27. rész – Ha velem vagy, nem létezik más

Eközben az ikreknél:

- Nem gondolod, hogy szemétség volt ez tőlünk? – kérdezte óvatosan Bill, miközben L.A. utcáit rótták a fekete Audival.

- Lehet – sóhajtott Tom, és megfogta öccse kezét. – De már nem bírtam volna ki, hogy ne érjek hozzád.

- És hova megyünk? – mosolyodott el Bill.

- Tudod, van egy kis lakásom, a város szélén.

- Komolyan? – hüledezett az éneke.

- Igen – bólintott az idősebb. – Először hülye ötletnek tűnt megvenni, de nagyon szép onnan a kilátás a tengerre, és úgy látszik most már elég hasznos is lesz.

- Jaj, Tom! – forgatta a szemét mosolyogva a fekete.

- Most mi az? – döbbent le a gitáros.

- Olyan hihetetlen tudsz lenni – nevetett a fiatalabb.

- Akár csak te – az afrofonatos kacéran mosolygott testvérére, aki ettől elpirult.

- Tom, ne nézz így rám! – akadt ki Bill.

- Most miért? – szontyolodott el az idősebb.

- Mert… Mert… - gondolkozott el az énekes. – Mert mikor legutóbb így néztél rám, nem volt rajtam ruha – nyögte ki végül.

- Megnyugodhatsz, hamarosan megint nem lesz – mosolygott ugyan úgy Tom, majd megnyalta az ajkánál lévő piercinget.

Az énekes nagyot nyelt, majd inkább elkezdett kifelé bámulni, hogy kissé megnyugodjon, de ez nem sikerült. Egyre másra jutottak eszébe annak a szenvedélyes délutánnak az emlékei. Ahogy testvére, végigsimított a testén, ahogy megcsókolta, és ahogyan hozzá simult. Szemeit lehunyta, arcát egyre jobban elöntötte a pír, lélegzete egyre szaporább lett és érezte amint a nadrágja egyre szűkebbé vált.

Ahogy az afrofonatos leállt a kis, fehér, homokszínű tetővel rendelkező tengerparti háznál, öccse észre sem vette, hogy már nem utaznak. Szemei még mindig csukva voltak és elmerült a gondolataiban. Tom végignézett az énekesen, és kellemes görcs állt a gyomrába. Megfogta az énekes törékeny kezét, aki csak ekkor eszmélt fel.

- Tom… - lehelte halkan.

- Gyere! – simított végig a karján az idősebb majd elindult befelé a házba.

A kisebb kábán követte. Próbált nyugodtnak és lazának tűnni, de a lábai remegtek és biztos volt benne, hogy a házhoz vezető rövid ösvényen úgy ment mintha be lett volna rúgva.

Tom kinyitotta a bejárati ajtót majd betessékelte maga előtt testvérét. A fekete bágyadtan nézett körbe. A ház elég kicsi volt mégis otthonos. Az előtérben egy kis konyha, fullosan felszerelve, majd egy pult, aminél pár bárszék foglalt helyet. A konyhától balra egy ajtó, ami a fürdőbe vezetett. A háznak nem volt nappalija, csak egy hatalmas ágy, vele szemben pedig egy tv.

- Ezt… Mi… Mikor vetted ki? – dadogta Bill.

- Mielőtt még elkezdődött volna a dolog Riával – hajtotta le a fejét Tom, s megfogta testvére kezeit. – Tudod, őt csak elterelésképpen használtam…

- Miattam… - döbbent le a fekete.

- Pontosan! – az afrofonatos szorosan a karjai közé zárta testvérét. – A súly, amit akkor éreztem, elviselhetetlen volt. Tudod én mindig láttalak téged… Az egész… Ez az egész még a Durch den Monsun forgatásán kezdődött. Ahogy ott mosolyogtál… A hangod… Ahogy a vízcseppek végigcsurogtak az arcodon, és a testeden…

Nem bírta folytatni. Szívébe mintha ezernyi meg ezernyi kés szúródott volna. Iszonyatos fájdalom, ami egyszerre gyönyörű érzéssel töltötte el.

- Ich muss durch den Monsun

Hinter die Welt ans Ende der Zeit… - énekelte Bill, szinte alig hallhatóan ezt a két sort. Ikrének mégis az egész világot jelentette ez a pár szó.

- Aztán pedig… Ott voltak a koncertek meg minden egyéb. És te a nagy őrület kellős közepén biztos pont maradtál. Mindig úgy éreztem én csak egy távoli szemlélője maradok az életednek.

- Pedig te voltál, akinek mindig is énekeltem… - simított végig a gitáros arcán Bill, majd apró csókot váltottak.

Az énekes a lehető legcsábosabban nézett testvérére, akinek ettől rögtön görcsbe ugrott a gyomra, és elszorult a torka. Egyszerűen nem értette mi történik a testével. Bár mindig lázba hozta őt Bill mozgása, teste, és mámoros hangja, aznap egész máshogy reagált a megszokott dolgokra.

- Bihll… - nyögte és érezte, ahogy hímtagja egyre jobban éledezik. A fiatalabb nekitámaszkodott majd a tőle telhető legerotikusabb hangon megszólalt.

- Azt akarom, hogy bemocskold a testem… - végül rámarkolt testvére becsességére, aki ennek hatására felnyögött.

A fiatalabb szexis léptekkel elindult az ágy felé és maga után húzta testvérét, akit lelökött az ágyra, majd a telefonján bekapcsolt a Super Psycho Love-t és elkezdte végigtapogatni magát. Néha-néha felnyögött, és kéjes arcmimikájával csak fokozta a Tomra gyakorolt hatást.

Az idősebb félig ülő, félig fekvő pozícióból figyelte testvére mozdulatait, és minden egyes másodpercben jobban érezte azt a bizonyos gyomorszorítóan kellemes érzést, ami a hasából indult ki és lefelé tartott. Végül az afrofonatosnak sikerült nagy nehezen feltápászkodva, majd a falhoz nyomni öccsét, akin addigra már nem volt fölső.

- Kívánlak… - kezdte el csókolgatni az énekes nyakát, aki felnyögött.

- Tudod, hogy ez az egyik legérzékenyebb pontom… - vetette hátra a fejét Bill.

- Épp azért csinálom – a gitáros kezei bebarangolták öccse felsőtestének minden egyes pontját. Bill bátyja ágyékához nyomta az övét. Beletúrt fonataiba, majd szenvedélyesen mégis erőszakosan megcsókolta őt.

- Ne játszadozz velem Kaulitz! – nézett bele az ugyanolyan barna szemekbe mire Tom arcán egy kaján vigyor jelent meg.

- És még azt mondják, hogy kettőnk közül és vagyok a perverzebb.

- Az vagy! – húzta végig az énekes a gitáros szegycsontjától az álláig az ujját. – Kihozod belőlem az állatot – ismét magára rántotta testvérét és tovább falta ajkait.

- De, csak azért mert olyankor észbontóan szexi van! – Tom féloldalasan mosolygott majd a nyelvével elkezdte mozgatni az ajakpiercingjét, amit Bill csak tátott szájjal bámult. Mindig is rajongott azért a mozdulatért.

A fekete ismét elkezdte elhalmozni öccse nyakát csókokkal, közben pedig eljátszott a mellbimbóival, amitől Bill egyre nagyobbakat nyögött. A gitáros kezei pedig szorosan rámarkoltak testvére fenekére.

- Kínzol… - nyögte Bill vörös arccal és lehunyt szemekkel.

- Nem annyira, mint te engem… - lehelte érzéki hangon az idősebb. A kisebbik mély levegőt vett és próbálta egy kicsit lenyugtatni magát ám ez abban a percben sehogy sem akart sikerülni. Nadrágja már szinte elviselhetetlenül szűknek bizonyult számára és már nem akart tovább várni.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve erősen megragadta Tom pólóját és teljes erejéből elkezdte széthúzni. Az anyag először nem engedelmeskedett, majd hirtelen végigszakadt. A gitáros csak döbbenten bámult testvérére, aki egy jó erőset taszított, rajta aminek a következtében az ágyon landolt. Bill fölé térdelt majd elkezdte csókolgatni és simogatni az izmos felsőtestet. Az afrofonatos lehunyta a szemeit és így élvezte a kényeztetést. Minden egyes alkalommal, amikor testvére ágyéka érintette az ő testét érezte mennyire vágyik rá az énekes, aki ugyan ezzel találta szembe magát. Testvére nadrágja egyre jobban dudorodott. Érezni akarta hosszú ujjai közt az égbe meredő hímtagot, ám minden mozdulatában volt valami félsz szerű hajlam, de ezt sikerült leküzdenie. Tudta, hogy ilyen alkalom mikor ő irányít nem sok lesz, és minden percét ki akarta élvezni.

Mutatóujját végighúzta bátyja túlduzzadó nadrágján majd álló helyzetbe helyezte a cipzár húzókáját, végül fogai közé helyezve azt lassan végigvezette az apró fokokon, míg a cipzár végénél meg nem akadt. Végül kibontotta a nadrág gombját, majd lehúzta testvéréről. Ám a vetkőztetést addig nem hagyta abba, míg Tomon csak egy alsónadrág nem maradt, ami igen-igen sátor alakot vett fel.

- Most én jövök! – vigyorgott az idősebb majd maga alá gyűrte.

- Elrontottad a játékomat – nyafogott Bill.

- Mert most én fogok játszani – a gitáros közel hajolt testvére füléhez és fülledt érzékiséggel suttogta. – Mégpedig veled…

A afrofonatos vadul kezdte el lerángatni a feketéről az összes ruháját, de ő nem állt meg az alsónadrágnál. Azt is lehámozta testvéréről, majd magáról is, s így simult szorosan ikréhez. Ahogy a két forró és kemény hímtag összeért mindketten felnyögtek, majd forró csókcsatába kezdtek, s kezük feltérképezte a másik testét. Bár már az előző alkalommal is tökéletesen felmérhették a másik minden porcikáját, az-az alkalom más volt. Érezték, hogy aznap délután le fognak dönteni egy falat és ez egyfajta súlyt tett a vállukra és a szívükre.

Tom elhagyta öccse ajkait és a nyakánál folytatta a kényeztetést, majd a kulcscsontjánál, amit ki is szívott egy ponton. Bill hátravetette a fejét és lehunyt szemmel kezdett el beszélni testvéréhez.

- Tohm… Ne… Ne kíhnozz… Ahh… Ah… Ahzt akarom,… Hogy beh… Beléhm ha… Hatolj… - nyögdécselte. Az idősebb felnézett rá és végigsimított az arcán.

- Bill! Biztos, hogy ezt akarod? – aggodalmaskodott az idősebb. – Ez… Ez még fájna…

- Elsőre igen… De ha most nem kezdjük el, akkor máskor fog…

- Rendben… - sóhajtott Tom. – Csak lazíts.

Az idősebb elhelyezkedett a fekete lábai közt, majd lassan és amennyire tőle telt, óvatosan beléhatolt. Bill először felnyögött a fájdalomtól, és belemarkolt a lepedőbe. Az afrofonatos nem mozdult, csak nézte szenvedő szerelme arcát.

- Jól vagyok – mosolyodott el az énekes. Bár még fájt neki, sokkal rosszabbra számított.

- De… - akadékoskodott a gitáros.

- Csak folytasd!

Tom mély levegőt vett majd lassú mozdulatokkal mozogni kezdett. Az énekes teste először minden mozdulatnál megfeszült a fájdalomtól, de ahogy ikre roppant hosszú ujjai rámarkoltak égnek meredő falloszára és húzogatni nem kezdték rajta a bőrt, teljesen elvesztette az eszét.

- Toh… Tohm… - nyögte Bill. Az a jóleső nyögdécselős hang, szinte beleitta magát a gitáros tudatába, és a hideg végigfutott a gerincén.

- Bihll… Bihlll… - nyögte testvére fülébe. Akkor már nem figyelt arra mi hagyja el a száját vagy milyen hangsúllyal. A gyönyör és mámor kapujában már nem érdekelték az ilyen dolgok. Csak Bill törékeny testét látta maga előtt, amit akkor az uralma alatt tarthatott.

Végül az orgazmus mámorosan csodás érzése árasztotta el a testüket, ami addig nem ismert gyönyört okozott a számukra. Bár már mindketten átélték ezt az érzést, akkor egész más volt. Újra egy test voltak egy lélekkel.

Tom lehanyatlott testvére mellé és várta, hogy lélegzetvétele újra a normális ütemű legyen. Figyelte öccse kipirosodott arcát és a számára oly nagyon csodás testet. Bill lehunyta a szemét, mély levegőt vett majd újra felnyitotta a pilláit. Valahogy felfoghatatlannak tűnt számára, hogy az addig oly nagy becsben őrzött titkos vágya az imént valósult meg.

Az idősebb lassan elkezdte simogatni ikre arcát, és csak mámoros mosollyal figyelte az övéivel szinte ugyan olyan arcvonásokat. Az énekes csak pár másodpercig tudott azokba az édes szemekbe nézni. Valahogy furcsán érezte magát. Magának se merte bevallani, de szégyellte a szavait és a tetteit.

- Mi a baj Bill? – könyökölt fel Tom, és közelebb húzódott testvéréhez. – Fáj valahol? Hozzak egy gyógyszert? Vagy mit szeretnél?

- Semmi baj – ült fel az énekes. – Csak… Csak… - dadogta és az ölében lévő takarót kezdte el fixírozni.

- Valamit rosszul csináltam? – a gitáros addigra már nagyon meg volt rémülve.

- Csodás voltál! – mosolygott kedvesen ikrére majd lágyan megcsókolta telt ajkait.

- Akkor? Nem értelek…

- Szégyellem magam – sütötte le pilláit a kisebb, és elfordította a fejét.

- Ugyan miért? – az afrofonatos csak mosolygott.

- Vágod, hogy mit csináltam? – akadt ki a fiatalabb.

- Igen – bólintott a bátyja. – És örülök, hogy végre el tudtad engedni magad.

- De… - kezdett volna akadékoskodni az énekes ám ikre egy csókkal belé fojtotta a szót.

- Imádom mikor ilyen kis lökött vagy – bújt öccséhez szorosan és fejét a mellkasára hajtotta.