen a hajába. - De jól esne most egy cigi...
- Még mit nem! - háborodott fel a lány. - Tom Kaulitz! Azt mondtad végre lerakod azt a füstölgő koporsószöget.
- Már le is tettem! Még a forgatás előtt. De azt nem tilthatod meg, hogy hiányozzon.
- Szerencséd, hogy nem én vagyok az édesanyád, különben már rég hátra kötöttem volna a sarkad.
- Még szerencse, hogy csak a vállamig érsz - vigyorodott el szemtelenül a srác.
- Várd csak meg míg... - ezután Mia elhallgatott és csak bámult kifelé a folyosóra.
Tom először azt hitte valami baj van, de amint meglátta a pírt a lány arcán ő is egyből az ajtó felé kezdett figyelni. És bingó!
Egy magas, vékony srác álldogált a nővérpultnál és fel-felpillantott az ajtóra. Nem lehetett több 17-18 évesnél. Vörös haja kuszán meredezett minden irányban, zöld szemében pedig hosszú idő óta tartó fáradtság ült, ám ott volt benne az izgatott várakozás is.
- Hogy hívják az udvarlód? - fordult a lány felé Tom.
- Johs... - pirult el még jobban Mia és zavartan arrébb tűrt egy kósza tincset.
- Ő is beteg? - kérdezte aggódva a fiú. Nem akarta, hogy szeretett unokatestvére ilyen fiatalon elveszítse élete első szerelmét.
- Dialízisre kell járnia. Volt egy balesete és emiatt kivették az egyik veséjét. A másik pedig kezdi feladni a szolgálatot... - suttogta szomorúan.
- Shh... Semmi baj - simogatta Tom a törékeny kezet. - És... Hogy találkoztatok? - kérdezte a témaváltás kedvéért.
- A büfében... Megvette az utolsó csokis muffint. Tudod, azt a nagyot. És mikor látta, hogy elcsüggedtem azt mondta felezzük meg.
- A kis donhuán - kuncogott Tom és megpuszilta a lány homlokát. - Azért csak ésszel legyetek ám fiatalok! Holnap jövök - azzal elköszöntek egymástól és a barna kilépett a szobából.
Amint a srác meghallotta az ajtónyitódást már indult is volna befelé, ám Tom látványától egy pillanatra megtorpant.
- Johs ha nem tévedek - nézett egyenesen a fiú szemeibe.
- Igen uram - bólintott határozottan.
- Tom vagyok, Mia unokatestvére.
- Tudom uram. Örvendek a találkozásnak - nyújtotta a kezét Johs - Mia már nagyon sokat mesélt önről.
- Mióta ismeritek egymást? - kérdezte az idősebb mialatt kezet ráztak.
- Jövő hét csütörtökön lesz két hónapja.
- És mik a terveid vele kapcsolatban? - fonta össze a karjait a mellkasán az idősebb.
- Vele szeretnék maradni, ameddig csak tudok. Tudja... Ritka antitestek vannak a véremben így a transzplantáció esélye nagyon alacsony. Nem tudom meddig tudok vele maradni. De minden pillanat kincs a számomra.
- Nagyon vigyázz rá öcskös - veregette meg Johs vállát Tom. A fiú őszintén beszélt és szívből. Ez látszott rajta.
- Minden erőmmel uram!
- Akkor menj csak. Már nagyon vár - mosolyodott el a barna és elindult a parkoló felé.

***

Másfél órával és két kávéval később Tom higgadtan ült a manadgere asztalánál. Bár egy hang a fejében végig azt mondogatta neki, hogy őrültséget csinál a másik hang sokkal tisztábban szólt. Mia, lágy mégis határozott hangja elért a szívéig és megerősítette a döntése helyességében.
- Rendben Tom... Ez esetben szólok a rendezőnek, hogy tudj beszélni vele. Meg természetesen a partnereddel.
- Lehet tudni, hogy kivel fogok dolgozni?
- Még én sem tudom. De szerintem pár napon belül te magad fogod megismerni.
- Nem sok embert tudok aki elvállalná ezt... - fintorodott el.
- Te is elvállaltad - mutatott rá Charlie.
- Jó... Igen... Nem lapozhatnánk? Még a hideg is kiráz a gondolatra.
- Akkor is ezt mondtad mielőtt nővel csináltad ugyan ezt - értetlenkedett a másik férfi.
- Javíts ki ha tévedek, de a menyasszonyom épp emiatt hagyott el.
- Rendben... Inkább csöndben maradok. Egyéb kikötés?
- Feljebb tudjuk vinni a béremet?
- Sajnos nem. A forgatás költségei túl magasak a befektetők pedig rizikósnak ítélik a dolgot. Azt viszont ki tudtam alkudni hogyha a film behozza az árat, akkor a tiszta haszonból kapsz még mellékest.
- Ez is valami. És ha már a mocskos anyagiaknál tartunk...
- Tudod jól, hogy nem akarlak lenyúlni!
- Hát persze Charlie - mosolyodott el. - Szóval, öt százalék megfelel?
- Öröm veled dolgozni Tom!

- Ebben biztos vagyok. Hidd csak el!