16. fejezet

Másnap reggel a fiatalabb férfit már ébren tálalta a telefonja csörgése, amit unottan nyomott ki. Nem akart felkelni és kimenni a többiek közé, akik szinte mind, látták a pár nappal korábbi jelenetüket. Az ütés helye ugyan már elmúlt magától, és az alapozója miatt amúgy sem látszott volna, de valahogy nagyon nem tudta elfelejteni az érzést. Tom erős karja, ami alig fél perccel azelőtt még szorosan ölelte és védelmezte, akkor súlyos erővel csapódott a bőrének. Ám Billnek elsősorban nem a fizikai része fájt. Kapott már párszor pofont. Kamaszkorában, egy időben ez olyan mindennapi dolog volt számára, mint például indulás előtt felhúzni a cipőjét.

Nem, az idősebb férfi nem azzal sebezte meg, hogy megütötte. Sokkal inkább az érzelmi része okozott neki fájdalmat, ami miatt magát hibáztatta. Úgy érezte nem kellett volna újra megbíznia valakiben. Az előző seb még mindig túl friss volt a számára. A hegek pedig felszakadtak. Ezzel egy időben pedig Bill bezárt. Pont úgy. mint annak idején. Túl közelinek tűnt két évhez képest. Akklimatizálódni viszont nem volt egyszerű.

A fekete felkelt és kiment a fürdőbe. Magára festette az „álarcát”, majd felöltötte a ruháját. A hotelszobából már úgy lépett ki mintha semmi sem történt volna. Mintha minden a legnagyobb rendben lenne. De hát ez volt a szakmája. Az emberek megtévesztése. Az érzelmeinek eltitkolása. Az ő legnagyobb alakítása pedig maga, Bill Trümper volt.

***

Az idősebb férfi már a sminkben ült. Kissé karikásak voltak a szemei, amit nem kis idő volt eltüntetni még a szakembereknek is. Főleg azért mert a barna utálta magán a különböző kenceficéket. Pont emiatt, ha túl sok került rá kiborult, a lányok pedig kezdhették elölről a munkát.

Végül aztán jó egy órás tortúrát követően, mikor Tom már épp készült volna indulni az első jelenet forgatására, amiben a filmbéli haverjaival találkozott, egyszer csak megjelent Bill.

A léptei könnyedek voltak és halkak. Mikor köszönt valakinek, azt sem lehetett hangosnak nevezni. Nem. A kis feketeség semmi feltűnőt nem tett, mégis az összes tekintet rá szegeződött. Talán a kisugárzása miatt, talán mert mindenkire mosolygott és kedves volt. Vagy talán csak a jelenléte miatt. Nem igazán lehetett eldönteni. De mikor belépett valahová kicsit mindenki végigmérte. Akkor még maga Tom is. Bár gyomorszájon vágós érzés volt, de újra el kellett neki ismernie: tetszett neki a látvány. A feszülős farmer, a laza felső, a lehetetlenül hosszú végtagok...

- Szia - mosolygott rá kedvesen a fiatalabb mikor leült a mellette levő székre.

- Én épp indulok - kelt fel kissé zavartan Tom, de nem moccant meg ezután. Csak nézte őt.

- Én nem szerepelek az első jelenetben.

- Tudom - bólintott az idősebb.

- Te viszont igen - Bill kissé összezavarodott. Nem tudta mi volt ez az egész köztük. Mert párbeszédnek nem igazán nevezte volna.

- Aha - bólintott ismét a barna.

- Hol a francban van Tom? - jött be a szobába Alex asszisztense.

- Itt vagyok. Mi kéne? - morogta az idősebb.

- Ember. Vagy 20 perce téged kereslek. Tudod, épp dolgozol! - magyarázta ingerülten a másik férfi.

- Nyugi van. Megyek már - forgatta a szemét az idősebb, majd elhagyta a szobát.

- Ebbe meg mi ütött? - léppett Billhez az egyik sminkes, Clara. Valójában a fiatal férfit szinte soha nem kellett kifesteni, de mindig szeretett a lányokkal beszélgetni. Elütötte vele az időt.

- Szimpla férfi szindróma. Puncira vágyik - vont vállalt a fekete.

***

A nap nem sikerült túl fényesen. Alex úgy gondolta jobb, ha a két fiú nem nagyon találkozik aznap. De már nem volt biztos az ötlete sikerességében. Valahogy egyikük sem volt valami jó formában akkor.

Tom minden apróságon felkapta a vizet és több stábtagot is megfenyegetett, hogyha még egyszer ilyen lesz, akkor azt ököllel rendezik le. Bár az „ilyen lesz” kategóriába szinte minden beletartozott. És így csak a férfiakkal viselkedett.

Amint egy csinos lány, akár stábtag, akár külsős a közelébe került azonnal fűzögetni kezdte, amint szünetet tartottak. Ha viszont a jelenet közben látta meg őket, akkor elkalandozott a bámulásukkal. Így pedig folyton újra kellett kezdeniük egy-egy párbeszédet.

Ezzel szemben Bill úgy viselkedett, mint egy bábu. Ha nem beszélt az arca unott volt, ha viszont megszólalt minden érzelmet mellőzött a hangjából és csak darálta a szöveget. Ez pedig még a másik férfi viseltesedénél is jobban zavarta Alexet.

Végül dél körül lefújta az egész napot és inkább visszament a szobájába lepihenni. Kezdte úgy érezni, hogy ez sokkal nehezebb meló lesz, mint amilyennek először gondolta...

***

Az „incidens” után 2 héttel Alex már nem tudta halogatni a dolgot. A két férfinak újra intimebb jelenete következett. Két nagyobb lélegzetvétel volt még hátra a szünet előtt, amiből ez volt az egyik. Az időjárás viszont nem kedvezett a számukra, így az esőerdőt későbbre halasztotta. Ez pedig azt jelentette, hogy...

- Megint smárolnunk kell? - fintorgott Tom mikor meghallotta az ötletet.

- Képzeld, igen! Mintha nem tudnád... - sóhajtott a nő. - Láttad az ütemezést. Tudod mennyi volt mindent átpakolni? Ráadásul esik. Nem tudunk mást csinálni.

- Hazamehetünk - vont vállat a barna.

- Hogy pont Mia szülinapján kelljen visszarepülnöd? - vonta fel a fél szemöldökét Alexandra.

- Azt nem! Megígérted, hogy akkor otthon lehetek!

- Én két hét szünetet ígértem neked. Az, hogy te mikor akarod azt felhasználni már nem az én bajom - közölte szárazon a szőkeség.

- Aljas vagy - fújtatott a férfi.

- Nem vagyok aljas. Csak rendező. Nem tűnt még fel?

- Mintha a kettő nem lenne ugyanaz.

- Erre sajnos nincs válaszom. Szóval, akkor holnap csókolóztok.

- De... - kezdett volna bele a rizsába Tom, ám a másik leállította.

- Eszedbe se jusson Kaulitz mert tényleg felhívom az anyádat! - fenyegette őt Alexandra.

- 22 éves vagyok! Miért fényezgetsz még most is anyámmal?

- Mert ha anyukád tudja, tudni fogja Mia is, ő pedig majd a körmödre néz!

- Felnőtt férfi vagyok az Isten szerelmére! - csapott az asztalra az idősebb.

- Ha felnőtt férfi vagy akkor viselkedj is úgy, és csináld meg a munkád - válaszolt higgadtan a nő.

- Hihetetlen vagy! Egyszerűen hihetetlen!

- Még mindig nem dugtál meg valakit? - kérdezte a szőke, mire a másik csak tátott szájjal pislogott rá. - Ezek szerint nem.

- Mégis mi közöd van hozzá? - vinnyogott éles hangon, eltorzult arccal a férfi.

- Csak annyi, hogy akkor talán nem a farkad után mennél csak, és használnád a nagyobbik eszedet is.

- Utállak!

- Nem újdonság - vont vállat a nő.

- Miért van egy olyan sejtésem, hogy ezzel az egésszel csak engem akarsz megszívatni? - Tom akkor már tehetetlennek érezte magát.

- Te vállaltad el a szerepet. Nem téged akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. De tudtad mit várok el.

- Ebben az esetben… Szia - indult el kifelé a férfi.

- Most meg hová mész? - szólt utána Alex.

- Leiszom magam a sárga földig! - csukta be maga után az ajtót a barna.

***

Janie az irodájában ült és épp a papírmunkát végezte, amit mindközül a legjobban utált. Magát a szakmáját szerette, de csak a dologi részét. Nem igazán volt egy a fenekén ülő típus. Sokkal jobban szerette a pörgést és a tetteket. Így mikor megcsörrent a telefonja, legbelül elrebegett egy néma imát. Majd mikor meglátta a hívó fél nevét, egyből mosolyra húzódtak az ajkai.

- Bill! De örülök, hogy hívtál! Olyan rég beszéltünk. Hogy vagy? Jól halad a film? – hadarta gyors ütemben. Már nagyon kíváncsi volt a dolgok alakulására.

- Hát... Halad - vont vállat a fekete, bár tudta, hogy a másik nem látja. - Én meg élek.

- Történt valami, amiről tudnom kéne? - vonta fel a fél szemöldökét a nő. Nagyon gyanúsnak találta a másik hangját, és ez kicsit megijesztette.

- Hmm... Smároltam Tommal, aztán megütött és most szinte semmit sem csinálunk. Áll az egész film a francban, mert csak a töltelék részeket vesszük fel. Nekem meg..

- Várj! Megütött? - szólt közbe Jane mikor kicsit felocsúdott a sokkból.

- Aha... A csók előtti este kicsit... Kicsit elvoltunk... Semmit nem csináltam. Ő csókolgatta csak a nyakam... Aztán másnap mikor először megcsókolt...

- A kamera előtt smároltatok először?

- Igen, de most nem ez a lényeg! - szólt rá barátjára a fiú.

- Jó... Bocsi... Folytasd!

- Szóval... Nem ilyen ímmel-ámmal csókolt meg. Hanem rendesen. A nyelvével meg taperolt is, meg mindent csinált. Mint aki ágyba akar vinni... Én meg felálltam... De ő is! Tudom, éreztem! Az istenit, fürdőgatyában voltunk!

- Azért ütött meg, mert felálltál tőle? - hökkent meg újra a nő. Akkor örült csak igazán annak, hogy ült.

- Hát... Ja. Röviden ennyi.

- Tudsz róla, hogy a srác nem normális, ugye? Ilyet egyszerűen nem tehet! Figyelj, ugye megvan még a felvétel a csókról?

- Meg. De mit akarsz te azzal kezdeni? - kérdezte félve Bill.

- Egyszerű. Feljelentem azt a szemetet bántalmazásért!

- Janie, ezt nem teheted! - szólt rá a fekete.

- Már miért ne tehetném? Bántott téged! Én soha bocsájtom meg...

-… magadnak, ha bármi bajom esik. Tudom - bólintott a fiú. - És ezért hálás is vagyok neked, de ezt most saját magamnak kell elintéznem... Akkor is, ha nem lesz jó vége...

- Ugye az óta nem bántott? - kérdezte aggódva a nő.

- Nyugi, a hajam szála se görbült meg – mosolyodott el a férfi.

- Elhiszed, hogy nem vagyok nyugodt?

- Igen, tudom jól. De ez van. Ha gondolod, küldök neked képet.

- Küldj! De smink nélkül! – szólt rá a kis vörös.

- Úgy lesz - mosolyodott el a fiú. - Hiányzol…

- Te is nekem nagyfiú! Túl régóta elmentél már...

- Hamarosan otthon leszek! És akkor átjössz sörözni!

- És mi van, ha beköltözök hozzád? - kérdezte izgatottan a nő.

- Eladom a lakást - válaszolta unottan a fekete, majd mindketten elnevették magukat.

Bill hetek óta először. Megnyugtatta, hogy a legjobb barátja támogatta. Janie mellett mindig úgy érezte, tartozik valahová. És ez most különösen fontos volt számára.

15. fejezet

A történtek után Alex egy három napos válságszünetet rendelt el. Ebből majdnem két napja arra telt el, hogy a további forgatást átütemezze és leszervezze a programokat. Mire végzett az egésszel nem csak fáradt, hanem kimondhatatlanul dühös is volt a két fiúra, amiért ilyen aljas mód cserbenhagyták. Ám igazán nem tudott rájuk haragudni. Mivel mindkettőt megviselte a dolog.

Tomot már azóta többször is hallotta amint a menedzserével beszélt és próbálta őt meggyőzni a szerződés felbontásáról. Ezzel szemben viszont Billt alig lehetett látni, hallani pedig még úgy se. Teljesen bezárkózott, és ha mégis kimerészkedett úgy nézett ki akár egy zombi. Szegényre még ránézni is rossz volt...

Végül a nő úgy döntött előbb a kemény maggal próbálkozik és bekopogott az idősebb férfi szobájába. Ám mivel sokadszori jelzésére sem kapott semmiféle választ így inkább benyitott oda.

- Ha nem válaszolok, minek jössz be? - morogta neki a barna.

- Azért mert beszélni akartam veled és gondolom, nem szeretnéd az egész stábot belevonni ebbe holnap.

- Nem fogok szerepelni abban a hülye filmben azzal a hülye kisgyerekkel! Felejtsd el!

- Ennyire csak nem csókolhat rosszul szegény!

- Nem is erről van szó Alex! Ne mond, hogy nem láttad!

- Mégis mit kellett volna látnom? - vonta fel a fél szemöldökét a nő.

- Ahogy rám nézett! Képes lett volna ott helyben széttenni nekem a lábait. Érted? - háborgott a férfi.

- Mintha annyira ellenedre lett volna - morogta a nő.

- Mi van? - döbbent le az idősebb

- Ugyan már Tom! Ahogy ott nyaltátok egymást... Mintha nem tudnád, hogy tudom.

- Mégis mi a francról beszélsz?

- Meg akartad őt kapni, arról beszélek! Odanyomtad hozzá a farkad, még mozgott is. És ezek után még őt hibáztatod, amiért nem mondott neked nemet? Mondhatom szépen állunk! Egy aljas kis pöcs vagy! - rivallt rá Alexandra. Nem akart ennyire durva lenni, de valahogy érezte, hogy ezt kell tennie. Mindkét férfi érdekében.

- Én... Én nem azért csináltam... - jött zavarba Tom. Tudta, hogy a nő nem hazudik, de félt bevallani magának az igazságot. Nem akarta, hogy az emberek úgy nézzenek rá.

- Nem meg akartad fektetni. Vagyis azt is akartad, de mást is. Tudom, ismerlek. De ne szégyelld már magad ennyire!

- Most mit kéne mondanom? Nem tudom mit kéne tennem... Ez annyira bonyolult! Félek...

- Nem kell félned! Hidd el nekem. Tudom, hogy nehéz.

- Honnan is tudhatnád? - kérdeztem a férfi. A hangjában gyanú és kétkedés ébredt.

- Igazad van, én soha nem voltam nővel. Viszont a férjem több mint 20 évvel idősebb nálam. Gondolod az elején nem kaptam emiatt megjegyzéseket? A szüleim még a kisbabáról sem tudnak. Ezért akartam ennyire ezt a filmet. Így legalább nem látják, ahogy nő a hasam – fakadt ki a szőkeség. Nem akarta az exének kiönteni a szívét, de ezt muszáj volt elmondania neki. Azt remélte ettől majd kicsit megnyugszik a lelke.

- Alex... Én... Én annyira sajnálom... - szabadkozott a barna. Egy igazi pöcsnek érezte magát.

- Nem is mondtam el, úgyhogy nem a te hibád.

- De én akkor sem fogok már úgy közeledni Billhez, mint... Mint eddig. Nekem ő már csak egy kolléga lesz. Vagy talán annyi se. Befejezem a filmet. Itt maradok. De nem fogok vele lefeküdni. Nem leszek rá képes Alex. Ezek után már nem!

- Rendben. Akkor ezt kivesszük - simogatta meg Tom hátát a nő.

- Holnap megint forgatni fogunk?

- Igen, tízkor kezdünk.

- Akkor addig alszok még egyet... - pislogott laposakat a barna.

- Aludtál te valamennyit az elmúlt két napban? - aggodalmaskodott a nő.

- Hát... Ami azt illeti... Nem nagyon... Ha lehunyom a szemem...

- Nem kell folytatnod, ha nem akarod - szólt közbe Alex. Tudta, hogy a férfinek ez egy igen kellemetlen téma, így nem akarta ezzel traktálni.

- Köszönöm... - mosolyodott el halványan Tom.

- Semmiség. Most viszont aludj egyet. Utána minden gondolatod tisztább lesz.

- Megpróbálok... - sóhajtott a férfi, a nő pedig távozott a szobából.

***

Alex ezután Bill szobájához ment. A két férfi egymás mellett lakott, mégis szinte egy világ választotta el őket. A nő ezen keserédesen mosolygott.

Mióta jó fél évvel azelőtt meglátta Bill fotóját azonnal tudta, hogy rá van szüksége ehhez a szerephez. Mintha csak a kis feketére írta volna a karaktert. Törékeny alkat, hatalmas szemek, babaarc és vadóc mosoly. Még őt magát is elbűvölte az a kicseszett tökéletesség, amit benne látott. Valahogy nem tűnt valódinak, mégis ott volt a fényképe a kezében. A két szem őt fürkészte, mintha fent akarta volna tartani a szemkontaktust. Ebbe a gondolatba pedig még akkor is beleborzongott.

A fiatalabb férfinál már meg sem próbálkozott a kopogással. Valamiért azt érezte, hogy úgyis hiábavaló lenne az egész. A végén pedig igaza is lett.

Bill az ágyán gubbasztott, a fülhallgató pedig ott csücsült mindkét cimpája felett, nekifeszülve az apró csontoknak, mintha helyet akarnának szorítani maguknak.

Az arca sápadt volt, a szemei azonban vörösek, akárcsak a körülöttük feszülő bársonyos bőr. Elveszettnek tűnt és magányosnak. Akárcsak egy elhagyott kisgyermek.

- Bill... - bármennyire halk is volt a nő hangja, a kis fekete azonnal felkapta a fejét. Nagy, barna szemei tanácstalanul fürkészték az ismerős, kedves arcot.

- Kicsi szívem... - ült le mellé és finoman magához ölelte.

- Nagyon utál... Igaz? - buggyantak ki újabb könnycseppek a fekete szemeiből.

- Eléggé... - simogatta szomorúan a férfi haját Alex.

- Akkor most... Inkább elkezdek csomagolni...

- Holnap folytatjuk a forgatást. És ő is marad. De nem lesz semmi olyan.

- Minek marad? - háborodott fel kissé Bill. - Azt mondta gyűlöl és buzi vagyok és megütött...

- Nem tudom kedvesem... - simogatta a kissé csontos hátat Alex.

- Olyan egy lehetetlen alak... - buggyant ki pár újabb könnycsepp azokból a hatalmas, barna szemekből.

- Tudom Billie... Tudom... - sóhajtott a nő és még jobban magához ölelte a fiút. - Én is azt hittem, hogy megváltozott... Annyira szerettem volna... De ezek szerint nem így történt...

- Nem akartam rámászni... Én tényleg nem... Előző este ő esett nekem... Bámultam őt, de Tom kezdte el csókolgatni a nyakamat... Hozzám is simult... Azt hittem ez jelent neki valamit...

- És aznap hogyan csókolt meg? - érdeklődött Alex. Kíváncsi volt mi játszódhatott le alig pár óra leforgása alatt a másik férfi fejében.

- Sehogy - rázta meg a fejét a fekete. - A kamera előtt csókolt meg először...

- Akkor kicsit kezdem érteni - mosolygott rá a nő. - Tom sosem csókolózik olyannal, aki iránt nem érez komolyan. Velem két hétig csinálta ezt. Akkor már jártunk. Előtte viszont bő egy hónapot udvarolt nekem.

- De... Én már láttam olyan paparazzi képet ahol lányokkal csókolózik - értetlenkedett a fiatalabb.

- Ez esetben nem tudom. Lehet, azóta változtak a dolgok körülötte. Bár ezt erősen kétlem... Inkább fognám a dolgot az alkoholra...

- Akkor most mi legyen? Én nem merek a szeme elé kerülni...

- Egyelőre folytatjuk a forgatást. Aztán majd meglátjuk... Nem tudok neked semmit sem ígérni Bill. Csak a támogatásomat. Ami remélem elég lesz ezzel a makacs szamárral szemben - mosolygott rá bátorítóan a nő, habár benne is hatalmas kétségek voltak az elkövetkezőket illetően.

- Köszönöm! - ölelte meg Bill a beszélgető partnerét. - Már ez is nagyon sokat jelent nekem. Talán idővel majd megenyhül... Én... Én nagyon boldog lennék... - vörösödött el a fekete.

- Mikor voltál utoljára szerelmes Bill?

- Még kamasz voltam... - szontyolodott el a fiú. - Lassan két éve...

- Akkor pont itt az ideje egy új románcnak! - simogatta a kissé kócos fürtöket Alexandra.

***

Tom érezte, ahogy a nedves forróság lassan teljesen körülfogja. A teste megrázkódott, a levegő pedig éles hangon szivárgott ki a tüdejéből. Aztán a hideg kis gömb végigcikázott forró és kemény férfiasságán...

Az orgazmusa olyan erővel tört rá, hogy azonnal felébredt, bár a gyönyört még ködös elmével élte át. Ám ez a kegyes állapot nem tartott sokáig. Mire a szíve újra egyenletes tempóban kezdett dobogni, az elméje kitisztult és undorral gondolt az egész álmára.

A teste viszont egyáltalán nem osztotta az ő elképzelését. Ahogy az agya nagy része sem, ugyanis az álom képei hamar visszaférkőztek a tudatába.

Ahogyan csókolta, ahogy megérintette... Az illata... A nyögései... Mind-mind egyszerre töltötték el vággyal és ellenérzésekkel. Nem akart pont rá így gondolni! Ám mióta megcsókolta nem tudta kiverni őt a fejéből. Sem a szuszogását, sem a puha bőrét, sem az enyhén cseresznyés koktél ízű ajkait... Birtokolni akarta őket. Éjszakákon át csókolni, ölelni és simogatni. Ám ezt a tényt nem akarta elfogadni. Hiszen ő teljes mértékben heteró volt. Legalább is addig a napig biztos volt benne... Aztán meglátta őt...

Azon az estén történt mikor hazaért az előző filmje forgatásáról. Akkor este Billt látta szerepelni a tv-ben. Nem akarta elfogadni azt, amit mondott, sem pedig, hogy valamilyen pozitív benyomást is tett rá... De így volt. Attól a naptól kezdve mindig gondolt rá. Az összes arcvonása mélyen beépült a tudat alattijába és mindenkiben őt kereste.

Ez csak akkor tudatosult benne, mikor először meglátta. Megnyugvással töltötte el a tudat, hogy végre megtalálta őt. Ám ezt ellenségeskedéssel próbálta leplezni. Legfőképp az egójával szemben...

Ő tudta csak megvédeni a szívét mindenkivel szemben. Mert már nem akart szenvedni. De rá kellett jönnie, hogy ez neki a legfájdalmasabb.

14. fejezet

Tom bódult fáradtsággal ébredt másnap reggel. Miután a fekete démon kilépett a szobája ajtaján már egyáltalán nem volt kedve magához érni. Fáradtan terült el az ágyán és ugyan abban a pózban kelt, amelyikben elaludt. Ám még egy dolog nem változott. A lába közt érzett keménység még mindig köszönte szépen, ugyan olyan jól volt, mint előző nap és akár pár perc alatt a csúcsra is tudta volna őt juttatni.

A barna hajú lassan tápászkodott fel, s köntös nélkül indult a fürdőbe. A zuhany vize kellemesen lehűtötte felperzselt bőrét, ő pedig elengedett egy halk sóhajt mikor a teste immár pár fokkal, valamint némileg alacsonyabb vérnyomással kilépett a zuhany alól.

Mikor pedig belenézett a tükörbe, meglepetten tapasztalta az arcára kiülő őszinte mosolyt. Már nem emlékezett mikor látta utoljára ezt. Talán mikor még Alexxel jegyben jártak? Vagy amikor Miát legutóbb hazaengedték? Már maga sem tudta megmondani. Akkor viszont nem is akart ezeken a dolgokon gondolkodni. Pontosan jól emlékezett arra mit tettek előző nap a partnerével, ám nem akarta a miértjét fejtegetni. Egyszerűen csak boldog volt attól, amit tett. Boldog, amiért ekkora hatással lehetett Billre. Arra, hogy mosolyt csalt azokba a bódító szemekbe. Csodának tálalta a fiút. Egy csodának, akit meg akart tartani maga mellett.

***

- Remélem, tudod, hogy egy igazi csókot szeretnék köztetek látni - mosolygott rá Alexandra egy pohár narancslé takarásában.

- Persze - bólintott mosolyogva az idősebb, mialatt a tányérján lévő szedreket majszolta.

- Nocsak... Valakinek milyen jó kedve van ma!

- Ha nagyon szeretnéd szomorú is lehetek, de ez a felállás most sokkal jobban tetszik.

- Ennek örülök – tanulmányozta beszélgetőtársa arcát a nő. - A forgatás kezdete óta nagyon feszült voltál. Örülök, hogy sikerült ellazulnod.

- Nem voltam feszült. Csak nem értettem dolgokat. Olyan dolgokat, amikről már fölösleges lenne beszélnünk. Elmúltak és ez így van rendjén.

- Annyira megváltoztál... - rázta meg a fejét Alex.

- Ahogy te is. A főiskolán még hallani se akartál a gyerekről. Most pedig ki vagy virulva.

- Ennyire látszik? - kérdezte kissé félve a nő.

- Látszik és jól áll neked, úgyhogy ne szégyelld! - mosolygott rá bátorítóan Tom.

- Tudod, a férjem nem örült a forgatásnak... Azt mondta jobb lenne, ha otthon lennék és pihennék.

- Tudja, hogy mi...

- Jaj, dehogy! - tiltakozott kicsit félve Alexandra. - Ő... Nem örülne neki. Mindig azt mondogatja, hogy fél valaki elcsábít. Pár évvel idősebb tőlem és azt gondolja nem megfelelő nekem. Pedig nagyon szeretem.

- Örülök, hogy megtaláltad a boldogságot! Remélem a kicsivel is minden rendben lesz!

- Hogy tudsz ilyen kedves lenni azok után, hogy kidobtalak? - fakadt ki a nő. Már nem bírta visszatartani. A hosszú évek folyama és a számtalan álmatlan, forgolódással töltött éjszaka után már válaszokat akart.

- Nem volt egyszerű Alex... Kicsit sem volt az! Viszont az évek alatt valamikor megbocsájtottam. Tudtam jól, hogy én hibáztam, és bevallom sokáig tényleg haragudtam rád. De a harag nem volt megoldás. És mikor ez tudatosult bennem, rájöttem, hogy nem akarok több időt erre elvesztegetni.

- Biztos vagyok benne, hogy te is meg fogod találni a boldogságot. Bárki boldog lenne melletted.

- Szándékosan nem mondtad, hogy lány. Igaz? - fonta össze a karjait mosolyogva a barna.

- Bill nagyon kedves fiú.

- Mindketten tudjuk, hogy még csak egy gyerek Alex.

- Lehet, hogy gyerek, de már sok mindenen átment.

- Én viszont nem akarok átmenni rajta - húzta össze szemöldökeit a férfi.

- Nem erre gondoltam Tom. De gondolj csak bele... Jól megvagytok, nem? - erősködött a nő.

- Kedves ezt nem tagadom. És jól el tudunk beszélgetni. De ez lenne egy alapja egy kapcsolatnak?

- Miért, mi, hogy kezdtük? - mosolyodott el Alex.

- Elkértem a matekleckédet.

- Na, látod! Csak próbáld meg. Tudom, hogy kedveled. Látszik, ahogy rá nézel.

- Ezt mégis honnan tudod? - jött zavarba a férfi.

- Abból, hogy annak idején rám is így néztél.

- Én nem...

- De igen. Nem rosszat akarok nektek. Azt is tudom, hogy még soha nem volt dolgod fiúval. Viszont itt az a kérdés, hogy miért lettél csalódott a külön szoba miatt.

- Nem mondod, hogy beszéltél a recepcióssal? - nyögte fájdalmasan a férfi.

- De igen, beszéltem. Pontosabban ő mondta, hogy megpróbálták elcserélni, de nem sikerült. Már csak az a kérdés, hogy miért nem vitted át magadhoz? Ketten elférnétek a francia ágyon.

- Hiányzik a szuszogása... Az, ahogy reggel kómásan ébred... De nem hinném, hogy már képes lennék olyan hosszú ideig hozzá érni... Még... Még mindig kicsit pánikolok... - vallotta be őszintén Tom, bár nem volt számára igazán kellemes élmény ez a nagy kitárulkozás.

-  Az a baj, hogy férfi? - kérdezte együttérzően a nő.

- Azt hiszem... Én... Én akartam gyerekeket. Te is tudod jól. Egy csöndes kis kertvárosi házat, kutyát... Billel nem lehetne gyerekünk...

- Miának van egy nővére. Susie, igaz? - kérdezte kíváncsian Alex.

- Igen. Azóta elköltözött Angliába. De ez most miért fontos? - értetlenkedett a férfi.

- Ha van petesejt akkor lehetne gyereketek. Hiszen Bill...

- Alex! - jött teljesen zavarba Tom. - Te most... Én erről nem akarok beszélni!

- Ne félj a szerelemtől Tom! Semmi értelme nincs - állt fel a nő. - Csak gondold át, kérlek. És beszélj vele. Megérdemli, hogy tudja.

***

Bill szíve egész álló nap a torkában dobogott, ugyanis a csókjelenütek az éjszaka vették fel. Ráadásul végigforgatták a napot, így esélye se volt egy kicsit beszélni Tommal. Vagy esetleg odabújni a karjai közé... Pedig akarta.

Az éjjel hiába tett meg mindent annak érdekében, hogy lenyugodjon, a dolog nem egészen sikerült. Még mindig vágyott a kielégülés után.

Ráadásul a fél napot a parton töltötték úszónadrágban. Tomnak kellett volna őt megtanítani szörfözni, amivel csak annyi volt a probléma, hogy folyton igazgatnia kellett a fekete karjait és lábait, ezzel pedig csak tovább fokozta az amúgy is forró hangulatot.

- Leülhetek, vagy mára már eleged van belőlem? - lépett az idősebb mellé ebédnél.

- Ha neked nincs belőlem, akkor nekem se belőled - mosolygott vissza a barna.

- Akkor jó - ült le Bill. - Nem szeretem ezt a forgatást. Kezdek lebarnulni!

- Azért ne dőlj a kardodba Billie! Nem áll olyan rosszul egy kis szín!

- A fehér egy nagyon szép szín! - duzzogott a fiatalabb.

- Te meg egy durcás kislányra hasonlítasz! - vigyorgott Tom.

- Tudod mit? Kapd be! Hawaiin vagyunk, már megteheted! - vágott vissza mérgesen a fiatalabb.

- Vedd elő a szerszámod és bekapom! De ne menj el rögtön - nyalt végig érzékien az ajkain az idősebb.

- Én... Én... Izé... - dadogott zavartan a fiatalabb. Erre a válaszra egyáltalán nem számított.

- Mi az drága? Tán megijedtél a nagy, gonosz Tomtól? - a barna szándékosan játszott a hangjával. Ki akarta készíteni partnerét, hogy aztán a csók még hatásosabb legyen.

- Olyan egy rohadnék vagy... - motyogta Bill elpirulva.

- Tegnap nem ezt mondtad... - cirógatta a fiatalabb karját az idősebb.

- Tegnap... Nem így viselkedtél - a fekete össze volt zavarodva. Nem értette hirtelen mi ez a nagy érdeklődés iránta. És ez kicsit meg is ijesztette... Tomnak nem kellett volna ilyennek lennie. Nem kellett volna az, hogy őt akarja...

- Kapkodod a levegőt és akárhányszor csak találkozna a tekintetünk, te elkapod a tiédet. Ha nem ismernélek jobban, azt hinném fel vagy izgulva.

- Ne reménykedj ebben Tom! - pattant fel a fiatalabb és angolosan távozott.

***

A délután többi része nagyrészt unalmasan telt a két férfi számára. A tényleges érintéses jeleneteken már túl voltak és akkor vagy a parton kellett sétálniuk, vagy a bárban ücsörögniük.

Ám ahogy közeledett az éjjel, egyikőjük sem volt valami nyugodt. Egyszerűen féltek belegondolni abba, hogy mi lesz.

Bill azért, mert félt a csalódástól. Tommal eddig mindig minden csodás volt, de nem tudta, hogy a jelenet után is így marad-e, és ettől rémület fogta el. Élvezni akarta a dolgot. Élvezni az ő Tomja csókját!

Másrészről viszont félt újra megnyílni. Sok beszélgetésen voltak már túl, és kezdett érezni valamit partnere iránt. Ez pedig jéghideg borzongással töltötte el. Nem szabadott volna neki ilyeneket éreznie… Nem akart újra csalódni. Nem akart szerelembe esni. Ám mindig próbálkozása ennek elkerülése érdekében eddig hasztalannak bizonyult. Ugyanis a szíve heves dübörgését nem tudta leállítani.

Az idősebbet azonban egészen másfajta kérdések foglalkoztatták. Ő nem a férfit látta a partnerében, hanem egy vonzó személyt. És nem csak a teste vonzotta. Meg akarta ismerni őt. Minden gondolatát, minden rezdülését és minden egyes porcikáját.

Tudta, hogy Bill mennyi mindenen ment keresztül annak ellenére, hogy még csak 19 éves volt. Azzal is tisztában volt, hogy valószínűleg ezek az emlékek nem múlnak el nyomtalanul. Valahol legbelül mindig is érezni fogja ezeket. Ezek pedig ki fognak hatni az egész életére.

Az érzések örvénylettek mindkettejükben, mikor is eljutottak az ominózus jelenetig.

Tom gyomra kavargott, a feje pedig szédült. Legszívesebben elfutott volna abban a pillanatban, de nem tehette. Férfi akart lenni. Igazi, erős, kemény férfi, aki képes szembenézni önmagával.

- Hát, akkor jó éjszakát.

- Jó éjt - mosolygott fel rá Bill. A barna pedig azonnal az ajkaira tapadt.

Szorosan ölelte magához a törékeny testet és közben a derekát simogatta. Szerette ezt az érzést. A fekete ott szuszogott az arcába, és próbált nyugodt maradni. Ám ez nem sikerült neki. Mindene remegett, a vére pedig izzott. Már el is felejtette milyen érzés ekkora kéjben fürdeni.

Tom ágyéka hamarosan életre kelt és akarva, akaratlan partnere hasonló testrészéhez nyomódott, amit halk sóhajok kísértek. A világ akkor megszűnt számukra létezni. Csak ők ketten voltak, és az a valami, ami extra erős mágnesként húzta össze az ajkaikat.

Ám a csók nem tarthatott örökké. Egy idő után levegőt kapkodva az idősebb elhajolt partnerétől. Ebben a pillanatban pedig megmerevedett. Nem volt felkészülve arra, amit maga előtt látott. Nem is akart róla tudomást venni. Úgy érezte abban a pillanatban nem ő áll ott. Rá nem nézhettek így! Senki nem. De a szemek kereszttüzében nem tudott mit tenni. Olyan volt neki akár egy hideg zuhany a rekkenő kánikula után. Sokkhatású.

- Baszódj meg te kis buzi! - üvöltötte le a fiatalabb fejét, majd a pillanat „megkoronázása” képen még jól pofon is vágta.

Bill pedig némán tűrte az egészet. Nem hibáztatta Tomot semmiért. Pontosan jól tudta miért kapta meg mindezt. Nem volt benne semmi új vagy meglepő. Az érzések már régóta ott voltak benne. Nem akarta őket ilyen nyíltan kimutatni, de megtette. Akarata ellenére.

Ahogy figyelte az idősebb férfi elhaladó alakját, valami különös érzés kerítette hatalmába. A mellkasa szúrt és a tüdeje kezdte felmondani a szolgálatot. A szemei pedig égtek, de nem érzett forró könnyeket bennük. Nem érzett semmit.

Az a férfi dobta el őt, akinek mindenét odaadta volna. A férfi, aki bátorította és támogatta. A férfi, akit a példaképének tartott. A férfi, akibe halálosan szerelmes volt...

13. fejezet

Bill hófehér bőrén halvány, kékes vonalak futottak, amik alig-alig észrevehetően dobbantak meg egyszerre. Az idősebb férfi szája kiszáradt, nyelve pedig lassan végigszántotta cserepes ajkait. Abban a percben a vágy egy sokkal magasabb fókát tapasztalta meg. Mindent elsöpört az érzés, még azt is, hogy valaki talán a néven szólította? Nem igazán érdekelte. Neki most egy sokkal, de sokkal magasztosabb feladatot kellett teljesítenie...

***

Valójában abban a pillanatban a fiatal férfi legszívesebben meghalt volna. Amihez nem is érezte túl távol magát. Ezért azt remélte, ha elég erősen koncentrál rá akkor be is fog következni. De sajnálatára nem így lett.

Tom őrjítően barna szemeit felég eltakarták a pillái. A fekete pár lopott pillantás alkalmával már konstatálta milyen hosszúak is voltak. Lenyűgözőek... Még az árnyékukat is meg tudta számolni. Legszívesebben egész nap tanulmányozta volna őket. Ahogy azokat a bűnösen gyönyörű szemeket ölelték körbe.

Végül Billt, ebből a mély és kicsit sem ártatlan elmélkedősből egy meglepően hideg érintés ébresztette fel. Partnere keze finom, egyenletes mozdulatokkal kezdte simogatni a nyakának egy különösen érzékeny részét, amiről eddig ő maga sem tudott. Ezt  tevékenységet halk kis sóhajok övezték. Hihetetlen érzés volt számára ez.

- Milyen édes fiú vagy te Billie... - suttogta mély hangon a barna, mire társa megremegett, az érintkezés pedig azonnal megszakadt.

A fiatalabb nem értette mi történhetett. Mielőtt kijött a medencéhez ugyan lemosta a sminkjét, de partnere már látta így jó párszor, sőt még ennél körökkel rosszabb állapotban is. Így nem tudta miért lehet ez az egész. Hiszen akkor végre közel kerültek. Ő pedig már annyit de annyit várt erre.

- Jól vagy, ugye? - kérdezte aggódva az idősebb.

- Persze, mi bajom lenne? - kérdezte zavartan partnere.

- Éreztem, hogy összerezzensz... - ült le a napozóágyra a barna. - Nem akartam, hogy rossz emlékeid törjenek fel...

- Jaj, Tom... - sóhajtott a fekete. - Ez nagyon aranyos tőled, de nem azért volt ez a reakcióm, mert rossz dolog jutott eszembe. Ha majd ilyen lesz, akkor ígérem, szólok. Jó?

- Rendben - mosolyodott el az idősebb. - De ha nem én foglak elfenekelni!

Ahogy ezt Bill meghallotta egy hatalmasat nyelt, hogy ne sóhajtson fel. Tom kezei tudtak nagyon gyengédek lenni. Ő pedig kíváncsi volt milyen egy erős szorítás tőlük...

***

A forgatás másnap reggel kezdődött. Alex azt mondta, ha ő képes tartani a tempót ilyen állapotban, akkor mindenki másnak bírnia kell. Ekkor mondta ki először, hogy babát vár, bár még akkor sem nyíltan. Ez pedig igazán meglepte az idősebb férfit. A nőt soha nem érdekelte mások véleménye, akkor mégis úgy vigyázott a kis „titkára” mintha csak ellophatták volna tőle a babát.

De egy idő után inkább feladta az agyalást. Alex már nem az volt akit ő megismert. Az a fiatal lány már sehol sem volt és ez valamiért fájt neki.

- Hé... Minden oké? - kérdezte tőle aggódva a fekete.

- Persze! Csak próbálok ráhangolódni a szerepre - mosolygott rá félszegen.

- Tegnap is ezért mondtad, hogy édes vagyok? - kérdezte félve a fiatalabb.

- Nem. A tegnapinak semmi köze sincs a szerephez - vallott színt őszintén a barna férfi.

- Akkor... Akkor jó. Albert - kacsintott rá Bill. Furcsa volt partnerét a filmbéli nevén hívni.

- Kérlek, csak szólíts Al-nak - kacsintott vissza az idősebb mire mindketten nevetni kezdted. Kellett nekik egy kis feloldódás.

***

A nap végére már mindketten hulla fáradtak voltak. Valójában Bill nem emlékezett miért is feküdt kiterülve a másik férfi ágyán. Az agyáig csak annyi jutott el, hogy az a valami puha, és neki akkor pont arra volt szüksége.

- Hé, Billie! Alszol? - jött ki a fürdőből az idősebb mire a másik felkapta a fejét. Tom tökéletesen kidolgozott izmain meg-megcsillantak az ott maradt vízcseppek. A köntös pedig épp, hogy csak össze volt kötve az ágyéka felett. A fiatalabb belegondolt mi lenne, ha az a madzag elengedne... Elengedne és feltárná az a bizonyos testrészt... - Bill?

- Hmm? - nézett a barna szemeibe a fekete. A pillanat, amíg egymás tekintetét fürkészték hosszúra nyúlt és meglehetősen intimre.

- Mondani szeretnél valamit? - lépett az ágyhoz az idősebb.

- Szeretnéd, ha mondanék? - ült fel a fiatalabb. - Vagy inkább tennem kéne?

- Kissé szemtelen a hangja Mr. Trümper. Ha így folytatja, lépéseket kell tennem az ügyben.

- Milyen lépésekre gondol Mr. Kaulitz? - vigyorgott a fekete és közben végig partnere szemébe nézett. Ám Tom hamarosan megszakította a szemkontaktust és a füléhez hajolt.

- Mondjuk, kiporolom azt a szexi fenekedet... - búgta fűtött hangon az idősebb. Akkor már nem bírta tovább. Bill nyakához hajolt és csókokkal kezdte azt beborítani, mire a fiatalabb halkan sóhajtozni kezdett és oldalra döntötte a fejét, hogy javítsa a hozzáférést. A barna mélyen szívta be a bódító illatot és érezte, hogy a hangok hatására az alsó része lassan merevedni kezd. Ezzel pedig nem tudta mit kéne tennie. Megijedt tőle, mégis akarta.

Az agyában túlfűtött képek jelentek meg. Ahogy Bill alatta nyög, ahogyan rajta lovagol. Ahogy előtte térdel... A feje szédült és levegőre vágyott. Azonban az a két lehetetlenül hosszú kar körbefonta a hátát és úgy ölelte, ezzel megpecsételve a folytatást.

***

A csókok hamarosan átalakultak izgató kis harapásokká és szívogatássá. Bill feje zúgott, és akkor már nem fogta vissza magát. Hangosan sóhajtozott és néha egy-egy nyögést is elejtett.

Érezte Tom hajának selymes tapintását és illatát, ahogy az arcába hullott. Nem bírta ki, az egyik kezét felcsúsztatta és finoman belemarkolt. A hosszú tincsek még néhol vizes tapintásúak voltak. A fiatalabb arra gondolt partnere biztos őket is átmosta. Túl jó illatúak voltak ahhoz, hogy ne így legyen.

Az érintésre az idősebb felnézett rá. A mosolya pimasz volt és önelégült. A szemeiben pedig perzselő vágy csillogott, ezzel olvadt csokoládévá változtatva a tekintetét.

A fiatalabb fürdeni akart abban a perzselő tekintetben. Akarta a forróságot és még a sebektől sem riadt vissza. Mindent megtett volna...

- Holnap meg kell csókolnom téged Billie... - súgta bódult hangon Tom. - Akarod, hogy az legyen az első?

- Akarom... - figyelte őt ködös tekintettel a fekete.

- Addig ne rágd ezeket a szépségeket! - simított végig partnere alsó ajkán az idősebb. - Ezek az enyémek!

- A tieid... - a fekete lélegzete szaggatott volt, és pontosan jól tudta, ha fel kéne állnia valószínűleg el is esne.

- Ügyes fiú vagy te - simogatta arcát gyengéden a partnere.

Bill a hófehér köntöst figyelte. Az összesimult testük szorosan a helyén tartotta, ezzel eltakarva előle a hőn áhított kilátást. Remegő kezekkel nyúlt a csupasz bőr felé, s mikor megérintette mindkettejük ajkát egy halk sóhaj hagyta el.

- Azt... Azt hiszem mennem kéne... - dadogta zavartan a fekete.

- Menni akarsz? - cirógatta a nyakát partnere.

- Én... Én... - jött még jobban zavarba a fiatalabb.

- Intézd el azt az édes keménységet a lábaid közt... - harapott újra partnere nyakába Tom, mire az hangosan nyögött és a csípője is megbillent. - Most menj el, még engedlek - hajolt el tőle.

Bill lassan kelt fel az agyról és lassú léptékkel indult kifelé, ám amint meglátta a barna köntösén ágaskodó dudort, egyáltalán nem is volt már kedve a saját szobájához. Sokkal inkább maradt volna ott. Mondjuk térdelve...

12. fejezet

Alig egy héttel a New Yorkba érkezésük után a kis csapat újra útra kelt egy jóval nagyobb távra. Feladták a kissé hűvös, esős délutánt a keleti parton, egy jóval melegebb reggelre a csendes óceánon.

- Én ilyenkor még aludni szoktam - ásítozott Bill a taxiban a szálloda felé.

- Az egész utat végigaludtad. Nem volt elég? - kérdezte meglepetten a partnere.

- Az nem ugyan az! - erősködött a fiatalabb férfi.

- Miben is más Billie béby? - kérdezte vigyorogva a barna, ám az említett szíve azonnal dübörögni kezdett a mellkasában. Nem volt hozzászokva, hogy így becézgessék. Ahhoz pedig pláne nem, hogy Tom becézgesse ilyen édes mosollyal az arcán. A fekete amúgy hófehér bőre akkor bíborszínben pompázott. Nem értette, hogy az, amit eredetileg sértésnek szántak miért esett neki ilyen jól.

- Sose hívtak még így... - ismerte be nagy sokára a fiatalabb, de még mindig mosolygott.

- Akkor most már igen! - mosolygott rá vissza az idősebb. - Úgyis olyan az arcod, mint egy porcelán babáé.

- A smink csodákra képes - forgatta a szemeit játékosan Bill.

- Ha alszol nincs is rajtad smink.

- Igaz. Akkor leveszem a maszkot.

- Maszkként használod? - kapta el a fonalat Tom. Jobban meg akarta ismerni a fiút, és azt remélte így menni fog.

- Mondhatjuk - vont vállat a fekete. - Ne érts félre, azért csinálom ezt, mert így tetszem magamnak. Ehhez semmi köze másokhoz. Vagyis talán annyiban van, hogy a legtöbb ember csak ezt látja belőlem. A „tökéletes műalkotást”.

- És neked ez jó? Jó, hogy csak a külsőd miatt ítélnek meg?

- Minden ember a külső alapján ítélkezik Tom. Te is megítéltél a külsőm alapján. Emlékezz csak vissza!

- Sajnálom is, hogy ezt tettem... - sóhajtott szomorúan az idősebb.

- Nem kell sajnálnod, én nem haragszom. Lehet, hogy megítéled a külsőm, de utána hajlandó voltál beszélgetni is velem. És azt nem azért tetted, mert látod az „álarcom”.

- Valójában szerintem illik hozzád - motyogta pirongó arccal a barna.

- Ez bók akart lenni? - mosolygott rá Bill boldogan.

- Nem... Vagyis igen! Vagyis... Mondhatom azt, hogy ez egy megállapítás volt? - figyelte őt kérlelően Tom.

- Miért fél az a buta fejed tőlem? - veregette meg a másik homlokát a fiatalabb.

- Ezt... Ezt, hogy érted? - értetlenkedett a barna.

- Úgy, hogy amint valami kedveset mondasz vagy teszel az irányomban, egyből vissza akarod szívni, vagy szimplán levegőnek nézel napokig.

- Hé! Ez nem is igaz! - háborodott fel az idősebb.

- De igaz, és ezt te is nagyon jól tudod! Félsz bármilyen kapcsolatot is kialakítani velem. És most nem a járásra gondolok. Hanem pusztán arra, hogy akár lehetnénk jóban. Még egy darabig úgyis egymás arcát fogjuk nézni, nem kéne begubózni attól, ha rájössz, nem utálsz.

- Soha nem mondtam, hogy utállak Bill - nézett rá fájó szívvel partnere. - Én csak nem akarok olyan lenni aki... Tudod...

- Aki a szerep kedvéért megfektet aztán tovább lép?

- Pontosan!

- Akkor had mondjak el neked valamit. Számomra ez csak munka. A nőgyógyász se azért lett az ami, hogy egész nap a nők alsó felét bámulhassa. Neki az a munkája. Nekem pedig ez volt. De ennek már vége. Az, hogy elvállaltam ezt a szerepet részben neked is köszönhető.

- Nekem? - hüledezett Tom. - Úgy... Úgy érted...

- Úgy értem, hogy nézz csak magadra! Nem sokkal vagy idősebb nálam és máris olyan karriert építettél fel, amiről mások csak álmodnak! Te voltál a példaképem. De most nagyon szarul végzed a munkád. Úgyhogy tessék csak rendes példaképnek lenni, vagy felhívom az anyukádat, hogy porolja ki a feneked - a végén már mosolygott. Önfeledten és vidáman. A tekintete pedig élettel telt meg, pont mint pár estével azelőtt.

- Értettem Mr. Trümper - szalutált mosolyogva az idősebb.

- Na, akkor ha már ilyen szépen megbeszéltük ezt, majd a strandon be is kenheted a hátamat, mert ha nem én leszek Piroska, és azt te nagyon nem szeretnéd, mert elviselhetetlen vagyok olyankor.

- Még ennél is elviselhetetlenebb? - vigyorgott rá a barna.

- Esküszöm, kiporoltatom a fenekedet! - fenyegette őt egy ujjával a fekete, de a szemei játékosan csillogtak.

***

- Nos, tetszik a szobád? - ült le Bill ágyára Alex.

- Nagyon szép! Tényleg!

- Akkor miért vágsz ilyen fancsali arcot? - kérdezte féltőn a nő.

- Csak... Kicsit furcsa lesz Tom nélkül... - vont vállat a fiatalabb.

- Szeretnél közös szobát?

- Nem! - vágta rá azonnal a fekete. - Akkor tudná, hogy én...

- Még nem beszéltetek róla? - figyelte őt rosszallóan a nő.

- Hogy mondhattam volna el neki? Elalvás előtt? Jó éjt Tom, amúgy ne lepődj meg, ha éjjel rád mászok, mert nagyon bejössz nekem? - akadt ki a fekete.

- Ha szeretnéd, akkor nyugodtan. A te döntésed.

- Aww... - harapta be az alsó ajkát Bill és csak fogta a fejét. - Miért ilyen nehéz ez az egész?

- Mert nem látjátok a fától az erdőt... - sóhajtott Alex.

- Nem. Csak Tom nem látja az a francos erdőt!

- Tudsz róla, hogy pár napon belül a karjaiban fog tartani és édes dolgokat a füledbe suttogni?

- Tudsz róla, hogy ilyenkor nem szeretlek? - fintorgott a férfi.

- A főnököd vagyok. Nem is kell szeretned - állt fel a nő. - Menj és igyál meg pár koktélt. Hátha megered a nyelved.

- Nem fognak kiszolgálni. 19 vagyok.

- Akkor kérd meg Tomot! Biztos szívesen segít - azzal Alex elhagyta a szobát, magára hagyva a teljesen összezavarodott Billt.

***

- Elállod a napot - nyitotta ki a szemeit Tom. A medence mellett próbált kicsit akklimatizálódni, de nem igazán ment neki.

- Bocsi - nézett rá nagy boci szemekkel Bill.

- Mit szeretnél? - ült fel az idősebb férfi. Látszólag unott volt, de a szeme sarkából alaposan végigmérte a másik férfit, aki egy száll fürdőnadrágban ácsorgott mellette.

- Én... Tudod... Még csak 19 vagyok...

- Na mi az? A kicsi Billie inni szeretne? - vigyorgott rá a barna, mire a fiatalabb elvörösödött. - Ugyan, semmi gond! Én is ittam a te korodban - állt fel és elment.

A fiatalabb helyet foglalt a másik napozó ágyon és csak figyelte partnerét, aki egyenesen a bárhoz ment, majd pár perc múlva két mochitóval jött vissza.

- Köszönöm... - dadogta zavartan a fiatalabb.

- Ugyan, nem kell. Csak ne rúgj be, mert nincs kedvem a karjaimban cipelni.

- Nem is kell! Vannak neked lábaim! - morgott Bill.

- Vannak, de az a kérdés, hogy működni fognak-e ha iszol - mosolygott önelégülten az idősebb.

- Ha ennyire nem bízol bennem, akkor miért hoztál inni nekem?

- Mert gondoltam vicces leszel becsiccsentve.

- Olyan... Olyan szemét vagy... - ivott bele italába a fekete.

- Ne haragudj... - ült le mellé Tom, amitől a fiatalabb kicsit összerezzent, de próbált nyugodt maradni. - Nem megbántani akartalak... Csak... Szeretem, mikor csipkelődünk. De ezek szerint most nagyon messzire mentem.

- Nem haragszom - rázta meg a fejét Bill. - Tudod, valójában örülök, hogy kicsit nyíltabb vagy. És nem félsz a közelemben maradni.

- Eddig se féltem. Csak... Csak szimplán egy idióta voltam.

- Azt nem mondanám - mosolygott rá kedvesen a fiatalabb.

- De gondolod - borzolta össze kissé a gyönyörű, hollófekete tincseket Tom.

De amint a selymes haj az ujjai közé csúszott, valami különös érzés fogta el, melynek hatására finoman hátra hajtotta partnere fejét, amit a másik készségesen engedett is.

11. fejezet

Bill unatkozva bámult ki az ablakon a nagy, szürke esőbe. Mivel a New Yorki forgatást a szabadban csinálták, így aznapra kényszerpihenőjük volt ami, ahogy látta, csak őt viselte meg.

Alex és a többi stábtag a jeleneteket nézték, hogy mit kell, illetve mit nem kell újraforgatni esetleg. Hol jók a fények, hová kell egy kis „rásegítés” és így tovább. A fiatal férfi mindig is hálás volt amiért neki nem kellett ilyeneket csinálnia. Csak játszania a szerepét.

Tom pedig... Nos, Tom már kora hajnalban elment a szobából. Ahogy Bill meg tudta tippelte az edzőteremben kockásította a hasát. Ebbe a gondolatba pedig kicsit bele is pirult. Előző nap véletlenül rányitott a férfire zuhanyzás közben, és még akkor is nyugtatgatnia kellett magát nehogy a szíve kiugorjon a helyéről.

Bill nem értette mi történt vele. Persze, jól tudta, hogy tetszik neki Tom. És azalatt a pár beszélgetés alatt mintha levetette volna kicsit a sündisznó jelmezt, vagy esetleg csak tompított a tüskéin. De a fekete már ennek is örült. Legalább nem úgy nézett rá mint a véres rongyra. Azonban ez nem volt magyarázat arra, hogy Bill szíve miért akarta olyan nagyon áttörni a bordasorát akár hányszor csak a másik rámosolygott.

Nem volt belé szerelmes, ez számára egyértelmű volt. Már kipróbálta ezt az érzelmi fröccsöt és köszönte szépen, neki egyszer bőven elég volt. Ráadásul mikor az idősebb férfi hozzá ért nem érezte azt a bizonyos szikrát. Csak enyhe, kellemes bizsergést, amit akkor érzett utoljára mikor az anyukája magához ölelte. Emiatt pedig haragudott is Tomra egy kicsit... Nem kellett volna őt az anyukájára emlékeztetnie. Ha nem gondolt rájuk könnyebb volt elfogadni a tényt, hogy nem állnak szóba vele. Így viszont csak fájt neki.

- Hé, itt vagy? - látta meg az előtte integető kezet, és egy kicsit el is szégyellte magát. Ezek szerint nagyon elbambult.

- Ahammm... - húzta el a szót, majd pislogott párat, hogy kicsit észhez térjen.

- Azt kérdeztem akarsz-e ebédelni.

- Miért? Már annyi az idő? - pislogott nagyokat a fiatalabb.

- Miért, mióta ülsz itt? - fonta össze a karjait a mellkasán partnere.

- Asszem... Asszem inkább nem mondom el, mert hülyének fogsz nézni.

- Bill, Bill, Bill... - ingatta a fejét mosolyogva Tom. - Nem emiatt foglak hülyének nézni.

- Kapd be! - dobott felé egy díszpárnát az említett, ám a másik elhajolt.

- Ne siessük el ennyire. Azt csak Hawaiin teszem meg veled - kacsintott rá a barna és belépett a fürdőbe. A gondolatai pedig azonnal őrületes tempóban kezdtek pörögni.

Belegondolt milyen is lehet Bill törékeny teste meztelenül. Milyen lehet a puha bőre, a piercinges mellbimbója és az... Az ami neki is ott volt a lábai közt és erőteljesen jelezte, hogy neki nem lenne ellenére egy hasonló kaliberű barát.

Ám Tomot valami mégis visszatartotta attól, hogy a következő pillanatban Ádámkosztümben kirontson és mélyen beletemetkezzen Billbe.

Az első indok az volt, hogy mivel az ajtó nem volt bezárva bárki rájuk nyithatott.

Másodszorra pedig ő heteró volt. Egyszer csókolt meg eddig csak fiút, azt is csak azért mert a másik rámászott.

Harmadszorra pedig... Nem akarta még jobban tönkretenni a fiatal fiú így is sérült lelkét. Mikor az ágyon fekve csikizte Billt szemei ragyogtak és boldogok voltak. Azóta viszont látta azt, amit addig nem. Amit senki sem látott. A fekete hiába mosolygott, hiába jelentek meg a ráncok a szemei sarkában a tekintetében kétely, félelem és magány tükröződött. Tom pedig nem akart az lenni, aki megadja neki a végső döfést a mellkasába.

***

- Szia Mia! Hogy vagy? - szólt bele mosolyogva a telefonba Tom.

- Egész jól. A doki azt mondta egyre jobban vagyok.

- Ennek igazán örülök! Várod már a szülinapodat?

- Nagyon! Végre otthon lehetek egy kicsit. De nem szabad magam nagyon felizgatnom. Orvosi utasítás... Őszintén! Ki az, aki nem izgul a 18. szülinapja miatt? - csicseregte boldogan a lány.

- Tudom, tudom - nevetett vidáman a férfi. - És jól megvagytok Johssal?

- Igen. Bár most nem látogat. Be kellett feküdnie pár napra. De már jobban van. Csak megfázott - hallatszott a lány hangján, hogy aggódik, de nem akarta kimutatni. Nem akart félni.

- Ez biztos csak elővigyázatosság volt - próbálta nyugtatni őt a férfi.

- Ha minden jól megy, holnap majd eljön hozzám. Féltem őt Tom...

- Tudom tündérke... Tudom... A szerelem már csak ilyen - sóhajtott a barna.

- És mi a helyzet veletek?

- Jól haladunk. A New Yorki rész már nagyjából kész. Legalábbis amiben mi látszunk. Még Alex akar pár felvételt a városról.

- Hogy jöttök ki egymással? - tette fel kissé félve a kérdést Mia.

- Ami azt illeti, egész jól megvagyunk. Mármint már kiabált velem, de az csak azért volt, mert állítása szerint nem mentem elég lehangoltan. De ezen kívül megvagyunk egymás mellett.

- És Billel? - noszogatta őt a szőke szépség.

- Egy szobát kaptunk. Legalább is itt. Bár, hogy Hawaiin mi lesz... Elvileg ott már külön leszünk.

- Tudod, hogy nem erre gondoltam - húzta el a száját a lány.

- Egész... Egész kedves fiú... És édes mikor alszik. Bár szegénykémnek vannak rémálmai. De ha simogatom a fejét akkor megnyugszik.

- Ő tud róla, hogy szoktad a fejét simogatni? - kérdezte meglepetten Mia.

- Természetesen nem! Nyilván azt hinné, van az egész mögött valami.

- És az miért lenne baj?

- Mi? - döbbent le Tom teljesen.

- Gondolj csak bele. Aranyos fiú lehet. Ugyan az a szakmátok, ráadásul jól ki is jöttök. És...

- Eszedbe ne jusson ezt a mondatot befejezni! - rivallt rá a férfi. - Ez csak egy szerep. Egy kibaszott szerep! Én soha nem leszek együtt Billel!

- Ne haragudj... - szontyolodott el a lány.

- Nem haragszom, de erről nem akarok beszélni. Most viszont mennem kell, mert kopognak. Szia!

- Szia... - suttogta az akkorra már néma telefonnak Mia. Ő semmi rosszat nem szeretett volna, csak, hogy Tom boldog legyen, és végre újra visszatérjen a régi önmaga.

10. fejezet

Bill kék farmerben és fekete, kapucnis pulcsiban járkált a tömegben.

A fülei be voltak dugva de nem szólt benne zene. Hallania kellett ha szólnak neki. A kapucni viszont a fején volt így nem igazán értette mi miért van így.

Úgyse látszottak... Alex viszont ragaszkodott ehhez.  Ő pedig teljesítette. Hiszen a főnöke volt...

A nap végére viszont teljesen kikészültek a lábai.. De még hátra volt az utolsó jelenet, amit a Central Park-ban forgattak. Végig kellett mennie egy elhagyatottabb ösvényen, Tomnak pedig végig követnie kellett. Ez pedig valami furcsa oknál fogva megmelengette a fiatalabb férfi szívét. Meg akart fordulni és látni az arcát, de tudta, hogy még nem szabad. Egész az ösvény végéig kellett mennie ahol pár hatalmas szikla állt. Ekkor megállt és mosolyogva hátranézett.

- És ennyi! - hallotta meg Alexandra hangját. - Megvettem.

- De jó - ült le a kövekre Bill. - Már teljesen kivannak a lábaim!

- Mert ebéd helyett vásárolni voltál - ült le mellé az idősebb férfi is.

- Úgy mondod mintha a te pénzed költeném! - fonta össze a kezeit a mellkasán a fiatalabb.

- Én soha nem adok ennyi pénzt a csajaimnak! - kacsintott rá szemérmetlenül az idősebb mire a fekete teljesen elvörösödött.

- Nyugi már Bill! Csak vicceltem - nevetett fel Tom.

- Egyszerűen... Egyszerűen kinyírsz! - pattant fel a fiatalabb és elrohant. Tudta, hogy a park előtt sok a taxi így könnyen vissza tud érni a szállodába. Akkor már nagyon elege lett a partneréből.

- Ennek meg mi baja? - döntötte oldalra a fejét értetlenül a barna hajú férfi.

- Csak annyi Tom, hogy vak vagy... - rázta meg a fejét Alex.

- Ebben most mit kéne látnom? Fura ez a srác...

- Ohh... Ha tudnád hányszor mondtam ezt rád mikor még... - kuncogott fel a nő.

- Mikor még? - akarta faggatni a másik.

- Majd idővel megtudod. Nyugi! Megígértettem vele.

- Tudod, néha nem hiszem el, hogy Bill fiú. Pont annyira nem értem mint téged. Pedig mi jól ismertük egymást.

- Igen. Jól ismertük egymást - hangsúlyozta ki az utolsó előtti szót a nő. - Azt javaslom menj vissza te is a hotelbe. Sokat mászkáltál ma. És még lesz dolgunk holnap is.

- Ahogy gondolod - vont vállat a férfi és ő is elindult a taxik felé.

- És Tom! - szólt utána Alex.

- Mond! - szólt vissza az említett, de nem fordult meg.

- Ne faggasd kérlek. Attól csak rosszabb lesz.

- Ahogy gondolod... - indult tovább.

***

- A szobánkban vacsorázunk? – kérdezte csicsergős hangon Bill. Miután vett egy forró fürdőt és kicsit pihent sokkal boldogabbnak érezte magát.

- Vacsorázunk? – ugrott kicsit össze az idősebb férfi gyomra.

- Gondoltam jobb lenne… - vont vállat a fekete zavartan. – Én nem nagyon szeretek egyedül vacsorázni. De ha te jobban érzed magad úgy akkor.

- Ne! – vágta rá Tom azonnal. Aztán mikor felfogta mit is csinál azonnal zavarba jött. – Mármint… Én sem… Én sem szeretek egyedül lenni. Vagyis enni! Igen… Eszünk. Mármint majd. Vagyis…

- Nyugi! – kuncogott édesen Bill, ami miatt a másik férfi szíve teljesen elolvadt. – Azt hiszem jobb lesz ha kicsit jobban megismernénk egymást, hogy barátok legyünk. Vagy legalább elviseljük egymást a forgatás végéig – mosolygott rá.

- Azt hiszem az elviseléssel nem lesz gond – veregette meg partnere vállát a barna hajú.

- Az elején úgy tűnt haragszol rám…

- Nem ismertelek… Ez volt a legnagyobb baj – ült le Bill mellé a barna férfi.

- Gondolod most már ismersz? – pillantott fel rá a fekete. A szemei már nem voltak kifestve, a tekintete mégis átható volt. Az ajkai kissé pirosak és pár harapásnyom is kivehető volt rajta. Eszméletlen ez a fiú…

- Nem. Még nem. De már többet tudok rólad mint előtte. Egy kis lépés is lépés – mosolygott vissza Tom.

- Szeretem a kis lépéseket – lóbálta a lábait a fekete.

- Néha olyan vagy mint egy kisgyerek. Ez édes – simogatta meg a sötét tincseket az idősebb férfi, mire a fiatalabb egy pillanatra megdermedt, majd kissé szemérmetlenül elmosolyodott, ami Tomban azonnal felkeltette a vágyat egy csókra. Egy talán túl bűnös csókra.

- Nem is – nevetett halkan a fiatalabb.

- Talán csikis is vagy? – vigyorodott el a másik és azonnal támadásba lendült.

Tom kezei finoman táncoltak a vékony anyagon keresztül, míg a fiatalabb édes, vidám nevetése betöltötte a szobát. A barna hajú férfi ujjai lassan végigsimítottak a bársonyos fehér bőrön, a tekintetük pedig találkozott.

Bill szíve a torkában dobogott. Tom szemei olyanok voltak mint az olvadt csokoládé, amitől az ő belsője is ellágyult. Valami megmozdult bennük.

Az idősebb férfi kezei végigsimítottak azon a porcelán bőrön amit néhány estével korábban csak vágyódva nézett. A tekintetük pedig találkozott egymással.

9. fejezet

Tom álmatlanul feküdt az ágyában, de ez kicsit sem zavarta. Úgy gondolta így nem kell majd őt annyira kisminkelni másnap hiszen természetes álmatlansági karikái lesznek. Akkor pedig minek menjen a sminkbe?

Ám a dolog valódi okát nem igazán akarta beismerni. Viszont tagadni sem tudta. Ugyanis bal felől halk szuszogást hallott. Szuszogást, amit Bill okozott. Aki már órák óta húzta a lóbőrt, minden további kényelmetlenség vagy feszengés nélkül. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy vad idegennel egy hotelszobán osztozni... S bár lehet, hogy a fiatalabb így érezte Tom ezt mégsem akarta. Amint megérkeztek a szállodába azonnal saját szobát kért magának a recepción, ám a telt házra hivatkozva ezt a kérését elutasították. Más szállodába pedig nem akart menni... Hiszen annak ellenére, hogy még csak pár filmje jelent meg a nők megőrültek érte. És nem mellesleg...

Bill egy nagy nyögéssel és az ágyának kis nyikorgatásával a határa fordult. A szemei szorosan össze voltak zárva és a homlokán is megjelentek a ráncok. Mint aki rosszat álmodik...

- Olyan gyerek vagy még... - sóhajtott az idősebb fáradtan és lágyan megérintette partnere arcát, mire az érthetetlenül motyogott valamit, de ellazult.

Tom szívét pedig valamilyen szinten melegség töltötte el, amitől kicsit meg is ijedt. Nem szokott ilyesmit érezni. Ha pedig mégis akkor ilyet csak Mia tudott belőle kiváltani. Most viszont itt volt ez a fiú... Egy fiú akivel nem beszélnek a szülei, aki ki tudja hány emberrel feküdt le minden érzelem nélkül, aki ennek ellenére mindig tudott mosolyogni...

Az idősebb férfi keze lassan elindult. Először Bill arcvonásain siklottak végig az ujjai. Majd a hollófekete és fehér tincseket simogatta. Sokkal puhábbak voltak mint gondolta. Oda akart hajolni és megszagolni őket. Meg akarta csókolni, hogy a tincsek finoman megcsiklandozzák az arcát... Hogy az arcába hulljanak mikor a másik nyakát csókolgatja... Hogy végigsimítsanak a hasán majd a szerszámán...

Úgy ugrott fel mint akit áramütés ért. Az arca lángolt, hevesen kapkodta a levegőt, az alsónadrágja pedig egyre szűkebbnek bizonyult. Nem akarta ezt érezni. Nem akart egy férfihoz vonzódni. Nem akarta, hogy ilyen nagy hatással legyen rá valaki akinek ugyan az van a lábai közt mint neki. Mégis... Mégis ezt érezte. Ezzel az érzéssel pedig nem tudott mit kezdeni. Nem tudta, hogy kezelje. Nem tudta hogyan bízhatna meg bárkiben is...

- Félek... - ejtette ki elcsukló hangon a szavakat. Mióta csak vége tért a kapcsolata Alexszel ezt az egy dolgot nem merte bevallani magának. Pedig ez volt az igazság. Ezért rázott le minden lányt. És ezért félt belemenni az egyéjszakás kalandokba is. Rettegett attól, hogy megsérül, még akkor is ha semmi érzelem nem fűzte az emberekhez. Nem tudta volna még egyszer elviselni azt a fájdalmat...

***

- Nocsak Tom! Már voltál is a sminkben? - kérdezte Alex mosolyogva mikor leült melléjük a reggelinél.

- Nem aludtam valami jól... - bökdöste az említett a pirítósát.

- Horkoltam? - kérdezte ijedten Bill.

- Nem. Azon kívül, hogy majdnem belefulladtál a párnádba reggel nem volt veled semmi baj - utalt a barna arra, hogy a fiatalabb reggel a párnába temette az arcát tiltakozva a felkelés ellen.

- Az ilyen cuki kisfiúk nem horkolna - simogatta meg a fekete haját a nő. Tom gyomra pedig összeszorult. Legszívesebben rákiabált volna Alexre, hogy hagyja abba. Nem akarta, hogy ilyen intim helyzetbe kerüljenek.

- Nem is vagyok kisfiú! Már lassan ihatok is!

- Persze Billie! - csipkedte meg a fiú arcát Alex.

- Muszáj itt? - szakadt ki az idősebb férfiből. - Ha nem vennétek volna észre, mások itt esznek.

- Te meg mitől vagy ilyen harapós? - fintorgott a nő. - Ez csak kedveskedés. Valakinek vigyázni kell Billre. Nem igaz?

- Az is vigyázás, hogy meg akarsz dugatni valakivel? - kérdezte szkeptikusan a fiatalabb.

- Nem értem mit problémáztok. Hiszen lesz egy jó estétek. És különben is. Nem mintha bajotok lenne a saját nemetekkel.

- Én ezt kikérem magamnak! - szorult ökölbe Tom keze.

- Valóban? És mi is történt Stevievel? - vigyorgott elégedetten Alexandra.

- Az csak egyszeri alaklom volt a főiskolán! Te pedig nem is szóltál érte! - csattant fel a barna.

- Nem is. Hiszen fiú volt. De nem mondhatod, hogy nem élvezted. Tetszett neki ahogy csináltad Tomi fiú!

- Utállak téged - állt fel az említett és elviharzott. Friss levegőre volt szüksége. Azonnal!

- Alex... Öhm... Tom tényleg... - dadogta zavartan Bill.

- Hogy szereti-e a fiúkat is? Nem tudom. Még sosem láttam eggyel sem. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy lefeküdt azzal a fiúval. A gólyaparti után együtt mentek el. Ennyi a biztos. Mi akkor nem voltunk együtt. Kellett egy kis szünet. Gondolom Tom vigasztalódni akart. De miért kérded?

- Nem fontos - vont vállat a fiú.

- Tetszik neked. Igaz? - ült le mellé a nő.

- Nem! Én ilyet soha nem mondanék! - tiltakozott hevesen Bill.

- Nem is kellett. Ahogy kérdezted az volt árulkodó. De nyugi, én megőrzöm a dolgot. Viszont valamit szeretnék kérni.

- Mit? - kérdezte félve a fekete.

- Mond el neki mielőtt lefekszetek egymással. Ha nem is viszonozza az érzéseidet attól még tudnia kell. Te sem akarod becsapni. Igaz?

- Nem... - rázta meg a fejét szomorúan Bill. - De így biztosan nem fogja akarni a dolgot... Így is undorodik a gondolattól...

- Tom jó színész, de ezt ne vedd be! Ismerem őt, mint a rossz pénzt. Azt mutatja, hogy forog tőle a gyomra, de legbelül akarja. Párszor említette, hogy kíváncsi milyen lehet egy fiúval. Úgyhogy emiatt ne aggódj!

- Mi most ugyan arról a Tomról beszélünk? - vonta fel a fél szemöldökét a fekete.

- Igen. Ugyan arról a Tomról. Másrészt pedig az élvezet részéről csak annyit, hogy tudja mit kell csinálni. Tapasztaltam.

- Alex… - jött teljesen zavarba Bill.

- Ez tény. Tom jó az ágyban. Meg az ágyon kívül is – kacsintott rá a nő.

- Most már válthatnánk témát? – piszkálta a körmeit a fiú.

- Váltunk ha megígérd, hogy beszélsz vele.

- Jó… Beszélek… - adta meg magát a fiú de úgy érezte mintha a fogát húzták volna. Nem akart kitárulkozni Tom előtt. Csak azt akarta, hogy megtegye vele. Megtegye, és utána tovább léphessen. Nem akart még egyszer szerelmes lenni. Túlságosan fájt az egész… De a szíve mélyén tudta, hogy ez már több, mint szimpla vonzalom. Ez sokkal több volt annál.

8. fejezet

Bill idegesen dobolt ujjaival a combján. Ám feszültségének okát még magának se merte bevallani. Az már túl abszurd lenne! Különben is... Ő egy felnőtt férfi. Tud magára vigyázni. És ki tud érni a reptérre, ha akar. Ha pedig mégsem ér ki? Majd jön egy következő géppel. Ha... Ezért majd biztos kap egy jó nagy lecseszést Alextől.

- Bocs a késésért! - jelent meg Tom, a korai órához képest meglehetősen friss volt és mosolygós. A fekete szíve pedig majd kiszakadt a mellkasából, olyan erősen kezdett lüktetni a bordái alatt. Nem... Ez a férfi nem lehet ő... Ahhoz túl jól néz ki...

- Végre Kaulitz! Azt hittem a reptérre már csak ki tudsz érni egyedül is - Alexandra most egész más volt mint legutóbb. Egyszerű fehér blúzt és cipőt viselt, valamint sötét farmert. Lehet már takargatni próbálta a pocakját. De ebben senki nem volt biztos.

- Megnyugtatlak, még éppen időben kiértem. Úgyhogy nem kell aggódnod. Különben is, ha lekéstem volna a gépet megyek a következővel. A jegyeket úgysem te fizeted.

- A fizetésed viszont igen. Úgyhogy azt hiszem szebb hangnemben is beszélhetnél velem! Vagy már elfelejtetted azt a mézes-mázas hangnemet? Mert az nagy kár. Különben hogyan suttogsz majd Bill fülébe az ágyjelenetben?

Szurkálódott a nő mire mindkét fiú összerezzent egy kicsit, arcuk pedig bíborszínben kezdett pompázni. Tom az elmúlt pár hétben próbálta kizárni ezt a részt a gondolataiból. A forgatókönyvnek azt a részét még el sem olvasta. Bill pedig főleg a pánik miatt motyogott össze vissza. Egy jelöltje sem akadt akivel lefeküdhetett volna, így félt mi lesz ha a kamerák előtt sül fel. Ráadásul ott volt még az idősebb férfi is, aki még annál is jobban nézett ki mint amilyen volt. Így a kudarca már rég elkönyvelhető volt.

- Úgy látom ezzel szépen el lehet titeket hallgattatni - mosolygott elégedetten.

- Muszáj ezt ilyen nyíltan? - nyögte fájdalmasan Bill.

- Na mi az? A nagy pornósztár így beijedt a szex hallatán? - vigyorgott kajánul a barna. - Tán csak nem fél a szolgálati fegyveremtől?

- Nem ijedtem be! - vágott vissza a fiatalabb. - De tiszteletben tartom, hogy a többi ember nem kíváncsi a szexuális életemre.

- Pedig elég soknak mutogattad!

- Most te is azt fogod tenni! Milyen lesz Tom? Hmm? Milyen lesz 5-6 ember előtt felállni és elélvezni? Milyen lesz érezni ahogy magamba fogadlak és miattam fogsz elsülni? - bár a fekete halkan beszélt partnere minden szavát tisztán hallotta. Amitől elöntötte a méreg.

- Aljas kis bestia vagy Bill Trümper!

- Férfi vagyok. Nem lehetek bestia!

- Alattam simítani fogsz mint egy kislány! Rá fogsz szokni a farkamra!

- Na most már elég legyen fiúk! - szólt rájuk erélyesen a nő. - Mégis mit gondoltok magatokról, hogy így beszéltek egy hölgy előtt? Ha ezt az anyukáitok hallanák...

- Ne beszélj az anyámról Alex! Már semmi közöd a családomhoz! - rivallt rá Tom.

- Most csak annyit mondtam, hogy mindkettőtök szája ki lenne mosva. Érted Tom? Mindkettőtöké! Úgyhogy örülnék ha befognád!

- Két éve nem beszéltem anyával... - motyogta Bill szomorúan, mire a másik kettő azonnal elhallgatott. A nő keze akaratlanul is az alhasára csúszott, szemeibe pedig könnyek szöktek.

- Elnézést... - indult el a mosdó felé. Nem akart mások előtt sírni, így ez volt az egyetlen logikus megoldás.

- Öhm... Én… Sajnálom Bill... - ült le mellé zavartan az idősebb.

- Semmi baj - húzódott apró mosoly a fekete ajkaira. - Tudom, hogy jól vannak. A keresztgyerekük szokott mesélni róluk. Azt mondta anya örül, hogy végre kapok normális szerepeket is. Csak aggódik... Apa viszont hajthatatlan... De ez van.

- Nem lehet olyan jó... A család a legfontosabb! Én nem is tudom mi lenne velem nélkülük...

- Valószínűleg nem lennél ilyen ember - mosolyodott el igazából a fiatalabb.

- Az lehet - mosolygott rá vissza partnere.

***

A kis csapat nagyjából fél egyre érkezett meg a nagy almába. Billt pedig elfogta a nosztalgia. Utoljára kisgyerekként járt itt a nagyszüleivel. Bár alig ért a nagymamája derekáig már akkor lenyűgözte a város. A sok ember, a sárga taxik sokasága és a rengeteg kivetítő. Egyszerűen úgy érezte otthon van.

Ezzel szemben Tom kissé kényelmetlenül érezte magát... Ebben a városban kérte meg Alex kezét. A tőle telhető legromantikusabban. Az első randijuk évfordulóján történt. Egy romantikus vacsora után áthajóztak a szabadság szoborhoz. Bár a lány szerette a helyet az ott tartózkodásuk alatt már jártak ott, így nem egészen értette a dolgot. A sziget akkor már kihalt volt. Csak ők ketten vágtak át a téren és egyenesen a szobor fejében lévő kilátóba mentek. Tom csak annyit mondott neki, hogy nézzen le.

A téren több száz mécsesből volt kirakva a felirat: „Hozzám jössz?”

- Egyből a hotelbe megyünk. A cuccok holnap reggelre érnek ide a stábbal együtt. Akkor kezdjük majd a forgatást – magyarázta a nő immár egy taxiban ülve. – Itt még nincs szövegetek. Úgyhogy javaslom gyakoroljátok a többit. Nem szeretnék túl sok időt tölteni a próbajelenetekkel.

- Én már nagyjából megvagyok a szöveggel. De egy valamit nem értek… - mondta óvatosan Bill.

- Mi lenne az? – nézett rá a válla fölött Alex.

- Ahhoz a jelenethez nincs semmi írva. Csak azt írtátok arra az oldalra, hogy… Érted! – pirult el a fiú.

- Az szándékos volt Billie. Nem mű jelenetet szeretnék. Az rajtatok fog állni. Nem lesz ott rajtatok kívül senki. Csak a kamerák. Több szögből fogjuk felvenni és majd összevágjuk.

- Ezek szerint végig kell csinálnunk? – csuklott el Tom hangja.

- Pontosan. És úgy, hogy mindketten élvezzétek. Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire fontos, hogy tényleg élvezzétek mindketten.

- De hiszen színészek vagyunk – mondta esetlenül a fiatalabb férfi.

- Ugyan akkor emberek is Bill. Ezt ne feledd. Azt szeretném ha ez működne köztetek.

7. rész

Hali-hali!

   Ismét megkésve de törve nem... Remélem mindenki élvezi a csodás nyári időt. Bár lehetne hűvösebb is... :P Jó olvasást kívánok mindenkinek ^^

Tom egy kellemes alvás után ébredt fel. Nem álmodott semmit, ha pedig mégis már nem emlékezett rá.

A szobát kellemesen beterítették a késő tavaszi nap sugarai, ezzel felmelegítve a helységet. A férfi pedig egy pillanatra elmerengett mi lenne ha valaki, sűrű, f... De nem jutott a gondolat végére. A hideg végigfutott a hátán és elvette a maradék reggeli életkedvét is. Nem hitte el, hogy tényleg erre tudott gondolni, pont ebben a helyzetben.

Következő nap indultak New Yorkba. Már mindene be volt csomagolva, az ébresztője beállítva, a repülőjegye kikészítve és tegnap mindenkitől elköszönt. Még Miától is. Ez a „szokása” még a középiskolában alakult ki. Egyik évben az osztálya elutazott Angliába egy hétre. Őt az akkori legjobb barátja szülei vitték ki, mivel a szülei nagyon későn jöttek csak meg a munkából, a gép viszont korán indult. Így az utolsó napját a barátjánál töltötte, aminek örült. Utált búcsúzkodni, így viszont az embereket kevésbé viselte meg a dolog, mert tudtak, még legalább 24 órán keresztül otthon lesz.

Végül egy gyors zuhany és könnyű reggeli után elindult a konditerembe. Ilyenkor örült igazán annak, hogy ott lakott ahol. Egy luxusbérházban, közel a városközponthoz. Ez a hely volt az ami minden igényét kielégítette. És imádta is!

Mióta megkapta a szerepet egyre gyakrabban kezdett lejárni. Először ráfogta a stresszre, de mikor már teljesen kockás volt a hasa és az ingjei karját szűkebbnek érezte megdöbbent. A heti pár alkalmat felváltotta a mindennapi, több órás edzés. De ez csak tovább doppingolta. Nem tudta már ki miatt is csinálta. Először azt hitte önmagáért, aztán azt, hogy Alex miatt. Végül pedig már elvesztette a fonalat. Bár a szerep miatt le kellett vetkőznie, a rajongói már látták félmeztelenül, és imádták. Más okot azonban sehogy sem talált a viselkedésére…

- Üdvözlöm Kaulitz úr! - köszönt neki a konditerem bárjában dolgozó lány, Emma. Tom futólag ismerte csak. Párszor elbeszélgettek miközben kávézott vagy várt a futópadok egyikére. De az ismertségük ennyiben ki is merült.

- Ohh, szia! - mosolygott rá Tom. - Rég láttalak.

- Igen, kivettem egy kis szabadságot. Az unokatesóm megnősült Kentuckyban. És ha már otthon voltam kicsit pihentem - mesélte lelkesen a lány. Valahogy másnak tűnt mint volt. Vonzóbbnak. Eddig a férfi csak kislányként gondolt rá. Talán mert régen szőke volt. Most viszont...

- Befestetted a hajad?

- Igen. Gondoltam izgalmas lenne ez a vörös. A barátom szerint jó lett.

- Tényleg jól áll! Akkor legyen szép napod - mosolygott rá Tom és elindult egy fekve nyomó gép felé.

- Önnek is - szólt utána kedvesen a lány.

Érdekes érzések kerítették hatalmába mialatt elkezdett edzeni. Azon gondolkozott mikor kezdődhettek. De mikor nem talált rá választ a gondolatai egy egész más irányba vándoroltak. Vajon mikor volt utoljára nővel?

Talán el kellett volna fogadnia Leah ajánlatát. Hiszen a lány nagykorú volt és egész helyes is. De szőke... Tom soha nem kezdett szőke lányokkal. Még akkor sem ha festve voltak. Az olyan lett volna mintha Miával lenne. Ebbe pedig még belegondolni is rossz volt. Úgy szerette a lányt mint a saját húgát. És ha eszébe jutott volna szex közben... Az egyet jelentett volna a katasztrófával.

Ahogy a gondolataiba merült eszébe jutott az utolsó alkalma. A forgatás megkezdése előtt pár nappal történhetett. Egy bárban ült és valami hülye meccset nézett. A pultos lány pedig nagyon rá volt akaszkodva. Hosszú, göndör, fekete haja volt. Bőrruhát viselt amit rohadt nehéz volt levenni. Mindössze ennyire emlékezett. Nem volt berúgva igazán, pusztán csak az egész annyira felszínes volt. Élvezték mind a ketten, de egy menetnél több soha nem lett volna kettőjük közt. Nem. Alex óta nem volt senki komoly az életében. Senki, akivel 1-2 randinál és egy forró éjszakánál többet bírt volna. A magány pedig kezdett a feje fölé magasodni. De még nem tudta örüljön-e vagy inkább kétségbeesettnek kéne lennie?

***

Bill a teljes alakos tükre előtt állt pucéran és a testét nézegette. Valójában mindig is imádta ahogy kinézett. Vékony volt, de egy kis izom feszült a bőre alatt ami szinte hófehér volt. Így a tetoválásai csak még jobban látszottak. Azokat is imádta. Tulajdonképpen, bár ez elég egoistán hangzott, mindenét tökéletesnek tálalta. Kivétel egy dolgot aznap... Azt a kis plusz szerkezetet a lábai közt ami egy ideje nagyon megmakacsolta magát és nem akart megtelni vérrel. Ami, abból kiindulva, hogy még csak a 20-as évei elején járt elég kiábrándító tényként szolgált.

Pedig az elmúlt pár napban mindent megpróbált. Janievel vörösboroztak, pornót nézett, erotikus könyveket olvasott, de az a fránya testrésze nem akart megmozdulni, bármit is csinált vele.

Ez az egész pedig arra a napra volt visszavezethető mikor személyesen is találkozott a partnerével. Azzal a felfuvalkodott pöccsel akinek legszívesebben lekevert volna egyet. Aki olyan nagy önteltséggel nézett rá. Akinek a piercingjein úgy megcsillant a fény...

És ekkor történt meg. A fekete gondolatai egész más irányba kezdtek terelődni. Már nem a megbeszélésen látta őt. Hanem a tengerparton. Ahogy az úszónadrágja lazán pihent a csípőjén, ezzel felfedve egy kis húst... Bronzos bőre szorosan feszült az izmaira. Még sosem látta őt félmeztelenül, de tudta, hogy így van. Akarta, hogy így legyen. Ez pedig hatásosnak bizonyult.

A keze lassan vette fel a tempót. Finoman járt le és fel, mint általában. Csak a megszokott könnyítés volt. Ám olyankor Bill soha nem képzelődött. Neki bárhol és bármikor ment, nem kellett hozzá valami hülye kisfilmnek mennie az agyában. És ezt így is tartotta jónak. Ám akkor csak arra az arrogáns szemétre tudott gondolni, akinek egy heves pillantásáért oda tudta volna adni mindenét.

Alap esetben talán szánalmasnak tálalta a gondolatot, ám akkor nem. Mert a fejében ott lebegett a barna szempár, kitágult pupillákkal és csak rá vágyott. A kisfilmjében őt nézte. Nézte ahogy a tükör előtt maszturbál. Ahogy fel-felpillant és látja a kipirult arcát, izzadságcseppektől csillogó bőrét, az ajkait, amiken hangos sóhajok távoztak, és a merev becsességét, ami úgy állt ott akár egy frissen elkészült zászlórúd. Keményen, határozottan és csúcsra törően.

Bill bár imádta magát soha nem akarta tudni, hogy néz ki orgazmus közben. Ez egyfajta szabály volt magával szemben. Ám aznap délután magasról tett a szabályokra. Nézte magát. És szinte már látta ahogy Tom mögé lép, merev szerszáma pedig mélyen belé hatol... Újra szétfeszítve őt.

Nem igazán tudta, hogy a szex gondolata vagy az orgazmus jött-e hamarabb. A teste bizsergett, és az élvezettel együtt meg is könnyebbült. Mámoros érzés volt. Két nyögés közt viszont annak az embernek a neve hagyta el az ajkait akit megpróbált utálni. Minden erélyével küzdött ezért, de nem volt rá képes...

Az orgazmus után fáradtan ült az ágyon és csak nézte magát a hatalmas tükörben. Tudta, hogy le kéne takarítani róla az anyagot, de szinte megmozdulni sem tudott. Szerette volna ha a fiú tényleg ott van. Mellette, és ő váltja ki belőle a gyönyört. De erre a legcsekélyebb esélyt se látta, úgy hogy szabad akaratából tegye…