10. fejezet

Bill kék farmerben és fekete, kapucnis pulcsiban járkált a tömegben.

A fülei be voltak dugva de nem szólt benne zene. Hallania kellett ha szólnak neki. A kapucni viszont a fején volt így nem igazán értette mi miért van így.

Úgyse látszottak... Alex viszont ragaszkodott ehhez.  Ő pedig teljesítette. Hiszen a főnöke volt...

A nap végére viszont teljesen kikészültek a lábai.. De még hátra volt az utolsó jelenet, amit a Central Park-ban forgattak. Végig kellett mennie egy elhagyatottabb ösvényen, Tomnak pedig végig követnie kellett. Ez pedig valami furcsa oknál fogva megmelengette a fiatalabb férfi szívét. Meg akart fordulni és látni az arcát, de tudta, hogy még nem szabad. Egész az ösvény végéig kellett mennie ahol pár hatalmas szikla állt. Ekkor megállt és mosolyogva hátranézett.

- És ennyi! - hallotta meg Alexandra hangját. - Megvettem.

- De jó - ült le a kövekre Bill. - Már teljesen kivannak a lábaim!

- Mert ebéd helyett vásárolni voltál - ült le mellé az idősebb férfi is.

- Úgy mondod mintha a te pénzed költeném! - fonta össze a kezeit a mellkasán a fiatalabb.

- Én soha nem adok ennyi pénzt a csajaimnak! - kacsintott rá szemérmetlenül az idősebb mire a fekete teljesen elvörösödött.

- Nyugi már Bill! Csak vicceltem - nevetett fel Tom.

- Egyszerűen... Egyszerűen kinyírsz! - pattant fel a fiatalabb és elrohant. Tudta, hogy a park előtt sok a taxi így könnyen vissza tud érni a szállodába. Akkor már nagyon elege lett a partneréből.

- Ennek meg mi baja? - döntötte oldalra a fejét értetlenül a barna hajú férfi.

- Csak annyi Tom, hogy vak vagy... - rázta meg a fejét Alex.

- Ebben most mit kéne látnom? Fura ez a srác...

- Ohh... Ha tudnád hányszor mondtam ezt rád mikor még... - kuncogott fel a nő.

- Mikor még? - akarta faggatni a másik.

- Majd idővel megtudod. Nyugi! Megígértettem vele.

- Tudod, néha nem hiszem el, hogy Bill fiú. Pont annyira nem értem mint téged. Pedig mi jól ismertük egymást.

- Igen. Jól ismertük egymást - hangsúlyozta ki az utolsó előtti szót a nő. - Azt javaslom menj vissza te is a hotelbe. Sokat mászkáltál ma. És még lesz dolgunk holnap is.

- Ahogy gondolod - vont vállat a férfi és ő is elindult a taxik felé.

- És Tom! - szólt utána Alex.

- Mond! - szólt vissza az említett, de nem fordult meg.

- Ne faggasd kérlek. Attól csak rosszabb lesz.

- Ahogy gondolod... - indult tovább.

***

- A szobánkban vacsorázunk? – kérdezte csicsergős hangon Bill. Miután vett egy forró fürdőt és kicsit pihent sokkal boldogabbnak érezte magát.

- Vacsorázunk? – ugrott kicsit össze az idősebb férfi gyomra.

- Gondoltam jobb lenne… - vont vállat a fekete zavartan. – Én nem nagyon szeretek egyedül vacsorázni. De ha te jobban érzed magad úgy akkor.

- Ne! – vágta rá Tom azonnal. Aztán mikor felfogta mit is csinál azonnal zavarba jött. – Mármint… Én sem… Én sem szeretek egyedül lenni. Vagyis enni! Igen… Eszünk. Mármint majd. Vagyis…

- Nyugi! – kuncogott édesen Bill, ami miatt a másik férfi szíve teljesen elolvadt. – Azt hiszem jobb lesz ha kicsit jobban megismernénk egymást, hogy barátok legyünk. Vagy legalább elviseljük egymást a forgatás végéig – mosolygott rá.

- Azt hiszem az elviseléssel nem lesz gond – veregette meg partnere vállát a barna hajú.

- Az elején úgy tűnt haragszol rám…

- Nem ismertelek… Ez volt a legnagyobb baj – ült le Bill mellé a barna férfi.

- Gondolod most már ismersz? – pillantott fel rá a fekete. A szemei már nem voltak kifestve, a tekintete mégis átható volt. Az ajkai kissé pirosak és pár harapásnyom is kivehető volt rajta. Eszméletlen ez a fiú…

- Nem. Még nem. De már többet tudok rólad mint előtte. Egy kis lépés is lépés – mosolygott vissza Tom.

- Szeretem a kis lépéseket – lóbálta a lábait a fekete.

- Néha olyan vagy mint egy kisgyerek. Ez édes – simogatta meg a sötét tincseket az idősebb férfi, mire a fiatalabb egy pillanatra megdermedt, majd kissé szemérmetlenül elmosolyodott, ami Tomban azonnal felkeltette a vágyat egy csókra. Egy talán túl bűnös csókra.

- Nem is – nevetett halkan a fiatalabb.

- Talán csikis is vagy? – vigyorodott el a másik és azonnal támadásba lendült.

Tom kezei finoman táncoltak a vékony anyagon keresztül, míg a fiatalabb édes, vidám nevetése betöltötte a szobát. A barna hajú férfi ujjai lassan végigsimítottak a bársonyos fehér bőrön, a tekintetük pedig találkozott.

Bill szíve a torkában dobogott. Tom szemei olyanok voltak mint az olvadt csokoládé, amitől az ő belsője is ellágyult. Valami megmozdult bennük.

Az idősebb férfi kezei végigsimítottak azon a porcelán bőrön amit néhány estével korábban csak vágyódva nézett. A tekintetük pedig találkozott egymással.

9. fejezet

Tom álmatlanul feküdt az ágyában, de ez kicsit sem zavarta. Úgy gondolta így nem kell majd őt annyira kisminkelni másnap hiszen természetes álmatlansági karikái lesznek. Akkor pedig minek menjen a sminkbe?

Ám a dolog valódi okát nem igazán akarta beismerni. Viszont tagadni sem tudta. Ugyanis bal felől halk szuszogást hallott. Szuszogást, amit Bill okozott. Aki már órák óta húzta a lóbőrt, minden további kényelmetlenség vagy feszengés nélkül. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy vad idegennel egy hotelszobán osztozni... S bár lehet, hogy a fiatalabb így érezte Tom ezt mégsem akarta. Amint megérkeztek a szállodába azonnal saját szobát kért magának a recepción, ám a telt házra hivatkozva ezt a kérését elutasították. Más szállodába pedig nem akart menni... Hiszen annak ellenére, hogy még csak pár filmje jelent meg a nők megőrültek érte. És nem mellesleg...

Bill egy nagy nyögéssel és az ágyának kis nyikorgatásával a határa fordult. A szemei szorosan össze voltak zárva és a homlokán is megjelentek a ráncok. Mint aki rosszat álmodik...

- Olyan gyerek vagy még... - sóhajtott az idősebb fáradtan és lágyan megérintette partnere arcát, mire az érthetetlenül motyogott valamit, de ellazult.

Tom szívét pedig valamilyen szinten melegség töltötte el, amitől kicsit meg is ijedt. Nem szokott ilyesmit érezni. Ha pedig mégis akkor ilyet csak Mia tudott belőle kiváltani. Most viszont itt volt ez a fiú... Egy fiú akivel nem beszélnek a szülei, aki ki tudja hány emberrel feküdt le minden érzelem nélkül, aki ennek ellenére mindig tudott mosolyogni...

Az idősebb férfi keze lassan elindult. Először Bill arcvonásain siklottak végig az ujjai. Majd a hollófekete és fehér tincseket simogatta. Sokkal puhábbak voltak mint gondolta. Oda akart hajolni és megszagolni őket. Meg akarta csókolni, hogy a tincsek finoman megcsiklandozzák az arcát... Hogy az arcába hulljanak mikor a másik nyakát csókolgatja... Hogy végigsimítsanak a hasán majd a szerszámán...

Úgy ugrott fel mint akit áramütés ért. Az arca lángolt, hevesen kapkodta a levegőt, az alsónadrágja pedig egyre szűkebbnek bizonyult. Nem akarta ezt érezni. Nem akart egy férfihoz vonzódni. Nem akarta, hogy ilyen nagy hatással legyen rá valaki akinek ugyan az van a lábai közt mint neki. Mégis... Mégis ezt érezte. Ezzel az érzéssel pedig nem tudott mit kezdeni. Nem tudta, hogy kezelje. Nem tudta hogyan bízhatna meg bárkiben is...

- Félek... - ejtette ki elcsukló hangon a szavakat. Mióta csak vége tért a kapcsolata Alexszel ezt az egy dolgot nem merte bevallani magának. Pedig ez volt az igazság. Ezért rázott le minden lányt. És ezért félt belemenni az egyéjszakás kalandokba is. Rettegett attól, hogy megsérül, még akkor is ha semmi érzelem nem fűzte az emberekhez. Nem tudta volna még egyszer elviselni azt a fájdalmat...

***

- Nocsak Tom! Már voltál is a sminkben? - kérdezte Alex mosolyogva mikor leült melléjük a reggelinél.

- Nem aludtam valami jól... - bökdöste az említett a pirítósát.

- Horkoltam? - kérdezte ijedten Bill.

- Nem. Azon kívül, hogy majdnem belefulladtál a párnádba reggel nem volt veled semmi baj - utalt a barna arra, hogy a fiatalabb reggel a párnába temette az arcát tiltakozva a felkelés ellen.

- Az ilyen cuki kisfiúk nem horkolna - simogatta meg a fekete haját a nő. Tom gyomra pedig összeszorult. Legszívesebben rákiabált volna Alexre, hogy hagyja abba. Nem akarta, hogy ilyen intim helyzetbe kerüljenek.

- Nem is vagyok kisfiú! Már lassan ihatok is!

- Persze Billie! - csipkedte meg a fiú arcát Alex.

- Muszáj itt? - szakadt ki az idősebb férfiből. - Ha nem vennétek volna észre, mások itt esznek.

- Te meg mitől vagy ilyen harapós? - fintorgott a nő. - Ez csak kedveskedés. Valakinek vigyázni kell Billre. Nem igaz?

- Az is vigyázás, hogy meg akarsz dugatni valakivel? - kérdezte szkeptikusan a fiatalabb.

- Nem értem mit problémáztok. Hiszen lesz egy jó estétek. És különben is. Nem mintha bajotok lenne a saját nemetekkel.

- Én ezt kikérem magamnak! - szorult ökölbe Tom keze.

- Valóban? És mi is történt Stevievel? - vigyorgott elégedetten Alexandra.

- Az csak egyszeri alaklom volt a főiskolán! Te pedig nem is szóltál érte! - csattant fel a barna.

- Nem is. Hiszen fiú volt. De nem mondhatod, hogy nem élvezted. Tetszett neki ahogy csináltad Tomi fiú!

- Utállak téged - állt fel az említett és elviharzott. Friss levegőre volt szüksége. Azonnal!

- Alex... Öhm... Tom tényleg... - dadogta zavartan Bill.

- Hogy szereti-e a fiúkat is? Nem tudom. Még sosem láttam eggyel sem. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy lefeküdt azzal a fiúval. A gólyaparti után együtt mentek el. Ennyi a biztos. Mi akkor nem voltunk együtt. Kellett egy kis szünet. Gondolom Tom vigasztalódni akart. De miért kérded?

- Nem fontos - vont vállat a fiú.

- Tetszik neked. Igaz? - ült le mellé a nő.

- Nem! Én ilyet soha nem mondanék! - tiltakozott hevesen Bill.

- Nem is kellett. Ahogy kérdezted az volt árulkodó. De nyugi, én megőrzöm a dolgot. Viszont valamit szeretnék kérni.

- Mit? - kérdezte félve a fekete.

- Mond el neki mielőtt lefekszetek egymással. Ha nem is viszonozza az érzéseidet attól még tudnia kell. Te sem akarod becsapni. Igaz?

- Nem... - rázta meg a fejét szomorúan Bill. - De így biztosan nem fogja akarni a dolgot... Így is undorodik a gondolattól...

- Tom jó színész, de ezt ne vedd be! Ismerem őt, mint a rossz pénzt. Azt mutatja, hogy forog tőle a gyomra, de legbelül akarja. Párszor említette, hogy kíváncsi milyen lehet egy fiúval. Úgyhogy emiatt ne aggódj!

- Mi most ugyan arról a Tomról beszélünk? - vonta fel a fél szemöldökét a fekete.

- Igen. Ugyan arról a Tomról. Másrészt pedig az élvezet részéről csak annyit, hogy tudja mit kell csinálni. Tapasztaltam.

- Alex… - jött teljesen zavarba Bill.

- Ez tény. Tom jó az ágyban. Meg az ágyon kívül is – kacsintott rá a nő.

- Most már válthatnánk témát? – piszkálta a körmeit a fiú.

- Váltunk ha megígérd, hogy beszélsz vele.

- Jó… Beszélek… - adta meg magát a fiú de úgy érezte mintha a fogát húzták volna. Nem akart kitárulkozni Tom előtt. Csak azt akarta, hogy megtegye vele. Megtegye, és utána tovább léphessen. Nem akart még egyszer szerelmes lenni. Túlságosan fájt az egész… De a szíve mélyén tudta, hogy ez már több, mint szimpla vonzalom. Ez sokkal több volt annál.