Mindig azt gondoltam, ha majd Dorinnal egy helyen lakunk, vagy
legalább is közel akkor sokat leszünk együtt. De hát ez a tervem már akkor
befuccsolt. Igazság szerint nem bántam, vagyis igen, de megértettem mit érez. Ő
tényleg szerette Georgot ahogy a fiú is őt. És ezt nem akartam a szemére vetni,
mert hát… egyszóval pofátlanság lett volna. Úgyhogy azon az estén ismét
hármasban voltunk abban a rohadt nagy házban. Az ikrek és én.
Na, már most. Mivel Dorinnak megesküdtem, hogy nem szólok bele a
fiúk kapcsolatába (vannak, akik szerint esküdözni nem szép dolog, de én nem
vagyok ilyen) ezért megpróbáltam elfoglalni magam.
Először arra gondoltam, hogy felnézek msn-re hátha fent van a
középiskolai legjobb barátnőm Rita. De mégsem nyúltam a gép után. Hogy miért?
Magam sem tudom. Talán féltem a reakciójától, vagy nem is tudom. Bár most így
visszagondoltam, szerintem magamtól tartottam.
Nem tudom mikor éreztem úgy, hogy már végképp elegem van a szobám
falaiból, és elindultam a házban. Igazság szerint a fiúkat kerestem. Ösztönösen
vezetett az utam Tom szobájának irányába. Az ajtó előtt megálltam, és a résen
keresztül leskelődtem befelé. (Ismétlem: Tudom nem szép dolog a leselkedés, de
nagyon hasznos.)
- Kérlek Tom! –
nyafogott Bill. – Áruld már el, hogy ki tetszik.
- Nem –
nevetett az afro fonatos.
- De miért? –
nyafizott az énekes.
- Mert nem és
kész – válaszolt határozottan Tom.
- Olyan
lehetetlen tudsz lenni – háborodott fel Bill.
- És mégis
vagyok – vigyorgott az idősebb.
- Tudod, hogy
nem erre értettem – nézett bátyja szemébe a kisebbik.
- Tudom… - Tom
egyre közelebb lépett testvéréhez, míg végül alig fél – egy centi maradt köztük
a távolság.
- Tom te mit
csinálsz? – jött zavarba Bill.
- Nem tudom… –
az idősebb beletúrt testvére selymes, fekete hajába.
- De ez most… -
Bill nem tudta befejezni a mondatot, mert bátyja az ajkaira tapadt, és olyan
szenvedéllyel csókolta meg, hogy levegőt is alig kaptak.
Visszafojtott lélegzettel figyeltem az eseményeket. Az ikrek teste
összesimult, ahogy szorosan ölelték a másikat. Mintha nem is először csinálnák
ezt egymással…
- Bill!
- Tom! –
mondták egyszerre egymás nevét mikor kb. 5 perc után elszakadtak egymástól. –
Én… Izé… - mentegetőzött Bill.
- Ne kérj
bocsánatot én voltam… - mindketten annyira zavartak voltak. Átfutott az
agyamon, hogy talán közbelépek, de ezt az ötletet hamar elvetettem.
- Mi most…
- Csókolóztunk
– láttam Tom arcán, hogy még kimondania is abszurd, mégis örül, hogy
megtörtént.
- Ez így nagyon
nyers megfogalmazás – vakargatta a tarkóját Bill, és a padlót fixírozta.
- Ennél szebben
pedig nem tudom mondani – vont vállat az idősebb.
- Ezt titokban
kell tartanunk! – jelentette ki határozottan a fekete.
- És el is kell
felejtenünk? – Tom közelebb lépett testvéréhez.
- Azt nem
mondtam – mosolygott Bill, és újra birtokba vették egymás ajkait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése