8. rész – Próba

Délután a próbán minden rendben ment. Jó azért nem minden. Elkezdtem köhögni, aminek a vége nevetésbe torkollott, ami hatására egy roppant érdekes hang jött ki a torkomon. Azok a bolondok meg röhögni kezdtek és ez egy lavinát indított el. Elkezdtünk hülyeségeket beszélni meg vicceket mesélni. Szerencsétlen David meg csak kiabált, hogy így mi lesz a próbával?

Végül aztán sikerült betuszkolni a fiúkat a hangszigetelt szobába(am nem kis feladat volt és a végére Daveről szakadt a víz), így én kifaggathattam drága barátosnémat.

- Mit nézel ennyire? – mosolygott kedvesen mikor már vagy 2 perce őt fixíroztam.

- A megfelelő szavakon gondolkozom.

- Mi olyan fontos, hogy ennyire gondolkodsz?

- Á, csak te. Illetve ti! – vigyorogtam.

- Nem kell rosszra gondolni – szögezte le Dorin azonnal. Komoly arcot vágott, de ott bujkált a szája szélén a mosoly.

- Szoktam én olyat? – néztem rá nagy szemekkel.

- Igen.

- Egyszer le foglak lőni – vetettem rá egy szúrós pillantást, majd a nyakába borultam. – Tudod, hogy szeretlek?

- Tudod, hogy megfojtasz?

- Bocsi – vigyorogtam és elengedtem őt. Legalább is annyira, hogy kapjon levegőt.

Még egy jó darabig beszélgettünk majd odamentünk David mellé és felvettük a fülhallgatókat, amin keresztül mi is hallottunk mi folyik a próbafülkében. Persze nekem rögtön táncolnom kellett, amibe nem sokkal később Dorin is beszállt. Aztán már csak az láttam, hogy David tátog. Mikor levettem a fülhallgatót azt is érzékeltem, hogy az a tátogás, kiabálás volt.

- …. ez elfogadhatatlan.

- Ok, csá! – mutattam neki a tenyeremet.

- Figyelsz te rám? – pattogott tovább.

- Ugyan Dav – karolt át a derekamnál Tom. – Tamarának csak hiányzik a parti királynőség – vigyorgott idiótán. – Majd este lefárasztjuk.

- Kajakra? – döbbentem le.

- Ha úgy jobban tetszik, akkor kenura –szólt közbe Gustav.

- Te sötét, vagy mint az éjszaka doboskám.

- Hé! – morcosodott el. – Ne szólj be a pólómra!

- A fejedben lévő sötétségre gondoltam nyuszikám – Gustav tudott a legjobban lefárasztani. Bár imádtam, de néha a beszólásai kicsit megviseltek.

- Ezek, hogy fognak ennyi időt kibírni egymással? – kérdezte tanácstalanul David.

- Nyugi Dav! – tettem a könyököm a vállára. – Téged is elviselnek a fiúk nem is tudom hány éve.

Na, akkor mindenkiből kitört a röhögés mire David feje a szivárvány színeiben kezdett el pompázni. Tudom, egy dög vagyok, de az ilyen beszólásokat nem tudtam magamban tartani. Főleg ha fel voltam dobva. És a parti szó hallata után nem is bírtak volna lelőni. Nem mintha valaha is jártam volna bulizni, de valahol belül éreztem, hogy a srácokkal ez igazán jó móka lenne!