10. rész – Ezt miből gondolod?

- Na és ez? – jött ki Bill egy eszméletlenül szűk, fehér csőfarmerben, amire feketével egy sárkány volt hímezve.
- Szerintem… - kezdte Kamilla, de én közbeszóltam.
- Nagyon jól áll - mosolyogtam féloldalasan és már azt terveztem, hogy markolok ebben a fenekébe, mikor Bill elterelte a gondolataimat.
- Köszi – mosolygott. – Kamilla, szerinted?
- Inkább ne – fintorgott. Én pedig azt hittem leütöm. Hiszen az öcsikémnek csak diót nem lehetett törni ebben a fenekén. De úgy döntöttem modorálom magam. Az ő kedvéért.
- Neked tetszik? – néztem mélyen Bill szemeibe.
- Talán egy kicsit csajos. Sőt, nagyon. Inkább nem – és azzal visszament a próbafülkébe. Én pedig kissé lelombozódva ültem ott tovább.
- Te nem veszel semmit Tom? – fordult hozzám Kamilla. Most meg mi van? Előbb utált most meg puszipajtások vagyunk?
- Szerintem most nem. Majd ha látok valami jó cuccot – vontam vállat unottan.
- Szerintem kéne neked egy csaj – nézett végig rajtam. És hát mit ne mondjak, eléggé látszott rajta a nemtetszés.
- Miből gondolod? – kérdeztem meglepetten.
- Rock sztár vagy. Muszáj becsajoznod – ez a nő egy állta volt. Bárki bármit is mondott. Az ember 14 évesen nem beszél ilyeneket!
- Már bocs. De ezt miből gondolod? – nem akartam megütni. Távol állt tőlem, hogy bántsak egy nőt. De már nagyon érett egy pofon a számára.
- Minden nagymenő, helyes rock sztárnak van csaja. Csak a ti bandátoknak vannak szingli tagjai – erősködött. Komolyan úgy hangzott mintha egy tinimagazinból magolta volna be ezt a szöveget.
- Hát szerintem nem így van. Amúgy meg az nem csak rajtunk múlik. Tudod a paparazzik nagyon meg szokták nehezíteni az életünket. Az sem kizárt, hogy most is itt vannak.
- Istenem! – sikoltott fel. – Jól áll a hajam?
- Na, erről beszélek. Minket már nem annyira zavar. Kicsit hozzászoktunk, de még mindig fel tudnak húzni. Viszont ha bármelyikünknek komoly kapcsolata lenne azt előbb-utóbb be kéne jelentenünk egy sajtótájékoztatón, de lehet, hogy a lesifotósok előbb rájönnének és akkor meg pofátlanabb módon próbálnának meg infókat szerezni.
- Értem... – gondolkodott el Kamilla. – Szóval, ha összejövünk Billel akkor nekem tűrni kell, mint a torkos borznak.
- Nem épp erre gondoltam.. – ha anime szereplő lettem volna, tuti megjelenik egy vízcsepp jel a fejem mellett. Ez a beszólás komolyan fájt nekem.

9. rész – A kiscsaj elmebajos

   A nikotin nyugtató hatása végigjárta a testemet. Néhány embert inkább felpörget. Nos, hát engem is felpörgetett jó párszor, de mikor ideges voltam lenyugtatott.
- Tom – szólított meg egy halk hang a hátam mögül és mikor megfordultam Kamillával álltam szemben.
- Mit akarsz? – kérdeztem nem épp kedvesen. De hát ne várjon el tőlem szép hangnemet, ha itt teszi a fejét.
- Bocsánatot kérni, hogy olyan undok voltam.
- Nincs gáz – biccentettem.
- Lehet egy kérdésem? – gondolhattam volna, hogy az ilyen kiscsajok mindig akarnak valamit.
- Mondjad – nyomtam el a csikket.
- Izé… hát… - pirult el mint egy paradicsom. – Billnek van barátnője?
   Na, jó. Mi van? A kiscsaj komoly az én öcsémre hajt. Atyám. Majdnem 7 év van köztük. Ez totálisan abszurd. Ráadásul Bill most velem jár. De hát ezt még sem mondhattam el neki! Abból oltári nagy gáz lett volna...
- Hát nincs – mondtam pár perc hallgatás után. De belülről már evett az ideg.
- Köszi! – ölelt át boldog vigyorral az arcán majd visszarohant a boltba.
- Ez a kiscsaj nagyot téved, ha azt hiszi, megkaphatja Billt – morogtam utána meredve és közben ökölbe szorult a kezem. Így mentem vissza hozzájuk. Nem akartam hagyni, hogy rámásszon az én Billemre.

8. rész – Csak én vagyok egy szemét?

   Vásárlás. Billel szívesen mentem, ha csak ketten voltunk. De alapesetben csak fintorogtam. Én tipikus pasi módjára 10-15 perc alatt végzek. Soha nem értettem, hogy a nők mit tökölnek annyit. Ha valami tetszik, vegyék meg.
- Ez milyen? – jött ki a próbafülkéből Kamilla egy fehér szoknyában és egy pánt nélküli sárga felsőben.
- Szép – nem szándékoztam vele bunkó lenni, de már nagyon untam magam. Így csak tőmondatokban válaszoltam neki.
- Bill? – olyan volt mintha apuci pici lánya szólt volna apucinak.
- Nem rövid egy kicsit a szoknya? – tűnődött Bill.
- Most miért? – nyafizott Kamilla.
- Hány éves is vagy? – húztam fel a fél szemöldökömet.
- 15 leszek szeptemberben.
- Na, pont azért. Így kinézel vagy 17-nek.
- Mi vagy te? A bátyám? – azzal pufogva visszament a próbafülkébe.
- Ezt most miért kellett? – nézett rám a fejét ingatva Bill.
- Mire gondolsz?
- Hát erre a „túl kicsi vagy ehhez” szövegre.
- Nem te mondtad? – nem értettem, hogy mi baja volt. Hiszen neki sem tetszett a ruha.
- Olyan vagy mintha apácának akarnád adni – Bill hűvössége megdöbbentett.
- Na és ez? – jött ki ismét Kamilla egy rózsaszív koktélruhában.
- Olyan… - gondolkoztam el. – Mintha rádöntötték volna.
- Kösz… - sziszegte a fogai közül. – Bill te mit mondasz?
- Nagyon csinos vagy – küldött felé egy 1000 wattos vigyort.
- Köszönöm – mondta kislányosan majd visszament a próbafülkébe.
- Csak nekem tűnik fel a viselkedésetek? – néztem Billre szúrós szemekkel.
- Nem értem mire gondolsz – a hangja, mint mindig akkor is kimért volt, de a tekintetében a nemértés látszódott.
- Inkább hagyjuk – zsebre vágtam a kezeimet és elindultam kifelé a boltból.
- Most meg hova mész? – szólt utánam.
- Elszívok egy cigit – azzal kiléptem a parkolóba.

7. rész – Ez a kiscsaj kikészít

   Nagyjából 6 óra lehetett mikor hazaindultunk anyuéktól. A hazafele vezető út csöndben telt el. Csak a rádióból szól egy Taylor Swift dal.

- Mi a baj Tom? – kérdezte óvatosan Bill mikor leparkoltam a ház előtt.

- Semmi – próbáltam flegma maradni. De őt nem tudtam becsapni.

- Tom.

- Na, jó. Nem akarom, hogy Kamilla folyton velünk legyen a jövő héten. Persze kedves meg minden, de én veled akarok lenni.

- Megértelek – döntötte a fejét a vállamra. – Én is szeretnék veled lenni. De ezt most meg kell tennünk.

- Egy angyal vagy. Ugye tudod? – magam felé fordítottam az arcát és megcsókoltam.

   Miután elváltunk mosolyogva mentünk az ajtóhoz. Bill elővette a kulcsot és próbálta kinyitni az ajtót, de nem igazán sikerült neki. Eléggé remegett a keze.

- Minden rendben Bill? – aggódtam érte.

- Persze – mosolygott. Elvettem tőle a kulcsot és kinyitottam az ajtót.

   Mikor beértünk rögtön egymás ajkainak estünk és már az előszobában elkezdtük leszedni a másikról a ruhát. Végül nagy nehezen felértünk a szobájába. Akkor már egyikünkön se volt ruha. Óvatosan ledöntöttem az ágyra és óvatosan végigsimítottam a testén, amitől egy apró nyögés hagyta el ajkait.

   Ismét egy csodás éj. Egy csodás éj amit Billel tölthettem. Még akkor is hihetetlen volt. Ott volt velem és az a tudat mindennél többet ért.

   Másnap reggel korán keltünk és elmenetünk anyuékhoz Kamilláért. Még akkor sem tartottam valami fényes ötletnek. De Bill igen.

- Nagyon vigyázzatok rá! – kötötte a lelkünkre Gordon.

- Minden rendben lesz – mosolyogtam.

- Kamilla okos lány. De nehogy bepróbálkozz nála – Gordon már nagyon régóta volt a nevelőapánk. De ilyen szigort még nem hallottam a hangjában.

- Drágám – szólt kedvesen anya. – A fiúkban megbízhatsz.

- Tudom drágám – néha úgy tudtak egymásra nézni, mint egy tizenéves szerelmespár.

- Akkor mi indulunk is. Vasárnap este érkezünk – mondta Gordon és felvette a bőröndöket.

- Vigyázzatok magatokra – mosolygott Bill.

- Jó utat – Kamilla hangja kislányosan csengett.

- Legyetek jók – integetett anyu majd beszállt az autóba és elhajtottak.

- Na, mihez lenne kedved? – fordult Kamilla felé Bill.

- Ne gondold, hogy hasra esek tőletek – rendkívül nyers volt a modora. De a hangja valahogy kedvesen csengett.

- Nem is várjuk el – szóltam nyugodtan. – Nem tudom, neked mennyire tetszik ez a szitu, de most egy hétig velünk kell lenned.

- Ahogy hallom neked sincs ínyedre a csőszködés – vigyorgott ördögien.

- Ezt eltaláltad kislány.

- Ha még egyszer kislánynak hívsz, olyat kapsz, hogy a sebészeten fogják összevarrni a szád – fenyegetőzött az öklével.

- Nyugi már kislány – fogtam meg a kezét.

- Fogd be! – tépte ki a kezét a szorításomból. – Már megmondtam, hogy nem vagyok kislány. Októberben leszek 16 éves.

- Akkor kisasszony – vontam vállat.

- Inkább csak Kami. Gyűlölöm a Kamillát. Olyan kislányos – forgatta a szemeit.

- Akkor Kami. Mit akarsz csinálni? Gondolom neked se olyan csábító egész nap a tévé előtt ülni és a velünk való beszélgetés se izgat különösebben – Bill megfogta a frufruját és a füle mögé rakta, hogy a szemébe nézhessen.

- Mondjuk vásárolni – vont vállat. – De lécci a hajamhoz ne nyúlj. Egyrészt mert felmegy bennem a pumpa, másrészt mert emo-s vagyok.

- Te emos? – kérdeztük egyszerre Billel.

- Én nem kérdezősködök rólatok feleslegesen. – ettől a kiscsajtól felment bennem a pumpa.

- Jó-jó bocs!

- Akkor irány vásárolni! – mosolyodott el Bill.

- Hozom a táskám – azzal Kamilla eltűnt az emeleten, én pedig rögtön magamhoz húztam Billt.

- Tom mit csinálsz? – lepődött meg.

- Ssh – azzal lágyan megcsókoltam. – Nem csináltam semmi rosszat – mosolyodtam el.

- És ha meglátott volna? – aggodalmaskodott Bill.

- Akkor?

- Nem tudom – hátrébb lépett. – Nem akarlak elveszíteni.

- Indulhatunk. – jött vissza Kamilla.

   Én csak forgattam a szemeimet. Bezártuk a házat majd elindultunk. Én vezettem Bill pedig mellettem ült. De akkor nem nézett rám. Üveges szemekkel nézte az elhaladó tájat. Valami nem volt rendben. De akkor még nem tudtam semmit.

6. rész - Váratlan „testvér”

   Az ajtón belépve anya és Gordon mosolygós arcával találtuk szembe magunkat. Anya persze alig akart beljebb engedni minket úgy ölelgetett és puszilgatta az arcunkat. Szerencsére Gordon tudott hatni rá így egy olyan 10-15 perc múlva már az étkezőasztalnál ücsörögtünk és egymás szavába vágva tartottuk az élménybeszámolót.

- Hát nem lehetett semmi az biztos – mondta Gordon hátradőlve mikor már végeztünk az ebéddel.

- Még szép! – húzta ki magát Bill. – Hiszen én vagyok a frontember – attól a mosolytól el tudtam volna olvadni.

- Azért ne bízd ennyire el magad – löktem meg egy kicsit.

- Most miért? – nyafizott.

- Csak mert én helyesebb vagyok – megeresztettem felé egy féloldalas mosolyt, amitől benne, maradt a szó. De tudtam, hogy ez gyanúra adhat okot. – Elértem életem célját. Elhallgattattam Billt. – dőltem hátra elégedetten.

- Ezért még számolunk – a szemei résnyire szűkültek.

- Jaj, fiúk! Ne legyetek már ilyenek – csóválta a fejét anya.

- Most miért? – kérdeztük egyszerre.

- Drágám! Hagyd a fiúkat – mosolygott Gordon. – Inkább mutassuk meg vagyis be nekik a meglepetést.

   Billel összenéztünk és láttam a szemében a félelmet. Nagyot nyeltem és próbáltam megnyugvást sugározni felé. Azt hiszem részben sikerült is.

- Gyere be Kamilla – szólt Gordon mire egy lány jelent meg az ajtóban.

   Elég alacsony volt, de csinos. Az arcán látszott, hogy még bőven a tinédzser éveit tapossa. Fehér nadrág és egy türkisz színű tunikát viselt. A haja össze volt fogva de a frufruja a szemébe lógott.

- Hali-hali! – integetett.

- Ne ácsorogj az ajtóban. Inkább gyere és ülj le – szólt Gordon kedvesen mire a Kamilla nevezetű lány leült velem szembe.

- Nos, fiúk ő itt a lányom Kamilla – mutatta be Gordon.

- Hello – köszöntem.

- Szia, Bill vagyok! – ikrem, mint mindig most is rendkívül közvetlen és barátságos volt.

- Nos, Kamilla itt marad pár hétig – folytatta anya. – De nekünk el kell utaznunk a jövő hétre. És úgy gondoltuk, hogy maradhatna veletek – már nagyon a számon volt valami, de Bill megelőzött.

- Ez tök jó ötlet! – ujjongott. – Hiszen olyan mintha a húgunk lenne. Nem igaz Tom?

- De-de – erőltette egy mosolyt. – Majd megmutatjuk neki a környéket.

- Jaj, drágáim! Annyira hálás vagyok. – mosolygott anya.

5. rész – Szorongás

- Jó reggelt Szerelmem! - köszöntött Bill mikor felébredt.

- Jó reggelt neked is Édesem. Mikor keltél?

- Kb. fél órája – kócos tincsei gyönyörűen körülövezték hófehér arcát.

- Miért nem keltettél fel?

- Mert édesen aludtál – mosolyogva adott egy lágy csókot.

- Ez nem ér. Úgy szeretem nézni, ahogy, alszol – vágtam be a műdurcit.

- Egyszer nekem is kijár a jóból – dőlt a mellkasomra.

- Egyetértek – öleltem át szorosan.

- Tom. Anyuéknak ugye nem mondjuk el? – a hangjában némi ijedséget véltem felfedezni.

- Nem – ráztam a fejemet. – Egyrészt én sem akartam elmondani másrészt tudtam, hogy neked kínos lenne a dolog.

- Miből gondoltad? – nézett rám meglepetten.

- Nem tudom. Csak úgy éreztem.

- Ezért szeretem annyira, hogy az ikrem vagy és egyben a szerelmem.

- Mert? – nem nagyon értettem mire akar kilyukadni.

- Mert tudod, hogy mit szeretnék, és mindig úgy cselekszel, hogy nekem a legjobb legyen. Ezért is szeretlek annyira.

   Az arcomhoz hajolt és lágyan megcsókolt. Ujjaimmal végigszántottam a gerince mentén, amitől egy apró nyögés hagyta el érzéki ajkait.

- Annyira kívánlak! – ajkaim már a nyakát csókolták mikor megszólalt a telefonja. – Ne vedd fel! – kértem és egy újabb csókot leheltem kívánatos hófehér nyakára.

- Mu... muszháj... – nyögte, majd felkelt és felvette a telefonját. – Szia, anyu! – bármennyire is szeretem anyát ez a hívás nem is érkezhetett volna rosszabbkor. – Igen-igen. Délután megyünk…

   Mivel tudtam, hogy ez a beszélgetés eltart egy ideig fogtam a ruháimat és bementem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a meleg víz teljesen eláztassa a testemet. Ahogy úgy álldogáltam egyszer csak vékony kezek ölelték át a testemet.

- Van hely nekem is? – hangja vidám és csivitelős volt.

- Hát persze – a hangom bársonyosan ölelte át.

   Megfordultam és szorosan öleltem magamhoz. Bill törékeny teste még kissé hideg volt viszont az-az érzés, ahogy hozzám simult valami földöntúli örömhöz juttatott el. Ahogy így öleltem szorosan éreztem, hogy a teste megremeg, és ha nem tartottam volna, biztos elesik.

- Jól vagy? – rettegtem attól, hogy valami történhet vele.

- Persze. Éhes vagyok.

- Akkor menjünk - elzártam a csapot és egy-egy törölközővel a derekunkon lementünk a konyhába.

- Mit szeretnél reggelire? – Bill a pultnál ült és a jobb kézfejére támasztva a fejét.

- Rántottát. És te? – annyira édes volt mikor mindig kikérte a véleményem.

- Nekem is jó lesz – és már el is kezdtem a reggelinket.

   Még én a konyhában sürgölődtem nem szóltunk egymáshoz. De akkor pont az kellett. A csend mindkettőnket megnyugtatott. Ami kellett is, hiszen féltünk mi lesz, ha találkozunk anyáékkal. Előttük nem könnyű titokban tartani az ilyet.

- Nem vagy éhes? – kérdeztem mikor már az asztalnál ültünk és Bill csak nézte a tányérját.

- Nem. – rázta a fejét. Igazság szerint nekem se ment volna le egy falat sem a torkomon.

- A délután miatt félsz?

- Igen. Félek, hogy anyuék észreveszik – mellé léptem és átöleltem.

- Ne aggódj! Én melletted leszek és megvédelek.

- Jaj, Tom! – ismét csend telepedett közénk.

   Elpakoltuk az edényeket majd elkezdtünk készülődni. Éreztem, hogy Bill nyugtalan és meg akartam vigasztalni, de nem tudtam. És ez a gondolat belülről mardosott. Mintha meggyulladtam volna. Éreztem már hasonlót, de az szerelem volt. Ez pedig fájdalom, kétségbeesés és bizonytalanság.

   Amint kiléptünk a szobáink ajtaján és szembe kerültünk a falhoz löktem és olyan szenvedéllyel csókoltam amilyet még álmomban sem gondoltam volna.

- Tom – mondta halkan mikor elváltunk.

- Tessék? – megijedtem.

- Ne engedj el! – szorosan bújt hozzám. Eleget téve a kérésének csak még jobban szorítottam magamhoz. – Mi lesz, ha kiderül?

- Semmi – simítottam végig a gerince mellett, amitől megremegett. – Együtt maradunk. Bárki mond is bármit. Túl sok ideig titkoltuk még egymás előtt is. Hiszen gondolj csak bele! Akik egymásnak lettek teremtve azok hasonlítanak. Mi pedig ikrek vagyunk.

- Az ikrem vagy – mosolygott és megcsókolt.

- Most már jobb? – mosolyogtam mikor ajkaink kínzó fájdalommal elhagyták egymást.

- Igen.

   Kézen fogva lesétáltunk a garázshoz majd beszálltunk az autóba és elindultunk anyáékhoz. Bár féltem nem akartam mutatni Billnek mikor rajta egyértelműen látszott. Az utolsó pihenőhelynél megálltam mire az Édesem csak kíváncsian nézett, de mielőtt megszólalhatott volna egy csókkal elhallgattattam. Majd elindultunk és pár perccel később megérkeztünk a jól ismert családi házhoz.

   A reggeli görcs a gyomromban egyre csak nagyobb lett. És féltem. Igazság szerint rettegtem. Emellett volt egy furcsa érzésem, ami csak még bizonytalanabbá tett.

4. fejezet - Egy csodás nap

- Megbántad? – kérdeztem mikor mindkettőnk légzése nagyjából visszaállt a normális tempóba, és végigsimítottam Bill gyönyörű arcát.

- Nem. – rázta meg a fejét.

- Akkor jó. – mondtam mosolyogva és megcsókoltam. – Szeretlek Bill!

- Én is téged! – mondta mosolyogva.

- Mit szólnál, ha most együtt lefürödnénk, aztán megreggeliznénk és megnéznénk valami romantikus filmet? – kérdeztem mosolyogva.

- Ez kicsit érdekesen hangzik a te szádból. – mondta mosolyogva.

- Hogy-hogy? – kérdeztem meglepetten.

- Mert te alapból nem vagy az a romantikus alkat. De nekem nagyon is tetszik, hogy ilyen vagy. Ezért is szeretlek annyira. – mondta mosolyogva és megcsókolt.

- Remélem is! Másnak soha nem csinálnék ilyeneket.

- Tudom. – mondta széles mosollyal és végighúzta a mutatóujját a mellkasomon, amitől egy apró nyögés hagyta el az ajkaimat. – Mi az szépfiú? Talán felizgat az érintésem? – kérdezte még mindig széles mosollyal és az ujja más az ágyékomon voltak, ami kezdett éledezni.

- Bill! – nyögtem, amikor az ujjait a férfiasságomon éreztem.

- Mi az? – kérdezte ártatlanul, de közben tovább kényeztetett.

- Direkt csinálod? – kérdeztem két sóhaj között.

- Nem. – lehelte az arcomba és szenvedélyesen megcsókolt – De érezni akarom a bőrömön a bőrödet.

- Akarlak. – suttogtam lágyan a fülébe és átfordítottam magunkat így én kerültem felülre.

Szenvedélyesen visszacsókoltam majd a csókjaim elhagyták a száját és a nyakán folytattam. Egy helyen eléggé ki is szívtam. Majd haladtam egyre lefelé. Az ágyékához érve megálltam. Felnéztem rá és láttam, hogy már alig bírja kivárni mikor, érek férfiasságához. Óvatosan végighúztam a kezemet a hasán mire az egész teste megremegett és egy apró sóhaj hagyta el gyönyörű telt ajkait.

Most Bill fordított a helyzeten így ő került felülre. Nem is kertelt. Ráült a már igen csak ágaskodó férfiasságomra és kínzó lassúsággal kezdett el mozogni rajta. Már nagyon sok lány csinálta ezt de Billel valahogy minden sokkal szebb és élvezetesebb volt. Egyre hangosabb nyögések hagyták el a szánkat, amit időnként egy-egy csókkal fojtottunk el.

Ahogy a csúcs egyre közeledett már egyáltalán nem érzékeltem semmit a külvilágból. De a mámor gyönyöre előtt még egy utolsó szót ki tudtam ejteni:

- Szeretlek!

Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam az orgazmus csodálatos elsöprő ereje lett rajtunk úrrá. Testünk megfeszült és hosszú percekig úgy maradt majd Bill rám dőlt és szorosan magamhoz öleltem. Hosszú ideig csak így feküdtünk csukott szemekkel és élveztük a másik közelségét.

- Fázom. – mondta Bill egy idő után.

- Takarózz be! Én csinálok egy kis meglepit.

Felálltam és bementem a fürdőbe majd kulcsra zártam az ajtót. Drága öcsém telerakta a fürdőt olajokkal, fürdősóval meg illatos gyertyákkal. Mikor megkérdeztem, hogy mikor fogjuk használni azokat mindig azt mondta, hogy majd egy különleges alkalommal. Akkor sohasem értettem, hogy mire gondol.

Körberaktam velük a kádat majd kiválasztottam a levendulás fürdősót és fürdőolajat és raktam belőlük a jó meleg vízbe. elsötétítettem a szobát és megnyújtottam a gyertyákat.

- Bill! Édesem jöhetsz! – szóltam ki a résnyire nyitott ajtón.

- Édesem? – kérdezte meglepetten.

- Édesem, életem, kedvese, aranyom. Hogy szólítsalak? – kérdeztem mosolyogva.

- Az édesem jó lesz. – mondta mosolyogva és belépett a fürdőbe.

- Tom ez… - hebegte amint meglátta a „művemet”.

- Tetszik? – kérdeztem és hátulról átöleltem.

- Ez gyönyörű szerelmem.

- Szerelmem? – kérdeztem meglepetten.

- Ha én az édesed vagyok, akkor te az én szerelmem. – mondta és egy futó csókot lehelt az ajkaimra.

- Hé! Ezért még rendes csókot sem kapok? – kérdezte tetetett sértődöttséggel.

- Ha beülsz mellém, akkor kaphatsz még. – mondta mosolyogva mikor már a kádban ült.

- Megéri ez nekem? – kérdeztem elgondolkodva.

- Na kössz! – fonta össze maga előtt a kezeit és forgatta a szemei.

- Ennyivel nem úszod meg! – mondtam és már a fürdőkádban is voltam.

- Te az előbb… - dadogta Bill, de én egy csókkal elhallgatattam.

- Baj, hogy itt vagyok? – kérdeztem sármos mosollyal.

- Nem. – mondta Bill, mint aki nincs teljesen magánál.

- Reméltem is. – mondtam még mindig mosolyogva és megcsókoltam.

Még egy jó darabig csókolóztunk és simogattuk egymást majd megfürödtünk és fürdőköntösben lementünk valami ehetőt nézni.

- Mit szeretnél enni? – kérdezte Bill angyali mosollyal az arcán.

- Téged. – mondtam a pulton könyökölve.

- Jaj, Tom! Ha ma megeszel, holnapra nem marad belőlem semmi.

- Akkor sajtos szendvicset kérek szépen kakaóval.

- Meleg szendvicshez mit szólsz? – kérdezte még mindig mosolyogva.

- Oké! Addig keresek valami jó filmet.

- Rendben.

Felmentem a szobámba és elkezdtem keresgélni a filmek között. Vagy kismillió filmem volt innen-onnan. Bill már egy ideje mondja, hogy szeretné megnézni a Zene és szöveget. Épp valamelyik nap írtam ki. ~Bill ennek örülni fog.~ Ahogy így gondolkodtam csörömpölést hallottam lentről. Azonnal otthagytam csapot-papot és rohantam is le az emeletről. De mire leértem Bill már a konyhaasztalnál ült és a szendvicsek a sütőben voltak.

- Megtaláltad a filmet? – kérdezte mosolyogva.

- Igen. Mindjárt hozom. – mondtam és visszamentem a szobámba. Gyorsan megkerestem a filmet és már lent is voltam.

Behúztuk a függönyöket, beraktuk a filmet és üdítőstül, kajástul befeküdtünk a kanapéra. Hiába volt a film romantikus nagyon tetszett. Egy paliról szólt, aki régen zenész volt, de a bandája feloszlott és már csak ő játszotta a régi dalaikat. Aztán felkérte őt egy tini sztár, hogy írjon neki valamit. De mivel már évek óta nem írt felvett egy dalszövegírót. De vele nem jutottak egyről a kettőre. Majd feltűnt egy nő, aki énekelt valamit és a pali azután vele dolgozott. A film végén pedig összejöttek.

- Tetszett a film? – kérdeztem mikor vége lett.

- Nagyon. – mondta mosolyogva.

- Örülök.

A délután hátralévő részében filmet néztünk, zenét hallgattunk és beszélgettünk. Olyan idilli hangulat volt. Soha nem hittem volna, hogy ez tényleg lehetséges. Az, hogy Bill úgy szeressen, ahogy én őt.

Este aztán ismét a mennyekben éreztük magunkat, ahogy a testünk egyesült. Majd a karjaim közt aludt el. Olyan gyönyörű volt, mint egy földre szállt angyal. Bár még mindig nem tudtam, hogy mi volt az a zaj délután így csak remélni tudtam, hogy minden rendben. Ezekkel a gondolatokkal és Bill gyönyörű arcának nézésével aludtam el.

3. fejezet - Szeretlek!

   Hihetetlen, de igaz. Másnap mikor felébredtem már csak pár órát kellett várnom a hazaérkezésre. Ahogy elmerengve ültem a busz ablakán kifelé nézve megrohantak a régi emlékek abból az időből, amikor anyáék elváltak. Abban az időben minden olyan zavaros és rossz volt kivéve, amikor Bill mellettem volt. Abban az időben kezdtem beleszeretni. Először nem is nagyon értettem, hogy mi van velem. Mintha a föld fölött vagy egy méterre lebegtem volna és mindig vigyorogtam. Aztán ahogy rájöttem mi ez az érzés megijedtem. Elkezdtem csajozni azt remélve, hogy a Bill iránt érzett szerelmem el fog múlni. De nem így történt. Egyre csak erősebb lett.

   Ahogy így elmélkedtem észre se vettem, hogy már haza is értünk. Elsőként Georgnál majd Gustavnál majd végül nálunk állt meg a busz. Behordtuk a cuccainkat majd mindketten bezárkóztunk egy kicsit a szobánkba.

   A nap hátralévő részében szinte csak kerülgettük egymást Billel. Bármennyire is szerettem volna látni mégis jobb volt egy kicsit, hogy nem néztük egymást egész nap, mint a turné alatt szoktuk. Így volt időm gondolkodni is. De nem jutottam az egyről a kettőre.

   Este ismét álmatlanul feküdtem az ágyamban és csak Bill járt az eszemben. Talán ezen az estén fogom elkövetni életem legnagyobb hülyeségét. Vagy ha mégsem én leszek a világ legeslegboldogabb embere. Felkeltem, és úgy ahogy voltam boxerben Bill ajtaja elé mentem. Ott megálltam és hallgatóztam. Csend. Akárcsak az egész házban. Halkan lenyomtam a kilincset és benyitottam majd becsuktam az ajtót.

- Tom! – hallottam Bill édes hangját.

- Bill te még fent vagy? – kérdeztem meglepetten.

- Igen. – mondta és felkapcsolta az éjjeli lámpáját. Egy fehér pólóban és fekete boxerban volt. És mennyire jól nézett ki.

- Beszélnünk kell! – mondtam határozottan és leültem mellé az ágyra.

- Most? – kérdezte meglepetten. – Nem lehetne… - kezdte el mondani, de én egy csókkal elhallgattattam.

- 13 éve várok erre a pillanatra. – mondtam és mélyen a szemébe néztem. – Bill! Szeretlek! És nem úgy, mint a testvéremet. Hanem mint a szerelmemet. Ha undorítónak találsz, mond nyugodtan. Nekem már ez az egy csók is megért mindent.

- Tom! Ezzel az egy csókkal már valóra váltottad az összes álmomat. Kérlek! Had álmodjak tovább! – mondta és szenvedélyesen megcsókolt.

   Az ajkaink, mint két mágnes úgy tapadtak össze. Úgy csókolt, hogy azt hittem megfulladok, de nem érdekelt. Akár ott is meghalhattam volna, mert tudtam, hogy az-az ember, akit a világon mindennél jobban szeretek viszont szeret.

- Bill! – mondtam kifulladva mikor elszakadtunk egymástól.

- Igen? – kérdezte mosolyogva.

- Annyira szeretlek! – mondtam és szorosan megöleltem törékeny testét.

- Szeretlek Tom! Mindennél jobban. – mondta és átölelt.

- Fáradt vagy?

- Egy kicsit. – mondta és még mindig ölelt.

- Akkor hagylak aludni. – kibontottam magam az öleléséből és elindultam az ajtó felé, de visszahúzott.

- Ne! – mondta határozottan. – Kérlek, maradj itt velem!

   Nekem sem kellett kétszer mondani. Lefeküdtünk majd egy forró csók után egymás karjai közt aludtunk el. Másnak reggel egy szép álomból egy még szebbre ébredtem, hiszen Bill ott volt velem. Szinte egyszerre nyitottuk ki a szemünket és csak mosolyogtunk.

- Jó reggelt gyönyörűm! – mondtam mosolyogva és megpusziltam a homlokát.

- Gondolom. – mondta fintorogva.

- Nekem akkor is gyönyörű vagy. – mondtam és megcsókoltam. – Na és van mára valamilyen terved?

- Nincs. De el is felejtettem mondani. Anya hívott tegnap, hogy holnap mennyünk át ebédre. Be szeretnének valakit mutatni.

- Hmm… ha egy jó csaj, akkor benne vagyok.

- Hé! – bökött oldalba majd szomorú arccal megkérdezte. – Akkor ezután minden megy ugyanúgy tovább?

- Nem Bill! – ráztam a fejemet. – Ezután már semmi nem lesz olyan, mint rég. Tegnap este végre bemertem vallani neked az érzéseimet. Többé már nem engedlek el. Szeretlek. – mondta és ezekkel a szavakkal mosolyt csaltam eddig szomorú arcára.

- Szeretlek Tom! Mindennél jobban. – mondta és megcsókolt.

- Én is Bill. – és visszacsókoltam.

   Kezdtünk belemelegedni a csókolózásba. A kinti zajok egyre tompábbak lettek és csak a másik számított. Akko már mindkettőnkön lehetett látni az izgalom jeleit, de én nem akartam úgy, hogy Bill ne akarta volna.

- Mi a baj? – kérdezte meglepetten mikor elhajoltam tőle.

- Bill, ha ezt most tovább folytatjuk olyat fogunk tenni, amit lehet, később megbánhatsz.

- Vagy nem. Tom én, szeretlek.

- Én is szeretlek Bill! Az életemnél is jobban, de ebben még bizonytalan vagyok.

- Úgy érted még soha nem játszottál el a gondolattal, hogy mi ketten vagy nem álmodtál még róla? – kérdezte meglepetten.

- Dehogynem. Amikor csak tehettem rád gondoltam és az álmatlan éjszakáimon ilyen képek cikáztak a fejemben. Na és persze az álmok. Tudom, hogy te is ugyanazokat álmodtad. Ne is tagadd.

- Ugyanazokat álmodtam és ugyanannyira élveztem őket. – tette a szívemre a kezét. -              Amikor pedig felébredtem ugyanannyira fájt a világ realitása és, hogy nem voltál velem.

   A szememből egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Bill szavai megmelengették a szívemet és tudtam. Ő is akarja. Nem is válaszoltam csak szenvedélyesen megcsókoltam. Mikor az a kevés ruha is lekerült rólunk, ami rajtunk volt végignéztem Bill gyönyörű testén mire ő elpirult, amin csak mosolyogni tudtam. Hiszen mindig is szégyenlős volt. Nem is értettem, hogy tud több ezer ember elé kiállni és énekelni. Meg megtette.

- Muszáj így nézned? – kérdeztem piros arccal mikor már vagy 5 perce őt néztem.

- Igen. – bólogattam hevesen. – Mert annyira gyönyörű vagy.

- Ki beszél. – mondta mosolyogva és szorosan magára húzott majd megcsókolt.

   Az ágyékunk összeért, amitől csak egyre keményebb lett mindkettőnk becsessége. Aztán óvatosan és kissé félve megfogtam Bill ékességét, amitől ő felnyögött majd elkezdtem rajta húzogatni a bőrt. Ikrem ütemesen nyögdécselt, amitől kis megnyugvást éreztem, hogy jól csinálom.

- Tedd meg! – szólt kis idő múlva.

- Biztos? - kérdeztem kissé bizonytalanul.

- Biztos.

   Mondta határozottan már amennyire határozott lehet valaki az orgazmus felé sodródva. De eleget tettem a kérésének. Elhelyezkedtem Bill lábai közt majd óvatosan belé hatoltam. Az arcából nem tudtam kivenni semmit így nem is mozdultam meg csak vártam a reakcióját.

- Ha továbbra is így ülsz itt, akkor meg foglak erőszakolni. – mondta mosolyogva.

- Nem fáj?

- Nem. – rázta a fejét.

   Akkor egy hatalmas kő esett le a szívemről. Lassan és vigyázva Billre elkezdtem benne mozogni. Olyan érzések kerítettek akkor hatalmukba, amiket addig még sohasem éreztem. Akkor már tényleg semmi nem maradt a külvilágból. Csak ő és én voltunk, ahogy nyögdécseltük, és egymás nevét ismételgettük. Majd mikor az orgazmus elsöprő hulláma elért minket. A testünk megfeszült és percekig abban a pózban maradtunk aztán fáradtan Bill mellé dőltem. Még mindkettőn légzése szabálytalan volt, de nagyban vigyorogtunk. A falak egyre jobban kezdtek leomlani a szerelem pedig egyre jobban eluralkodott rajtunk.