2. fejezet

Másnap reggel Tom nyúzottnak érezte magát mikor felébredt. Nem is igazán akart felkelni az ágyból, de tudta, ezt meg kell tennie. Így erőt vett magán és feltápászkodott majd beállt a hideg zuhany alá. Ez elsőre kissé kellemetlenül hatott a takaró alatt felforrósodott bőrének, de felfrissítette és a fáradtságát is enyhítette. Nem akart rosszul kinézni aznap.

Még az öltözésre is több időt fordított. Igaz, nem akarta nagyon kicsípni magát, de a laza eleganciát mindig is előnyben részesítette. Pláne az ilyen alkalmakkor. Bár jól tudta, hogy virágot nem vihet, de a csokoládé mint elengedhetetlen kellék aznap is ott volt nála.

Mielőtt kiszállt az autóból még egyszer megnézte magát a tükörben. Miután konstatálta, hogy minden rendben, elindult befelé.

Ismerős és idegen arcok tömkelegével találkozott az épületben. Néhányukra ráköszönt, viszont voltak akik csak sajnálkozó pillantást vetettek rá. Ő viszont igyekezett mosolyogni. Megfogadta magának, hogy erős marad. Miatta megérte.

Halkan kopogott a jól ismert ajtón, de először nem kapott választ. Így inkább benyitott. A szoba a délelőtti napfényben fürdött. Azonban üres volt. Az ágy viszont bevetetlen, a könyvek pedig az éjjeli szekrényen hevertek, így tudta: a lakó hamarosan vissza fog térni.

- Azt hittem már rég végeztetek a forgatással – hallotta meg a lágy, kedves hangot, mire megfordult.

- Ne haragudj Mia – mosolygott rá kedvesen. – Kissé elhúzódtak a dolgok… Tudod a színészek milyen szeszélyesek tudnak lenni.

- Tudom jól! Egyet ismerek is – felelte szelíd mosollyal a lány, majd visszafeküdt az ágyba. Szőke, göndör fürtjei finoman keretezték törékeny arcát és lágyan hullottak a vállaira. Nagy, barna szemei tompán csillogtak. Angyalian hatott. Mégis volt benne valami tűz…

- Szervusz Mia! – lépett be a harmincas, jó kiállású, barna férfi. Dr. Whitman. – Ó… Üdvözlöm Tom!

- Jó napot doktor úr! – állt fel a fiú és kezet ráztak egymással.

- Hogy s mint doki? – fordult felé a lány ugyan azzal a bájjal.

- Köszönöm, én jól vagyok. És ahogy az eredményeken látszik te is sokkal jobban vagy. A legutóbbi leállás nem okozott gondot. Azóta szépen javulsz. Már jobban vagy mint előtte. Ha így haladsz a születésnapodra haza is engedhetünk – mosolygott kedvesen az orvos.

- Az igazán nagyszerű lenne – Mia hangja boldogan csengett, s tapsolt is egyet örömében.

- Megint volt leállásod? – döbbent meg a barna hajú és aggódva figyelte unokatestvérét.

- Nem volt valami vészes. És már jól vagyok! – erősködött a lány.

- Csak higgadtan! Most magatokra hagylak titeket. Kérlek Tom, de izgasd fel. Jobb a nyugodt környezet. Később találkozunk Mia! – lépett ki a szobából a doktor.

- Biztos jól vagy? – ült le Tom és megfogta a Mia kezét. – Nem is szóltatok…

- Én mondtam anyukádnak, hogy ne szóljon. Tudtam, hogy dolgozol. Nem akartalak zavarni…

- Te soha nem zavarsz butus! – szorította meg óvatosan a törékeny kezet a barna és finoman homlokon puszilta. – Ja, jut eszembe! Ez a tiéd! – adta át a lánynak a bonbont.

- Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc unokatesóm? – vigyorgott édesen Mia.

- Hát, ezt mindig jól esik hallani! – nevetett fel halkan a férfi.

Tom egészen délutánig maradt a kórházban. Sokat beszélgettek és nevetgéltek. Mia mesélt arról miket olvas, hogy halad a tanulással és a barátai látogatásáról. Valamint arról mit tervez a szülinapjára. Unokatestvérének le is kellett kicsit nyugtatnia mikor belelendült. Aggódva figyelte a kipirult arcot és a szapora lélegzetvételeket. De a lány hamar megnyugtatta.

Aztán a fiú következett. Bár állítása szerint semmi érdekeset nem tudott mondani. Főleg a filmről mesélt és a forgatásokról. De Miát ez nagyon is érdekelte!

- És kit viszel magaddal a premierre?

- Legszívesebben mint mindig, most is téged vinnélek. De amint a kezemben lesz egy példány elhozom és együtt megnézzük. Rendben? – mosolygott kedvesen.

- Szavadon foglak Tom Kaulitz! – kacsintott rá Mia.

- Mint mindig – nevetett a férfi.

- Azt hiszem lefekszem egy kicsit. Nagyon jó veled beszélgetni, de elfáradtam…

- Pihenj csak! Most egy ideig otthon leszek, így többet tudok jönni. Megígérem!

- Oké! – mosolygott a lány és lehunyva szemeit lassan álomba szenderült.

Tom még jó ideig figyelte őt. Nagyon szerette Miát annak ellenére, hogy majdnem öt év volt köztük a korkülönbség. Mindig is a kishúgának tekintette a lányt. Így mikor fény derült a szívbetegségére egyfajta törés keletkezett benne. Tom mindig is életvidám, társasági ember volt. Ám azóta legszívesebben csak a lakásában ücsörgött vagy a munkával foglalkozott. Ez a két szabadidős tevékenysége volt mikor nem Mia ágya mellett ült. Bár a lány unszolta, ő mégsem tette azt amit kért. Nem ment és ismerkedett. Neki az élet jó hat évvel azelőtt leállt. Az ő szemében Mia még mindig csak egy kiskamasz volt, nem pedig az a fiatal nő akivé vált.

***

Bill elégedett mosollyal pásztázta a látképet ami elé tárult. Imádta, és ez volt a mérvadó mikor annak idején megvette a lakást. A városközponttól alig pár sarokra élt egy elég új, beton épületben aminek hatalmas ablakai voltak és elég modern belső tere. Néhol még a falakból is kilátszott az acél szerkezet. Természetesen szándékosan.

A fekete hajú srác nem igazán tudta mennyi ideje állhatott ott. Ilyenkor mindig képes volt elveszteni az időérzékét. Így kisebb sokként élte meg mikor megszólalt a telefonja. Káromkodni kezdett, de mikor meglátta a nevet a kijelzőn rögtön izgalomba jött.

- Szia Janie! – csicseregte vidáman Bill. Tudta, ha a managere hívta az valószínűleg egy meghallgatással vagy interjúval volt kapcsolatos amiket ő imádott.

- Szia drága! Van neked egy szerepem.

- Milyen? – villantak meg a fiatal fiú szemei. Imádta a színészetet. Már kicsi kora óta ezt a pályát akarta választani magának és egyre boldogabbá tette a dolog.

- Nyugi nagyfiú! Nem biztos, hogy tetszeni fog az ajánlat…

- Nőt kell játszanom? – nyögött fel fájdalmasan. Igen… Mindenki szerint nőnek nézett ki annak ellenére, hogy fiatalabb korában több pikáns munkában is ő volt a domináns fél. És elégszer meg is mutatta férfias becsületét.

- Nem, nyugi! Tudom, hogy az olyan szerepeket vissza kell utasítanom.

- Azért – húzta fel az orrát Bill. – Nem csináltatok melleket…

- Na szóval – terelte el a beszélgetést Janie. - , a szerep amit el kéne játszanod… Hogy is mondjam…

- Csak mond – ült le a fiú az ablakpárkányra.

- A film egy nyári románcról szól, amiben két férfi talál egymásra. De a nyaralás végén a te karaktered eltűnik és ez megbélyegzi a másik főszereplő egész életét. Csak jössz és mész az életében.

- Nem hangzik nagyon vészesnek. Mi ezzel a problémád?

- Az, hogy a film +18-as és fel akarják venni ahogy szexeltek. Igazából. És te lennél a… Lány? – kérdezte kissé tanácstalanul a nő.

- Mennyit fizet? – gyújtott rá egy cigire a fekete.

- 15.000 dollárt.

- Holnap megyek a forgatókönyvért és egyeztetünk az időpontokról.

- 11-re várlak – felelte Janie és megszakította a hívást.

Bill lassan szívta el a cigarettáját, közben pedig továbbra is a várost szemlélte. Közben pedig mosolygott a helyzet abszurditásán. Mikor megkapta az első igazi munkáját mint mellékszereplő egy sorozatban azonnal abbahagyta a pornózást. De ez a szerep most valahogy megtetszett neki. Talán csak nosztalgiázni akart. Nem igazán tudta mit kezdjen akkor magával. Legszívesebben a falba verte volna a fejét, de nem tetszett. Csak mosolygott és nézte a füstben lassan eltűnő képet…

Játszom a szerepem - 1. fejezet

Hali-hali!

   Igen, kissé megkésve de végre itt az új sztory első része! Mint már említettem a cím megváltozott, de a történetbeli film megkapta az eredeti címet. Így az sem marad el. Jó olvasást! ;)

1. fejezet

Nézte a távolodó alakot, majd a napra vetette tekintetét, s mikor visszafordult a lány már eltűnt, ő pedig egyedül állt a hatalmas placc közepén. S feltámadt a szél.

- És ennyi! - hallotta meg a producer hangját. A stáb tapsolt körülötte ahogy az alacsony, köpcös és bajszos ember is, akit Edwardnak hívtak.

- Nagyon jó volt gyerekek! - ölelte át őt és a kolléganőjét. - Ha ezért nem kaptok Oszkár díjat megeszem a kalapomat.

- Nyugi Ed! - nevetett a szőke hajú lány, a filmbéli partnere, Leah. - Még ne ugorjunk annyira előre! Előbb legyen meg a bemutató!

- Igaza lehet - mosolygott ő is.

- Az ember mellettetek már boldog se lehet! - legyintett a producer, de azért mosolygott. - Minden esetre szép munka volt! Most pedig mehettek. Ha kész vagyunk a vágással szólok, és majd együtt megnézzük. A pénzt pedig utalom, amint lehet.

- Rendben Ed! - biccentett felé. - Sziasztok! - intett a stábtagoknak, majd felkapva kabátját elindult a lakókocsija felé.

- Tom! - amint meghallotta a nevét megállt és hátrafordult.

- Mi az? – nézett a lány szemeibe.

- Csak azt akartam mondani, hogy nagyon jó voltál! - mosolygott kedvesen Leah.

- Kösz, te is jó voltál! - indult tovább, ám a lány nem hagyta lerázni magát.

- Mi a terved estére?

- Hogy alszom - nyitotta ki a lakókocsi ajtaját.

- Csak mert páran összejövünk és megünnepeljük, hogy vége a forgatásnak, és arra gondoltam...

- Édes vagy kicsi lány, de ez nem az én stílusom - mosolyodott el szarkasztikusan.

- Hé! - háborodott fel Leah. - Már nem vagyok gyerek! 22 éves vagyok!

- Én pedig lassan 30, szóval hozzám képest még nagyon is gyerek vagy! - azzal becsukta az ajtót.

Gyorsan átöltözött, összeszedte a cuccait és már indult is hazafelé. Az autópályán viszonylag kicsi volt a forgalom így gyorsan tudott haladni. Mikor belépett a házba egy jól eső könnyed sóhaj hagyta el ajkait. Régen járt már otthon. Talán 3 hónapja is lehetett? A forgatás ideje alatt nem érezte praktikusnak ha minden este haza járt, ráadásul volt, hogy csak hajnalban végeztek, így vagy a lakókocsiban vagy egy hotelben aludt.

A táskáját otthagyta a bejáratban azzal a céllal, hogy majd később elpakolja a cuccait. A bárszekrényhez sétálva töltött magának egy pohár konyakot és leült a tévé elé, ám mire elfogyasztotta az italát, olyan álmosság lett rajta úrrá, hogy szinte azonnal el is aludt.

Mikor felébredt már a késő esti híradó ment. Egy színész nyilatkozott benne arról, hogy milyen lépcsőfokai vannak a sikeressé válásnak, megemlítve, hogy a karrierje kezdetén egy két erotikus filmben is feltűnt.

- Szánalmas! - kapcsolta ki a tévét és a hálószobája felé vette az irányt. - Még, hogy erotikus filmek! Ez, hogy meri magát színésznek nevezni? Seggfej! Felfordul tőle a gyomrom.

Gyorsan letusolt majd ágyba is bújt, bár sokáig nem tudott elaludni. Egész végig az a színész járt az eszében akit nem sokkal azelőtt látott. Mi visz rá embereket ilyenre? A gondolat újra és újra végigszántotta az agyát, ám nem talált rá megfelelő választ, csak egyetlen egy szót: szánalmas!

42. rész – Az úton amin mész veled tartok tovább…

Hali-hali!

   Kérlek ne haragudjatok emiatt az igen nagy csúszás miatt... De nagyon nem tudtam ezt hová tenni... A suli, meg egyéb magánéleti problémák mellett nagyon nem volt kedvem írni... Most viszont itt az új rész. Remélem tetszeni fog! :)

42. rész – Az úton amin mész veled tartok tovább…

Egy hónappal később…

Egyedül utaztam vissza L.A.-be. A reptérről pedig taxival mentem vissza az ikrek házához. Egyikőjük se fogadott… Én pedig nem is keltettem nagy zajt. Óvatosan osontam be a szobámba. Majd bezártam az ajtómat. Furcsa, eddig nem tapasztalt érzések kavarogtak bennem… Nem egészen tudtam hová is tegyem őket… Csak el akartam menekülni. De akkor már nem lehetett…

Már sötétedett odakint mikor feleszméltem a céltalan és hiábavaló elmélkedésből. És ettől a gondolattól csak még jobban elfogott az idegesség. Erőt kellett magamon vennem, de csak nagyon nehezen sikerült. Nem tartottam helyesnek a dolgot… De ezt senki nem tartotta volna annak! Nem szabadott volna megtörténnie. Nem szabadott volna elkezdődnie, és akkor most nem tartanánk ott ahol vagyunk.

Lassan indultam el a fürdő felé. És csak egy lámpát kapcsoltam fel. Kellett a tompa fény… Nem bírtam volna elviselni azt ha „rendesen” látom magam. Egyszerűen nem bírtam a tükörbe nézni. Megvetést éreztem és haragot. Ugyanakkor valahol mély fájdalmat és egy kis rettegést is.

Sokáig állhattam a zuhany alatt mert kopogásra lettem figyelmes. Félszegen szóltam csak ki, hogy hamarosan megyek. És tényleg így volt. Gyorsan megtörölköztem és egyedül a köntösömet vettem fel. Úgy mentem ki. Egyenesen Tom szobájába. Ezt beszéltük meg a fiúkkal…

A fiúk szilveszter előtt egy-két nappal hívtak fel. Először azt hittem csak kicsit jól érzik magukat és meg akarnak viccelni, hogy másnap lesz új év. De tévedtem.

Órákon keresztül beszélgettünk és miután letettük valahogy furcsa üresség szállt meg. Igent mondtam nekik bár nem akartam… Nem tudtam mi fog ebből kisülni, de úgy éreztem semmi jó. Hiszen ez már túl sok lett volna nekem. Túl sok lett volna nekik és ez piszkosul bántott. Tudtam, hogy az egész hülyeség alapból az én lelkemen szárad de akkor sem így akartam ezt…

És ez-az érzés még akkor sem szűnt meg. Sőt, csak erősödött ahogy Tom szobája felé közeledtem. A gerincemen fel-le szaladgált a hideg és remegtek a lábaim. Bár már csináltam vele, de nem így… Ez a helyzet teljesen új volt mindhármunknak…

Az ajtó nyitva volt én pedig hangtalanul léptem be. Nem is csuktam be, mivel fölösleges volt. Hiszen csak mi hárman voltunk otthon. És mind abban a szobában…

Bill az egyik sarokban ült a fotelben. A lábait maga alá húzta és idegesen babrálta nadrágja aljával. De gondolom nem szándékosan mert egyáltalán nem nézett oda. Csak végig minket bámult, mint aki meg van babonázva. Tom az ágyon ült, s mikor meglátott lassan felállt. Csak egy farmer és egy póló volt rajta. Csak a szokásos Tom. Ettől valahogy mégis zavarba jöttem…

- Rendben vagy? – érintette meg a karom mosolyogva Tom.

- Aha – bólintottam nem túl határozottan.

- Akkor kezditek? – szólalt meg halkan Bill. A hangja erőteljes volt és nyugodt, viszont halk. Talán túlságosan is.

- Öhm… Asszem… - néztem fel az idősebb ikerre.

- Szép vagy – mosolygott rám és lassan felemelte az államat.

A szemei csillogtak, a pupillái pedig kissé tágak voltak. Talán csináltak valamit mielőtt bejöttem. Nem voltam benne egészen biztos. És szerintem nem is akartam tudni.

A rasztás finoman átkarolta a derekamat és magához húzott. A szívem egyből hevesebben kezdett verni és az arcom is elpirult. A szemeimet szorosan összezártam és kissé remegve vártam a következő lépést, ami hamarosan be is következett…

- Köszönöm… - suttogta Tom mosolyogva mikor megpuszilta a homlokom.

- Szívesen – mosolyodtam el én is és hátrébb léptem.

- De… De ti nem… - dadogta zavartan Bill és Tomhoz lépett. – Azt mondtam oké. Hogy csináljátok nyugodtan. Te… Te ezt szeretnéd. Nem?

- Nem – rázta meg a fejét az idősebb. – Én veled szeretnék lenni.

- De… Ti… - hebegte a szöszke.

- Igen. Egyszer lefeküdtünk. De Tom téged szeret. Én pedig szeretlek titeket mint a testvéreimet. És ez így van rendjén Bill. Ezt te is tudod. Nem lettél volna képes végignézni ahogy engem tart a karjaiban.

- De! Én… Azért adtam az elhajlási engedélyt…

- Én viszont csak hozzád szeretnék hajolni… - csókolta meg lágyan az énekest bátyja.

- Akkor most mi lesz? – kérdezte tanácstalanul a fiatalabb.

- Először is én átmegyek a szobámba és lefekszem mert fáradt vagyok. Ti meg szépen egymásnak estek! – mosolyogtam rájuk.

- Ez nem megy parancsütésre! – háborgott Tom.

- Tényleg Tom? Valóban? – néztem a nadrágjára ami kezdett már dudorodni.

- Hogy kapd be – pirult el kissé.

- Majd az öcsikéd – vigyorogtam és elindultam kifelé de még pár mondatot hallottam.

- Szeretlek Tomi… - suttogta a fiatalabb.

- Én is szeretlek Billie… - ezután már nem hallottam hangokat, így magukra hagytam őket a saját kis világukban. Ami újra csak az övék volt. Azután már örökre…

Eredmény

Hali- hali!

   Nos, tegnap lejárt a szavazás, és most, hogy végre van netem hivatalosan is kihirdethetem, hogy a Búcsúzik a nyár nyerte a szavazást. :)

   De, hogy még véletlenül se unatkozzatok a történet címét megváltoztatom Játszom a szerepem-re. Talán ez még jobban is fog passzolni magához a történethez.

   Az Ich liebe dich utolsó részét megkapjátok a napokban aztán szerintem szombaton jön az első rész. Ezzel meglepve magam a szülinapomon :D

   További jó olvasást! ^^

41. rész - Ünnepi hangulat

Hali-hali!

   Igen, most kicsit később jöttem a résszel mint akartam. Ezért elnézéseteket kérem! De ennek ellenére remélem elnyeri majd a tetszésetek ez a rész is! :)

   Aki még nem szavazott az pedig tegye hamar mert csak a megjelenített szavazatokat tudom figyelembe venni. A kommentben érkezetteket nem. Jó olvasást! ^^

Karácsony előtt egy héttel hazautaztam. Jó volt már egy kis időt a családdal tölteni, plusz az ikreknek is akartam adni némi időt mielőtt ők is hazautaznak az ünnepekre.

Bill már az elutazásomkor teljesen feldíszítette az egész házat, hogy kellő ünnepi hangulatban legyünk mindhárman az ajándékozáshoz. Billnek vettem egy felsőt és egy nyakláncot amit még együtt láttunk meg egy kirakatban csak nem tudta magának megvenni. Tomnak pedig egy új húrkészletet és egy gitárállványt, mivel egy rejtélyes körülmények között eltört... ( o.O ) Az én ajándékaim után pedig jöttek az övék. A szöszitől ezüst nyakláncot kaptam amin egy szexelő csontvázpár volt medálként, az idősebbtől pedig egy fémből készült, madártoll alakú pennát egy üveg tintatartóval.

Végül az ajándékozás és a búcsúzkodás után kivittek a reptérre én pedig hazautaztam majdnem egy hónapra. Szerettem volna ha minden rendbe jön köztük ami még nem volt a helyén!

***

Karácsony reggelén Bill korán ébredt. Másnap indultak haza és ezt a napot még ki akarta élvezni testvérével kettesben. Először is palacsintát készített reggelinek kakaóval és tálcán vitte fel a Tommal közös szobájukba. Testvére még édesen szundikált mikor ő lerakta a tálcát, majd bátyja mellé feküdt. Aztán elkezdte csókolgatni az állkapcsát és a nyakát. Ez volt az egyik érzékeny pont testvérén is, így mindig ehhez folyamodott mikor szeretett volna valamit.

A fekete halkan felsóhajtott, majd elmosolyodott. Végül lassan nyitogatni kezdte a pilláit amit Bill jó jelnek vett, a folyamat gyorsításához pedig hevesen megcsókolta ikrét. Tomnak pedig csak ennyi kellett. Maga alá fordította öccsét és elmélyítette a csókot. Nyelvük ügyesen talált utat a másik szájába, a kezeik pedig elkezdték feltérképezni a szinte ugyanolyan testet.

- Boldog karácsonyt Tomi! – mosolygott szerelmére a szöszke.

- Boldog karácsonyt Billie – simogatta finoman az énekes arcát, majd ismét lágy csókban forrtak össze az ajkaik.

Tom lassan ízlelgette kedvese ajkait. Nem akarta elsietni. Tudta, hogy amíg otthon lesznek pár csókon kívül semmi nem történhet. Így ezt az alkalmat el akarta húzni. Nem akarta magát ráerőltetni a szöszkére, de ő kívánta a szerelmét.

Bill pedig nem ellenkezett. Finoman a feketébe kapaszkodott és próbálta elmélyíteni a csókot. Szerette a gyengédséget. De az utóbbi időben kicsit túl sok volt belőle. Bátyja soha nem élvezett el benne és a szeretkezések alatt is csak alig hatolt belé. Ez megőrjítette a fiatalabbat. Szenvedélyt akart. Olyat mint amilyen régen volt köztük.

- Akarlak… - súgta két csók között és bátyjához simult.

- Hmm… Ez palacsinta? – ült fel vigyorogva a fekete.

- Hogy kapd be Tom! – grimaszolt a fiatalabb.

- Bocs édes, de ez akkor is palacsinta! – rakta maguk közé a tálcát és felvette az egyik villám, majd diadalittasan enni kezdett.

- Azért jó étvágyat – mosolygott kicsit a szőke és ő is enni kezdett.

- Hmm… Ez nagyon finom Billie – motyogta teli szájjal az idősebb.

- Inkább egyél – kuncogott testvére és bekapcsolt valami karácsonyi zenét.

***

Késő délután volt mire az ikreknek mindent sikerült bepakolniuk. Már beszéltek a szüleikkel akik alig várták őket haza és biztosították őket arról, hogy délutánra már otthon is lesznek.

Bill nagy vacsorát akart csinálni de Tom lebeszélte róla. Így csak spagettit ettek a kanapén kuporogva a karácsonyfa fényei mellett, valami hülye műsort nézve a tv-ben. A reggeli csók óta csak egy-egy ölelés és puszi volt köztük a fizikai kontaktus. És az utóbbi pár percben az apró rugdosás, mert a fiatalabb szerint kevesebb hely jutott a lábának a takaró alatt.

Végül a vacsora és a sajttorta után az ikrek leültek a karácsonyfa alá, ahol össze- összepillantgattak, majd mindketten mosolyogtak. Úgy érezték magukat mint a rossz kisgyerekek akik karácsony este előtt már az ajándékaikat bontogatják. Mégis, volt valami kellemesen megnyugtató abban, hogy csak ketten voltak ott. Ketten az ő kicsi világukban.

- Kezded Tomi? – mosolygott a szöszke édesen, mire bátyja szíve azonnal megolvadt. Hirtelen nem is tudta, hogy megcsókolja, vagy csak nézze az angyali szépséget ami elé tárult. Úgy érezte magát akár egy forró karamellaöntet.

- Boldog karácsonyt Billie – nyújtotta felé a kicsiny dobozt. Testvére izgatottan vette el, majd gyorsan kibontotta. A hosszúkás alakú tartóban két vékony ezüstlánc volt. Mindkettőn egy-egy medállal. Az egyikre egy „C” betű, a másikra pedig egy „T” volt gravírozva.

- Ohh… Istenem… - könnyeztek be a szöszke szemei. – Tom… Ezek… Ezek gyönyörűek! – ugrott testvére nyakába, ennek köszönhetően pedig a padlón kötöttek ki.

- Tetszik szerelmem? – simogattam ikre hátát, hogy megnyugodjon.

- Elmondhatatlanul! Rám rakod őket? – ülte fel Bill és hátát fordított bátyjának, mire a fekete készségesen rárakta újonnan kapott ékszereit. Ám nem bírt magával. Ajkai hamar birtokba vették kedvese nyakát és lágy csókokkal kezdte ellepni a finom bőrt. Ekkor tört fel Billből egy mélyről jövő nyögés. Vágyott már erre. Mindene bizsergett és érezte a kellemes melegséget a hasából kiindulni. Kezdte elveszteni az eszét… - Váhrj… - nyögte végül kifulladva. A pólója már mellkasa közepén volt, a nadrágja erősen dudorodott, a cipzárja pedig már félig le volt tolva.

- Meg akarom kapni az ajándékom. Az én Billiemben… - suttogta sötét, érzéki hangon Tom.

- Boldog karácsonyt… - adta át neki a dobozt gyorsan a fiatalabb, mielőtt a dolgok tovább folytak volna.

- Köszönöm Billie… - bátyja alig ért az ajkaihoz, úgy csókolta meg, mire a fiatalabb szerszáma fájdalmasan lüktetni kezdett. Viszont ennél tovább nem ment. Helyette szépen kibontotta az ajándékát, ami egy ezüstkarkötő volt egy kis lappal, amire egy „B & T” felirat volt gravírozva. – Gyönyörű szerelmem… - mosolygott meghatottan a fekete. Nem szokott vele ilyen történni, ám ez a gesztus nagyon meghatotta.

- Ez még nem minden – rázta meg a fejét óvatosan az énekes.

- Hát még mi? – kérdezte meglepetten a gitáros, mialatt felcsatolta az új ékszerét.

- Még ez! – nyújtott át egy borítékot a szököszke.

Tom meglepetten vette el az ajándéka másik részét. Nem tudta mire kéne számítania, így mindent megpróbált kizárni a fejéből mikor kinyitotta a neki címzett levelet. Ez az ajándék nem volt puccos vagy drága. Mindösszesen egy fekete alapú, arany porral meghintett képeslap. A belsejében ezzel a felirattal: „ELHAJLÁSI ENGEDÉLY…”

40. rész – Gátak

Másnap reggel Tom ébredt előbb. Megnyugodva konstatálta, hogy szeretett öccse még az igazak álmát aludta. Az éjszaka valahogy bátyja fölé kerekedess, és most rajta kiterülve heverészett. Az idősebb pedig észrevette, hogy nemcsak rá volt hatással a reggel hanem szeretett öccsére is, így elkezdte a nyakát csókolgatni, mialatt a merevedését cirógatta egy ujjal. A szöszke erre felnyögött és kinyitotta a pilláit. A tekintete még álmos és fátyolos volt de a halk sóhajaiban már a kéj dominált.

- Méhg Tomi… - suttogtak mély, rekedt hangon.

- Megint akarsz Billie? – körözött a kis nyílás körül a fekete.

- Ih… Igen… - suttogta, és megemelte a csípőjét, ám ettől éles fájdalom hasított az alsó felébe, és fájdalmasan felnyögve feküdt vissza, mialatt apró könnycseppek buggyantak ki a szemeiből.

- Bill… - suttogta Tom rémülten és finoman kibújt alóla, hogy megnézze mi történt szerelmével, ám ekkor egy kicsiny, megszáradt vérfoltot látott meg a lábán. – Úr Isten Bill! – húzta le testvéréről gyorsan a takarót,de ahogy meglátta, szinte azonnal lefagyott. A lepedőn egy tenyérnyi vérfolt éktelenkedett ahol Bill elaludt. – Billie…

- Ne nézz ide! – húzta magára a takarót a fiatalabb ám ekkor ismét fájdalom hasított az alhasába.

- Be kell téged vinni a kórházba! – jelentette ki bátyja.

- Nem mehetünk! – tiltakozott a szöszke. – Mit mondanánk? Hogy megdugtál?

- Én… - pirult el Tom zavartan. – Akkor legalább hazaviszlek! Majd otthon megtisztítom a sebet.

- Öhm… Oké… - próbált Bill felülni, de már ez is fájt.

- Majd én! – segített neki testvére felülni. – Hol vannak a ruháid?

- Ott… - mutatott a szöszke a sarokban heverő táskára.

Az idősebb Kaulitz úgy öltöztette szerelmét mint egy hímes tojást. Ennek ellenére Billnek néha fájdalmat okozott. S bár az énekes azt mondta nem vészes, a gitáros tudta, hogy igen is az.

Végül Bill a hátsó ülésen utazott haza. Tom ragaszkodott hozzá, hogy ő vihesse ki a karjai közt, majd mikor hazaértek ugyan ezt megtette. A szöszke pedig testvér vállára hajtotta a fejét. Szüksége volt a közelségére, és a belőle áradó szeretetre. Ez megnyugtatta és el is lazította. Jobb volt mint bármilyen gyógyszer.

- Jól van – állította az ágy elé Billt, majd finoman levette róla a nadrágját.

- Te most… Tulajdon képen mit is csinálsz? – kérdezte dadogva a fiatalabb. Nem akart semmi olyat csinálni. De ahogy szerelme előtte térdelt, hirtelen nagyon rossz gondolatai támadtak…

- Csak levetkőztetlek, hogy ki tudjam fertőtleníteni a sebet.

- Ne! – tiltakozott hevesen a szöszke, mire bátyja csalódottan és bűntudattal elfordította róla a tekintetét. – Mármint nem azért…

- Szólok Tamarának… - állt fel Tom és már kint is volt a szobából.

Nem ezt akarta. Nem akarta, hogy testvére az ő hülyesége miatt szenvedjen. Nem haragudott Tomra. Egy cseppnyi rosszindulat sem volt benne. És nem is fél tőle. Hiszen nem direkt csinálta. Szándékosan soha nem bántaná. Hiszen Bill az első alkalom után is vérzett egy kicsit. De azt említésre méltónak sem találta. Egyrészt mivel kedvese láthatta magán is, másrészt pedig, mert nem akarta ilyenekkel terhelni. Akkor viszont valami más volt. Tom megrémült a vér mennyiségétől, és a szöszke már félt, hogy talán ez örökre elvette tőle a kedvét…

- Hogy vagy? – léptem be a szobába és óvatosan becsuktam az ajtót. A kezemben a már oly jól ismert kis egészségügyi doboz volt.

- Ne vészes – rázta a fejét Bill. – Csak egy kis vér.

- Azért meg kéne nézni… - fixíroztam a padlót zavartan.

- Öhmm… Bármennyire is bízom benned, nem akarom, hogy ott matass!

- Én se akarok ott matatni. De a bátyád az ajtó előtt áll és nem hajlandó kiengedni amíg ki nem tisztítom a sebet. Ígérem, nem fogok semmit sem csinálni! Csak amit muszáj.

- Oké… - adta meg magát a fiatalabb. – De… Öhmm… Fordulj el amíg leveszem a boxert.

- Rendben! - fordítottam hátat neki. Hallottam ahogy az anyag súrolja a bőrét és azt is, hogy néha halkan sziszeg egy-egy mozdulat után. - Nagyon fáj? - kérdeztem óvatosan.

- Annyira nem vészes... - motyogta, majd valamit szöszmötölt. - Ide nézhetsz.

- Oké - fordultam felé óvatosan. Bill az oldalán feküdt, a lába között a takaróval és finoman felém pucsított. Vettem egy mély levegőt, majd lassan mögé térdeltem. - Ahogy én látom nincs gátszakadás... - motyogtam zavartan. Mindkettőnknek roppant kínos volt a szituáció.

- Akkor jó... - sóhajtott. - Attól nagyon féltem...

- Megértem - érintettem meg a hátát. Kicsit megrezzent, de hamar megnyugodott és ellazult. - Az alsónadrágodon volt folt?

- Egy nagyon kicsi. Talán egy-két csepp.

- Akkor nincs más dolgom - álltam fel és elfordultam. - Pihenj pár napot. A hasfájásra hozok gyógyszert. Tudom, hogy nagyon szar, de el fog múlni.

- Gondolod? - hallottam ahogyan mocorog és párszor felszisszen, de nem mertem megfordulni.

- Nőből vagyok. Nálam rendszeresen van ilyen.

- Nagyon humoros vagy - hallottam a hangján, hogy mosolyog, így hozzá fordultam.

- Hozzak még valamit?

- Gondolod Tom nagyon haragszik?

- Magára biztosan. Téged pedig félt - simogattam meg a karját együttérzően.

- Veled sokszor történt ilyen? - kérdezte félénken.

- Az első alkalommal nem. Utána 4-5 alkalommal igen. Bár Tom szerint te nagyon sok vért vesztettél.

- Annyit azért nem. Szerintem csak túloz - kételkedett Bill.

- Szerintem meg te nem akarsz neki annyira hinni, mert szereted őt és félsz, hogy így nem lenne veled.

- Öhm... Ja... - vakargatta a tarkóját zavartan. - Nem akarom, hogy elmenjen a kedve. Az első után is véreztem. Akkor nem aggódott ennyire...

- Talán mert a szüzesség elvesztése ezzel jár.

- Igazad lehet... - sóhajtott. - Akkor most miért fél?

- Mert fájdalmaid vannak te okos! - borzoltam össze Bill haját. - Ha jobban leszel majd megnyugszik és ugyan úgy fogtok egymásnak esni.

- Nem hinném... - sóhajtott a szöszke.

- Félsz, hogy így már nem akar veled szeretkezni?

- Igen... - pirult el Bill. - Semmilyen formában...

- Öhm... Akkor te... - jöttem én is zavarba.

- Igen, megengedte, hogy én legyek a fiú. De nem hinném, hogy ezek után bárhogy is akarná...

- Akkor fel fognak robbanni a golyóitok.

- Vagy, megy hozzád... - grimaszolt.

- Nem vagyok ágymelegítő! - már nagyon közel álltam ahhoz, hogy megpofozzam. Azt a dolgot már rég lezártuk. - Tomnak már inkább olyan vagyok mint egy kishúg akire vigyázni kell.

- Hát ez nagyon nem megnyugtató - nevetett fel Bill, én pedig követtem a példáját. Igaza volt. Hiszen Tom a kisöccsét is megdugta akire szintén vigyáznia kellett volna.

- Én viszont nem akarok lefeküdni vele, és fájdalmat okozni a bátyuskámnak - öleltem át Bill nyakát, aki erre elpirult.

- A... A bátyádnak tartasz? - kérdezte félve.

- Igen! Mert vigyázok rátok, ti meg rám. És szeretlek. Valami ilyesmi egy testvér feladata. Nem?

- De! - bólintott a szöszke mosolyogva.

***

Egy hétbe telt mire Bill teljesen rendbe jött. Legalább is állítása szerint. Amit én alá tudtam támasztani. Már nem mozgott óvatosan és nem feszült meg az arca ha leült. Úgyhogy minden ment a maga útján. Kicsit rögösen, de boldogan.

- Szia! – lépett be Bill mosolyogva bátyja szobájába.

- Szia öcsi! – mosolygott rá testvére és lerakta a gitárját. – Mizu?

- Unatkozom… - ült le az ágy végébe a szöszke és maga alá húzta a lábait.

- Na mi az? Ennyire elszállt az ihleted? – vigyorgott a gitáros.

- Nem… Most nem jön semmi. És ez nagyon tud zavarni… - figyelte a nadrágját Bill.

- Akkor mi lenne ha megnéznénk mondjuk egy filmet? – vont vállat az idősebb. – Az eddig mindig megnyugtatott. És amúgy is ránk férne a kikapcsolódás.

- Öhm… Csak filmet akarsz nézni? – vonta fel a fél szemöldökét a fiatalabb.

- Miért? Ki akarunk kapcsolódni. Nem? – Tomot kicsit összezavarta testvére reakciója. Nem szokott ilyen lenni. Az utóbbi napokban pedig pláne nem.

- Én másra gondoltam… - a szöszke hirtelen testvére ölében termett és pár pillanattal később már az ajkaik egy forró csókban forrtak össze.

- Bihll… - tolta el őt szerelme, mire az énekes megdermedt. Még soha nem történt ilyen. – Mit csinálsz? Nem azt mondtuk, hogy filmet nézünk?

- De… - állt fel Bill és elindult kifelé a szobából.

- Most mi az? – követte őt testvére. – Rosszat tettem?

- Soha nem utasítottál még vissza… - fogta meg az ajtaja kilincsét. – Haragszol rám? Haragszol amiért véreztem… Igaz?

A fekete nem szólt meg. Testvérét a falhoz szegezte és hevesen csókolni kezdte. A szöszke halkan felnyögött és szerelme hajába túrt. A gitáros öccse lábai közé tolta a lábát és ezzel csak még jobban ingerelte őt. Akarta Billt. Az elmúlt héten az aggodalom bemászott a bőre alá és a csontjaiig hatolt. De ahogyan kedvese jobban lett a félelem mégse múlt el. Csak ott volt és minden gondolatába beférkőzött. Ezért nem mert közeledni. Szerelme viszont ezzel a csókkal meggyőzte. Ha nem is a szeretkezésről, de a csókról biztosan.

- Szeretlehk… - suttogta az idősebb és Bill feje fölé fogta a kezeit, mire a fiatalabb felkínálta neki a nyakát.

- Éhn… Éhn ihs… - suttogta bódult állapotában a szöszke.

- Édehs vagy… - hajolt a nyakához Tom és apró, pici csókokkal hintette be.

- Éhn… Még nem tudohm… - pirult el a fiatalabb.

- Nem akartam addig elmenni… - nyomta a homlokát kevese homlokához.

- Még egy kicsit tartok tőle…

- Addig várunk amíg csak akarsz cica – ölelte át az énekes derekát. – Jól van?

- Azért még fogunk szeretkezni? – kérdezte félve Bill.

- Még meg is fogsz unni, annyit! – vigyorodott el Tom.

Kérdőív

Sziasztok!

   Mivel hamarosan vége lesz az Ich liebe dich-nek, és nekem már több ötletem is van ezért hozzátok fordulok. Szeretném megkérdezni a ti véleményetek a következő történettel kapcsolatban. Nos, akkor lássuk is!

1. - Búcsúzik a nyár

   Tom Kaulitz egy híres amerikai színész akinek nemrég került a mozikba a legújabb filmje. Nők ezrei, ha nem milliói rajonganak érte világszerte. Ám ő egyre se tud ránézni. Mindben csak a nyafogást és a gondokat látja.

   A film bemutatóját követően pár héttel kap egy ajánlatot egy új filmre amiben ő lenne a főszereplő. De van egy kis bökkenő... A partnere egy férfi lenne, nevezetesen Bill Trümper az ismert meleg pornó színész aki most kezd betörni a valódi filmiparba.

   Vajon Tom elvállalja a szerepet? A két férfi ki fog bírni 5 percet egy légtérben? És mi az a dolog ami annyira nyomja Tom szívét?

2. - Csak egy...

  Bill Trümper egy neves filmstúdiónál dolgozik mint a hangmérnökök főnöke. Gyerekkora óta énekes akart lenni de ez soha nem sikerült neki. Így a háttérmunkálatoknál maradt. Így legalább azzal foglalkozhat amit valójában szeret. Ha még kicsit másképp is.

   Tom Kaulitz-zal a munka kapcsán találkoznak. A férfi első pillanattól unszimpatikus Bill számára, így nem kis meglepetésként éri mikor az meghívja őt az unokatesója legénybúcsújára. Szigorúan barátként.

   Vajon Bill igent mond? Tom miért őt hívja el ha ki nem állhatják egymást? És mi az a momentum ami megváltoztatta Bill egész karrierjét sőt az életét is?

   Nos, a döntés a tiétek! :) November 15-éig szavazhattok. És ha minden igaz aznap már meg is kapjátok az új történet első részét! ;) A folytatás pedig hamarosan érkezik

39. rész – Kéjjárat

Hali - hali!

1: Ha hibát találtok benne azért mélységes elnézést, de ezt nem vagyok hajlandó átolvasni xD

2: Valószínűleg ennyire ilyen rész nem lesz még egy.

Jó olvasást!

Másnap mikor Bill hazaért egyből felment az immár testvérével közös szobájukban. Az idősebb Kaulitz még bőven húzta a lóbőrt elterülve az ágyon. A karjai és a lábai különböző irányokba álltak, a feje oldalra fordult, így testvére jól láthatta az általa ejtett vöröses lila foltot a nyakán. Aminek hatására a nadrágja egyre jobban kezdett szűkké válni. Így elhatározásra jutott. Gyorsan és halkan pucérra vetkőzött, majd finoman, nehogy felébressze, Tom fölé mászott és lágyan megcsókolta. Aztán a nyakán folytatta a felfedezőutat. A rasztás halkan sóhajtozni kezdett, de még nem ébredt fel. Így testvére szabadon folytathatta útját lefelé menet. Egészen a boxeréig. Vagyis ahol az éjjeli viseletet gondolta testvérén. Ugyanis mikor lehúzta róla a takarót csak egy meredező fallosszal találta szembe magát.

De ettől a kedve csak tovább fokozódott. Az évek alatt sokszor láttam már bátyját meztelenül aludni, de akkor először merte igazán megnézni őt. Olyan békés és aranyos volt. A férfiassága viszont már keményen meredezett. Amitől a szöszke csak még jobban felizgult.

Így inkább a tettek mezejére lépett. Testvére fölé mászott és finoman nyalogatni kezdte annak makkját, mire a fekete halk sóhajtozásba kezdett, de nem ébredt fel. Ami a szöszkét igazán meglepte, de ugyan akkor boldoggá is tette. Hiszen hallható bizonyíték szolgált Tom élvezetére. Mégsem zavarta meg az álmát. Így két legyet ütött egy csapásra.

A fiatalabb gyakorlottan játszott szerelme férfiasságán a nyelvével. Bár már nem először csinálta, de a dolog ismét hatalmas izgalommal töltötte el. Az ágyékában is. Így hamar hagyta a finomkodást, és tövig engedte az idősebb falloszát a szájába. Erre Tom hangosan felnyögött és a pillái feltárultak. Kikerekedett szemmel figyelte ahogy Bill lassan mozgatja a fejét és néha-néha összeakad a tekintetük. Amitől csak még hangosabban nyögött testvérének.

- Ohh… Bébyh… - fordította maga alá az énekest, ám az egy pillanatig se bánta.

A következő pillanatban már heves csókcsatába kezdtek. A fiatalabb úgy tett mintha harcolna a vezető szerepért valójában azonban imádta ha hőn szeretett bátyja némiképp uralkodott rajta. Ahogy fölötte volt, ahogy csókolta, ahogyan irányította az előjátékot… Ez a kiszolgáltatottság teljesen elborította Bill agyát. Kiszolgáltatott volt testvére előtt. És ezzel Tom is teljes mértékben tisztában volt.

- Belecsókoljak a nyakadba? – súgta Tom édesen ahogy pár centivel Bill nyaka fölé hajolt. Így a szöszke érezhette minden egyes levegővételét, s már ettől sóhajtozott.

- Kérlehk… - kérlelte bátyját elfúló hangon, mire az teljesítette a kérést. Az énekes felnyögött és átkarolva bátyja nyakát még jobban magára húzta.

- Hmm… Milyen finom az illatod… - csókolgatta végig öccse nyakát. Majd a csókok a mellkasán folytatódtak, egészen a piercinges mellbimbójáig, amitől az énekes hangosan nyögdécselve beletúrt szerelme hajába. – Jóh fiú…

- Mih… Ahh… Miéhrt készítehsz ki ennyireh? – nyögdécselte a fiatalabb Kaulitz, mialatt a csípőjét egyre jobban próbálta a másikhoz dörgölni.

- Mert olyankor annyira kéjes és kiszolgáltatott vagy… - csókolta meg őt hevesen a gitáros és közben rámarkolt merev férfiasságára. Bill ettől csak még hangosabban kezdett nyögni. – Nyugi baba… Ne ébrezd fel a többieket! – kapta be a szöszi makkját a rasztás.

- Ahh… Inkább hatohlj beléhm… Ehl fogohk sülnih…

- Kétszer fogunk elélvezni… - simított végig az énekes hímtagján, mire az megrándult. – Lehet, hogy még játszani is fogunk… - villant meg valami sötétség Tom szemében, mire szerelme felnyögött. – Ezt igennek veszem…

Azzal felállt és otthagyta a kéjtől már-már remegő testvérét az ágyon, aki szóhoz sem tudott jutni. De nem is kellett neki, ugyanis a fekete pár perccel később vissza is tért. Bill nem ellenkezett. Engedelmesen segített Tomnak, így hamar az ágyhoz lett kötözve a fiatalabb.

- Ez nagyon kínos… - sütötte le a pilláit a szöszke és el is pirult.

- Kicsit sem kínos Billie… - nyalt végig a nyakán szerelme. – Még a látványodtól is el tudnék sülni. De benned akarok… - hatolt belé Tom, mire a fiatalabb hangosan felnyögött.

- Annyirah más vahgy Tohm… - nézett bátyja szemébe. Nem fél tőle. Még élvezte is a játékot. De meglepődött ezen. Nem hitte, hogy valaha is megtudhatja testvérének milyen perverziói vannak.

- Kihoztad belőlehm az állatoht… - csókolta meg a szöszkét hevesen mialatt a hajába túrt.

Az-az együttlét más volt. Sokkal intenzívebb és magával ragadóbb. Tom nem volt olyan gyengéd mint szokott. Erős ütemet diktált, amit csak azért szakított meg, hogy fokozza az öccse, és a saját élvezetét. Olyankor Bill hangosan kérlelte a folytatás miatt, de csak egy csapást kapott a fenekére, ami egyre nagyobb és nagyobb lett. De ezt a fiatalabb egyáltalán nem bánta. Tetszett neki testvére hevessége és birtoklási vágya. Valahogy megváltozott. Azt még nem tudta mennyi időre, de lelépett a szokásos útról. Ez pedig fokozta a vágyukat.

Mikor a rasztás elélvezett, az énekes szinte azonnal követte. Az orgazmus sokkal intenzívebb volt mint az addigiak. És talán kicsit sötétebb érzelmeket is váltott ki belőlük. Viszont utána az idősebb azonnal eloldozta kedvesét, és szorosan magához ölelve dédelgette őt.

- Ne haragudj Billie… - simogatta öccse hátát. – Nem akartam durva és erőszakos lenni… Nem tudom mi van velem mostanában… Kifordulok önmagamból…

- Shh… - csitította bátyját egy gyengéd arcsimítással. – Minden rendben. Igaz, furcsa volt a dolog. Bevallom, megleptél. De tetszett… Mellettem még soha nem mutattad ezt az oldaladat. Így örülök is ennek! Ne érts félre. Nem vágyom se korbácsra, se szájpecekre, se hasonlókra. Pusztán csak néha kell a változatosság. Hogy ne hidegüljünk el egymástól. Egész életünk során együtt voltunk. A kapcsolatunk csak annyiban változott, hogy most már nem azt látom ahogy lányokat cipelsz a szobádba, hanem én cipellek ide – erre a mondatra a gitáros felnevetett. – Akkor érted amit mondok – mosolyodott el Bill.

- Persze, hogy értem baba – csókolta szerelmét homlokon. – Azért nagyon nem fogok durvulni. Ennyi néha éppen elég. Bár… - hajolt a füléhez. – A fenekedet szívesen csapdosnám.

- Majd ha fagy a sivatagban – nyújtotta ki játékosan a nyelvét az énekes.

- Azért annak az esélye nem lehetetlen – vigyorgott a rasztás.

- Azért néha figyeltél az órákon… - bújt szerelméhez Bill.

***

A tegnapi események ellenére korán felébredtem. A fejem zúgott, a karom pedig kissé pirosas árnyalatot kapott, miután Tom elrángatott a klub elől… Viszont nem értettem miért volt annyira kiakadva. Semmi rosszat nem tettem. És a kocsijának sem volt semmi baja. Plusz, van jogsim és engedélyem, hogy vezessem. Így bármi is történt volna, enyém a felelősség. De nem! A nagy Tom Kaulitz nem engedi, hogy azt csináljam amit akarok! Pedig a „munkámat” amivel névlegesen meg voltam bízva is elvégeztem. Bár Davidnek néha forrt a feje az ötleteimtől, nagyrészt a fiúknak tetszett. Így nem lehetett okom panaszra…

De Tom akkor is furcsán viselkedett. Mióta újra összejöttek Billel, előszeretettel csókolta meg öccsét előttem. És nem csak csókolóztam. Simogatta is őt. Mintha csak ezzel azt akarta volna jelezni, hogy az énekes az övé. Vagy inkább ő az öccséé? Nem tudom egész biztosan… Viszont én nem próbáltam meg hozzá közeledni. Ám a tegnapi dolog egészen más fénybe helyezte a dolgokat…

Mikor Tom a falhoz nyomott azt hittem elolvadok. Lehet szajha vagyok, de odaadtam volna magam neki. Nem tagadom, eléggé vonzódom Tomhoz. Még azelőtt így volt, hogy megismerkedtünk volna. Azóta pedig ez az érzés csak fokozódott. De mikor összejöttek én ezt próbáltam háttérbe szorítani. Nem akartam nekik fájdalmat okozni. Mégis sikerült… És ennél mocsokabbul soha nem éreztem magam. És ilyenkor mi az egyetlen megoldás?

- Jó reggelt! – köszönt Bill mikor leért s konyhába. A haja kócos volt és néhol még vizes. Egy szál köntös volt csak rajta, az arca pedig kipirult.

- Szia! – mosolyogtam rá kedvesen. – Milyen volt a tegnap este?

- Nekem nagyon tetszett. Sokat beszélgettünk, és láttam pár nagyon jó darabot. Na és a buli, hogy sikerült?

- Nem volt rossz. Csak korán hazajöttem. Fájt a fejem.

- Ó… Sajnálom. Nem baj, majd eljössz velünk is bulizni – kócolta össze kicsit a hajam és elkezdett kávét főzni. – Te komolyan csokis sütit csinálsz délelőtt fél 10-kor?

- Miért ne? – vontam vállat. – Szeretem. És ha jól tudom nektek is eléggé édes a szátok.

- Még a végén felhizlalsz te nő – vigyorodott el.

- Azért kéne rád 1-2 kiló – vigyorogtam vissza.

- Kapd be! – nevetett fel.

- Tudod mit? Tedd ki! – nevettem fel én is. Jó volt végre egy kicsit felszabadultabban beszélgetni Billel. Ő is sokkal nyugodtabbnak tűnt. És ez pozitív változást jelentett.

- Tudod, szeretnék valamit megkérdezni… - dőlt a pultnak egy csésze kávéval a kezében.

- És mi lenne az? – kérdeztem miközben kipakoltam a sütiket.

- Milyen volt Tommal?

- MIII?! – teljesen lefagytam. Először azt hittem rosszul hallok. De ahogy az agyam pörgette a dolgot, rá kellett jönnöm, hogy tényleg ez volt a kérdés.

- Szeretném tudni milyen volt neked a bátyámmal. Tudom, hogy már eltelt azóta pár hét… Vagy Isten tudja mennyi. De szerintem emlékszel.

- Nagyon is jól emlékszem… - tettem le a tányért az asztalra majd leültem Ekkor Bill is helyet foglalt mellettem. – Mennyire részletesen akarod tudni?

- Mennyire részletesen akarod elmondani?

- Azt hiszen a közép utat választom – vettem egy mély levegőt majd lassan kifújtam. – Először akkor került ez szóba közöttünk miután Ria megkérte a kezét. De én azt hittem csak csókolózni akar velem. Hülye voltam… Viszont után nagyon összevesztünk. Akkor tényleg csak csók volt. Ami jól esett, de tudtam, hogy nem helyes… Talán ezért is nem akartam felfogni, hogy ő többet akar. Azután nem is nagyon beszéltünk… Már csak a költözés előtt…

- Arra emlékszem. Furcsa is volt. Hiszen mindig is olyan jól megvoltatok. Bevallom, úgy gondoltam Tom szakítani fog Riával miattad… - vont vállat.

- Végül is igazad lett. A szakításban az én kezem is benne volt – mosolyodtam el keserédesen.

- Kérlek, folytasd! Tudnom kell!

- Oké… Szóval, a költözés előtt Dorinnal beszélgettünk arról, hogy Tommal miért is vesztünk össze. Azt mondta megoldja. Így behívta a szobánkba és ránk zárta az ajtót. Így maradtunk Tommal kettesben. Akkor feküdtem le vele…

- És… És milyen volt? – kérdezte meggyötört hangon.

- Jó… Jó volt… Nem becézgetett, és közben alig ért hozzám. Csak szex volt. Szex amitől kielégültünk. Nem tenném meg újra. Mert tudom, hogy ez mennyire fájt neked. Szeretlek téged Bill, mint a legjobb barátomat. Tudom, hogy nem bízol meg bennem, de igyekszem elhalványítani ezt ez emléket. Még nem tudom, hogy, de megoldom. Ha akarod el is megyek. Furcsállom is, hogy ezt eddig még nem kérted.

- Mert nem akarom, hogy elmenj – rázta meg a fejét. – Tudod, már nem először hallom mi történt azon az éjszakán.

- Ezt… Ezt hogy érted? – döbbentem meg.

- Tom már elmondta. Nagyjából ugyan azt mint te. Azt mondta szinte végig csókolóztatok.

- Igen… Így volt…

- Tudom miért nem mondtad el. Engem akarsz védeni. De valamit meg akarok tudni.

- És mi lenne az?

- Képes lennél velem is ugyan azt tenni mint Tommal akkor? – a levegő a tüdőmben akadt és a kinti zajok eltompultak. Akár csak a színek. Abban az órában már másodszorra hittem azt, hogy rosszul hallok. Hiszen Bill soha nem is közeledett úgy hozzám. Mi csak barátok voltunk. Vagy tévedtem?

- Ezt… Ezt miért kérdezed? – nyögtem ki nagy sokára.

- Tudni akarom. Képes lennél engem megcsókolni? Vagy velem lefeküdni?

- Megcsókolni megtudnálak… Hiszen nézz csak magadra! Lányok ezreinek lenne nedves a bugyija csak egy mosolyodtól. Ebben semmi kétségem. Viszont lefeküdni nem fogok veled. A csók is megcsalás. De nem akarom, hogy újra átéljétek azt amin már egyszer keresztül mentetek. Már így is túl sok mindenen mentetek át.

Bill hozzám hajolt, én pedig megdermedtem. Majd a nyakamhoz hajolt és belefújt, mire én felnyögtem. – Hmm… A bátyámnak nem volt nehéz dolga… - azzal elindult fölfelé, én viszont megragadtam a karját.

- Te most szajhának neveztél engem? – kiáltottam rá.

- Csak könnyen felizgathatónak. De ha te így érzed. Nekem mindegy.

- Azt hittem te nem vagy olyan – engedtem el a karját. – De ezek szerint tévedtem. Nem mintha te nem ugranál Tom egyetlen pillantására…

- Az más! – rivallt rám. – Én szeretem!

- És gondolod más nem szeretheti? – néztem harciasan a szemeibe. – Hiába szereted, ezt nem tilthatod meg másoknak.

- Te… Te szerelmes vagy Tomba? – kérdezte megütközve. Csak akkor esett le mit is mondtam. De nem hazudhattam már tovább. Se Billnek, se önmagamnak…

- Igen… Igen, beleszerettem a bátyádba. Sajnálom, nem én akartam. Egyszerűen csak megtörtént. Viszont soha nem akartam közétek állni…

- És ezt eddig miért nem bírtad elmondani? Miért kellett ilyen sok időn keresztül hazudnod nekem? Jó ez így neked?

- Nem direkt csináltam Bill… - öleltem meg hátulról, és szorosan hozzá bújtam. – Ne haragudj… Kérlek… Én csak… Nem is tudom, hogy történt… Egyszerűen csak így alakult… De nem akarok közétek állni…

- Egyenlőre ne beszéljünk erről Tomnak… Jó?

- Nem fogok neki szólni! Esküszöm!

- Köszönöm… - hallottam a hangján, hogy mosolyog. De még mindig feszült volt a teste. – Akarod… Akarod, hogy ma este elmenjek itthonról? – kérdeztem kicsit félve.

- Inkább mi megyünk el. Tomnak van egy kis háza. Ott leszünk. De kikapcsolt telefonnal. Úgyhogy kérlek vigyázz a házra!

- Ígérem! – mosolyogtam. – Segítsek valamit? Mármint ha kell venni… Mert be is kéne vásárolni…

- Akkor írok egy listát! És kösz – mosolyodott el félszegen, majd pár perc múlva a kezembe nyomott egy papírt. Én pedig elindultam a boltba.

Bill listája nem igazán lepett meg. Szinte csak olyan dolgok voltak rajta amik vágyfokozók. Banán, csokoládé, eper, vörösbor. De sajtot és bagetett is felírt. Meg szőlőt. Gondoltam ebből csinál valami vacsorát. És csokiba mártott eper, amiért a város másik részére kellett mennem… De ez nem zavart. Örültem, hogy segíthettem neki. Végül is ez egy nagyon szép meglepetés volt.

Végül két órával később értem haza, nem kicsit fáradtan. De valahogy boldogan. Mindig is szerettem gondoskodni az emberekről. És bár ez csak bevásárlás volt, mégis törődtem az ikrekkel.

Nem is néztem nagyon szét, egyenesen a konyhába mentem és pakolászni kezdtem. Még pont időben végeztem Bill cuccainak bepakolásával egy kosárba, mikor meghallottam Tom hangját:

- És nekem mit vettél? – állt meg mellettem vigyorogva.

- Tessék! – nyomtam a kezébe egy Kinder csokit.

- Ez célzás akart lenni? – vonta fel a fél szemöldökét és hol engem, hol pedig a csokit kezdte el nézni.

- Valami olyasmi – vigyorodtam el.

- Ó, hogy kapd be!

- Ezer örömmel! – vettem el tőle az édességet, majd mikor kibontottam leharaptam belőle egy nagy darabot.

- Ti meg mit csináltok? – kérdezte meglepetten Bill, miközben a konyhaajtóban állt. Így csak Tomot láthatta.

- Csokit eszek – mutattam fel diadalittasan a nyalánkságot.

- Az én csokimat! – nézett rám szúrósan Tom, majd testvéréhez lépett és hosszú, szenvedélyes csókot váltottak, amibe a szöszke bele s nyögött. De bátyja ettől csak még hevesebb lett. A konyhapulthoz nyomta és hozzá is simult, ezzel csapdába ejtve az énekest, aki már a pólóját markolászta a hátán. Az illem azt kívánta volna, hogy fordítsam el a tekintetemet, de nem tettem meg. Csak figyeltem őket mosolyogva. És bevallom nem kis élvezetemre. Az ikrekben hihetetlen szenvedély tombolt, mégis olyan gyengéden, olyan szerelmesen értek egymáshoz ami már a józan ész összes határát elsöpörte. Ám, ennek a törékeny pillanatnak is vége szakadt, mint minden ilyennek előbb utóbb. – Hmm… Finom – vigyorodott el kajánul Tom.

- Én nem vagyok csokiból. Ezt ugye tudod? – nézett rá játékos durcival Bill.

- Pedig eszméletlen édes vagy… - hajolt öccse nyakába a rasztás. Én már meg sem szólaltam, úgy surrantam ki a hátsó ajtón. A folytatás már nem rám tartozott-

- Tomi… - próbálta őt eltolni a szöszke, kevés sikerrel. Bár a próbálkozás se volt valami határozott…

- Mond csak Billie… - kezdte el csókolgatni az említett nyakát a fekete.

- Ehzt… Ezt nehm itt kéneh… - sóhajtozott a fiatalabb. – Tamih…

- Mahx kielégíti magát… Deh engem nem az érdekehl… Hanehm ez… - markolt rá estvére keményedő erekciójára, mire a fiatalabb Kaulitz felnyögött. – Kanos vagy.

- Méhg ne most… - tolta el óvatosan Bill. – Van egy meglepetésem. De ahhoz még várnod kell estig. Menni fog?

- Öhm… Addig csókolózhatunk?

- Nem – mosolyodott el aranyosan a szöszke. – Addig van egy kis dolgom. Még be kell ugranom a városba. Találkozzunk a kis háznál 7-kor! – csókolta meg testvére arcát, és felvette a kosarat. – Később találkozunk édes! – mosolygott bátyjára, majd elindult.

Tom ezután a fél napot járkálással töltötte. Próbált gitározni, tv-zni, az anyukáját is hívta, de semmi nem kötötte le semmi. Úgyhogy csak fel-alá járkált a folyosón, hiába mondtam neki, hogy ki fog lyukadni, nem hallgatott rám.

Végül nagy nehezen eljött az este 6 óra, így készülődhetni kezdett. Vett egy jó forró zuhanyt, és kényelmes, könnyen levehető ruhákat vett fel. Majd elindult a kisház felé. Sajnálatos mód a forgalmi dugó miatt, csak jó fél óra késéssel ért oda. Berohant a házba, és alig hitt a szemének…

A folyosón rózsaszirmokból volt kirakva egy nyíl, ami a nagyszobába vezette őt, ahonnan sejtelmes fény és lágy, kellemes zene szűrődött ki. Így követte a jeleket.

A szobában mindenfelé rózsaszirmok hevertek. Az ablakpárkányokon pedig végig gyertyák sorakoztak. Az azóta bekerült kis asztal mellett pedig egy párnán ott ült Bill. Fekete selyem köntös volt rajta, arany szegéllyel. Az arcán halvány mosoly ült. Tom odaszaladt hozzá és szorosan a karjaiba zárta.

- Ne haragudj szerelmem… Nagy volt a dugó… Én… Nem akartalak megvárattatni… - ölelte egyre szorosabban magához.

- Semmi baj – simogatta a hátát. – Tamara felhívott mikor elindultál. Hogy elkezdhetek készülődni. Amúgy meg tudhatnád, hogy ilyenkor van a legnagyobb dugó! – dorgálta meg testvérét kedvesen.

- Akkor miért is mostanra hívtál?

- Hogy együtt vacsorázzunk! Ülj le! És hozom a vacsit! – azzal felállt és kiszambázott a konyhába.

Tom pedig helyet foglalt és várt. Közben pedig kikapcsolta a telefonját és a kabátjába rakta. Nem akarta, hogy bárki megzavarja az estéjüket. Aznap csak Billel akart lenni. Végre újra tisztán szeretni őt. A szöszke pedig nem várakoztatta. Pár perc elteltével visszatért egy üveg borral és egy sajttállal és szőlővel.

A vacsorát kellemes beszélgetés mellett töltötték el. Bár össze - összepillantgattak, semmi más nem történt. A beszélgetés is teljesen semleges dolgokon maradt. Az új album, Bill ötlete, hogy új kutyája legyen és Tom vadi új gitárja. Mind-mind élvezetes téma, ami boldoggá tette őket, mégis más volt mint a szerelmük. Így a súly is könnyebbnek tűnt mint amilyen valójában volt.

- Remélem ízlett. Bár nem én főztem - mosolygott félszegen testvérére a szőke, mialatt kitöltötte a bor maradékát.

- Nagyon finom volt - érintette meg a gitáros öccse karját, mire az elpirult. - Aranyos vagy.

- Hozom a desszertet.... - ment ki a fiatalabb, hogy behozhassa a csokiba mártott gyümölcsöket.

- Hmm... Ezeket a pocidról is leehetem? - súgta szerelme fülébe Tom.

- Ittas vagy... - lehelte az énekes, lehunyt szemekkel.

- És kanos - hajolt el tőle a fekete. - Viszont ahogy látom van még egy üveg borunk - nyúlt a dugóhúzóért és felnyitotta a palackot.

- Mond, hogy á! - közelített ikre ajkai felé egy eperrel, mire az engedelmesen bekapta a csokis finomságot.

- Nem rossz - vigyorgott az ajakpc-s. – Édes és lédús.

- Én is szeretem – emelt fel egy epret Bill, ám testvére kivette a kezéből.

- Majd én – a hangja lágy és nyugodt volt. Mégis tömény szexualitás áradt belőle, amitől össze megremegett.

- O… Oké…

- Akkor rendben – mosolygott a rasztás és a hátára fektette a szöszkét. Majd picit lehúzta az alsó ajkát és megnyalta azt. Csak ezt követően helyezte az ajkai közé az epret. Az énekes pedig mohón harapott belé. – Ízlik édes?

- Igen… - nyalta le Bill az ajkát.

- Milyen kis kiszolgáltatott lettél hirtelen – nyúlt ikre köntöse alá és elkezdte annak hasát simogatni.

- Té… Ténylehg be vagy rúgvah Tomi… - lehelte a szőke.

- Csak kanos vagyok édes. Erre kellett a bor. Nem? – vigyorodott el szélesen a gitáros.

- De… Csak olyan hirtelen jött a dolog… - pirult el.

- Ugye nem vagyok túl heves? Ne haragudj Billie… - nézett mélyen öccse szemeibe.

- Szeretném a pocimról ennéd le ezeket… - sóhajtozta a fiatalabb.

- Előbb együnk egy kis desszertet. Nem bírnám ki, hogy ne másszak rád édes – nyalta végig az énekes nyakát.

- Okéh… - sóhajtott Bill és egy szelet banánt Tom ajkai közé csúsztatott.

- Hmm… Egyre jobban tetszik ez a vacsora.

Az ikrek lassan etették egymást a gyümölcsökkel. Egy idő után Bill már Tom ölében ült. A gitáros pedig átfogta kedvese derekát. Bár akkor még mindketten ruhában voltak, valahogy mégis olyan izgató volt az egész.

Mikor az utolsó gyümölcs is elfogyott, a szöszke felállt és magával húzta testvérét. Mire a gitáros felkapta őt. Erre reagálva az énekes átfonta lábait kedvese derekán. A rasztás így vitte szerelmét az ágyhoz, ahová finoman lefektette őt, majd tüzetesen végigmérte. A hajtókák közt szépen látszott Bill gyors ütemben emelkedő és süllyedő mellkasa, az öv kiemelte keskeny csípőjét, a köntös pedig épp csak leért a combjai közepéig. Igazán szexi volt testvére szemében, aki mint a szomjazó a sivatagban, úgy nézett öccsére.

- Gyönyörű vagy… - simított végig kedvese arcán Tom.

- Szeretlek – mosolygott szélesen a szöszke és megcsókolta a rasztást.

A csók finoman kezdődött. Lágyan kóstolgatták egymás ajkait, közben pedig finoman simogatták a másik testét. Kiélveztek minden pillanatot amit csak tudtak. De a vágy hamar átvette felettük a hatalmat, így a csók egyre hevesebb lett. Már a nyelveiket is használták.

Szinte letépték egymásról a ruhát, és izzadt testük szorosan simult egymáshoz, mialatt a férfiasságaik keményen nyomódtak a másikéhoz. Néha bele-belenyögtek a csókba. De ez csak fokozta az élvezetüket.

Bill erősen fájta a körmeit testvére hátába, aki ettől megremegett és elkezdett lefelé haladni. Először a szöszke nyakát vette célba. Szívogatta, és harapdálta a finom bőrt, mire az énekes hangosan nyögdécselt, egyre jobban sodorva magukat az extázis felé.

Majd jöhetett a mellkas, és az oly jól ismert kis karika a szöszke mellbimbójában, aki ekkor már közel kivágta a magas c-t, olyan hangosan nyögdécselt. Ám ez akkor nem tudta érdekelni. A teste izzott, és szinte vergődött már az ágyon. Nem bírt már magával.

- Shh… - simogatta testvére arcát a gitáros.  – El fogsz élvezni már attól ha ránézek a farkadra édes.

- Nehm érdekehl… - lihegte Bill, az extázis határán. – Duhgj meg… Akarlak!

- Csak nyugi baba! – suttogta a fülébe a rasztás, és finoman testvéréhez igazította a falloszát. – Nézz rá amíg beléd hatolok!

- Pervehrz… - sóhajtozta a fiatalabb de megadta magát bátyja kérésének.

Tom finoman hatolt testvérébe, akinek már csak erre volt szüksége. Hangos nyögések közepette Bill saját és szerelme hasára élvezett. Ám ezzel még koránt sem lett vége az aktusnak. A gitáros kínzó lassúsággal kezdett mozogni öccsében, aki hamarosan ismét keményen ágaskodott és hangosan nyögött. Bátyja ezúttal nem kötözte is és nem is fogta le. Hagyta, had simogassa és érintse meg őt. Ekkor jött rá, hogy bár néha nincs szexibb és élvezetesebb a kikötözésnél, a legtöbbször szereti ha testvére apró, mégis éles körmeit belé vágja, ezzel jelezve az élvezetét, és az iránta érzett vágyát.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve a gitáros leállt, és kihúzta magát Billből, aki fájdalmasan konstatálta az eseményeket. Nem értette mi történhetett ilyen hirtelen amitől megváltozott bátyja véleménye.

- Térdelj fel! Úgy jobban tudok mozogni!

Az énekesnek se kellett kétszer mondani. Hamar kutya pózba kerültek, és szerelme ismét benne volt. A tempó gyors volt és határozott. Nem lehetett már finomkodni. A kéj erős hullámokban tört rájuk, ám az orgazmus nem akarta elérni őket. Így Tom csak még keményebb tempót diktált. Lassan már mindketten csillagokat láttak a gyönyörtől. Aztán, egy mondhatni váratlan pillanatban, mindkettőjükből kitört az orgazmus. Ám a rasztás csípője nem hagyta abba a kemény mozgást. Így az élvezet hullámait hosszasan meg tudták lovagolni.

Végül Bill fáradtan terült el az ágyon. Az izmai kellemesen zsibogtak, és fáradt mosoly ült kipirult arcán. Arra várt, hogy Tom legalább olyan fáradtan dől rá. S mikor testvére hozzá hajolt már épp szóra nyitotta a száját, de megelőzték.

- Ennyivel nem úszod meg Billie… Én még csak egyszer mentem el – azzal a gitáros hozzá nyomta kemény farkát, amitől a fiatalabb felnyögött. – Megint beléd hatolok.

- Tedd meg – búgta az énekes ködös tekintettel.

- Rendben édes!

Bill az oldalára fordult és felhúzta az egyik térdét, ami pár pillanat múlva, már testvére vállán pihent. Majd megérezte magában az oly ismerős feszítő érzést, minek köszönhetően ismét felnyögött. Kissé szellem szerűnek érezte az egész testét, ám azokon a pontokon ahol összekapcsolódtak minden olyan eleven volt.

Az-az aktus sokkal lassabb volt. Megfontolt és kínzó. Az énekes újból éledezni kezdett, amivel még magát is meglepte. Régebben soha nem bírt ennyit. Akkor viszont valami megváltozott. Talán… Sőt, biztosan a partner miatt. És ez hatalmas örömmel töltötte el a lelkét. Valamint az is, hogy a lökések csak egyre hevesebbek és hevesebbek lettek. Már egyikük se tudott parancsolni se a testének, se a beszédének. Mocskos szavak hagyták el az ajkaikat amik közé hangos, kéjjel teli nyögések ékelődtek.

A kielégülés azonban sokkal hamarabb elérte őket mint gondolták. Valamint sokkal rövidebb ideig tartott. Amit a szöszke nem is annyira bánt. A pilláit is nehezen tudta már csak nyitva tartani. A teste pedig zsibogott. Utolsó erejével ráfordult egy párnára. Ekkor pillantotta meg testvére kaján vigyorát az arca mellett, mire ő is nehézkesen elmosolyodott.

- Ha nem tudnám, hogy ennyire fáradt vagy, nem hagynám még abba Billie.

- Mi? – döbbent meg a fiatalabb. – De… De hiszen két ilyen menet.

- A farkam még mindig akar téged. Neked viszont pihenni kell – csókolta homlokon Tom, miközben szelíden mosolygott. – Holnapra kell az energia!

- Mi lesz holnap? – kérdezte Bill, ám már közel járt álomország határához.

- Megtanulsz lovagolni édesem! – csókolt öccse nyakába, aki még egyet sóhajtott, majd lassanként mély álomba szenderült.

Tom sokáig figyelte szuszogó testvére angyali arcát, és oly kívánatos testét ahogy elveszik a fehér takaró alatt. A duzzadt ajkak és a vörös foltos nyak láttán pedig újra átélte a kéjjel teli vágyakat. Így a keze lassan magára kulcsolódott…

38. rész - Zuhanórepülés

Az idő sokkal gyorsabban telik ha az ember nem a megszokott életét éli. Ez így volt velem is.

Nagyjából 4 hónap telhetett el azóta, hogy Bill megbocsájtott Tomnak és nekem. Az egész valahogy olyan idillien alakult. Georg eljegyezte Dorint és bár még nem tűzték ki az esküvőt nagy erőkkel készültek rá. Gustav pedig újabban már a barátnőjét is magával hozta, ha jöttek. A lány egy tünemény volt, mi pedig örültünk, hogy boldogok együtt.

Azóta egyszer voltam otthon. Másfél hét volt az egész, de valahogy furcsa nyugodtság lett úrrá rajtam mikor visszatértem Amerikába. Talán a hely vagy a környezetváltozás tehette. De felszabadultam és egyből az ikrek nyakába borultam. Szegények nem is értették mi a baj. De ez nem is volt fontos. Csak az, hogy ott lehettem.

Akkor öleltem át először Tomot azután az éjszaka után. A karja ugyan olyan szorosan tartott, az illata pedig ugyan úgy megrészegített. A lehelete a nyakamat súrolta, a hátamon pedig fel-le szaladgált tőle a hideg. Eszméletlen érzés volt. Abban a pár másodpercben újra csak egymásnak léteztünk. Legalább is én úgy éreztem… Aztán minden ment tovább a megszokott kerékvágásban. Én pedig rákaptam egy új szenvedélyre…

Mivel az ikrek úgy viselkedtek mintha össze lennének nőve, ami különben nagyon édes és cuki volt, csak néha ugyan akkor fura is, megengedték, hogy használjam az egyik autót. Így azzal jártam bulizni. Ami azt jelentette, hogy minden pénteken és szombaton valamint hétköznapokon is 1-2 estét az éjszakai életnek szenteltem. Más és más pasikkal csókolóztam, egyre másra akartak elcsábítani de egyikőjük sem volt Tom. És ez felemésztett. Tűz lobogott bennem amit csak egyfajta oltóanyag volt képes eloltani. Hiába csábított más. Hiába érintett, csókolt, ölelt és suttogott édes szavakat a fülembe más… Nem használt. Próbáltam fiúkkal és egyszer-egyszer lányokkal is. De az eredmény ugyan az maradt: üresnek éreztem magam. Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni!

Január lehetett ha jól emlékszem… Otthon havazott. Anya elmondta. És még 1-2 képet küldött is. Szerettem a havazást. Mindent elfedett, így nem kellett a problémákkal foglalkozni amíg be nem következett az olvadás. Ám L.A.-ben ez a jótékony hatás nem adatott meg a természetnek. Sem az embereknek. Így én aznap este is bulizni indultam. De az estém máshogy alakult.

Aznap este találkoztam pár fiúval. Állításuk szerint legénybúcsún voltak. Meghívtak pár italra és táncoltam is velük. Az elején nagyon rendesek voltak. Aztán az egyikükkel, akit azt hiszem Adamnek hívtak kezdtek komolyabbra fordulni a dolgok. Tapizott, a nyakamat csókolgatta és állandóan az ölébe akart ültetni. Ami a kissé illuminált állapotomban nem is igazán tudott zavarni. Csak jól akartam magamat érezni. Ő pedig ebben segített.

Persze éreztem én, hogy a telefonom rezeg a zsebemben, de egyszer sem tudtam komolyan venni, mivel mindig volt jobb elfoglaltságom. Ha más nem arra figyelni, hogy Adam milyen légből kapott sztorikkal bombáz engem, amiken csak vihorásztam és kellettem magam. Senki iránt nem éreztem Tom óta vágyat. Lehet aznap este is csak az alkohol tehetett róla, de nem tudtam mit tenni. Jól éreztem magam!

Már a parkolóban smároltunk Adammel és készültem beszállni az autójába, mikor egy taxi parkolt le éles fékezéssel a klub előtt. Csak a hangját hallottam ami bántotta a fülemet, de egyéb reakciót nem váltott ki belőlem. Aztán alig fél perccel később Adam már nem csókolt. Erre azonnal felpattantak a pilláim, ám csak pislogni tudtam. Tom még mindig abban a pózban állt, kissé lihegve amivel a földre küldte, Adam pedig a fejét és az arcát fogta. Már épp rá akart kiabálni az idősebb Kaulitzra mikor az elvette tőlem a kocsi kulcsot, majd belökött az anyós ülésre. Végül ő is beszállt és elindultunk.

- Nem vagyok gyerek! Tudok magamra vigyázni! – mondtam nem túl határozottan.

- Ha tudnál vigyázni magadra nem lenne legalább harminc nem fogadott hívásod! – rivallt rám és beletaposott a gázba így még át tudtunk suhanni egy épp pirosra váltó lámpa alatt.

- Te normális vagy? – akadtam ki teljesen. Nem hittem, hogy képes ennyire felelőtlenül viselkedni.

- Én igen. Ellentétben veled – villantak rám szikrát szóró szemei.

- Most mit vagy úgy oda? Miért nem vagy éppen Bill felett? Biztos élvezné… - duzzogtam.

- Bill nincsen otthon ha nem emlékszel. Valamelyik idióta haverjával ment valami idióta divatbemutatóra meg az-az utáni bulira.

- Szóval ágymelegítő pótlék vagyok? Mintha azt ígérted volna neki, hogy többé nem dugsz meg.

- Fogd már be! – állt be a garázsba, bár először azt hittem neki megyünk a falnak.

Szóhoz sem hagyott jutni, berángatott a házba, egyenesen a szobámba. Nem tudtam mit akar, de egyvalami azonnal eszembe jutott, így elrántottam a kezem. – Nem fogsz betuszkolni a zuhany alá és rám engedni a hideg vizet! Ezt felejtsd el!

- Nem akartalak a hideg zuhany alá lökni! Vagyis nem egyből – nézett mélyen a szemeimbe. – De minek kellett ezt csinálnod?

- Micsodát? Bulizni? Azt mondtad elvihetem a kocsidat. Vagy a srácra gondolsz? Nem az első fiú volt aki megcsókolt. És nem is az első akivel lefeküdtem volna. Szóval nem tök mindegy?

- Bocs, de nekem nem! Miért nem tudsz a seggeden maradni és úgy viselkedni mint a normális emberek?

- Bocs, de ebben a házban él egy normális ember? Mert ha igen bemutathatnál neki! Én egyet sem ismerek! – nem tudom hogyan és mikor de egyenletes tempóban haladtunk a kiabálás felé.

- Szóval ez zavarja a csőrödet? Hogy együtt vagyok Billel? Furcsa… Pedig mintha épp te biztattál volna minket.

- Mi? – vontam fel a fél szemöldökömet. – Ki mondta, hogy erről van szó? Csak bulizok. Megtehetem. Nem?

- És ha azt mondom nem?

- Nem vagy a pasim! – kiabáltam rá, mire ő a falhoz szegezett. Újra éreztem a lélegzetét a nyakamon. Az ismerős bizsergető érzés újból fel-le szaladgált a hátamon. Nem a karjaival, hanem a testével tartott ott, nekem pedig egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Nem értettem mit akar.

- Attól még nem kéne így viselkedned… - súgta a fülembe negédes hangon, amitől a térdeim elkezdtek kételkedni magukban.

- Mit… Mi csinálsz? – kérdeztem elfúló hangon.

- Nem foglak megcsókolni… És nem fogok szeretkezni veled. Bármennyire is szeretnék. Szeretem Billt. Ő a mindenem! Az életem adnám egy mosolyáért. De képtelen vagyok már elviselni azt amit művelsz magaddal! Miért teszed ezt? Tami… - nézett mélyen a szemeimbe. Akkor láttam csak meg. Mély fájdalom ült gyönyörű barna íriszeiben. Nekem pedig kicsordultak a könnyeim.

- Tom… - suttogtam, vagy inkább csak tátogtam.

- Vigyázz magadra… - csókolt homlokon, majd kilépett a szobámból. Én pedig sírva térdre rogytam.