Eva Kaulitz engedélyével (ha még emlékszel rá)
Azt hiszem, hajnali 4-ig maradtunk a diszkóban. Az
időérzékem nem volt épp a toppon, annak ellenére, hogy nem ittam alkoholt.
Josh-al rengeteget táncoltunk és beszélgettünk, szóval nem nagyon tudtam, hogy
a többiek mit csináltak.
Bár ki tudtam venni. Georg és Dorin valamit nagyon
akartak, mert majd felfalták egymást a tekintetükkel, Gustav valószínűleg a
barátnőjét zaklatta, mert folyamatosan sms-ezett és vigyorgott, mint a vadalma.
A két Kaulitz meg? Hát az egyik olyan volt, mint aki mindjárt elalszik, a másik
meg akár a paradicsom. Szóval nem volt egy érdekes hazaút.
Meg aztán utána se történt semmi. Tusoltunk és
készülődtünk a lefekvéshez. Én még lementem vízért, mert általában fel szoktam
ébredni hajnalban. Sokszor rémálmokra.
Na, szóval. Mikor már éppen befordultam volna a
szobánkhoz vezető folyosóra mikor érdekes hangokra lettem figyelmes. Kissé
cuppogós, kissé nyögdécselős, de nagyon nem tudtam beazonosítani.
Lábujjhegyre emelkedtem és a sarokhoz osontam, majd
rákukucskáltam a folyosóra. A szobánk ajtaja, nyitva volt így a kiáradó fényben
mindent tökéletesen láttam. És hát, hogy is mondjam. A látvány kissé meglepett.
Dorin a falnál állt, Georg meg közvetlenül előtte. Az egyik lábát a barátnőm
lábai közé helyezve. Georg a jobb kezével a falnál támaszkodott, a másikat
pedig végighúzta Dorin oldalán. Fentről lefelé, majd vissza. Utána pedig a
melleire tévedt a keze, minek hatására Dorin ajkait egy apró nyögés hagyta el.
- Én… - lehelte Georg két csók között. – Kívánlak…
- Georg… - Dorin úgy tapadt rá a fiúra (és ezt most egész
testfelületesen kell érteni) mint egy pióca.
A csípőjük szinte összeolvadt és már lágyan
ringatózott is. Akkor jutott el végleg a tudatomig, hogy nekem nincs ott
keresnivalóm, úgyhogy elindultam az egyik vendégszoba felé. De hát a házban
sötét volt, úgyhogy sikeresen nekimentem valakinek.
- Bocsesz Tom!
- Honnan tudtad, hogy én vagyok? – fogott padlót.
- Tippeltem – megvontam a vállam bár tudtam, hogy nem látja.
- Amúgy mit csinálsz itt, ilyenkor?
- Legyen annyi elég, hogy a szobám éppen foglalt.
- Mi van? – kiáltotta el magát.
- Kuss, már te idióta! – meglendítettem a kezem olyan célzattal, hogy
pofon vágom, aminek elég csekély esélye volt. De sikerült.
- Olyan, vagy mint egy klimakszoló 40-es- rivallt rám.
- Kell még egy pofon? – léptem felé egy lépést.
Hirtelen csak azt vettem észre, hogy megfogja a
karomat és a falhoz nyom. Az üveg kiesett a kezemből és nagy puffanással a
földön kötött ki. Bár sötét volt, de egy elsuhanó autó lámpája bevilágítottak
az ablakon és megvilágították az arcát. Feldúlt volt és… szomorú.
- Tom… – próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem tudtam. – Mi
van veled?
- Velem?
- Igen veled – a hangom erőtlennek és esetlennek hangzott.
- Nem tudom…
Egyre csak közelebbről éreztem forró leheletét.
Közelebbről és közelebbről…
Majd puha ajkai édesen tapadtak az ajkaimra. De
egyúttal méregként hatottak a józan eszemre…
Hoppá...*-* *-* Döbbentem egyet...
VálaszTörlésDe ez egy nagyon cuki rész volt.
Kíváncsi voltam mit szólsz majd ehhez :) Viszont örülök, hogy nem akadtál nagyon ki :)
Törlés