Vásárlás. Billel szívesen mentem, ha csak ketten voltunk. De alapesetben csak fintorogtam. Én tipikus pasi módjára 10-15 perc alatt végzek. Soha nem értettem, hogy a nők mit tökölnek annyit. Ha valami tetszik, vegyék meg.
- Ez milyen? – jött ki a próbafülkéből Kamilla egy fehér szoknyában és egy pánt nélküli sárga felsőben.
- Szép – nem szándékoztam vele bunkó lenni, de már nagyon untam magam. Így csak tőmondatokban válaszoltam neki.
- Bill? – olyan volt mintha apuci pici lánya szólt volna apucinak.
- Nem rövid egy kicsit a szoknya? – tűnődött Bill.
- Most miért? – nyafizott Kamilla.
- Hány éves is vagy? – húztam fel a fél szemöldökömet.
- 15 leszek szeptemberben.
- Na, pont azért. Így kinézel vagy 17-nek.
- Mi vagy te? A bátyám? – azzal pufogva visszament a próbafülkébe.
- Ezt most miért kellett? – nézett rám a fejét ingatva Bill.
- Mire gondolsz?
- Hát erre a „túl kicsi vagy ehhez” szövegre.
- Nem te mondtad? – nem értettem, hogy mi baja volt. Hiszen neki sem tetszett a ruha.
- Olyan vagy mintha apácának akarnád adni – Bill hűvössége megdöbbentett.
- Na és ez? – jött ki ismét Kamilla egy rózsaszív koktélruhában.
- Olyan… - gondolkoztam el. – Mintha rádöntötték volna.
- Kösz… - sziszegte a fogai közül. – Bill te mit mondasz?
- Nagyon csinos vagy – küldött felé egy 1000 wattos vigyort.
- Köszönöm – mondta kislányosan majd visszament a próbafülkébe.
- Csak nekem tűnik fel a viselkedésetek? – néztem Billre szúrós szemekkel.
- Nem értem mire gondolsz – a hangja, mint mindig akkor is kimért volt, de a tekintetében a nemértés látszódott.
- Inkább hagyjuk – zsebre vágtam a kezeimet és elindultam kifelé a boltból.
- Most meg hova mész? – szólt utánam.
- Elszívok egy cigit – azzal kiléptem a parkolóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése