13. fejezet

Bill hófehér bőrén halvány, kékes vonalak futottak, amik alig-alig észrevehetően dobbantak meg egyszerre. Az idősebb férfi szája kiszáradt, nyelve pedig lassan végigszántotta cserepes ajkait. Abban a percben a vágy egy sokkal magasabb fókát tapasztalta meg. Mindent elsöpört az érzés, még azt is, hogy valaki talán a néven szólította? Nem igazán érdekelte. Neki most egy sokkal, de sokkal magasztosabb feladatot kellett teljesítenie...

***

Valójában abban a pillanatban a fiatal férfi legszívesebben meghalt volna. Amihez nem is érezte túl távol magát. Ezért azt remélte, ha elég erősen koncentrál rá akkor be is fog következni. De sajnálatára nem így lett.

Tom őrjítően barna szemeit felég eltakarták a pillái. A fekete pár lopott pillantás alkalmával már konstatálta milyen hosszúak is voltak. Lenyűgözőek... Még az árnyékukat is meg tudta számolni. Legszívesebben egész nap tanulmányozta volna őket. Ahogy azokat a bűnösen gyönyörű szemeket ölelték körbe.

Végül Billt, ebből a mély és kicsit sem ártatlan elmélkedősből egy meglepően hideg érintés ébresztette fel. Partnere keze finom, egyenletes mozdulatokkal kezdte simogatni a nyakának egy különösen érzékeny részét, amiről eddig ő maga sem tudott. Ezt  tevékenységet halk kis sóhajok övezték. Hihetetlen érzés volt számára ez.

- Milyen édes fiú vagy te Billie... - suttogta mély hangon a barna, mire társa megremegett, az érintkezés pedig azonnal megszakadt.

A fiatalabb nem értette mi történhetett. Mielőtt kijött a medencéhez ugyan lemosta a sminkjét, de partnere már látta így jó párszor, sőt még ennél körökkel rosszabb állapotban is. Így nem tudta miért lehet ez az egész. Hiszen akkor végre közel kerültek. Ő pedig már annyit de annyit várt erre.

- Jól vagy, ugye? - kérdezte aggódva az idősebb.

- Persze, mi bajom lenne? - kérdezte zavartan partnere.

- Éreztem, hogy összerezzensz... - ült le a napozóágyra a barna. - Nem akartam, hogy rossz emlékeid törjenek fel...

- Jaj, Tom... - sóhajtott a fekete. - Ez nagyon aranyos tőled, de nem azért volt ez a reakcióm, mert rossz dolog jutott eszembe. Ha majd ilyen lesz, akkor ígérem, szólok. Jó?

- Rendben - mosolyodott el az idősebb. - De ha nem én foglak elfenekelni!

Ahogy ezt Bill meghallotta egy hatalmasat nyelt, hogy ne sóhajtson fel. Tom kezei tudtak nagyon gyengédek lenni. Ő pedig kíváncsi volt milyen egy erős szorítás tőlük...

***

A forgatás másnap reggel kezdődött. Alex azt mondta, ha ő képes tartani a tempót ilyen állapotban, akkor mindenki másnak bírnia kell. Ekkor mondta ki először, hogy babát vár, bár még akkor sem nyíltan. Ez pedig igazán meglepte az idősebb férfit. A nőt soha nem érdekelte mások véleménye, akkor mégis úgy vigyázott a kis „titkára” mintha csak ellophatták volna tőle a babát.

De egy idő után inkább feladta az agyalást. Alex már nem az volt akit ő megismert. Az a fiatal lány már sehol sem volt és ez valamiért fájt neki.

- Hé... Minden oké? - kérdezte tőle aggódva a fekete.

- Persze! Csak próbálok ráhangolódni a szerepre - mosolygott rá félszegen.

- Tegnap is ezért mondtad, hogy édes vagyok? - kérdezte félve a fiatalabb.

- Nem. A tegnapinak semmi köze sincs a szerephez - vallott színt őszintén a barna férfi.

- Akkor... Akkor jó. Albert - kacsintott rá Bill. Furcsa volt partnerét a filmbéli nevén hívni.

- Kérlek, csak szólíts Al-nak - kacsintott vissza az idősebb mire mindketten nevetni kezdted. Kellett nekik egy kis feloldódás.

***

A nap végére már mindketten hulla fáradtak voltak. Valójában Bill nem emlékezett miért is feküdt kiterülve a másik férfi ágyán. Az agyáig csak annyi jutott el, hogy az a valami puha, és neki akkor pont arra volt szüksége.

- Hé, Billie! Alszol? - jött ki a fürdőből az idősebb mire a másik felkapta a fejét. Tom tökéletesen kidolgozott izmain meg-megcsillantak az ott maradt vízcseppek. A köntös pedig épp, hogy csak össze volt kötve az ágyéka felett. A fiatalabb belegondolt mi lenne, ha az a madzag elengedne... Elengedne és feltárná az a bizonyos testrészt... - Bill?

- Hmm? - nézett a barna szemeibe a fekete. A pillanat, amíg egymás tekintetét fürkészték hosszúra nyúlt és meglehetősen intimre.

- Mondani szeretnél valamit? - lépett az ágyhoz az idősebb.

- Szeretnéd, ha mondanék? - ült fel a fiatalabb. - Vagy inkább tennem kéne?

- Kissé szemtelen a hangja Mr. Trümper. Ha így folytatja, lépéseket kell tennem az ügyben.

- Milyen lépésekre gondol Mr. Kaulitz? - vigyorgott a fekete és közben végig partnere szemébe nézett. Ám Tom hamarosan megszakította a szemkontaktust és a füléhez hajolt.

- Mondjuk, kiporolom azt a szexi fenekedet... - búgta fűtött hangon az idősebb. Akkor már nem bírta tovább. Bill nyakához hajolt és csókokkal kezdte azt beborítani, mire a fiatalabb halkan sóhajtozni kezdett és oldalra döntötte a fejét, hogy javítsa a hozzáférést. A barna mélyen szívta be a bódító illatot és érezte, hogy a hangok hatására az alsó része lassan merevedni kezd. Ezzel pedig nem tudta mit kéne tennie. Megijedt tőle, mégis akarta.

Az agyában túlfűtött képek jelentek meg. Ahogy Bill alatta nyög, ahogyan rajta lovagol. Ahogy előtte térdel... A feje szédült és levegőre vágyott. Azonban az a két lehetetlenül hosszú kar körbefonta a hátát és úgy ölelte, ezzel megpecsételve a folytatást.

***

A csókok hamarosan átalakultak izgató kis harapásokká és szívogatássá. Bill feje zúgott, és akkor már nem fogta vissza magát. Hangosan sóhajtozott és néha egy-egy nyögést is elejtett.

Érezte Tom hajának selymes tapintását és illatát, ahogy az arcába hullott. Nem bírta ki, az egyik kezét felcsúsztatta és finoman belemarkolt. A hosszú tincsek még néhol vizes tapintásúak voltak. A fiatalabb arra gondolt partnere biztos őket is átmosta. Túl jó illatúak voltak ahhoz, hogy ne így legyen.

Az érintésre az idősebb felnézett rá. A mosolya pimasz volt és önelégült. A szemeiben pedig perzselő vágy csillogott, ezzel olvadt csokoládévá változtatva a tekintetét.

A fiatalabb fürdeni akart abban a perzselő tekintetben. Akarta a forróságot és még a sebektől sem riadt vissza. Mindent megtett volna...

- Holnap meg kell csókolnom téged Billie... - súgta bódult hangon Tom. - Akarod, hogy az legyen az első?

- Akarom... - figyelte őt ködös tekintettel a fekete.

- Addig ne rágd ezeket a szépségeket! - simított végig partnere alsó ajkán az idősebb. - Ezek az enyémek!

- A tieid... - a fekete lélegzete szaggatott volt, és pontosan jól tudta, ha fel kéne állnia valószínűleg el is esne.

- Ügyes fiú vagy te - simogatta arcát gyengéden a partnere.

Bill a hófehér köntöst figyelte. Az összesimult testük szorosan a helyén tartotta, ezzel eltakarva előle a hőn áhított kilátást. Remegő kezekkel nyúlt a csupasz bőr felé, s mikor megérintette mindkettejük ajkát egy halk sóhaj hagyta el.

- Azt... Azt hiszem mennem kéne... - dadogta zavartan a fekete.

- Menni akarsz? - cirógatta a nyakát partnere.

- Én... Én... - jött még jobban zavarba a fiatalabb.

- Intézd el azt az édes keménységet a lábaid közt... - harapott újra partnere nyakába Tom, mire az hangosan nyögött és a csípője is megbillent. - Most menj el, még engedlek - hajolt el tőle.

Bill lassan kelt fel az agyról és lassú léptékkel indult kifelé, ám amint meglátta a barna köntösén ágaskodó dudort, egyáltalán nem is volt már kedve a saját szobájához. Sokkal inkább maradt volna ott. Mondjuk térdelve...

12. fejezet

Alig egy héttel a New Yorkba érkezésük után a kis csapat újra útra kelt egy jóval nagyobb távra. Feladták a kissé hűvös, esős délutánt a keleti parton, egy jóval melegebb reggelre a csendes óceánon.

- Én ilyenkor még aludni szoktam - ásítozott Bill a taxiban a szálloda felé.

- Az egész utat végigaludtad. Nem volt elég? - kérdezte meglepetten a partnere.

- Az nem ugyan az! - erősködött a fiatalabb férfi.

- Miben is más Billie béby? - kérdezte vigyorogva a barna, ám az említett szíve azonnal dübörögni kezdett a mellkasában. Nem volt hozzászokva, hogy így becézgessék. Ahhoz pedig pláne nem, hogy Tom becézgesse ilyen édes mosollyal az arcán. A fekete amúgy hófehér bőre akkor bíborszínben pompázott. Nem értette, hogy az, amit eredetileg sértésnek szántak miért esett neki ilyen jól.

- Sose hívtak még így... - ismerte be nagy sokára a fiatalabb, de még mindig mosolygott.

- Akkor most már igen! - mosolygott rá vissza az idősebb. - Úgyis olyan az arcod, mint egy porcelán babáé.

- A smink csodákra képes - forgatta a szemeit játékosan Bill.

- Ha alszol nincs is rajtad smink.

- Igaz. Akkor leveszem a maszkot.

- Maszkként használod? - kapta el a fonalat Tom. Jobban meg akarta ismerni a fiút, és azt remélte így menni fog.

- Mondhatjuk - vont vállat a fekete. - Ne érts félre, azért csinálom ezt, mert így tetszem magamnak. Ehhez semmi köze másokhoz. Vagyis talán annyiban van, hogy a legtöbb ember csak ezt látja belőlem. A „tökéletes műalkotást”.

- És neked ez jó? Jó, hogy csak a külsőd miatt ítélnek meg?

- Minden ember a külső alapján ítélkezik Tom. Te is megítéltél a külsőm alapján. Emlékezz csak vissza!

- Sajnálom is, hogy ezt tettem... - sóhajtott szomorúan az idősebb.

- Nem kell sajnálnod, én nem haragszom. Lehet, hogy megítéled a külsőm, de utána hajlandó voltál beszélgetni is velem. És azt nem azért tetted, mert látod az „álarcom”.

- Valójában szerintem illik hozzád - motyogta pirongó arccal a barna.

- Ez bók akart lenni? - mosolygott rá Bill boldogan.

- Nem... Vagyis igen! Vagyis... Mondhatom azt, hogy ez egy megállapítás volt? - figyelte őt kérlelően Tom.

- Miért fél az a buta fejed tőlem? - veregette meg a másik homlokát a fiatalabb.

- Ezt... Ezt, hogy érted? - értetlenkedett a barna.

- Úgy, hogy amint valami kedveset mondasz vagy teszel az irányomban, egyből vissza akarod szívni, vagy szimplán levegőnek nézel napokig.

- Hé! Ez nem is igaz! - háborodott fel az idősebb.

- De igaz, és ezt te is nagyon jól tudod! Félsz bármilyen kapcsolatot is kialakítani velem. És most nem a járásra gondolok. Hanem pusztán arra, hogy akár lehetnénk jóban. Még egy darabig úgyis egymás arcát fogjuk nézni, nem kéne begubózni attól, ha rájössz, nem utálsz.

- Soha nem mondtam, hogy utállak Bill - nézett rá fájó szívvel partnere. - Én csak nem akarok olyan lenni aki... Tudod...

- Aki a szerep kedvéért megfektet aztán tovább lép?

- Pontosan!

- Akkor had mondjak el neked valamit. Számomra ez csak munka. A nőgyógyász se azért lett az ami, hogy egész nap a nők alsó felét bámulhassa. Neki az a munkája. Nekem pedig ez volt. De ennek már vége. Az, hogy elvállaltam ezt a szerepet részben neked is köszönhető.

- Nekem? - hüledezett Tom. - Úgy... Úgy érted...

- Úgy értem, hogy nézz csak magadra! Nem sokkal vagy idősebb nálam és máris olyan karriert építettél fel, amiről mások csak álmodnak! Te voltál a példaképem. De most nagyon szarul végzed a munkád. Úgyhogy tessék csak rendes példaképnek lenni, vagy felhívom az anyukádat, hogy porolja ki a feneked - a végén már mosolygott. Önfeledten és vidáman. A tekintete pedig élettel telt meg, pont mint pár estével azelőtt.

- Értettem Mr. Trümper - szalutált mosolyogva az idősebb.

- Na, akkor ha már ilyen szépen megbeszéltük ezt, majd a strandon be is kenheted a hátamat, mert ha nem én leszek Piroska, és azt te nagyon nem szeretnéd, mert elviselhetetlen vagyok olyankor.

- Még ennél is elviselhetetlenebb? - vigyorgott rá a barna.

- Esküszöm, kiporoltatom a fenekedet! - fenyegette őt egy ujjával a fekete, de a szemei játékosan csillogtak.

***

- Nos, tetszik a szobád? - ült le Bill ágyára Alex.

- Nagyon szép! Tényleg!

- Akkor miért vágsz ilyen fancsali arcot? - kérdezte féltőn a nő.

- Csak... Kicsit furcsa lesz Tom nélkül... - vont vállat a fiatalabb.

- Szeretnél közös szobát?

- Nem! - vágta rá azonnal a fekete. - Akkor tudná, hogy én...

- Még nem beszéltetek róla? - figyelte őt rosszallóan a nő.

- Hogy mondhattam volna el neki? Elalvás előtt? Jó éjt Tom, amúgy ne lepődj meg, ha éjjel rád mászok, mert nagyon bejössz nekem? - akadt ki a fekete.

- Ha szeretnéd, akkor nyugodtan. A te döntésed.

- Aww... - harapta be az alsó ajkát Bill és csak fogta a fejét. - Miért ilyen nehéz ez az egész?

- Mert nem látjátok a fától az erdőt... - sóhajtott Alex.

- Nem. Csak Tom nem látja az a francos erdőt!

- Tudsz róla, hogy pár napon belül a karjaiban fog tartani és édes dolgokat a füledbe suttogni?

- Tudsz róla, hogy ilyenkor nem szeretlek? - fintorgott a férfi.

- A főnököd vagyok. Nem is kell szeretned - állt fel a nő. - Menj és igyál meg pár koktélt. Hátha megered a nyelved.

- Nem fognak kiszolgálni. 19 vagyok.

- Akkor kérd meg Tomot! Biztos szívesen segít - azzal Alex elhagyta a szobát, magára hagyva a teljesen összezavarodott Billt.

***

- Elállod a napot - nyitotta ki a szemeit Tom. A medence mellett próbált kicsit akklimatizálódni, de nem igazán ment neki.

- Bocsi - nézett rá nagy boci szemekkel Bill.

- Mit szeretnél? - ült fel az idősebb férfi. Látszólag unott volt, de a szeme sarkából alaposan végigmérte a másik férfit, aki egy száll fürdőnadrágban ácsorgott mellette.

- Én... Tudod... Még csak 19 vagyok...

- Na mi az? A kicsi Billie inni szeretne? - vigyorgott rá a barna, mire a fiatalabb elvörösödött. - Ugyan, semmi gond! Én is ittam a te korodban - állt fel és elment.

A fiatalabb helyet foglalt a másik napozó ágyon és csak figyelte partnerét, aki egyenesen a bárhoz ment, majd pár perc múlva két mochitóval jött vissza.

- Köszönöm... - dadogta zavartan a fiatalabb.

- Ugyan, nem kell. Csak ne rúgj be, mert nincs kedvem a karjaimban cipelni.

- Nem is kell! Vannak neked lábaim! - morgott Bill.

- Vannak, de az a kérdés, hogy működni fognak-e ha iszol - mosolygott önelégülten az idősebb.

- Ha ennyire nem bízol bennem, akkor miért hoztál inni nekem?

- Mert gondoltam vicces leszel becsiccsentve.

- Olyan... Olyan szemét vagy... - ivott bele italába a fekete.

- Ne haragudj... - ült le mellé Tom, amitől a fiatalabb kicsit összerezzent, de próbált nyugodt maradni. - Nem megbántani akartalak... Csak... Szeretem, mikor csipkelődünk. De ezek szerint most nagyon messzire mentem.

- Nem haragszom - rázta meg a fejét Bill. - Tudod, valójában örülök, hogy kicsit nyíltabb vagy. És nem félsz a közelemben maradni.

- Eddig se féltem. Csak... Csak szimplán egy idióta voltam.

- Azt nem mondanám - mosolygott rá kedvesen a fiatalabb.

- De gondolod - borzolta össze kissé a gyönyörű, hollófekete tincseket Tom.

De amint a selymes haj az ujjai közé csúszott, valami különös érzés fogta el, melynek hatására finoman hátra hajtotta partnere fejét, amit a másik készségesen engedett is.

11. fejezet

Bill unatkozva bámult ki az ablakon a nagy, szürke esőbe. Mivel a New Yorki forgatást a szabadban csinálták, így aznapra kényszerpihenőjük volt ami, ahogy látta, csak őt viselte meg.

Alex és a többi stábtag a jeleneteket nézték, hogy mit kell, illetve mit nem kell újraforgatni esetleg. Hol jók a fények, hová kell egy kis „rásegítés” és így tovább. A fiatal férfi mindig is hálás volt amiért neki nem kellett ilyeneket csinálnia. Csak játszania a szerepét.

Tom pedig... Nos, Tom már kora hajnalban elment a szobából. Ahogy Bill meg tudta tippelte az edzőteremben kockásította a hasát. Ebbe a gondolatba pedig kicsit bele is pirult. Előző nap véletlenül rányitott a férfire zuhanyzás közben, és még akkor is nyugtatgatnia kellett magát nehogy a szíve kiugorjon a helyéről.

Bill nem értette mi történt vele. Persze, jól tudta, hogy tetszik neki Tom. És azalatt a pár beszélgetés alatt mintha levetette volna kicsit a sündisznó jelmezt, vagy esetleg csak tompított a tüskéin. De a fekete már ennek is örült. Legalább nem úgy nézett rá mint a véres rongyra. Azonban ez nem volt magyarázat arra, hogy Bill szíve miért akarta olyan nagyon áttörni a bordasorát akár hányszor csak a másik rámosolygott.

Nem volt belé szerelmes, ez számára egyértelmű volt. Már kipróbálta ezt az érzelmi fröccsöt és köszönte szépen, neki egyszer bőven elég volt. Ráadásul mikor az idősebb férfi hozzá ért nem érezte azt a bizonyos szikrát. Csak enyhe, kellemes bizsergést, amit akkor érzett utoljára mikor az anyukája magához ölelte. Emiatt pedig haragudott is Tomra egy kicsit... Nem kellett volna őt az anyukájára emlékeztetnie. Ha nem gondolt rájuk könnyebb volt elfogadni a tényt, hogy nem állnak szóba vele. Így viszont csak fájt neki.

- Hé, itt vagy? - látta meg az előtte integető kezet, és egy kicsit el is szégyellte magát. Ezek szerint nagyon elbambult.

- Ahammm... - húzta el a szót, majd pislogott párat, hogy kicsit észhez térjen.

- Azt kérdeztem akarsz-e ebédelni.

- Miért? Már annyi az idő? - pislogott nagyokat a fiatalabb.

- Miért, mióta ülsz itt? - fonta össze a karjait a mellkasán partnere.

- Asszem... Asszem inkább nem mondom el, mert hülyének fogsz nézni.

- Bill, Bill, Bill... - ingatta a fejét mosolyogva Tom. - Nem emiatt foglak hülyének nézni.

- Kapd be! - dobott felé egy díszpárnát az említett, ám a másik elhajolt.

- Ne siessük el ennyire. Azt csak Hawaiin teszem meg veled - kacsintott rá a barna és belépett a fürdőbe. A gondolatai pedig azonnal őrületes tempóban kezdtek pörögni.

Belegondolt milyen is lehet Bill törékeny teste meztelenül. Milyen lehet a puha bőre, a piercinges mellbimbója és az... Az ami neki is ott volt a lábai közt és erőteljesen jelezte, hogy neki nem lenne ellenére egy hasonló kaliberű barát.

Ám Tomot valami mégis visszatartotta attól, hogy a következő pillanatban Ádámkosztümben kirontson és mélyen beletemetkezzen Billbe.

Az első indok az volt, hogy mivel az ajtó nem volt bezárva bárki rájuk nyithatott.

Másodszorra pedig ő heteró volt. Egyszer csókolt meg eddig csak fiút, azt is csak azért mert a másik rámászott.

Harmadszorra pedig... Nem akarta még jobban tönkretenni a fiatal fiú így is sérült lelkét. Mikor az ágyon fekve csikizte Billt szemei ragyogtak és boldogok voltak. Azóta viszont látta azt, amit addig nem. Amit senki sem látott. A fekete hiába mosolygott, hiába jelentek meg a ráncok a szemei sarkában a tekintetében kétely, félelem és magány tükröződött. Tom pedig nem akart az lenni, aki megadja neki a végső döfést a mellkasába.

***

- Szia Mia! Hogy vagy? - szólt bele mosolyogva a telefonba Tom.

- Egész jól. A doki azt mondta egyre jobban vagyok.

- Ennek igazán örülök! Várod már a szülinapodat?

- Nagyon! Végre otthon lehetek egy kicsit. De nem szabad magam nagyon felizgatnom. Orvosi utasítás... Őszintén! Ki az, aki nem izgul a 18. szülinapja miatt? - csicseregte boldogan a lány.

- Tudom, tudom - nevetett vidáman a férfi. - És jól megvagytok Johssal?

- Igen. Bár most nem látogat. Be kellett feküdnie pár napra. De már jobban van. Csak megfázott - hallatszott a lány hangján, hogy aggódik, de nem akarta kimutatni. Nem akart félni.

- Ez biztos csak elővigyázatosság volt - próbálta nyugtatni őt a férfi.

- Ha minden jól megy, holnap majd eljön hozzám. Féltem őt Tom...

- Tudom tündérke... Tudom... A szerelem már csak ilyen - sóhajtott a barna.

- És mi a helyzet veletek?

- Jól haladunk. A New Yorki rész már nagyjából kész. Legalábbis amiben mi látszunk. Még Alex akar pár felvételt a városról.

- Hogy jöttök ki egymással? - tette fel kissé félve a kérdést Mia.

- Ami azt illeti, egész jól megvagyunk. Mármint már kiabált velem, de az csak azért volt, mert állítása szerint nem mentem elég lehangoltan. De ezen kívül megvagyunk egymás mellett.

- És Billel? - noszogatta őt a szőke szépség.

- Egy szobát kaptunk. Legalább is itt. Bár, hogy Hawaiin mi lesz... Elvileg ott már külön leszünk.

- Tudod, hogy nem erre gondoltam - húzta el a száját a lány.

- Egész... Egész kedves fiú... És édes mikor alszik. Bár szegénykémnek vannak rémálmai. De ha simogatom a fejét akkor megnyugszik.

- Ő tud róla, hogy szoktad a fejét simogatni? - kérdezte meglepetten Mia.

- Természetesen nem! Nyilván azt hinné, van az egész mögött valami.

- És az miért lenne baj?

- Mi? - döbbent le Tom teljesen.

- Gondolj csak bele. Aranyos fiú lehet. Ugyan az a szakmátok, ráadásul jól ki is jöttök. És...

- Eszedbe ne jusson ezt a mondatot befejezni! - rivallt rá a férfi. - Ez csak egy szerep. Egy kibaszott szerep! Én soha nem leszek együtt Billel!

- Ne haragudj... - szontyolodott el a lány.

- Nem haragszom, de erről nem akarok beszélni. Most viszont mennem kell, mert kopognak. Szia!

- Szia... - suttogta az akkorra már néma telefonnak Mia. Ő semmi rosszat nem szeretett volna, csak, hogy Tom boldog legyen, és végre újra visszatérjen a régi önmaga.