Tom egészen addig masszív
hallgatásba burkolózott amíg Hawaiin meg nem érkeztem a szállodába. Ez pedig
már kezdte nagyon kiborítani a feketét. De tudta, hogy időt kell adnia a
másiknak. És persze ott volt a remény. Hiszen minden nap egy ágyban aludtak, együtt
repültek, s mikor az idősebb hazament összepakolni partnerét is magával
rángatta. Este pedig ismét a kis stúdiólakásban voltak, kettesben. Ez pedig
olyan könnyűnek tűnt. Olyan egyszerűnek.
- Sajnálom Mr. Kaulitz, de már minden szobánk tele van. Az
ön nevére pedig nem volt ismételt foglalás - Bill idegrendszerének ez a hír
csak olaj volt a tűzre. Tanácstalanul állt a recepcióssal szemben. Próbálta
hívni Alexet, de a mobilja ki volt kapcsolva.
- Most mit állsz ott, mint egy darab fasz? Úgyis minden este
az én szobámban aludtál volna. Gyere! - szólt rá az idősebb. A fekete szíve
megdobbant, arcára pedig kiült a pír. Reflexből leoltotta volna a barnát a
beszédéért, de akkor nem ment neki. Túl boldog volt, amiért újra hozzá beszélt.
- Várjon Mr. Trümper. Odaadom a másik szobakulcsot is -
csicseregte udvarias mosollyal a recepciós. Valahol lenyűgöző volt, hogy így
tudta kezelni az ennyire abszurd eseteket.
- Nem szükséges kisasszony. Mr. Trümper úgysem megy egy
lépést sem nélkülem - fordult sarkon Tom, otthagyva a leforrázott lányt.
- Lehettél volna vele kedvesebb - korholta őt immár a közös
szobájukban a fiatalabb.
- Miért? Hogy utána egész este a féltékenységi hisztidet
kelljen hallgatnom? - vetette oda csak úgy foghegyről Tom.
- Nem is szoktak hisztizni - nyüszítette a fekete.
- Akkor most mit csinálsz? - dobta le a pólóját az idősebb.
- Te mit csinálsz? - vörösödött el Bill.
- Levetkőzök. Mégis minek tűnik? - vette le a nadrágját is a
barna.
- Tom! Ezt nem csinálhatod előttem! - zárta össze szorosan
szemeit a fiatalabb.
- Aztán miért nem? - hallotta meg a bársonyosan mély hangot
a füle mellett a fekete, amitől elengedett egy reszketeg sóhajt.
- Mert... Mert... - próbált valami ésszerűt kitalálni.
- Ne ellenkezz már ennyit - tapadt finoman a másik ajkaira
az idősebb.
- Tohm... - nyöszörgött a csókba a fiatalabb és átkarolta
partnere nyakát.
Nem siették el a dolgot. Finoman
ízlelgették egymást, közben pedig lágyan simogatták a másikat. Kicsit mind a
ketten féltek a következő lépéstől és ez akkor olyan kényelmesnek tűnt. Bár az
idősebbnek valahogy még mindig hiány érzete volt. Szerette, ahogy a lányok
mellei a mellkasához nyomódnak. Ám mikor eszébe jutott, hogy a feketének mije
tud az övéhez nyomódni halkan belenyögött a csókba.
- Jó vahgy Billieh... - tolta nyelvét finoman a másik ajkai
közé és beletúrt a bársonyos tincsek közé.
A fiatalabb férfi erre csak
halkan nyögdécselt. Akart volna válaszolni, de a gondolat, hogy megszakítja a
csókot... Az teljesen ki volt zárva. Szüksége volt erre akár csak a levegőre.
Bátran el merte magát engedni, hiszen az erős karok szorosan ölelték. Akkor
érezte először réges régóta, hogy hazaért.
***
Következő reggel a fekete friss
kávé és sütemény illatára ébredt, ami igazán meglepte. Sok helyen és sokféle képen
hagyta már el álomországot, ám így még sosem. Ennek ellenére viszont nagyon
ínyére való volt a dolog. Különösen mikor megérezte a puha simogatást, az
arcát.
- Jó reggelt Billie... - szólalt meg partnere gyengédségtől
fűtött, mély hangja a füle mellett.
- Hmm... - mormogott mosolyogva a fiatalabb és közelebb bújt
az idősebbhez. - Jó reggelt!
- Rendeltem magunknak reggelit. Alex pedig azt üzeni, hogy
csak délután kezdjük a forgatást... - puszilgatta a hófehér arcot Tom.
- És addig mit csinálunk? - élvezte lehunyt szemekkel a kényeztetést
a fekete.
- Amit csak szeretnél szépségem!
- Nekem sok mindenhez lenne kedvem... - görbültek széles
mosolyra a fiatalabb ajkai, mire a barna zavarba jött.
- Mire... Mire akartál célozni? - dadogta zavartan az
idősebb.
- Arra, hogy elmehetnénk sétálni. A szállodának van egy
kertje. A képeken nagyon szép volt!
- Ohh... Csak erre gondoltál? - kérdezte kissé frusztráltan
az Tom. Nem is igazán értette miért van ezen kiborulva. Korai lett volna még az
intimitás. Pláne, hogy még igazán nem is ismerte Bill testét. Valahogy mégis
zavarta, hogy elmaradt az ajánlattétel.
- Ha nincs kedved, akkor úszhatunk is. Vagy elmehetünk
biliárdozni. Te mit szeretnél?
- Nem. Jó lesz a séta - vont vállat a barna. - Egyél. Én
addig lezuhanyozok.
- Azt hittem együtt reggelizünk... - motyogta kissé
szomorúan a fekete.
- Oh, szóval reggelizni jó lennék. Mi? - vetette oda morogva
az idősebb.
- Nem értelek... Valami rosszat mondtam? Mert ha igen akkor
sajnálom.
- Velem alszol, velem eszel, velem csókolózol, minden
percben együtt vagyunk szinte és te csak a hülye virágos kertet akarod velem
megnézni! - fakadt ki a barna.
- Mi? - a fiatalabb teljesen le volt döbbenve. Értette mire
gondol a másik, hogyne értette volna. De alig akarta elhinni, amit mond. - Te
most komolyan azért borultál ki, mert nem akarok veled szexelni?
- Nem kell egyből a szex, de azért... - kezdte volna Tom, ám
partnere félbe szakította.
- Mégis mit gondolsz te rólam? Hogy csak azért, mert
kedvellek, máris szétteszem neked a lábam, amikor csak kedved szottyan? Vagy ha
épp ahhoz van kedved, leszoplak? Hát had világosítsalak fel valamiről! Nekem is
van tartásom és vannak érzéseim, vágyaim. De uralkodok magamon, mert így
helyes. Ha pedig neked ez nem tetszik, hát sajnálom! Nem leszek senkinek a
szexjátéka.
Ezt követően Bill némán
felöltözött és ott hagyta partnerét. Muszáj volt friss levegőt szívnia. Remélte
ez majd talán visszafogja a feltörni akaró könnyeit. Valahol a lelke mélyén még
mindig reménykedett abban, hogy az idősebb férfinek minden eszébe jut arról az
éjszakáról. Ám ez egyre valószínűtlenebbnek tűnt az idő múlásával.
Tudta, hogy ezt neki kellett
volna elmondania, de az idő valahogy sosem tűnt rá alkalmasnak. A barnának volt
így is épp elég gondja. Neki pedig... A lelki ereje igen-igen a végét járta
már, amitől csak még vészjóslóbbnak hatott a forgatás egyre közeledő vége.
Tudta jól, hogy még hátra lesznek az utómunkák és hasonlók, ám ez nem nyugtatta
meg. Addig semmi kép, míg nem tisztázzák az érzéseiket.
***
Aznap este Tom semmi másra nem
vágyott csak egy forró fürdőre és a hatalmas franciaágyra. A nehéz reggel után,
ha lehet a forgatás még rosszabbul ment. A figyelme el-elkalandozott, sőt még a
szövegébe is sikerült belesülnie párszor. Nem úgy, mint a kis feketének. A
forgatás folyamán párszor már megcsillogtatta a tehetségét, ám aznap különös kép
sziporkázott. Nevetése csilingelt, mosolya ragyogott, hangja pedig bársonyosan
lengte körbe őt. Ám amint a kamera felvétele szünetelt, egy sokkal másabb,
fagyos környezet lengte körül a fiatalabbat, amit még a Jégkirálynő is
megirigyelt volna.
- Elég rosszul játszottál ma - közölte szárazon.
- Kérlek Bill, csak ne ma... - sóhajtott kimerülten az
idősebb.
- Mintha holnap bármi más lenne.. - pufogott a fekete.
- Tudom, hogy a reggeli miatt haragszol... - motyogta
szomorúan a barna.
- Ejha... Alig telt bele 14 órába, hogy rá gyere. Ez aztán a
teljesítmény - vetette oda epésem a fiatalabb.
- Már akkor rájöttem mikor láttam, hogy ez neked mennyire
fájt.. Sajnálom! Tényleg sajnálom! - figyelte őt szomorúan Tom.
- Hagyjuk. Megyek!
- Hová? - döbbent meg az idősebb.
- Davidhez. Ő Alex asszisztense. Azt mondta alhatok a
szobájában. Nem mintha rád tartozna.
- Nem mész te sehova!
- rivallt rá indulatosan a barna.
- Most meg mi bajod van? - tárta szét értetlenül karjait a
fekete.
- Az, hogy féltékeny vagyok!
- Mégis miért? - ekkor már mindketten ordítottak és dühösen
méregették egymást.
- Talán mert a pasim egy másik férfival akár aludni!
- Nem vagyok a pasid Kaulitz! - vicsorgott Bill.
- De igen! - nyomta őt a falhoz partnere és durván csókolni
kezdte.
- Tohm... - lökte el magától a másik testet a fiatalabb. -
Ez meg mi a faszért csináltad?
- Mert szeretlek bazd meg!
A szoba abban a percben elnémult.
A feszültséget pedig immár csak bombával lehetett volna szeletelni. Az idősebb
férfi arca hol kifehéredett, hol vörös színben pompázott. Hirtelen nem tudta
szégyellje-e magát vagy inkább boldog legyen, amiért ki merte mondani. Ezzel
szemben a fiatalabb pislogásokon és szükséges levegővételeken kívül másra nem
igazán volt alkalmas. Így csak álltak egymással szemben és figyelték a másik
reakcióit, ami egy idő után már meglehetősen kínossá vált, mikor már a
feketében tudatosult mit is mondott a partnere.
- Én... Lefekszem - bökte ki nagy nehezen Bill. A feje
zúgott, a gyomra pedig kavargott.
- Itt? - kérdezte félénken Tom.
- Aha... - kezdte volna levenni pólóját a fiatalabb, de még
a hasa se látszott ki mikor hirtelen megállt.
- Valami baj van?
- Fordulj el - húztam vissza magára ruháját a fekete.
- Mi van? - pislogott nagyokat az idősebb.
- Jól hallottad. Nem akarom, hogy így láss...
- Hogy? Mint eddig minden este? Ne bomolj már Bill!
- Nem bomlok! Nem akarom, hogy végigmérj, és aztán arra verd
ki!
- Te ezt most komolyan gondolod? - hüledezett a barna.
Kezdte elveszteni a józan eszét.
- Nem... Nem tudom... - bámult maga elé zavartan a
fiatalabb.
- Ennyire félsz tőlem? - sóhajtott gondterhelten Tom. - Mert
ha igen majd alszok egy másik hotelben.
- Nem akarom, hogy elmenj - rázta a fejét hevesen a fekete.
Olyan volt akár egy makacs kisgyerek.
- Eddig soha nem zavart, hogy látlak...
- Szerelmet vallottál neked. Én nem az vagyok, aki ezt észre
se veszi. Ez komoly dolog. Megváltozik a kapcsolatunk.
- Miért kéne, hogy megváltozzon? - lépett partneréhez az
idősebb, ám az hátrált egy kicsit. -
Ennyire undorodsz tőlem?
- Nem! Dehogy undorodok! - tiltakozott hevesen a fekete.
- Kár tagadnod... - kezdett öltözködni a barna.
- Tom, te ezt nem értheted! Te...
- Mit nem érthetek Bill? Teszed itt a mártírt, aki hű de
szerelmes, de amint én kiteregetem a lapjaim te egy másik virágra szállsz át
azonnal!
- Nem erről van szó! Kérlek, hallgass meg! - figyelte őt
könyörgő szemekkel a fiatalabb.
Az idősebb már épp válaszolni
akart volna, mikor is kopogtak. Majd a választ meg sem várva egy 20 év körüli
férfi rontott be az ajtón. Szinte körbe se pillantva egyből megragadta a
feketét és lázasan csókolni kezdte.
Tom a jelenet láttán teljesen
lefagyott. Nem értette az egészet. Ki lehetett az a ficsúr? Hogy került ide? És
ami a legjobban foglalkoztatta: miért csókolta az ő Billjét?
Ám mielőtt bármit is mondhatott
vagy kérdezhetett volna, az idegen elhajolt a fiatal férfitól és ezer wattos
vigyorát a barnára szegezte. A haja szőke volt, a szemei pedig zöldek. Izmos
karjain feszült a drágának tűnő öltöny. Annyira művei volt az egész
megjelenése, hogy az már-már igazinak hatott.
- Kérlek, ne haragudj, hogy csak így berontottam, de már nem
bírtam volna ki még egy percet az én Billbóm nélkül - hangja kedvesen és dallamosan
csengett, ám mikor a birtokláshoz ért keveredett bele valami sötét visszhang.
- Mégis ki a fene vagy te? És miért támadtad le Billt? -
pufogott Tom. Kezdett végképp elege lenni abból a napból.
- Ő... Ő Kevin... Kevin Hall... Az... Az exem... - motyogta
zavartan a kis fekete. Akkor sokkal törékenyebbnek és elesettebbnek tűnt, mint
addig bármikor. Szinte rá se lehetett ismerni. Ez pedig olyan volt a barnának
mintha gyomorszájon vágták volna.
