20. rész – Vágy

Tom keze óvatosan simított végig, öccse törékeny állcsontján, mire a fekete, lassan, érzékien lehunyta két szemét és ajkait bátyja felé emelte. Az afrofonatos szenvedéllyel nézett azokra a puha, telt ajkakra, amiket tegnap óta félt megérinteni. Testük egy pillanatra megfeszült, majd mikor ajkaik találkozott az izmaik felhagytak a merevséggel, hogy puha érintéssel simíthassák egymás testét.

Leírhatatlan, és felismerhetetlen. Átérezhetetlen és irreális, mégis ott volt a szemeim előtt az a csoda. Az élet csodája…

Bill szorosan simult bátyja testéhez, az idősebb pedig egyre csak közelebb húzta magához a törékeny testet. Szenvedéllyel ölelték egymást és akarattal. Együtt akartak lenni. Hiszen ők feltétel nélkül tudtak szeretni…

- Bihll.. – nyögte az idősebb és kezét testvére nyakára csúsztatta.

- Tohm… – nézett az bátyja szemébe a fekete. Olyan ártatlan volt az egész. Akár csak az első csók két kamasz között. Nagyon igyekeztek, de néha összeütődött az orrul és el-el kellett hajolniuk a másiktól mikor már túl messzire mentek.

- Én… Én… - Tom hangja remegett. Félt kimondani, amit ténylegesen érzett.

- Mond el! Kérlek… - simogatta testvére arcát az énekes. Édesen mosolygott, és gyengéd volt. Tom pedig Bill kezéhez nyomta az arcát.

- Szeretlek. Szerelemmel szeretlek!

- Tom… - a fekete hangja remegett, a szemei pedig könnyesek voltak. – Én is szeretlek szerelmem..

- Annyira gyönyörű és tökéletes vagy… Te vagy az én mindenem! A szerelmem. Az egyetlenem!

- Ez nagyon édes tőled… - ölelte magához az afrofonatost. – De… De mi lesz Riával?

- Amint visszajött a fotózásról szakítok vele. Szép és kedves lány. De én téged szeretlek! Csakis téged! És nem akarok vele lenni. Az egyrészt csalás lenne. Másrészt pedig neked rosszul esne. Nem?

- De… - motyogta Bill zavartan. Édes volt a szemérmessége. – De neki ez rossz lesz…

- Neked pedig a mostani helyzet rossz kedvesem. Vagy talán tévedek?

- Nem… - rázta a fejét az énekes.

- Akkor ezt eldöntöttük… - ölelte magához őt szorosabban a bátyja. – Minden rendben lesz!

- Ameddig velem vagy addig igen…

Sokáig feküdtek egymást karjai közt, csak ölelve a másikat. Tom pedig néha-néha végigsimított Bill oldalán és combjain. A vágytól már bizsergett a bőrük is, de a tétova simogatáson túl nem mertek lépni. Amint a másik ágyéka közelébe értek azonnal visszarántották a kezüket, és félszegen bocsánatot rebegtek.

Visszatartotta őket az, hogy ha tovább lépnek onnan már nincs visszaút. Bármennyire is szerették egymást, és vágytak a másikra, de a mázsás súly ott lebegett a fejük felett. Így csak finoman érintették egymás „szabad” területeit.

- Te is szeretnéd? – tette fel végül, hosszú várakozás után a kérdést Bill.

- Nem tudom mire gondolsz… - dadogta zavartan az idősebb, mialatt testvére pólóját figyelte.

- Nézz a szemembe Tom! – szólt rá erélyesen, mire Tom mélyen a szemeibe nézett.

- Legszívesebben már rég a csupasz bőrödet csókolgatnám. De nem lehet Bill! Ha tovább megyünk…

- Ha tovább megyünk akkor tovább megyünk és a tiéd leszek. Azért vagy ilyen para mert azt hiszed a nyakadon maradok?

- Ne beszélj butaságokat! Dehogy félek emiatt - simogatta a fekete arcát. – De fájni fog.. És ezt nem akarom…

- Majd óvatosak leszünk! Vazelinem pedig van. Tudod, a tetkókhoz.

- Tudom édes… - simított végig a gitáros Bill fenekén. – Hmm…

- Tapizol… - pirult el teljesen az énekes.

- Azt hittem ezt szeretted volna… Ne haragudj… - mentegetőzött az idősebb.

- Markolj a fenekembe… - fúrta a fejét szerelme nyakába.

- Rendben… - Tom először csak finoman simogatta öccse tomporát, majd erősen belemarkolt és magához húzta. Csak ekkor érezte meg a fekete merevedését. – Bihll… Te…

- Érihntsd meg… Kérlehk… - suttogta nyöszörögve a kisebb.

- Jóh… - motyogta az afrofnatos, majd a keze finoman testvére ágyékát kezdte simogatni, mire Bill hangosan nyöszörögni kezdett. – Olyan kemény vagy…

- Neh haragudj… - rebegte szemérmesen a fiatalabb.

- Bill… - simogattam ikre vöröslő arcát a gitáros. – Egyáltalán nem haragszom. Ne mond ilyen butaságot! Főleg, hogy még nem is értél hozzám…

- Szabad?

- Asszem… - vont vállat zavartan az afrofonatos. Testvére keze pedig óvatosan elindult. Először csak az arcát simogatta, majd egyre lejjebb haladt. A nyakára, majd a mellkasára, végül a hasára. Tom pedig ezalatt halkan kapkodta a levegőt. Végül öccse rátalált arra a helyre ami egy halk nyögést váltott ki belőle.

- Tom… Te… - Bill el akarta kapni a kezét, de bátyja nem engedte neki.

- Kérlek Billie… - figyelte őt vágytól csillogó szemmel a másik. – Olyan régóta szeretném ha ezt tehetném veled. Ha te tennéd ezt velem… Már nem félek. Semmitől. Mert veled akarok lenni!

- Akkor remélem senkit nem zavarunk meg… - kezdte lassan mozgatni a kezét az énekes.

Az egész olyan természetes volt számukra. Az egyforma testüket csak a tetoválások és a piercingek különböztették meg. Tom lassan haladt lefelé öccse nyakán és a mellkasán. Régebben soha nem értette miért van az a fránya mellbimbópiercing. Ám ahogy az ajkai közé véve játszott vele, és szerelme kéjes sóhajok közt vonaglott alatta, egész más színben látta a fém tárgyat.

Bill az extázis pillanatában szorosan szerető testvérébe kapaszkodott, és szinte már csillagokat látott az élvezettől. Az oly régóta várt megkönnyebbülés akkor végre szétáradt a testében és az ájulás határára sodorta. A szíve ezerrel vert, és csak kapaszkodott, ezzel meglovagolva az élvezet összes hullámát.

- Olyan gyönyörű voltál… - simogatta testvére izzadt, kipirosodott arcát az afrofonatos.

- Szeretlek... – suttogta pihegve a fekete.

- Én is szeretlek, te fekete angyal!

- Most te jössz! – tápászkodott fel az énekes.

- Billie, feküdj csak vissza. Ráérü… - Tom szava elakadt ahogy testvére lehúzta róla a boxert én finoman rámarkolt.

- Milyen kemény vagy… - suttogta elhűlő hangon.

A gitáros azt hitte őt is kézimunkában fogják részesíteni. Ám az énekes egész másra gondolt. Ajkaival és nyelvével finoman, kissé ügyetlenül vette birtokba az ágaskodó hancúrlécet, amitől a testvére csípője megrándult. Sokszor volt már lánnyal. És jó pár ilyen alkalmon túl volt már. Ám ez egész más volt. Sokkal több. Valami tökéletesebb. Valami misztikusabb és csodálatosabb.

A szemei fel-felakadtak annak ellenére, hogy minden vágya volt szerelmét ebben a helyzetben látni. Hiszen olyan nagyon kívánta őt. Ezt az egészet. Akár egy futó pillantástól is felgyorsult a pulzusa és lángra lobbant a vére.

A dolog sokkal rövidebb ideig tartott mint remélte, és mint szerette volna. A teste és a lelke is túlságosan régóta vágyott már erre a fajta kielégülésre ahhoz, hogy tovább bírja. Öccse pedig készségesen állt a szolgálatára.

- Lihegte mikor már kapott levegőt, és szorosan a karjaiba zárta Billt.

- Nem volt nehéz! – mosolygott angyalian a fiatalabb.

- Te vagy az én egyetlen szerelmem Billie!

- Ne hívj így… - pirult el az énekes és testvére nyakába fúrta az arcát.

- Miért ne? Olyan aranyos…

- És kínos is…

- Ne legyen az! Mert én szeretlek – válaszolta egyszerűen Tom.

- Én is szeretlek… - suttogta a fekete.

Bár egyikük se tervezte, de hamar álomba merültek. A kéj és az élvezet sokat kivett belőlük. Viszont a mérhetetlen boldogság mindenért kárpótolta őket. Ez volt nekik a minden. A kezdte és a vég. A nap és az éj. A fény és a sötét. Maga a saját kis ősrobbanásuk.