Nagyjából 6 óra lehetett mikor hazaindultunk anyuéktól. A hazafele vezető út csöndben telt el. Csak a rádióból szól egy Taylor Swift dal.
- Mi a baj Tom? – kérdezte óvatosan Bill mikor leparkoltam a ház előtt.
- Semmi – próbáltam flegma maradni. De őt nem tudtam becsapni.
- Tom.
- Na, jó. Nem akarom, hogy Kamilla folyton velünk legyen a jövő héten. Persze kedves meg minden, de én veled akarok lenni.
- Megértelek – döntötte a fejét a vállamra. – Én is szeretnék veled lenni. De ezt most meg kell tennünk.
- Egy angyal vagy. Ugye tudod? – magam felé fordítottam az arcát és megcsókoltam.
Miután elváltunk mosolyogva mentünk az ajtóhoz. Bill elővette a kulcsot és próbálta kinyitni az ajtót, de nem igazán sikerült neki. Eléggé remegett a keze.
- Minden rendben Bill? – aggódtam érte.
- Persze – mosolygott. Elvettem tőle a kulcsot és kinyitottam az ajtót.
Mikor beértünk rögtön egymás ajkainak estünk és már az előszobában elkezdtük leszedni a másikról a ruhát. Végül nagy nehezen felértünk a szobájába. Akkor már egyikünkön se volt ruha. Óvatosan ledöntöttem az ágyra és óvatosan végigsimítottam a testén, amitől egy apró nyögés hagyta el ajkait.
Ismét egy csodás éj. Egy csodás éj amit Billel tölthettem. Még akkor is hihetetlen volt. Ott volt velem és az a tudat mindennél többet ért.
Másnap reggel korán keltünk és elmenetünk anyuékhoz Kamilláért. Még akkor sem tartottam valami fényes ötletnek. De Bill igen.
- Nagyon vigyázzatok rá! – kötötte a lelkünkre Gordon.
- Minden rendben lesz – mosolyogtam.
- Kamilla okos lány. De nehogy bepróbálkozz nála – Gordon már nagyon régóta volt a nevelőapánk. De ilyen szigort még nem hallottam a hangjában.
- Drágám – szólt kedvesen anya. – A fiúkban megbízhatsz.
- Tudom drágám – néha úgy tudtak egymásra nézni, mint egy tizenéves szerelmespár.
- Akkor mi indulunk is. Vasárnap este érkezünk – mondta Gordon és felvette a bőröndöket.
- Vigyázzatok magatokra – mosolygott Bill.
- Jó utat – Kamilla hangja kislányosan csengett.
- Legyetek jók – integetett anyu majd beszállt az autóba és elhajtottak.
- Na, mihez lenne kedved? – fordult Kamilla felé Bill.
- Ne gondold, hogy hasra esek tőletek – rendkívül nyers volt a modora. De a hangja valahogy kedvesen csengett.
- Nem is várjuk el – szóltam nyugodtan. – Nem tudom, neked mennyire tetszik ez a szitu, de most egy hétig velünk kell lenned.
- Ahogy hallom neked sincs ínyedre a csőszködés – vigyorgott ördögien.
- Ezt eltaláltad kislány.
- Ha még egyszer kislánynak hívsz, olyat kapsz, hogy a sebészeten fogják összevarrni a szád – fenyegetőzött az öklével.
- Nyugi már kislány – fogtam meg a kezét.
- Fogd be! – tépte ki a kezét a szorításomból. – Már megmondtam, hogy nem vagyok kislány. Októberben leszek 16 éves.
- Akkor kisasszony – vontam vállat.
- Inkább csak Kami. Gyűlölöm a Kamillát. Olyan kislányos – forgatta a szemeit.
- Akkor Kami. Mit akarsz csinálni? Gondolom neked se olyan csábító egész nap a tévé előtt ülni és a velünk való beszélgetés se izgat különösebben – Bill megfogta a frufruját és a füle mögé rakta, hogy a szemébe nézhessen.
- Mondjuk vásárolni – vont vállat. – De lécci a hajamhoz ne nyúlj. Egyrészt mert felmegy bennem a pumpa, másrészt mert emo-s vagyok.
- Te emos? – kérdeztük egyszerre Billel.
- Én nem kérdezősködök rólatok feleslegesen. – ettől a kiscsajtól felment bennem a pumpa.
- Jó-jó bocs!
- Akkor irány vásárolni! – mosolyodott el Bill.
- Hozom a táskám – azzal Kamilla eltűnt az emeleten, én pedig rögtön magamhoz húztam Billt.
- Tom mit csinálsz? – lepődött meg.
- Ssh – azzal lágyan megcsókoltam. – Nem csináltam semmi rosszat – mosolyodtam el.
- És ha meglátott volna? – aggodalmaskodott Bill.
- Akkor?
- Nem tudom – hátrébb lépett. – Nem akarlak elveszíteni.
- Indulhatunk. – jött vissza Kamilla.
Én csak forgattam a szemeimet. Bezártuk a házat majd elindultunk. Én vezettem Bill pedig mellettem ült. De akkor nem nézett rám. Üveges szemekkel nézte az elhaladó tájat. Valami nem volt rendben. De akkor még nem tudtam semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése