21. fejezet

Tom egészen addig masszív hallgatásba burkolózott amíg Hawaiin meg nem érkeztem a szállodába. Ez pedig már kezdte nagyon kiborítani a feketét. De tudta, hogy időt kell adnia a másiknak. És persze ott volt a remény. Hiszen minden nap egy ágyban aludtak, együtt repültek, s mikor az idősebb hazament összepakolni partnerét is magával rángatta. Este pedig ismét a kis stúdiólakásban voltak, kettesben. Ez pedig olyan könnyűnek tűnt. Olyan egyszerűnek.

- Sajnálom Mr. Kaulitz, de már minden szobánk tele van. Az ön nevére pedig nem volt ismételt foglalás - Bill idegrendszerének ez a hír csak olaj volt a tűzre. Tanácstalanul állt a recepcióssal szemben. Próbálta hívni Alexet, de a mobilja ki volt kapcsolva.

- Most mit állsz ott, mint egy darab fasz? Úgyis minden este az én szobámban aludtál volna. Gyere! - szólt rá az idősebb. A fekete szíve megdobbant, arcára pedig kiült a pír. Reflexből leoltotta volna a barnát a beszédéért, de akkor nem ment neki. Túl boldog volt, amiért újra hozzá beszélt.

- Várjon Mr. Trümper. Odaadom a másik szobakulcsot is - csicseregte udvarias mosollyal a recepciós. Valahol lenyűgöző volt, hogy így tudta kezelni az ennyire abszurd eseteket.

- Nem szükséges kisasszony. Mr. Trümper úgysem megy egy lépést sem nélkülem - fordult sarkon Tom, otthagyva a leforrázott lányt.

- Lehettél volna vele kedvesebb - korholta őt immár a közös szobájukban a fiatalabb.

- Miért? Hogy utána egész este a féltékenységi hisztidet kelljen hallgatnom? - vetette oda csak úgy foghegyről Tom.

- Nem is szoktak hisztizni - nyüszítette a fekete.

- Akkor most mit csinálsz? - dobta le a pólóját az idősebb.

- Te mit csinálsz? - vörösödött el Bill.

- Levetkőzök. Mégis minek tűnik? - vette le a nadrágját is a barna.

- Tom! Ezt nem csinálhatod előttem! - zárta össze szorosan szemeit a fiatalabb.

- Aztán miért nem? - hallotta meg a bársonyosan mély hangot a füle mellett a fekete, amitől elengedett egy reszketeg sóhajt.

- Mert... Mert... - próbált valami ésszerűt kitalálni.

- Ne ellenkezz már ennyit - tapadt finoman a másik ajkaira az idősebb.

- Tohm... - nyöszörgött a csókba a fiatalabb és átkarolta partnere nyakát.

Nem siették el a dolgot. Finoman ízlelgették egymást, közben pedig lágyan simogatták a másikat. Kicsit mind a ketten féltek a következő lépéstől és ez akkor olyan kényelmesnek tűnt. Bár az idősebbnek valahogy még mindig hiány érzete volt. Szerette, ahogy a lányok mellei a mellkasához nyomódnak. Ám mikor eszébe jutott, hogy a feketének mije tud az övéhez nyomódni halkan belenyögött a csókba.

- Jó vahgy Billieh... - tolta nyelvét finoman a másik ajkai közé és beletúrt a bársonyos tincsek közé.

A fiatalabb férfi erre csak halkan nyögdécselt. Akart volna válaszolni, de a gondolat, hogy megszakítja a csókot... Az teljesen ki volt zárva. Szüksége volt erre akár csak a levegőre. Bátran el merte magát engedni, hiszen az erős karok szorosan ölelték. Akkor érezte először réges régóta, hogy hazaért.

***

Következő reggel a fekete friss kávé és sütemény illatára ébredt, ami igazán meglepte. Sok helyen és sokféle képen hagyta már el álomországot, ám így még sosem. Ennek ellenére viszont nagyon ínyére való volt a dolog. Különösen mikor megérezte a puha simogatást, az arcát.

- Jó reggelt Billie... - szólalt meg partnere gyengédségtől fűtött, mély hangja a füle mellett.

- Hmm... - mormogott mosolyogva a fiatalabb és közelebb bújt az idősebbhez. - Jó reggelt!

- Rendeltem magunknak reggelit. Alex pedig azt üzeni, hogy csak délután kezdjük a forgatást... - puszilgatta a hófehér arcot Tom.

- És addig mit csinálunk? - élvezte lehunyt szemekkel a kényeztetést a fekete.

- Amit csak szeretnél szépségem!

- Nekem sok mindenhez lenne kedvem... - görbültek széles mosolyra a fiatalabb ajkai, mire a barna zavarba jött.

- Mire... Mire akartál célozni? - dadogta zavartan az idősebb.

- Arra, hogy elmehetnénk sétálni. A szállodának van egy kertje. A képeken nagyon szép volt!

- Ohh... Csak erre gondoltál? - kérdezte kissé frusztráltan az Tom. Nem is igazán értette miért van ezen kiborulva. Korai lett volna még az intimitás. Pláne, hogy még igazán nem is ismerte Bill testét. Valahogy mégis zavarta, hogy elmaradt az ajánlattétel.

- Ha nincs kedved, akkor úszhatunk is. Vagy elmehetünk biliárdozni. Te mit szeretnél?

- Nem. Jó lesz a séta - vont vállat a barna. - Egyél. Én addig lezuhanyozok.

- Azt hittem együtt reggelizünk... - motyogta kissé szomorúan a fekete.

- Oh, szóval reggelizni jó lennék. Mi? - vetette oda morogva az idősebb.

- Nem értelek... Valami rosszat mondtam? Mert ha igen akkor sajnálom.

- Velem alszol, velem eszel, velem csókolózol, minden percben együtt vagyunk szinte és te csak a hülye virágos kertet akarod velem megnézni! - fakadt ki a barna.

- Mi? - a fiatalabb teljesen le volt döbbenve. Értette mire gondol a másik, hogyne értette volna. De alig akarta elhinni, amit mond. - Te most komolyan azért borultál ki, mert nem akarok veled szexelni?

- Nem kell egyből a szex, de azért... - kezdte volna Tom, ám partnere félbe szakította.

- Mégis mit gondolsz te rólam? Hogy csak azért, mert kedvellek, máris szétteszem neked a lábam, amikor csak kedved szottyan? Vagy ha épp ahhoz van kedved, leszoplak? Hát had világosítsalak fel valamiről! Nekem is van tartásom és vannak érzéseim, vágyaim. De uralkodok magamon, mert így helyes. Ha pedig neked ez nem tetszik, hát sajnálom! Nem leszek senkinek a szexjátéka.

Ezt követően Bill némán felöltözött és ott hagyta partnerét. Muszáj volt friss levegőt szívnia. Remélte ez majd talán visszafogja a feltörni akaró könnyeit. Valahol a lelke mélyén még mindig reménykedett abban, hogy az idősebb férfinek minden eszébe jut arról az éjszakáról. Ám ez egyre valószínűtlenebbnek tűnt az idő múlásával.

Tudta, hogy ezt neki kellett volna elmondania, de az idő valahogy sosem tűnt rá alkalmasnak. A barnának volt így is épp elég gondja. Neki pedig... A lelki ereje igen-igen a végét járta már, amitől csak még vészjóslóbbnak hatott a forgatás egyre közeledő vége. Tudta jól, hogy még hátra lesznek az utómunkák és hasonlók, ám ez nem nyugtatta meg. Addig semmi kép, míg nem tisztázzák az érzéseiket.

***

Aznap este Tom semmi másra nem vágyott csak egy forró fürdőre és a hatalmas franciaágyra. A nehéz reggel után, ha lehet a forgatás még rosszabbul ment. A figyelme el-elkalandozott, sőt még a szövegébe is sikerült belesülnie párszor. Nem úgy, mint a kis feketének. A forgatás folyamán párszor már megcsillogtatta a tehetségét, ám aznap különös kép sziporkázott. Nevetése csilingelt, mosolya ragyogott, hangja pedig bársonyosan lengte körbe őt. Ám amint a kamera felvétele szünetelt, egy sokkal másabb, fagyos környezet lengte körül a fiatalabbat, amit még a Jégkirálynő is megirigyelt volna.

- Elég rosszul játszottál ma - közölte szárazon.

- Kérlek Bill, csak ne ma... - sóhajtott kimerülten az idősebb.

- Mintha holnap bármi más lenne..  - pufogott a fekete.

- Tudom, hogy a reggeli miatt haragszol... - motyogta szomorúan a barna.

- Ejha... Alig telt bele 14 órába, hogy rá gyere. Ez aztán a teljesítmény - vetette oda epésem a fiatalabb.

- Már akkor rájöttem mikor láttam, hogy ez neked mennyire fájt.. Sajnálom! Tényleg sajnálom! - figyelte őt szomorúan Tom.

- Hagyjuk. Megyek!

- Hová? - döbbent meg az idősebb.

- Davidhez. Ő Alex asszisztense. Azt mondta alhatok a szobájában. Nem mintha rád tartozna.

- Nem mész te sehova!  - rivallt rá indulatosan a barna.

- Most meg mi bajod van? - tárta szét értetlenül karjait a fekete.

- Az, hogy féltékeny vagyok!

- Mégis miért? - ekkor már mindketten ordítottak és dühösen méregették egymást.

- Talán mert a pasim egy másik férfival akár aludni!

- Nem vagyok a pasid Kaulitz! - vicsorgott Bill.

- De igen! - nyomta őt a falhoz partnere és durván csókolni kezdte.

- Tohm... - lökte el magától a másik testet a fiatalabb. - Ez meg mi a faszért csináltad?

- Mert szeretlek bazd meg!

A szoba abban a percben elnémult. A feszültséget pedig immár csak bombával lehetett volna szeletelni. Az idősebb férfi arca hol kifehéredett, hol vörös színben pompázott. Hirtelen nem tudta szégyellje-e magát vagy inkább boldog legyen, amiért ki merte mondani. Ezzel szemben a fiatalabb pislogásokon és szükséges levegővételeken kívül másra nem igazán volt alkalmas. Így csak álltak egymással szemben és figyelték a másik reakcióit, ami egy idő után már meglehetősen kínossá vált, mikor már a feketében tudatosult mit is mondott a partnere.

- Én... Lefekszem - bökte ki nagy nehezen Bill. A feje zúgott, a gyomra pedig kavargott.

- Itt? - kérdezte félénken Tom.

- Aha... - kezdte volna levenni pólóját a fiatalabb, de még a hasa se látszott ki mikor hirtelen megállt.

- Valami baj van?

- Fordulj el - húztam vissza magára ruháját a fekete.

- Mi van? - pislogott nagyokat az idősebb.

- Jól hallottad. Nem akarom, hogy így láss...

- Hogy? Mint eddig minden este? Ne bomolj már Bill!

- Nem bomlok! Nem akarom, hogy végigmérj, és aztán arra verd ki!

- Te ezt most komolyan gondolod? - hüledezett a barna. Kezdte elveszteni a józan eszét.

- Nem... Nem tudom... - bámult maga elé zavartan a fiatalabb.

- Ennyire félsz tőlem? - sóhajtott gondterhelten Tom. - Mert ha igen majd alszok egy másik hotelben.

- Nem akarom, hogy elmenj - rázta a fejét hevesen a fekete. Olyan volt akár egy makacs kisgyerek.

- Eddig soha nem zavart, hogy látlak...

- Szerelmet vallottál neked. Én nem az vagyok, aki ezt észre se veszi. Ez komoly dolog. Megváltozik a kapcsolatunk.

- Miért kéne, hogy megváltozzon? - lépett partneréhez az idősebb, ám az hátrált egy kicsit.  - Ennyire undorodsz tőlem?

- Nem! Dehogy undorodok! - tiltakozott hevesen a fekete.

- Kár tagadnod... - kezdett öltözködni a barna.

- Tom, te ezt nem értheted! Te...

- Mit nem érthetek Bill? Teszed itt a mártírt, aki hű de szerelmes, de amint én kiteregetem a lapjaim te egy másik virágra szállsz át azonnal!

- Nem erről van szó! Kérlek, hallgass meg! - figyelte őt könyörgő szemekkel a fiatalabb.

Az idősebb már épp válaszolni akart volna, mikor is kopogtak. Majd a választ meg sem várva egy 20 év körüli férfi rontott be az ajtón. Szinte körbe se pillantva egyből megragadta a feketét és lázasan csókolni kezdte.

Tom a jelenet láttán teljesen lefagyott. Nem értette az egészet. Ki lehetett az a ficsúr? Hogy került ide? És ami a legjobban foglalkoztatta: miért csókolta az ő Billjét?

Ám mielőtt bármit is mondhatott vagy kérdezhetett volna, az idegen elhajolt a fiatal férfitól és ezer wattos vigyorát a barnára szegezte. A haja szőke volt, a szemei pedig zöldek. Izmos karjain feszült a drágának tűnő öltöny. Annyira művei volt az egész megjelenése, hogy az már-már igazinak hatott.

- Kérlek, ne haragudj, hogy csak így berontottam, de már nem bírtam volna ki még egy percet az én Billbóm nélkül - hangja kedvesen és dallamosan csengett, ám mikor a birtokláshoz ért keveredett bele valami sötét visszhang.

- Mégis ki a fene vagy te? És miért támadtad le Billt? - pufogott Tom. Kezdett végképp elege lenni abból a napból.

- Ő... Ő Kevin... Kevin Hall... Az... Az exem... - motyogta zavartan a kis fekete. Akkor sokkal törékenyebbnek és elesettebbnek tűnt, mint addig bármikor. Szinte rá se lehetett ismerni. Ez pedig olyan volt a barnának mintha gyomorszájon vágták volna.