El tudtok képzelni egy 19 évest lányt, aki egy éve érettségizett, van jogsija, stabil párkapcsolata, egyetemre jár, az évfolyam 2. legjobb tanulója, normális családdal, normális barátokkal?
Ha igen ezt töröljétek ki a gondolataitok közül. 19 éves vagyok és egy éve érettségiztem meg van jogsim is. Eddig oké. Párkapcsolat? Nevezhetjük akár annak is. Az egyetem már nem annyira. 12 évig ültem az iskolapadban. Annyi bőven elég volt nekem. Normális család? Inkább csak szerethető. Normális barátok? Egy van.
Talán bonyisnak tűnik mindez. Pedig higgyétek el. Szörnyen egyszerű. Feladtam a „szép” egyetemi éveimet és az álmomat, hogy ledoktoráljak. Így helyet adtam egy másik álmomnak. Utazgatok erre-arra a Tokio Hotellel és az ikertestvéremmel.
Nem egyszerű szitu. De kimondta, hogy az élet egyszerű? Különösen az enyém nem az. Na de nem akarom lelőni a poént. Ha érdekel mi lesz, akkor olvasd a következő részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése